Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-11 / 154. (307.) szám

Szerda, julhis lt. £ mi ennek révén fenyegettük szomszédainkat. A harmadik vád pedig az irredentizmus jól ismeírt vádia. Nézzünk szembe ezekkel a vádakkal. Eze­ket elsősorban az emigránsok szították ellenünk. — Nézzünk szemébe az első vádnak. Ma­gyarországon egy kis csoport terrorisztikus esz­közökkel kiáltotta ki az úgynevezett népköztár­saságot és nemcsak, hogy alkotmányos elintézés­hez nem nyúlt, hanem óvakodott attól is, hogy ezt a kérdést népszavazás által döntse el. Ha velünk szemben ilyen vádakat emlegetnek, kér­dezem, hogv szomszédainknál például az északi szomszédainknál a népköztársaság népszavazás utján létesüilt-e? Ne hivatkozzék senki olyan ér­vekre, amelyek tekintetében nem tud jó példával előljárni a maga részéről. Azt mondották, nincs általános választójog Magyarországon. A válasz­tói jogosultság oly feltételekhez van kötve, ame­lyet minden lakos megszerezhet, sőt megszerez­ni köteles. Kérdezem azoktól az uraktól, akik ezt a vádat hangoztatják, hogy bár ők az általános választójogot törvénybeiktatták annak idején, egy úgynevezett néptörvénybe, hozzányultok-e ehhez és így kiirták-e az általános választásokat? Nem merték saját választójoguk alapján megkérdezni ezt a népet, mert tudták, hogy ez meg fogja adni a méltó választ. Én azt mondom, hogy Kelet- Európálban és a Balkánon egyáltalában irónia ál­talános választójogról, mint a demokrácia bizto- sitékáró! beszélni. — Vagy nem irónia-e az, ha látjuk, hogy három és félmillió magyar embert azoknál, akik­nél az általános választójog legalább papíron törvénybe van iktatva, kisemmÍznek az általános jogok gyakorlásából. Azt mondják, hogy szüksé­ges a demokráciához a radikális földreform, hogy nálunk oligarkia uralkodik. Én nem tudom, hol van ez az ofigarkia? De van-e szükség arra, hogy egy ország demokratikus legyen radikális földireformra? Én azt hiszem, az a földreform, amelyet a szomszédországokban látunk, nem annyira a szegény népnek íöldhözjuttatását. mint inkább a magyar birtokosztály letörését célozza. Ha visszaemlékezem arra az időre, mikor Búza Barna csinálta a földreformot Magyarországon, emlékszem arra. hogy ezt nem azért csinálta, hogy az országban a földek egységes megosztá­sát érje el, hanem, hogy a birtokososziályt le­törje és a tömegek vezetését a felelősség nélküli demagógok kezére iátsza. Mi igenis józan föld­reform keresztülvitelének garanciáját szükséges­nek tartjuk. — Azt mondják, hogy ebben az országban nincsenek szabadságjogok, hogy mi ezeket elti­porjuk. Emlékezzenek vissza az októberi időkre, amikor ebben az országban mindenkinek volt jo­ga és szabadsága, csak a tisztességes embernek nem. — Kéirdem szomszédainkat, hogy nem sza­bad-e a magyar sajtó? Hiszen szomszédainknál a magyar újságok még cenzúrázva jelennek meg. Ne panaszkodjanak az országban az emberek a szabadságjogok ettiprása miatt. Nézzenek át a határon és látni fogják, mi történik ott a magyar emberrel? — Azt mondják, hogy itt titkos fegyverke­zés folyik és ezzel fenyegetik szomszédainkat Valóban ez csak Európa együgyüségére való pá­lyázás. Az utóbbi időben történt határincidensek alkalmával mi voltunk-e azok, akik mobilizál­tunk? De vessük össze az erőviszonyokat. Ne­künk 35.000 emberünk van fegyverben, szomszé­daink béke állománya 6—700.000 ember, hábc?rus mozgósítás esetén pedig 7 és félmillióra emelhető fel. ' Véres harcok Palesztinában London, julius 10. A Times damaszkuszi jelen­tése szerint a Jordán mellett véres harcok dúlnak a bensziilött törzsek között. Eddig több mint száz halottról érkezett hír. Kedvezően haladnak az orosz-japán tárgyalások London, julius 10. A tokiói orosz—japán tár­gy ailások kedvezően haladnak, mivel Jötte elvben elismerte Oroszország felelősségét a nJtkolaievski eseményekért. A francia-lengyel katonai szövetség Géni, juflrus 10. A francia és lengyel kormány ; a népszövetség titkársága elé terjesztette a Pár- j latón aláirt francia—lengyel katonai szerződés { okmányait. A koalíció és a szociáldemokraták. A szocialista egyesülés pártja Königgrátzben gyűlést tartott, amelyen Stivin szociálde­mokrata képviselő is résztvett. Vrbensky dr. lapja, a Socialista szerint Stivin a koalícióról a gyűlésen a következőket mondotta: „Ne­künk nem tetszik ez a koncentráció, mert tömörül a reakció. Ha a német szociálde­mokrata párt belép a kormányba, akkor a klerikálisok hagyják ott. Ha a kommunisták lépnek be a kormányba, akkor a nemzeti de­mokraták lépnek ki belőle.“ Stivin a Pravo Liduban kijelenti, hogy Vrbensky beszédének értelmét elferdítette és meghamisította. A Narodni Listy ehhez a következő megjegy­zést fűzi: „Stivin beszéde úgy történt, ahogy azt a Socialista közli és ha az megfelelne a szociáldemokrata párt nézeteinek, akkor több figyelmet kellene szentelnünk Stivin nyilatkozatának, de így kár minden szóért." Magyar dalosünnep Komáromban A Komáromi Dalegyesület 60 éves jubileuma Komárom, julius 9. (Saját tudósítónktól.) Nagyszabású és egész Szlovenszkó dalosainak élénk részvé­tele mellett lezajló kulturális ünnepet ült Ko­márom magyar közönsége vasárnap, mely alkalom egybeforrasztotta az itt élő egész magyarságot. Az 1863. évben, a nemzeti elnyomatás idejében alapitott Komáromi Dalárda Egylet érkezett el fennállásának hat évtizedes ha­tárkövéhez és ezt a szlovenszkói társ dalos­egyletek is a magyar dal ünnepének minő­sítve messze földről sereglettek egybe a társegyesület üdvözlésiére. Képviselőket küldtek: Pozsonyi Dalegylet, a Losonci Ma­gyar Dalosegyesület, a Lévai Dalárda, az Érsekujvári Katolikus Énekkar, a Komáromi Katolikus Egyházi Énekkar, a Komáromi Iparoskor Énekkara, az Egyetértés Munkás­dalárda stb. stb. Az ünnep a Komáromi Dalosegyesülct gyönyörű kerti helyiségében folyt le. A díszközgyűlés Zsindely Ferenc nyug. törvényszéki el­nök, kúriai -bíró, a Dalosegyesület tiszteleti elnöke nyitotta meg a közgyűlést gyönyörű szavakkal aposztrofálván a magyar dalt, mint a magyar nemzeti lélek megnyilvánu­lását. A zajos tapsokkal fogadott megnyitó után Alapi Gyula dr. h. polgármester Komá­rom közönsége és a város tanácsa nevében, mint szerető édesanya jogos büszkeséggel köszönti édes gyermekét, aki résztvett a vá­ros legnevezetesebb alkotó korszakának minden munkájában s a helyi társadalomnak mindenkor összekötő kapcsa volt. Kiemeli az egyesület régi és mai vezetőinek nagyszerű kulturmunkáját, azon reményének ad kifeje­zést, hogy a Dalosegyesület dicsőségének napsugaraival füröszti meg a várost és an­nak magyar lakóit a szomorú jelen ár- nyékbavont napjaiban. A Pozsonyi Dalegylet nevében Schniíler Sándor, a polgári ápolda lelkésze, a Losonci Magyar Daloegyesület részéröl Riszner Ede karnagy, az Érsekujvári Katolikus Énekkar nevében Hangos István dr. tiszteletbeli kar­nagy, a Lévai Dalárda képviseletében Jozef- csek Géza elnök mondottak megkapó üdvöz­lő szavakat a testvér egyesületek jókíván­ságait tolmácsolva. Majd a komáromi Jókai Egyesület ne­vében Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, elnök mondott üdvözlő szavakat, a Komáro­mi Kaszinó üdvözletét Csepy Dani elnök tol­mácsolta, a Katolikus Énekkar szerencseki- vánatainak Witausek Károly dr. nyug. vár­megyei főügyész adott magasröptű szavak­ban kifejezést, mig a Református Ifjúsági Egylet szónoka Gaal Gyula dr. nyug. pol­gármester a magyar dal történetébe vetett visszapillantással a Dalegyesület alapítási évének szomorú korszakát festette alá be­szédében Tompa Mihály ismert allegóriájá­val végezvén hatásos beszédét. Majer Imre dr. apátplébános a Katolikus Legényegylet részéről emlékezett meg az évforduló nagy jelentőségéről a magyar kultúrára nézve, a Komáromi Iparoskor nevében Dosztál Jakab elnök mondott lelkes szavakat, az Egyetér­tés munkásdalárda üdvözletét pedig Balázs László ácsmunkás tolmácsolta nagy tetszés mellett. A szónokok mindegyikének beszédéből kicésndült az alaphang: a magyarság kulturális egységének feltét­len hite, valamint az, hogy e kulturát kö­zös kincsnek tekintve minden áldozatot meghozni kíván érte a magyar társadalom. Ezután Kamrás József dr. ügyvéd, volt törvényszéki tanácselnök, a Komáromi Dal­egyesület illusztris elnöke tartotta meg köl­tői szárnyalása ünnepi beszédét, beleszőve a magyar dal és énekmondás történeti fejlő­dését. Fülöp Xsigmond bankigazgató, a Dalos­egyesület hat évtizedes vázlatos történetét ismertette. Indítványára az ünnepi közgyű­lés jegyzőkönyvben örökíti meg a mai ünnep emlékét és mindazokét, akik a lefolyt hat évtized alatt az egyesület íevirágoztatásán közretm. ukáíkodtak. A zászlók niegkoszornzása A Komáromi Dalosegyesület zászlóját özv. Kovách Arisztidné zászlóanya gyönyö­rű szalaggal díszítette fel és sorra járultak oda a testvér és társegyesületek képviselői, hogy koszorúkkal és szalagokkal feldíszítsek azt és minden egyes daloskor elénekelte ez ünnepi aktus alatt énekkarának jeligéjét. Majd viszonzásul a zászlóanya díszítette fel a társegyletek zászlait a Komáromi Daols- egyesiilet nevében szalagokkal az ünnep emlékezetére. Jubiláns dalosok kitüntetése Az ügyvezető elnök indítványára a Köz­gyűlés kimondta, hogy a 25 év óta működő dalosokat ezüst plakettel tünteti ki. Ezek közt voltak Molecz Tivadar karnagy is ze­neszerző, Kurzmann Sámuel izr. kántor, Pathó Flóris ig. tanító, Fektor György, Kál- nay Jenő és Szily László, akiknek Kamrás elnök lelkes beszéd kíséretében adta át az emléktárgyakat. Ezeken kívül még tiz dalost tüntetett ki a közgyűlés emlékplakettel és ok­levéllel, akik hosszabb ideig működtek az? énekkarban. Megható jelenet következett ezután. Weisz Miksa dr., a Dalosegyesület másodel­nöke választékos előadásban és szavakban foglalta össze az egyesület népszerű és az egész város osztatlan megbecsülésének ör­vendő karnagynak, Molecz Tivadarnak ér­demeit, aki három évtizede vezeti a kart diadalról diadalra. Beszéde alatt lehullt a le­pel a karnagy babérral koszoruzott képéről, aki meghatódva mondott a nem remélt ün­neplésért köszönetét. Majd az üdvözlő táviratokat olvasta fel az elnök, ezek közt a kassai Kazinczy Társa­ság, a Kassai Ének- és Zenekedvelők Dal­egyesülete, Szilday Ferenc dr. kulturrefe- rens, a Lőcsei Férfi Dalosegyesíilet és ■' Rimaszombati Polgári Olvasókör dalárdájá­nak meleghangú üdvözlései a magyar szivek összedobbanásának erejével hatottak. Zsindely Ferenc elnök lelkes zárósza­vai után az ezernyi közönség eloszlott. A monstrehangverseny Délután négy órakor a Komáromi Dal­egyesület gyönyörű kerti helyiségében több- ezer főnyi közönség jelenlétében az egyesült komáromi énekkarok a jubiláris testvéregy­let tiszteletérenagyszabású hangversenyt rendeztek. A komáromi társadalom szine- jaya megjelent ezen a hangversenyen, amely magas művészi szinten mozgott és abszolút értékeket produkált. Thern Károly: Dalünnepen című hatal­mas férfikarát a Komáromi Dalegyesület, Ka­tolikus Énekkar, Iparoskor Énekkara és az Egyetértés munkásdalárda kétszázfőnyi egyesült kara hatalmas dinamikai hatásokkal adta elő Molecz Tivadar karnagy mesteri ve­zénylete alatt. A Református Énekkar vegyeskara Nagy Lajos karnagy vezetésével sikerült Petőfi- dalokat, majd a férfikar Horváth Ákos: Őszi dal-át adta elő általános tetszés mellett. A Katolikus Egyházi Énekkar férfikara Mozart Vihar-át énekelte igen finom kidolgozásban, majd a vegyeskar Molecz Margit—Molecz Tivadar poétikus szerzeményét: Rám borult az őszi alkony... óriási tetszés mellett da­lolta el nagy hatással. Az Iparoskor énekkara Tóth Géza kar­nagy vezetése alatt igen nehéz darabbal lé­pett föl. Hoppé Rezső: Daloljatok! cimü mű- dalát énekelte el az alig pár hónap óta mű­ködő énekkar, igen szép előrehaladást tanú­sítva. Majd az egyesült vegyeskarok Molecz Tivadar karnagy vezetésével Molecz dal­egyvelegét (Bánatos a falu népe ...), később pedig Szent-Gály Gjmla három magyar dalát adták elő zajos hatással. Roppant nagy hatással szerepelt az Egyetértés munkásdalárda Krausz Márton vezetése alatt Noseda Károly Katalinpiiszfcai nótáinak szabatos és fegyelmezett előadásá­val. A közönség szűnni nem akaró tapsaira az énekkar ráadásul gyújtó hatással énekelte el Petőfi: Mi volt nekem a szerelem? cimü dalát. A munkásdalárdának ez volt az első szereplése a nagyobb nyilvánosság előtt, me­lyet teljesen meghódított úgy énektudásával, mint főleg bámulatos fegyelmezettségével, amely jeles karnagyuk érdeme. Gyönyörű előadást produkált a Komá­romi Dalegycsület Révffy Géza: Balatoni rege cimü drámai költeménye előadásával, melynek hatásos kórusa és zümmögő kara, szólamai egyaránt a legtökéletesebb kidolgo­zásról tanúskodtak és megérdemelten arattak viharos tapsokat. A nagyszabású hangversenyt az egye­sült férfikarok együttese fejezte be Endrődy— Sloiber: Esti dal-ának előadásával, mely után lelkes tüntetésben volt részük a kiváló dalosoknak a közönség részéről. A Komáromi Dalegyesület a vendégekül szereplő énekkarok vezetőinek ezüst emlék­tárgyat adott át a nap emlékéül, melyhez Kamrás József dr., a Dalegyesület elnöke és a komáromi magyarság egyik vezére fűzött lelkes szavakat. A táncestély Este a Komáromi Dalegyesület kerti he­lyiségében nagyszerűen sikerült táncestély fejezte be a mozgalmas napot, melyen Komá­rom társadalmán kívül a vidék is nagy szám­mal vett részt, sőt a szomszédos magyar vá­rosok: Pozsony, Léva és Érsekújvár több szépsége is megjelent A táncestélyen magyaros jókedv ömlött el és a jelenvoltak egy felejthetetlenül szép est emlékét zárva szivükbe, távoztak. Az iparoson Országos Szövetsége elárulta Szlovenszkó és RaszSnszkó kisiparosságát Egy érdekes levél Pozsony, -juláus 16. (Saját tudósítónktól.) Mindnyájunk előtt köz­ismert a kisipar szerencsétlen vergődése, amelyet az ni helyzjet okozott. A legnagyobb elkeseredés egyb&í orrasztotta a lelkeket s nüa, már a hazai ipar cs&ik az autonómiától várja újbóli felvirág­zását. Ezzel szemben az Iparosok Országos Szö­vetsége, melynek élén egynéhány elég neves po­zsonyi iparos áM, a háttérben ielkmália magét Kramár cseh nemzeti demokrata pártjának, amint a'zt az alábbi levél világosan 'bizonyltja. „A Pozsonyi Iparosok Országos Szövetsége hajlandó volna a cseh-szlovák köztársaság nemzeti demokrata’ pártját tagjai utján, uigy a községi, mint más 'választásoknál támogatni, úgyszintén gazdasági kérdésekben is kivárcatos- nak JátsizIFk, hogy ha egyfelől az Országos Szö­vetség, másfelől a nemzeti demokrata párt egy. gyűlésen összejönnie. Hogy erről ai lehetőségről közeleiblbrölí nyilatkozhassunk, továbbá hagy gazdasági kérdésekben a párt támogatna ben­nünket, hogy tagjainkat, kik a polgári osztály hlyei, továbbra is ilyeneknek tarthassuk ©eg. Alábbiakban bátorkodunk tag-álló mányiunkról kis áttekintést közölni: Pozsonyban a szövetség táigoaiiirta'k. száma körülbelül 4500, a családi hoz­zátartozók be számit ása nélkül. Kassán 4000, Nyitrán 1200 és így a többi városokban is. A falvakban ezideig még nem vagyunk megszer­vezve. de fennáll annak a lehetősége, hogv az ottlakő iparosokat helyi csoportokba egyesít­hessük. A most megadott számokat meg is le- heüKv-növelm, ha abba a helyzetbe jutnánk, hogy--az--iparosaknak exlsztenaiájukat cn-elv ma valóban csakugyan vigasztalan, biztosítsuk. il­letőleg elősegítsük. Emellett anyagi segítséget kívánnánk a szervezésihez és azokhoz a' kiadá­sokhoz. amelyek az utazásokkal kapcsolatosak. E célból ajánlatos volna, ha- az elnök, illetve al-. elnök, tí titkár és segédtitkár részére vasúti szabbdj&gye-ket kapnánk, továbbá, hagy a pro­gramot tartalmazó nyomtatványokat, amelyek eszménk terjesztésére szolgainak, szintén meg­kapnék. Továbbá nagyon előnyős volna, ha az általunk egybehívni szándékolt nagyobb gyű­lésekre a párt résziéről is szónokokat külde- nének ki. Eddig a levél. Mi. kik kezdettől -fogva éles harcot vívtunk az ipari érdekekért, nem 'bocsát­kozunk bírálatba e levél felett. Legyen a sokát szenvedett szlovenszkói iparosság az elbírálója annak, vájjon a Pozsonyt Iparosok Országos Szö­vetsége nem-e kompromittálta Szlovenszkó és Rusainszkó iparosságát? Ne tessék komolyan venni! Ruszinszkó, julius eleje. Hivatalokban lehetett látni feltűnő he­lyen kifüggesztett táblácskát ilyen felírással: — A szives marasztalást ne tessék komo­lyan venni. A román—cseh-szlovák ideigle­nes határon is jó lenne póznákat felállítani ezzel a felírással: A határ végleges megállapítását ne tessék komolyan venni. Szemfényfesztésképpen időnkint kiszáll sgy-egy kijelölő vegyes bizottság a határra, néhány napig autóznak, helyenkint jól meg­ebédelnek, azután vagy összevesznek, vagy barátságosan szétválnak ezzel a köszönés­sel: „A viszontlátásra!" Ilyen alkalmakkor, egyik részről Is, másik részről is berendel­nek, vagy felfogadnak küldöttségeket, akik a. nép óhajtását képviselik, maga a szegény nép pedig mindezekről semmit nem tud, nem is sejti mik az ő tolmácsolta óhajtásai, csak azt tudja, hogy keservesen él, saját kis gaz­daságát nem művelheti, mert attól a határ­kérdés vagy elzárja, vagy azt elviselhetetls­nem ragu még a tófto- runftftan. ndftor itt a ftefved? Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot.

Next

/
Thumbnails
Contents