Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-11 / 154. (307.) szám

Szerda, Július 1!. szemlére tette ki, ami jogtalan és törvény­telen eljárás. A helyhatóság nem volt figye­lemmel a felszólamlás! bizottság által kiiga­zított és az 1923. év első felére érvényes választói névjegyzékre, mert a választói névjegyzékből nagyobb számmal hagyott ki oly választópolgárokat, akik a törzsnév­jegyzékben benne voltak, vagy akiket az előző félévben működő felszólamlás! bi­zottság felvett, ellenben benne vannak a névjegyzékben oly egyének, akik az előző névjegyzékben nem voltak főivé ve és aki­ket a törvény értelmében a kiigazítás során csak a helyi választóbizottság, vagy a fel­szólamlás! bizottság vehetett volna fel a névjegyzékbe. A bizottság ezt az indítványt elvetette, amiért is Pauiik János dr. íelebbezést nyúj­tott be a zsupánhoz, másfelől pedig a ru- szinszkói magyar pártok ügyvezetője pa­nasszal fordult a választási bírósághoz és a belügyminiszterhez. Pozsonyban e héten ül össze a felszólamlási bizottság Pozsony, julius 10. A felszólamlási bi­zottság üiését a jövő hét hétfőjére, 16-ikára tervezték, de valószínűen még a hét végén összeül, mert a választási iroda elkészült már munkájával. A főjegyzői hivatal a pár­toknak a lapokban közzétett felhívásaira vo­natkozóan kijelenti, hogy senkit sem töröl­tek a listáról, ehhez csak a felszólamlási bi­zottságnak van joga. A Magyar Kisgazda Párt gyűlése Ujlóton Ujlót, július 10. Csaját tudósítónktól.) Julius 9-én az Országos Kisgazda-, Foádsirfves- és Kteipa-rosipánt szép sike­rű gyűlést tartott a ha-rsmegyiei Uílót községiben. A gyűlés lefolyása a nagy részben szlovák lakos­sága községiben a legszebb bizonyítéka aimak, hogy a magyar és szlovák iróp a legjobb egyet­értésben és békességben él egymással és közös baáaik. közös szenvedéseik még jobban összefor­rasztják: őket M. Korpás Károly megnyitó beszéde után ifj. Koczor Gyula országos alietoöfk hosszabb beszéd­ben arra kérte a község lakósságát, hogy magyar és szlovák testvérként együtt haladva, egymásért küzdve váíltsák valóra kivánsáigiaiikat éis követe­léseiket. Mia$d részletesen foglalkozott a gazdasági kéirdésekkeh amelyek a mlai kormányrendszer helytelen gazdasági poMtikálja miatt a földműve­lést végső romlással fenyegetik. Ez ellen az egye­düli védekezés csak az lehet, hogy mindenhova olyan képviselteteket juttassunk be. mely érde­keteknek megfelel. A politikai kérdésekre áttérve, megvilágította a mai helyzetet és óva intette a község lakósságát. nehogy a kormány által a ma­gyarság megbontására sJafkitott Köztársasági Magyar Kisgazda Párt és a szlovákság erejének megrontására létesített szlovák keresztény szo­ciális párt Ígérgetéseinek hitelt adjon. PáTtunk egy utón halad — mondotta — a keresztény szo­ciá/lis és a Hliuka-párital és törhetetlen háittei hlsz- szük, ha tovább is a megkezdett utón haladunk s mindnyájan kivétel nélkül össze tartunk, akkor céljaink teljesülni fognak. Bazsó Kornél titkár erőteljes beszédben ösz- szetartásra, egymás megbecsülésére és a küzde­lemben való kitartásra kérte a jelenlevőket. A iansonnei feéüeszeriöűés! ntág juiinsban aláírták mosz, Mithyléne. Cbiosz, Szametrate és Ni- kari szigeteket Görögország kapja, de köte­leznie kell magát a szigetek demilitarizálá- sára. — A szerződés még Olaszország jogait szabályozza a Dodlekanosz szigetet illetően és a tengerszorosokban, vizen és levegőben szabad forgalmat biztosit úgy háború, mint béke idején, a kapitulációkat megszünteti és a nemzeti kisebbségeknek olyan jogokat biz­tosit. mint aminőke/t azok Lengyelországban, és Cseh-Szlovákiában élveznek. rrl** »«i r íorokorszag aláirja a 'békeszerződést Angora, július 19. A Havas-ügynökség jelen­tése szerint a török kormány felhatalmazta Izmet pasát a békeszerződés aláírására. London, julius 10. A Reuter ügynökség szerint a lausannei békeszerződést julius vé­ge felé Írják alá. A békeszerződés a követ­kező megállapodásokat tartalmazza: — Az, antantcsapatok a békeszerződés angórai ra­tifikálása után hat héten belül kiürítik Kon­stantinápolyi, Csanakot és Galipolit. Az uj török-bolgár határ a Fekete-tenger mellett a Resvaj folyónál kezdődik és a Maricát a tör- rök-bolgár-görög határ keresztezésénél érin­ti. Innen kezdve a török-görög határt a Ma- rica-völgy alkotja. A határ azután megkerüli a nyugati Karagacsot s végül a Marica folyá­sa mellett eléri az Égéi tengert, Törökország sziriai határai azok maradnak, melyeket az angorai egyezmény kijelölt. A mussoli kér­désben a népszövetség fog dönteni. Imbros és Tenedos szigeteket Törökország, Szá­Prága, julius 10. Benesnek megrögzött szokása, hogy otc, tahol egy politikai kérdés a közérdeklődés •előterébe érik, azonnal megjelenik és igyek­szik a politikai kérdéskomplexumba önma­gát és politikáját -mint nélkülözhetetlent, mint jelentősei, mint súllyal és tekintéllyel bírót beállítani. Valahányszor föllángolt az antant oltbatatlan tüze: a francia-angol el­lentét parazsa, Benes mindig ott termett, mint egy ambiciózus, önmagáról sokat kép­zelő, önkéntes tűzoltó. Most, hogy a parázs helyét lobogó lángok foglalják el, most, ami­kor a francia-angol viszony a lehető leg­feszültebb lett, ismét útra kelt Benes, hogy ott legyen a tűznél, hogy verhesse a mellét és dicsekedhessék a tűz oltása körüli érde­meivel s hogy ott legyen, ha a gesztenyét is ki lehet esetleg kaparni. A Benes párisi és londoni útját a meg­fizetett sajtó nagyszerűen reklámozza. Aki nem ismeri az antant-sajtóviszonyokat, aki csak a francia és angol cikkeket olvassa, az képes elhinni, hogy Benes az európai gor- diusi csomó uj, modern Nagy Sándora. A megfizetett sajtó ma a kis Kdéből Nagy Sándort is tud csinálni! Benes Foincarénái A Havas-ügynökség jelentése szerint Poincaré tegnap délután fél négykor fogad­ta Benes cseh-szlovák külügyminisztert. Benes még ma Londonba utazik, ahol Bald­winnal és Curzor/nai fog találkozni. London­ból való visszatérte után ismét tisztelegni fog Poincaré müniszterelnöknél. Mit ir a reklámsajió ? A P. P. cseh-szlovák félhivatalos párisi tudósítójának jelentése szerint a Poincaré- Benes-féle beszélgetés tárgya a különböző politikai problémákon kívül főképpen a kis- aníant szinajai konferenciája volt. Bár a megbeszélések kifejezetten a francia-cseh­szlovák kereskedelmi szerződés és akörül forogtak, hogy a kisantantnak milyen lesz az álláspontja ai legközelebbi népszövetségi üléssel szemben, különböző francia és angol lapok mégis annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy Benes jelenléte a francia- angol feszültség' enyhülését fogja eredmé­nyezni. Tekintettel arra a tényre, hogy Be­nes már a boulognei konferencia alkalmával is kedvező befolyást gyakorolt az angol- francia viszonyra, a francia és angol lapok, különösen a Daily News, azt hiszik, hogy jogosan remélhetik, hogy Benes kedvező benyomást fog gyakorolni az általános poli­tikai helyzetre. Benes érkezésével úgy a francia, mint az: angol sajtó foglalkozik. így a Journal kiemeli a cseh-szlovák külügy­miniszter nemzetközi jelentőségét, a Temps londoni tudósilója pedig azt táviratozza lapjának, hogy az angol politikai körök azt hiszik, hogy Benes kedvező benyomást fog gyakorolni az angol kormány elhatáro­zására. A Journal des Débats julius 8-iki szá­mában prágai jelentés alapján a következő­ket Írja: Benes elindult Parisba. A cseh­szlovák politikai körök éppen úgy, mint a kereskedelmi körök meg vannak győződve arról, hogy jelenléte a francia fővárosban hozzá fog járulni ahhoz, hogy megjavítsa a Franciaország és Cseh-Szlovákia közötti kereskedelmi tárgyalások jelenlegi helyze­tét. Az elmúlt napokban a cseh-szlovák sajtó élénken kritizálta a francia javaslato­kat, amelyeket a cseh-szlovák delegátusok hoztak magukkal Prágába. Másrészt a nagy­iparosok szövetsége hasonlóképpen erős oppoziciót fejtett ki a Franciaország által tett javaslatokkal szemben. A jelek szerint Benes elhatározta, hogy tekintettel a mos­tani helyzetre, személyesen fog interveniál­ni a zsákutcába jutott francia—cseh-szlovák kereskedelmi tárgyalások folytatása érde­kében. A Prager Presse nem emlékezik meg arról, hogy a Journal Benesről Írva kije­lenti, hogy egy oly okos diplomatának, mint Benes. tudnia kell. hogy vannak szituációk, amelyeknél a közvetítőknek távol kell rna- radniok. Erről nem ir a P. P., mert ez ma­gyarul annyit jelent: Fogadatlan prókátor­nak... Benest senki sem kérte a közvetítésre Páris, julius 10. (Havas.) A Petit Pári­sién inja: Benes és Poincaré tegnapi tanács­kozásai a jóvátételi krízis által teremtett ál­talános helyzetre vonatkoztak. Benes, mint a német ügyeknek alapos ismerője, nemcsak a német kérdésben, hanem :a francia-angol viszony kérdésében is közölte nézeteit Polncaréval. Benes hangoztatta, hogy meg van győződve arról, hogy csak az angol- francia megegyezés képezi abszolút alapját a köz ép európai béke fentartásának. A Ha­vas-ügynökség ezután megcáfolja azt a be­állítást, mintha Benes közvetítő szerepet játszana Anglia és Franciaország között, mivel erre senki sem kérte fel. Megkezdték az olasz választó- reform tárgyalását Róma, julius 9. A kamatra tegnap délután megkezdte :•> választóreform tárgyalását. A Pást­ra ve?! é. képviselőházi aldíiök meggyÜöoflása fö­lötti gyász jeléül .az ütést felfüggesztették. Piet- ravelte gyilkosa után a nyomozás folyik. Mind valószinülVrfetbb .az a feltevés, mintha Pietravel- let politikai okokból gyilkolták volna meg. Judet-t felmentették Páris, július 9. Judet-t, az „Ec!air“ volt tu­lajdonosát, kinek haza.árdási pőre egész Francia- ország közvéleményét lázas izgalomban tartotta, a párisi esküdtszék 11 szóvall 1 ellenében felmen­tette a vád alól. Mese Tárcarovatunk: Csütörtök: Csermely Gyula: A legnagyobb önzés. Péntek: Segesdy László: Mámor. (Vers.) Pókháló a ködben. (Vers.) Radnayné Soltész Irén: Ibolyacsokor. Szombat: Székül a Jenő: Az énekeslány. Vasárnap: Győry Dezső: Szeresd a versiét. (Vers.) Somlay Károly: A doktor kincse. Van Gogh renaissance — A Prágai Magyar Hírlap eredeti táro'ája. — Irtai: Fábry Zoltán A harminchárom éves halott festő im­már harminchárom évet jelent a küzködö, lázasan kereső, magát vágyódó ember tör­ténetében. Mindenki, aki utón volt egyszer az ember felé. találkozott vele. Mindenki, aki utón vau, aki jövőt, kiutat akar találni, beteges, árva gyötrődésében maga mellett érzi az dlobbant tüzoszlopot, az őrült sze­gény testvért, a megmaradt zsarátnok fájó melegét: Vau Gogh-ot. a holland festőt... A kisemmizett mai ember alázatos tolakodás­sal, dacos élniakarással vágyának rég ék rokonait támasztja fel. Keserű nevetéssel áll meg a fotografáló rnüterémképek előtt: nem érti, megdöbbenti a materialiszcikus ecset­vezetés, beállítás lclektelcnségc, bántó üres­sége. Megállhat-e a mai ember — örök útra beállított vágyával — egy Fantin-Latour- kép előtt (Manet műtermében)? Hazugság, hazugság minden ünnepi póz, minden pontos hűséggel ieutánzott alak. Az alkotó, életet adó lélek csődje: a fényképész matériás pontosabb (iveglencséjének diadaia!... Az istenkor esők és istentagadók egyforma me­nekülésben találkoznak az isenheimi oltár­képnél, a lelek dervisei: az eksztázis embe­rei Herkules Scgernól, Baldung Grien-néi és életet csodáién: Rembrandtnál... régi, régi halottaknál, örökké élő festőknél: Van Gogh- nél és őseinél. A nagyzoló címet: renaissance — té­nyek igazolják. Csak a német könyvpiacon rövid két év alatt hat kisebb-nagyobb V. G.- mouiografia jelent meg: a kétkötetes Meier- Graefe, C. Glaser, H. Tietze, G. Hartiaub, a pathogr.afikus Jaspers és legújabban a gyö­nyörű kiállítású Kurt Pfister-monografía.* Divat? Dosztojevszki is divat ma sokak ke­zében, de ilyenkor mindig olyan turisták jutnak az eszembe, akiknél nem a hegy, a kilátás, az ut a fontos, de a — thermos- palack... A nehézlábu, keménypofacsontu földparasztok festője, az idomtalan krump­lik, napraforgók simogatója, a buzatengerek, lángoló ciprusok, csillagok és napkorongok babouázottja nem lehet — divat. A divatnak vannak Picassói, Legerjei, de a 33 éve fekvő halottnak élete van: a mi életünk Ádámmal kezdődő oka, szépsége, kínja, szenvedése: a vágy. Van Gogh mai renaissance-ának egy­szerű oka: a tagadás századának végén mint csoda tűnik fel — és senki sem látja a csodát, senki sem hiszi az ember vágyát, senki sem ismeri fel az embert, aki vágyá­nak égő ritmusával az anyagot uj életre: emberi mélyre hulló léíekgyujtó szikrára gyújtja fel. Akkor csoda volt: emberfeletti, idöfelctti és őriilésig feszített, szétpattant húr. Ma, amikor a mechanizmusból felszaba­dult, kitört természetes vágy újra bennünk él: testvérszivvel hajiunk a fájdalmas szép­ségű élettükör fele és magunkhoz öleljük Van Gogliot, az embert. V. G.-ról nem lehet teoretikus száraz- művészeti kritikát Írni. Életének csak az egyik fele kép-dokumen­*) Kurt Pfister: Vinccnt van Gogh. (O, Kiepcnlievcr, Potsdam, 1922) 6 színes és 56 egy­tónusu képtáblával tűm, a másik megrázőau mindennapi éílet: levelek, hangok sikolya. (Leveleinek két­kötetes nagy kiadása [1350 oldal!] sajnos teljesen kifogyott. Most két kisebb szemel- vényes kiadás forog közkézen.) Művészete e levelek nélkül örök megfejthetetlen talány lenne. Egyik a másik nélkül érthetetlen, együttesen elénfk állítják az élet legteljesebb ínkarnációját: az embert. A magányos, árva embert, kit a gyötrődés, a kiélés az őrületig fokozott. Aki V. G.-ról ir, az nem kezdheti ezzel: született,, néni végezheti: meghalt; annak a saját rokonlel'kéből kell szavakat keresni, uj mondáitokat formálni, hogy leír­hassa, másoknak ajándékozhassa ezt az éle­tet. A levelek fekete betűi, a képek tüzes színei egy szimfóniában csendülnek össze, mely egyszerű és lehetetlen, olyan, mint a mese és mégis a légéitebb élet. Mei-er-Graefe igy kezdi monográfiáját: „íme egy ember története, ki 1853-tól 1890-ig élt. Ami vele történt, amit mondott, amit tett, az nem me­se, de teljes valóság. V. G.-nak hitták és ahogy mondani szokás: művész volt.- Ez ál­talában manapság nem sokat jelent, de az ő esetében — egy drámát jelent, megdöbbentő eseményekkel, jelekkel és csodákkal**... Csak igy, csak igy juithat el a tolmács Van Gogh- hoz, csak igy ér a várók, keresők, lázadók, emberek szivéhez. Kurt Pfister könyve egy­szerű szépségű mondatokban ér el a lényeg­hez: ..Mialatt vásznain sárga vetések, égő napraforgók, sötét ciprusok, tarka kertek, mélykéken ragyogó ég és izzó napok színei tobzódtak — ő maga elpusztult árvaságban és éhségben... A legenda csak az assziszi szentről tud, aki vagyonát a szegényekneK adva, életét a;p Ur szolgálatára szentelte. Vincént szegényebb volt, mint ama Fran- ciskus: mert nem volt senki, aki életét el­fogadta volna áldozatnak. A kétségbeesés, őrület és lelkcíjültség görcsében tönkrement és meghalt megváltás nélkül, áldás nélkül**... És igy tovább: csillagok közé szorított rövid fejezetek; együtt zene... uj taktus... a végén a gótikus kated'rálisban az üvegablakon szí­nesen, titokzatosan ömlik be a nap... (Nem véletlen: Scheffler gótikus példatárában a mából csak ketten vannak: Rodin és Van Gogh.) Az embert magához rántó művészet lényege: a tragikum szümpathein-jável ro­kon. Kép, szobor, irás mögött ott kell lenni a drámai magnak: az emberi küzdelemnek, melyet a testvéretnber akar ujraalkotni, rög­zíteni, továbbítani, mélyíteni, magyarázni — együttes kozmikus élménnyé emelni a leg­személyibb emberit: a művész életét. Pfister megírta a Van Gogh-drámát: kozmikus él­ménnyé mélyítette. A Van Gogh renaissance •ezzel bekapcsolódik azok láncába, akikről szintén csak ilymódo-n lehet írni. A tragikus szümpathein utján ott állnak találkozón a ro­konok: Matthias Grünewald (F. A. Schmid- Noerr eddig példátlanul egyedülálló köny­vében). H. Baldung-Grien (H. Gurjel), Her­kules Seger (megint: K. Pfister!) és Rem­brandt (F. Ludwig sorskönyvében). Ha köz­vetlen közeibe markolunk: megértjük, meg­éhezzük az egyedülálló ecsetemberek drá­mai-költői jogát... Közvetlen közelben ott áll: Cézanne. A megismerés, rátalálás büszke, kibékítő gesztusa... Itt nyugodt mondatokat lehet le Írni a képekről, a tolmács nem ugrik fel, nem keresi, tördeli a világosságot gyújtó megváltó egyszerű szót. Itt tanulni lehet és tanulni kell. Iskola... Cézanne-ról a kritikus ir... A nyugtalan keresés, ki nem elégített vágy és lobogó élet minden kínját, erejét — a mai testvért kereső és senkit és semmit sem találó ember — legközelebb Van Gogh- nál találja meg. Fxpresszionizmus!... Van Gogh ^blíasein ismerte ezt a szót és mégis az expresszio­nista iskoláskönyvek sematikus ábrázolásá­ban — az ő égő lobogó ciprusai képviselik a A lelkes éljenzés és zugó helyeslés után « ujilóti tfl-inka-párt elnöke meleg kézszoritássa? üd- gőzölte ifj. Koczor Gyulát, mint a magyar Kisgazd; Párt kiküldöttét és biztositota arról, hogy a köz­ség szlovák laköss ága épp úgy. mint a múltban a jövőben is a legszebb egyetértésben, barátság­ban fog élni magyar testvéreivel. & Benes mint fogadatlan prókátor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents