Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-07 / 151. (304.) szám

V Szombat, Julius 7. Konstantinápoly lázas választási éjszakája — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. nekünk, hogy velünk a gazdasági kapcsolatot fölvegye, de a közeledés útját meg kell ta­lálni. Majd iazt, fejtegeti, hogy Franciaország ragadta magához Európában a hegemóniát. Az ülés tart. A Prager Presse bamis vádaskodása A télhivatalos Prager Presse tegnapi száma vezércikkében — mint erről meg jS emlékeztünk — a magyar kormányt hadi- anyagrejtegctéssel vádolta. A lap azt állítja, hogy a magyar honvédelmi miniszter Haj- máskéren hadianyagot őriztet. Illetékes magyar helyen visszautasitják ezeket a vádakat. A hajmáskéri esetből csak annyi igaz, hogy a hajmáskéri erdő­ben a katonai ellenőrző bizottság tényleg talált elásott lőszereket, de megállapították, hogy a több éve elásott lőszer a mostani hadseregben használt fegyverekhez alkal­matlan és a huzamosabb ideig tartó elföl- delés miatt teljesen használhatatlan. Abauj nem akar Zemplénhez csatlakozni Nemrégiben terjesztette be a kormány a nemzetgyűlésen azt a törvényjavaslatot, amely a csonka megyéket összevonja és egyesíti. A javaslat értelmében a csonka Abauj-megyét Zemplén vármegyéhez csatol­ják. Csonka-Abaujmegye azonban nem akar Zemplénhez csatlakozni és önállóságot kíván. Legrosszabb esetben azt kéri, hogy a Bor­sod felé graviitáló részeket csatolják Borsod- megyéhez. A megye fenntartása melletti leg­fontosabb érv az, hogy Abaujmegye csonkán is nagyobb, mint volt a régi Tutóc- vagy Ugocsa-megye. A vármegye közönsége kül­döttséget meneszt a belügyminiszterhez. Hirek Popovits Sándor távozásáról A Pesti TŐzssdic szerint 'beavatott pénzkörök­ben már alapok óta tudni Vélik, hogy a J-egyinté- ze,t vezetőségéiben mély reható személyi változá­sok várhatták. Több ©Mairól makacsul terjesztik azt a liiint, hogy Popavüos Sándor volt pénzügy­miniszter megválik áldásától és már be is jelen­tette lémondását. A hiresziteáést komoly helyeken sem cáfolták és ágy egyre -jobban kidomborodik az a felfogás, hogy a Jelgyintézet élére a közeit időkben uj vezető kerül. Rövid táviratok Á lengyel szenátus külügyi bizottsága hatá­rozatban fölszólította a kormányt, hogy a len­gyel külföldi propagandát a nyugati államok propagandájának a nívójára emelje. A francia szenátusban Dausset szenátor je­lentést tett a salmtigérmoiiui és trianoni békeszer­ződés gazdasági határozatainak értelmében meg­szervezendő vetffikációs és kompenzációs hiva­talokról. A francia parlament péntek esti ülésén elfo­gadta a Németország által fizetendő kiadások költségvetését. Az angol alsóház 213 szavazattal 74 ellené­ben elfogadta Britt-India költségvetését. A Tanger-kérd'éstoen az angol—francia—spa­nyol tárgyalások Londonban tea ismét megkez­dődtek. Az özvegy rosszaló pillantást vet a me­nyecskére, aztán átkarolja a mámoros em­bert: — Feküdjék le, Bálint. Ne engedd hát, Lőrinc! Ne menjen el, Bálint! Beszélhetett már azoknak. Lőrinc bam­bán nézett maga elé. Bálint meg se lát, se he 11. Inogva, de hetykén felugrik: — tsz hogy ne mennék! Megyek biz én! El is ment, vissza se jött. Puha fehér ágyat vetett neki Cifra Rózsi... Reggel a télies napfény csiklandós suga­rai kezdtek táncolni a szempiiláin. Az ibolya- szappan és a pörkölt kávé szaga is csiklan­dozta orreimpáit. Nagyot nyújtózkodott és felébredt. — Hol vagyok? — ez volt az első szava. Cifra Rózsi rátette párnás kis kacsóját forró homlokára: — Aludj még, Bálint, aludj, készül a kávé. Bálint rémülten rámered a simogató fe­hér kézre és vadul íelordit. Azon a gömbölyű csuklón ott látja az ö becézett kincsét, az ék­köves karkötőt — a zsákmányt. Hirtelen kijózanodik. Hideg borzongás rázza meg a testét, öklével csapva csapkod­ja homlokát. Leugrik az ágyról, magára hányja a mundurt, rohan kifelé az állomásra, felugrik az első vonatra és levágja magát a lócára. Bejön a konduktor, nézi a szabadság- levelét és értelmetlenül rázza a fejét: — Hát maga hová igyekszik? — A harctérre. — Meg van maga bolondulva? Hisz csak tegnap kezdődött a szabadsága!-- A harctérre megyek — hörög Bálint — a harctérre! Nem érti? Konstantinápoly, iunius 30. A török választások még javában tarta­nak. Előreláthatóan julius második felében érnek véget, azonban a jelek szerint nem fog­ják bevárni a választási kampány teljes lezá­rását, hanem a nemzetgyűlést összehívják már akkor, amikor a megválasztott képvise­lők száma eléri az alkotmányban a parla­ment határozatképességéhez megkövetelt lét­számot. A. török parlament megnyitása tehát minden valószínűség szerint julius közepén fog megtörténni. A választásokon eddig min­den vonalon a „jogvédelmi párt“, vagyis a kormánypárt jelöltjei győztek. A parlament­ben tehát a nemzetieknek csaknem abszolút többségük lesz. A Galata Szerály előtt A konstantinápolyi választások egy cso­dálatos ünnep képét ragyogják. A szultánok ősi városa, melynek arca még nemrég a pöf- feszkedő görög szoldateszka sértéseitől volt halotti fehér, oly rajongással sugárzott a megváltást és fölszabadítást hozott kemalis- ták felé, mellyel szembeszállni ellenzéki je­löltnek eszébe sem juthatott. Az izgalmas választási harcok, az ellenfél pártok harcos, sokszor visszataszító mérkőzései elmarad­tak, elsöpörte a kormánypárt győzelmes me­nete és Konstantinápoly népének a választá­soknak csak a szépsége, túláradó boldog­sága jutott ki: ünnepi fölvonulások, lelkes gyűlések, népies táncok, ének, dal és kürtök ujjongó zengedezése a föllobogózott, kivilá­gított utcákon és tereken. Egyetlen ölelkezés, testvéri csók volt. az egész főváros. Szerdán este volt az utolsó választási fölvonulás a Galata Szerály elé, ahol az Ösz- szegyüjtött választási urnákat fölbontották és a szavazás eredményét kihirdették. A val­lási körmenetek áhítata és a hazafias lelke­sedés tüze glóriázta be ezen az éjszakán az Aranyszarv fölé boruló mennyboltot. Sztam- bul és Pera utcáin a kigyult arcú nép végte­len tengere áradt. Az egyik utcasarkon egy imám kérte Allah áldását az igazhivőkre, kik mámorosán hallgatták szavait, mely az imád­ság végén lobogó hazafias beszédbe csapott, amott egy görög lelkész beszélt riadtszemü híveihez, nem messze pedig egy örmény pap méltóságteljes gesztusai lengtek kis köre hallgatag, lekókkadt feje fölött... Mert a konstantinápolyi keresztények — akár op- portunitásból, akár kényszerűségből — elha­tározták, hogy résztvesznek a választáso­kon ... ts köröttük zúgott, morajlott a tö- rökség, a bársonyos éjszaka kárpitjai alatt üstdobok vad szivei dobogtak, kürtők ri'kol- toztak, a fáklyák rótt fényénél fantasztikus táncot toporzékoltak a tuláradtörömü embe­rek és szerte, mindenütt, mint áldozati füst Budapest, julius 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Május elsején a főváros több ré­széről és a vidékről is jelentés érkezett a rendörtőkapitánys'ághoz, hogy tiltott plakátok vannak kiragasztva. A plakátok elme „Máju­si üzenet" volt, Moszkvából voltak keltezve és Kun Béla, Bokányi Bajáki, valamint Nyisztor népbiztosok Írták alá. A plakátok fölszólították a munkásságot és a magyar proletariátust arra, hogy tartson ki a kom­munisták mellett, szakadjon el a szociál­demokrata párttól és annak vezetőitől, A rendőrség a plakátokat eltávolította és nyomban megindította a nyomozást, amelg­ázoltban csak most vezetett eredményre. Megállapították, hogy Bécsből Budapestre érkezett egy Szávai András nevű kovács­mester, aki állandóan gyanús találkákra járt. Ezeket a találkákat minden alkalommal vagy mezőkön, vagy elhagyott helyeken tartották meg. Szávai jóba volt egy Ligeti Imre nevű foglalkozásnélküli fiatalemberrel, akivel fel­tűnően költekező életmódot folytatott. Ezt a Ligeti Imrét néhány nappal ezelőtt a Tisza Kálmán-téren a rendőrség elfogta és megállapította, hogy igazi neve Szvetesz István és foglalkozása szerelő. Szvetesz a rendőrségen beismerte, hogy Bécsből jött Matusán Béla és Szilágyi Dezső megbízásáé­ból Budapestre azzal a feladattal, hogy itt kommunista szervezést folytasson. Matusán és Szilágyi az orosz kommunista „exekuve coniitáci" bécsi exponensei és megbízatásuk az, hogy a magyarországi kommunista pártot megszervezzék. Matusánt tavaly tavasszal ékessége, szállott az ég felé a nemzeti him­nusz komoly és méla melódiája... A fölébredt Ezeregyéjszaka A Galata Szerály felé vezető útvonala­kon a tolongás szinte életveszélyes. Az ab­lakok mind kivilágítva, Kemal pasa arcképe mindenütt s az ő nevét harsogja, az ezertorku utca. Mikor a szavazási urnákat hozó dísz- menetet megnyitó lovasrendőrök daliás sza­kasza föltűnik, a tömeg lelkesedése nem is­mer határt. A délceg paripák patkói hetyke szikrákat szórnak a virágokkal teleszórt kö­vezeten. Ünnepi ruhába öltözött férfiak, asz- szonyo'k és gyermekek csoportjai következ­nek a községi elöljáróság vezetése alatt, majd egy, hat fekete méntől vont, virágokkal és szalagokkal diszitett bárka következik, me­lyen az „Aladja"-urna áll. Nyolc délceg le­gény a „CsechméVurnát viszi vállain s a tömeg mámoros zúgása ismét fölviharzik. Egy óriási teherautó valóságos tündérkertté van varázsolva, pálmák és csodálatos virá­gok ölelik a „Dibi“-urnát. Most egy káprá­zatos keleti szőnyegekkel diszitett teve lép­del előttünk. Gyönyörű strucctollbokrétával ékített feje tempósan ing, bókol a lelkesedés össze­csapó tengerében. Az aranyos, ékes nyereg­ben szépséges muzulmán leány iil, vakító karjaival szinte a szikére öleli az urnát, mely a Kas színi pasára leadott szavazatokat rejti. Két feketegyémántszeme babonázó ragyo­gással néz el a forró tömeg fölött, rózsaszája szélén édes és titokzatos mosoly álmodik ... Lázas és vad szavakat kiáltok, sikoltok felé magyarul s földobom a virágokat, mit nem­rég vettem egy kisfiútól... Egy sárga rózsa eléri a nyerget, az álomkép összerezzen s aztán reámnéz ... Lángoló napkorong virul föl a szivemben s káprázattól szinte megha­lok ... Már össze-vissza csókolnak a köröt­tem állók, mert kisérőm elárulta, hogy ma­gyar vagyok, váltakra emelnek izmos karok és az álomkép mégegyszer visszanéz... S a menet hömpölyög tovább, urna, urna után, anatóliaiak, janicsárok, kurdok, tráciaiak, fe- ketetengermellékiek, mind különös és pom­pázó nemzeti viseletekben ... Álomkép ez, vad, forró és fantasztikus! „Csillagtalan, sötét éjjel.. .Éjfél után tüzes bor mellett ültünk és szi­laj kávékat ittunk. Minden vendég minket né­zett s mélységes hallgatással, szomju szem­mel hallgatta a magyar nótákat, miket dalol­tam. Az utolsó a „Csillagtalan. sötét éjjel..." volt. A szemem könnybe lábadt, mikor halk, remegő hangon bevégeztem. A törökök szeme forró láztól csillogott felém, misztikus do­hányfüst fan tonnái szállongtak s a fenékig le­hajtott pohár bor a szivembe futott... (—) Budapesten le is tartóztatták, de a csereakció révén visszakerült Oroszországba, ahonnan Bécsbe küldték ki. Szvetesz hat hónapja tartózkodott Ma­gyarországon és azóta folytatta a szervezési munkálatokat. Többször volt Bécsben. ahon­nan minden alkalommal pénzt, dollárokat, kommunista lapokat és iratokat csempészett Magyarországba. A budapesti nyomozás fo­lyamán a következőket vették eddig őrizet­be: Szvetesz István szerelő, Szávai András kovács, Jámbor Károly vasesztergályos, Má- jerhoffer Károly lakatos, Pályi Ferenc laka­tos, Holla József lakatos, Kontár Ferenc vas- öntő és Matusich Gusztáv vasöntő. Kihallgatásuk folyamán megáilapították, hogy a mozgalom vezetői Budapesten Szve­tesz. Szávai és Matusich, a vidéken pedig Jámbor Károly volt. A rendőrség most a szervezet vidéki összeköttetéseit kutatja. A kommunista összeesküvés ügyében eddig hetvenegy örizetbevétel és kilenc le­tartóztatás történt. A rendőrség megállapí­totta. hogy Pécsett, Győrött. Debrecenben, Miskolcon és Kalocsán is voltak az össze­esküvőknek helyi szervezetei. Kiderült az is, hogy az utóbbi időben történt sztrájk-moz­galmakat az összeesküvők k-ényszeritették ki erőszakosan. Utasítást kaptak Moszkvá­ból, hogy folyton hangoztassák a megélhetés nehézségeit, bérjavitásra uszítsák a munkás­ságot és lázi'tsák fel azokat. A letartóztatottak megátalkodottan vi­selkednek. Legtöbben a hozzájuk intézett kérdésekre ezt felelik: — Meggyőződése? kommunista vagyok. Nagy kommunista bűnszövetkezetet leplezett le a budapesti rendőrség Moszkvából hatvamnilló koronát kaptak Hetvenegy előállítás, kilenc letartóztatás Ennek ellenére látszik rajtuk, hogy nem meggyőződésből, hanem a moszkvai guruló aranyak és dollárok hatása alatt végezték veszélyes munkájukat. Szvetecről, az össze­esküvés fejéről kiderült, hogy százezreket költött el mulatóhelyeken éjszakánként. Ar­ra a kérdésre, hogy mint kommunista hogyan élhetett ilyen fegyiiző lódon, ezt felelte: — Ha Szilágyi Dezső, a bécsi kommunis­ták vezetője úgy él, mint egy gróf. miközben biztonságban van, akkor én, aki az akasztófa alatt álok és minden pillanatban lefoghat­nak. miért ne költekeznék. A rendőrség megállapította, hogy Moszkvából az összeesküvés részére körül­belül hatvan millió kprona érkezett. A tár­saság legutóbbi gyűlését az angyalföldi jég­vermeknél tartotta meg. Az előállítottak kö­zül egyik sem bánta meg tettét. A rendőrség továbbra is a legteljesebb eréllyel folytatja a nyomozást, hogy az egész sejtrendszerii szervezetről lerántsa a leplet. A rendőrség már régebben nyomozott ebben az ügyben. Tudta, hogy Bécsből állan­dóan futárok jönnek Budapestre és röpirato- kat hoznak magukkal. ‘Eddig azonban nem sikerült őket elfogni. Az elfogottak lakásán házkutatást tar­tottak és ez alkalommal rengeteg röpiratot és újságot foglaltak le. A budapesti szervezke­dés főirányitói Szvetec és JeidíiU-. voltak. Szvetec lakásán a házkutatásnál egy tinta- ceruzával vászonra irt proklamációt találtak. Megkerültek a szervezkedés alapszabályai is. amelyek felnőttekre és ifjúmunkásokra vonat­koztak. A vidéki munkástelepek közül külö­nösen Pécsett fejtettek ki nagy agitációt. Lapo­kat Berlinből kaptak, Egység volt a cime, vö­rös nyomású címsorral és Magyar Lajos kommunista újságíró irta a cikkeit. A mosz­kvai kommunista kongresszusra az össze­esküvők három delegátust akartak küldeni. Benes mossa a kezét. A félhivatalos Ceskosloyenska Republika mai számában re­produkálja Benes külügyminiszternek a Daily News részére adott nyilatkozatát. A C. R. szerint az említett angol lap munkatársa. Be- nessel Prágában folytatott beszélgetése al­kalmával -tudtára adta a cseh-szlovák külügy­miniszternek, hogy angol barátai meglepetés­sel vették tudomásul azt a hírt, hogy Benes Magyarországnak pénzügyi felsegitése ellen foglalt állást. Benes azt válaszolta, hogy nin­csen a pénzügyi segitségnyujtás ellen, de Magyarországnak előbb be kell bizonyítania, hogy jó szomszéd. Ez ugyanaz az eset — mondotta —, mint Ausztria esete volt. Ausz­triának is el kellett fogadni a neki felsorolt feltételeket és szigorú ellenőrzésnek kellett alávetnie magát. Már csak aizért is segíteni kell Magyarországon, mert ez Cseh-Szlová- kia érdeke is. De Magyarországnak is tanu- jelét kell a jóindulatáról adni, mint ahogy azt Ausztria tette. Cseh-Szlovákiának okai van­nak az aggodalomra, ha a magyar közei- multra pillant. A legutóbbi sajnálatraméltó bizonyiték a szövetségközi katonai bizottság elleni támadás volt. Ezért szükséges a ma­gyar szándékokat megvizsgálni, mielőtt Ma­gyarországot meg erősítjük. Benes ezután az európai helyzetről beszélt és kijelentette, hogy a német kérdést súlyosan Ítéli meg és hogy nem reméli a gyors megoldást. Benes- nek ez a nyilatkozata egy előre elmondott védőbeszéd azokra a szemrehányásokra, me­lyekben része* lesz Angliában. Benes meg- intervjuvoltatta magát és elmondta védeke­zését. Megvárja, milyen hatást kelt ez Lon­donban és aszerint határoz majd afölött, men- jen-e, ne menjen-e Angliába... Ezt igy szokták a diplomáciában! Hí egész életre

Next

/
Thumbnails
Contents