Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-24 / 165. (318.) szám
Kedd, jfulius 24. melyről e pillanatban igen sokat beszélne*. Mária királyné a legkomolyabban szándékszik leányát, Ilona hercegnőt, Boris bolgár királlyal összeházasítani. Ilymódon megtörténnék a közeledés Románia és Bulgária között. Ugyanekkor azonban a királyné a teljes megegyezést akarja létrehozni Románia és Magyarország között, kiküszöbölve minden ellentétet, amely a két ország között fennáll, mert eltökélt szándéka, hogy köztük perszonális uniót hozzon létre. A Le Bosphore tudósításának [eközlése után az olasz lap a következő kommentárt fűzi hozzá: Nem tartjuk különösnek azt, hogy ia román királyné oly politikát követ, amely már a legközelebbi jövőben csak hasznára lehet Romániának. Az Lobi e Commenti második közleménye — írja az Aurora — még nagyobb érdeke sségii, mert ebben foglalkozik az uj rő- m ári - mag y a r-bo lg á r szövetséggel kapcsolatban a kisant'ant helyzetével is. Erről az olasz lap a következőket írja: — A ki s.a utániról alkotott felfogásunkat az újabb események, mint Görögország csatlakozása és a román királyi pár lengyelországi látogatása sem változtatja meg. Bukarest politikai köreiben nagyon jól tudják: hogy sem Belgrádiban, sem pedig Szófiában nem ejtették el a pánszláv ideált. Ennek az eszmének a vezetője ezentúl is csak a helyreállott Oroszország lenne, amely, ha belpolitikai!ag nem is, de külpolitikai téren imperialista lesz, úgy, hogy hatalmas és győzhetetlen blokkban tömöritené az északi és a déli szlávokat. A lap rámutat azután arra, hogy Sztarn- butimszki a rési egyezség következtében bukott meg. Ez az egyezség, mely Olaszországnak nem volt inyjére s melyről az Echi e Commenti azt írja, hogy Romániát sem elégítette ki, csapás volt a kisantantra nézve. Hogy esetleges elszigeteltetését megelőzze, egyszer csak kénytelen lesz távoli anyaországához fordulni és jó viszonyt létesíteni Magyarországgal, sőt még Bulgáriával is. Hogyan lett Pestből Amerika? A börze hőditása és nevelése Á Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja. _______________ A m agyar határszéli forgalom tij szabályozása Budapest, julius 23. Á Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány rendeletet adott ki a kisebb határszéli forgalom rendezéséről. Kimondja ebben, hogy határkerület gyanánt a vámhatár két oldalán lévő azokat a területeket ismerik el, amelyek a vámhatártól fiz kilométernél nem fekszenek távolabb. Ahol a helyi viszonyok megkövetelik, ez a terűiét tizenöt kilométerig ki- bővíthető. A határkerület állandó lakosai részére, akiknek hivatásuknál vagy foglalkozásuknál fogva a határt egy vagy több ízben kell átlépni, a határátlépés megkönnyítése végett határszéli úti igazolványok állíthatók ki. Ezeket az igazolványokat az illetékes elsőfokú közigazgatási (rendőri) hatóságok állítják ki. Kimondja a rendelet, hogy azért, mert a hatáTfc átszel, vagy kettéválaszt egy földbirtokot, vagy más fekvőséget, a gazdaság zavartalan továbbvezetését nem szabad megnehezíteni, vagy megakadályozni. A mezei vagy erdei munka munka végzéséhez szükséges állatokat és eszközöket, a szükséges vetömaigvat és a megmunkált földbirtokokon nyert mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti s egyéb termékeket vám- és illetékmentesen lehet átszállítani a határon a megállapított ellenőrzési föltételekkel. Intézkedik a rendelet, hogy a határíor- galom ellenőrzésére hivatott közegek éber figyelemmel őrködjenek, hogy a könnyítéseket csempészésre, vagy a vámiövedáki szabályok egyéb kijátszására, úgyszintén belépésre nem jogosított embereknek az ország belső területére való behatolására föl ne használják. E rendelettel egyidöben a földművelésügyi miniszter az éielmiszercsempészés meg- gátlása érdekében még egy intézkedést tett. Elrendeli a miniszter — mivel Magyarország és a 'külföld között rendes útlevéllel közlekedők havonta csak egyszer vihetnek magukkal húsz kilóg ram élelmiszert — vámvizsgálat alkalmával az útlevélbe feljegyzendő az a körülmény, hogy az utas ezt az élelmiszert magával vitte. Középeurópai és balkáni tervek Á bukaresti jugoszláv követ a magyar- jugoszláv közeledésről — Mária királyné terve — A magyar-román-öolgár szövetség gondolata Prága, julius 23. Egy román újságíró meginterjúvolta Csolak-Antics bukaresti jugoszláv meghatalmazott minisztert, aki erőteljesen cáfolta azokat a híreket, hogy Jugoszlávia és Románia között eltávolodás történt volna. Majd ezeket mondotta: — A magyarországi és bécsi sajtóban az utóbbi napokban elterjedt hírekről, amelyek szerint Jugoszlávia keresi a megegyezés lehetőségeit Magyarországgal, hivatalosan nincsenek értesüléseim. Nincsics külügyminiszter legutóbbi ismeretes beszéde után ezt a hirt túlzásnak is tartom. Kétségtelen, hogy Jugoszláviának nem lehet utolsó érdeke a Magyarországgal való lelki megbékü- lés, mert hiszen ez mindkét országra nézve csak előnyös lehet. Magyarország, amely ma már hatalmas iparával fontos piacot találna Jugoszláviában, éppen úgy rá van szorulva erre a teljes megbékélésre, mint ahogy ennek Jugoszlávia is hasznát venné, amelynek valóban nagy szüksége van a magyar iparcikkekre. Kétségtelen az is, hogy mindkét ország gazdasági érdeke megkívánja, hogy megkezdődjék a két állam közötti gazdasági kapcsolat kiépítése. Magyarország kereskedelmének végre meg kellene találnia Jugoszlávián át az utat a tengerhez és Jugoszlávia gazdasági vérkeringésére is frissítőén hatna, ha ebből a forgalomból kivehetné a maga részét. * A román lapok az olasz .,Echi e Com- menti“ című, Rómában megjelenő lap nyomán szenzációs hírrel szolgálnak. Az első közlemény, amelyet az Echi e Commenti a Konstantinápolyban megjelenő „Le Bosphore" cimü lap alapján közöl, a következőket mondja: — A Gercle d’Orientben szerzett hírek szerint Románia királynéja ezidöszerint újból egy olyan politikai tervvel foglalkozik. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot# Budapest, julius 23. A Szabadság-tér sarkán tolong a nép: a kocsik, az autók seregei ellepik a tájat, lót- -nak, futnak, loholnak és tülkölnek, mint a párisi rekordforgalom idején: kezdődik a tőzsde! Az autósok gyarsan szaladnak be a tőzsdepalotába. — Hossz lesz, — magyaráz egy szegényes ruhába öltözött asszony egy járókelőnek, mialatt szegényes gyerekkocsiját megállítja. A járókelőnő megáll, egy másik, aki odaér: hallgatódzik, csillogó szemekkel figyeli a beszédet. — Tetszik tudni,— beszél taz asszony fontossága tudatában büszkén — a Szteré- nyi ... A Paupera . . , Szerencsés pénzemberek, a külföldön is szeretik őket. Tetszik tudni, a vöm bankszolga, tőle vagyok informálva kérem. — Na. — szól kissé hűvösen ia másik — ml az, mikor a papír fölipegy? A pénz esik, fel kell mennie . . . —• Öt „Lipták“~om van kérlek, beszél egy ott elhaladó, jól öltözött fiatalember a, társának. — Csak az ipari papír ér valamit... A villamos csenget. Le- és felszállás. Beülés. A villamosban moraj. Idegenek beszédjének zümmögése. Pillanatnyilag ismerkednek, mint az Pesten örökidőktől fogva szokásos, ebben a verekedő-kedves, dühös-nyájas, kifakadó- türelmes, furcsa városban. Egy öreg tisztviselő né, meg egy kávécsarnok érdemes tulajdonosnéja beszélget: — Hát kérem, ha le is esik a pénz, mégse kell kétségbeesni kérem, mert az ember felteszi egy kis kezdő papírra és ha nem is csurnan, de legalább cseppen kérem. . A tisztviselőné bólogat: — Ördög tánca ez, feleli, a pénz a papíron fölmegy, az áru is fölmegy, megint csak nincs nyereség. Hiába játszik az ember. Egy harmadik, panaszos lasszonyhang közbeszól: — S ha legalább tudná az ember, mikor adia el a papirt! Vagy mikor vegye! Nekem a zsivány bankár akkor sózott a nyakamba egy kötést, mikor az osztalékot éppen felszedte. S a költségeit, a leveleit, amiket nekünk kell fizetni. Eh! ... Bemegyünk a szénkiadó hivatalba. Átfordított és javított ruhás tisztviselők innak a rács mögött. A fiatalok esznek, szinte pofázzák a zsemlyéket, a vajat, a húst, az idősebbek beszélgetnek. Egy hangos szavú úriember keresztül megy a termen és elköszön. Az aligazgató, aki legfiatalabb, tehát legelegánsabb és leg- közönyesebb a kollégái közt, mélyen meghajol az úriember előtt. Mikor betette az ajtót, az aligazgató leereszkedik, hogy társait informálja: — Megnézték ezt az ipsét? Huszonöt, barátaim huszszszonöt „Salgó“-ja van! Á legsoványabb felugrik az íróasztaltól: — Miiit? Huszonöt? Nekem ötven van! A nővéremnek száz van, a sógoromnak hetvenöt, az öcsémnek . . . Már senki se hallgat rá . . . Á beszéd is elhallgat. írnak. A felek fizetnek, távoznak. Lent az utcán egy kis gyerek a Déli Hírlapot böngészi. Egy-két felnőtt odalép hozzá. Az újságba néz. — Milyen tetszik? — kérdi benfentes udvariaskodással a kisfiú. — A hossz nem általános kérem, több részvény lecsúszott, — magyaráz nyugodt kereskedő-lila ngon az idegeneknek. — A Lloydom felment! Milliomos vagyok! Megőrülök, kiált föl egy leány, miután bepillantott az újságba. — A Lloyd tőkét emel, ingyen részvények, újabb milliók, sóhajt egy ember. Én szamár, akinek a bankár azt ia Wansdorfot sózta a nyakába ugyanazért az árért . . . Ma gazdag lehetnék . . . Az Erzsébet-körüt sarki újságárus már kináígatja az uj Tőzsdei Hírlapot. Nincs elég keze, hogy adjon belőle öregnek,'fiatalnak, nőknek, gyermekeknek. A Tőzsdei Hírlap ellepi a várost, lobog, zörög a kezekben, mint a zsebkendő kir á 1 yk ősz ön lések boldog idején . . . A bankirodában halálos tolongás: — Igazgató ur! Soltész ur! Sigray ur! Deutsch ur! A Lloyd hányon áll? A Fabankot érdemes? . . . A Pesti Hazai pokolian ugr.ik! . , » A Ganz-Danubkts mennyin áll? . . . — A telefon! ... A telefon . . . Azonnal! . . . Tessék a másik asztalhoz! , ... Azonnal . . , Nem tudom . . . -Egy -kötés?... Igén ... Harsog, susog, szuszog, informál,- deformál, sillabizál, magyaráz, kiabál, örvend, türelmetlenkedik, izgul, elégedetlenkedik és ámul a sok hang, kíváncsiság, kapzsiság, félelem, öröm . . . Az újságokat kapkodják. Kitódulnak az utcákra, ellepik az „Est" szerkesztőségét, lesik az igyen plakátokat, a számokat, a tőzsdét, a tőzsdét! . . . A Tőzsde! Mgnőtt, megfiatalodott az erőtől, megöregedett a rafinériától, megsokasodott a pénztől; felfuvalkodik és összesüpped, mint a ballon . . . Á szegénység és gazdagság, a gazdag-szegénység és szegény-gazdagság ördögrokkája. A Tőzsde! a kontremin! Á zsíró! Beleharsog az utcákba, kergeti az embereket. Lélekszakadva futnak, lesnek, most a Nemzeti színház előtt csoportosulnak, vitáznak... A háborúban így volt a fronthirekkel, aztán a politikával. Most a börze uralkodik, az neveli a gyermekeket. Budapest kereskedik. Okosan, élénken és kitartóan. Mint egy második Amerika, Pest készülődik, hogy Európa első városa, talán a világ második központja legyen! Berendy Katalin. Rövid táviratok A lett parlament ratifikálta a lett—csehszlovák kereskedelmi szerződést. Az olasz (rendőrség nagyarányú orosz bolsevista propagandának jött a nyomára. A rendőrség rengeteg kompromittáló okmányt és levelezést foglalt le. Salandjra volt olasz miniszterelnök a liberális párt egy vidéki gyűlésén kijelentette, hogy a liberálisoknak kötelességük teljes lojalitással támogatni a fascizmust. mert célkitűzéseik ugyanazok. A lengyel agrár reform végrehajtásával megbízott miniszter helyébe Osiecki képviselőt, a lengyel szejm eddigi alelnökét szemlélték ki. Linde lengyel pénzügjmiinisztetr a szejm elé terjesztette pénzügyi tervezetét. Az állam költségvetésének helyreállítása érdekében erősen redukálni fogja az állami hivatalnokok számát. Bejelentette a. birodalmi jegyintézet közeli felállítását, melynek alaptőkéjéhez a szükséges százhúsz millió frank máir biztosítva van. A devizapolitikában uj kompromisszumos utat fog követni. Augusztus végén az ir szabadállamban megtartják az általános választásokat. Csütörtökön Rukr-vita lesz az angol akóházban London, julius 23. A jövő hét végén megkezdődik a parlament zsünete. Ma a Labour Party javaslatát tárgyalták a leszerelésről. A külügyminisztérium költségvetését csütörtökön fogják tárgyalni, amikor a Ruhr- megszállás kérdéséről és annak kereskedelmi hatásáról vita lesz. Olaszország nem fogadja el a román pénzügyi javaslatokat Róma, julius 23. Hivatalos kijelentés szerint az olasz kormány ki nem elégitőnek jelenti ki a román kincstári jegyek konszolidálására vonatkozó eddigi román javaslatokat s azt reméli, hogy a román kormány ui javalatokat fog tenni a krédés megoldásának érdekében. ' 7 ; A jövő évi állami költségvetés. Az állami költségvetés előkészítési munkálatai, amint a Ceske Slovo jelenti, serényen folynak. Eddig ( nem lehet tudni, hogy a költségvetés milyen összeget fog kitenni, azonban arra törekszenek, hogy az adók és illetékek leszállítása végett a költségvetést, különösen annak ki- i adási tételeit csökkentsék. Mint ismeretes, ta- i vasszal elhatározták, a kiadásoknak vala- j mennyi kormányzati ágban való leszállítását és pedig húsz százalékkal. A költségvetés ; alakulásától függ a különféle adók és illeté- j kék leszállítása. Ez vonatkozik különösen a vasúti közlekedési adóra. A szénadó 1920-ban 918 millió koronára rúgott, 1921-ben elérte a ■másfél inilliárdot, 1922-ben már leszállt egy, milliárd 99 millió koronára. Az idei jövedelmet még nem lehet megállapítani. Az illetékes j tényezők elvben nem foglalnak állást sem a szénadó, sem a közlekedési adó leszállítása ellen, ezt azonban a 'költségvetés állapotától fogják függővé tenni. A szénadó megszüntetésére azonban gondolni sem lehet. A költség- vetés ez idén több változást fog feltüntetni. A költségvetés alacsonyabb lesz, mint az idei. Baeran utódja Baeratiról. Stenzel német iparospárti képviselő, Baeran utódja, egy népgyülésen kijelentette, hogy első és legfontosabb kötelességének fogja tartani azt, hogy Baeran szabadsága érdekében, dolgozzék. Nem hiszi ugyan, hogy Baeran kegyelmet kapna, mégis arra fog igyekezni, hogy a köztársaság elnöke' eleget tegyen a német nemzet, forró kívánságának; A népgyülés nagy lelkesedéssel vette tudomásul ezt a nyilatkozatot. A költségvetés leszállítása. „Ha a csehszlovák korona jelenlegi árfolyamát megtartja, akkor — Írja a Lidové Noviny — az egész gazdasági életnek, az áraknak, a bevételeknek és a jövedelmeknek ehhez kell ígazodniok. A folyamat lassú és súlyos ipari válság kíséretében történik meg. Minden áldozat, amit a korona árfolyamának érdekében meghozunk, céltalan lenne, ha az állam, a gazdasági élet legfőbb tényezője nem tudna ehhez alkalmazkodni. Az államnak a cseh-szlovák korona jelenlegi árfolyamához képest költségvetését húsz milliárdról tizenkét milliárdra kellene leszállítani. A kérdés már az elmúlt esztendő folyamán időszerű lett, de mégsem sikerült a takarékosság jegyében álló költségvetést egy kimondott deflációs költségvetéssé alakítani. A tavalyi húsz milliárdos költségvetés a korona inai állása mellett lehetetlen és tarthatatlan. Ezt a tényt az idei pénzügyi gazdálkodás is bizonyítja: az előirányzott bevételek nem bolytak be és a gazdasági válságnak a költségvetésre gyakorolt pozitív hatása nem látszik kielégítőnek. A bevétel csökkenését azzal egyensúlyozzák, hogy az előirányzott kiadások nagy részét nem hajtják végre. Ha tavaly a pénzügyi kormányzat a bevételi költségvetés terén egy bizonyos optimizmust mutatott, akkor ennek az optimizmusnak az 1923. év első felének tapasztalatai után helye nincsen. Az állam alkalmazkodása sokkal nehezebb, mint a magánvállalatok alkalmazkodása. Az állami költségvetés leszállítását az állami alkalmazottak fizetésének újabb leszállítása nélkül állítólag nem vihetik keresztül. A fizetések leszállítása pedig a mai árak mellett lehetetlen. A költségvetés fogja megmutatni azonban, hogy az állam a korona árfolyamához milyen mértékben tud illeszkedni. A költségvetést, amennyire csak lehet, le kell szállítani s kétségtelen, hogy az állami alkalmazottaik fizetésének leszállítása nélkül is keresztül lehet vinni a költség- vetés csökkentését. Az 1924. évi költség- vetés döntő lesz a pénzügyi politikára, mert ebből fog kitűnni, hogy optimizmusnak vagy pesszimizmusnak van-e jogosultsága és mi az a kétségbevonhatatlan realitás, amit számításba lehet venni."
