Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-19 / 161. (314.) szám

Csütörtök, julius 19.

2

sa magát és ebbe a kérdésbe más államoknak is beleszólást engedne, akkor ezzel lemondana önrendelkezési jogának legelemibb követelményeiről. Utalok arra, hogy Lengyelország, amelynek mostani fényes nemzeti újjáéledését Magyarország osztatlan rokonszenvvel kiséri, történelmének egyik szomorú korszakában példáját adta, hogy milyen eredményekkel jár az, ha a különböző pártok a szomszéd államoknál keresnek támaszt. Az eredmény Lengyelország felosztása volt. Remélem, hogy az a fölfogás, amelynek Szakács kifejezést” adott, csak elszigetelt jelenség és maga a felszólaló képviselő is érett megfontolás után eltévelyedésnek minősíti azt.

— Utaltak bizonyos incidensekre is, amelyek a szomszédokkal való megértést állítólag gátolják, Az egyik képviselő Nin- csics beszédét idézve, az internálások ügyét jelölte meg gátló oknak. Biztosíthatom a nemzetgyűlést, hogy ez nem lesz a közeledésnek akadálya. Megállapítottuk, hogy az internálótábornak nem száznegyven, hanem harminckilenc jugoszláv inter- náltja van. Fölkértem az S. H. S. kormányt, hogy ezeket a nem kívánatos elemeket a határon vegye át. A jugoszláv követséggel megegyeztem, hogy az internáltakat rögtön átadjuk az illetékes hatóságoknak.

— Meg vagyok arról győződve, hogy nem ilyen, a nagy politika menetében alárendelt jelentőségű és könnyen megoldható kérdéseken múlik a szomszédi viszony kiépítése, hanem a kölcsönös jószándékon. A legnyomatékosabban hangoztatom, hogy részünkön ez a szándék — hiszem, hogy ezt az egész nemzet helyesli — megvan és így fönnáll az az atmoszféra is, amely a közeledést lehetővé teszi. Ez különben egész politikai irányzatunkból és gondolkodásmódunkból Is következik, amelynek alapja az európai nemzetek kulturális és gazdasági szolidaritásának eszménye. Ezzel a gondolattal találkoztunk a nyugati államoknál is, különösen a pénzügyminiszter utazása után. A nyugati nemzetekkel a megértés sokkal könnyebb. Régi Idők nagy szimpátiája fűzi a magyar nemzetet a nyugati államokhoz. Sokkal nehezebb megtalálni a közeledés útját a szomszéd nemzetekkel. De hogy ez a feladat sem megoldhatatlan, példa rá az Ausztriával való viszonyunk, amellyel — noha ott is súlyos érzelmi momentumok forogtak fönn, melyek a közeledést megnehezítették — mégis sikerült végre megegyezést találni.

— Ismételten kijelentem, hogy valamennyi szomszéd államnak több ízben fölkínáltuk azt a készségünket, hogy ne csak gazdasági egyezményeket kössünk, hanem az összes köztünk rendezésre váró kérdéseket letárgyaljuk. Romániával és Jugoszláviával még a tárgyalások megkezdéséig sem tudtunk eljutni. Jugoszláviával csak egy pontban tudtunk előzetes megállapodást létesíteni és pedig, hogy azoknak az opíánsoknak, akik lakóhelyüket elhagyni kötelesek, az előirt költözköTárcarovaíank:

Péntek: Strelisky József: Szürke ház. II. Szombat: Kerényi Rezső Edgár: Máriával az éjszakába. (Vers.)

Glin: Mafrienbadból.

Vasárnap: Merényi Gyula: A Jövő füzénél.

(Vers.)

Nyáry Andor: A képviselő ur hazamegy.

Szürke ház

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Strelisky József

I.

A szürke ház ott ült a domb oldalán, túl a város szélén, a sok zöldelő, magas lomb között, mint egy homályos, elszakadt, fáradt könnycsepp. Sarkai sem voltak, két szélének behajtó köre a lejtőt szomorún karolta, mélyre süppedt, zsindelyes sapkáját a széltől rakoncátlan ágak incselkedve verték. Kéményéből sovány sóhajjal- szállott a füst, elérhetetlen magasságok felé.

A kanyargó ut fehér porát világos meg fehér foltokkal megesik ózta a délutánra hajló nap ferde sugara. Valaki ment felfelé az utón, nagyokat lépve, hosszukat füttyent- ve, a sűrűből néhány kicsi madár kérdőn vissza! elel gőte tt. Mintha a bokrok ágain fennakadt volna a gondolat finomszáiu pókhálója. összebogozódva, szétnyulva, kusza felötlések kergettek fejében egymást. Felnézett a felette magasban könyöklő szürke házra, fanyar mosoly játszott végig ajkain.

Elmenni valakihez, akit sohase láttunk, akiről sok, sok szomorú hiirt hozott a város kegyetlen szája, akiinek talán az utolsó jóbarát utolsó üdvözletét visszük, be rossz az!

dési határidőt három évvel meghosszabbították.

— Cseh-SzlovákiávaJ odáig jutottunk, hogy több irányban voltak tárgyalásaink, amelyek bizonyos tekintetben eredményre vezettek, néhány kérdésben pedig tényleg egyezményeket is kötöttünk. A minap irtunk alá Prágában öt pénzügyi természetű egyezményt és a cseh-szlovák kormánnyal júliusban fogjuk folytatni a tárgyalásokat.

— Sajnálatos, hogy éppen azokban a kérdésekben, amelyek a politikai viszonyok megjavítása szempontjából a leglényegesebbek, még csak a tárgyalási alapot sem tudtuk megtalálni. így az állampolgársági kérdésekben, melyek a politikai viszonyok megjavítása céljából a leglényegesebbek, differencia áll fönn köztünk és a cseh-szlovák kormány között, mert arnig mi a békeszerződés életbeléptetésétől számítjuk a határidőt, addig a cseh-szlovákok 1918 október 28-ikától. Az a kívánságunk, hogy az optánsok ne tizenkét hónap múlva, hanem később hagyhassák el lakóhelyüket, amint Cseh-Szlovákia más állambelieknek már megengedte.

— A tisztviselők nyugdijkérdésében a békeszerződés csak annyiban intézkedik, hogy Magyarország azoknak a tisztviselőknek a nyugdiját, akik más államok polgárai lettek, nem köteles fizetni, de nincs meghatározva az, hogy ezeket az illetményeket ki fizesse. Ezért az antanthoz fordultunk, de az antant nem tett eleget kívánságunknak és csak annyit mondott, hogy az utódállamok méltányosak lesznek. Álláspontunk az, hogy a cseh-szlovák köztársaság fizesse az ott maradottak nyugdiját, az optálíak nyugdiját pedig mi fizetjük. Sajnálatos, hogy ezt a kérdést még csak a tárgyalás anyaga képpen sem sikerült felvetnünk.

A kisebbségi kérdés

— A kisebbségi kérdésben sem sikerült tárgyalási alaphoz eljutnunk. Kétségtelen, hogy a lelkek megnyugvásának és a szomszédainkkal való békés viszony létesítésének előfeltétele az, hogy a magyar nemzet nyugodt lehessen afelől, hogy idegen uralom alá jutott véreink gazdasági és kulturális fejlődése biztosítva van. Remélem, hogy a szomszédokban is meg lesz az a meggyőződés. Tudatára fognak jönni annak, hogy semmiféle olyan politikai rendszer, amely a nemzetiségek elnyomásán, vagy katonai erőn épül föl, nem lehet tartós. A Duna mendencéjében élő nemzeteknek, amelyek egymásra vannak utalva, meg kell találníok a megegyezés útját. Nem szolgálja a megértés politikáját, ha a halasztást nem tűrő kérdések megoldását más kérdésektől tesszük függővé. Ilyen halaszthatatlan kérdés a külföldi kölcsön. Remélem — fejezte be hatalmas beszédét a külügyminiszter — hogy a nyugati államok föl fogják használni befolyásukat a szomszédainknál arra, hogy ne akadályozzák meg a kölcsön fölvételének lehetőségét. (Óriási taps az egész házban, a képA kanyargós ut, mintegy kézfogásban, kissé roegszéliesedve, kettévált, az egyik az oldalon tovább futott, fehér, tiszta porával világosan, amerre a sétálók járnak, a másik dudvától, bozóttól sűrűn gazolva., fel a szürke ház felé. Mintha évszázadok óta ember nem járta volna, a bokrok taszító ujjúkat meredten nyújtották a feljövő fellé.

Megállt a ház előtt, a kapun a csengő karja a 1 élt-álmosan meredt lefelé, húzásra mintha ijedten rándulna össze, a harang megriadt nyelve magosán, sttkoltva, rekedten dadogott. Valaki jött, a kilincs bénán hajtotta meg fejét és a kapu sarkal csikorgó fogakkal harapták a közéjük párnázott vastag rozsdát.

Hosszú, szomorú, sötét folyosókon vitt át az ut, kanyargó lépcsőkön, a fogadószobába. Itt, mintegy derűsebb, más világba tévedten állott meg a szőnyeg bolyhos, színes pázsitján, alacsony karszékek ölelő kényelmet nyújtottak feléje, a zongorán nyitott kotta fekete pontsorai valami fé'lbeti- rn áradt gondolatot hullámoztak szeme előtt. Kép a falon: vékony keretben hatalmas vászon, átfogott karokkal megölelt rózsaeso- kor felett egy ragyogó asszonyarc.

Mintegy széles bársony-vízesés^ az egyik oldalion bőredőjü kék függöny omlott alá, az ablakon a napfény bekarudiikált szé- les-kíváncsian. A függöny fodros mezejének közepén egy kéz finomszirmu rózsaujja nyitotta meg a mély redöt, a földön hullámzó szegély alól két piciny, fehér toppán kíváncsiskodott és egy mosolyba szomorodott lányarc tekintett elő a megnyílt ivén csendesen, mintegy könnycsepp az életet takaró, kék mindenség felelt.

viselők percekig ünnepük a minisztert.)

C e 111 e r Jenő megköszönte a külügyminiszter fölvilágositásait. Meggyőződése — mondotta, — hogy szomszédaink jobb belátásra fognak jutni.

Propper Sándor szociáldemokrata

követelte, hogy Ulain tisztázza ia nemzetgyűlés tagjai ellen emelt vádját.

Az elnök az ülést délután két órakor berek esztette és folytatását négy órára tűzte ki. Ulain a ma esti ülésen fog nyilatkozni.

Bethlen és Rakovszky a csonkamegyék megszüntetéséről

Komáfrom vármegye és Komárom város küldöttsége tisztelgett tegnap délelőtt a parlament kupolacsarnokában Bethlen miniszterelnöknél és Rakovszky belügyminiszternél. A küldöttség me- mo(randumot nyújtott át a miniszterelnöknek. A memorandumban a vármegye székhelyének meghagyását és Komárom város törvényhatósági jel>- legének fentartását kérik.

Bethlen István miniszterelnök a következőkben válaszolt a küldöttségnek:

— Nem könnyen határoztuk el magunkat, hogy csonka váfrmegj'-éket egyesítsünk. Azért nyúltunk ehhez a kérdéshez, mert a mai viszonyok között a magyar állam egyik legfőbb feladata és kötelessége polgáraival, de a határon túl levő magyarokkal szemben is, hogy takarékoskodjék és ne költsön olyanokra, amikre föltétlenül költeni nem szükséges.

— Azt említették, hogy a baltákon túl levő magyar testvérek szemében ez az intézkedés annyit fog jelenteni, hogy Magyarországon is történelmi tradícióktól eltérően feladnak bizonyos területeket Én nem igy érzem a dolgot, sőt azt hiszem, akkojr cselekszem ezeknek a lakosoknak érdekében, ha megmutatom, hogy Magyarország még a tradíciók árán is élni akar az ő javukra és előnyükre. Nem akarok a kétrdés egész komplexumára kiterjedni, csupán arra mutatok rá, hogy tisztában voltunk avval, hogy történelmi tradíciókat séfrtünk. Ezt fájdalommal tesszük, nem szívesen tiesszük, de kénytelenek vagyunk igy cselekedni.

— Azt hiszem, itt a kérdés praktikumáról van szó elsősorban és a belügyminiszter kezében fekszik. Minket semmi más szempont nem vezet, mint az, hogy megtakarítást érjünk el.

Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt pá(r szóval a küldöttségnek. Rámutatott arra, hogy helytelen Komárom város és Komá- romvármegye megszűnéséről beszélni, mert hiszen az uj vármegyének közös neve lesz és közös lesz az Igazgatás is. És igy az uj vármegyében a többség Komáromvármegyéé lesz. Neki is fáj, hogy súlyos operációt kell végezni egy ország ősi törvényhatóságán, de meggyőződése, hogy ez a túloldalon lévő magyaroknak is fájni fog.

Csáky miniszter a rend fentartásáról

Az egységespárt tegnap tartotta a parlament nyári szünete előtt utolsó pártvacsoráját, melyen Rakovszky Iván belügy-, Csáky gróf honvédelmi-, nagyatádi Szabó földmivelésügyi-, Nagy Emil igazságügyi- és Klébelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszterek is részt vettek. Az egybegyült képviselők melegen üdvözölték a honvédelmi minisztert, aki ezúttal először jelent meg az egységespártban. Az üdvözlésekre adott váOtt állt még a lány, a. leomló bársony félig eltakarta testét, ajkát finom vonással átfogta egy egész életre felölelt, örökbe fogadott fájdalom, szeme szelíd áldással réve dt a messzi élet felé, egy dús., szőke hajfonat arannyal palástolta vállát, hangjában az estére búcsúzó harangok távoli, lágy hulláma remegett.

A férfi felállott, nagy lélegzetben készült el a bemutatkozásra’, a fájó küldetés elmondására.

— Sok üdvözletét és emléket hoztam magának valakitől, aki...

Mint egy halvány sóhaj áradt feléje a lány szava, hogy megoldja a nehéz, zavart bevezetést.

— Tudom, vártam. Köszönöm, hogy eljött, köszönöm, hogy elhozta magával! az egyetlen jó barátom utolsó óráinak emlékét, mint az életemnek talán utolsó, szomorú ajándékát. Én már elsirattam őt. Elment, menekült az emberek közül, de a lelke akkor már tört szárnyakkal verdestc az ég peremét. Hirt nem kaptam, de tudtam, hogy utoljára, egyszer még üzenni fog a messzeségből. Köszönöm, hogy az ő ragyogásából aiz utolsó sugarat elhozta nekem.

A férfi némán nézte a lányt és az utón elgondolt gyötrődő szavak messzi elkerülték. A csendes hang harangzsolozsmája a duis lélek ezernyi kincses titkát csillogtatták előtte és valami ragyogó, embere ni üli jóság tárta feléje barátságát a szomorú mosolyból. A férfi mély, széles hangjának akkordja végighintázott a magas boltív alatt.

— Jó barátok voltunk. Mikor megismertem', a lelkében nem volt már más életerő, csak az emlékezés napfénye. Ó, több volt

laszábatl Csáky kijelentette, hogy amíg állásában lesz, addig

az országban a rendet és a fegyelmet minden körülmények között fentartja, Rendellenességet sem Jobbról, sem balról nem fog megtűrni.

A tetszéssel fogadott beszéd után többen fölszólaltak.

A nemzetgyűlésből

A nemzetgyűlés tegnapi ülésének végén Esztergályos János szociáldemokrata képviselő szólalt föl és szóvá tette Ulain képviselőnek azt a vádját, hogy a nemzetgyűlés tagjai között háromszáz millió korona értékű részvényt osztottak ki. A Ház minden oldalán nagy izgalom volt és a közbekiáltások egész özöne hangzott el: — Kik azok, akik a részvényeket kapták? Neveket kérünk! Meggyanúsította az egész nemzetgyűlést! — kiáltozták. Esztergályos parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kérte. A napirend meg- állapitásánál Pakots József demokrata képviselő szintén szóvá tette az esetet és fölszólította Ulainf, hogy konkretizálja vádjait, mert ellenesetben a házelnöknek kötelessége, hogy bűnvádi eljárást indíttasson ellene. Az ülés vége este nyolckor.

Rendkívüli segély a tisztviselőknek

A Nemzeti Újság közli, hogy a kormány júliusra rendkívüli beszerzési segély folyósításával kíván a közalkalmazottakon segíteni. A segélyek összege a júliusi segélypótlékkal lesz körülbelül egyenlő, tehát a tényleges alkalmazottaknál 12.000—150.000 korona, a nyugdíjasoknál 10.000—140.000 korona és az özvegyeknél 6000—70.000 korona között váltakozik.

Az albán trón

Prága, julius 18.

A Lidové Noviny értesülése szerint a bukaresti albánok és az albán kolónia akciót készit elő, hogy az albán trónra Miklós román herceget hívják meg. A terv szerint a szeptemberben összeülő albán alkotmányozó nemzetgyűlés Wied herceget trónfosztottnak fogja kimondani és helyébe Miklós herceget fogják fejedelemmé proklamálni. A. bukaresti kormányhoz közel álló körök az akciót rokonszenvvel kisérik, mert abban, hogy. az albán trónra román herceget akarnak meghívni, annak jelét látják, hogy a balkáni konszolidáció Románia érdekeinek megfelelő módon halad előre. A román királyi család tagjai eddig a jugoszláv és görög trónon uralkodnak és rövid időn belül a bolgár trónon is uralkodni fognak, illetve megosztják az uralkodást hitveseikkel. Ilona ro- rám hercegnőnek Boris bolgár királlyal való eljegyzésének híre minden hivatalos cáfolat ellenére erősen tartja magát. A Lidové Noviny belgrádi tudósítója szerint a kisantant Szmajában el fogja vállalni Albánia protektorátusát, ha Albánia hozzájárul a kisantantnak a nemzetközi politikai kérdésben elfoglalt álláspontjához.

ez, mint amennyit ember magával vihet, ha elcsendesedik az örök viharból és megosztotta velem' a kincset.

A lány előbbre jött néhány lépést és a férfi torkán most elakadt a beszéd. A leomló függönyben félig elvesző test ragyogó harmóniáját, mint egy élet utáni nagy zokogás kegyetlen felcsuklása, megzavarta a kibontott hajfonatok alatt ülő szomorú púp. Mintha egy mesteri kép közepére az élet kontár keze egy zavaró, sötét foltot dobott volna, liO'gy megosufolja önmagát, mert majdnem tökéleteset alkotott. Az elakadt szavak most fájón tolongtak a férfi agyában.

— Ne, ne tovább! Most megállni a látás féliuitján, még mielőtt tudatra ébredne bennem a csalódás fájdalma, még játszani tovább a kék azúrból előbukkant, szomorú mosollyal ragyogó, aranyglóriás arccal, a hangok harangját még továbbcsengeni és azután futni messze, messzire a hegyek közé és bel esti rn i a végtelenbe, hogy álmodtam szépet, ragyogót, amit az esti szürkület elmosott szemem elől. Ne, ne tovább! Hisz a hunyt pillák alatt is fáj a kép finom sziné.e kárörömmel ráírt torz vonás!

Egy pillanatnyi, szédült csöndben a férfi torkán életkár omló, keserű iz futott végig, a lány mosolyán egy árnyalattal sö- tétebb hullám iveit át és feloldódtak a meghökkent szavak.

— Messze voltunk, emberkerülte vad vidéken, valami bús némaság ült a lelkin. A napfényt nem szerette és este. mikor a fák kusza, ferde árnyékot hajítottak az üres mezők felé, a holdfényben torzzá vedlett dombok alatt mesélt egy életről, ami felszaladt az álmok messzeségébe. A nappalokat vala-