Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-19 / 161. (314.) szám
/0ÍÍMl'iv/"' K*. II. évfolyam 161. (314.) szára. Prága, csütörtök, 1923 julius 19. Előfizetési árak bel- es külföldül,: Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ké, negyedévre 76 Ké, egy hónapra 26 Ké. — Egyes szám ára 1'20 Ke, — Szerkesztőség; Prága TI., Sté- pánská-ulice 40. 1. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. L, Liliova nlice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Főszerkesztő: PETRGGALL1 OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Darnvdrg kfllQggl ápoltja Visszautasitja az antidemokrácia és a militarizmus vádját — Válasz a szomszédállamok cimére — Júliusban folytatják a cseh-szlovák— magyar tárgyalásokat -— Magyarország kívánja az optánsok költözködés! határidejének meghosszabbítását — Az elbocsátott tisztviselők sorsa Fascisták és popolárik (fi.) Prága, julius 18. Michels híres torinói szociológus állította föl azt a tételt, hogy a demokrácia fejlődésével párhuzamosan az arisztokratikuó pártok is kénytelenek a demokrácia eszközeit igénybe venni, mig viszont a demokratikus pártok belső szervezkedése, különösem a vezérek tekintélye és a pártfegyelem szempontjából, arisztokratikus elvek szerint történik. Hazájának legújabb története azonban alighanem más következtetéshez fogja vezetni az olasz társadalomtudóst. Legalább is, ami tételének első részét illeti. A fascista rendszer, amelyről legjobb barátja sem állíthatná, hogy nem megtagadása a demokratikus élveknek, eszközeiben és módszereiben ugyanis még arra sem törekszik, hogy a demokráciának legalább a látszatát keltse. Mussolini, amikör az elmúlt ősszel először mutatkozott be a kamarában, oly kurtán beszélt a tiszteletreméltó képviselőkkel, hogy már csak a lovaglóostor hiányzott a napkirályi gesztushoz. Választójogi javaslatában a parlamentarizmusra nézve egy csöppet sem hízelgő véleményének most legutolsó következtetését is levonja. Az a párt, amely a választásokon az egész országban a legerősebb, még hí a relatív többségnél kevesebb. szavazatot is ért el, valamennyi választókerületben megszerzi a kerületre eső manaái' mpk rTemáfn?ucl'reétmíg a többi pártok a szavazataiknak arányában osztozkodnak a. megmaradt mandátumokon. Ez a lényege Mussolini jvaslatának, amelyet a képviselők kamarája nyolcvanhat főnyi többséggel elvben elfogadott. A íascizimus hatalmi eszközei, pompás szervezete és kétségtelen népszerűsége mellett nem lehet kétséges, hogy a következő cikluson Mussolini kétharmad többséggel fog föl vonulni az olasz törvényhozásnak a Mon- tecitork) hegyén fekvő palotájába és esztendőkön keresztül ő lesz az olasz királyság koronázatlan királya. A készülő választási törvény súlyát az olasz néppárt, a partito populare fogja a leginkább megérezni. A fiatal párt, amely csak pár héttel a háború befejezése után alakult meg, Don Luigi Sturzónak, a zseniális szicíliai papnak tetterös vezetése alatt az olasz közéletnek egyik legjelentősebb tényezőjévé küzdötte fel magát. Nrtti harmadik kormányát, ez a párt buktatta meg és ugyancsak ez adta meg a kegyelemdöfést Giovanui Giolitti kabinetjének, amikor megtagadta a hozzájárulását a bürokrácia reformját célzó javaslathoz. Bonomit a popolárik segítették a minisz- terelné ki székbe és De Factáí ugyancsak az ö támogatásuk tartotta hatalmon. A szociáldemokrata szervezeteknek szétverése után a néppárt maradt meg a fascisták egyedüli komoly ellenfelének, Mussolini egyetlen méltó riválisának már csak Don Sturzot tekintették.. Az erőmérkőzésnek ilyen körülmények között egyszer be kellett következnie. A íeketeinges miniszterelnök nem is halogatta sokáig. A választójogi javaslat az a bárd, amellyel a po- polárikat le akarja fejezni. Az eszköz, amelyet választott, hatásosnak bizonyult, mert Don Sturzo — ha pártjának végrehajtó bizottságában természetesen ezentúl is lesz szava — kénytelen volt lemondani a párt főtitkári tisztségéről, tehát a párt szervezéséről, aminek oíy hivatott mestere volt. Pár napra rá újból lecsapott a liktor bárója, amely ez alkalommal már magát a pártot is megsebesítette. Mussolini meglepetésszerűen két kérdést tett föl a kamara ,,onorevoli“ tagjainak: bizalommal viseltetnek-e iránta és elvben megszavazzák-e a választójogi javaslatot? A popolárik előbb majdnem egyhangúan úgy határoztak, hogy a javaslatot nem fogadják eh A házban ügyes taktikai sakkihuzással már most úgy akarták parírozni az ellenfél meglepő támadását, hogy a bizalmat megszavazták ugyan Mussolininek, de — néhány pár th ivük kivételével — tartózkodtak a szavazástól, amikor a javaslatnak elvben való elfogadásáról kellett határozni. Abból, hogy a néppárt némely tagja a kormánnyal szavazott, egyesek arra következtetnek, hogy a párt bomlásának ideje elkövetkezett. Ez a vélemény egyelőre legalább is merész, mert egy pár disszidens esetleges kiválásából még nem következik a párt zömének fölbomlása. A hétfői szavazásnak sokkal fájdalmasabb következményeit jelentik a partito popularera nézve azok az elítélendő támadások, amelyeket fascista elemek intéztek a pártban megtestesülő katolikus gondolat ellen. Mindez azonban aligha fogja megfankasztani a pántnak abbeli törekvését, hogy részletes vitánál enyhítéseket érjen el. Arra persze alig lehet gondolni, hogy Mussolini honorálja azt a követelésüket, amely arra irányul, hogy a többségi párt csak akkor kapja meg a mandátumoknak nem kétharmad, hanem csak háromötöd részét, ha valamennyi szavazatnak legalább kétötöd része reája esett. A fascisták és a popolárik érdekfeszitő küzdelme mögött ia háttérben a Vatikán és a Kvirinál félszázados konfliktusa tűnik föl, amely azóta, hogy az örökváros az olasz királyság székhelye lett, állandóan megoldásra váró problémája az olasz politikának. XV. Bendek pápa uralkodásának idejében már jelentős közeledés következett be a két szuverén között, XI. Piusz első áldásának külsőségei ismét, egy lépés.* jelentettek piöTé és a Mussolini kormánya bizonyosan csak hozzájárult a jóviszony egyengetéséhez. A mostam helyzet mellett a fiascizmus a Kviri- nált képviseli a törvényhozásban, inig a popolárik a Vatikánnak politikai őrszemei az olasz politikában. Hivatalosan ugyan nem, mert a Szentszéknek politikai előrelátása és tapintata sohasem tűrte —- amint azt az Os- servatore Romanonak egyik legutóbbi állásfoglalása is bizonyítja — hogy egyik, vagy másik párt magának sajátítsa ki a „katolikus" jelzőt és magát a Vatikán politikájával azonosítsa. Mivel azonban a néppárt az olasz katolikus hívők politikai szervezete, elkerülhetetlen, hogy közötte és a Vatikán között bizonyos kölcsönhatás ki ne fejlődjön, így tehát a popolárik és a fascisták viszonya nem közömbös a Vatikán és a Kvirinál politikai nekszusának további kialakulására. Úgy mondják, hogy Don Sturzo a Szentszék kívánságára, vagy azt megelőzni akarva, mondott le a főtitkárságról. Ha ez igaz, úgy a Vatikán súlyt helyez ama, hogy befolyásának érvényesítésével Mussolininek hozzávezető utjából némely akadályt eltávoüison. Akárhogyan is álljon a dolog, bizonyos az, hogy a fascista kormány tudatában van annak, hogy a népnek lelki szüksége a vallás. Az olasz állami iskolákban a kereszt jelvénye ama figyelmeztet, hogy Mussolini ma másként gondolkozik az egyházról, mint annak idején, amikor a szociáldemokrata Avanti főszerkesztője volt. A fascista nacionalizmus tehát számol .a vallásos érzelmekkel,, viszont az olasz katolikusoknak az a része, amely nem csatlakozott a fascistákhoz, hanem a néppártban tömörült, szintén meghajol ia nemzeti lét követelései előtt. Don Sturzo ugyan mindig a katolicizmus fehér internacionálé- jának volt európaszerte ismert előhírnöke, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a nemzeti eszmét a szociáldemokraták példájára az emlékek lomtárába hajit itta colna. Az ő programja a nemzetek együttműködésén alapuló keresztény internacionálé volt. Mivei tehát a fascizmus nem egyházellenes, a po- polári párt pedig nem nemzetellenes, kettőjük között számos érintkezési pont akad, amelyek mellett — amint mi látjuk — a mostani konfliktus sem szüntette meg a megegyezés lehetőségét. A fascisták és popolárik őszinte megbékülése pedig prediszpoziciót teremthet a Vatikán és Kvirinál megegyezésére is. Budapest, julius 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az indemnitási vita mindinkább közeledik a befejezés felé. Ez kitűnik már abból is, hogy a miniszterek egymás után mondják el beszédeiket, amelyekben az indemnitási vita során elhangzott és őket érdeklő kérdésekre adják meg a választ. Az elmúlt héten Valkó Lajos kereskedelmi miniszter mondotta el beszédét, a mai ülés főeseménye pedig Daruváry Géza külügyminiszter hatalmas beszéde volt, amelyben sorra vissza utasított a azokat a vádakat, amelyeket külföldről emeltek Magyarország ellen. Ezután Daruváry Géza külügyminiszter emelkedett szólásra és válaszolt az indem- ■ Masi vita .során elkapgjott külügyi vonatkozású beszédekre. Örömét fejezte ki azon, hogy az indem nitási vitában nagyobb tér jutott a külügyi kérdéseknek, minthogy a külügy ma sokkal fontosabb, mint volt a háború előtt, amikor stabil volt a helyzet az államok között. Ma azonban az uj államalakulatok még nem je- gecesedtek ki teljesen. Magyarországnak, amely a legtöbbet szenvedett, küzdenie kell, hogy az uj alakulásokban az őt megillető helyet elfoglalhassa. A nemzetgyűlés tehát helyesen jár el akkor, amikor elmélyed a külügyi kérdésekben, azonban az egyes kritikák nem felelnek meg annak a felelősségérzetnek, amely minden egyes képviselőre hárul, amikor külügyi kérdésekről beszél. Több felszólaló hangoztatta, hogy a szomszédállamokkal nem vagyunk jó viszonyban és ennek okát a kormányban keresik. így szószólóivá lettek azoknak a vádaknak, amelyeket a szomszédok hirdetnek Magyarország ellen. Szomszédaink a legtöbbször azt mondják, hogy ők demokratikus államok, Magyarország pedig nem. Ez teljesen alaptalan, mivel a magyar állam szabadabb s demokratikusabb, mint bármelyik közülük. (Ellentmondások a szociáldemokratáknál.) A nemzetgyűlés összetétele is mutatja, hogy Itt a nemzetnek minden rétege képviselve van. A szomszédok azért emelnek ellenünk folyton kifogásokat, hogy ezzel eltereljék a figyelmet az ő demokráciájukról és hogy beavatkozhassanak a mi beliigyeinkbe. Ezt határozottan visszautasítja. (Taps az egész Házban.) Magyarországnak, Angliát kivéve, a világ összes államai között a legrégibb alkotmánya van. A nem- let mindig ragaszkodott alkotmányához, d<- azt, hogy a demokrtikus intézményt miképpen akarja fejleszteni, maga kívánja elbírálni s nem tűr meg semmiféle beavatkozást. Tiltakozás a militarizmus vádja ellen Az ülés A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt ti* órakor nyitotta meg Szcitovsky Béla elnök. Napirend előtt Kiss Menyhért összeférhetetlenségi bejelentést tett Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke ellen, mert állítólag mint az Amerikai—Magyar Bank enöke eljárt a Közmunkaügyi Tanácsnál a margitszigeti bérlet érdekében. Huszár Károly erre közbe- kiáltott, hogy abban az esetben, ha bebizonyosodik ez a rágalom, levonja a következményeket. A szóváltás során Huszár azt kiáltotta Kiss Menyhért felé, hogy: Aljasul megrágalmazta. Az elnök rendreutasitotta Huszár Károlyt. Mivel pedig Kiss Menyhért is sértő megjegyzést tett Huszárra, az elnök őt is rendreutasitotta. hadseregének békeáílománya nyolcvanszorosa, mozgósítás esetén pedig száznegyven- szerese a magyar hadseregnek. Amikor a békeszerződés előirta a mi lefegyverezé- sünket, ez azzal a megokolássaí történt, hogy ez lesz előkészítése az általános lefegyverzésnek. Ezzel szemben azonban az történik, hogy szomszédaink állandóan szaporítják hadseregüket. Erre a célra nagy kölcsönöket is kapnak. A cseh-szlovák hadsereg hatvanezerről kétszáznegyvenezer, a jugoszláv hadsereg nyolcvanezerről kétszázezerre, a román hadsereg pedig hetvenezerről kétszáznegyvenezer főre emelkedett. Fej- ietejéjre állított okoskodás tehát az. amely minket vádol militarizmussal. (Helyeslés.) A népszövetségnél rámutattunk arra, hogy szomszédaink fegyverkezése bizalmatlanságot kelt és nyugtalanságot szül. mert az erősebb felet könnyen arra csábíthatja, hogy szerződési kötelezettségeinek ne tegyen eleget, viszont a gyengékkel szemben messzemenő követelésekkel álljon elő. A szomszédállamokhoz való viszony — Jegyzékeinkben kifejtettük a helyzetet, amely úgy áll, hogy nem a mi fegyverkezésünket kel! megszüntetni, hittem a szomszédainkét. Tehát sem antidemokra- tikusok, sem militaristák nem vagyunk. Igaztalan az a vád, amely ugy akar minket beállítani, mint ha mi lennénk az okai annak, hogy szomszédainkkal nem tud jó viszony létesülni. Veszedelmes dolog, hogy a nemzetgyűlésen olyan beszédek hangzottak el, amelyek ajkaimul szolgálnak arra, hogy a belügyeinkbe való avatkozást lehetővé tegyék. Sajnálja, hogy Szakács Andor részéről ilyen irányú felszólalás elhangozhatott. (Fölkiáltások a jobboldalon: Szégyeljük!) Mit szólnának a szomszéd államok, ha mi beleszólnánk abba, hogy milyen kormányíormát és kormányt válasszanak? Ha egy nemzet lemondana arról, hogy önmaga döntsön, hogy milyen kormány által kormányoztaS' — A másik vádpont — mondotta Daruváry —, hogy militaristák vagyunk. Hivatkozik egy fölszólalóra, aki ugyanazt mondotta. Azért vádolnak bennünket ezzel, — folytatta — hogy a szomszéd államok okot találjanak arra, hogy saját militarizmusukat iejlesszék. Mindenki tudja, hogy le vagyunk fegyverezve, nyomorúságos, rosszul felszerelt harmincötezer főnyi kis hadseregünk van. Ezzel szemben a szomszédállamok 100 csen-sil. koronáén fizettek ma, julius 18-án: Zürichben 17.10 svájci frankot Budapesten 25 400.— magyar koronát Bécsben 212300.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát A külügyminiszter beszéde
