Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-03 / 147. (300.) szám

Kedd, fulltis 3.

■—ésmaaíajsscaauusaimsA

romban alakított kisgazdapártot értem, hanem a Csánky-Neumann féle kisgazdapártot, amely magát magyarnak nevezi, amely azonban minden csak nem magyar. Tudjuk, hogy a pártvezér, Csánki — akit — úgy mondják — valamikor Neumannak hívtak, Károlyi kormányának volt kormánybiztos főispánja, annak a Károlyinak, akit a magyar nemzet a legborzasztóbb váddal, a haza és nemzetárulással vádol, aki Magyarországot a bolsevista szörnyűségek kezére játszotta, aki és akinek emberei ma is a külföldön élve a legszörnyübb bűnök halmazát követik el Magyarország ellen. Ez az ur akar a magyar nép vezére lenni, ez az ur akarja a magyar népet cseh kezekre játszani.

— Az a gárda, amely mögötte áll, méltó a gazdájához. Van két lapjuk. Az egyik a Pozsonyban megjelenő „Népújság44, a másik az Érsekújvár ott megjelenő „Reggel44.

— Mindkettőnek szerkesztősége a Magyarországból a bolsevizmus leverése után kimenekült emberekből áll, tehát olyanokból, akik Magyarország s a magyar nemzet ellen elkövetett szörnyű bűnök miatt voltak kénytelenek odaátról futni. Mindkettőnek szerkesztősége tisztán és kizárólag zsidókból áll. Itt meg kell állapom egy pillanatra. Több, mint négy esztendős politikai működésem alatt számtalan cikket írtam a lapokban, százszámra tartottam beszédeket parlamentben, népgyüléseken és másutt, de ezt a szót, a „zsidó44 soha se ejtettem ki a számon. Izig-vérig keresztényszocialista vagyok, telve a keresztény erkölcsök és igazság érvényesülésének, megvalósításának ideáljaival, de szivemben semmiféle fajjal, vallással soha nem volt s ma sincs egy szikrája sem a gyűlöletnek. Nincs a zsidó fajjal, vallással szemben sem. Küzdők s mindig is küzdöttem azok ellen a faji, vallási szélsőségeik élen, amelyek a zsidóságnál a mi nézeteink szerint ellentétben állanak a keresztény felfogás igazságával és ebben a küzdelemben se magam nem mentem túl, se másnak nem tanácsoltam, hogy tűimen jen a tárgyilagosság határán. Tőlem antiszemita jellegű kirohanásokat soha, senki sem hallott s merem állítani, hogy a becsületes zsidóság ezt megbecsüli és értékeli, aminek bizonysága, hogy lakóhelyemen, Nyitrán több száz jóravaló zsidó szavazott arra a listára, amelyen az én nevem áll. .

Ha tehát most megemlítem, díogy a magyar kormánypárt lapjának szerkesztősége csupán zsidókból áll. hogyha a zsidó szót szokásom ellenére ajkamra veszem, akkor előre is kijelentem, hogy a becsületes zsidóságot sajnálom legjobban, hogy erről beszélnem kell, de vigasztal annak tudata, hogy a zsidóság ezeket az elfajzott egyedeit maga ez a becsületes zsidóság is megveti. Hogy a „Népújság44, amelynek szerkesztőségében a magyar kommunista uralom kompromittált emberei ülnek, a legmosdatlanabb szájjal ír minden magyar politikusról, aki nem kormánypárti, azt természetesnek találom, nem ütközöm meg rajta, az a piszok, amely ezekből a piszkos szájakból, toliakból kiáramlik, becsületes embert be nem mocskolhat, no meg aztán régi közmondás az, hogy amilyen a szolga, olyan a gazdája is, ámde azt, hogy egy zsidó kormánybiztos és annak Magyar- országból az akasztófa elől menekült zsidó írógárdája akarjon az itteni magyarságnak vezére lenni, azt már olyan példátlan arcátlanságnak tartom, amilyen előtt valóban el- hülve kell megállanom. És ezek kisgazdapártot csinálnak. Én már láttam katolikus kisgazdát, láttam evangélikusokat is, kálvinistákat is. de bocsássanak meg nékem: zsidó kisgazdát, olyat, aki az eke szarva mögött menve művelné földjét, aki kaszával, gereb- lyével kezében keresné kenyerét, olyat még a magyar kisgazdák közt nem láttam.

— Hát hogy Neumann, Friedmann, Kohn és hasonlónevii társaik szívesen csapnának fel a magyar földművelő és munkásnép vezetőinek, azt elhiszem, de hogy a magyar népet maguk táborába tudnák gyűjteni, azt elhinni nem vagyok képes. Hogy ők a mi népünket csábítani fogják, sőt csábítgatják is, •azt tudom, de hogy meg fogják csalni, arra megesküszöm. Földet Ígérnek a magyar kisgazdának és munkásnak, de hogy földet adni nem fognak, azt előre megjövendölöm. Azért nem, mert a kormánynak nem a földdel bíró magyarság, nem a független magyarság kell. neki a tőle állandóan függő, reája állandóan szavazó magyarság kell. Az Ígéretekből éppen úgy semmi sem lesz, mint ahogy semmi sem lett a szociáldemokrata kortesek választások előtti bőséges Ígéreteiből.

tusiéi, tét tit laguot t’ú'ü i&tovétxö ísrnerősíkliíríi, mii fi !► nem fiujöxtíciifo aprói, fenÚA9 a Gráfiai TflnCafiupttr 3€ír- lop «a mafifj/arhétfi érticfceit Bxaffiáfja t

— Az egész pártot, egész sajtóját a kormány fizeti. Pontosan tudom, hogy a pozsonyi minisztérium második emeletének melyik szobájában fizetik ki ezeknek az uraknak az ő százezreiket az Önök által keservesen fizetett adókból, illetékekből. És erre az államnak pénze van, arra azonban, hogy a nyugdíjasokat fizesse, arra nincsen! De másra is van pénz. Aki magát eladja, az gazember, aki azonban pénzt fogad el azért, hogy másokat megejtsen, arra csupán utálattal, megvetéssel néz minden becsületes ember. Már pedig ezek az emberek ilyenek. Eladták magukat, a kerítő gyalázatos szerepére vállalkoztak a magyar néppel szemben, de még ennél is undokabb munkára. Bizonyítékaim vannak arra, hogy ezek a gazemberek arra vállalkoztak, hogy a magyarság mai vezetői ellen, köztük ellenem is hamis, hazug adatokat, bizonyítékokat fognak gyűjteni és szállítani. Arról, hogy mi a magyar nép közt forradalmat készítünk elő titokban, hogy a magyar kormánytól pénzt fogadunk el, hogy árulást követünk el a köztársaság ellen. Annak, aki például reám ezirányban valamelyes bizonyítékot szerez, 3000 koronától 20.000 koronáig terjedő jutalom jár aszerint, ameny- nyire súlyos az az okmány. Ágenseket küldöznek .hozzám, hogy beugrassanak. Nehány hete volt nálam egy ilyen gazember, aki erővel belém akarta beszélni, hogy valami fegyvereket rejtegetek. Kidobtam, sőt az esetet a hatóságnak bejelentettem. Lássátok magyar véreink, ez a jutalmunk azért, mert magyarságunkért sanyargatott népünkért küzdünk, dolgozunk, de mi nevetjük ezt az erőlködést, utálattal fordulunk el tőle.

A páríokivüli párt

— De ha már benne vagyunk az uj magyar pártok dolgainak taglalásában, gyerünk valamivel tovább. Hallom, hogy Karcsaszélen is uj magyar párt alakul. A pár tanki vüliek pártja. Prágában azt hallottam, hogy amíg Csánky-Neuinannékat a magyar kisgazdapárt ellen küldték ki, addig karcsaszéli mozgolódás a keresztényszocialista párt ellen irányul. Vezére egy római katolikus lelkész. Ámbátor erről az uj alakulásról is olyan formában suttognak Prágában, hogy az maga is minden becsületes embert gondolkodóba ejt, mindazonáltal egyelőre még nem hiszem el, hogy a pártonkivüliek pártját is ugyanazon rugók hozták volna létre, mint a Csán- ki-Neumann pártot. Elvégre egy római katolikus felszentelt pap és Neumann ur között csak fogunk tudni különbséget tenni, de nem szabad a dologról magáról hallgatnunk.

— A magyarság jogaiért, többet mondok: létéért van élethalál küzdelemben. Hogy ezt a küzdelmet milyen fegyverek ellen, a gazságnak milyen tömege efen kell vívnia, azt az bizonyítja, amit az előbb elmondottam. Ebben a harcban az erőket elaprózni bűn a nemzet ellen, mert gyöngíti azt. Ellenségeink mesterségesen igyekeznek egységünket megbontani, saját Ínyeink is erre törekszenek? Ha az uj párt vezetője és az ö hívei >a mai pártkeretekkel talán nincsenek is megelégedve, ha itt, vagy ott hibákat is látnak, kötelességük a hibákat javítani, kiküszöbölni, de nem szétforgálcsolni az erőket.

— Én nem akarok gyanúsítani, sőt kijelentem, hogy nem tudom elképzelni, hogy az ui párt alapítója önző, vagy aljas . indokból cselekednék, de itt, a nyilvánosság előtt kérdem őt, a római katolikus lelkészt: tudja-e, hogy nemzetünk politikai, gazdasági, kultu- reális javai komoly veszélyben vannak, tud- ja-e, hogy a veszéllyel szemben az egész nemzet egységére, erejére van szükség, tudja-e, hogy annak felaprózása tönkreteheti az egész küzdelem sikerét? Ha eddig nem tudta, azok után, amit elmondottam, tudhatja, hogy a kormány milyen eszközökkel, milyen elemekkel tör ugyanannak az egységnek megbontására számításból s mindezeket tudva azt kérdem tőle: nem gondolja-e, hogy ilyen körülmények közt még akkor is kötelessége visszavonulni, ha elvi alapon áll, nem érzi-e, hogy ez a társaság, reá, mint az Ur felszentelt szolgájára nézve még akkor is lealacsonyító. sőt gyanúsító, hogyha a legteljesebb önzetlenséggel járt el, amikor tervét kigondolta?

— A keresztényszocialista párt elég erős arra, lrogy a küzdelmet mindkét oldalon felvegye, meg is fogja vívni, ha kell, de úgy érzem, nékem kötelességem őt itt a nyilvánosság előtt felkérnem: ha már okvetlenül érzi egy uj párt szükségét, halassza cl annak zászlóbontását akorra, amikor a judáspén- zen fizetett politikai desperádók munkája már a múlté leend, amikor ő, a római katolikus lelkész nem kerülhet abba a gyanúba, hogy egy húron muzsikál a Népújság söpredékével, annak a vallásnak halálos ellenségeivel, amelynek ő felkent papja. De ha néni teszi, akkor magára vessen, mert mi joggal tartjuk

veszély idején a mondást: aki nincs velünk, az ellenünk van!

A magyar kisgazdapárt üzenete

Bartal Iván dr. a magyar kisgazdapárt nevében beszélt és úgy vélte, hogy pártjának a keresztényszociális párttal való fegyverbarátságát nem kell újból hangoztatni, mert hiszen a közös célért vívott küzdelemben a két párt mindig egymás mellett halad.

A hallgatóság percekig tartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadta a szónoknak ezt a bejelentését.

Varga Ferenc talpraesett beszédében a munkahiányról és Csánkiék hazug Ígéreteiről szólt s arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy 1920-ban a szociáldemokraták is földet ígértek, de ígéreteiket nem tartották be.

Kaiser Gyula ostorozta a most uralkodó rendszert és részletesen foglalkozott az elbocsátott közalkalmazottak panaszaival.

Poór Gyula dr. arra utalt, hogy a béke csak papiroson van meg, a valóság ellenben az, hogy békétlenség uralkodik mindenfelé és a szuronyok százezrei uralkodnak. A gazdasági helyzet sivárságának jellemzésére fölhozta, hogy az árverések és csődök napirenden vannak. Arra intett, hogy magyar ne harcoljon a magyar ellen, mert az önfentar- itási ösztön az egy táborba való tömörülést követeli. Ezt — úgymond — belátta Szlo- venszkó őslakossága, amikor egy frontban küzd az autonómiáért. Figyelmeztetett arra, hogy a községi választások erőpróbát jelentenek, mert ha a községi választásokon győzünk, győzelmet aratunk az egész vonalon és egy jobb jövőben remélhetünk.

Lelley Jenő megköszönte Bartal Iván kijelentéseit. A népgyülés színe előtt kezet nyújtott neki, mire a tömeg viharos éljenzésben tört ki.

Németh István a gyűlés végén köszönetét mondott valamennyi szónoknak és öt órakor berekesztette a gyűlést. Kinos föltü- nést keltett, hogy a csendőrség igazolásra szólította föl Kaiser Gyula párttitkárt.

A nagymegyeri beszámoló

Nagymegyer, július 2. (Saját tudósitónktól.) Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő kíséretével délután két órakor érkezett meg Nagymegyerre, ahol Fekecs Sándor református és Marczy József katolikus esperes látták vendégül. A vendéget Németh Imre, az iparosszövetség elnöke fogadta az állomáson,

A népgyülés délután három órakor kezdődött. Tizenkét község közönsége volt képviselve. Palkovich beszédében foglalkozott a közigazgatás, a vasúti és postai szolgálat, valamint a bíráskodás terén szenvedett sérelmeinkkel. Példának fölhozta, hogy mig a régi időben Dávidházy nemesócsai főszolgabíró harmadmagával látta el a közigazgatást, addig ma a hivatalnokok egész serege működik és mégsem tudják a nép érdekeit kielégíteni. Követelte a pittsburgi szerződés megvalósítását és megcáfolta azt az érvet, hogy a magyarság állítólag elnyomta a nemzetiségeket és arra hivatkozott, hogy a szer- bek, románok és szlovákok gazdasági föllendülésnek örvendtek régente. Egyes túlkapásokat pedig nem lehet az egész magyar nemzet rovására Írni. A szlovák nemzet is belátja, hogy a magyar nép nélkül nem tudja kivívni szerződésileg biztosított jogait. Részletesen ismertette kulturális sérelmeinket. A köztársasági elnöknek arra a nyilatkozatára, hogy a magyarságnak nincs igénye egyetemre, mert Svájcban is csak egymilliókét- százezer emberre esik egy egyetem, azt vetette ellen, hogy kulturális szükségleteinket nem a szám, hanem a belső érték szerint kell számításba venni. Hivatkozott arra is, hogy gimnáziumainkat elvették, mig elemi iskoláinktól terrorisztikus eszközökkel tartják vissza a magyar gyermekeket. Az iskolai könyvek gyakran nem az erkölcsöt, hanem az erkölcstelenséget terjesztik. Nagyjaink neveit eltitkolják a magyar gyermekek előtt és sokszor különböző kétes egyének neveit tanul tátják meg velük. Befejezésül fölhívta a közönséget, hogy vállvetve küzdjön a boldogabb jövőért, az elkövetkezendő községi választásokon pedig pártkülönbség nélkül közös listára szavazzon.

Neumann Tibor dr., a párt helyi szervezetének elnöke a kormány pénzügyi politikáját bírálta és rámutatott a túlzásba hajtott deflációs politika helytelenségére. Abbeli reményének adott kifejezést, hogy a magyarság a mai nehéz időkre való tekintettel legyőzi az ősi turáni átkot és a községi választásokon egy frontban fog az urnák elé járulni.

Dosztál Jakab, a komáromi iparosszövetség elnöke az iparosok panaszait hangoztatta és főként a liszt- és baleseti pótlékokból eredő bajokat részletezte.

Poór Ferenc párttitkár a munkásságot hívta föl arra, hogy, a munkaadókkal együtt

fogjanak hozzá sérelmeik orvoslásához és abbeli meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar itt is meg fogja tudni magát értetni a magyarral.

A gyűlést Fekecs Sándor református esperes zárta be, aki köszönetét mondott a szónokoknak megjelenésükért és biztosította őket arról, hogy Nagymegyer és környékének lakossága törhetetlen hűséggel fogja teljesíteni kötelességét a községi választásokon.

A magyar nemzetgyűlés indemnitási vitája

Budapest, julius 2.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyülás ma a szokástól eltérően ülést tartott, hogy folytathassa az indemnitási vitát.

Gaál Gaszton éles hangon bírálta a kormány működését. Különösen a földbirtok- reform-novellával foglalkozott és kijelentette, hogy azt a cseh-szlovák kormány lefordította és ha Magyarországon törvényerőre emelkedik, Szlovenszkóban is végre fogják hajtani. Majd a tisztviselőkérdésről beszélt. A legcélszerűbbnek azt tartaná, ha a Mávot és a postát és az állami bányákat bérbeadnák. Ezután a kompaszból statisztikát olvas föl, meljr szerint igen sok volt és aktív miniszter, államtitkár, miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, főispán, miniszteri osztálytanácsos stb. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságot tölt be közgazdasági vállalatoknál. Egy egyetemi tanárnak például 31 igazgatósági tagsága van. Gaál Gaszton beszédét a baloldal zajos közbekiáltásokkal kísérte.

Csáky Károly gróf az uj honvédelmi miniszter

A 'hivatalos bp tegnapi száma közli, hogy a kormányzó Belitska Sándor altábornagy honvédelmi minisztert fölmentette állásától és uj honvédelmi miniszterré Csáky Károly gróf tábornokot nevezte ki.

Belitska Sándor honvédelmi miniszter' távozási szándéka nem mai keletű. Már régebben foglalkozott ezzel a gondolattal. Távozásának okai magánjellegüek és abban semmiféle politikai szempont nem játszott közre.

Belitska Sándor altábornagy 1920 decemberében lett honvédelmi miniszter. Az Ő működéséhez fűződik az uj honvédelmi törvény, a hadiváltsági törvény, továbbá, a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos törvények előkészítése és megalkotása, a csendőrség átszervezése, a ■ folyamos vámőrség felállítása. Politikai körökben általános népszerűségnek örvendett.

Csáky Károly gróf ezredes — akit a kormányzó a miniszteri kinevezéssel egyidejűleg tábornokká nevezett ki — 1873 április 10-én Sze- pes-M'indszenten született. Atyja néhai Csáky Albin gróf volt. A kassai katonai alreálískoia elvégzése után a főreáliskolába, majd a Ludovika Akadémiába került. Ezután mint fiatal tisztet egy honvéd huszárezred kötelékébe osztották, ahöl 1918-ig szolgált. A háború alatt hosszabb időt töltött az északi harctéren, ahol később egy huszárezred parancsnokságát vette át és több kitüntetést szerzett. A forradalom kitörésekor je- kelíalvi birtokára vonult vissza és ott élte &t a kommunizmus napjait. Jekelfalváról 1922 őszén jött vissza, a fővárosba. A forradalmak óta aktív szolgálatot nem teljesített.

Nagy Emil beszéde

Nagy Emil igazságügyminiszter a tisza- várhőnyi aratóünnnépén nagy beszédet mondott:, amelyben a kormányzó személyének tiszteletéről és a házszabályrevízió szükségességéről szólott. Kijelentette, hogy tiltakozik ama felfogás ellen, mintha a társadalmi rend megvédésére alakulatokra lenne szükség. Azután a zsidó kérdésről beszélt. Nem ütni és igazoltatni kell a zsidót, hanem nemesíteni a keresztényt — mondotta.

Uj egységespárti képviselő'

Rubinek Istvánt, az egységes párt hivatalos jelöltjét, minthogy más jelölt ajánlási ive nem érkezett be, egyhangúan az elekE kerület képviselőjévé választották.

Az ügyészek Vázsonyi ellen

Az ügyészek egyesülete elhatározta, hogy az igazságügyminiszter védelmét kérik Vázsonyi Vilmos parlamenti támadásával szemben és bűnvádi utón való megtorlást követelnek. Vázsonyi ugyanis a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén, amikor Peidi szavai közben nagy vihar keletkezett, állítólag azt mondotta, hogy a képviselői immunitás védelme alatt kell legazemberezni a bíróságot.

A népszövetség ülése

Ma nyílt meg Genfben a népszövetség ülésszaka. Ebben az ülésszakban fognak dönteni az erdélyi magyar birtokosok ügyében. A magyar kormányt Apponyi Albert gróf képviseli, mellette Gajzágó László követség! tanácsosi a beosztott delegátus.