Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-18 / 160. (313.) szám
Szerda,Julius 18. 3 A müncheni tornászünnepség München, julius 16. (Saját íudósitónktó.l óriási lelkesedés jegyében, a nézők százezreinek jelenlétében kezdődtek meg jul. 15-én Münchenben a német tornászünnepségek, melyeken Németországból, Ausztriából és Cseh-Szlovákiából száz- ötvenezer tornász vett részt. A szudétané- met' tornászegyesületek mintegy tízezer taggal vettek részt. Több prágai német képviselőt is láttunk az ünnepen, közöttük Knirsch és jung képviselőket. A menet délelőtt kilenc órakor indult el s délután három óra volt, mire megérkeztek az összes csapatok. Münchenbe Németországból s a külföldről különvonatok szállították a vendégeket. A Saar- és Ruhrvidékről is megjöttek a tornászok, aiket valóságos diadalmenetben kisértek be a pályaudvarról. A város képe egészen megváltozott. A rengeteg tornász valósággal elözönlötte az útvonalakat. Bármerre néz az ember, katonás rendben zene vagy énekszóval masíroznak a fellobogózott, vi- rágkoszorukkal diszitett utcákon. München szeretettel fogadja vendégeit. A német hazaszeretetei és lelkesedést nem tudja az ország szomorú helyzete befolyásolni. Az emberek a nyomorúságban is biznak a német feltámadásban — mint bármikor ezelőtt . . . A tornászünnepségeket vasárnap reggel impozáns népgyiilés előzte meg, melyen Knilling bajor miniszterelnök beszélt a tornászokhoz s azt hangoztatta, hogy Bajorország a legerősebben együtt érez a többi németekkel. Kilenc órakor a százötvenezer tornász, hófehér dreszben vonult a Stadionba, ahol megkezdődtek az ünnepi játékok. Megkapó látványt nyujoítak a monstre tornász-, és szabadgyakorlatok, melyeket a leghíresebb régi német tornászdalok és csataindulók zenéjére végeztek. Összetűzések a nemzeti szocialisták és a rendőrség között Hitler, a bajor nemzeti szocialisták ismert vezére a tornászünnepségek alatt több gyűlést hívott egybe, amelyen az ausztriai és cséll-szlovákiai német nacionalisták képviselői is részt vettek. Az első ülés szombaton volt, amelyen Hitlerén kívül Bsser, valamint Knirsoh János cseh-szlovákiai német nemzeti szocialista képviselők is beszéltek. A népgyii- lés után az egyenruhás kampóskéresztesek és Rossbadvcsapátok a város belsejébe akartak vonulni. A rendőri készültség azonban kiadta a parancsot, hogy a felvonulók takarják le á pártnak kampóskeresztes zászlaját. A tömeg ezt a parancsot nem teljesítette, hanem tovább vonult, amikor is a közlekedésügyi minisztérium előtt lovas és gyalogos rendőrökbe ütközött, amelyek fegyverüket használták: A lovasrendőrök benyomultak a csoportba, míg a gyalogos rendőrök kardjukkal igyekeztek a tömeg to’vábbnyomulásác megakadályozni. Heves küzdelem után a rendőrség kezébe került a zászló. A rendőrség föllépése a nemzeti érzelmű körökben nagy felháborodást kelteti. A hazafias egyesületek kijelentették, hogy emiatt közbe fognak lépni a kormánynál. Hitler „Münchner Beobacbter“ cimiü lapjának külön kiadásában nyílt levelet intézett a bajor kormányhoz. amelyben élesen állást foglal a rendőrség eljárása ellen és kijelenti, hogy a Heinnch a tisztviselőkérdésrő! Budapest, julius 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Politikai körökben kire jár annak hogy Nagy Emil dr. igazságügyminiszter büntetőjogi törvényjavaslata olyan szakaszt is tartalmaz, amelynek alapján bizonyos egyénekre, bizonyos feltételek alapján, bírói végzéssel ki lehet mondani, hogy meghatározott időre rendőri felügyelet alá helyezik. Ezt a végzést egy három kúriai bíróból álló magasabb tanács hozná meg, amely magát a felet is meghallgatná. Ebben az esetben teljesen fölöslegessé válnék a zalaegerszegi internáló tábor. Az internáltak visszatérhetnének polgári foglalkozásukhoz, legföljebb a rendőri ellenőrzés marad meg, a rendőrségnél való jelentkezés kötelezettsége nélkül. A rendőri felügyelet alá helyezett egyén politikai gyűlésen vagy megbeszélésen nem vehet részt. A nemzetgyűlés ülése A liemzetigyülás mai ülését meglehetős érdeklődés kísérte. Pakots József napirend előtt akart felszólalni Dijain képviselő ceglédi beszéde ügyében, aki azzal a váddal állott elő, hogy a Hitelbank háromszázmillió értékű Interrexim- és Mftr-részvényt szétosztott a nemzetgyűlés tagjai között. A nemzetgyűlés folyosóján ma élénken tárgyalták az esetet. Pakots azért kért fölszólalásra engedélyt, mert Uliain vádja mélyen sérti a nemzetgyűlés tekintélyét és a legsürgősebb vizsgálatot kell ebben az ügyben megindítani. Ha Ulain nem konkretizálná vádját, akkor bíróság elé kell állítani. Szcitovszky Béla elnök, aki az ülést fiz órakor nyitotta meg, arra valló hivatkozással, hogy a tárgyalás a sürgősségi szabályok alapján folyik, a napirend előtti felszólalásra nem adta meg az engedélyt. Valószínű azonban, hogy az ügy valamilyen formában a Ház elé kerül Az indemnitási vitának ma első szónoka Györki Imre (szociáldemokrata): Nagyobb beszédben elitéli a kormányzati rendszert. | pártja megelégelte azt a szerepei, hogy sziik- ■ ségrendőrség gyanánt álljon a kormány ren- j delkezésáre. A rendőrigazgatóság hivatalos | kommünikéje szerint a nemzeti szocialisták szántszándékkal külföldi, főként cseh-sz'lová- kiai egyéneket állítottak a menet élére, hogy ilyképpen megkerülhessék a zászlókra yo- j natkozó tilalmat. A rendőrség elkobozta a 1 Völkischer Beóbachter egy röpiratát, valamint nyolc napra betiltotta e lap megjelenését. Az éjszakai órákban a főpályaudvar árbócáról leszedték a fekete-vörös-arany zászlót. Küzdelem a drágaság ellen Összehívták az egységespárt gazdasági bizottságát Gömbös Gyula az egységes párt gazdasági bizottságának sürgős összehívását kérte a gabonaexport ügyében. Indítványt kíván' előterjeszteni, hogy az exportból az államnak sokkal nagyobb részesedése és abba több beavatkozása legyen. A bizottságot szerdára összehívták. Heinrich Ferenc beszámolója Heinrich Ferenc volt kereskedelmi miniszter vasárnap tartotta beszámolóját Ta- bon. — Nagy hibát követ el az — mondotta —, aki a miniszterelnök külföldi útját lekicsinyelné. Sajnos, a legközelebbi szomszédainknál egy lépést sem jutottunk előbbre. Ez a sikertelenség azonban nem bennünket terhel, hanem gyökerét találjuk abban az oktalan félelemben és ellenszenvben, amely- lyel szomszédaink rossz lelkiismeretűk birtokában Magyarország iránt viseltetnek. Heinrich Ferenc ezután részletesen foglalkozott az államháztartás nagy problémájával s azt mondotta, hogy az egyensúly helyreállítása az alábbi tényezőktől függ: a jóvátétel, a külföldi kölcsön, a nemzeti bank, az igazságos, progresszív adórendszer, a fokozott takarékosság, a szabadforgalomra való áttérés és a többtermelés. Élesen kikelt a pazarlás ellen s azt hirdette, hogy az országban senki se beszéljen nyolcórai munkaidőről, sem hatórás hivatali időről, hanem mindenki körö rászakadtig dolgozzék. Gyökeres módszert ajánlott a tisztviselőkérdés megoldására. Véleménye szerint ettől függ /a külföldi kölcsön sikere. — Ki adjon ennek az országnak komoly kölcsönt akkor — fejtegette —, ha olyan államháztartási mérlege van, melyben a kiadások nyolcvan százalékát a tisztviselői fizetések emésztik föl! Tessék a tisztviselőknek nem húsz, hanem ötvein százalékát elbocsátani, az ötven százaléknak a mai fizetését öt évre biztosítani, ,a megmaradt ötven százaléktól pedig a teljes munkakifejtést megkövetelni. Az elbocsátottak öt év alatt könnyebben el tudnak helyezkedni. Aki A büntetőjog reformálásával Magyarországon megszűnik az internálás Ady idehaza sokat olvasott és szeretett: Reviczky és Komjáthy, sőt már Vajda János is, kétségbeesett Schopeithaue r-tanitvá* nyok voltak. És Párában is sokat hódított a nagy német filozófus, minden dekadens teória hivatalos atyja. Baudelaire és az egész „décadence** Ricbard Wagneren keresztül vagy közvetlenül, de okvetlenül Schopenhauer módjára építette világnézetét, úgy hogy itt is utön-utféíen találkozhatott a magyar költő a na^y pesszimistával. Arról pedig, hogy Nietzschét közvetlenül is ismerte (legalább a Zarathustrát francia fordításban), Éöldessy, a költő barátja, tanúskodik s különben is a „Krisztusok mártírján** kívül még sok Nietzsche-versét mutathatnák ki a filológusok. Hogy férhetett meg ez a gigászi ellentét egy férfiú egy könyvében, alig öt oldal küs lönbsággel? A szintézishez a legelső lépést kétségtelenül a mind a két versben egyformán megnyilatkozó pesszimizmus adja. Ha Ady következetesen követte volna a Schopenhauer és Nietzsche közt lévő ellentétet, akkor az első vers tényleg lehetett volna pesszimista, a másodiknak azonban le kellett volna ráznia a vifágíájdalmat és Zar.a- thustrával együtt várnia a „nagy delelőt“, Persze, hogy ez nem történt, az is csak tipikus Nietzsche-hatás, mely egyformán nyilatkozott mindenütt: a tanítványok belátták a dekadencia létezését, okait cs megnyilatkozásait, amint azt nagy mesterük bemutatta, de nem tudták követni a mestert, amint elhagyta a megállapításokat s kissé bizonytalanul az Übermensch-vallásba és az „örök visszatérés*1 titkaiba menekült. így aztán Adynál is megmaradt az európai nihilizmus belátása, a pesszimizmus a tényekkel szemben, de hamar elpárolgott az uj világ hite. Nem maradhatott hátra tehát más, mint Nietzschével az életet szeretni, de Nietzsche vei szemben a megoldás lehetetlenségét keseregni, a „be megjártad itt, Za- rathustna“-hang. De ez az egyszerű szintézis lényegtelen. Sokkal fontosabb, hogy Ady nagyságában mily csodálatos erővel sűrűsödik örök életű sorokká a minden alkotást és történelmet determináló nagy emberi antinómia két poláris része, két majdnem egyidejű versben. Minden haladás és alkotás abból a súrlódásból keletkezik, mely az emberi gondolkozás ellentétessége következtében támad. Mint ahogy a gabona két malomkő súrlódásában finomul lisztté, úgy válik befejezetté a kultúra is az emberbeii mindig meglevő ellentétek fájdalmas küzdelmében. Az antinómiák nagy tanárnak eg3^ formája jut itt is, Adyban kifejezésre. Az ő nagy tette, mely a magyar Ura évszázadokig kitartó uj megkovácsolá- sábin áll, a schopenhaueri és a nietzschei ellentétes eszmetömegek harcából éledt ránk. Abból a harcból, mely már nagyon régen ihlet s mely különösen a rorruantícizmus óta vált döntővé. Régen az uj platón!kusok egresszusnak és regresszusnak, evolúciónak és emanációnak, majd újabban Schillernél a naiv és a szentimentális, Fichténél az ideális és a reális embertípusok közt lévő különbségnek hívták, végre egy álalán azzá a tényleges ellentétté kristályosodott mely a múlt század eleje óta (hogy a régi terminológiát megtartsam) a „klasszikus** értékember és a mellette föltűn edező ..roman- tiku$“ érték ember között forog fönn. Nietzsche vágya a klaséMkus ember a maga földi befejezettségében, Schopenhaueré a szentimentális, a végtelen felié való túl világi epe- déssel. Ady Endre zsenialitása, mely mindenesetre a karból derivált, a tudat alatt megérezte ezt az antinómiát, úgy mint tizenkét évvel később teoretikusan Spengler, aki szerint a „kosmikus“ és a „mikroRosmikus** eszmék harca és váltakozása formálja a történelmet és teremti meg az emberben a kultúrát. A kosmikus ember a nietzschei Adelmensch kissé módosított mása, a nö- vényszerüt az erős és f öld v állású, a rnikro- kosmikus a schopenhaueri, az önmagában kész, a zárt, az idegen, ki minduntalan beleütközik a természetbe s ezért stagnáciőt. befeléélést túlvilágot meg Gangeszpiartot prédikál. Spengler szerint minden evolúciót ez az antinómia bonyolít le: a kozmikus ember túlsúlya a kezdet, a rmkrokozmikus túlsúlya a vég, az első teoretikus megnyilatkozása az optimista, a másiké a pesszimista filozófia. A kettő eredménye a művészet és a kultúra, mert köztük dúl az a hiarc, melyről már Herakleitos megmondotta, hogy mindennek az atyja. Ilyen ellentét formálta meg Krisztus korában a kereszténységet: ez az ellentét, mely gondolkozásra, öiimarcangolásra, vallásra vagy cinizmusra késztet (aszerint, hogy melyik része van túlsúlyban), határoz meg minden tettet, ez az ellentét vált alkotóvá Adyban is és ennek az ellentétnek korai megfogalmazását (amikor még mindkét része külön-külön egymás mellett létezett) látjuk a ..Tisza partján** és a „Krisztusok mártírja** költeményekben, mint egy nagy küzdelemnek és nagy eredménynek önkéntelen kiindulópontjaiban. Hogy mért vált végre pesszimistává Ady Endrében a nietzschei teoretikus optimizmus, az a már magyarázott tipikus Nietz- sche-reakció'hatáson kívül spengleri látásoköt év alatt nem tud elhelyezkedni, az bebizonyította. hogy mint munkaerő értéktelen. Végül ia föl dbirt ok reformról beszélt és azt hangoztatta, hogy ezt a kérdést csak telepítéssel leht megoldani. Haller a drágaság ellen A keresztényszociális párt vasárnap Pécsett nagygyűlést tartott. Az elnöki megnyitó után Szabó József és Koródy-Katona János ismertették a politikai helyzetet, majd pedig Haller István beszélt hosszabban. Főleg a nehéz megélhetési viszonyokkal és a drágaság kérdésével foglalkozott s hibáztatta a kormányt, hogy a drágaság letörésére jóformán semmiféle intézkedést nem tesz. A kormánynak — mondotta beszéde során — nincs helyes pénzügyi és gazdasági politikája, mert egy kormányzatnak nem szabad attól félnie, hogy egy hirtelen meggazdagodott réteg az erőteljes intézkedések következtében jajgatni fog. Ha a kormány politikájának hibáit nem tudja megtalálni, úgy adja át helyét azoknak, akikben megvan a bátorság. Szólott a legutóbb leleplezett kommunista összeesküvésről és a Népszava betiltásáról is és kijelentette, hogy Magyar- ország keresztény polgársága nem hajlandó arra, hogy mégegyszer kiszolgáltassa magát a vörös őrületnek s nem enged szabadkezet azoknak, akik ezt az országot egyszer már tönkretették. Friedrich hazaérkezett Friedrich István hazaérkezett törökországi útjáról és a nemzetgyűlés folyosóján elmondotta tapasztalatait. Impressziója az, hogy az egész vonalön a nacionalisták győztek. A bolgár eseményeknek különös fontosságot tulajdonit ebből a szempontból is. Ha a magyar nacionalisták — mondotta — kellő energiát fejtenek ki, akkor a törökök a legnagyobb készséggel fölvetnék Lau'sanne-ban a magyar kérdést Elmondotta azt is, hogy Törökországban számos magyar intellcktüelt alkalmaznak és a törökök nagyrabecsülik a magyar értelmiséget. Kein a! népszerűsége egyre fokozódik. Kemai- lial megbeszélte, hogy ősszel egy nagyobb magyar képviselői társasággal ellátogat Törökországba, ahol a magyaokat nagy lelkesedéssel fogják fogadni. Egy szász miniszter hadat üzen Cunonak Berlin, julius 17. (Berlini szerkesztőségünk telefomjefentése.) Graupe szász munkaügyi miniszter Camenzben beszédet tartott, melyben azt hangoztatta, hogy Németországban a legközelebbi hetekben talán elkeseredett harc fog kitörni a munkásság és a kapitalisták között. A német proletáriátus súlyos áldozatokat hoz és harcát nem szavazócédulákkal, hanem más fegvyerekkel fogja megvívni. A koalíciós politikának bealkonyult, a proletáriátus a régi harci jelszavához, az osztályhiairchoz tér vissza. kai is megérthető. A történelmi fejlődés korunkban eljutott a leíelémenésbe, úgy hogy a mikrokozmikus ember túlsúlya kikerülhetetlen. Ha Nietzsche révén el is jutottunk a tulajdonképpeni érték belátásáig, ez az egyszerű belátás nem elég a kivezetéshez, mert biológiát intellektuális módon nem lehet változtatni s a lélek mélyén osiholt schopenhaueri szikra nem alszik már többé ki. Nietzsche csak lendítő epizód az évszázadokig érlelt hitkiveszés tragédiájában. Adyt is mór tönkretették az életbölcsek, a Krisztusok. Az Ér partján is ugyanazok a bágyadt- ság-bacülusok fertőztek már, miint a Gan- gesz partján. A Kant irracionális posztulátu- miaíin, a pozitív vallások kiveszésén, a romantikus „Weltschmierz“-en és „mai Ju siéc!e“-en, a bandelairei dekadencián és schopenhaueri dialektikán érett pesszimizmus kérlelhetetlen sors a budapesti zseni fejében épp úgy, mint sok páriáiéban. Ha néha elő is csillan Adyban ..az a kis fiú. aki voltam**, az evangélikusok elvégezték munkájukat. megöletett már az erő s kedvessé lön a gangeszparti fehér le p!ü álmodozás meg mámor-aszketizmns. De hogy a tudatalatti Schopenhauer- és Nietzsche-antinómia determinálta ezt a költészetet, mely spengleri körülmények folytán minden heroikus erőfeszítés dacára pesszimista alaptó must kapott, az kétségtelen és az „Istenes versek** meg a Léda- dalok“ verlaineiesen borzalmas ellentétében nyilvánvaló is. Antit itt vázlatszerüen adtam. csak néhány szó a témáról, de bizonyos, hogy Dilthey-szerüen Ady egész fejlődését meg lehetne magyarázni és értékelni az élményt formáló modern antinómia küz- ködő dualizmusából.
