Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-18 / 160. (313.) szám

Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A türkifikálás (g.) Prága, julius 17. Az Eclio de Paris Londonba küldte mun­katársát, Pertinaxot, a politikai zsurnaliz- mus legtipikusabb emberét, hogy tanulmá­nyozza az angol politikai élet fölfogását a jóvátételi kérdésről. Pertinax a lapjának kül­dött jelentésében kijelenti, hogy angol állam­férfiak kijelentették előtte, hogy Németország a Ruhrvidéken súlyos vereséget szenvedett s immár megérett a türkifikáiásra. Nem irja meg Pertinax, hogy ki tette ezt a jelentős politikai kijelentést, de azért a névtelen nyilatkozat csökkent súlyát nem szabad konstatálnunk e nyilatkozattal kap­csolatosan már csak azért sem. mert a türki- fikálásnak törekvése a legyőzött államokkal szemben úgy látszik komoly politikai irány­zat, mely beletartozik abba a politikai kom- plekszumba. melyet az európai rekonstruk­ció jelszava alatt fogtak össze az antant államférfiak. A türkifikálás nem más. mint a gazda­sági gyámság és gondnokság alá helyezés. Mint egy állammal szemben követett és al­kalmazott gazdaságpolitika annyit jelent, hogy az állam gazdasági és pénzügyi szuve­renitása megszűnik, vagy legalább is erősen korlátoztatik. Ezt a gazdaságpolitikai metó­dust alkalmazták az európai nyugati álla­mok a volt Törökországgal szemben s az Ausztria gazdasági és pénzügyi életének sza­nálása címén behelyezett rendszert, a nép- szövetség felügyelete alá helyezett osztrák államgazdasági életet szintén úgy foghatjuk föl, mint a türkifikálás jelenségét. Hogy ez az irányzat kezd általánossá válni s hogy ebben a gazdaságpolitikai metó­dusban szerencséltetni akarják a többi le­győzött államokat is, erre mutat Benesnek a Times és a Daily Telegraphban megjelent nyi­latkozata. mely a Magyarországnak nyújtan­dó külföldi, vagy nemzetközi kölcsön előfel­tételéül az Ausztriára szabott ellenőrzési rendszer bevezetését állítja. Ha ehhez hoz­závesszük a Pertinax jelentésében foglalt nyilatkozatot, akkor tisztán áll előttünk, hogy ezt a gazdaságpolitikát minden legyő­zött állammal szemben követni akarja az antant, sőt előtolakszik az a gyanú, hogy a legyőzött államokkal szemben követett ed­digi politikának egyik célja az volt, hogy az illető államok gazdasági és pénzügyi élete odáig zilálódjék. hogy a helyzet a türkiíi- kálásra érett legyen. Ezt a törekvést és ezt a politikát nem szabad kritikátlanul konstatálnunk. Amint erős kritikát érdemel az európai konszoli­dáció szempontjából az antantnak eddigi egész politikája, úgy hibáztatnunk kell a most konstatált törekvést is. Az államok gazdasági szuverenitásába belenyúlni, az államok pénzügyi és gazdasági cselekvőké­pességének szabadságát elvenni csak akkor lehet megokolt cselekedet, ha az illető álla­mok önjogu gazdaságpolitikai ténykedése ve­szélyezteti az egész európai gazdasági életet s ha ez a ténykedés a szándékos rosszindu­lat. vagy a gazdaságpolitikai képtelenség kö­vetkezménye. De akkor, amikor egy hatalmi csoport a győzelem helyzetét kihasználva akként szabta meg egyes államok határait és akként szabta meg az egyes államoknak a legyőzöttségből fakadó kötelezettségeit, hogy azok az államok képtelenek reálisan organizálni pénzügyeiket és nyugodalmasan ' berendezni gazdasági életük fölépítését, ak­kor a tiirkifikálási törekvés nem más. mint a vakbélgyulladásnak aszpirinnal való gyó­gyítása és ezenfelül a kihasználás egoista politikájának végső keresztülvitele. Ami megokolt volt Törökországgal szemben, az nem lehet indokolt a nyugati gazdaságkultura akreditált államaival szem­ben. Ezek az államok nem képtelenek az ön­jogu gazdasági éleire, csak adják meg ne­kik a geopolitikai életlehetőséget és a gaz­dasági viszonyok s különösen a pénzügyi vi­szonyok egészséges kialakulásához szüksé­ges életnyugalmat és politikai biztonágot. Ezek az államok nem voltak beteg testek, Róma, julius 17. Mussolini miniszterelnök elrendelte azoknak a tüntetőknek a letartóz­tatását, akik julius 15-én a florenzi katolikus egyesületek helyiségeibe betörtek és azokat kirabolták, ezzel akarva protestálni a nép­pártnak a választói reformmal szemben el­foglalt álláspontja ellen. Dolgoznak a bombák Olaszországban Róma, julius 16. Ma éjszaka két ismeret­len ember behatolt az Italia dlinü katolikus lap kiadóhivatalába, ott gyujtóbombát helyezett el, mely pár perc múlva explodált és a kiadó­hivatalt lángba borította. A tűzvész két óra hosszat dühöngött, a tűzoltóságnak csak nagynehezen sikerült a nyomda rotációs gé­peit és szedőgépeit megmenteni. A nyomda éjjeli őrét letartóztatták, tökéletesen részeg volt és nem tudott felvilágosítás adni arról, hogy hogyan kerültek a merénylők a nyom- áahelyiségbe. Az újság igazgatója kijelentette, hogy a merénylet dacára is tovább megjelen­teti a lapot. Az olasz kamara tüntet a király mellett Róma, julius 17. (Stefani.) A kamarában a választási reformra vonatkozó törvényja­vaslat előadója, Acerbo alállamtitkár volt. Acerbo kiemelte, hogy a kormány a javaslat előterjesztésével azt akarja elérni, hogy ak­cióit és célkitűzéseit a választók tömegeivel szervesen összekösse. A javaslat, melyet az ellenzék antidemokratikusnak és szabadság- fosztónaík jelöl meg, sok demokratikus alap­elvet tartalmaz, melyeknek megvalósítására éve óta maguk a forradalmi pártok is töre­London, julius 17. (Londoni tudósítónk' távirata.) Politikai körökben úgy hírlik, j hogy az angol válaszjegyzéktervezetnek' alapelvei már ki vannak dolgozva. A terve­zetet szerdán terjesztik a minisztertanács : elé végleges megszövegezés végett és csü- j törtökön közük a szövetségesekkel és az I Amerikai Egyesült Államokkal s ugyanekkor ■közlőik a nyilvánossággal. A válasz jegyzéket! igyekeztek úgy megszövegezni, hogy azt Belgium és Franciaország minden kikötés nélkül magáévá tehesse. A kincstári hivatal szakértőit utasították, hogy tegyék vizsgálat tárgyává, hogy milyen mértékben lehet a belga megoldási javaslatokat az angol ter­vezetbe fölvenni. A diplomáciai tanácskozá­sokat tegnap folytatták. Curzon sorba fo­gadta a francia, belga és olasz követeket. Szenzációs részietek az angol minisztertanács üléséről Paris, julius 17. A Maiin londoni tudósi- jója szenzációs részleteket közöl az angol minisztertanácsrél, melyen az angol kor- ! mánynyilatkozatot szÖvegezték meg. Cecil lord a tanácskozás folyama alatt élesen bí­rálta a jegyzéket, melynek Curzon a szer­zője. Cecilt a vita folyamán Baldwin is tá­mogatta. Cecil felvetette azt a k érdést, hogy vájjon szükség esetén Anglia Kész volna-e fegyverrel kényszeríteni Franciaországot arra, hogy az angol álláspontot elfogadja. E kérdésre a kormány minden tagja nem­mel válaszolt. Cecil ezután azt kérdezte rothadó és bomló organizmusok s ha ma azok s ha ma szenved miattuk az egész euró­pai gazdasági élet, úgy vessen azokra, akik a békeszerződések és a reparációk atyames­terei. kednek. Az eddigi választási rendszert a köz­vélemény teljesen előítélte. Az előadó vissza­utasította azt az állítást, hogy a törvényja­vaslat alkotmányellenes és utalt arra a drá­mai ülésre, melyen a proporcionális képviselet­ből származó kamarának 156 szocialista kép­viselője a királynak a terembe való lépése­kor a termet elhagyta. Az alállamtitkár meg­jegyzése viharos tüntetésre adott alkalmat a király mellett. Az egyes pártok képviselői és a karzatok közönsége felügráltak helyeiről és úgy éltették a királyt. A kamara Acerbo be­szédét nagy tetszéssel fogadta. Az olaszországi nemzeti kisebbségek elnyomása Róma, julius 16. A kamara tegnapi ülésén Walther dr. bozeni német képviselő is fel­szólalt, ki rámutatott arra, hogy a választói törvényjavaslat végrehajtása esetén a néme­teknek nincs kilátásuk arra, hogy mandátum­hoz jussanak. A választói reform megsérti a nemzeti kisebbségek jogait. Waíter dr. saj­nálattal konstatálja, hogy az olasz kormány •mindjobban korlátozza a '■kisebbségek kultu­rális és autonóm szabadságát, melynek bizto­sításáról az annexió-törvény és a király trón­beszéde kezeskedik. Ebben az értelemben nyilatkoztak a szlovén képviselők is. Az olasz király aláírta az uj sajtótörvényt Róma, julius 17. Az olasz király aláírta az uj olasz sajtótörvény dekrétumát. Musso­lini a törvényt akikor foga életbeléptetni, ha szükségesnek tartja. Curzontól, vájjon kedvezőbb lenne a hely­zet, ha Anglia elszakadna Franciaország­tól. A vita folyamán megállapították, hogy a szakítás egyetlen praktikus eredménye csak az volna, hogy Franciaország teljesen szabadkezet nyerne Németország meg­semmisítésére. Curzon az érvek hatása alatt megváltoztatta a válaszjegyzák szö­vegét és a minisztertanács megállapodott abban, hogy csak az angol-francia antant íentartása alkalmas arra, hogy a Német­országra nehezedő francia nyomást csök­kentse. A Matin megállapítja, hogy hasonló szempontok fognak döntő szerepet játszani az angol válaszjegyzék megszövegezésénél is A Petit Journal londoni tudósítója közli, hogy Németországnak adandó választerve- zetben már meg van az angol-amerikai meg­egyezés, bár Baldwin az alsóházban kijelen­tette, hogy London és Washignton között nem voltak ily értelmű tárgyalások. — A Pe­tit Párisién Brüsszelből azt jelenti, hogy Tbeunis és Jaspar meg fogják kísérelni, hogy London és Paris között közvetítsenek. Baldwin hallgat London, julius 17. (Londoni tudósítónk távirata.) Az alsóházban Baldwin egy képvi­selőnek arra a kérdésére, hogy nyilatkozzon a Németországnak adandó válaszjegyzékről, kijelentette, hogy ha azt akarja, hogy a vá­lasztervezet a szövetségeseknek beleegyezé­sével találkozzon, akkor a válasz tartalmá­ból előzetesen még nagy vonásokban sem le­het semmit sem közzétenni. Baldwin kije­lentette még, hogy az angol és amerikai kor­mány között nem történt véleménycsere a jóvátételi kérdés s Európa jelenlegi helyzeté­ről. Curzon csodálkozott Poincaré beszédén London, julius 17. (Londoni tudósítónk távirata.) Midőn a francia követ tegnap este Curzon lordnál megjelent, Curzon csodálko­zásának adott kifejezést a követ előtt Poin- caré vasárnapi beszéde fölött Poincaré senlisi beszéde nem volt válasz Baldwin expozéjára Páris, julius 17. (Havas.) A Petit Párisién félhivatalos francia jelentést közöl, amely megállapítja, hogy Poincarénak vasárnap Senlisben tartott beszéde a csütörtöki Bald- win-expozé előtt már meg volt fogalmazva. A beszédet tehát nem lehet a Baldwin-ex- pozéra adott válasznak tekinteni. A franciák megfojtják a Ruhrvidék ipartelepeit Essen, julius 16. Mint ismeretes, a fran­ciák julius 1-én a segerotlhi széntelepek meg­szállásával hatalmukba kerítették a Krupp- müvek legfontosabb szénraktárát, melynek készleteit már legnagyobbrészt el is szállí­tották. Julius 14-én a franciák beváltották további fenyegetőzéseiket és a szomszédos nagy üzemekben is lefoglalták az üzemi szénkészleteket, aminek következtében a 2. és 3. számú hengerművek kénytelenek vol­tak üzemüket beszütetni. Úgy ezeknek az üzemeknek, mint a 7. számú Martin-müvek­nek a munkássága munkanélkülivé vált. Bombamerényi et egy francia autó-depó ellen Berlin, julius 17. Bohumból jelentik: Weiid- mar városkerületben egy francia automobil- depóban borzalmas robbanás történt. A fran­ciák állítása szerint egy teljes sebességgel ro­bogó közúti kocsiból öt bombát dobtak a de­póba, melyek nagy anyagi kárt okoztak. A franciák nagyszámú kezest tartóztattak le és szankciókat léptettek'életbe Bohumban. A megszállás hírei Berlin, julius 17. A limburgi birodalmi bankot pénteken megszállották a franciák. A bank igazgatóját és hivatalnokait színes francia katonák őrzik hivatalaikban. A fran­ciák ily módon akarnak a páncélszekrény harmadik kulcsához jutni, hogy a páncél­szekrényben levő miiiliárdokat megkapa­rintsák. A bank nappali pénztárából a fran­ciák 375 millió márkát vittek el. A franciák a pénteken megszállott és még ugyanaz nap éjjel kiürített Barmenben letartóztatott biro­dalmi bankigazgatót kivonulásukkor maguk­kal hurcolták, majd Dornap közelében a nyílt országúton visszahagyták. Angliában megmarad a kapitalista rendszer London, julius 17. Az angol alsóház 369 szavazattal 121 ellenében elutasította azt a javaslatot, hogy Angliában a kapitalista rend­szert uj szociálindusztriális rendszerrel he­lyettesítsék, amelyben a termelési és elosz­tási lehetőség teljes egészében a kormánytól függne s a demokrácia azt ellenőrizné. 100 cseh-szl. Koronáért fizettek ma, julius 17-én: Zürichben 17.1875 svájci frankot Budapesten 25 500.— magyar koronát Bécsben 212300,— osztrák koronát Berlinben 650350.— német márkát Csiiíöráölsöa® teszik közzé! esz «»®®gt®S w«M«isz®©íilI*éket Mussolini a fascista terroristák ellen CfönÁCAT — jj|F Prága, szerda, 1923 julius 18. w3^1/^Xiy fMM XMSXM7

Next

/
Thumbnails
Contents