Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-17 / 135. (288.) szám
2 Vasárnap, Június 17. Lemond a pozsonyi sztaroszta. Pozsony, június 16. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi primá- si palotában — a városházán — pénteken futótűzként terjedt el az a Mr, hogy a belügyminisztérium nem akarja jóváhagyni a Városi Takarékpénztár alapszabályait. A takarékpénztárnak már junius elején meg kellett volna kezdenie működését, de a döntés egyre késett. Most aztán megjött az értesítés, hogy a miniszter nem hajlandó jóváhagyni az alapszabályokat. A hir óriási meglepetést keltett. Okánik Lajos dr., a város kanonok-polgármestere, azon nyomban felment a kormányépületbe, ahol — mint a kiszivárgott hírek mondják — kihallgatáson jelent meg Kállay József dr. teljhatalmú miniszternél, akinek feltételesen benyújtotta lemondását abban az esetben, ha a Városi Takarékpénztár ügye végleg kátyúba esnék. A polgármester, akinek kedvenc terve a takarékpénztár megvalósítása, állását köti hozzá. Mintegy két év óta húzódó ügy a Városi Takarék létesítésének problémája. A város rengeteg — több millióra rugó — ösz- szegeket, árva- és szegény alapot, alapítványokat kezeltet a különböző pénzintézetekben, mert hisz a város főpénztárában nem őriztetheti azokat. Ezért akart egy Városi Takarékpénztárát létesíteni, amely előnyös feltételek mellett konvertálná a város függő adósságait. A terv már keresztülment az összes ügyosztályokon, a képviselőtestület is jóváhagyta, úgy hogy nem állhat más akadály a megvalósítás elé, mint — Prága, amely természetesen nem jó szemmel nézi, hogy Pozsony városa takarékpénztárt nyisson, amikor itt van Pozsonyban a sok cseh nagybank fiókja, sőt hír szerint a Zemská Banka most készül fiókot nyitni Pozsonyban és ennek juttatnák azokat az előnyöket, amelyek a Várgsi Takarékpénztárt illették volna meg. Okánik Lajos dr. polgármester, akit a cseh agrárpárt ültetett félévvel ezelőtt a sztarosztai székbe, most kénytelen belátni, hogy ő csak egyszerű báb a kormány kezében és nem az történik a városnál, amit a város képviselőtestülete akar, hanem az, amit Prága és a dunaparti minisztérium diktál. A francia-orosz konfliktus. Moszkva, junius 15. Mivel Moszkvába oly hirek érkeztek, hogy a francia kormány, tekintet nélkül az orosz kormány tiltakozására, megkezdi a Marseillesben levő orosz hajók eladását, Litvinov jegyzéket intézett Poincaré miniszterelnökhöz, melyben a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a francia kormány oly országoknak adja el a hajókat, melyeknek Oroszországgal szembeni szándékai homályosak. Litvinov a francia kormány magatartásából azt látja, hogy a kormány intézkedései ebben az ügyben dacára Poincaré márciusban tett ígéreteinek az orosz nép érdekei ellen irányulnak. A jegyzék hivatkozik az orosz kormány előző tiltakozásaira és a francia Belgrád, junius 15. Jugoszláviának mára tervezett demarsa elmaradt. Nincsics külügyminiszter a parlamentben kijelentette, hogy demarsra egyelőre nincs szükség, mivel Bulgária tudomásul vette JugoszláBelgrád, junius 16. Ullstein-jelentés szerint Young belgrádi angol követ közbenjárására halasztotta el a jugoszláv kormány a kisantantnaJk Bulgáriához tervezett deBelgrád, junius 16. A jugoszláv kormány a ma bejelentett Szófia elleni demarsot nem teszi meg, mert a belgrádi kormányhoz érkezett jelentések szerint a Czankov kormány már elrendelte mindazoknak a tartalékosoknak a demobilizálását, kik a békeszerződésben megengedett létállományon felül vannak a hadseregben. A kisantant magatartása demobilizá- ció lojális végrehajtásától fog függni. A belgrádi hivatalos körökre a legjobb benyomást tette a cseh-szlovák kormánynak szövetségi hűsége és az a szolidáris magatartás, melyet a ceh-szlovák kormány a bolgár kérdésben tanúsított. A Politika megállapítja, hogy Seba követ kijelentéseit, mi szerint a cseh-szlovák köztársaság bár szövetségkötés révén nincs kötelezve, teljesen szolidáris a belgrádi kormánnyal, a kormánykörök nagy megelégedéssel vették tudomásul. A Prága és Belgrád között tegnap váltott sürgyönyök bizonyságai annak, hogy a két ország közötti szövetség szilárd, testvéri és biztos. A csehek — írja a lap — hü szövetségesek. Tegnap este óta Szófiával megszakadt a telefon összeköttetés. A telefonzavar oka ismeretlen. A határról érkező birek szerint az összeköttetést a bolgár kormány szakította meg azért, hogy megnehezítse a diplomáciai sürgönyváltást és ezáltal időt nyerjen. A menekülök elbeszélése szerint a felkelő kormányt teszi felelőssé az orosz hajók visszaadása megtagadásának következményeiért. víának a Rakics követ által átnyújtott tiltakozó jegyzékét. A jugoszláv kormány mindazonáltal figyelemmel fogja kísérni az események fejlődését és azt, hogy Bulgária betartja-e a neuilly-i békeszerződést. marsát. A Rjecs jelentése szerint az uj bob gár kormányt több nagyhatalom, köztük Olaszország támogatja működésében. parasztok egy csapata előrenyomult és szétrombolta a Szófia-Caribrod vasútvonalat s a táviróösszeköttetés azért szakadt meg. A diplomáciai testület a bolgár külügyminiszternél Szófia, junius 16. A külügyminiszter fogadta a külföldi diplomáciai testület tagjait. Általános az a vélemény, hogy a külföldi diplomaták elismerik a bolgár eseményeknek tisztán nemzeti jellegét. Bolgár diplomáciai misszió megy Londonba London, junius 16. A Reuter-iigynőkség jelentése szerint Szófiából diplomáciai küldöttség megy Londonba, hogy az angol kormányt informálja az uj bolgár kormány politikájáról Hivatalosan cáfolják Radoszlavov kinevezését Szófia, junius 16. A bolgár távirati iroda Inegcáfolja azt a hirt, hogy Radoszlavov volt bolgár miniszterelnököt nevezték ki Bulgária berlini követté. A Radoszlavov kinevezésével kapcsolatban terjesztett hirek tendenciózusak és vaíótlanok. Ugyancsak valótlanok azok a hirek. melyek azt hangoztatják, hogy Ferdinánd exkl- rálynak és Radoszlavovnak részük volt a bolgár forradalomban. Jfiindeimap add ál a lapot tétováxó ismerősődneft, mig meg nem gvőxődift mvöí. ftog^i a ührágai Magyar Kir- fap a magyarság érdeftetf SKOÍgáffa f Teljes sikertelenség Lausenneban Lausanne, junius 15. A szövetségések és a törökök közötti ellentétek, dacára annak, hogy a mai egész napot kitöltötték a tanácskozások, továbbra is áthidalhatatlanoknak mutatkoznak. Baldwin az angol királynál. London, junius 15. A király ma kihallgatáson fogadta ma délután Baldwin miniszterelnököt. A londoni francia követ Curzonnál London, junius 16. Saint Aulaire londoni francia követ tegnap délután tanácskozott Curzon lord külügyminiszterrel. Keletkarélia autonómiája és a szovjet. Moszkva, junius 15. A népszövetség közölte a szovjetkormánnyal, hogy a hágai döntőbírósághoz azzal a kéréssel fordult, hogy az orosz—finn egyezmény határozmányait, melyek Keletkarélia autonómiájára vonatkoznak, vegye ismét vizsgálat alá. A népszövetség átiratára Csicserin külügyi népbiztos ma válaszolt, kifejtve, hogy az orosz kormány lehetetlennek tartja, hogy a keíet- karéllai kérdés a hágai döntőbíróság által meg- vizsgáitassék. Karélia autonómiáját a dorpati egyezmény előtt a minden oroszok központi végrehajtóbizottsága állapította meg. Ez az ügy tehát Oroszországnak belügye. Csicserin jegyzékében megemlíti, hogy az orosz kormány 1921 decemberében jegyzékben tiltakozott a finn kormánynál az ellen hogy ezt a kérdést a népszövetség elé terjessze. A szovjetkormány sem a népszövetséget, sem pedig a hágai döntőbíróságot nem tartja pártatlannak. A pozsonyi városi tanács ülése. Pozsonyból jelenti tudósítónk: A városi tanács tegnapi ülésén igen élesen birálgatták az állami hatóságoknak a várossal szemben követett eljárását. A városi tanács elhatározta, hogy a városi villamosmüveknek az állami hatóságokkal szemben fönnálló követeléseit — hasonlóan az államnak a várossal szemben követett eljárásához — átengedi a banknak. Ezek a követelések igen jelentékenyek, mert például a kormányépület gondnoksága is egy félmillió koronával tartozik a villamos áramért. A közmunkaügyi minisztérium pozsonyi képviselete fölszólította a várost, hogy a városi villamosmüvek részére adott szállítási megbízatásokat a Kőiben, Krizsik és Siemens-Schuckert cégektől vonja vissza és ezekről addig ne rendelkezzék, amig a minisztérium nem dönt. A városi tanács elhatározta, hogy a minisztérium követelésének nem tesz eleget. A városi tanács ezenkívül a villamos áram árának leszállítását határozta el visszaható erővel. A leszállítás körülbelül harminc százalékra rúg. Ezután elutasították a tűzoltóknak nagyobb fizetésre irányuló kérelmét azzal a megokolás- sal, hogy a tűzoltók fizetésének emelésére ebben az esztendőben nincsen meg a kellő fedezet, de fizetésüket a jövő esztendőtől kezdve a prágai tűzoltók fizetésének megfelelően rendezik. Megretirált a kisantant a szófiai demars ügyében. Sztambulinszkit agyonlőtték. Belgrád, junius 16. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelentése.) Szófiából hivatalosan közlik, hogy SztambuHnszkl volt miniszterelnököt 14-én éjfélkor agyonlőtték. Sztambulinszkit, mint azt tegnap jelentettem, a kormánycsapatok Gőlák község mellett elfogták. SztambuHnszkl híveinek egy nagyobb csapata ki akarta szabadítani a foglyot s a nagy kavarodásban Sztambulinszklnek sikerült is a katonák kezei közül kiszabadulni. Már- már elvesztették az éj sötétjében szem elöl, midőn Sztambulfnszki több golyótól találva holtan ösz- szerogyott. A jugoszláv sajtó a jugoszláv—cseh-szlovák szövetségről. Cseh-Szlovákia tüzön-vizen át követi Jugoszláviát. Az angol követ közbenjárására maradt el a demars. Olaszország támogatja az uj bolgár kormányt. Tárcarovatunk: Kedd: Glin Elisabeth Bergnerről. Szerda: Klimits Lajos: Egy kis levél. (Vers.) Strelisky József: A részeg meg a költő. Csütörtök: Farkas István: Erzsok néni meghal. Péntek: Rév József: Találkozó-. (Vers.) Szeredai Gruber Károly: Ködös este a bécsi Ringeti. (Vers.) Szombat: Ferenczy Sári: A bujdosó királyleány. Vasárnap: Mécs László; Vándorlás után. (Vers.) Van t só Gyula: Hattyúdal. Téma con variazione. — A Prágai Magyar Hírlap- eredeti tárcája. — Jrta: Dutkó Zoltán. Egy délután Gorkijt olvasgattam künn a mezőn. Elnyúlva hevertem a földön és miközben tekintetem a föld vonalával párhuzamosan siklott a füvei, sok-sok sárga pitypanggal és fehér felhővel behintett horizontig, zúgó fejem, repeső szivem lágyan ölelte magába a kis históriát, amely alább következik. Téma. (Fordítás Maxim Gorkij Mesék Capri szigetéről'* című kötetéből.) A feketeszemü fiatal muzsikus merengve nézett cl a távolba és halkan igy beszélt: — Valami ilyesféle zenét szeretnék írni: „A nagy városba vezető utón egy legény ballag. A város épületeinek súlyos tömegével hevert a főidre, ránehezedik, zihál és sötéten zug. Messziről úgy fest a város, mintha nemrégen tűzvész áldozata lett volna, mert az alkonypir véres lángja tüzel még mindig fölötte és a templomok keresztjei, a szélkakasok s a tornyok csúcsai még mindig vörös fényben csillognak. A fekete felhők pereme szintén véres és a vörös íeíhőfoltokon ott feketéink a hatalmas épületek szögletes sziluettje. A füstbe siilyedt város — a boldogsággal vívott örök háború csatatere — vérzik és a meleg vérből fojtó, sárga párák gőze emelkedik. A legény ott lépdel a mező szürkületében, az országút széles, szürke sávján. Az ut nyílegyenes és mint kard valami hatalmas, de láthatatlan kézben fúródik a város oldalába. Az ütmen ti fák meg nem gyújtott fáklyákhoz hasonlóak és ágas-bogas, fekete szövevényük pontosan rajzolódik rá a hallgató és valamire váró földre. Az eget felhők borítják és eltakarják a csillagokat. Sehol semmi árnyék — az utolsó est szomorú és csöndes. Csak a legény lassú, könnyű lépteinek alig hallható nesze válik ki a mezők ájult, homályos csendjéből. A legény sarkában az éjszaka lépdel, a feledés fekete köpenyét terítve a távolra, ahonnan a legény jött. A szürkület mind sűrűbbé és sűrűbbé válik s meleg ölére gyűjti a dombokon szélesen szétszórt piros és fehér házakat, melyek alázatosan görnyedve tolongnak a föld felé. A kertek, a fák, a kémények, minden feketedik és elvész az éjszaka sötétjében, mintha fantasztikus kis alakok, apró botokkal kezükben menekülnének előle — vagy hozzá. A legény hallgatagon megy, nyugodtan figyeli a várost és lépteit meg nem gyorsítja. Árva és kicsinyke most a legény és úgy látszik, mintha valami nélkülözhetetlen, régvárt dolgot vinne oda, a városba, ahol üdvözletére már nyugtalan, világoskék, sárga és piros tüzek légiója gyűlt ki. De az alkonypir tüze kialudt. A templomkeresztek, a szélkakasok és a torony- tetők érce megolvadt, a város álomba merült, megkisebbedett és szorosabban oda- simult a néma földhöz. A város fölött csodásszinü opálfelhő úszott, szétterült és sárga ködének foszfo- reszkáló fényét szabálytalanul ontotta az egymáshoz szorult házak szürke hamvára. És most már nem hat úgy a város, mintha tűzvész és véreső pusztította volna. Sőt a tetők és falak kanyargós vonalai valami bűbájos dologra, egyenesen tündérmesére emlékeztetnek — mindenesetre befejezetlen mesére, mintha az, aki az embereknek ezt a nagy várost fel akarta építeni, belefáradt és elaludt volna, vagy megharagudott és abbahagyott volna mindent — vagy talán egészen elerőtlenedett és meghalt volna már. De a város most is él és vergődik a kínzó vágytól, hogy nagyszerű legyen és büszkén feszülhessen a Nap felé. Az élet utáni mohó vágytól reszket és zihál most a váro^és a mogorván hallgató mezőket kö- rülfolyja a belőle csendesen fakadó hangok zugó árja. Az ég fekete boltozatja pedig lassan megtelik valami szorongó, félős, halvány fénnyel. Ekkor a legény megállt, bólintott fejével és tágranyiló, bátor szeme nyugodtan nézett a távolba. Aztán ismét megindult és megkettőztetve lépteit sietett előre. A mögötte járó éjszaka pedig az anya szerető hangján súgta a fülébe: — Fiú, ideje, hogy menj! Már várnak téged..." — Ezt a zenét megírni természetesen nem bírom — mosolygott bánatosan a fiatal muzsikus. Majd elhallgatott, kezeit összekulcsolta és halkan, nyugtalanul, gyöngéden igy fohászkodott: — Boídogságos Szűz anyáim! Vájjon mi vár reá? űri flftofi Kovács Dezső. UZhorod-Ungvár Fllndenn em ti Szörmeárah diwuiáruház AU^USZlUS 1-től Üzletiül í]!S|lf ás X színház niellett teöfmdahorók
