Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-16 / 134. (287.) szám
Szombat, junius 16. & Elkészült az Angliának adandó francia válasz. Paris, junius 15. A Matin jelentése szerint Poincaré már megszövegezte az Angliának adandó választ, melyet Londonba való elküldése előtt közöl Brüsszellel. Anglia határozott állási foglal el a Ruhr-akciő tekintetében London, junius 15. (Londoni tudósítónk távirata.) A csütörtöki izgatott hangú sajtó- kampány után föltűnő nyugalom állott be. A lapok arról számolnak be, hogy az angol kormány döntése már a legközelebbi napokra várható, előbb azonban be kell várni Poincaré válaszát az angol kormánynak hozzá intézett kérdéseire. Poincaré válaszát legkésőbb a jövő hét elejére várják. Mielőtt Poincaré válaszát gondosan meg nem vizsgálták, nem várható egyetlen további lépés sem a konferencia összehívását illetőleg. Az angol poliiika irányvonalai e tekintetben még nem alakultak ki teljesen, miből önként következik. hogy Anglia sem szövetségeseinek, sem pedig Németországnak nem adott tanácsot a jóvátételi problémát illetőleg. Föl tétlen megbízható helyről közölhetem, hogy az angol kormány a Ruhr-megszáliás tekintetében határozott álláspontot akar elfoglalni, de még nem tartja elérkezettnek az időpontot a nyílt színvallásra. A német memorandumra adandó válasz a jövő hét végénél hamarább nem készül el. A római német hóvet Mussolininál Róma, junius 15. (Római tudósítónk táviratad Mussolini miniszterelnök tegnap fogadta a római német követet, kivel főképpen a Ruhrkérdésről tanácskozott. A megszállás hírei Offenbtirg. junius 15. Csütörtökre virradó éjjel Wmd’SOhSág állomáson felrobbantották a vasúti síneket. A francia megszállók tizenöt millió márka pénzbírsággal sújtották a várost és számos polgárt letartóztattak. A német kormány tiltakozó jegyzéke Dorimundért Berlin, junius 15. Mint a Berliner Talgebiatt jleoti, a német kormány a dorfcmundi semények miatt tiltakozó jegyzéket fog küldeni a francia kormányhoz. A német kormány eme liléit minden lehet lépést megtett, hogy'- a Görges tanító ellen hozott ítéltet Végrehajtásé megakadályozza. Demenfálják Poincaré és Baldvin találkozásának hirít London, junius 15. A Times párisi tudósítója a Poincaré és Baldwán találkozásáról szóló híreket koraiaknak jelzi. Tárcarovatimk: Vasárnap: Merényi Gyula: Megváltás. (Vers.) Dutkó Zoltán: Terra con variazione. Várady, a csizmadia. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irtai: Hickel Mária Paula, Most, hogy halálhírét vettem, megelevenedik előttem palatáblás gyerekkoromnak ez a különös, öreg és felette félelmetes figurája: csontos, kissé meggörbült alakjával, beesett arcán kiálló pofacsontával, sárgás- rehér bajuszával, rongyos papucsában, ahogy becsületesen kidolgozott bütykös ujjai között a magafabrikálta régimódi légycsapóval szétcsap a gyerekek között: — Takarodtok az ablak alól! Hogy mindig itt zsiva jognak! Ebadta! (Ez megszokott szólásmódja volt.) Látom a körülötte settenkedő két macskájával — melyek tán olyan öregek voltak, mint jó maga — és hallom a hangját, ahogy a falusi parasztnak magyarázza büszke önérzettel: — Nem köll itt utca, se szám. ismer engem minden gyerek a városba. Csak a Váradyt keresse, ha bejön. Váradyt, a csizmadiát. Mert a Váradyak sokan voltak. Akadt köztük szabó, asztalos, levélhordó, építész, aljegyző, kocsmáros, meg Isten tudja, mi. Hanem „csizmadia mester14, mint a rozsdás pléhcégér mutatta, csak egy volt: Várady László. Volt ugyan még egy „lábbeli készítő44 köztük, de ez vegyesen, cipőket is csinált a vásárokra, tehát verhette is mellét az öreg: # — Magam vagyok a famíliába csizmadia, de olyan a hirem, hogy Komáromig, Esztergomig is eljut! A csizmát, amit föl- szabadulásomkor remekbe csináltam még a vicispán is fölhúzhatta vóna! Meg is vette egy esztergommegyei ezüstláncos bíró a fiának, lakodalmas csizmára. Mert csak szép mesterség is a csizmadia mesterség! . • • Az imgi református egyházmegye tavaszi közgyűlése. Ungvár, junius 15. Saját tudósi tonik tói.) Junius 12-én tartotta meg tavaszi közgyűlését az unigi református egyházmegye Szűcs István tiszasalamoni lelkész esperes és Patay György dr., egyházmegyei gondnok 'kettős elnöküete alatt. Történelmi nevezetességű volt a gyűlés, mert ezúttal már nem jelentek meg rajta azoknak az egyházközségeknek képviselői, amelyek Ruszínszkó területére estek s néhány hétté! ezelőtt külön egyházmegyévé is alakultak. A különválás okozta keserűség ott panaszkodott már Sztics István esperes meghatóan szép megnyitó imádságában is, de még inkább Patay György egyházmegyei gondnok mélyeniátó gondolatokban gazdag elnöki megnyitójában. Az elnöki megnyitó hálás szavakkal emlékezett meg két lemondó és távozó tanáosbiróról Stépán Lászlóról és Ménay Istvánról s mindkettőt tiszteletbeli tanácsbirói címmel tisztelték meg hosszú és értékes munkálkodásaikért. Hasonlóan szép szavakkal emlékezett meg az elnök a távozó világi főjegyzőről, a poéta lelkű Kovássy Elemérről. A kegyelet hangján szó'lőtt a1 megnyitó beszéd néhai Tóth Lajos szórtéi lelkészről, az egyházmegye volt pénztárosáról is. Szűcs István esperes az ellirnnflt esztendő eseményeiről az egyházi élet minden vonatkozásaira kiterjedő és hü beszámolót adott. Elmondotta, hogy a lelkészek nem kapták meg az 1920. és 21-re eső államsegélyeket s most a konvemt utasítása szerint minden lelkész polgári pör utján igyekszik érvénye siteni törvényben biztosított követeléseiket. Meleg szavakkal üdvözli az esperesi jelentés az egyházmegye uj gondnokát, Patay Györgyöt, akit az őszi közgyűlés iktatott be hivatalába. A lelki és hitélet az egyházmegye minden hitközségében buzgó és eleven. A hívek áldozatkészségét bizonyítja, hogy az elmúlt évben egyházi építkezésre 368,000 koronát fizetett ki, különféle jótékony célra pedig 176,000 koronát adtak össze. Sivny Jón szlovák lelkész neve kétszer is előkerült a tárgyalás folyamán. Sivny arról nevezetes, hogy Amerikából került Sólymos paro- chiájára .anélküli, hogy az egyházi fölötte* hatóság erről előzetes tudomással bírt volna. Többször kérte azóta megerősítését, de a kerület soh- se tette meg, mert Sivny nem tudta igazolni lelkészi képesítését. Most végre beterjesztette Amerikában szerzett bizonyítványainak fordítását, de az egyházmegyét ezek nem elégítették k* s arra utasították Sivny segéd lelkészt, hogy a magyar reformátusok képesítésének megfelelő vizsgát álljon ki előbb s csők í lekor lehet szó véglegesitéséröl. Egyébként az egyházmegye fegyelmi vizsgálatot rendelt el Sivny ellen, mert pünkösd ünnepén az úri szent vacsorát a református hitelvekkel ellenkező módon szolgáltatta ki. Különben a szlovák ajkú református egyhá- zLakkal szemben az egyházmegye a legmegér- tőbb álláspontba helyezkedett, mikor elfogadta Azonban, hogy szavamat ne felejtsem, a rokonság csúfjára (mint az öreg csizmadia mondta) volt a Váradyak között egy sovány, szőke, nyurga legényke, a szabónak a fia, aki a csizmadiának a szomszédságában lakott. Nahát, ennek a szabónak a fia erdész, vagy ahogy az öreg elnevezte: „jáger“ volt. Ez az Imre gyerek eleinte.az apjánál volt szabóinas, később, nem tetszett neki a mesterség, beállt suszternak, végül azt is otthagyta és valahol Selmecz környékén elszegődött egy erdészhez tanulni. Nyárára hazajött és feszengett a kis városban puskásán. sörtéskalappal s azzal ütötte agyon az idejét, liogjr halászni járt. Várady, az öreg csizmadia, a gyerekek réme és mulatsága, aki szeretett az emberekbe belekötni, minden adandó alkalommal csipkedte rokonát: — Nem szégyelled magad, János? Já- ger lett a fiadból, mint itt az uraságnál a hornyák és sváb legények! — Ne nyaggasson mindig ezzel, Laci bácsi! Annak ment, amihöz kedve vót. Mln- denki nem lehet csizmadia. — Nem ám! Mert ahhoz ész is köll! Nem is tudna ő a tökfejivel egy csizmát összeállítani, mert ahhoz tudomány köll! Hiába, első mester a csizmadia! . . . János, a rokon, valami olyast morgott, hogy ér az ő mestersége is annyit, mert egy ruhát elkészíteni se kismiska. A hangos diskurzusnak rendesen az lett a vége, hogy összekaptak és jó darab ideig nem beszéltek, de azért a csizmadia nem állhatta meg, ha észrevette a másik udvarban a „jáger“-t, hogy át ne kiabáljon: — No, Imriske, te vadász! Hát hol a ződ harisnyád? Se suszter, se szabó, csak a patak partján a halakot fogdosni? A gyerek méregbe jött, mert restellte bátyja örökös csipkelődését az uj mestersége miatt, amivel ő olyan nagyra volt. Visszakiabált: — Laci bácsi, lopják a csirizt! — és beszaladt. Az öreg rettentő dühbe gurult. A hozzáazt az indítványt, hogy a szlovák egyházak anyakönyviéit szlovák nyelven vezessék. A magyar és szlovák reformátusok közötti testvéri megértésnek élő bizonyítékai voltak azok a szép számban megjelent szlovák presbiterek is, akik a gyűlés folyamán szlovák nyelver adták elő panaszaikat é® kívánságaikat s akikkel szlovák nyelven tárgyalt az egyházmegye s így hirdette ki előttük a hozott határozatokat is. A szlovákok és magyarok közti testvéri egyetértést egyébként az esperesi jelentés is hangsúlyozta s a fentieken kívül szép bizonysága annak az is. hogy a pá- lyicsi egyház tagjai negyvenhat aláírással kérvényt nyújtottak be az iskolai referenshez, azt kérve benne, 'engedje meg a pályiesi szlovák nyelvű református iskolában a magyar nyelvnek a tanítását. Az egyházmegyétől a kérvény pártoló felterjesztését kérték a pályiosfeik. Természetes, hogy örömmel tettek eleget neki. Mivel az egyházmegyei tisztikar mandátuma lejárt, Pataky Pál törnéd lelkész, egyházmegyei főjegyző javaslatára a közgyűlés uj választást rendelt el augusztus 1-jei határnappal és pedig az esperesi, gondnoki, öt egyházi és öt világi tanácsbirói, egy egyházi főjegyzői, két egyházi és két világi jegyzői tisztségre s két tanítói képviselőségre. A közgyűlésen kialakult vélemény szerint a régieket fogják újra megválasztani. Az egyházmegyei gondnok külföldi akciója. A tárgysorozat legofntosabb pontja a számvivőszék jelentése volt az egyházmegyei pénztár állapotáról'. Elhatározta a közgyűlés, hogy az egyházmegye vagyoni állapotának rendezésére háromtagúi bizottság ott küld ki. Ezzel kapcsolatban Pataky Pál főjegyző bejelentette, hogy az egyházmegye gondnoka Patay György dr. a közeli hetekben egészségének helyreállítása végett hosszabb külföldi tartózkodásra megy, indítványozza tehát, kérjék fel a gondnokot, hogy a svájci, hollandi és angolországi potestáns körökben indítson gyűjtést az ungi egyházmegye pénzügyi talpraálíitására. Az egyházmegyei gyűlések székhelye Is megváltozott, mert a közgyűlés határozata értelmében a megváltozott viszonyokra való tekintettel a közgyűléseiket ezentúl NtJgykaposon fogják megtartani. Élénk érdeklődés kísérte a nagylucskai egyház kérdéseit: milyen napon tartassék a reformáció emlékünnepe? a halottakért szabod-e imádkozni s milyen nyelven vezettessenek a szlovák ajkú egyházak anyakönyvei? Az utóbbira vonatkozó határozatot már előbb ösmertettük, a reformáció emilékünnepére vonatkozóig pedig abban állapodott meg az egyházmegyei közgyűlés, hogy azt mindig október utolsó vasárnapján tartsák meg. Ami pedig azt a szokást illeti, hogy némely vidéken a reformátusok a halottakért is Imádkozzanak, az egyházmegye utasítja a lelkészeket, hogy ez, mivel a református hitelvekkel ellentétben áh, elhagyandó. Számos apróbb ügy letárgyalása után a közgyűlés délután öt órakor az elnökség éltetése mellett ért véget. Krónikás. dörgölődző macskáját eltaszitotta a lábával. — Sicc, ebadta! ... és az ott leselkedő gyerekek közül jól hátbavágta a legközelebb álló Szemere Ferit, aki már gimnáziumba járt. — Mit tátod itt a szádat! Mért nem mész tanulni? Úgyis buta vagy, még deákoskola köllött neked? Jobban tenné az apád. ha venne két szamarat és téged melléjük állítana harmadiknak és fuvarozni- menne veletek, mert igy semmi hasznodat se veszi! A gyerekek hangos hahotára fakadtak, de sietve rebbentek szét, mert ismerték az öreg csizmadia kezét. Meleg napokon kint ugráltak, kerge- tőztek a fiuk az udvaron s ha tanácskozásra gyűltek össze, történetesen mindig a Várady bácsi ablaka alatt állottak meg. Megszokták már azt a helyet, talán azért, mert odavetett az eresz legszélesebb árnyékot, de voltak fiuk, akik bosszantani akarták az öreget. Az öreg megkopogtatta mérgesen az üveget, mert az ablaknál dolgozott, de sokszor feleslegesnek tartotta az első figyelmeztetést; lassan, ravaszul kisompolygott a légycsapóval és ütött, ahova ért. — Takarodtok innen! Nem elég gyerek van itt, még a hetedik szomszédból is idejönnek. Csavargók! Mit tanultok otthon, meg az oskolába, csak rendetlenkedni?! A vásottabb gyerekek, már akit a légycsapó ért, a nyelvüket öltögették az öregre, grimászo'kat vágtak, a többiek nevettek, de mindezt óvatos távolból, mert olykor megesett, hogy Várady bácsi lekapta a papucsát és a legjobban nevető gyerekhez röpitette: — Ne, hogy te se nevess hiába! — és valamelyik kis lánnyal visszahozatta a papucsot. — Hozd ide, kis lányom, kapsz piros almát. Ha valamelyik gyerek panaszkodni ment haza, még otthon Is kikapott, minek ingerkedik az öreggel. Mert bármilyen különös ember volt is ez, ha a szomszédok, vagy rokonok cipőjavitást vittek neki (ideUjaDb támadási a tugosziáv szkiipstlndboa ftagiiorország ellen. Zajos ülés a belgrádi parlamentben. Belgrád, junius 14. (Saját tudósítónk távirata.) A szkupstina tegnapi ülésén a költségvetési vita keretében újból heves támadások hangzottak el Magyarország és Bulgária ellen. Setyerov demokrata képviselő a külügyi tárca rendkívüli hitelével kapcsolatosan támadta a kormányt, hogy nem látta előre a bolgár események bekövetkezését. Megkötötték a nisi egyezményt és néhány héttel később megbukott a Sztambulinszki-kormány. Ilyen előre nem látó külügyminiszternek, mint a mostani — mondja —, nem szavazhat bizalmat a nemzetgyűlés. Pribicsevics (közbeszól): És mit csináltak Magyarországgal szemben? Setyerov támadja kormányt Lacroma- szigetének megvételéért is, mert az Rudolf trónörökös hagyatéka volt és igy ingyen kellett volna az államra szállania. Tiltakozik az ellen, hogy a belügyminiszter a Bánságban valamenn3ri demokrata tisztviselőt és községi elöljárót elbocsátotta állásából... Pribicsevics : Ehhez van bátorságuk, de Szófia és Budapest ellen nem mernek cselekedni! Setyerov: ...viszont a német községi tanácstagokat meghagyták állásukban. Úgy látszik, a demokratákat tartják állam- elleneseknek, míg a nemzetellenes elemeket, akik itt csak opportunitásból szavaznak a kormánnyal, támogatják. Dragovics (radikális): Hazudsz! Setyerov: Bizonyítani fogok! Dragovics: Hazudsz! Markovics igazságügyminiszter: Ki választotta meg a demokrata elöljárókat? Setyerov: Ezeket kinevezték a választási eredményekhez képest és eszerint mi egyes járásokban többségben vagyunk. Ez nem alkotmányos ország — jelenti ki, majd a legfőbb állami számvevőszék hivatásáról kezd beszélni. Pribicsevics: A magyarokkal számoljanak le, ne bennünket fenyegessenek! Setyerov: A mai homogén radikális kormánynak nem lehet tekintélye a külföld előtt. Más országban már megbukott volna olyan külügyminiszter, aki egy tizen- kétmilliós nép egy állampolgárát sem tudja a külföldön való halálraiíéléstől megvédeni. Pribicsevics a radikálisok felé: Hallgassák meg, mit válaszolt Nincsicsnek a magyar külügyminiszter! Merészsége volt Daruvárynak azt mondani, hogy önök nem respektálják a kisebbségek védelmét! Botrány! géntől ezt nem fogadta el) és nem volt pénzük hirtelen, megcsinálta hitelbe is és türelmesen elvárt. Vagy. ha megszorultak pénz dolgában, az öreg mindig kölcsönzött. Igaz, hogy előbb veszekedett egy sort: — Hát hova teíétek a pénzeteket? Elmulattátok, mi?! Hátha nekem se vóna, hova mennétek? Hát aztán, mikor látom vissza? No, mennyi kell? — És elővette a harisnyaszárból az ezüstforintosokat, amiket a felesége, meg a maga koporsójára, temetésére gyűjtött. Gyereke nem volt, csak kettecskén éldegéltek a. feleségével, aki öreg, száraz néni volt. Lehet, még öregebb, mint az ura és jóakarattal, szelíden nézett végig az embereken, amint köhécselve, fehér főkötöjében öregesen tipegett az udvaron, ellentétben az ura szapora kopogásával és szúrós, bizalmatlan tekintetével. Jó néni volt. nem bántott senkit, csendesen intette a gyerekeket, de ezek mégsem állhatták meg sokszor, hogy ne nevessenek rajta. Kicsit már nagyot hallott és a simán hátrafésült haja mellől, a fehér főkötőből kidugta kétoldalt a fülét és igy járkált, ami borzasztóan komikusán hatott, főként a gyerekekre. A két macska, a Polák és Sunyó, amikről már említést tettem, volt az öregnek egyetlen szórakozása. Vénecskék voltak, irhájuk itt-ott megvedlett és rekedt hangjukon már csak annyit tudtak mondani: — Aaa-u. Egy udvarban lakó vénasszony — akinek olyan görbe volt a háta, hogy a fejét csak vizszintesen tarthatta és maga nézett ki boszorkánynak és a gyerekek messzire elkerülték, ha látták — azt mondta a macskákról, hogy boszorkányok, éjjel kijárnak a Cigányhegyre lovagolni és azért fáradtak nappal és lusták. Várady, a csizmadia, boszorkánymester. Ha egyedül van a macskáival, beszélget velük és azok emberi hangon szólnak vissza. Még akik megmosolyogták is a vénasszony locsogását, magukban elismerték, hogy furcsa öregember ez a Várady, a két macskájával.
