Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-12 / 130. (283.) szám
/ Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja II. évfolyam 130. (283.) szám. Prága, kedd, 1923 junius 12. Előfizetési árak kel- és külföldön Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke negyedévre 76 Ke, egy hónapn 26 K6. — Egyes szám ára 1'20 Ke — Szerkesztőség : Prága II., Stő- pánská-ulice 40. I. Telefon: 30349 — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliov* ulioe 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Cseh-szlovák külpolitika és a magyarság. (p) Besztercebánya, junius 11. Ismételten hangoztattuk már, hogy az utódállamokban élő magyarság nemzeti létének fenmaradása attól függ, hogy a megmaradt Magyarországban élő magyarság képes lesz-e a Trianonban biztosított állami függetlenségét megtartani és emez állami függetlenségnek tartalmat és erőt adni. Ha a Trianonban meghagyott Magyar- ország elveszti függetlenségét, azt feldarabolják, vagy az ország lesülyed oda., hogy állami önállósága fikció, de a valóságban vazalusa szomszédainak, úgy az ennek az országnak határain kivül élő magyarságnak a sorsa is megpecsételőd'iik. Aziránt senkinek nem lehet kétsége, hogy ha Magyarországnak sorsát nem az ottani magyar nemzetnek felelős és független kormány intézi, hanem egy olyan kormány, amelyet idegen hatalmak állítottak az ország élére és nem az ország népének akaratát és érdekeit képviseli, hanem egyszerű végrehajtó közege lenne azok szolgálatában, akiktől megbízását átvette, úgy csakhamar bekövetkeznék Magyarországnak második és teljes felosztása. Egy az ország népének akarata ellenére alakított kormány működésének mmraáíbari a teljes destrukció, a gazdasági és társadalmi anardhia hirtelen és fékezhetlen erővel törne előre és döntene fel minden rendet és törvényes hatalmat. Ha ezek az állapotok igazán elő állihatnániak, úgy a magyar nép elveszítene minden rokonszenvet, maga a nép elveszítené saját fönmaradásába való bizalmát és a második felosztás már nem találkozna ellenállással sehol, még a magyar népnél sem. Az a lélekharang, mely megkon dúlna a mostani Magyarország fölött, egyúttal az utódállamok magyarságának halálát is hirdetné. Akkor a mi rokontalan nemzetünk elveszítené azt az ellenálló erőt, amely a mi letörésünkre és megsemmisítésünkre irányuló törekvéseik leküzdésére szükséges. Nekünk tehát a mai Magyarország függetlenségének védelmezése nem egyszerű teória. Nem azért ragaszkodunk hozzá, mert Európa mostani rendjét megállapító békeszerződések ezt igy biztosították és elsősorban nem annak meggondolása vezet minket, hogy függetlenségének megsemmisítése Középeu- rópa szabadságának, békéjének és fejlődésének felboritását idézi elő, de ragaszkodunk hozzá és védelmezzük azt minden rendelkezésünkre álló erő teljes megfeszítésével, mert ez reánk nézve az életet vagy a halált jelenti. Az utóbbi időben, mint sajnos a köztársaság megalakulása óta annyiszor, ismét aktuális Magyarország függetlenségének kérdése. Újabban a jóvátétel körül kifejlődött ellentétek és ezek által előtérbe toli törekvések teszik azt aktuálissá. Érdemes tehát egy kis visszapillantást vetnünk a cseb-szlo- vák külpolitikának magyar vonatkozásaira, hogy megállapítsuk: ez a külpolitika békés vagy ellenséges szándékokat táplál-e Magyarország függetlenségével szemben? A cseh politikának hosszú idő óta alaptana, hogy a magyar nemzetnek létezése, annak a Duna-Tisza medencéjében való elhelyeződése veszedelmes akadálya a nagy- szláv politikának és a cseh nemzeti aspirációk megvalósulásának. Palacky, a cseh nemzet felébresztöje, állította fel a tételt, hogy a szlávságra a legnagyobb csapást jelentette a magyarságnak a letelepedése, mert ezzel szétszakította az északi szlávokat a déli szlávoktól. A magyarság ellen a háború előtt megindított propagandát ismerjük. A háború alatt folytatott propaganda részleteit csak most kezdjük megismerni. A köztársaság megalakulása után a miagyar nemzet gyalázása valóságos orgiákat ült. Félhivatalos lapok ,,Barbárok ázsiai hor- dája“ címen írtak rólunk. Elneveztek „dege- nerált faj“-nak. Hirdették, hogy „ha akarjuk, bevonulunk akár Debreczenbe", „A magyaroknak nem maradt meg egyebük mint, a bajuszpedrőjük és sarkantyújuk*. Hivatalos személyek hirdették, hogy ezer éven át rab- szolgatartók voltunk, ezer éven át járomban tartottuk a népeket. Majd ezzel furcsa összhangban hirdették, hogy a magyar nemzetnek 1867-ig nem volt történetei, politikai jelentősége, szerepe csak 1867-ben kezdődik, amikor /a Habsburg-reakció szolgátalába szegődött. Szüntelenül és nem éppen udvarias formák között küldözgettek vissza Ázsiába. A köztársaság fönnállásának legelső idejében Magyarországon a hatalom e hivatalos külpolitika későbbi barátainak, a mostani emigráns uraknak a kezében volt. Akkor őket Itt „Károlyi bandá“-mak nevezték. Akkor a Jászi, Károlyi, Linder, Szende kormánynak működéséről hivatalos nyilatkozatokban, a sajtóban itt és különösen a külföldön elhelyezett jelentésekben, mindenütt rámutattak „Magyarország dicstelen felosz- lására“. E kormány által inaugurált közállapotokat közölték annak igazolására, hogy Magyarországon teljes az állami és társadalmi destrukció. Ezzel bizonyítgatták ott Versaillesban, ahol akkor rajzolták meg Európa uj térképét, hogy Magyarország rothadt ország, a magyar nemzet halódó, nemzeti létre és még inkább állam alkotásra képtelen nemzet, amely nem érdemli meg, hogy a nemzeti nyelvhatárokat vele. szemben respektálják s Európa békéje, kultúrája azt követeli, hogy a testéből alakult uj államok minél erősebbek legyenek. A Károlyi uralmát felváltó bolsevizmus idejében a megszállás volt a jelszó. Ugyanakkor itt a magyarságnak ezreit internálták bolsevista üzelmek miatt, köztük papokat, földbirtokosokat, egyetemi tanárokat. A bolsevizmus bukása után ennek a külpolitikának magyar vonatkozásait az itteni magyarságnak folyton ismétlődő ,,leleplezett összeesküvései" s a politikai bünpere'k végtelen sora teszik emlékezetessé. Abban az időben folytak a tárgyalások Trianonban. így mindinkább kidomborodott a köztársaság külpolitikája Magyarországgal szemben. Mindinkább nyilvánvaló lett, hogy a hivatalos külpolitika főfeladatát abban látta: Magyarországot ártalmatlanná kell tenni, mert csak ez biztosíthatja a köztársaság jövőjét és fejlődését. Az ártalmatlanná tételnek csak két eszközét ismerik: vagy meg- szállani, vagy a szomszédok vazallusává tenni. Ezt elég világosan kifejezte Kramár, aki 1921 január 27~én, a képviselőházban a magyarokról ezeket mondotta: ,„ . . azt hiszik Önök, hogy különös örömünkre szolgál az, hogy a konferenciától követelnünk kellett, hogy adja ide nekünk a magyarokat? Hogy mi ezt igy akartuk, annak oka, mert tudtuk, hogy Magyarország örökké ellenségünk lesz és hogy el akarják majd venni, ami a mienk és hogy határainkat biztosítva akarjuk látni". Igen, ez a cseh-szlovák mentalitás, ez a gondolat vezeti a cseh-szlovák imperializmust minden egye-s elhatározásában, mikor rólunk van szó. Mi „örök ellenség" vagyunk, velünk nem lehet megbékülni, nincsen meg a tehetsége a megegyezésnek. E szavakat Kramár és nem Benes mondotta. Ma még a külügyeket Benes vezeti; az igaz, hogy kettőjük között eléggé kiélezett antagónizmus van. De nincs még árnyalati eltérés sem a cseh politika e két vezérembere között a magyar kérdés megítélésében. Mindössze annyi a küjönbség közöttük, hogy Kramár egyenes, őszinte férfi, Benes pedig kevésbe az. Benes politikai terveinek megállapításában igen steulékonynak és alkateazkodónak mutatkozott. Ha az események megcáfolták, ha barátai dezavuálták, nem nagyon sértődött ímeg, nem vetette fel magára nézve a presztízskérdést, jó arcot vágott a kudarchoz és készséggel csinálta az ellenkező politikát. Egyben azonban következetes volt Magyar- ország és a magyar nemzet elleni politikájában. Ennek megvalósítása érdekében minden lehető akalmat megragadott és ha nem volt alkalom, úgy csinált ilyent. 1921 április havában IV. Károly első visszatérési kísérlete alkalmával a „Petit Parisén" hasábjain hirdette, hogy e kaland miatt „Magyarország és a magyar nép jelentékenyen fognak szenvedni", hogy Károlyna'k a királyi trónra való visszahelyezését csak az ő és társainak „erélyes fellépése" akadályozta meg, mert „ez meglepte és eirémitette őket". Hozzátette: „ez a kaland ama munka egy részének megsemmisítését jelenti, mely a pacifikációra törekszik és amelyet két év óta követtünk". (?!) Ez egy tipikus Benes-nyilafkozat. • Aki elsősorban agitátor, s csak ezután államférfin. Reklámot csinál magának, minden eredményt magának foglal le, fenyeget és ferdit. De jellemzi az ő igazi politikáját, azt a mohóságot, amellyel megragadja az alkalmat, hogy igazolja azt a politikát, amely szenvedést akar zúdítani Magyarországra és az egész, bárhol élő magyar népre. Igazolni azt, hogy miért nem csinálhat olyan politikát, „a mely pacifikációra törekszik". Holott ilyen politikát soha nem is csinált. Élénk emlékezetünkben vannak nem titkolt tervei a nyugatmiagyarországi bonyodalmak idejében. Azon a címen, hogy Ausztria nem bir a magyar bandákkal, Jugoszláviával közösen meg akarták e területet szállni és megszállva tartani, amiig szükséges {!). Persze csak Ausztria érdekében s nem lázért, hogy igy valósítsák meg a korridort, amit annak idején „életkérdésnek" mondottak és nem azért, hogy Magyarország körül teljes legyen a gyűrű. A második király-puccs idejében Benes a nemzetgyűlésen kijelentette, hogy tudott a tervről, ismerte a részleteket, sőt az időpontot is, minden készen találta őt. Utána jött a mozgósítás, ezzel kapcsolatban a tömeges internálás. S amikor már az egész kísérlet le volt szerelve, a mozgósítás tovább folyt és háború helyett garanciákat és szankciókat emlegetett s hirdette, hogy egyes területrészeket megszállva kell tartani. 1923 tavaszán, amikor Magyarország jóvátétel! kötelezettsége aktuális lett, s már kezdett terjedni az antanállamokban a felfogás, hogy Magyarország kötelezettségét revízió alá kell venni, Benes nyilatkozott a külföld előtt: „Magyarország csak fizessen, van miből, Magyarországot nem kell félteni, úgy is .magához fog jönni". Még csak egy nyilatkozatára hivatkozom. Miniszterelnök korában beutazta Ruszinszkót is, ott fogadta a magyar pártok vezetőit és ezek panaszára azzal válaszolt: „Tiz-husz év múlva Ruszinszkóban nem lesz magyar-kérdés, mert nem lesz itt magyar". Tudjuk, hogy ugyanezek a tervek vezetik Benest most is, amikor a magyar jóvátétel újból napirendre került. Ezt a megsemmisítési tervet szolgálja a mostan kidobott jelszó a kölcsön előtt: „teljes leszerelés és teljes ellenőrzés". És ezt majd talán, mint Marokkóban, idegen, természetesen kisantant csendőrök és fináncok fogják biztosítani. Benes, már régi külügyminiszter, kártyáit már többször kijátszotta s igy, akik figyelik a játékot, azokat nem téveszti meg, ha változatlan céljai érdekében néha fenyegetések helyett barátságos kijelentéseket és kedves ígéreteket tesz. Elismerjük is ismételjük, hogy ez nem Benes személyes politikája. Addig, amig itt minden hatalmat kizárólag a cseh-szlovák nacionalista pártok tartanak kezükben, amíg a köztársaság külpolitikáját kizáróan a cseh imperializmus irányítja, addig ennek' a külpolitikának a szemében mindig veszedelem eltá volitandó akadály lesz a megmaradt független Magyarország. Ezzel szemben a teljes harcot nekünk az önvédelem parancsolja. Ezt a harcot folytatni fogjuk és nem riadunk vissza sem fejtegetéstől, sem áldozattól, sem rágalomtól, mert ez a harc jelenti nekünk a pusztulást vagy a jobb jövőt. A bolgár fonraifrsSoRii. A detronizált Ferdinánd cár hívei előtérben. Jugoszlávia a békeszerződés fölbontásától tart. Bécs, junius 10. (Bécsi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A bolgár kormány erőszakos megbuktatás árnak körülményei a következők voltak: Alexandroff és Petrios, a macedóniai forradalmárok titkos szervezetének vezetői, megfenyegették egy levélben a kormányt, hogy úgy Sztambulinszki miniszterelnököt, mint Muranjev hadügyminisztert és az uralmon levő agrárpárt összes vezéreit meg fogják ölni, ha a tervezett törvényellenes reformokat megvalósítják. Trojano belügyminiszter azonnal mozgósította a szófiai rendőrséget a macedóniai forradalmárok letartóztatására, kik a levéllel egyidejűleg megérkeztek Szófiába. A rendőrség azonban tehetetlennek bizonyult a forradalmárokkal szemben, kiket a katonai liga és az ellenzéki blokk is támogatott. A forradalmárok körülzárták a parlament épületét, behatoltak a tárgyalóterembe s a jelenlevő képviselőket és minisztereket elfogták. Azokat a minisztereket, akik nem voltak a parlamentben, a lakásukon tartóztatták le. Vér nem folyt. Boris cár Alexander Czankoff egyetemi tanárt nevezte ki miniszterelnökké. Czankoff az ellenforradalom egyik vezére, ki a bolgár intelligenciát szervezte meg Sztambulinszki szabadságtipró kormánya ellen. Czankoff .a tiszti körökkel a legszorosabb összeköttetést tartotta fönn s jóbarátja Protogeroff tábornoknak, az ellenforradalom másik vezérének és a királynak. A jelek szerint tehát Sztaimbulinszki kormányának megdöntése a király tudtával történt. Bulgáriában kihirdették az ostromállapotot. Az uj kormány végleges összetétele A király ma fogadta az uj kormány tagjait. A kormány végleges összeállítása a következő: Miniszterelnök és közoktatásügyi miniszter Alexander Czankoff, hadügyminiszter Vulkov ezredes, külügyminiszter Christo Kalov, belügyminiszter Ruszev tábornok, földimivelési miniszter Ivankivolov. a demokrata párt tagija, igazságügyminiszter Szmi- lov, pénzügyminiszter Todorov, kereskedelemügyi miniszter Cvetko Pobocsevkij, köz100 cseii-szi. koronáért fizettek ma, junius 11-én: Zürichben 16.59 svájci frankot Budapesten 17100.— magyar koronát Bécsben 211700.— osztrák koronát Berlinben 243700.— német márkát
