Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-09 / 128. (281.) szám
2 SPRÍfyrA{&(?W%7fiRM£ seggel elfogadhatatlan és még arra sem érdemes, hogy válaszra méltassák. Visszautasítása biztosra vehető, Németországot legföljebb arról fogják értesíteni, hogy a jegyzéket átvették. Belgium visszautasitja a német jegyzéket Páris, junius 8. A Petit Párisién jelenti Brosséiból: A belga hivatalos köröknek az az álláspontjuk, hogy a német jegyzék elfogadhatatlan, mivel nem jelenti ki a rurhrvidéki ellenállás feladását, négy éves moratóriumot követel, döntöbiróság kiküldését és közös konferencia összehívását javasolja, melyen a francia és belga követeléseket leszállítanák, Anglia alkalmasnak találja a német jegyzéket a tárgyalások alapjául London, junius 8. Hivatalos angol köröknek az a véleménye, hogy a német jegyzék alapján meg lehet a tárgyalásokat kezdeni. A jegyzéket a szövetségeseknek meg kell vizsgálótok és közös választ kell adnick rá. Baldwin az angol intervencióról London, junius 7. Az alsóház mai ülésén Kennworthy kérdést intézett a kormányhoz, hogy a jóvátétel! probléma rendezése érdekében érintkezésben áll-e a francia, belga, német és amerikai kormányokkal. Baldwin tagadó választ adott. Kennworthy: Úgy értendő ez, hogy a kormány e kérdésben a hallgatás álláspontjára helyezkedik és egyáltalában semmit sem kezdeményez? Baldwin: Nem úgy értendő. Kennworthy: Ez esetben a miniszterelnök ur megmondhatná, hogy mit fogunk tenni. Baldwin: Úgy hiszem, ezt nemsokára meg fogja látni a képviselő ur. London, juuiius 8. (Saját tudósi tónik táwra/fe.) Az alsóház liberális képviselőinek az a felfogása, hogy a szövetségesek nem fogadhatják ef a német váfeszjegyzéket. Angol politikai körökben azonban ennek dacára az az egységes vélemény uralkodik, hogy a jóvátétel! kérdés megoldása most közelebb van, mint általában hiszik. Poincaré visszautazott Párisba Brüsszel, junius 7. Poinoaré miniszter elnök ma reggel etatarzott Brüsszeliből. A konferencia után a király kfifhalligafáson fogadta s hosszasabban tanácskozott vele. A megszállás hírei Köln, junius 8. A duisburgi belga rendőrbiró- ság nyolcnapi fogságra és százezer márka pénz- büntetésre ítélt egy fogorvost, aki megtagadta egy francia altisztnek a kezelését. Egy kereskedőt, kinél lőfegyvert találtak, egy évi és hathónapi fogházra Ítélték. — A kaldenkircheni állomást tegnap megszállották és az állomás német személyzetét elűzték. Az állomáson talált mozdonyokat és vagonokat lefoglalták. Letartóztatták a Rote Fahne felelős szerkesztőjét Berlin, junius 7. A főállamügyészség megkeresésére a rendőrség ma házkutatást tartott a Rote Fahne kommunista lap szerkesztőségében. Az államügyészség a lapnak május 27-iki „A német munkásság veszede- lemben“ című vezércikke miatt rendelte el az eljárást a lap ellen. A lap Jentseh nevű felelős szerkesztőjét hazaárulás miatt letartóztatták. A német jegyzék a jóvátételi bizottság előtt Páris, junius 8. A jóvátételi bizottsággal közölték a német jegyzéket. A szenátus elfogadta az iskolai nyelvtörvényt. A végrehajtási rendeletet a németek meghallgatása után adják ki. — Megszavazták a bustehradi vasút államosítását. — Egy mentelmi úgy bonyodalmai. Prága, junius 8. A szenátus mai ülésén nagyobb érdeklődést csak az állami és nemzetiségi nyelveknek tanitásáról és a bustehradi vasút államosításáról szóló javaslat keltett. Mind a kettőt elfogadták. Az iskolai nyelvtörvénynél hozzájárultak Naegle német szenátor ama határozati javaslatához, hogy a törvény végrehajtási rendeletének kibocsátása előtt hallgassák meg a németek képviselőit is. Úgy hisszük, hogy a viszonosság ' megköveteli a magyarság képviselőinek meghallgatását is. A szenátus mentelmi bizottsága ma újból foglalkozott Link német szociáldemokrata szenátor mentelmi ügyével, amely tegnap nagy port vert föl. A klubelnöki értekezleten ugyanis a német szociáldemokraták abban állapodtak meg a cseh többséggel hogy valamelyik német szociáldemokrata képviselő meg fogja magyarázni Linknek egy gyűlésen elmondott és sértőnek talált megjegyzéseit, mire a ház visszautalja a javaslatot a mentelmi bizottsághoz. Ennek a megállapodásnak értelmében Niesner szenátor föl is szólalt, de mivel felszólalásában elítélte a koalíciónak a mentelmi ügyekben követett taktikáját, különösen a cseh agráriusok és nemzeti demokraták a megállapodás fölbontását akarták elérni. Hosszas egyezkedés után az ügyet mégis áttették a mentelmi bizottságihoz, amely Stransky elnöklésével ma délelőtt ülést tartott és úgy határozott, hogy megidézi Linket, valamint azt a kormánybiztost, a'ki Link kijelentéseit magára nézve sértőknek találta. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: Az ülést féltizenegy órakor nyitotta meg Prásek elnök. Mindenekelőtt második olvasásban elfogadták a tegnap megszavazott javaslatokat: a népszövetségi paktum megváltoztatásáról, a légi közlekedésre vonatkozó egyezményről, a magyar közjegyzői törvény megváltoztatásáról és a cseh-szlovák valuta védelméről szóló kormányjavaslatokat. Ezután a ház elhatározta, hogy rövidített eljárásban tárgyalja le az állami gazdaságban résztvett központok elleni igényekről, az állami és nemzetiségi nyelvek tanitásáról, a bustehradi vasút államosításáról, a polgári pörrendtartási novelláról, az elbai hajózási aktáról, a barcelonai tranzitó- egyezményről és a cseh-szlovák—görög kereskedelmi szerződésről szóló javaslatokat. Az alkotmányjogi bizottság előadójának jelentése után vita nélkül elfogadták azit a javaslatot, amely az állami gazdálkodásban résztvett központok, bizottságok és intézetek ellen támasztott igények érvényesitésé- ről szól. Majd áttértek az állami és nemzetiségi nyelveknek az iskolákban való tanítására vonatkozó javaslat vitájára, amelyben a beszédidőt szódokonként félórában állapították meg. Naegle (német nemzeti): Taglalja a javaslat első szakaszát, amely az állami nyelvnek műiden iskolában való tanítását i’ rendeli, mig az úgynevezett nemzetiségi nyelvek tanítását csak ott teszi kötelezővé, ahol az iskolaügyi minisztérium elrendeli. A javaslatnak ez a szakasza véleménye szerint a németek között meggondolásokra ad okot. A németek körében egyre fokozódik az ellenszenv a cseh nyelv iránt. Mivel azonban azok az okok, amelyek a forradalom előtt kívánatossá tették a cseh nyelv megtanulását, csak fokozódtak, a javaslat mellett fog szavazni. Kéri azonban, hogy 1. a végrehajtási rendelet kibocsátása előtt hallgassák íreg a németséget is, 2. az állam nyelvét a középiskolákban csak német nemzetiségű tanárok tanítsák, 3. a tankönyvek összeállításánál ügyeljenek arra, hogy a nemzeti kisebbségek érzelmeit ne sértsék. Javaslatai közül a bizottság csak az elsőt fogadta el, a többi kettőt pedig elutasította. Kéri ezek el3 m’rimnwM'VMmmiHM 11, III n na n Iliit—irotm Tár caro válunk: Vasárnap: Mécs László: Egy asszony zongorázik. (Vers.) Radnay Oszkár: Kain. Utolsó levél. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Vécseiné Jankovich Lujza. Asszonyom! Alig néhány órája, hogy utolérhetetlen gráciával fogadta az esküvőre összegyűlt vendégsereg szerencsekivánatait. Most visz- szavonult, hogy átöltözzék a nászúira, melyre talán undorral és félelemmel gondol. Én is visszavonultam. Én is nászúira készülök, csak azzal a különbséggel, hogy ezt a nászutat nem önnel fogom megtenni, hanem egy kellemetlen fráterrel, aki mint kaszát tartó csontváz él a köztudatban. Sokáig tusakodtam, hogy egyáltalában megírjam-e ezt a levelet. Ha az ízlésemre hallgatok, nem teszem. „Az öngyilkos utolsó levele.“ Ez olyan... Nem is tudom hamarjában a kellő kifejezést megtalálni és csak jobbnak hiányában használom a „banális** szót. Mégis, a mi kivételes helyzetünkben szinte elkerülhetetlennek tartom a kimagyarázkodást, mert ha éppen ön nem tudná, miért lőtte főbe magát esküvője napján Kenéz Mihály gróf (de genere Ond), értelme sem volna ennek a cselekedetnek. A hosszadalmas bevezetés után, melyért egyéb kárpótlást nem nyujlhatok annál a biztatásnál, hogy először és utoljára untatom, rátérek levelem tulajdonképpeni tárgyára, melynek kezdete már magában hordja a kikerülhetetlen véget is. Történt egy csúnya, lucskos téli hajnalon, hogy az Országos Kaszinóba egy tiszteletreméltó gentleman kitartó figyelmére méltatta az én játékomat és mikor az utolsó 10.000 koronám is elúszott és én felálltam az asztaltól, ö is elhagyta helyét s utánam jött, bemutatkozott, felkért, hogy kövessem az egyik mellék terembe, ahol tanuk nélkül beszélhetünk. Éti ráálltam. Miért ne? Olyan nem fontos az, hogy szóba állok-e itt még valakivel vagy nem. Egy negyed órával később lövöm főibe magam, annyi az egész... Bementünk tehát és a következő párbeszéd folyt le közöttünk: A gentleman (aki az ön fivére volt): Gróf ur, éjfél óta figyeltem az ön játékát. Én: Vettem észre. De az én játékomat évek óta sokan tisztelik meg érdeklődésükkel. Ezért ne vegye elbizakodottságnak, ha nem tulajdonítok neki különösebb fontosságot. A gentleman: Rosszul teszi, mert az én érdeklődésemnek igenis különösebb oka van. Én: Ez meglepő. És szabad tudnom?... A gentleman: Mindjárt megtudja. Én ugyanis nemcsak a játékát kisértem figyelemmel, hanem azt a kis játékszert is, amit a mellénye zsebéiben úgy látok, mintha röntgennel világítanám meg. Én hírből már isimerem önt és abból a tényből, hogy ma legendás balszerencséjénél is különösebb pech üldözte, következtetem, hogy — drámaikig fejezzem ki magam — önre nézve elkövetkezett a leszámolás órája. Én: Valóban. De mégis... Honnan tudja ön mindezeket? A gentleman: Az ember megtud egyet-mást, ha éppen érdekében áll. És nekem nagy szükségem volt rá, hogy az ön — tagadhatatlanul — nem mindennapi életének körülményeit behatóan tanulmányozzam. Mindjárt meg is mondom, hogy miért. Előbb azonban .gyújtsunk rá. Tessék! Az ember igy füstölve mindjárt fesztelenebbül érzi magát. Ugy-e? Tehát, hogy mindjárt a dologra térjek: mennyi az adóssága? Olyan adósságot értek, amit azonnal fizetni kell. Pénzzel, vagy ha nem lehet, egy ólomgolyóval... Én: Tízmillió korona magyarban... (.): Bagatell. Ezt az összeget és még ötvenöt a kényesebb ügyeinek rendezésére abban a pillanatban rendelkezésére bocsátja a Wittman és Társa cég, amint tanuk előtt kijelenti, hogy kész nőül venni — a húgomat. Én: Az ön húgát?!... De kérem!... Ö: Ne sáppadozzék, gróf ur, ne hebegjen. Férfiak vagyunk, a mai kor gyermekei. Felteszek önről annyi éleseknüséget, hogy tisztában van az ajánlatom tennészetével. Az én húgom... hegy is mondjam?... Eh, hiába mondanék bármit is... Elég az hozzá, hogy az az ember, akit joggal rákónyszerithettem volna, hogy a nevünkön esett csorbát kiköszörülje, három nappal ezelőtt olyan szerencsétlenül bukott le a lováról, hogy szörnyet halt. ön olvashatott róla a lapokban. Becsületszavamra mondom, hogy mindaddig semmiről sem tudtunk. Amint azonban szemben találtaim magam a kérlelhetetlen valósággal, készen voltam az elhatározással: keresnem kell valakit, aki... Kell! És kerestem, kerestem és — engedje hinnem, hogy meg is találtam, ön el akarja dobni az életét. Ha közbe nem lépek, már halott is. Nos tehát, én ezt az ön szempontjából teljesen felesleges, megunt valamit kérem öntől a húgom számára. Áll az alku? Elhallgatott. Várt. Várta, hogy felcsapjak. Én pedig állottam bambán és mozdulatlanul. A reggel, az a reggel, amelyről én azt hittem, hogy már nem érem meg, sebes léptekkel közeledett; mindig világosabb és világosabb lett. A tagok már eltávoztak, a szomszédos termekben a takarításhoz láttak és én csak álltam és velem szemben az ön bátyja, kinek a türelmetlen várakozástól az arca görcsösen rángatózott. Végre mondottam valamit. Már magam sem tudom, hogy mit. Csak arra eszméltem, hogy az ön fivére kimérten meghajtotta magát és — otthagyott... Még aznap délután egy livrés inas levelet hozott, amelyben nem volt semmi más, mint az ön aláírása, a lakáscímük és az óra, amikor „megtisztelő" látogatásomat várják. Elmentem. Bemutattak önnek. Szemben álltunk egymással, először az életben. És én abban a pillanatban tudtam, hogy a gyalázatos alku, amely köttetett Kenéz Mihály gróf (de genere Ond) és Wittman Oszkár nagy- birtokos, többrendbeli szénbányák, üveggyár stb„ stb. tulajdonosa és egyik legfogadását. P o 11 a c h (német szociáldemokrata): Szükségesnek tartja a tanításnak a fej- és végtagok szerint való tagolását. (Nagy lárma a német polgáriak oldalán. Löw: „Ez al jasság!" Meisner: „Ez a javaslat szemétdomb!" Tiltakozás a német szociáldemokraták részéről.) Sajnálja, hogy a kérdésből politikumot csinálnak, de szükségesnek tartja a cseh nyelvnek megtanulását. Mivel a javaslat a tanulóknak esek egy kis körére terjed ki, fölszólítja a kormányt, hogy hasonló javaslatot készítsen elő a népiskolák felsőbb osztályaira és a polgári iskolákra nézve is. Követeli, hogy a nemzetiségi nyelv tanítása ne a minisztériumoktól, de az iskoiaigazga- íóságoktól függjön. Krejcsi előadó zárszava után a javaslatokat elfogadták Naegle ama határozati javaslatával együtt, hogy a végrehajtási rendelet kibocsátása előtt a németeket is hallgassák meg. Pollach szenátornak azt a javaslatát, hogy azokat az iskolákat, amelyekben a nemzetiségi nyelvet tanítsák, ne az iskolaügyi minisztérium, hanem az isköia- igazgatóság állapítsa meg, a költségvetési nizottsághoz (?) utasították. A bustehradi vasút államosításáról szóló javaslat került azután sorra. Havelka előadó ezt azzal okolta meg, hogy a vonal a kladnói szénbányavidéken halad át és a nyugatcsehországi világfürdökhöz vezet. Lorenz (német szociáldemokrata): Kifogásolja, hogy a javaslatot elsietve terjesztették elő és az állam nem törekedett a vállalat pénzügyeinek szanálására. Noha pártjának elvi fölfogása a vasutak államosítása, ebből az okból a javaslat ellen fog szavazni. Követeli, hogy a vasút átvételénél a régi alkalmazottakat hagyják meg eddigi helyükön, adjanak nekik megfelelő határidőt a cseh nyelv elsajátítására és tartsák tiszteletben szerzett jogaikat. A javaslatot azután elfogadták. Hasonlóképpen vita nélkül elfogadták a polgári pörrendtartás novellájáról, valamint az elbai hajózási akta, a barcelonai egyezmény és a Cseh-Szlovákia és Görögország között kötött kereskedelmi egyezség ratifikálásáról szóló jaavslatokat. Az elnök indítványára azután elhatározta a szenátus, hogy a hadsereg illetményeire vonatkozó törvény, azután a katonai fegyelmi és fenyitő jogról, majd a rádiótávíróról, valamint a csendőrség szolgálati viszonyáról és végül az ipartestületi választásokról szóló javaslatok le tárgyalására a képviselőháztól újabb négyhavi határidőt kár. Több szenátor szabadsági kérvényének elintézése után az elnök az ülést berekesztette. A legközelebbi ülést Írásban hivják össze. Szombat, juníus 9. nagyobb pénzintézet vezérigazgatója között, másképpen nem végződhetik, mint ahogy — végződni fog. Az emlékezetes első találkozáson, jól tudom, hogy még arra sem méltatott, hogy a kezét nyújtsa nekem. Elváltunk, anélkül, hogy egyszer is rám nézett volna. Én, mikor eltávoztam a délibábutcai palotájukból, sokáig gondolkodni sem tudtam. Csak később kényszeritettem magam rá, hogy én is „üzlet“-nek tekintsem a-z egész dolgot. Én sok-sok milliót kapok. Igen ám, de cserébe adom a nevemet, amelyre önöknek mulhatlan szükségük van. Hogy ez a név történetesen ezer éves, az, azt hiszem, csak kellemes ráadás, amit önök bizonyára értékelnek is. Mondom, ezt szerettem volna magamba disputáink de sehogysem sikerült, önnel szemben nem. Ez nem akar frázis lenni, csak a letagadhatatlan igazság. Az esküvőnek' néhány nap alatt meg kellett történnie. A bátyja, aki, úgy látszik, fanatikusa a Wittman-cég becsületének, már jóelöre mindent elrendezett... És ma, mikor az esküvői lakoma után magunkra maradtunk és én valami kábulattól megszállva a két kezem közé szorítottam a gyönyörű fejét, melyen a mirtuskoszoru, mint a világ legmerészebb hazugsága, hivalkodott, egy olyan tekintetet vetett rám, ami egyszerre kijózanított. Ez a tekintet beszélt. Ez a tekintet azt mondta: Ez is benne van az alkuban? Igaza volt. Csak a nevemet vásárolták meg. Én magam?... Szép asszonyom! Hálásan köszönöm tragikus szemeiből rámvillanó tekintetét, amely megvilágította a mocsarat, melyben kész voltam elmerülni. Teremtőm! Ha elgondolom, hogy ha életben maradnék, valamikor szeretni tudnám. Szeretni mindennel megalkuvó, alázatos, dühös, egy halott szerető emlékével viaskodó, nyomorult szerelemmel... Nem. nem! Boldog megnyugvás nekem, hogy még maradt a véremben egv csepp az őseim büszke, lázadó véréből melyet az ön pillantása lángra gyújtott, hogy elhamvadjon benne minden, ami salak volt... isten önnel, asszonyom!
