Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-29 / 145. (298.) szám
Főszerkesztő: PETRQGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Pályaválasztás (—ki—) Kassa, junius 28. Eljött Péter-Pál napja ... Szép emlékek zsonganíak minden ember lelkében, az ikernév hallatán, aki valaha is diák volt. És ki nem volt diák? Ám a szülővé cseperedett öreg diákok most veszik észre, hogy a „naptárban szépen megférő*4 két szent neve valamikor az ő szüleik lelki szeme elé meredt, mint ijesztő, eleven kérdőjel: Mi lesz tovább? Mi legyen a gyermekemből? Hány szépen betelt é|et — de hány vak vágányra terelődött élet is! — adja ma a feleletet az évről-évre évgyürüszerüen visz- szatérő nagy kérdésre. Pedig a régi állapot aranykor volt a maihoz képest. Az élet, a békés viszonyok ezrivel tárták az életlehetőségeket az iskola porát lerázó gyermekek elé. Minden vidék, az ott lévő kultúrintézmények szinte predesztináltak. A legtöbb bányász, erdész Selmecről került ki, Kassa, Eperjes ontotta a jogászok százait. A szülő előtt két szempont lebegett: az állami köz- hivatalnoki sors, mely szegényes volt, de biztosnak látszó s az önkéntesi jog, mely két esztendőt adott ajándékba a gyermekének s ezért érdemes volt kötéllel huzni a leggyöngébb diákot is végig a nyolc iskolán. Harmadik szempontnak ezekhez járult még a — nyugdíj. A többi szempont: a hivatás, külö- nös hajlam, szinte tekintetbe sem jött, fő dolognak látszott a diplomának nevezett papiros, mert „akinek az Isten hivatalt ád, észt is ad hozzá!“ — Valamilyen külföldi szemlélődő meg is mondta, hogy nálunk az emberek nem arra készülnek, hogy életképesek, de hogy nyugdijképesek legyenek. A fölfordult élet a pályaválasztás kényelmes hármas szempontját is tőstül fölforgatta, mind a három megdőlt s a régi világban nevelődött szülő előtt ma még ijesztőbb, még feleletre áihitozóbb a kérdés: „Mi lesz tovább? Mi legyen a gyermekemből?** Pláne, ha azzal minősítette a sors a szülő helyzetét, hogy magyarnak született Cseh-Szlovákiá- ban. A közhivatalnoki pálya teljesen reménytelen, hiszen a szülő maga is jobbára — elbocsátott. Az úgynevezett honorációs szabad pályák: • ügyvéd, orvos, hosszadalmasak, drágák s oly nagy a konkurrencia rajtuk, hogy a határozottan el nem hivatottak számára alig biztosit megélhetést. A szlovenszkói ipar pang, a kereskedelem megbénult, a függő viszonyban lévő gazdát a földbirtokok fölaprózása teszi fölöslegessé. Nincs olyan területe az életnek, amelyen ne lenne több árny, mint fény. És még ha lenne is kilátó, ha várhatják is az optimisták, hogy borúra derű következik, ha örülhet is valaki a mai zimankó idején — az egyszeri bolonddal, aki verőfény évadján sirt, mert arra eső következik s az esőben ujongott, mert azután föltétlenül kisüt a nap —, megmarad a pályára készülés lehetetlensége: nincsenek iskoláink! Vigasztalan, sötét képek, — hány.szülő vergődhetik a saját kenyérgondjai mellett álmatlan gondokban a gyermekei jövője miatt igy Péter-Pál táján. De nem a sirás a célunk, nem a sötét állapotok konstatálása, hanem a tanácsadás, a kiút keresése. Az élet követelményeinek és lehetőségeinek megmutatása. A megdőlt három szemponttal való leszámolás a legelső föladatunk. Le a papiros- kvalifikációval! A nyugdíjra való számítás helyett az életrevalóságot oltsuk a gyermek leikébe, ez méltó egy életnek induló fiatal lélekhez! Az önkéntesi jog magától elesik: az analfabéta és, az egyetemi docens ebben a tekintetben egyforma nálunk. Továbbhaladva, csakugyan c! kell fogadnunk az egyszeri ember logikáját. Az élet egy hullámvonal, amiben ma pangás van, abban lehet föllendülést remélni. Nemsokára sok dolgozó kézre, sok — nem elméleti, de gyakorlati emberre lesz szüksége az életnek: az iparnak és az ezzel együtt meginduló kereskedelemnek. S a lázas munkában nem azt fogják keresni, milyen a diplomád, de milyen a tudásod. Ez legyen hát a szülők célpontja, mikor a gyermekek életivelésének irányát keresik. A következő kérdés, ami minket, szlovenszkói és ruszinszkói magyarokat a legközelebb érdekel, hogyan lehet ezt a célpontot a legszebben irányzóba venni. A műszaki pályára — mely internacioná- lis jellegű s igy életlehetőséget biztosit akkor Bécs, junius 27. A népszövetségi ligák uniójának egyik teljes ülése után Apponyi Albert gróf, a magyar nemzet utolérhetetlen reprezentánsa a nemzetközi fórumon, szives volt megengedni, hogy a Burg úgynevezett kis lovagterméből, ahol az ülés lefolyt, hazakisérjem a bécs* magyar királyi követségnek bankgassei palotájában lévő lakosztályába, amely bécsi tartózkodásai alkalmával midenkor rendelkezésére áll és itt alkálmát.adott egy beszélgetésre, amely örökké emlékezetes lesz számomra. Ideiglenes otthonának csöndjében, azalatt a pár perc alatt, amíg fogadott, nemes egyéniségének végtelen szeretetremél- tóságával és bájos finomságával ugyanis valósággal elkápráztatott. Hivatalos tanácskozásokon — minden hallgatójával együtt — eddig is sokszor megcsodáltam szónoki művészetét, kiváló tapintatát és mindenkit fölülmúló tudását és mindig újból és újból elbámultam azon a testi és lelki frisseségen, amelyet a pátriárkák korát taposó csodálatos öreg ur magán meg tudott őrizni. A közvetlen beszélgetés azonban valahogy még közelebb hozta szivemhez az ellenfelei előtt is a legnagyobb tiszteletben álló államférfiut, úgy, hogy a bucsuzáskor frázis nélkül elmondhattam, hogy életem egyik legszebb napja volt, amelyen egy rövid félórát nekem szakított. De hagyjuk az egyéni reminiszcenciákat és véssük jól a lelkűnkbe, amit a magyar nemzeti kisebbségekről mondott Apponyi. — Milyen eredményeket várhatnak — kérdeztem először — a magyar nemzeti kisebbségek a' nép szövet stégtől ? — Erre a kérdésre nem válaszolhatok — felelte Apponyi. — Amit mi teszünk, arra nagyjában áll, amit Sir Dickinson mondott arra a megjegyzésre, hogy a nép- szövetségi ligák uniójának kisebbségvédelmi bizottsága által előterjesztett határozati javaslatai platonikus természetűek. (Azt mondotta: Ez úgy van.) Természetes, hogy ha a nemzetek szövetsége tényleg alkalmazza ezeket a javaslatokat, úgy ez tényleg nagy haladás volna. Az a munka, amit a kisebbségvédelmi bizottság végzett, teljesen kielégített, mert nagy haladást mutat. Különösen annak fölismerése, hogy az utódállamokban valamit tenni szükséges, mert a dolgok nincsenek rendjén, amit eleinte tagadtak, annyira általánossá vált, hogy az európai közvélemény megnyerésében a nemzeti kisebbségek érdekében igen szépen előrehaladunk. Ez csak indíték arra, hogy a teoretikusnak látszó munkát ernyedetleniil folytassuk. A világ közvéleményének ereje lassan hat, nem tudni, mikor érvényesül, de hogy hat és valamikor érvényesülni fog, az egészen bizonyos. is, ha a világgazdaságba való bekapcsolódásunk s az ipari életünk biztosra vett föllendülése a sok indokolatlan gátlás következtében hamarosan nem is következik be — két ut vezet. Az egyik a középiskolák elvégzése után a műegyetem, a másik a középfokú szakoktatás. A műegyetem inkább elméleti tudást ad, a másik a praktikus életre nevel s föntebbi okfejtésünk szerint ez a fontos. Az utolsó kérdés: yan-e ilyen iskolája a magyarságnak a köztársaságban? Az egyetlen vigasztaló pont a felelettelen kérdések tömegében, hogy van. Egyetlen magyarnyelvű ipari iskolánk a kassai állami felső fémipari szakiskola, mely négy középiskola után nyitva áll a gyermekeink részére. Nevelő és oktató hatása évtizedek óta kipróbált. Négy év elvégzése után érettségi bizonyítványt ad, mely a műegyetemi továbbképzésre módot nyújt, de magában is kész embert állít — tizennyolcéves korában — csatasorba az élet nehézségei ellen. Egy pont legalább, ahol a nagy kérdőjelre meredő szülői szemek elé pozitívumot tudunk állítani. Feleletet, mely negyven magyar szülőnek elveheti a gondját. Kevés bizony, de mégis valami, ami a vigasztalan sötétbe legalább egy világító sugarat lövel. Apponyi a magyar nemzed kisebbségekről A népszövetség és @ népszövetségi ligák működésé a kisebbségi kérdés terén A magyar Kise&bsegl rendelet — A cél: a iajiság fenntartása, az eszköz: a törvények és nemzetközi jog által biztosított jogok igénybevétele Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy nem a közvélemény, hanem az ágyuk fogják a mai állapotokat megváltoztatni. Én erre azt feleltem: „Legyen igy, de az ágyukat a közvélemény sütteti el.“ Kétséget sem szenvedhet, hogy a nemzetek szövetségénél ezt a kérdést éppen úgy kezelik, mint a lefegyverzést és mindenféle ürügyei keresnek arra, hogy e két kérdés komoly tárgyalása elől kitérjenek. Itt is az a kérdés merül föl, hogy a közvélemény lesz-e elég erős ahhoz, hogy a nemzetek szövetségét a cselekvésre bírja. Magyarország sem mint állam, sem pedig Magyarország ama polgárai, akik az internacionális szervezetekben működnek, nem tehetnek többet, mint azon dolgozni, hogy európai, sőt viíágközvéíemény alakuljon ki. Ez a közvélemény kialakulóban van, nemcsak a kisebbségek kérdésében, hanem abban a tekintetben is, hogy mindennap jobban és jobban fölismerik a békeszerződések által előidézett állapotok tarthatatlanságát. — Mi a jelentősége a magyar kormánynak a nemzeti kisebbségekről készített javaslatának? — kérdeztem azután. — A magyar kormány javaslatát alap- gondolatában és fővonásaiban helyeslem. Akármilyen legyen a magyar állam és a magyar nemzet további fejlődése, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a régi, hagyományos értelemben vett nemzeti egységet nem valósíthatjuk meg, hanem bele kell nyugodnunk (és azt azután lojálisán keresztül is vinnünk) a nem-magyar- ajkuak teljes egyenjogúságának — amely elvet mindig elismertük — oly íágabb értelmezésébe, amely a nemzeti kisebbségeknek kollektív jogokat ad egészen a helyi kormányzatig ott, ahol kompakt tömegekben laknak. A mai Csonkamagyarország- nak ilyen területei nincsenek és ezért az utóbbi gondolat beillesztésére nem is alkalmas; de a kultúrái és nyelvi egyéniség érvényesülése a lehetőség legszélső határáig a rendeletben kifejezésre jut és nem kételkedem benne, hogy a magyar törvényhozás, ha majdan a problémával ő fog foglalkozni, hasonló nyomon fog járni. A cseh sajtó támadásai is inkább erős kitételekben nyilvánultak meg, mintsem érdemleges kritikában, mert ilyenre okokat nem is tudnak fölfedezni. — Kérem kegyelmes Urat, mtéltóztassék megmutatni azt a célt, amelyre a magyar nemzeti kisebbségeknek törekednJök kell és megjelölni azokat az eszközöket, amelyek segítségével ezt a Célt elérhetik. — A cél a fajiság intranzigens föntar- tása. Az eszköz mindazoknak a jogoknak igénybevétele, amelyeket e célból részint az ország törvényei, részint az uj nemzetközi jog, amely a nemzeti kisebbségek kérdését nemzetközi kérdéssé tette, kezünkbe adott. Tehát adandó esetben a nemzetek szövetségéhez való fordulással, de csak nagyon megalapozott panaszokkal, megiá- madhataílanul bebizonyítható tényálladé- .jkok alapján, mert egy alaptalannak bizonyuk panasz száz alapos panasz hitelét lerontja. Ha pedig a panasz nem járna eredménnyel, úgy ez se riasszon vissza annak minden újabban előforduló esetben való megismétlésétől és egyidejűén a müveit világ közvéleményére való appellálástól. Elöbb-utóbb ez a közvélemény mozgásba fogja hozni a nemzetek szövetségének kissé kelletlen apparátusát. Ápolni kell továbbá a szolidaritás érzését a jogaikban színién megtámadott egyéb kisebbségeknél törvényes és elvi alapon. Törvénytelen eszközök igénybevétele csak ronthatná ügyünket, mert ürügyet szolgáltatna arra, hogy a törvényes igényeinktől is megtagadják a tekintetbevételt. Ha közjogilag el Is választott minket a békeszerződés, úgy ez nem akadályozza és nem akadályozhatja meg az érzelmi testvériséget és a kulturális egység föntaríását és ápolását a közjogilag is magyarnak maradt magyarsággal. Ilyen érzelmi és kulturális közösség föntaríását a sovinisztának hirdetett állampolitika sem kifogásolta soha nemzetiségeinknél. Apponyi ezzel befejezte nyilatkozatait. Pár percnyi beszélgetés után elbúcsúztam és a hallottakon elgondolkodva indultam neki a nedves, csatakos bécsi utcának. Flachbarth Ernő dr. Amerika nem erősiti íégiflottáját Washington, junius 28. A hadügyi államtitkárság kijelenti, hogy Amerika nem gondol légi hadiflottái árnak a megerősítésére, mivel azt hiszi, hogy a jelen pillanatban az óvatosság nem kivárnia, hogy Amerika oly erős légi flottával rendelkezzék, mint a többi államok. Görögország nem várhat tovább Lausanne, junius 28. Alexandrls görög külügyminiszter Lausanneba érkezett, hol Venlze- losszal tanácskozott. Aíexandris szerint Görögország tekintettel a fenyegető balkáni helyzetre, nem várhat tovább a békekötésre. A döntésnek csütörtökön vagy pénteken be kell következni. 100 csefc-sil. Koronáit*! fizettek ma, junius 28-án: Zürichben 16.805 svájci frankot Budapesten 24 850.— magyar koronát Bécsben 212100.-— osztrák koronát Berlinben 455000.— német márkát Q* évfolyam 145. (298.) szám. Prága, péntek, 1923 junius 29. CM BBS .dwy J|§r BBh JgBg S8B bbST ŰBj pánská-ulico 40. I. Telefon: 30349. ridM M sW 'Ml MS ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova ir, ulice 18. az., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. —
