Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-24 / 141. (294.) szám

J^RÁffAlJiiCrfAíUfíRMP Vasárnap, Junius 24. A szövetségesek ultimátumot in- téznek Izmed pasához Lausanne, j-unius 23. (Konstantinápolyi tudósitónk jelentése.) A szövetséges delegá­tusok újabb instrukciókat várnak kormá­nyaiktól, hogy aztán kidolgozzák a végérvé­nyes békeszerződés szövegét. Az antant­hatalmak ultimátumban fogják felszólítani íz- med pasát, hogy a békeszerződést aláírja, vagy pedig visszautasítja. Ha Izmed pasa a szerződés aláírását megtagadja, akkor a kon­ferenciát föloszlatják és a tárgyalásokat az angórai kormánnyal a szövetséges hatalmak külügyi hivatalai révén folytatják. Török csapatmozdulatok a sziriai haláron Lau^ne, junius 2a, Izmed pasi az antant- delegátusoK előtt tiltakozott r-.nia francia jelenté­sek ellen, melyek a sziriai határról török csa- patmozduiatokat jelentenek. A megbeszélésen szó volt még Konstantinápoly kiürítéséről, azon­ban a' kiürítés módozatai és időpontja még nem nyert konkrét formákat. Baltfovm elhalasztotta glasgovi beszédét London, junius 23. B.ddwin miniszterelnök gia-zgovi útját július 12-rői 2ó-ára basztott-a. Rald­win QlazgO'vban nagy beszédet fog • tartani. A népszövetség és a garanciaszerződések Paris, június 22. A irancia kormány a nép­szövetség titkárságával közölte nézetét a nép- szövetség harmadik plenáris ülésének határozati javaslatában elfogadott ‘ kölcsönös garanciaszer­ződéseket illetőleg. A francia kormány megjegyzi, hogy mielőtt a népszövetség egy szerződés ter­vezetét kiadja, szükséges, hogy a népszövetség államai között kölcsönös támogatás érdekében először hatásos szervezést eszközöljön és a fegy­verkezés korlátozását megvalósítsa. Azok között az államok között, amelyek e* varrnak határozva arra, hogy közös veszély- esetén ■ szolidárisak, az azonnali katonai segélyt még,telelő egyezmények­kel keli biztosítani. Valamennyi állam számára egy általános szerződést kel! létesíteni, melynek keretein belül aztán ezek az államok az ő külön egyezményeiket létesít érnék: v Moszie szenátor a francia-orosz kereskedelemért Paris, junius 23. A szenátus tegnapi ülésén Monzie szenátor az Oroszországgal való keres­kedelmi érintkezés ujrafelvétele érdekében be­szélt, A szenátor rámutatott arva, hogy a szovjet rezsim létezése tény, tehát vele számolni kell. Nem arról van szó. hogy a szovjettel a diplomá­ciai összeköttetést helyreállítsák, hanem a keres­kedelmi vonatkozások ujrafelvéteíének megoldása az. amely megoldásira szorul. Csak Franciaország. Belgium és Amerika azok az államok, amelyek ezt meg nem tették. Franciaországnak uj terüle­teket kell találnia, hol elhelyezheti ipari'termékeit. Monzi-é azzal végezte beszédét, hogy Franciaor­szágnak részt kell vennie az augusztus 15-iki moszkvai ipvkiállHá.scm. mert Franciaországnak mindenütt jelen kell lennie, ahol dolgoznak és ke­reskedelmet űznek. " . : Pozsonyi városi ügyek Tisztviselők tömeges elbocsátása — Bellay már megint vétózik — Amiben a főmérnök kivétel — Újra felállítják a Lakáshivatalt ? Pozsony, junius 22. .(Saját tudósitónktól.) Hétfőn, junius 25-én rendes havi közgyűlést tart Pozsony város képviselőtestülete. A közgyűlés sok tekintet­ben érdekesnek Ígérkezik. A legtöbbet a julius elsejei újabb tisztvi­selőcsoport elbocsátásáról beszélnek. A telj­hatalmú minisztérium ugyanis hatvannégy városi alkalmazott kérvényét utasította visz- sza, almit a törvény értelmében a hivatalban való megerősítésükért kellett benyujtaniok, A hatvannégy között olyan városi tisztvise­lők is vannak, akik harminc-negyven éve vannak a városnál. Ezek nyugdijat fognak kapni, lesznek, akik végkielégítéssel távoz­nék, de lesznek olyanok is, akik julius else­jén egy fillér nélkül kerülnek az utcára. Az elbocsájtandók neveit ma még nem hozták nyilvánosságra, de már tudni vélik, hogy Moravek Gyula helyettes polgármester, Brolly Zoltán fogalmazó, Maza mérnök stb. közöttük van. Okánik dr. polgármester az őt megostromló újságíróknak csak annyit mondott, hogy a város takarékossági elvét követi akkor, amikor a fokozatos .el bocsátá­sokat végrehajtja. (Ez a takarékosság Bellay volt trencséni zsupán ittléte óta szállta úgy meg a várost. A szerk.) Az elbocsájtottak helyébe, mondotta a polgármester, uj. erőket nem fognak fölvenni. A közgyűlést előkészítő- tanácsülésen több érdekes ügyet tárgyaltak le: A város Dusek Győző dr. volt főpolgár­mesternek, jelenlegi közjegyzőnek 16.308 ko­rona tiszteletdijat • javasol megszavazni vég­kielégítésképpen. Az'állami-tisztviselők közül tudvalévőén azoknak, .akiknek rövid a szolgálati idejük, megtüldható. Ezt a kedvezményt a városi tisztviselőkre is rá lehetne húzni egy kis jó­akarattal. Ám a város egyedül Kuppéldt Igor főmérnökkel óhajtja gyakorolni ezt a kivé­telt, akit egy rangosztállyal följebb léptetné­nek és ami évi négyezer korona fizetési többletet jelent reá nézve. Miért éppen Ktip­pelőt?: Ezt más is kérdezhetné. Hja, takaré­koskodni kell., . . A város kegydijasai. között, van olyan, aki'120 és 140 korona kegyelemdijat, _ kö- nyöradományt kap a bőkezű várostól. A sze­gényügyi bizottság, most fölülvizsgálta az Összes kegy,díjasok ügyét és pedig egyénen­kénti kiszállással. Most ennek javaslata alap­ján néhánynak a kegydiját fölemelik, máso­két leszállítják. Mert spórolni muszáj... Van a városnak egy régi időből megma­radt hagyománya: hogy a negyvenéves ko­ronázási és Ferenc József nyolcvanéves szü­letési évet duplán számítsák' a nyugdíjba a tisztviselőknek. így minden tisztviselő két esztendőt nyerne a nyugdijának beszámítá­sánál. Az előkészítő tanácsülés javasolni fogja & hétfői közgyűlésnek a beszámítást, de Bellaygenerálisnak", a város, állami fő­jegyzőjének természetesen vörös posztó a szemében a negyven- és a nyolcvanéves ju- biléuni és már előre is vétóját ígérte be a képviselőtestület határozata ellen ... Ez lesz .a harmadik vétója Bellay urnák. Jelentettük már, hogy a város végre akarja hajtani a 225-ös számú 1922-ik évi és a 87-ik számú 1923-ik évi törvényt, amely a lakásokra vonatkozik. Ez a két törvény a háztulajdonosok lakáskiadási jogait meg­nyirbálja, előírja, hogy csak bizonyos esetek­ben rendelkezhetnek szabadon a lakásaikkal, üres lakások pedig a községnek (városnak) bejelentendők. A két törvényről eddig a vá­ros ' elfelejtkezett. Most,. hogy a lakásínség már tűrhetetlen, előkotorászták a porosodó akták' közül, a hétfői közgyűlésen megfeje­lik, megkérik hozzá a zsupán hozzájárulását és újra meglesz a már feledésbe borult La­káshivatal. De ez még nem jelenti azt — mondotta mosolyogva e sorok Írójának Kernül tanácsos, a szegény-ügyosztály veze­tője —, hogy lesz lakás Pozsonyban. Meri a íclépési dijakat nincs módjában a városnak megszüntetni! Tiltott dolog, ha kiderül, bün­tetik, de a legtöbb tiltott dolog — édes cs busásan megfizetik... (X.) A képvfselőház valószínűen csak két iiiésí tart. Valószínű, hogy-a junius 27-én összeülő képviselőház csak két ülést tart és hogy julius elseje után nem fog ülésezni. A szociális biztosításról és -a vagyondézsma- törvény novellázásról szóló javaslatokat a szociálpolitikai és a pénzügyi bizottságoknak adják ki. Mindkét bizottság a szünidő alatt is tanácskozni fog. . - ' : ' V : . ' A szlovák néppárt az autonómiáért. A szlo­vák néppárt képviselőházi és szenátusi klubja tegnapi tanácskozásán ' elhatározta,-' hogy Szlo- veuszkó .autonómiájának kérdésében .a nemzet- gyűlés’ elé terjesztett memorandumának elintézé­sét ■ megsürgeti, A szlovák néppárt-a eseti-szlovák alkotmánynak a pittsbu'rgi • szerződés értelmében való megváltoztatását kívánja. A klub kifogásolja á Csehszlovákia elnevezést' és helyébe'Csehszlo­vákia megjelölést kivan, kifogásolja továbbá a SzldveíiszkÖi. állások betöltésénél eddig' követett gyakorlatot . és a S'zlovenszkóra nehezedő adóter­heket; amelyek sokkal ..súlyosabbak, .mint a törté­nelmi országok adóterhei.' A klub • m egál lapítja, hogy ,a szlovákoknak iskoláik kérdésében annyi jogaik sincsenek, mint a kisebbségeknek. A szlo­vákoknak séni egyetemeik,. sem pedig, színházaik nincsenek. A jávorinál kérdésben a párt álláspont­ja.'a következő: A .Javojriná-kérdés , a: . szlovák nemzeF nemzeti sztiverénitásának kérdése. A Ja- vöriha mindig .a mái S'zlóvenszkó területéhez tar­tózott és ezért kérjük, hogy a kérdés -elintézését halasszák el arya az 'időre, amikor majd a" szlo­vák nemzetgyűlés lesz.abban a heiyzeöben, hogy kifejezheti a- szuverén szlovák nemzet- ebben; a kérdésben elfoglalt, álláspontját..., .. J ■ Miért nem r mé# « . nsjmessSxara. vsznRov itt <ra netwea* NAPIHIREBf sziget mámoritó iLiutát érezte, forró éjjelek rég elfeledett fehér kisértetei jelentek meg a szőnyegtelen szoba hepehupás - parkettjén. Aranyhaju szendéi, fekete, lobogó szemű heroinái élete színpadjának, amelyen ő annyi esztendőn át játszotta a táncos bonvivant szerepét, aratta a babért, a rózsát, a lilio­mot! Es most? A Siiilő és Kec.sege céggel együtt elveszett minden! Még Emmike is!... Csak a rántott leves, a sült krumpli, a ke­nyérgond és a múlt emlékei maradtak meg... Kiugró szemekkel bámulta a fehér kí­sérteteket, vére lüktetni, pezsegni kezdett és kicsúszott száján a bűnös sóhajtás. —J Ha én csak egyszer amúgy isteniga­zában kirúghatnék a hámból és kitombolhat­nám magamat! Egy ilyen vizíós, lázas est után azt ál- mor.dta, hogy régi frakkjában — amit a Hel- las^-kávéház pincére vett meg —, a régi gyémántjaival — amelyeket a Steril és Tár­sa cégnek adott el —, a Ritz fehértermében cigánykisérctrel hattyúdalát énekelte, azután földhöz vágta a pezsgős poharat. A dal viha­ros hatást keltett, frakkos urak tapsoltak, fchérvállu illatos dámák ugrottak a nyakába, simogatták deresedő koponyáját, csókra kí­nálták kicsattanó ajkaikat. Alig ébredt ebből a mámoros álomból, Emmike pecsétes levelet hozott be., — Írja alá a vevényt, a postás azt mond­ja, hogy csak maga Írhatja alá. Aláírta a tértivevciiyt, felbontotta a le­s-elet. a fejéhez kapott és nagyot rikoltott: Emmike! Gyerekek! Vége a nyomo­rúságunknak ! Asszony és gyerekek körül állották a családfő ágyát és boldogan könnyezve hall­gatták a levél tartalmát: Süllő István bácsi, aki vagy harminc esztendeje Amerikába vándorolt, meghalt és vagyonát Süllő Antal­ra hagyta. Dollárokat! Egy hét’múlva Süllő Antal dr. vacsora után megtörölte a száját. — Pompás volt, Emmike! A gyerekek csak feküdjenek le, nekem illik végre a ba­rátaim közé menni. — Jól teszi. Tónikám, éppen itt az ideje, hogy emberek közé menjen. Tóni magára öltötte a vandonatuj rag- lant, homlokon csókolta az'asszonyt és sie­tett le a lépcsőkön. Mikor az utca tavaszi levegője megcsapta az arcát, nagyot lobbant benne a vér, fülében mintha régi, nagyon régi nóták zenéje búgott volna. Hegedű, cim­balom, brácsa és rikoltó klarinét. Feltolta homlokán a kalapot, ruganyos táncíépések- kel ment át az utca másik oldalára a villa­nyos megálló felé, azután meggondolta a dol­got, odaintett egy arra baktató bérkocsit. Nem! Süllő Tóni nem megy villanyoson, mikor a hattyúdalt akarja énekelni. A haty- tyudalt és nem a hattyúdalát! Mert mióta megérkeztek a dollárok, Süllő Tóni úgy érzi, hogy messze van még az az idő, mikor ő a hattyúdalát fogja énekelni. Majd tiz, vagy tizenöt év múlva talán, de most ugyan nem! A kocsi megállóit a mulató kapuja előtt', Tóni megtapogatta duzzadó pénztárcáját, be­ment a kivilágított terembe. Szemei kápráz- tak, nehéz nyomott levegő, közönséges bán­tó partőmilíat izgatta tüdejét. Leült egy sa­rokasztalhoz, körülnézett. A cigány fásult iparszerüséggel ismeretlen melódiákat ját­szott, a teremben elszórt apró asztalok mel­lett, az asztalokon, székeken pezsgősvödrök és különös, soha nem látott jól fésült, feke­Pesti rajzok — A selyem városa — Soha ennyi selymet! A divat hozta őket utcára s a nyomorúság. A fényűzés és a lesze- gényedettség. Az egyik ruha magán hordja az előkelő szalon Ízlését, a pénzbőség, a gondtalan­ság parfümjét, a másik gyűrötten kerül, elő egy régi szekrényből. "■ i A középosztálybeli öreg nénikék, a középkor táján viruló és elviruló asszonyok naponta hord­ják. már a selyemruhát. Ha valami nagyhatalom (kéjutazó képviselője látná, amint suhogó sely­mek sietnek és ballagnak a villamosok mejuén, gyorsan síirgönyözné meg államának; Ez itt a jólét országa. Pedig a seiyemruhák messziről jöttek. Mély fiókokból, boldog békéből, önfeledt bálokból, szépemlékii lakodalmakból. Arra voltak teremtve. < hogy csak ünnepnapon harangozzák körül:az otthont, az utcát,'a báltermet, a temp­lomot. Valamikor ünnepnapot jelentettek, a nap­tár ünnepét s * létekét. Ma pedig azt jelentik, hogy csupa feikete betű a naptár. Ki gondoi ma ezüstlakodalomra. aranylako- daionnra? Ki gondol ma arra, hogy milyen szép lejsz ’ Iáig van simogató kezekkel előszedni öt év nnulva. tiz év múlva, tizenöt év múlva az eskü­vői ruhát. '4 Valami kegyetlen végzet kitépte a napok közül a legszebb dátum okát s beléíaposöít a leg­szebb, dátumok legszebb jelmezeibe. ­Fs 'az ódivatú ruháik már nem is járnak olyan .szégyenlősen. Eleinte még mintha elpirultak volna, mikor. egy-egy divatos dáma prpeskedett mellettük. Ma már megszokottan sétálnak. üzlet­be,'. yásárcsstnökba s a .'zálogház felé. Csaik néha érez az ember .az utcán, valami leiekre szálló do­hot. Fájdalmas sóhajtását a hétköznapokba kény- szériteít ünnepiöruháknak. " ;- v ' -' Falu Tamás. teruhás, ékszeres férfiak, púderes;meztelen- hátú. nők . . : És Tóni eredeti szándékától eltérve nem pezsgőt, hanem csak egy üveg sört rendelt a pinc.értöl. Azután nézte ezt a különös,, bizarr, nevetséges és mégis, szomorú képet. Egy rég látott'vígjáték .'jutott az eszébe, ahol a szegénylegények frakkba öltöztek egy kira­bolt ruharaktárból, azután elmentek a városi bálba. Ezek itt ugyan bizonyára gazdag Re­gények, mégis mintha farsangi maskarába öltöztek volna. Ismerőst egyetlen egyet sem látott köztük, pedig valamikor ide járt a kompánia. Ugyan hol lehetnek most? Azaz, hogy ni. mégis van ismerős! Az a fekete ember ott a sarokban számvevő őr­mester volt a kádernál, amaz a szőke, nyí­rott bajusza meg — hihetetlen! — gyufát árult egykor a Hellasz kávéházban! Hanem az.a szőke nő ott a. harmadik asztalnál, való­ban cSúiós.. ' v , . Az öreg cigányprímást, a legrégibb is­merőst alig vette észre, pedig . az öreg uffyáncsák .hajlongott és alig tette le a vo­nót, odajött az asztalához.. . . - Ezser este.ndejé. nem láttam a nagy­ságos urat! Kezét nyújtott az öregnek, leültette, még egy, poharat hozatott. Hogy megy a sorsuk kedves öregem? A prímás rángatta a vállát.- Hát .csak vergődünk — vergődünk, mint petá a napon. Csak megélünk, mert ezseknek itt van pizsük, nem nizsik a garast. Olyan fejbincentéssel mutatott a pezs­gőző társaságokra, amely minden szónál többet mondott, azután bocsánatot kért, meg- itta.'a Sört és visszasietett a stimmelő ban­dához. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Idöjóslás: Változó, keleten még mindig esős. va­lamivel hidegebb időjárás várható nyugati sze­lekkel, , , • — (Malypetr belügyminiszter) kedden. junius 26-án, nem fogad. , ■ —-— (A • cséh-szlóvákiai német népszövetségi liga elnöke Angliában.) A csehszlovák köztársa­ság német népszövetségi, ligája- közli; • Medingcr Vilmos, dr., a cseh-szlovákiai német .népszövet­ségi liga elnöke meghívást kapott Angliába,' ahol az angol népszövetségi liga vendége lesz gazda­sági és politikai kérdések tanulmány ozása- céljá­ból. — (Petöfi-íidnep Varsóban.) Paris, London és más vá'rósök’ nvomám Varsó; is megünnepelte Pe­tőfi születésének százéves, é\ück.duloiát innmS- lOvéfl? A varsói egyetem aulájában lefolyt ünnep­séget Lukasiewitcz János rektor nyitotta meg; aki a "..magyar—lengyel történelmi kapcsolatok ra mutatott rá. Utána GÚbrynoiyiclí .tanár .íratott Petőfiről. előadást. Warriecki János színész a ,,Talpra snyagyar“.és az ..Egy gondolat bánt.en- gemét“ ciiüii költemények előadásával, aratott óriási sikevt; Majd Divéky Adorján tartott elő­adást „Bem . és Petőfi" címen. Az összes varsói lapok nagy elismeréssel frtak az iinncpclyröL mely egyúttal a magyar—lengyel rokonszenvnek is lelkes kifejezője volt . . ' 3— (Halálozás.) Budapestről jelentik:. Szí éjik) Ottó ímiépitész. az Országos Műemlékek Bizott­ságának .tagja, a kassai; doni cs a bártfai város- ház.v üjjáépitöie. meghalt. ‘ iMijmibiiibhihhim i ni i' iiii iiji*'ii i mim ii itt m i i'i'miii i i Tóni elgondolkodva ült az asztalnál, majd. ismét körülnézett. Az öre,g priipással való ismeretsége ugylátszik emelte az ázsió­ját, mert többen néztek rá, figyelték, az a bizonyos szőke is felfogta a tekintetét, és ragyogó fogsorát mutatta. Tóni szakértő szemmel;mustrálta: szép no . . . Emlékez­tet álmának szőke szendéjére, fiatal,, karcsú, a nyaka-.szabályos Ívben olvad össze a vál- laival ... Az öreg prímás kopogott a vonóval a hegedű hátán és felsírt a nóta. a regi Süllő Tóni régi nótája: Szelek szárnyán jártja lova, Ráró, Koldus lett.a méltóságos báró . . . Az öreg húzta. Szívvel, lélekkel, fátyo­los szemekkel. Tóniban pedig. megreszketett a lélek, mellre, csukló fővel hallgatta a.nótát-, a gondolátok viharsebesen kergették egy­mást agyában. Igen. koldus lett . . . Hiszen koldus lett itt mindenki, aki nem volt az és aki kimenekült az'örvényből, annak sincs már mit keresnie többé ezen a parton . . . A pincér meghajolt előtte, bizalmasan, halkan kérdezett néhány szót. Tóni megrázta iá fejét. — Nem! Köszönöm, de sietnem kell fizetek-! Félóra múlva otthon volt. Emmike még olvasott; csodálkozva fogadta. — Már hazajött? ' — Nem találtam meg a társaságot. Ugy­látszik máshová járnak. Megsimogatta az asszony haját, meg­csókolta kidolgozott, eres kezét. — Tudja-e. Emmike, mit határoztam? Megveszem a Süllő és Kecsege üzletet, le­mondok az állásomról, beülök a kasszába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents