Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-20 / 137. (290.) szám
—°w————i—— iww >i I n ■ ii 11 inT%3>j^ .,- i,j.'ivc;rj«a Szerda, junius 20. A magyar kisgazdapárt gyűlései Ipolypásztón és Ipolyszalkán Ficza József szenátor és ifjabb Koczor Gyula ügyvezető elnök beszédei Ipolypásztó, június 19. (Saját tudósítónktól.) Az országos magyar kisgazda-, földműves- és kisiparospárt nagysikerű gyűléseket tartott junius 17-én a volt hontmegyei Ipolyszalkán és Ipolypásztón. A nagy hallgatóság előtt lefolyt ipoly- szalkai gyűlés után a kiküldöttekért az ipolypásztóiak a szakadó esőben hatalmas lovasbandériummal és a kocsik végtelen sorával jöttek ál Ipolypásztó községnél az egész lakosság és a tűzoltóság várta az érkezőket, hol a szervezet vezetői és két kedves magyar leányka üdvözölték őket és virágcsokrokat nyújtottak át Mindkét gyűlésen Ficza József szenátor és ifjabb Koczor Gyula ügyvezető elnök tartottak nagyhatású beszédeket. Ficza József szenátor keresetien, de nagy hatást keltő szavakban rámutatott arra, hogy öt, mint egyszerű földmivelőt, a sors öreg korára oly nehéz, de szép feladattal terhelte meg, mint amilyen a magyar fölöm i vei önép képviselete, melynek minden erejével igyekszik eleget tenni. A földmivelő és a kisiparos még ma sem ébredt teljes mértékben a szervezkedés értékének tudatára, noha — amint a tapasztalatok mutatják — a sokkal kisebb száimu munkásrétegek a szervezkedés erejével az állam irányítását teljesen maguknak sajátították ki. Természetes, hogy ezek nincsenek figyelemmel a földmivelő nép jogos érdekeire és mindent a saját nézőpontjuk szerint rendeznek be, tekintet nélkül arra, hogy összeegyeztethető-e a föld mivelők érdekeivel és nem-e idézi elő azok teljes romlását. A föld- mivelőket a magyar kisgazda- és kisiparos- pártban való egységes szervezkedésre szólította fel. A tetszésnyilvánításoktól gyakran félbeszakított és lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után ifjabb Koczor Gyula szólalt fel. Beszédében a párt megalakulásával és annak programjával foglalkozott és rámutatott a földmivelő és kisiparos összetartásának szükségességére, mert miig egyrészről csakis ezen erőteljes réteg van hivatva a magyarság fenmaradását és jövő boldogulásának biztosítását megvédeni és fentartani, másrészről csakis ezek összetartása által védhetők meg a magyarság jogos gazdasági érdekei ós mindennapi kenyerünk. Ez a nehéz, de szép feladat nagy felelősséget is ró a magyar f öldmivelő re és kisiparosra, mert a történelem előtt öt terheli a felelősség a magyar nép jövőjéért. Ezután a földmivelő és a kisiparos gazdasági helyzetével és az őt sújtó igazságtalan és egyenlőtlen terhekkel foglalkozott és az adó egységesítését és a teherbiróképesség észszerű határának figyelembevételét követelte. Részletesen foglalkozott a föidbirtokreformmal, melynek a párt elejétől kezdve őszinte Ilivé volt, mert a magyar nép legszélesebb rétegeinek földbözj'utfcatásában annak megerősödését látja. A különböző kormányok azonban rossz szemmel néznék ezt a megerősödést és ezért, ahol eddig földosztás történt, mindenütt csak telepeseknek, de magyarnak nem juttattak földet. A párt töltetlen híve a föidbirtokreforn;- nak. de megköveteli, hogy magyarlakta vidéken csak magyarnak adjanak földet, mert a telepítések a magyar nép lassú, de biztos tönkretételét jelentik. A választások szele a kormányt uj párt alakítására indította, mellyel a magyarság egységét akarja megbontani. Nyíltan kimondja, hogy az uj párt mozgatóit és az azokat képviselő pozsonyi Népújság szerkesztőségét oly emberekből szedték össze, akik mindenre kaphatók és mindenre megvásárolhatók, kiknek háta mögött csúnya múlt vem s kik nagyrészt a börtön elől szöktek ide, vagy itt is azáltal vélik magukat a börtöntől megszabadítani, hogy a leggyalázatosabb dolgokra odaadják magukat. London, junius 19. Londoni tudósítónk távirata: Az Exchange Telegraph jelenti Washingtonból, hogy a londoni amerikai követ, aki állását júliusban fogja ismét elfoglalni, i2'Zt a megbízást fogja kapni kormányától, hogy az angol kormányt hivatalosan támogassa a jóvátétel! kérdés megoldásában. Fáris és Brüsszel a passzív ellenállásról Páris, junius 19. A Malin jelenti Brüsz- szelből, hogy a francia—belga közös álláspont szerint a passzív ellentállás akkor tekintendő föladottnak, ha a birodalmi kancellár visszavonja azt a rendeletet, amely a hivatalnoki karnak a sztrájkot ajánlja, valamint ha megszüntetik a sztrájkmozgalmaknak állami finanszírozását. Angol minisztertanács a jóvátétel! kérdésről Páris, junius 19. (Párisi tudósítónk táviratoz- za): Az angol kormány holnap fog tanácskozni Azt hirdetik, hogy a mai kormányrend- szer a magyarságnak uj paradicsomot készít elő, ha őket követi, mert a többi pártnak államellenességük és felforgató törekvéseik miatt ellensége. Mi — mondotta — a törvények alapján állunk és a köztársaság törvényeiben a magyarság részére biztosított föltétien jogokat követelni soha meg nem szűnünk, nevezzenek bárminek is. Ez nem államellenes cselekedet, mert ha az volna, úgy már régen börtönben ülnénk. Vigyázzunk az Ígéretekre, mert 1918-ban is azt ígérték, hogy ne harcoljunk s akkor az egyenlőség és testvériség szent nevében egy jobb jövő következik ránk. 1920-ban a választásoknál is ezt hirdették, ígértek földet és minden jót s a magyar nép vakon egymást Metipotva, testvér testvér ellen küzdve követte őket. Az eredmény megvan, az egyenlőséget és a demokráciát önmagu- kon és a telepítéseknél tapasztalhatták. A gerinctelenség és a meghunyászkodás sohasem fogja a jogosan követelt egyenlőséget és a jobb jövőt meghozni, azt csakis összetartásunktól és saját erőnktől várhatjuk, mert az erőt és az egy táborban álló magyarság kívánságait semmiféle hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül. Szűnni nem akaró éljenzés után az egy- begyült hatalmas tömeg, mely között a szomszéd községek kiküldöttei is jelen voltak, lassan a legnagyobb rendben szétoszlott. A párt kiküldöttei ezután még hosszabb ideig tartózkodtak a községben, majd meleg szívvel vettek búcsút annak vendégszerető népétől. a jóvátétel; problémáról. A francia kormánnyal közölték, hegy az angol kormány óhajtja, hogy a francia kormány válaszát az angol memorandumra még ma kézihez lopja. Páris ezért azonna, érintkezésibe lépett Brüsszellel a óéiból, hogy az angol kormány kívánsága inak megfelel elég lehetővé tegye a belga és francia kormány álláspontját a pyssizív ellenálUás feladását iMetőleg az angol kormánnyal még ma közölni. Belgium és Franciaország a válaszra nézve teljesen megegyeztek. A német sajtó és a passzív ellenállás Berlin, junius 19. (Berlini szerkesztőségünk távirata.) Bár a berlini sajtó nyugtalanító híreket közöl a Ruhrvidéken életbeléptetett éhségblokádról, az egész polgári sajtó azon az^ állásponton van, hogy a passzív ellenállás feladásáról szó sem lehet. Németország minden kísérletet vissza fog utasítani, amely arra irányul, hogy e tekintetben közvetítsen. A szociáldemokrata Vorwárts ezzel szemben az ország javát előbbrevalónak tartja a presztízskérdésnél s azt állítja, hogy a Ruhrvidék lakosságának mértékadó köreiben hajlandóság mutatkozik a német—francia nézetek közti ellentétnek áthidalására. A megszállás hírei Páris, junius 19. A francia mgszálló hatóságok a koksznak a szálitását a Ruhrvidéken belül is megtiltották és elrendelték az összes vasúti vonalak közvetlen francia ellenőrzését. Szomorú helyzetkép Németországról — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. — Berlin, junius 19. Egy igen előkelő politikai személyiség a következőképpen vázolta előttem a politikai helyzetet: — A francia—angol tárgyalásokról érkező hireket bizonyos tartózkodással kell fogadnunk és Baldwin angol miniszter tárgyalásainak eredményei elé nem szabad túlzó optimizmussal tekintenünk. Kétségtelen, hogy ha a legközelebbi napokban nem tisztul ki a külpolitikai horizont és London ki nem forszírozza, hogy Némteország jóvá- tételi kötelezettségeinek összegét végérvényesen megállapítsák, akkor a valutáris helyzetünk javulása elképzelhetetlen. Németország belső helyzete a legveszélyesebb. Hét millió munkanélküünk van. Az ország minden részéből érkező jelentések alapján megállapíthatjuk, hogy Németország most éli történelmének Iegszomo- rubb napjait. A kormány mindent megtesz, hogy az összeomlást elhárítsa és a forradalom veszélyeit kiküszöbölje. A munkanélküli segélyt ötvenhat százalékkal fölemelték, ez azonban csak átmenetileg csillapíthatja le a tömegeket. Informátorom azzal végezte beszédét, hogy az antant nincs kellőképpen tájékozva Németország helyzetéről. Dalmo Carnevali. A német munkásság bérei Berlin, június 19. A pénzügyminisztérium befejezte tárgyalásait a birodalmi munkásság vezetőségével. Megegyeztek abban, hogy tanult munkások napibére az ötvennyolc százalékot meghaladható helyi pótlékon kivül 4560 márka. A közhivatalnokok illetékeinek megállapításáról most folynak a tárgyalások. Amerika államháztartása Washington, junius 19. Harding elnök legutóbb nyilatkozott az amerikai háztartás kérdéseiről s kijelentette, hogy a kormány az elmúlt hónapokban nemcsak hogy nem lépte túl a költségvetési előirányzatot, hanem még kétszáz millió dollár fölösleget is takarított meg, ami annál figyelemreméltóbb, mert a múlt év júniusát az államháztartás nyolcszáz- huszonhárom millió dollár deficittel nyitotta meg. Amerika támogatja ialiwii akctöjAf Tárcarovatunk: Csütörtök: Farkas István: Erzsók néni meghal. Péntek: Rév József: Találkozó. (Vers.) Szeredai Gr u bér Károly: Ködös este a bécsi Ringen. (Vers.) Szombat: Ferenczy Sári: A bujdosó királyleány. Vasárnap: Dávid László: Vaszilij menyaszszonya. (A pozsonyi Toldy-kör pályázatán jutalmazott költemény.) Mécs László: Vándorlás után. (Vers.) Vantsó Gyula: Hattyúdal. (Vers.) Egy kis levél . ♦ . Egy kis levél... Csupa tavaszról, rózsákról beszél, Amint olvasom, — mindenik sora Finom, átérzett, halk melódia. Egy kis levél, ami tán másnak semmi, De ami nékem egy egész világ. Egy kis levél, amely mosolyogva hozza Felém egy élet édes illatát. Egy kis levél, amelyet Ö irt nékem; Mély, szent gyönyörtől remegve talán, Bobó lelkének a legeslegelsö Virággal átszőtt, játszi hajnalán. Egy kis levél... Csupa tavaszról, rózsákról beszél, Amint olvasom, — mindenik sora Finom, átérzett, halk melódia. Klimits Lajos. A részeg meg a költő — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: SíreÜsky József. A Kis korcsma törpe ajtaján ki-be jártak emberek, egy-egy megnyílásnál agy hangzott, mintha a borgőzös szoba hetykén kitátaná a száját és egyet-egyet belekiáltana zsivajgós hangon a vaksötét éjszakába. Messzi lámpák ferdén sandítottak a vizre, a hid háta alvón domborodott, az utcán a némaság hamuja szürkén unatkozott. A részeg ember jött a hídon át, lába lomhán kaszált, hátracsuszott kalapja alatt élesen és hamisan fütyült valami vidám szerenádot a megriadt holdnak. Szembe vele a költő vándorolt és amint az nála régi rossz szokás i gondolkozott. Nagy, mázsás szavak szédítették a fejét. Ilyenek: Végtelen, Elet, Szerelem, Bánat, Boldogság meg Vágy. Az iv közepén a furcsa két jószág valahogy összeakaszkodott, a részeg szólalt meg először. a néma pi'lér valami ilyen beszélgetést hallhatott: — No! Pajtás, úgy látszik, két embernek egy ut kevés! Csak azt nem tudom, én dülöngélek-e annyira, vagy te szeretsz-e oly nagyon, hogy egymást át kellett ölelnünk, nehogy felboruljunk? Mert annak, hogy a kezed igy a nyakamba varrtad, három oka is lehet: vagy nagyon szeretjük egymást, vagy nagyon félünk egymástól, vagy egyikünk se járt a földön. — Azt hiszem, az utóbbi! — Mért, mi vagy? — Poéta! — Hó! Akkor pajtásom vagy, barátom vagy, testvérem vagy! Mert az én fejem sincs egészen rendben. Elfáradt a pohár, amint a csaptól a szájamig hordozta a domboldal áldását. Kicsit beszeuteltem a torkomat. Olyan vagyok, mint te, kicsit ferdén látom a világot. Nézd, a két part össze akar ölelkezni, hogy imbolyognak egymás felé, de ez a buta nagy víz neon engedi őket. Mit gondolsz, mi volna, ha a sok viz helyett bor folyna? A parti fák mind ferdén, részegen összevissza nőttek volna, a csukák mind nyulaknak képzelnék magukat és a homokon szaladgálnának. Hopp, hopp! Nem ér- zed-e, komám, hogy valami baj vau? Valami furcsa mozgás? — Nem. En csak az éjszaka csendes, nyugodt ritmusát érzem, a két part rímel egytríásra és a hidak mint egy-egy kedves verssor összekötik őket. A föld farag és végtelen ivekben skandálja hozzá az ütemet. — A föld forog! Ez az. pajtikám, a föld forog, de nem úgy, mint máskor, mert akkor meg sem érzik rajta. De most egészen biztosan érzem, hogy megváltozott nagyon, mert egyszer erre ugrik, egyszer meg arra, aztán meg keresztbe. Már alig bírja a lábam, hogy utána billentse a testemet. Hopp. hopp!! Kettőt-hármat csuklóit a részeg, majd huncutul félrekapta fejét és borgőzös hangján belekacagott a poéta elrévedt szemébe. — No, min gondolkozol, mint aki álmában egyszerre csak ijedten ébred arra, hogy ö tulajdonképpen nyugodtan alszik tovább? — Messzi, nagy dolgokra gondolok! — Mondd csak, mire? Például? — Szerelemre. — Hát, tudod, a szerelem az. amikor el akarjuk magunkkal hitetni, hogy ha valaki más iszik bort, az jobban Ízlik nekünk, mintha magunk innánk. Meg aztán? — Boldogság. — Boldogság az az érzés, amikor az ember a legbizonytalanabb, hogy én csakugyan én vagyok-e? Meg még? — Élet! — Élet, az nagyon rossz valami! Olyan, mint amikor valakinek, aki rettentően szomjas, odaadnak inni édes, meg savanyu bort keverve, az ember káromkodik, szidja, prüszköl tőle, de mégis issza az életet, mert mit csináljon, ha egyszer olyan nagyon szomjas. Van-e még? — Vágy. — Vágy, ez az a lámpaoszlop, ami felé olyan nagyon kalimpál a kezem, mindig azt hiszem, hogy no, most megfogom, pedig Isten tudja, hol áll, talán a másik oldalon és sosem bírom elcsípni. No, most már mindenről kitartottalak, ég áldjon, de vigyázz, nehogy az utón, valami nagy gondolatba elbotolj. ’ És odébb állott. A poéta visszamosoly- gott rá, hogy talán igaza volt. Néhány rím jutott az eszébe a botló lépésekről, furcsák, zökkenők, össze-visszák. Egy szonettet küldött a vizfodrok csillámai közé, de az utolsó strófát a hold már csak egyedül mondta el. >©GÖ©GQ©©©©©©©©ö889ÖÖ©ö©©ö‘©©©G©©©®©9öQ©©8G©G©©©GGQ8©©©©©©8G©©©©ö©©e®4>í'vv;4:vi S)©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©®®©©®©©©©©©©©©©©©®©©©®®®1 K#mcs íezsf. iiZfe«rol Uiivir sasssa €l ft W gfl lt o ■* M Kft <áíi JR 1~Í$3 IÍ£SGÍíá«á26,lJÍÍíIS ísio A SZÍHflÓZ HlClSCfí
