Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-03 / 123. (276.) szám
I Vasárnap, junius 3. 3 Ungvártól Prágáig. A jaszinai hősök. — Rosszak a vicinálisok. — Hol van Nagykapos? — Uttriport Prága, junius 2. Ahogy megindul a vonat: nagyot sóhajtok. Sok okom van egyébként is a sóhajto- zásra. de mikor a messze Mradzsin tövébe kell mennem, mindig még több okom van rá. mert sok jó magyar ember, nyugdíjas, vagy elbocsátott tisztviselő sérelmei fájnak benn, a szivemben, akiknek a baját orvosoltatni megyek. Szeretek harmadikon utazni. Óit az emberek közlékenyebbek, közvetlenebbek és sajnos, de ngy van, ott több a magyar intelligens utas. mint a többi osztályokon. Csap. Az állomásfőnök, aki nemrég még dühösködött a hordár szóért és üvöltözve követelte, hogy noszics-ot kiáltsunk, hangos j ó u á p o t-tal köszönt. Sátoraljaújhelynél megmozdul az egész kupé. — Látod, ott, ott az a kis hidacska, az a határ. Az a kis viz. Ott állnak a magyar katonák. És máris megkezdődik a — politika. Kassa táján már a ruszin kérdést fejtegetik. Miért nem jött el hozzánk Scotus Viator? Nagyon messze vagyunk? Vagy a kormány- közegek keze játszik közre ebben is? Pedig, lám, ínyencséget kapott volna nálunk éppen most. Jaszinán a háború alatt kivégeztek hét ruszin parasztot. A jogcím: árulás és kémkedés. A hét halottat nemzeti hőst megillető tisztességgel akarják most ünnepelni, lesz emlékünnepség, emlekniüleleplezés. dalárda és egyebek. És az ünnepséget előkészítő bizottság ülésén hajbakaptak a ruszinok az ukránokkal azon, ki volt az oka a hét hős halálának. A ruszinok az ukránokat vádolják, az ukránok mosakodnak és egy prága- vidé'ki volt parancsnokot aposztrofálnak, a végén kiderül, hogy sem magyarnak, sem németnek, sem ruszinnak nem volt része a hét halott okozásában. Tabló. Bizottság száll ki a helyszínre, tanúkihallgatások lesznek stb. Az a közös megállapodás a kupéban, hogy erről Scotus Viatornak, az igazság keresőjének, a nemzeti kisebbségek jogait harcolónak tudnia kellett volna. Közben Kassán általános konsíernációt kelt. hogy a ruszin lelkészt. Tankovicsot, másfélévi börtönre ítélték. — Jaj, üssön bele a vicinálisba a mennydörgés istennyila! — dördül meg egy basz- szus. — Ungvár és Bánóc között a kupé pa- rafinlámpájából nem rám csöpögött egy fél- lámpányi? Repörölöm a vasutat! — Ideje is lesz már — hangzik nagy helyeslés közepette a másik oldalról —, mert a kassai vrasutigazgatóság mit sem törődik a vicinálisok világításával. Mégis hallatlan, hogy a világ legdrágább vasútién parafin- lámpások égnek. — Bezzeg van villany világítás Prága felé! És már a vasutpolitika, a kereskedelem van szőnyegen, az útlevél- és behozatali engedélynehézségek. Szóba kerül az is, hogy hol taníttassuk leányainkat, ha egyszer nincs magyar nőnevelő intézet? Unalmassá válnék már a beszélgetés, ha egy kis derűt nem hozna bele a szerelem frissen bontakozó virága. Egy csinos leány addig farkasszemezett a beszélgetés alatt egy szöghaju ifjúval, hogy egyszer csak egybekapcsolódott egymás mellett nyugvó kezük. Vagy csak az én riporteri szemem látta meg ezt? Kigyultak a szemek és csönd lett. — Angyal repült át a kupénkon, — szólalt meg egy szőke bakfis. — Igen, angyal. Azazhogy talán nem is angyal, hanem valami pogány isten: Ámor, — vetem közbe, mire az összekulcsolt kezek szétrebbennek és a csinos leány szemrehányó pillantása cr, mintha azt mondaná: — Ne légy irigy! Rutrka táján ismét benne vagyunk a kommunista bolsevizmus bírálatában. A varsói egyetemen bomba robbant föl. Egyik utas, a Bécsi Magyar Újság egy helyére bökve, megjegyzi: — Lám, kilenc sorban intézi ezt el a Bécsi Magyar. Történt volna csak Pesten. Tudom Isten, hogy hat hasáb se leit volna elég a szörnyűségek föltárására! Amiben tökéletesen igazat adtam uti- társamnafe. Egy filigrán asszonyka siránkozik: — A pesti cseh-szlovák követség útlevélosztálya ellen panaszt fogok beadni. Az apám be akart jönni egy régi ungmegyei községbe és a pesti konzulátus nem adott vízumot neki, mert azt állítja, hogy Nagykapos Ru- szinszkóban van, oda pedig nem ad vízumot. Hiába esküdözött az apám, hogy Nagykapos a kassai zsupához tartozik, valami öreg sematizmusból ráolvasták, hogy Nagykapos: az Ruszinszkó. Most megyek Beneshez, hogy tanítsa meg pesti megbízottait, hol van Szlo- venszkó hatóra, küldjön nekik uj sematizmust. Vagy ő maga sem tudja, hol van Szlo- venszkó határa? Kukucska. rnm a rCi@§§i€P.íR5itiál!jI tömeggQllkos. A borzalmas bfmtéay részletei. — Mol&ár-Tót2i a huszadik század egyik legnagyobb gonosztevője. — Hajsza harminc millióért. Budapest, junius 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonie- lentése.) A rákosszentmihályi tcjiueggyilkos- ság ügyében Tóth-Molnár József újabb szenzációs vallomást tett, amelyben elmondotta, hogyan irtotta ki a Lakman-családot. A vallomás szerint január 5-én délután a János- utcai villa ebédlőjében együtt voltak Laknra- nék, Kövesné és a tizenhatéves Köves Gjmla és Tóth József. Amikor a két asszony között, rendes szokás szerint, heves szóváltás támadt az örökség miatt, Kövesné a szomszéd szobába rohant revolverért. Tóth kicsavarta a fegyvert az asszony kezéből s agyonlőtte őt édesanyja és saját fia jelenlétében. A fin az ajtóhoz ugrott, föl akarta lármázni a környéket, de Tóth az ebédlő ajtajában elkapta a fiút s közvetlen közelből halántékon lőtte. Ekkor történt az emberileg legelképzelhetetlenebb jelenet. Az öreg Lakinanné, akit a férjgyilkosság bűntudata terhelt, segédkezett leánya és unokája gyilkosának a két holttest eltüntetésében. A kettős gyilkosság után az öregasszony sírva kérte Tóthot, hogy ölje meg most már öt is. Tóth cinikusan válaszolta: Előbb írasd rám a házat. Tóth egész biztos volt a dolgában, mert tudta, hogy az öregasszony, aki szintén gyilkos, nem fogja elárulni. Megdöbbentő nyugalommal szólította föl az asszonyt, hogy segédkezzék a hullák elrejtésében. Kö- vésné holttestét együtt vitték a fürdőszobába, a fiú hulláját pedig az ebédlő pamlagja alá rejtették. Lakmanné egyedül maradt éjjelre a villában. Tóth még az este bádogoshoz sietett és egy bádogládát rendelt meg, amelyet Köves Gyula holttestének szánt. A bádogosnak azt mondotta, hogy Cseh-Szlo- vákiába zsírt szállít, ezért van szüksége a bádogládára. A holttestek két napig hevertek a villában. A fiú hulláját az öregasszony segítségével begyömöszölte az elkészült bádogládába s azt Lakmannéval együtt befor- rasztotta, majd elásta a mosókonyha földjébe. Kövesnének nem készítettek külön bádogkoporsót, mert az anyja sajnálta a költségeket. Lakmanné nagyon haragudott a leányára s egyre hangoztatta Tóth előtt, hogy nem hajlandó leánya elföldeléséért uiabb költségekbe verni magát. Éjszaka a villa 1 épcső-fóliáratának közelében gödröt ásott és kötélen leeresztette a fiatal asszonyt. Másnap meggondolta a dolgot és a bádogostól mégis vett egy bádogko- porsót, fölásta a sirt s újra elföldelte az asszonyt. Ezután kivitték a villába a Kanozsay- házaspárt. Ekkor az özvegyasszony még ott lakott. Harmadnap Lakmannét is meggyilkolta Tóth Kanozsay jelenlétében. A zsineggel megfojtott holttestet néhány napig a fürdőszobában rejtegette és amikor a villát az uj tulajdonosnak adták át, az öreg asszony holttestét egy zsákban kőris-utcai lakásának padlására szállította, ahonnan néhány nap múlva Szegi Margit munkásnő rózsa-utcai lakására vitte és ott a lakás kamrájában egy pléhládába elásta. Szegi Margit ötvenezer koronát kapott a hallgatásért. Igen érdekes Tóth-Molnár Józsefnek az öreg Lakman meggyilkolására vonatkozó vallomása. Lakmant felesége és mostoha leánya lőtték agyon, a gyilkosságokat megelőzően. Először veronállal próbálták megmérgezni, de az erős szervezetű öreg emberen nem fogott a méreg. A revolvert Tóth adta az asszonyoknak, amikor látta, hogy a veronállal nem boldogulnak. Az öreg Lakman meggyilkolása után Tóth zsarolta a Lak mail-családot és amikor a villa eladása megtörtént, nagyobb összeget kapott a vételárból. A hármas gyilkosság után viszont a gyilkosságról tudó Kalozsay házaspár zsarolta Tóthot. Kanozsayék ingyen lakáson kívül havonta húszezer koronát kaptak. A bűntény teljes képe, amely szinte páratlanul áll a kriminológia történetében, ma délre teljesen kibontakozott. Molnár Tóth József különböző mesék után végre beismerte a tömeggyilkosságot. A rendőrség kétségtelenül megállapította, hogy a család fejét, Lakman Andrást, aki Amerikából (harmincezer dollárral tért haza, saját félésedé a lánya gyilkolta meg. Az Öineg.gell, aki rosszalotta, hogy az asszonyok valutaüzlettel foglalkoznak, igen rosszul bántak. Verekedések napirenden voltak. Tóth. aki látta a házi perpatvart, élesztgette a gyűlöletet az öreg ellen. Az asszonyok gyakran emlegették, hogy Lakmant jó lenne elpusztítani. Nemcsak veronállal, hanem sztrichnmnel is megpróbálkoztak, a méreg azonban úgy látszik jössz volt, mert Lakmant nem ölte meg. Ekkor Tóth revolvert adott az asszonyoknak, amellyel az öreget meggyilkolták. Tóth az asszonyok bűnösségét kihasználta és folyton zsarolta őket, majd a villát és a harminc milliós vagyont is magának akarta megszerezni. Januárban meggyilkolta az őre g Lakmanné jelenlétében L’áktmam leányát és a fiút is és az öregasszony segítségével elrejtette őket. Az öregasszony mindenben segédkezett a gyilkosnak, meri félt, hogy kiderül, hogy férjét ő ölte meg. A sorozatos dráma utolsó jelenete akkor játszódott le, amikor Tóth egy kötélhurok segítségével megfojtotta az öreg asz- szonyt. Ennek a jelenetnek Kanozsay Dezső kereskedő is szemtanúja volt, aki a villa megszerzésében segédkezet nyújtott a törne ggyiülkosnak. A Kanozsay házaspár, aki a villában Tóiktól ingyen lakást és havi húszezer korona apanázst kapott, eltitkolta a bűntényt. A rendőrség valamennyi holttestet ki- ásaíta. Tóthnál házkutatást tartottak, amelynél megtalálták azt a revolvert, amellyel Tóth áldozatait agyonlőtte. Ezenfelül egy véres zsebkendőre is bukkantak. Kiderítették, hogy Tóth felesége is tudott a bűntényről. Ha része nem is volt benne, tűrte, hogy férje Kövesre vei szerelmi viszonyt folytasson és ennek anyagi hasznát élvezte. Á rendőrségnek az a föltevése, hogy a Kanozsay házaspáron kívül mások is bele vannak vonva a bűnténybe, őrizetbe vették Böhm Imre magánhivatalnokot is, akinek Tóth három millió koronát adott kölcsön, hogy Budafokon házat vehessen. Tóth amikor első letartóztatása alkalmával a csendőrségtől ™ ÍÍ Í if^ korszakba vezethető vissza az ^gmáSlÖÍÍ_ MeserŰVÍJE jj * páratlan* * természetes gyógyszere a gqOHMr-i Bél- s egyéb ft€lS® betegségeknek! S Kapható minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. „19 Ékszeres adag teggelizés előtt fél pohárra'. Az „IQMANDI" nem tévesztendő össze másfajta keservekkel \ den, alázkodva, rableányi odaadásra készen, hogy magához emelje, hogy a lelkének gazdátlan gazdagságát a magáéba olvassza. Várja a szent egymásrateiálás égú gyönyörűséget harmatozó csudáját. Mert tudja, hogy Ön az egyetlen, aki megválthatja őt, a' hétköznapok börtönében epedő, a rideg világ szi'kkváiráha varázsolt Csupaszeretem-kis- asszonyt. De ön reánéz s nem látja meg. Ön beszélget vele s nem érti, hogy ő mit hallgat el. S neki örökké kívül kell maradnia, mert az Ön lelke nem fogadja be, hogy túlcsorduló érzésének minden édességét élvezve a saját énjévé változtassa. A férfi (halkan, simogató meghatottsággal): Márta, édes Mártám!... Nem tudom,, lehet-e, szabad-e a szavait úgy értenem, ahogy érteni szeretném. De mintha súlyos bilincsek hullanának a telkeimről s most újra szállni tudna, szállni. Menyiasszonyál- mok muzsikálnak a májusi bimbófehérség- ben. Most már én is hallom. A leány (hirtelen a bujazöld rétre szalad s cipőt, harisnyát Tevetve szerelmes mosollyal mutat mezitíen lábára): Édesein, : most már az én talpaim saruban febérségé- j hez is csókol ózva simul a fii. Most már légy j megint féltékeny, építs a vágyaidból szVárván yhid a t, hogy azon félhághassak a lelked kupolás templomába. Én örökké benne akarok maradni. desik. Sőt mint a mesebeli fönikszmadár minden megsemmisülésből gazdagabban, szebben, a tökéletesség ragyogóbb teljében támad fel újra. Olyan az. mint a Megváltó kenyere: miinél számosabban szakítanak le egy-egy darabkát, annál több manad belőle. Mag.a is találkozni fog még egyszer a növel. Az igazival. S akkor ujria ölelésre fogja tárni a 'karjait. S újra hinni fog, újra imádkozni és vakító fényeket látni a májusban. És fiatalabb lesz, mint valaha. A férfi: Mikor magát hallgatom, Márta, magain is azt hiszem, hogy jövendölése be fog teljesülni. Lássa, az előbb azt mondottam, hogy a nő sósakéin lehet a miénk egészen. Talán azért va/ti ez, mert önmagunkat se bírjulk teljesen. S igy a csudának meddőnek kell maradnia. Egv lelket kapcsolunk a miénkbe, — pedig még messze vagyunk attól a ponttól, hol önmagunk megismerésének, magabirásunk teljességének mózesi lángoszlopa világol. Kis, réveteg fénycsóvákkal akarjuk megvilágítani a hozzánk forrott női lelket s öt hibáztatjuk, ha nem ragyog fel nekünk teljesen. Pedig csak nfr vagyunk a hibásak. A leány: S lehet úgy, hogy a nő, az igazi, Ön mellett halad, Tibor s a lelkében kiaknázatlan kincsek csillogó szépsége szunnyad. Csak az Ön lelkének egy rálövellö sugarára volna szükség, hogy királyi pompában feltündököljenek. S a nő vár, szeíiru a hajában, hó szín válláról görögös köntös omlik a térdéig s a hozzásimuló" virágok tengeréből ktviilan néha mezitíen lábszárainak plasztikus szépsége. Afrodité tehetett ilyen, mikor az isteniek rétjén Adoniszt várta szerelmes találkozóra. S mi balgák egyszerre. féltékenyek vagyunk a fűre is, mely messzi mátkánk saruban talpának hűvös fehérségét csókolja. Csillogó vágyainkból krístályhidat építünk, hogy azon hághasson fel lelkünk templomába a Beteljesülés királyi arája. 5 két egymásb aolvadó léllek ünnepi harangja nászra kondul, — mélységes, boldogságot zengő bugással. S akkor a csuda kaján mosollyal hirtelenül kioltja a fényt, mely megbabonázta a lelkünket. Fázni kezdünk, — s a párunknak nincs szava, hogy megvigasztaljon. A lelkünk fájdalmasan vonaglik, — s ekkor ő halálos sebeket szaggatva kitépi magát belőle. Elmegy s véres cafatokban magával viszi a saját lelkűnknek az övéhez forrott roncsait. S igy sóira többé nem gyógyulhatunk meg egészen. A leány: Ó Tibor, én még csak elején állok az életnek, melyet maga bizonyára ezerszer jobban ismer nálamnál. De én a húsz éveik töretlen optimizmusával azt hiszem, hogy nincs az a seb, mely valamikor be nem hegedne s nincs az a fájás, melynek egyszer vége nem érkezne. A lelkünk pedig egyre csak nőhet, ha kegyetlen gyötrelmek üvöltő farkasai méeatrnviszor izekre is tépmert különben elemésztenék a lelket. De várni reá, vágyódni utána, hinni benne mindig kell. Alázatos, megingathatatlan bizalommal. Sosem csókolt szüzek gyöngyvirágezüstös, imádkozó epekedésével. Addig vagyunk élők, addig vagyunk fiatalok, amíg hisszük és várjuk, hogy eljő. A legnagyobb, a megváltó csuda: a nő, ki a lelkünk arája volna. Kiben tisztultam tündökölve feltalálnék önönmagimkat s kinek kincses lelke a mienk volna, miként a saját lelkünk az övé, — mert eggyéforrtak, egymásba omoltak és soha többé nem szakíthatok ki egymásból. A leány: Maga úgy érzi, hogy visszaír ózható ti anul elszállt a fiatalsága, — tehát már nem hisz ebben a csodában? A férfi: Úgy van, Márta. Az én hitem égszinkéklobogós hajója korán a csalódás éles szirtiébe ütközött. És mikor elmerült, törött szárnnyal a vágy is utánabukott az örvénybe. Engem a csuda megcsalt, Márta. Azért már nem merek hinni benne. A leány: Hát lehetséges ez? Oly szomorú, oly nehezen hihető, hogy csalfa csudáik is vannak. A férfi: Pedig vannak. Reménytelenül szürke őszvégi napokon születnek. S ujjongó, mámoros tavaszt hazudnak. ? mesz- sze-messze megmutatják Őt: a nőt, az egyetlent, kivel — úgy érezzük — a végzel ősidőktől fogva eljegyzett bennünket. Lila orgona a kezében, lila orgonából font koszo-
