Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-02 / 122. (275.) szám
J )f?Arftr — Prága, szombat, 1923 junius 2. i|lff* JiRy _ __________ ______ _ . Előfizetési árak bel- és külföldön 7t f£'F2IJ?F*rFF&F/l>F? ff Hg m VW Mfjálr^wk BWWI m? A® EB EB 1B EB EST pánská-nlice 40. I. Telrton: 30349. ^1/ %# M MM. 1.J/ üuS^z'^sreV'1!^ ^ ^gfrT ^ Jtí&r <SÍ»w5^R3H®Bg^^gggg^^^|3Í^ — Sürgönyeim: Hírlap, Pro ha. — Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Eusziaszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok S©®>lgÉÍi8tf®lÍ Bft3BI»3flcaiP$£B Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Ez az, amit mi akarunk ... (g.) Prága, junius 1. Az európai politika morális és emberies 'inditóokai't már régen besöpörte a szűnni nem akaró számum, már régen hiába keresi az ember azt, hogy az erkölcs, a magasabb grádicsa életfelfogás és a minden nép és minden ember javát szolgáló cél miiképpen és mennyiben érvényesül az európai politikában. Ott, ahol ennek a politikának gócpontja, erőmütelepe, fólia disz állása van, ott a l'egri- dege-bb egoizmus dominálja ma a politikát, az onnan kiágazó szálakon csak az önzés sivár akarata rezeg és az európai hegemónia iránti törekvés felé kulminál minden meg- rezdíilő szál, minden politikai akaratnyilvánítás. És ez az önzés, ez az egoizmus, ez a hegemónia féltés nem ismer maráit és nem ismer emberiességet a maga eszközeiben. Erre a mindennap produkálja és prezentálja a példákat, melyeket kezdünk a megszokottig érdektelenségével olvasni, mert micsoda újság van abban, hogy a katonák emberekre lőttek, micsoda izgató van abban, hogy embereket akik egy nemz j fia.vak | érzik magukat és ez az "érzésük műit meggyőződés parancsok tetteket diktál. — tiz vagy húsz esztendőre börtönbe vetnek. Ez sem nem izgatás, sem nem érdekes — mondod te elrontott lelkű, a mai politika és élet szemétdombjához hozzászokott s azon lázas sietséggel kincseket kaparászó embertesi- vérem. Nem találsz benne újat, arcot kipi- rosütót, érzelmi húrokat megpendítet — talán még fölíháboritót sem, mert hozzászoktál ahhoz, hogy az élet kegyetlen mosogató- lánya. mindennap fát aprítson a lelkeden. Nem is veszed észre, hogy mindabból, ami ma az európai politikában történés, hiányzik a lélek: a morál, az emberiesség. Csak néha kapod föl a fejed és riadsz meg. Csak néha dörren el a szenzációnak olyan nagyágyúja, hogy az megremegteti a te dobhártyádat is s ilyenkor. tétován és tanácstalanul nézel szét, nem tudod hová illesszed bele a gondolataidat, a kombinációidat, a véleményedet, mert egy kiesett szög vagy az élet nagy megvadult kerekéből. így riadtál és riadtunk föl. mikor egyre komolyabb formában jöttek a hírek arról, hogy a Ruhrvidéken föllángolt vörös tűzvészt a franciák egyáltalában nem oltják, sőt egyes angol hírek szerint táplálják és Össze tudják egyeztetni politikai céljaikkal. A hírben óriási az ellentmondás, a hír moralitás szempontjából teljesen légüres — de a megszokott politika eseménysorozatába beilleszthető. A Daily News .cikket irt a múlt napokban ezzel a címmel: Mi a franciák célja a Ruhrvidéken? A cikk hivatkozik arra, hogy a Rajnabizottság egyik előkelő francia tisztviselőjének a minap szemére vetette egy-angol tiszt, hogy a franciák a Ruhrvidéken polgárháborút szítanak s< oly elemeket segítenek nyeregbe, melyek -az állam és a társadalom bomlását tűzték ki célul s ezzel — mondotta —- csak. a kommunisták és a szélső nacionalisták malmára hajtják a vizet. —■ Hiszen ez az, amit mi akarunk! Ez hozza meg a biztonságunkat — mondotta a francia. Ezt a kijelentést ne nézzük a moralitás és az emberiesség szemüvegével. Hozzászokhattunk ahhoz, hogy mikor politikai tényeket kell közelebb hoznunk a szemünkhöz, akkor nincs semmi szükségünk erre a pápaszemre. Vegyük szárazon, reálisan, lemeztelen titve ezt a kijelentést. Ez Így nézve egyszerű és rideg konsía- tálása annak, hogy a francia politikai célok a bolscvizmust is elismerik eszköz gyanánt akkor, mikor a leigázott ellenségnek még egy pár kegyelemdöfést kell adni. Konsta- tálása annak, hogy minden eszköz elfogadható politikum, ha ezzel az ellenfélként kiállított nép életerejéből ki lehet sajtolni valamit s elő lehet mozdítani a biztonság érzését. És Ina igy nézzük, akkor rájövünk arra, hogy ez a metódus nem uj é>s nem most került először alkalmazásba. A veszedelmesnek látszó a veszedelmesnek elképzelt szomszédegére állandóan odafesíeni a tűzvész ref- ! lexét, táplálná és hizlalni azokat a farkaso- ’ kar, akik mióta redakciós asztaloknál ül- nek, iáikkor is üvö 1 tenek, ha jófekatták őket, elgáncsolni minden lépést, mely a nyugalom és a béke felé vezetne és elvonni minden csepp friss vizet egy lázban égő, agyonamputált organizmustól — ezt a politikát nem Posincairé találta föl. Ezzel mi, az uí porába kiejtett kerék- 1 szegek, már találkoztunk valahol. Havenstein dr. félre nem érthető módon a márka katasztrofális zuhanása okaiul a következőket állapította meg: 1. A német közgazdaság egyáltalában nem támogatta a dollárkölcsönt, amelyet főképpen a ruhrvidéki küzdelemben való segítségre szántak. 2. Hogy a német közgazdaság sokkal inkább okozója a márka zuhanásának, mint a külföld. 3. Hogy a német közgazdaság nemcsak annyi devizával látta el magát, mint ameny- nyire szüksége volt. hanem halmozta a devizákat a saját profitjára és az ország romlására. l marii liiSiaitósi és ® német fálaszleiiiéi. Pesszimisztikus felfogás a diplomáciai körökben. A német közgazdaság feünösebb a márka zuhanásában, mint a külföld. A német gyáripar szabotálja az ámíánísaak adandó válasz]egyzák lehetőségét. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. Hogy mily méreteket öltött a devizák rejtegetése, erre nézve Havenstein kijelentette, hogy a fizető mérleg deficitjének kétszeresét halmozták föl a devizarejtegetők. El lehet képzelni, hogy mit jelent ez! A német munkás most már egészen más szemmel nézi a Ruhrvidé'k eseményeit. Nem hisz többé a francia „fölkelő pénzekben11, hanem a küzdőkben munkásokat lát, akiket a kétségbeesés hajt, munkásokat, akik a dollár hatvanezer márkás árfolyama mellett (a dollár árfolyama időközben meghaladja már a hetvenezer márkát is. rA szerk.) már a legszükségesebb élelmiszereket sem szerezhetik meg és kétségbeesésükben a fegyverhez múlnak. És ugyanaz a német gyáripar, amely a német Birodalmi Bank elnökének kijelentése szerint okozója ennek az állapotnak, tudatosan szabotálja .az antantnak adandó józan válaszjegyzéket, vagyis az egyedüli lehetőségét, hogy az ínséget megszüntessék — olyan föltételekkel, mint a nyolcórás munkanap kiküszöbölése. Oly követelés ez. amelytől minden német munkásnak fejébe száll a vér. Ebben a pillanatban az a helyzet Németországban. Végtelen veszedelmeket rejt. melyek között a kormányválság még a legenyhébb és nyilván az első is lesz. Mindezt meggondolva, meg lehet érteni a Berlinben élő külföldi diplomaták pesszimizmusát. Schweriner T. Oskar, a B'etrihnier LoikiaDamzieiger főszerkesztője. Berlin, junius 1. Eddig a külföld a legnagyobb feszültséggel várta az antantnak adandó német válaszjegyzéket. Ez a feszültség most már nemcsak, hogy enyhült, hanem kifejezett pesszimizmusba fordult. Berlini diplomáciai köröket, nevezetesen a valóban németbarát angol diplomatákat mélyen lehangolta az, ami Németországban ebben az órában lejátszódik és már ma tartanak tőle, hogy a,>-űr jegyzék is, amely különben már a hét végén elkészül, halva született gyermek lesz. Emellett nem kizáróan abból a tényből indulnak ki, hogy az újabban emlegetett aranymárkaösszegeket ismét alacsonyra becsülték. Ez még nem volna a legrosszabb, mert mindenki tudja, hogy az uj alku még csak most következik el. Az azonban, amit veszélyesnek tartanak: a német gyáripar magatartása az egyik részen, a munkásság magatartása és a márka zuhanása a másik részen, nemkülönben a Birodalmi Bank elnökének a márka zuhanásának okairól tett nyilatkozatai. Ezt a három dolgot, amely az első tekintetre nem is látszik belsőleg összefüggőnek, a külföldi diplomaták nézete szerint mégis össze kell fogni, mert együttvéve oly egészet alkotnak, amely fölötte veszedelmessé válhat a német birodalomra nézve és e jegyzék sikerét már most kockáztatja, hacsak időközben valami váratlan nem törték közhírré, amikor az egész Ruhrvidéken fölkelés dúlt. A kommunista felbujtóknak tehát fegyvert adtak a kezükbe a kapitalisták ellen, amelynek éle talán még csak később fog mutatkozni és amely az említett berlini körökben élénk csodálkozást keltett. A ruhrvidéki fölkelés terjed s már mesz- sze meghaladta a Ruhrvidék területét, már- már átterjed Drezdára és Braunschweigna •is .nem téveszthet meg senkit az, hogy a ruhrvidéki sztrájk, mint olyan, valamelyest enyhült és a lövöldözés némiképpen szimő- ben van. A kommunista akció még távolról sem fejeződött be azzal, hogy azl egyre úgy magyarázzák, hogy a franciák pénze idézte elő. A német ember mindig szívesen elhisz mindent, ami a franciák ellen irányul — és nagyjában teljesen joggal ezt is elhitte. És emiatt a köznapi ember Németországban mindig ellenséges magatartást érzet a Ruhrvidék fölkelőivel szemben. Ez azonban egy csapásra megváltozott, még pedig Havenstein dr., a Birodalmi Bank elnökének nyilatkozata révén, amelyet a birodalmi gyűlés vizsgálóbizottsága előtt tett. A német ipar törekvéseinek francia kritikája. ténik. A német gyáripar, amely késznek nyilatkozott az évi ötszáz millió aranymárka negyven százalékát átvenni, ezt a szolgáltatást olyan föltételekhez kötötte, amelyeknek teljesítése egyszerűen lehetetlen. Hogy csak egyet ragadjunk ki: egy német kormány sem merné megkísérlem, hogy a nyolcórai munkanapot törvényhozói utón megszüntesse. Az a kormány.amely ilyet csak megkisérelne is, nyomban el volna intézve. És ez csak az egyike a négy ugyanolyan lehetetlen föltételnek, amelyekhez a német gyáripar a segítségre való készségét köti. Ezt azonban természetesen megérti a külföld is. Ennélfogva külföldi diplomáciai körökben az a hiedelem kapott lábra, hogy egy ilyen módszer az őrülettel határos és az a német gyáripar, amely nem tud egyebet, mint hogy segítségét fölajánlja és- ajánlkozá- sával egyidejűén ezeket a föltételeket szabta, maga is meg van győződve a föltételek lehetetlenségéről. Ezen a módon — úgy vélik — a gyáripar azt reméli, hogy többé-ke- vésbé szabadulhat kötelezettségeitől. Ha már most meggondoljuk, hogy az antantnak adandó német válaszjegyzék egész sikere elsősorban a német gyáripar ajánlatától függ, vagy jobban mondva annak a készségnek a fokától, amellyel a német gyáripar segítségét fölkínálja, megérthető, hogy Berlin diplomáciai körei csak pesszimisztikusan tekinthetnek a jövőbe. Ez azonban még nem minden. A német gyáripar magatartását olyan időpontban tetPáris,- Utrtius I. (.Saját tudósítónk távirata.) A Le Temps mai vezércikke több uj szempontból világítja meg a német jóvátétel kérdését. A figyelemreméltó cikkből a következőket közöljük: — Cuno kancellár egy izbem ezt mondta — írja a Temps —: „Ha engedünk a franciáknak, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük Bajorországot, ha engedünk a bajoroknak, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a Ruhrvidéket. Vigyázzunk, hogy ne veszítsük el úgy Bajorországot, mint a Ruhrvidéket egyszerre" E szavak magukon viselik az úgynevezett történelmi szavak ismérvét, azaz: ha nem is autentikusak, azonban az igazságot fejezik ki. Valóban, uj javaslatainak megszövegezése pillanatában a német birodalmi kormányt nagyon kínozza az a kibogozhatatlan helyzet, melyben elmerült A ruhrvidéki passzív ellentállás deklarálása által megerősítette és megnyerte a nacionalista pártot és a bajor kormányt. Eredmény: Killing, bajor miniszterelnök és Hergt, a birodalmi gyűlés nacionalista pártjának elnöke, most felszólítják a birodalmi kormányt hogy ne tegyen semmiféle engedményt a szövetségeseknek. Hogy a passzív ellenállást meghosszabbíthassa, a birodalmi kormány kénytelen volt bőségesen szubvencionál™ a nehéz ipart. Eredmény: A nehéz ipar most feltételeket állít a birodalmi kormány elé. mely kénytelen arra szorítkozni, hogy a feltételeket udvariasan fogadja. A cikk ezután kifejti, hogy Németország dolga, hogy c nehézségeket lekiizdje. Franciaország nem törekedik Németország politikai struktúrájának megváltoztatására és nem akar területeket elvenni Németországtól. Berlin magatartása igazolja a francia Rul ir-politikát. — Ez alkalommal azonban — írja a Le Temps — mégis véleményt kell mondanunk Németország beliigyei felett. Anélkül, hogy rámutatnánk a nehéz ipar programjának hibáira, egyszerűen megkíséreljük megvilágítani azt a vezérelvet, mely azt inspirálta. Ez az elv,, tagadhatatlanul a reorganizáció elve. A nehézipar programjának szerzői azt akarják, hogy az államvasutak, az állami monopóliumok jövedelmezőbbek legyenek, a német munkás többet dolgozzon, a német export növekedjen s ezt a növekedést ne akadályozzák se belső taxativ ellenőrzés, sem pedig vámpolitikai rendszabályok. Csak e feltételek mellett hajlandó a jóvátéteíi fizetések részbeni garantálását vállalni. E koncepció olvastakor három kérdés vetődik fel: Először, ha a német nagyiparnak sikerül megvalósítani egy ily grandiózus programot, mely teljesen fedi az érdekeit, hogy képzelhető el, hogy csak kétszázmillió aranymárka erejéig képes garanciát vállalni évente, hiszen az ötszázmillió aranymárka többi részét a kereskedelemre és a földmivelésre hárítja. Hogy más példát ne említsünk, elég rámutatni arra, hogy a ruhirvidéki ipari részvények legújabban óriási emelkedést mutatnak, ami a német ipar rendkívüli gazdaságának a jele. A Phö- nix, Harpener és Bochumer részvények, francia frankban beszélve, ez év januárig 180.457, illetve 100 cseti-szl. Koronáért fizettek ma, junius 1-én: Zürichben 16.5625 svájci frankot Budapesten 15550.— magyar koronát Bécsben 211900.— osztrák koronát Berlinben 222500,— német márkát
