Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-10 / 106. (259.) szám

Garanvölgyi — Ankerschmied. (fi.) Prága, május 9. Ki ne ismerné Garanvölgyi Ádám urat, Jókainak ezt a flegmatikusán fatalisztikus alakját, aki nem ir levelet, nem pörösködik és végül is nem mozdul ki a házából,-, mert a levél — és okmánybélyegért, meg az ut használatáért pénzt kell fizetni az államnak. A megtestesült passzív rezisztencia ő. típusa a magyar embernek a Világost követő nehéz korszakban. De ugyanakkor ki nem gondolna meleg rokonszenwel Ankersdimied lovagra, az idegenből Jött svalizsértisztre, akinek lel­két annyira megragadja a magyar föld bűvös ereje, hogy végül teljesen mgyarrá vedlik á!t. A negyvenkilenc után elkövetkezett eszten­dőknek egy másik tipikus alakja volt Anker­schmied, alakjának kontúrjait — amint maga megírta — Haynau után mintázta Jókai, mert bizony még az aradi hóhér is az évek során megtanulta túri süvegben csárdást járni. A mi időnkben is — hála Istennek — akad­nak Garanvölgyi Ááámok, kemény fából fa­ragott magyarok. büs'a&Hk, gerincesek, meg nem alkuvók. Ha nemes^^QVet:}íe2:eí.esSgg1“l|<: néha makacsságnak tüivelő a ha elveik túl­zott gyakorlása e,gys: egyefnzor jóakaratu mosolyt is csal az ajkukkait. ygis kalapot kell emelnünk előttük. tesznek, egy^k megnyilvánulása a magyar társadalom önvé­dekezésének. Ahogy az egészséges szervezet nem veszi föl a bacillusokat, úgy a társadalom is küzd az ellen, hogy idegen elemek hatolja­nak bele. Mostani társadalmunk is kiváltott ilyen reakciót. Ez a reakció, amely a Garan­völgyi Ádámokban öltött testet, ma is érez­hető társadalmi köreinkben. Az egészséges szervezet — hogy az előbbi képet folytassuk — vagy kiküszöböli az idegen anyagokat, vagy pedig magához idomítja, asszimilálja őket. A társadalom is, ha egészséges, vagy kiküszöböli az idegen elemeket, vagy úgy tesz velük, mint Ankerschmieddal: a maga képére for­málja őket. így lett Ankerschmiedböl, a né­met'lovagból jó magyar ember. A Bach-kor- szakban nem először és nem is legutoljára történt ez igy. A magyarságnak volt egy va­rázsszere, amelynek birtokában magába tud­ta olvasztani a.z idegen népek fiait. Ősrégi fo­lyamat ez. Ha nem magyarajku ember ne­mesi oklevelet kapott, bizonyos, hogy ha nem is ő, de fiai már érzésben és gondolkozásban magyarokká váltak. A polgáriasodás fejlődé­sével ugyanez a tünemény ismétlődött meg a polgári családoknak legkésőbb a második generációjában: a városok fokozatosait ma­gyarrá nevelték azokat, akiknek apjuk, vagy nagyatyjuk falán egy szót sem beszélt ma­gyarul. Végül pedig sok tanúidét észleltük annak is, hogy a nagyobb gyártelepek szinte szemmelláfhatóan ugyanilyen hatást sugároz­tak ki. „A tenger elnyeli a szigeteket 41 elméle­te nem magyarázza meg mindig ezeket az eseteket. Arról meg éppen nem lehet szó, mmtha mindez erőszak eredménye lett volna. Ma sein szűnt meg az asszimiláció. Az Ankerschmiedok száma ugyan még kevés, de a magyar élet varázsa, társadalmi életünk megkapó miliője, asszonyaink bájos tempera­mentuma. uraink gavallériája, a cigányzene részegítő mámora csak úgy, mint jntullektü- elljeink letagadhatatlan kulturális értéke nem maradhat hatás nélkül azokra az idegenek­ből jöttékre, akik huzamosabb ideig tartóz­kodnak közöttünk. A magyar társadalom a maga egészében és egyéneiben egyik legfon­tosabb, tényezője a magyarság életének. Hiába fojtották meg az egyesületeinket, hiába utasították ki legjobbjainkat, hivatali terrorral és a gazdasági érdekek mézes mad­zagjával hiába próbálták társadalmi életünket destruálni, szükebb korlátok közé szorítva és megfogyatkozva bár, de tovább végzi a maga működését és hatást gyakorol mind­azokra, akik a közelébe kerülnek. A magyar társadalom nagyon sok szlo- venszkói és ruszinszkói városban még ma is a primhegedüt iátsza. Ezt érzik azok is, akiket hivataluk csak nemrégen vezetett oda. Övék a hatalom minden fegyvere, ők töltik be a legmagasabb hivatalokat, helyzetük kiváltsá­Páris, május 9. (Saját tudósítónktól.) Baidvvin és Curzon tegnapi nyilatkozatával rendkívül élesen foglalkozik a francia sajtó. A Petit Párisién kijelenti, hogy Curzon nyi­latkozatta csak saját magára nézve lehet kö­telező s reméli, hogy az angol jegyzék el­oszlatja majd az uralkodó rossz benyomást. Páris, május 9. A Chicago Tribane je­lenti Washingtonból: A kongresszus pártjai­nak vezetői kedvezőtlenül fogadják Poincaré ama kijelentését^ hogy a német jóvátéieli fize­tések csökkentessenek az esetben, ha Ame­rika Franciaország és Belgium adósságait cöskkenti. A kongresszus pénzügyi bizottsá­gának az a véleménye, hogy Amer&a külföldi követeléseiből nem engedhet. Anglia tovább közvetít Baldwin beszéde. — A francia jegyzék elsie­tett lépés volt — Olaszország egyetért An­gliával. London, május 9. Az alsóház mai ülésén ’Baldiwm pénzügyminiszter elmondta régóta várt beszédét a német jóvátéieli jegyzéket illetően. Az alsóház minden pártja, beleértve az ellenzéket is, magáévá tette a pénzügy­miniszter fejtegetéseit, úgy hogy azt az an­gol nép igazi akaratának tekinthetjük, Bald­win kifejtette, hogy az angol kormány mindjárt kezdetben azon az állásponton volt, hogy a német jegyzék­re Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország közös választ adjanak. Erre nem csupán azért lett volna szük­ség, mert a jóvátétel a szövetségeseknek kö­zös ügye, hanem mivel a német jegyzék tu­lajdonképpen az angol külügyminiszterinek N ém eto rszág 1 egs zé Le se bb nyíl v á n o ss ágáh o z intézett felhívására adott váltasz volt. Mivei a szövetségesek egyrésze azt a nézetet val­lotta, hogy a jegyzéknek a Ruhr vidékre vo­natkozó részét csupán ők jogosultak megvá­laszolni, az angol kormány késznek nyilat­kozott arra, hogy e kérdésben külön tárgya­lásokat folytassanak az illetékes kormányok. Ennek dacára a francia és belga kormányok külön választ intéztek Németországhoz, mely írek szövegét szombaton közölték az angol kormánnyal. Az angol kormány néni csupán e kérdés­nek fölösleges elsietését sajnálja, hanem azt is, hogy elmulasztottak egy rendkívül kedvező alkalmat arra, hogy közös ok­mánnyal bizonyítsák be az antant szolida­ritását. A francia és belga kormányok elhatáro­zása nem mentesíti az angol kormányt attól a kötelességtől, hogy közölje Németország­gal, hogy mi a véleménye az angol kor­mánynak a német jegyzékről. Az angol jegy­zéket azonnal közük a nyilvánossággal, mi­helyt a német kormánynak átnyújtották. Az olasz kormánynak az állásfoglalását, mely alapclveiben teljesen egyezik az angol kor- mny nézeteivel, hasonlóképpen közölni fog­ják a német kormánnyal. Az angol választ szerdán nyújtják át, A gos és minden előny tőlük függ. Egyet azon­ban nem tudtak elérni: társadalmunk herme- tikus elzárkózásának jegét nem tudták megol­vasztani, bárhogy is törekedtek rá. A magyar­ságnak ez az egyetlenegy fegyvere még meg­maradt, egyedül rajta múlik, hogy miképpen tud vele bánni Ankerschmied megtéréséhez a Garanvölgyi Ádámokon át vezet az ut. Pertinax az Echo de Paris-bam arról ir, hogy Curzon tévedése nagy s hogy a franciák nem mondanak neki köszönetét azért, hogy be­széde nyomán a németek ajánlatot tettek. Semmit sem kívánunk mást Curzoutól — írja —, mint azt, hogy hallgasson! válaszjegyzék feletti vita pedig csütörtökön lesz az alsóháziban. A vitán szóvá teszik a jóvátételi kérdést és állást foglalnak az an­tant kebelében fönnálló politikai vonatkozá­sok tekintetében, A vita folyamán Morei (niunkáspant), valamint Róbert Cecil lord be­szédei állanak majd az érdeklődés homlok­terében. A kormány közvetítő kísérlete kétségtele­nül közelebb hozta az alsóház ellenzékét a kormányhoz. Áng-lia válasz jegyzéke London, május 8. (Havas.) Az angol kor­mány tegnap még nem szövegezte meg vég­legesen az angol válaszjegyzék szövegét. A válasz teljes egészében vissza fogja utasítani Németország követeléseit és a német kor­mánynak azt a tanácsot fogja adni, hogy el­fogadható javaslatokat tegyen. Az angol sajtó az angol-orosz szerződés fölbontásáról London, május 9. A Times örömlét fejezi ki aiö'ött, hogy a kormány végre teljesítette köte­lességét. A jegyzék konkrétumai eilől aligha fog tudni a bolsevik; kormány kibújni. Az angol ke­reskedelmi szerződés nagy koncesszió volt . a szovjetnek, mert emelte politikai hitelét. Az egész viliág tanulja araiak, hogy a szovjet szerződésfel­tételeit szisztematikusan és szándékosan megsér­tette és az angol kormány tiltakozásaira min­denkor nyitvámvaió hazugságokkal és sértésekkel telelt, A francia-belga jegyzék és az angol sajtó London, május 9. A lapok egyhangúlag .meg­állapítják, hogy az angol kormánynak r az önálló francia-—belga válasz elleni tiltakozó jegyzéke, melyet ü parlament mindkét házával közöltek, időszerű és az angol nemzet méltóságának megfe­lelő volt, A lapok azonban figyelmeztetik Német­országot, hogy ne fűzzön túlzott reményeket etil­hez .a.z incidenshez, mefly a szövetségesek közé csupán az eljárás módjának egyszerű- kérdésében vert éket. Interpelláció Magyarországról a francia kamarában Páris, május 9. A kamara mai ülését] 421 szavazatnyi többséggel megszavazták a kor­mány ama követelését, hogy a külügyi poli­tikára és a Ruhr-kérdésre vonatkozó vala­mennyi interpellációt bizonytalan időre el­napolják. Poincaré az ülés további folyamán kijelentette, hogy a ruhrvidéki akcióra meg­szavazandó hitelek tárgyalásakor módjában lesz a külügyi politikának egyes kérdéseit megvitatni. A kamara ezután a jóvátételek •dátumainak meghatározásáról tanácskozott. Poincaré egyetért azzal a javaslattal, hogy a Magyarországra vonatkozó interpellációt jú­nius 3-án tárgyalják. Anglia of javaslattételre hívja fiöl a nemeteket. London, május 9. (Saját tedósitónktók) A Star jelenti, hogy az angol válaszjegyzéket ma este küldik el Berlinbe. Ebben az angol kormány fölhívja a német kormányt, hogy tegyen magasabb és a gazdasági biztosítékokat pontosan megjelölő ajánlatot. Bfloll^eassoim? Icfialtffáflc cs frcBancienRc Cusne€»n ff<elé. Amerika nem enged külföldi követeléséből. A prágai külpolitika múltja és jövője. Prága, május 9. A Ceské Slovoban Veverka Ferdinánd dr. bukaresti oseh-szlovák követ „A külpoli­tika funkciója politikai életünkben44 cim alatt cikket irt, amelyben a többi között igy nyi­latkozik: — A mi politikánk volt az első, amely szilárd, ponttá jegecesedett Közópeurópa za­varai és káosza közepette. Ez a politika fo­kozatosan ellensúlyozta az uj rend ellensé­geit és békés, konstruktív munkára késztette a barátokat s közreműködésre indította az egyéb érdekelteket és végül kényszeritette a volt ellenségeket is a szükségszerű, elkerül­hetetlen kooperációra. Ennek a politikának az érdeme, hogy stabilizálta az uj rendet' és maga körül egy bizonyos rendszer alapjait, valamint a relatív rendet megteremtette. Eközben föntartotta a jó viszonyt a győzők­kel, megtalálta a vdszonyokszabta korrekt kapcsolatokat a legnagyobb szomszédokhoz és ezen a módon előkészült a külpolitika má­sodik nagy periódusára, amelyben Német­ország és Oroszország fokozatosan vissza­nyerik nagyhatalmi állásukat. Ebben a pe­riódusban ennek a politikának az lesz a tö­rekvése, hogy a világhatalmak eme uj rend­jében a szükséges közvetítő és nélkülözhe­tetlen politikai, gazdaság: és kulturális té­nyező, valamint a szívesen látott szövetséges helyét megtalálja, Amint látható, külpoliti­kánk legfőbb föladata a múltban és a jövőben az, hogy a nemzetközi jogállapotban európai aksziomává váljunk. Nem lehet eléggé ismé­telni, hogy e föladat teljesítése a belpolitikai élet minden működésének elsőrendű élői öl­tétele, mert csak a saját államban lehet vala­mennyi pártok program atikus eszményeit kivétel nélkül elérni. Ezért minden politikai faktornak legfőbb föladata kell, hogy legyen, hogy segítse az állam létét biztosi tani. hogy abban érvényre juttassa saját programját. A cseh-szlovák diplomácia egyik jelen­tősebb tagjának ez a megnyilatkozása fölötte érdekes. Nemcsak a fejtegetés kiindulási pontja, de a konklúzió is figyelemreméltó. Veverka a prágai külpolitika múltját úgy ál­lítja be, mint középeurópai konszolidációs faktort s mint a béke és rend stabilizáló té­nyezőjét. Ez a beállítás a mi fölfogásunk szerint erőltetett és fiktiv állításokból indul ki. Ez a beállítás Benes külpolitikájának lát­ható és reklamirozott részére épít. de figyel­men kiviil hagyja a külső politikának a dip­lomáciai kulisszák mögé rejtett sakk-húzásait, meljrek mindig arra irányultak a múltban, hogy a középeurópai helyzet nyugvópontját megbillentsék, hogy a képzelt és hiresztelt nyugtalanságok revén önmagát, mint szük­séges rendföntartó faktort tüntesse föl. A fejtegetés konklúziója nem minden pikantéria nélkül való. Veverka ugyanis kijelenti, hogy a cseh-szlovák külpolitika előkésziil a külpo­litika második nagy periódusára, amelyben Németország és Oroszország fokozatosan visszanyerik nagyhatalmi állásukat. Ez a föl­fogás talán merész elszólás a bukaresti követ részéről, mert mit szól majd Poincaré óhhoz. hogy a cseh-szlovák külpolitika, mint bekö­vetkező eseményt, várja Németország nagy­hatalmi pozíciójának visszatértét. Ez a fran­cia politika szerint nem következhétik be - a prágai politika pedig erre készül. Ez sem­miképpen sem fog tetszeni Foch marsallnak s ezt kár volt Veverkának elárulnia! 100 csensz!. koronáért fizettek ma, május 9-én: Zürichbeii(^a11,,í;)16.495 svájci frankot Budapesten 15500.— raag-yar koronát Bécsben 211300.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát I Bjm ^___ mBb Bg y— EWÖaetéei árak bal- és külföldön. g £&ff ÍS ^ fffflff* SE' ffttE (KfíSf Mg a negyedévre 76 Ke. egy hónapra ÉW ár gma EU ff BaSff Bf mSB ff /SS MB? Mm iair ff ABf Mm 26 Ke. — Egyes 3*ám ára 120 Ke, ff KST Sgf ff jgjpp Jjpr 4HppP Mgt S&B Ie8k Szerkesztőig Prága. n., ^Ste­.fítfflnL jg uliee 18. es.. Telefon 6797. szám §5— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —­A SzlovenszkOI és Dnsztnszhól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napUapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents