Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-08 / 104. (257.) szám

Bethlen útja. Cg.) Prága, má jas 7. A magyar miniszterelnök és pé nzügy - miniszter tegnap Parisból Londonba utaztak. Útjuk célja az antant kormányai előtt sötét, de nem túlzott képét megfesteni Magyaror­szág gazdasági és pénzügyi helyzetének, a Jianyatló valuta Scillája és az elfojtott terme­lés Charybdise44 között vergődő magyar gaz­dasági élet talpraálításához szükséges külföl­di kölcsön föltételeinek megteremtése s mind­ezek révén a „miniatűr 44 Magyarországnak Bnfeníartó európai gazdasági egyeddé történő átformálása. A magyar kormány Európát járó minisz­terei nem vették magukra a kolduló cigány rongyos gúnyáját, amint azt a Bethlen külföldi utazásának hirére egy cseh vicclap karikatú­rába rajzolta, nem mentek kéztördelve az európai gazdasági élet fölött diktáló jóvátételi bizottság elé, de egyenes, őszinte és raöulisz- tikátlan célkitűzést mutattak be. Bethlen Pa­risban elmondta, hogy a békeszerződések nyomán bekövetkezett gazdasági eltolódá­sok következtében Magyarország gazdasági éíete nem más, mint küzdelem a létért Ezt egyszerű és világos számokkal igazolta s kijelentette, hogy Magyarország minden centime-ot ki akar fizetni, - amivei tartozik, de hogy ezt megtehesse, segítsék tatpra- áííarti, gazdaságilag reorganizálódré. A magyar kormányt tehát nem citálták a jóvátéíeM bizottság Ítélés zeke elé — amint azt 'egyes lapok híresztelték —, a magyar kormány lépése önkéntes elhatározásból és az ország érdekeinek parancsszava nyomán történt. A magyar kormány nem akarja be­várni, hogy odasülyedjen az országa, ahová Ausztria eljutott s nem akarja bevárni, hogy a jóvátételt terhek kiszabásánál egy fullado­zó gazdasági organizmus kapkodjon az utol­só lélegzés után. Erre a bekövetkező időre egy erősebb, rendezettebb és produktívabb gazdasági helyzetet akar teremtem. A francia sajtó bőven kommentáija Bethlenek párisi szereplését és a siker elé nem rajzolja a kétkedés perspektíváit. A többi világlap sem pesszimisztfkus s a jóvá­tételt bizottság pénteki határozatát minden elfogulatlan érdeklődő csak úgy magyaráz­hatja, hogy a bizottság azért nem teljesítette azonnal a magyar kormánynak ama kérel­mét, hogy a trianoni békeszerződés 180. sza­kaszában megállapított garanciákat egy bi­zonyos időre oldja föl, hogy Magyarország ■egy rövidebb és egy hosszabb lejáratú köl­csönt vehessen igénybe, mert a bizottságnak van egy külön, a magyar ügyekre vonatko­zó albizottsága, amelynek hivatása az, hogy a bizottság számára javaslatot tegyen. Hogy a határozatihoz hozzáfűzte a bizottság azt is, hogy teszi ezt azért, mert a kérdés rend­kívül komoly, ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy a bizottság a magyar előterjesz­tés alapján komolynak látja a helyzetet és a komolysághoz mért körültekintéssel kíván eljárni. Ezt igy magyarázzuk mi, akik közvet­len érdekeltség nélkül tekinthetjük és tekint­jük a helyzetet és — úgy hisszük — igy ma­gyarázhatja mindenki, akinek nem célja a sorok közé tendenciákat bemagyarázni. Nem igy a Prager Presse. Ö az első ol­dalon hirdeti, hogy a magyar kölcsönkérel­met a jóvátételt bizottság visszavetette s a . kommüniké végén konstatálja, hogy a jóvá­tételt bizottságban a kis antantnak egy sza­vazata van a többi nép ellenében, a magyar albizottságban öt szavazattal bir a kisantant a többi hattal szemben. Önkéntelenül is azt kell föltennünk, hogy a P. P. (vagy ha ez a tűr a cseh-szlo­vák sajtóirodától származik, akkor ez .a hír­forrás) ezzel előreveti annak lehetőségét hogy a magyar ügyek albizottságában a kis­antant könnyen fel ülker ekedbe tik és keresz­tülhúzhatja a magyar kormány terveit. Mi nem kételkedünk ebben, mert ez tényleg bekövetkezhetik. És ha azt mond­juk: ha ez bekövetkezik, akkor a kisantant vétkes politikumot csinál egy merően gaz­dasági kérdésből1 s a középeurópai konszoli­dációt destruálja. akkor mi egyedül a kö- zépeurópai gazdasági élet észszerű érdekeit védelmezzük. Nem Magyarország szószólói vagyunk, mikor megállapítjuk, hogy Cseh­szlovákiának és a benne élő népeknek fon­tos érdeke az, hogy a magyar kormány ter­ve sikerüljön. A megokolást elmondtuk százszor. A megokolást a praktikus, politikátlan gazda­sági élet emberei elsiránkozták ezerszer. A megoldást a politika vékája alá rejteni bűn lenne. Hiszen látniuk, érezniük kell a politi­ka mindenhatóságára esküvő prágai kor- mártyf érfiaknak. hogy a magyarországi gaz­dasági élet f-ejbeütöttségétől megtántorodott és elvágódott a cseh-szlovák gazdasági élet­nek egyik jelentős része: a szíovenszkói termelés és piac, hogy a magyarországi gaz­dasági élet bénulása eleven erőforrásokra hat ki, melyeknek kezdő vagy végpontja a csch-sziovák gazdasági életbe vezet. Hogy a boruló gazdasági organizmus a határon tűi is inficiál, hogy a megbontott középeurópai gazdasági harmónia következménye fulladó- zás itt is, ott is. Itt a termelés bősége ful­laszt, ott a termelés lehetetlensége szorítja a torkokat. És meg kellene értendők, hogy a szomszédság annyit jelent kulin r í og álmák szerint, mint egymás mellett való élés és nem azt, hogy egymás ellen való gyürkö- zés. Hogy a szomszédság csak akkor lehet barátságos és békés, ha mindkét szomszéd lelke nyugalmas egymással szemben. Ezt a nyugalmat nem- kereste eddig a prágai kor­mány. Ha ma jóakarattal fogadná a Bethlen fáradozásait, úgy nagy lépést tenne ennek érdekében. Hozzájárulna ahhoz, hogy a tör­ténelem és gazdasági nyomorúság által föl- izgatott magyar kedély lecsillapuljon,, hogy a szomszéd kezében i's legyen kenyér, mi­kor az övében 'kalács van, hogy a politikai béke ébredne föl a gazdasági egoizmus kínai falainak ledöntése után. Ezért, csak ezért nézzük aggodalmasan azt: mit szól Bethlen külföldi útjához Benes. MiMfkács* május 7.. (KiküMőff szerkesztőnk távirati jelenté­se.) A szíovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közős bizottságának tagjak élükön Körmendy-Ékes Lajos képviselővel, Szi- fassy Béla elnökkel és Petrogalli Oszkár igazgatóval vasárnap reggel Ungvárrói Munkácsra utaztak, ahol az állomáson a vá­ros és a környék lakosságának kiküldöttei fogadták ünneplésén az érkezőket, óriási néptömeg jelent meg a fogadtatásnál, lova­sok, magyarruhás leányok tarkították az impozáns képet A fogadtatás. A vonatnál Bíró István igazgatótanitó üdvözölte a politikai vezéreket Munkács vá­ros magyarsága nevében, Bakó Gábor dr. pedig a ruszinszkói magyar kisgazdapárt és annak be reg megyei körzete nevében mon­dott üdvözlőbeszédet. Az üdvözlésekre Pet­rogalli Oszkár dr. válaszolt és ezeket mon­dotta: — A magyar nemzet történetének legszomo- rubb korszakában jöttünk Munkács magyar la­kosságának meghívására, hogy nemzetünkért foly­tatott nehéz harcunkban erőt és bizalmat merít­sünk és a jövő feladatainak útját kijelöljük. A harc nehéz és egyenlőtlen fegyverekkel folyik, de azért nincsen okunk kétségbeesésre. — Öntudatos és elszánt nemzeteket az el­nyomatás nem tör meg, hanem ellenkezőleg, az elnyomatással szemben kifejtett elientáűás fo­kozta a nemzeteknek erőit. — Erősen hiszem, hogy nemzetünk most a megpróbál tatások és üldöztetések nehéz idejé­ben uj fejlődésnek és haladásnak útjait tapossa és a mi küzdelmeinknek eredményeként az utá­nunk jövő nemzedék egy hatalmas, boldog, sza­bad nemzetnek tagja lesz. —- Ezért munkálkodni érdemes és. ensiek a munkának szolgálatában fogunk álla ni városuk vendégszerető falai között. —Magyaros szívvel köszöntjük a szives üd­vözlést! Ezután Bónicz Mihály német gazda lel­kes szavakkal üdvözölte a szepesi német párt kiküldötteit és a velük testvéri fronton küzdő magyar vezetőket. Az üdvözlésre Klem Géza a szepesi német párt nevében- vá­laszolt, hangoztatva, hogy a magyarságnak és németségnek együtt kefl működnie. Megindul a menet. Ezután megindult a menet a vasúti állo­másról a városba. A menet élén a pósaházai német rezesbanda vonult, amely a „Fel, fel, vitézek...44 indulót játszotta. A rezesbanda után a magyarruhás lányok festői csoportja következett, majd hatszáz beregmegyei ma­gyar gazda, akiknek élén Egry Ferenc, a be­regi magyar gazdák lelkes vezére és Bakó Gábor dr. haladtak. A vezérek előtt buzo- gányos zászlóvivők lépkedtek. A bereg- megyeiek zöld zászlója mellett a keresz- tényszocialisták fehér zászlaját lengette a könnyű májusi szellő. A hatalmas menet négyessorokban vonult a Csillagszálló elé s a szálló udvarán helyezkedett el, ahol tíz órakor vette kezdetét a ruszinszkói magyar nemzeti kongresszus. A kongresszus megnyitása. A kongresszuson több mint háromezer ember vett részt, többen nem fértek el az udvaron és kiszorultak az utcára. A gyűlést Boner .Tákó helyi elnök nyitotta meg s üd­vözölte és lelkes szavakkal köszöntötte a kongresszus résztvevőit. SSaitli'gs «Ir. SMSsaecHde. Korláth Endre dr., a ruszinszkói magyar pártok szövetségének ügyvezetője mondott ezután hatalmas beszédet. Le szögezte, hogy a ruszinszkói ma­gyarság nem csinál irredenta politikát s hogy viselkedése a kötelességteljesités terén a köz­társasággal szemben általánosságban korrekt és kifogástalan. A mi politikánk első perctől fogva szá­molt az adottságókkal — mondotta. — Min­dig öntudatos, jogai érvényesítése tekinteté­ben határozott volt; sem gyávaságból, sem meghunyászkodásból egy jottányit sem adott fel soha. Politikánk első perctől egyet köve­tel s ez az, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányzata az alkotmány okirat I. szaka­szának ahhoz a kijelentéséhez, hogy „a cseh­szlovák állam demokratikus köztársaság44 —- hü maradjon. Éppen ezért tartjuk nevetsé­gesnek egyes Ruszinszkóba küldött cseh po­litikusóknak azt a kijelentését, hogy „a ma­gyarság nem tud köztársasági alapra helyez­kedni44. Ha a cseh kormányzat azt tartja szükségesnek, hogy a magyarság s a magyar nép hangulata a köztársasági eszmekor felé terelődjék, akkor mindenekelőtt a kormányhatalomra hárul a feladat, hogy a köztársasági államformát a nép kulturá­lis, gazdasági és nemzeti szabadságának minél tágabb kiterjesztésével, vagyis az őszinte, becsületes demokratikus állapot megteremtésével szimpatikussá tegye. A kalandor sorboutók. Szélhámoskodás és kalasndorkodás a kormány szolgálatában álló, magyar nyeíven megjelenő ujsgoknak az a megfizetett ravasz- kodása, hogy a demokratikus érzést a maguk részére igyekeznek kisajátítani. Ezeket az új­ságokat legnagyobbrészt olyan egyének ír­ják, akik a magyarországi bolsevista zsar­nokuralom alatt a zsarnokság végrehajtó szervei voltak s most éppen e zsarnoki tény­kedésük miatt voltak kénytelenek a megma­radt Magyarország területéről szökni. A prá­gai kormányzathoz közel álló férfiaknak és a kormány megfizetett magyarnyelvű sajtó- orgánumainak ez a beállítás csak arra való ürügy, hogy népszerűtlenné tegyék és lejá­rassák a magyarság jelenlegi komoly és ön­tudatos vezetőinek azt a politikáját, amelyet ellenzéki alapon folytatnak. Helytelen és céltalan a prágai kormány­zatnak az a politikája is. amely a bécsi nem­zetárulók támogatásával igyekszik az itteni magyar közönséget megmételyezni. Céltalan azért, mert amióta az úgynevezett emigráns sajtó a szíovenszkói és ruszinszkói magyar­ság politikai vezetőit — csak a'Zért, hogy a prágai kormányhatalomnak kedveskedjék — megrágalmazta — jó érzésű magyar ember ezekről a köpködésekről ugy sem vesz tu­domást s ezeket a hazudó zásokat ugy sem ol­vassa el. Teljes a harmónia. Megnyugvással kell megállapítani, hogy az eddig felsorolt sorbontóknak nem sikerült a magyarság táborában semmiféle eredményt elérni. Ez egészen természetes is! Hiszen en­nek a területnek talán a levegőjében, de min­denesetre nagyon mélyen az emberek szivé­ben s az őslakosság vérében, agyának min­den sejtjében megvan a szabadság iránt való ellenállhatatlan vágy és törekvés, amely min­dig kiinduló pontja volt az elmúlt századok­ban is itt békésen együtt élő, együtt érző magyarság és ruszinság szabadságharcainak. Ez az együttérzés a magyarság és ruszinság között meg volt a múltban és meg van ma is. Még a forradalom ágenseinek sem sikerült ezt megzavarni. Meg vagyunk győződve arról, hogy e te­rületen a ruszin nép szimpátiájával találkozó politikának helyes útját csak az a ruszin poli­tikai pártvezér találta meg és találhatja meg, aki az egész őslakossággal összefogva küzd e terület részére a békeszerződések­ben is biztosított — nem kizárólag a „ru­szin", hanem „ruszinszkói autonómia" meg­valósításáért, amelyet mi is az első perctől zászlónkra ir­tunk. „Magyar a magyar ellen." Végig nézve azonban' a kongresszus tag­jain, kis mértékben látom képveiselve itt a munkásságot és zsidó vallásu mágia rókát. A magyar ipari munkásság a világhábo­rút követő társadalmi forradalmakban az in- ternaoionálé karjaiba vetette magát. Ma­gyar ember természetéhez híven ezt az esz­mét is — ha a saját kárára és nemzetének kárára is, de teljes becsületeséggel igyeke­zett szolgálni. Abban a naiv és becsületes hit­ben ringatta magát, hogy az uralomra került cseh nemzet munkássága hasonló lelkiismere­tességgel fogja értelmezni a nemzetköziség fogalmát és sietni fog a magyar munkásság­nak magyar kultúrát és a magyar gazdasági élet fejlődését követelő igényeit kielégíteni. 100 csch-szl. Koronáért fizettek ma, május 7-én: Zürichben(friko316.50 svájci frankot Budapesten 15 450.— magyar koronát Bécsben 211500.— osztrák koronát Berlinben 111300.— német márkát r — Prága, kedd, 1923 május 8. ^ ^ jSf _ _____ ... KWfieettet ánJt b«l- és külföldön V JÉ? Iw i JÓT MBS J&W fiSg JSBr jsjm }8$S ÉBrn l mBf pánská-nliee 40. I. Telefon: 80S49. *M7 %mM %-^r mMJL lj/ Tiyr^ ^ - Sürgönyeim: Hírlap, Traha. —• * * A Szíovenszkói és Ruszinszkói szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szíovenszkói szerkesztői o Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszeifcesztd| PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ............... ....................mii—iiiiiMi Ilim iniimíbmii mii i i un ..............mi HPiiw Ilin i' -mr nr irm-irn— iiiiij 11 ii wriiTiiPnwriTTTTrrTirrrm“”-T>rwr'iTT —— ai——t—agawBM—MMBwe—iwaBB A ItuszliftsziMM l*Iag9«nr N<eimi»eü !€®®®tgta,«ssmi®s

Next

/
Thumbnails
Contents