Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-06 / 103. (256.) szám
2 V Vasárnap, május 6. földre sújtott bennünket és elkeseredetté tett. Mindez nem volt-e természetes? De az első kábultságból való feleszmélés után, amidőn már áttekinthettünk a romok felett, helyzetünk tisztán állott előttünk. Láttuk, hogy az olyan erőknek eredője, amelyeket ellensúlyozni nem vagyunk képesek, tehát megnyugszunk és beilleszkedünk az nj állam keretei közé. — A trianoni békeszerződés aláírásáig természetesen tiltakoztunk az erőszakos bekebelezés ellen. Ezzel tartoztunk édesanyánknak: az ezeréves magyar hazának és tartoztunk nemzeti öntudatunknak. A béke- szerződés megkötése után azonban — bár tudtuk, hogy mostoha gyermeknek kerülünk az nj portára — fájó szívvel, de józan fejjel és erős akrattal beletörődtünk uj sorsunkba és híven teljesítve állampolgársági kötelességeinket, önérzetesen követeltük lazokat a jogokat is, amelyeknek a megadására a csehszlovák álam magát elkötelezte. — Ha a cseh-szlovák kormányzat belátta volna:, hogy egy önérzetes nemzet tagjaitól nem lehet mást követelni, ha belátta volna, hogy máról-holnapra csak hitvány despe- rádók tagadják meg egész múltjukat, akkor már közelebb lehetnénk egymáshoz. A demokrácia kormányzata azonban nem tudott erre az- emelkedett álláspontra helyezkedni, habéin azoknak segítségével és biztatására, akiknek nem volt hazaíiságuk, nem volt lelki- ismeretük és nem volt szeméremérzetük, ellenünk fordult és a vértelen hadjártat minden eszközével pusztítani kezdett bennünket. A tömeges bebörtönzéstől, a tisztviselők elbocsátásától és a nyugdijak elvonásától kezdve a kulturális és gazdasági sérelmeken keresztül egészen a tömegkiutasítások kálváriájáig mindent el kellett szenvedni a szerencsétlen ártatlanok egereinek. Ezek az oktalanul alkalmazott embertelen eszközök — az uj demokráciának ezek a modern módszerei — okozták és okozzák ma is azt a feszültséget, amely Szlovenszikón és Ruszr.akrajnában a politikai helyzetet jellemzi és amelynek ellensúlyozására az állam egy mindent felfaló hatalmi 'apparátust tart fenn. — Ha cseh-szlovák köztársaságnak gazdasági és stratégiai okokból magyarlakta területekre volt szüksége és ia területeket sikerült neki a nagyhatalmaiktól megkapni, akkor végre is számolnia kell azzal, hogy itt egy millió magyar él, okikét nem lehet innen kiutasítani, sőt nem lehet elcsehesiteni sem, mert ilyesmi még seholsem sikerült, még a németeknek sem Pózenben. pedig ott hetven millió német ál! szemben egy millió lengyellel. Ha pedig mégis ezt akarják megkísérelni, akkor mi okuk van még nekik haragudni ránk és ócsárolni ;?j volt magyar rezsimet olyan állítólagos bűnök miatt, amelyeket ők maguk mint politikai programot állítanak fel. — A csehszlovák kormányzat az, amelynek az adottságokkal és ünnepélyesen vállalt kötelezettségeivel számolva rá kellene lépnie a reálpolitika útjára abban a szellemben, ahogyan arról a köztársaság emelkedett szellemű elnöke minden nyilatkozatában hitvallást tesz. Sajnos azonban Masaryk szellemét hiába keressük a cseh-szlovák kormányzat gyakorlati intézkedéseiben. Már pedig ebben az államban csak az lenne az egyedül helyes ut s csak hu a kormányzat ezt az utat járná, csak akkor lenne joga ahhoz, hogy nekünk szemrehányást tegyen azért, hogy mi nem'csinálunk reálpo- litikát. — Igenis, mi hajlandók vagyunk reál- politikát csinálni, őszinte jószándékkal, hátsó gondolat nélkül, a mai áltamjogi helyzetben lojálisán beleilleszkedve készen állunk a konstruktív munkára, de természetesen minderre csak a békeszerződésben biztosított jogaink elismerésének alapján. Addig, atnig jogok helyett csak sérelmeink vannak, nem csinálhatunk mást, mint sérehni politikát. — Már pedig a mi nemzeti kisebbségi jogainkat — szemfényvesztésre való egyes formaságoktól eltekintve — senki sem respektálja. azok csak papíron vannak meg, de a valóságban nincsenek sehol, mert az összes hatóságoknak legfőbb gondoskodása abban merül ki, hogy ezeket a jogokat részint megkerüléssel, részint nyílt legázolással hatálytalanítsák. Száz és száz dokumentummal tudom ezt igazolni, de c helyen, mint a kormányzati. szellemre jellemzőt, csak azt említem meg, hogy arra az interpellációra, melyben a kassai postahivataloknál magyar szövegű tájékoztató táblák kifüggesztését sürgettem, a miniszter azt válaszolta, hogy a Baseli Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jindriSska 6. szám 1038 nyelvtörvény végrehajtási utasítása- még nem jelent meg. Ez a szerencsétlen soviniszta kormányzati irányzat, amelyet unionista centralizmus néven ismerünk, immár a szlovák nép független elemeit is maga ellen hangolta, sőt gazdasági téren rendszeresen folytatott irány- zatos tevékenysége az eddigi kormánytámogató szociáldemokrata párt egy részét és az egész kommunista pártot is ellenzékbe szorította. * — Az események fejlődése nekünk, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok szövetségébe tömörült keresztényszo- cialista pártnak, magyar kisgazdapártnak és magyar jogpártnalD adtak igazat, nekünk, akik kezdettől fogva hirdettük az itteni őslakosság egységes frontba való felsora- kozásámak szükségességét az unionista centralizmus gyarmatpolitikája ellen, nekünk, akik kezdettől fogva hirdettük és követeltük Szlovenszkó és Ruszkakrajna autonómiáját. Az autonómisták tábora nem várt arányban felszaporodott és ezzel a mi politikánk a legteljesebb módon igazolást nyert. — A kormány — sajfjpst— még mindig nem akar ezzel a reá néz-fedkétségtelenül vereséget jelentő ténnyel számolni és egyrészt sajtójának inszcenirozott üvöltésével, másrészt pedig ta-z alárendelt hatóságok terrorjával akarja a többé már fel nem tartóztatható autonomista mozgalom további fejlődését megakasztani. Hiú mesterkedés! Hogy mennyire az, mutatja az eddigi eredmény. A mi fegyverünk erősebb, mint a hatalom minden fegyvere együttvéve, mert mi az erőszak ellenébe nem erőszakot, de a jogot, a törvényt, az erkölcsöt és az igazságot átütjük. Ha nem engedjük magunkat erről az ösvényről leszorítani, akkor megmarad számunkra az, aminek az eddig elért szép eredményeket is köszönhetjük; az erkölcsi fölény és ennek a tömegekre gyakorolt hatalmas vonzóereje. A cseh-szlovák—magyar viszony — Kormánykörökből többször hallottuk már, hogy amennyiben a cseh-szlovák és a magyar kormány között ©gy, mindkét fél érdekeit kielégítő kereskedelmi szerződés jöhetne létre, a magyar nemzeti kisebbség helyzete máról-holnapra javulna. Mi is hisszük, hogy javulna és éppen azért minden tőlünk telhetőt el is követtünk, hogy ebben az irányban hangalatot ébresszünk, mert tudjuk jól, hogy minden egyéb előnytől eltekintve, a gazdasági forgalom nyomában járó gyakori személyes érintkezés eloszlatná azt a megokolatian ellenszenvet, amelyet a csehek a magyarokkal szemben táplálnak s velünk itt éreztetnek. Azt azonban erkölcstelen taktikának tartom, hogy a cseh-szlovák kormány a bennünket a békeszerződések alapján feltétlenül megillető jogok megadását egy alkutárgyalásihoz tartogatja ellenértékű!. Ez a taktika jelentékenyen megnehezíti a tárgyalások eredményességét is, mert a magyar kormány — az ország- mai páratlanul nehéz helyzetében — alig engedheti meg magának azt a luxust, hogy ellenértékét adjon valami olyanért, ami ellenérték nélkül is kijár nekünk. Kár tehát a tárgyalások ntjábaóiiyen mesterséges akadályokat emelni akkor, amikor tudjuk, hogy főleg Szlovenszkó és Ruszkakrajna csak a Magyarországgal való gazdasági kapcsolat felvétele által emelhető ki abból a rettenetes gazdasági krízisből, amelyben ma sínylődik és amelynek következménye az itteni katasztrofális munkanélküliség is. Erdélynek hasonló közelsége, a mienkkel azonos termelési viszonyai és a román leintek a magyar koronával szemben kedvezőbb diszparitása olyan tényezők, amelyekkel számolni kell, mert éppen ezeknél a tényezőknél fogva mi jobban rá vagyunk utalva a magyar piacra, mint a magyar a szlovdiszkóira. — Viszont kétségtelen az is, hogy a gazdasági kapcsolat felvételének nélkülözhetetlen előfeltétele a jó szomszédi viszony, amit károsan befolyásolnak a mindig megismétlődő határincidensek. En nem tudom megállapítani, hogy ki ezeknek a sajnálatos ösz- sze tűzés éknek az oka, csak azt tudom, hogy ezek miatt megint csak a cseh-szlovákiai magyarságnak kell ártatlanul szenvedni. A residtörvérty Azóta, hogy legutóbbi ülésünket tartottuk, legnevezetesebb belpolitikai esemény, hogy a törvényhozás koalíciós pártjai ke- resztti]forszirozták a köztársaság védelmérő! szóló törvényjavaslatot. Ám mi ezt a törvényt is tiszteletben fogjuk tartani, anélkül, hogy a mai kormányzati iránnyal szemben való politikai ellenállásunk a legcsekélyebbet is veszítené intenzitásából. Az ellenzéki hangulatot eddig sem mi csináltuk, hanem a kormány és a hatóságok intézkedései idézték azt fel. Ami bennünket illet, mi ennek az uj törvénynek keretei között is eredményesen folytathatjuk az erőszak politikája elleni munkát, mert a közönség most már igen jól tudja, hogy hol keresse a barátait, teljesen tájékozva van, hogy melyek azok a politikai pártok, amelyek az itteni őslakosság érdekeit szolgálják és melyek tolják a gyarma tivolitika szekerét. — A mai kormányati rendszernek Szlo- venszkón és Ruszkakrajnában — rendtörvénnyel vagy anélkül — vesztett ügye van. Annak befellegzett. Viszont egy sovinizmustól mentes, a kisebbségi jogokat tisztelő es ennek a területnek gazdasági érdekeit őszinte jóakarattal felkaroló politikával sok mindent helyre lehetne hozni. A gyűlölködésnek az a hideg, jeges szele, amelybe az európaszerte mindenütt felhangzó panaszok jajszava ma még belevesz, majd lassan elül, a rideg közönynek mocskos, szürke felhőtömegét pedig át fogják törni a keresztényi szeretetnek s az abból fakadó megértésnek tündöklő, meleg Petrogahi Oszkár dr., a losonci központi iroda igazgatója, hosszabb jelentésben számolt be a központi irodának a legutóbbi ülés (1922 augusztus 14) óta kifejtett működéséről és a közéleti eseményekről. E beszámoló eísö részében jelentette, hogy a pártok vezetőinek kívánságára a múlt év novemberében esedékes volt vezérlőbizottsági ülés egy behívásától eltekintettek, hogy ugyancsak a pártvezetők kívánságára december és január hónapban meglátogatta az összes jelentősebb központokat s mindenütt beható tanácskozásokat folytatott a magyarság és németség vezetőivel; jelentette továbbá, hogy állampolgárságának megvonása következtében Hefty Qy. Andot, a Zipser Deutsche Partéi volt főtitkára a Vezérlő és Közös Bizottság tagjainak sorából kilépett és ho^y helyébe a szepesi német párt Zabét Oszkár mérnököt delegálta. Közölte, hogy a Bánd dér Landwirte nevű német politikai párt szlovenszkói körzete a Zipser Deutsche Partéi utján bejelentette a Közös Bizottsághoz való csatlakozásra irányuló szándékát, hogy a központi iroda üdvözölte a jugoszláviai Magyar Pártot megalakulása alkalmából, hogy az iroda barátságos összeköttetést létesített az erdélyi magyarság több vezető egyéniségével és hogy az iroda belépett a Bécsben megalakult kisebbségi statisztikai társaság tagjai közé. Majd röviden beszámolt a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga újjáalakulásáról, továbbá a legutóbbi vezérlőbizottsági ülés határozatainak végrehajtásáról. Ezek után a kővetkezőket mondotta: Tekintetes Vezérlő Bizottság! Utolsó ülésezésünk óta előfordult közéleti eseményekről a következő tiszteletteljes jelentést terjesztem elő: A politikai helyzet, nemzeti kisebbségeinknek politikai és gazdasági helyzete nem változott, a viszonyok változatlanul rosszak. Bár a mnlt év október hó 7-én kinevezték az uj kormányt és az eltávozott Benes kormány helyét Svehla Antal dr. miniszterelnök kormánya váltotta föl, ez a kormányváltozás csupán személyváltozást jelent, amely változások minket egyáltalán nem érdekelnek, sorsunkra kihatással nem bírnak, a rendszer ugyanaz. Az uj kormány is a cseh nemzeti pártok koalíciójára támaszkodik és amint a kormányválság elintézésénél az azt megelőző hosszú tárgyalásoknál teljesen kizárták a köztársaságban élő nemzeti kisebbségeket, úgy nem vették figyelembe a nemzeti kisebbségeket azóta sem, mióta az uj kormány intézi az országnak ügyeit. Képviselőink deklarációfa Az uj kormánynak a parlamentben október 24-én történt bemutatkozása titán a kormány- program tárgyában megindult vita során a mi képviselőinknek álláspontját Palkovich Viktor fejtette ki és az egész magyar népnek helyeslése mellett mutatott rá a kormányzati politika tarthatatlanságára. Rámutatott a felolvasott nyilatkozatban arra, hogy az uralkodó kormányzati politika a közszabadság jogait velünk szemben nem respektálja, szervezkedésünket lehetetlenné teszi, egyesületeinket feloszlatják, nyelvi és iskolajo- gaimkat érvényesíteni nem engedik. Rámutatott a nyilatkozat a kormány gazdasági politikájának’ nemzetünk ellen irányuló tendenciájára, e gazdasági politikának arra a következményére, amely az egész iparnak megbénítására és ezzel kapcsolatban odavezetett, hogy a köztársaságban két- ségboejtőeu nagy a munkanélküliek tömege. Ezek előrebocsátása után képviselőink nyilatkozata követelte, mint a válságból egyedüli kivezető utat a mostani rendszerrel való teljes szakítást és az napsugarai. Aki ebben nem hisz, az ne higy- jen Európa jövőjében sem. Napsugár nélkül nincs étet, hanem csak megdermedés; keresztényi szeretet és az ebből fakadó emberi szolidaritás magasztos goudosatáíssk újbóli feltámadása nélkül Európa részére nincsen regeneráció és az emberek élete itt önvádak harcává fajulhat csak. Bizzunk tehát a szebb jövőben, amely jönni fog, mert jönnie kell. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az elnök indítványára a bizottság köszönetét nyilvánítja a losonci Központi Irodának eredményes munkálkodásáért. Alelnokválasztás Ezután Petrogafly igazgató bejelentette, hogy Kéler Tibor dr. a közös bizottság alelnöki tisztségéről lemondott s hogy a tisztségre a Zipser Deutsche Partéi Nitsch Andort, a párt elnökét hozta javaslatba. Indítványára a vezérlő bizottság Nitsch Andort egyhangúan jelölte az alelnöki tisztségre és megválasztását javasolta a közös bizottságnak. A közös bizottság délután Nitsch Andort alelnökké választotta. összes népek testvéries megértésen alapuló ni rendszer bevezetését. Kívánták a nemzetgyűlés azonnali feloszlatását s az uj, igazságos kerületi beosztás mellett és Szlovenszkón és Ruszinszkón egészen azonos szabályok alkalmazása mellett teljesen szabad választások megejtését. Követelték, hogy a választásokon Szlovenszkó és Ru- szinszkó népeinek megadassák a lehetőség arra, hogy akaratukat autonómiájuk kérdésében kiíe® jezésre juttathassák és ezen akaratot a jövő nertPfc zetgyülés föltétlenül respektálni köteles legyen. Atrocitások — Képviselőinknek deklarációjára a kormány nem tartotta szükségesnek, hogy arra csak feleletet is adjon. Ellenkezőleg; tovább haladt elődjeinek utján és a kisebbségekkel szemben ugyanazt az eln3romó politikát folytatja, amely a köztársaságot a romlásba viszi. Az erőszakoskodások nem szűntek meg. Nem akarom részletesen felsorolni az atrocitásokat, csupán példaként említem a kassai esetet, ahol február 4-én tulnyo- mórészben állami tisztviselőkből és egyéb a hatóságoktól függő elemekből álló tömeg erőszakkal behatolt a magyar színházba, onnan a magyarnyelvű feliratokat eltávolították, összetépték és munkájukat elvégezve az utcán zajongva követelték minden helyen a magyar feliratok eltávolítását, a magyar nyelvnek teljes kiszorítását és közben békés polgárokat tettleg mznltáltak. Tudomásunk szerint megtorlásban nem részesültek, sőt a hatóságok a megtorlás iránt nem is. tettek folyamatba semmi eljárást. Ugyancsak megtorlás nélkül maradt Gálszécs jegyzőjének, Ste- pán urnák a viselkedése, aki egy hivatalába belépő polgárt azért, mert magyar nyelven beszélt ezekkel a szavakkal támadott meg: .,Ki kell rúgni azt, aki hivatalban magyarul mer beszélni". Gömörmegyében Kisvisnyó, Felfalt! és Szkalcs községekben történt meg, hogy a cseh-szlovák csendőrség még a temetőkből is eltávolítja a magyar felírásokat és tót felírást! fejfákat állíttatott, fel. Gondoskodunk arról, hogy hasonló intézkedések ne merüljenek ei a feledésben és azokról tudomást szerezzenek mindenütt, ahol döntenek a kisebbségek sorsa felett. A gyűlések betiltásai most is tmpirenden vannak. Bár a lefolyt idő alatt a polimai perek száma csökkent, azért nem szűntek meg. Az egységes ellenzéki taktika hiánya — A parlamentek működése a lefolyt idő alatt is igazolta bizalmatlanságunkat a köztársaság törvényhozó testületé iránt és megerősített abban a megállapításunkban, hogy parlamentáris utón, annak mostani ügyrendje és jelenlegi összeállítása mellett sérelmeink orvoslását és jobbra- fordulását nem remélhetjük. Igaz ugyan, hogy a* a koalíció, amely a jelenlegi kormányzati többséget alkotja, most már csak elenyésző többséggel rendelkezik és a legújabb események arra mutatnak, hogy a koalíciók belsejében a bomlás tovább terjed. Ilyen körülmények között a kormánynak és egész rendszerének a megbuktatása nem képezne nagy nehézséget. Más országokban, ahol a páriámén tár Izmusnak nemcsak a tormáit, hanem a lényegét is fen tartották, egy kormány, amelynek csak pár főnyi többsége van. hetekig sem képes magát fentartani. Itten azonban a parlamentarizmus csak formaság, amelytől könnyen függetleníti magát a kormány. Megkönnyíti a kormánynak a helyzetét az ellenzéknek sajnálatos magatartása. — Bár a kormány politikájú és másrészt minden egyes ellenzéki párt politikáia között szinte kiegyenlithetctleii ellentétek vannak és bár az ellenzéki pártok között igen eltérő politikai programjaik ellenére sok találkozási pont vau, Így különösen a kormánynak a Közszabadsági jogokkal szemben követett rendszerének » megítélésében, nemkülönben gazdasági polltlkáPetrogalli WbmMmw f elemíése m iroda iBBiiSfiiidéséfflII és a M&x&leúm esemén^ekrél.
