Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-30 / 120. (272.) szám
Szerda, május 30. ffiytGfilMíGWRTftRTA-P szövetnek a íöldön úszó darabját. Termesze les, hogy a külpolitikai helyzet alakulása a cseh-szlovák köztársaságra aszerint fog kihatni, amilyen hatással leend az magára a francia tultengésre. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a francia külpolitika, minden látszata ellenére a szilárd következetességnek, az utóbbi időkben ideges, kapkodó, ihintha valami közeli vihartól tartana. Hogy ez a vihar hol törhet ki? Azt persze nem tudni. Sehol és mindenütt. Gondoskodtak róla a békemü kontárjai. Érdekes beszélgetésünk ezzel véget ért. Rövid mimkaülések a szenátusban. Svehla megjelent az ülésen. Másként mérnek a kormánypártiaknak, másként az ellenzékieknek. Prága, május 29. A szenátus hosszabb szünetelése után összehívott mai ülése a szó-szoros értelmében vett munkaülés volt, minden emóció és izgalom nélkül. Alig egy órán belül két ülést is tartott a szenátus és ez alatt több javaslatot és mentelmi ügyet tárgyalt le. Az ülések egyedüli érdekessége, hogy Svehla miniszer- elnöik több havi távolléte után ma jelent meg először a tör vény hoz,ás palotájában. Mikor Svehla miniszterelnök az ülésterembe lépett, az előadó a kormánypárti szenátorok üdvözlései miatt alig tudott szóhoz jutni. Soukup elnök ezért igy szólt: ,,Uraim, értem ugyan az örömüket, de azért nyugalmat kérek". Az elnöknek az az emunciója nagy derültséget keltett a;z egész házban. Az ülést Soukup szenátor vezette, aki napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a köztársasági elnök feleségének haláláról és bejelentette, hogy a ház elnöksége közvetlenül a gyászhir vétele után részvétét nyilvánította az államfőnek. Az elnöknek ezt a bejelentését állva hallgatták végig a szenátorok. Miután második olvasásban elfogadták a Németországgal kötött kiadatási szerződést, Klecsák és Dedits bizottsági előadók jelentései után vita nélkül elfogadták első olvasásban a nemzetközi ópiumkonvencióról szóló törvényjavaslatot. Majd elfogadták azt a törvényjavaslatot, mely az 1873. évi osztrák bűnvádi perrendtartás módosító 1919 december 18-án kelt törvény megváltoztatására vonatkozik. Ezt a javaslatot Krousky szenátor és társai nyújtották be, az előadója Procház- ka és vita nem volt. Az első ülés ezzel véget ért. Tíz perc múlva megkezdődött a második ülés, amelyen több javaslatot utaltak az illetékes bizottságokhoz. így a katonai szolgálati viszony rendezéséről és a katonai fegyelmi jogról, valamint az állami és kisebbségi nyelvek tanításáról, végül a Bustehrádi vasút államosításáról szóló javaslatokat. Lazsó rolnickapárti szenátor mentelmi ügyében a szenátus — amint az kormány- párti tövényhozók esetében már igy szokás, — megtagadta a bepöröl’t szenátor kiadatását. Ezzel a második ülés fs véget ért. A következő ülés holnap lesz. Napirenden szerepel a büntető novella második olvasása, valamint az állami vagyon elidegenítéséről és a pocserád—vrkmanni vasút megvételéről szóló javaslat. A napirend harmadik pontja Klofács, Klouda és Stastny szenátorok mentelmi ügye, akiknek kiadatását Budapest, május 29. A Nép cimii lap j jelentése nyomán több külföldi lapban, igy a; Prager Tagblattban is. hir jelent meg' arról, | hogy a jóvátételi bizottság amaz albizottságának, amely a jóvátételi bizottság döntése | értelmében Magyarország gazdasági helyze- tét hivatott megvizsgálni, elnökévé Clark; prágai angol követet nevezik ki. Clarknak a | kinevezése állítólag olyan belpolitikai változ- j Vrbcnskyék kérték, továbbá Heller német szociáldemokrata és Matuscsák kommunista szenátor mentelmi ügye. Jellemző, hogy a mentelmi ibzottság Klofácsék kiadatását ellenzi, mig ellenben javasolja Heler és Matuscsák kiadatását. Végül pedig a képviselőház némely halasztási kérelméről is fognak tanácskozni. A szenátus munkarendje, A plenáris ülést megelőzően a klübelnö- kök értekezlete volt, amelyen megállapították a szenátus nyári munkaprogramját. EI- h atá ro z t ák, 11 og y a sz en á lu s h olmp, szierd áh ülést tart, majd rövid pihenő után a jövő héten három ülésre ül össze. Ezután elnapolják a szenátust, úgy hogy a ház már csak július elején ül ismét össze. ■tatásokkal lenne összefüggésben, amelyek hasonlóak ahhoz, amiket Clark 1919 októberében az antanthatalmak megbízásából keresztülvitt. A Nép ezzel a hírrel kapcsolatosan fantasztikus kombinációkat is közöl és ezeket a La Giusticia cimii olasz szocialista lap hasonló tartalmú jelentésével igyekszik alátámasztani. Illetékes helyen ezekkel a híresztelésekkel szemben a sajtónak kijelentették, hogy szó sincs arról, mintha belpolitikai garanciákat követelt volna az antant. Ezt annál kevésbé tehette meg, mert ellentétben állana a békeszerződésekkel. A Cüark-fé’e kombináció is merő kitalálás, mert, ami lehetséges volt 1919-ben, az már nem lehetséges ma. Az antant akkor megbízottat küldött Magyarországba, hogy a különböző politikai törekvések között a hatalmak fölfogása szerint próbáljon rendet teremteni. Az antant Magyar- ország függetlenségét és szuverénitását a Frjedrich'kormány idejében még nem ismerte e! teljesen. A trianoni szerződés azonban nemcsak elismeri, hanem garantálja is Magyar- ország függetlenségét és szuverénitását. A jóvátételi bizottság tehát nem kerülhet ellentétbe a trianoni szerződéssel, mert annak végrehajtása céljából alakult meg. Ettől eltekintve, teljes lehetetlenség a fönti föltételek fölállítása azért is, mert a magyar kormány nyomban otthagyta volna a tárgyalóasztalt, ha a legcsekélyebb olyan beavatkozást is tapasztalt voln^, amely az ország szuverénitását sértené. A híreszteléseknek semmi alapjuk nincsen, puszta kitalálások és közönséges kutmérgezések, amelyek annál veszedelmesebbek, mert a magyar sajtóban eddig nem volt senki, aki ilyen messzemenő lehetőségeket tárt volna föl az antantnak. Nevetséges az az állítás, mintha az antant Clarkot vagy Garamit akarná gazdasági szakértőül Mgyarországba küldeni. Magyarországba a jóvátételi bizottság egyik szakértő bizottsága fog jönni, tehát sem Garami, sem Clark nem kerülhetett szóba már csak azért sem, mert egyik sem tagja a jóvátételi bizottságnak. ffaniosztfilciis hírek a Jóváiéieli sM®siáés©wéI Felhők ültek az égen, komoran, sötéten; vihar előtti fülledt, nagy csönd tompán lefogta a város álmos szemet. A nyitott ablakok mögött buis — fáradtan ültek az emberek, mintha a tikkadt éjszaka álma meghajtotta volna nyakukat. Reményevesztett — bágyadtan kaszált a lába, amint a tető gerincén tétován előre csúszott. Végighasalt a meleget pár ár zó cserepeken. mormolva kár omolta fogyó erejét. Nem voltak már uj szavak, a csönd tikikadt fátylán megrekedt a gondolat. Csak bámult a tetők felett a felhőkormozta végtelen sötét felé. Lemondó bánattal feje alá billent a két keze, hogy anyi fáradt estén összehordott temető-kincsét nem tudja hangos szóval felijeszteni. Agyak és szivek némán és rothadón pihennek, tétlen a nagy hadsereg, hiányzik az élő, harsogó szó, amivel a világnak hadat üzenne. Az ablakokban hajtott fejekkel emberek pihenték az éjszakát. Tompa, forró, éle te t- ernyesztő csend volt, se könny se kacag gás nem rezdült alatta. Egy asszony lenge ruhában, alólta.n hajtotta fejéi az ablak hűvös vaspárkányára, két karja kicsuklott az emésztő, csillagtalan sötét felé, enyhülést várón. Föntről, a tetőről csak nézte az őrült, unalmasan, majd — élettelenül, bomlott agyában valami régen temetett emlékezés kísértett. Lázcserepes, forró ajka kérdő — gúnyosan, fakón az éjszakába suttogott: — Szerelem?! Az áléit asszony felütötte fejét, pillája ébren mozzant, az arcán kirózsállott a feléledés. Két izzó szemével az örült rámeredt és valami vidám villám cikkázott vég' az ajka szögletén. Hangosabban, biztosabb erővel kondult hangja: — Szerelem!! Mosolyba iv-e lödé ajkán mint a halk, sikongó simítás csiklandozva ömlött a szó. Vágyaknak duzzadó, buja hullámát ringatta a meghintázott csöndben, szerelmes sóhaj, csókos remegés, testek illata, ajkak bíbora, bomlott testek tánca, mámornak kacagó, szédült szivárványa minden kizengett belőle. — Szerelem!! A hang messzebbre hullott, más fásult arcokon is átjátszott az élet színe. Mintha a bágyadtan megálló sziveket serkentő ujjak finoman érintenék, megkopott hangjuk, mintha uj ritmusba vágna, a tikikadt éjszakában fel dobogtak. Most széles v.igyorba ráindult az őrült arca és a lomha éjszakában tüzelő torokkal, mámoritíasan közéjük ordította: — Szerelem! Szerelem! Szerelem! Halottá a szivek meg dobbanás át, amint felriadva verték a borda-falat, szédült erővel egymás felé döngették a testeket és az ajkakon az eltikkadt csókpatak felfakadt. Cserepek csusszautak talpa alatt, amint kacagó táncát járta a tetők ormain. — A szivek szavát már, megtaláltam! Kiálltam fogok és megdobbannak mind a szivek, veszett-dühösen, robbanó erővel! Halál-igában csendesen nyugvókat felijesztem én egy hangos szavammal! Hőséggel terhes él, add a másik szót Is! És én szét ütöm a világ korhadt kérgét! Valami részeg dúdolva bandukolt az utcán, megállt, izzadt homlokát egy ház kövéhez hajtotta, a két keze tétován, ferdén kaszáit. Kotorva keresett valamit a mély zsebekben, ügyetlen kezén fennakadt a szövet, a zseb fáradtan kifordult és egy pénzdarab hangosat csengve a kőre esett. Az ablakok mögött az arcok fölfigyeltek, a csengés kicsalta őket a sötét felé. Az örült belenevetett a messzi éjszakába, megtalált örömmel pengette a második szót. — Pénz! Pénz! Pénz!! Mintha nehéz arany márványra kop- panina, úgy zengett fel a szorított fogak közül a hang. Guruló ezüstök száguldó hajszája, rohanó aranyaik megszédült futása, kinyújtott karok tépő, vad tusája, éhes és vad harcok emésztő láza, csengve, zengve, kacagva, zokogva remegett hangjában az arany. — Pénz! Riadtan forogtak körül a fejek, az agyak vágyó, rohanó munkába kaptak. A vágyak végtelenbe markoló, kapzsi ereje, a gondolatba indult ezernyi agy elhajtotta a lomha álmosságot és szétcsapó erővel malmozta az arany ihletét. A fáradtság Jeoldódott a szemhéjjakról, megremegtek a fejek, mohón itták a feléjük áradó hangot és dühös erővel keresték a láthatatlan kincseket. — Most, most a másik szó is megvan! Ember! viszem a megváltásodat! A két szóban születtél és én a két szóval hozom a megváltásodat! Elpusztul minden, ami rothadva, véres vitával élte az évezredeket, mert én a két szóval meghasitom az élei tengyelyét! Két szóval uralkodom most könyörtelen Ítélettel mindenki felett: Pénz! Szerelem! A tető gerincén végigcsuszaimlott siető lábbal, az utca kövén a kormos sötétben nagyokat botlott és rohant a dombok felé. Az égen már egészen sűrűire fogta d'us szárnyát a viharra váró felhő, a fák tikkad- tan bólongatták az eljövendő zivatar nehéz átkát. Mint egy haragos jeladás, a fekete égről kicsattant az első, kéken viruló villám, mélyen, dübörögve ordittottak rá vissza a hegyek. Réteken rohant a csukló lába, bokrok tüskéje cafattá tépte ruháját, ágaktól verdesett homlokán ki serkent a vér és ngy száguldott végig a dombok alatt, mint egy keserű, vonagió megbomlott átok. Remegő, dadogó kezekkel hányta félre a köveket, alattuk kibomlott a kút fekete szája. Villámok sűrű barázdát róttak az égre, a dombok, mint a riadt állatok magasra húzták hátukat, a föld bömbölve sírta a fülledt éjszaka nehéz kisértését. Remegve, célhoz-érkezctt örömmel állott a kút szélen, fölébe hajolt, kacagó gúnnyal csillogott ki gyűlt két szeme, homlokát vér és verejték piszkosra csapzotta, hangja Huszár Károly megcáfolja, hogy koalíciós kormány alakításáról tárgyalt. Budapest, május 29. Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke a nevével kapcsolatosan fölmerült kombinációkról igy nyilatkozott újságírók előtt: — Azok a hírek, amelyek prágai utamat egy koncentrációs kabinet alakításával hozzák kapcsolatba, valótlanok. Sem Clarkkal, sem senkivel Prágában erről nem beszéltem. Ilyen követelésnek még a gondolatát is elutasítottam volna. Prágai utammal minden tekintetben Bethlen István gróf miniszterelnököt kívántam támogatni, akit a jövőben is támogatni fogok. Mende-mondákra és tendenciózus kutmér- gezésekre kár sok szót vesztegetni. Elnapolták a nemzetgyűlést. Bethlen nyilatkozata elmaradt. Budapest, május 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A nemzetgyűlés ma délelőtt öthetes szünetelés után összeült. A folyosókon eddig nem tapasztalt élénk élet uralkodott. Az ellenzéki vezérek fölkeresték Szcitovszky Béla házelnököt és arra kérték, hogy mivel ia miniszterelnök előtt szóvá fogják tenni a választói névjegyzékek összeállitása körül történt visszaéléseket, míg a miniszterelnökkel való tanácskozásaikat nem fejezték be, ne nyissa meg a Ház ülését. Kérték tzonfölíil arra is, hogy tegye lehetővé az ellenzéki pártszövetségnek, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén napi- ren delőtti fölszólalás, vagy sürgős interpelláció formájában tehesse szóvá a névjegyzékek összeállitása körül tapasztalt sérelmeket. A miniszterelnök a belügyminiszter társaságában fogadta az ellenzéki pártszövetség vezéreit: Vázsonyi Vilmost, Rassay Károlyt, Payer Károlyt, Drózdy Győzőt, Farkas Istvánt, Rainprecht Antalt, Pakots Józsefet és Dénes Istvánt, akik a fővárosi választói névjegyzékek összeállitása miatt emeltek panaszt. A; miniszterelnök előtt az ellenzéki párt- szövetség nevében Vázsonyi Vilmos beszélt és kifejtette, hogy a választói névjegyzékek összeállitása körül óriási visszaélések történtek. Az ellenzék ragaszkodik a sérelmek orvoslásához, bár nem kívánja1, hogy az ösz- szeirást megsemmisítsék, mert ennek alkotmányjogi akadályai is lennének. Kéri a miniszterelnököt, hogy a kormány pótrendele- tet adjon ki, amely az eredeti rendelet vitás pontjaira is világosságot dérit. Bejelentette, hogy a 36. választókerületben a választók nyolcvan százalékát, orvosokat, ügyvédeket. harsogva sivitva üvöltött a1 zengő mimfdenség alatt. — Leszakadt a végtelenből a föld;, mint az érett gyümölcs és az örök, unalmas kerengősben már'minden porszeme megrohadt. Eljöttem én, hogy szét rúgjam a világot két szavammal! A rohadt gyümölcs héjáit már egészen belepték az undokt1 kukacok: az embereik! Agyukkal, szivükkel, vájták, vésték, rohasízto'tták halomra a testét! Föld! Én megváltlak ma minden kínodtól. Mély kút tudom, a szivedig ér, agyat és emberszivet öntöttem beled ezernyi sokat. Csak két szavam van és megrepesztem vele a korhadt tengelyed. A szivek szavamra riadtan dobbannak, az agyak vad erővel gondolatba döbbennek, egy szempillantás miniden érző ereje kilobban bennük és szétrobbantják a poshadt kérgedet! Hal ottan hull szét a kérges gyümölcs, elmúlik rólad a férgek hada. Szédülő teste a kút káváján mélyen behajolt, két görcsös keze a poriadé föld omló rögébe kapaszkodott és úgy ordította az utolsó ítéletet. Tompa liöngéssel renget vissza a hangja a mérhetetlen, mély utak felék — Agyak, szivek, én romboló, pusztító hadam! Két szót hoztam, az élet örök átkát és áldását. Dobbanjatok meg őrjöngő erővel és tépjétek meg a föld fáradt testét, mint ahogy kis tusában megtéptétek sokszor az emberét. Agyak, szivek, a rombolás jelszavát most közétek dobom, robbanó erőtök vesse szét a föld sarkait. Pénz!! Szerelem!! Villámok szaladtak kékeié ívben, dörgés ordított végig a vihar-korbácsolt dombok felett, a föld mélyen megrengett a nehéz tusában, az örült haláiba-szédiüiten bukott a mélybe, a kút fekete sikátorán . . . Eljött a hajnal, derűsen, nyugodtan, a föld egyhangúan forgott tovább, a pénzt és szerelmet -változatlanul lörőMélk tovább az agyak és szivek. Sir Cfcnrlfi iMi®g|C€stelI@& Prága, május 29. A Nép híréről munkatársunk nak alkalma volt kérdést intézni Sir George Gerk prágai angol követhez, aki kijelentette, hogy a Magyarországba küldendő antant-bizottság elnökéül való állítólagos kinevezéséről mit sem tud. Nagy meglepetéssel olvasta « „Prager Tagbatt" erre vonatkozó cikkét s csak e cikkből értesült először a személyével kapcsolatosan elterjedt hírekről. (m. gy.)
