Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-14 / 85. (238.) szám

3 Szombat, Jprllts 14. catoijáh a lenöuelcseh szövetség hírét. Prága, április 13. A Gomer e delta Séta április 8-dki szá­méiban Zimgiarelti, az ismert olasz publicista azt irta, hogy Benes cseh-sdiovák külügy­miniszter május havának első napjaiban uta­zik Lengyelországba és ennek a látogatásnak igen nagy a jelentősége, mivel valószínű, hogy ebből az alkalomból lengyel—cseh­szlovák szövetség kötésére kerülhet a sor és hogy Prágia csatlakozik ahhoz az egyez­ményhez, amely Varsó és Páris között máris létezik. A Ceské Slovo, amely, mint a nemzeti szocialista párt szócsöve, közel áll Benes- hez, ma újból megállapítja, hogy Benes nem szándékozik Varsóba utazni. Ezzel — írja a lap — elesik minden kombináció, amely a lengyel—cseh-szlovák szövetség­ről stb. felmerült Demars a hinti hafárlncldens miatti Prága, április 13. A kormány prágai németnyelvű lapja arról értesül, hogy a cseh-szlovák külügymi­nisztérium a himi határincidens ügyében már interveniált Budapesten. A cseh-szlovák kor­mány ez alkalommal úgy akar eljárni, hogy — amint a kormánylap kifejezi magát — az igazságnak mindenesetre érvényt szerezzen. A kormánylap szerint erélyesebb eszközök­höz nyúlnának, ha az ügyet nem intéznék el a legigazságosabban. Az az erélyes rendsza­bály, amelyre céloz, — úgy látszik — a cseh-szlovák köztársaságban tartózkodó ma­gyar állampolgárok kiutasítása. Soupal bűntársai fittyében megkezdődött a lőtargvatós. Prága, április 13. Rasin gyilkosának, Soupal biztosítási ügynöknek bűntársai büntetőügyében ma reggel 9 órakor a prágai országos törvény­szék büntetőtanácsa előtt megkezdődött a fő- tárgyalás. Vádlottak Kahula Szaniszló laka­tossegéd, Balonn József kőműves, Netusil Ru­dolf gépész, Novotny Károly szerelő, No- votmy Ferenc munkás és Pribyl Mária irodis­tanő. A vád az osztrák büntetőtörvénykönyv 212. szakaszába ütköző bünsegélyezés bűn­tettére van alapítva,, mivel a vádlottak, noha módjukban állott volna, a tervezett me­rényletet nem jelentették föl. Netusil Rudolf gépészt azonfölül még azzal is vádolja az államügyészség, hogy az osztrák büntetőtör­vénykönyv 305. szakaszába ütköző vétséget követte el azzal, hogy a Rasin elleni merény­letet helyeselte. A vádlottak fiatal emberek, a legfiatalabb húsz éves, a legidősebb hu­szonhét esztendős. Mindnyájan németbródi lakosok és cseh nemzetiségűek. A íőtárgya- lásnak legelején az állam ügyész azt indítvá­nyozta, hogy mivel az ügy a legszorosabban összefügg Soupal büntetőügyével, a főtár­gyalást titkosnak nyilvánítsák. Stein Zsig- mond dr. ügyvéd a védők nevében kérte a bírósagot, hogy ezt az indítványt ne fogadja el. A bíróság azonban az ügyészi indítvány értelmében ngy határozott, hogy a főtárgya­lás titkos legyen. A tárgyalótermet a bíróság e határozata alapján kiürítették és csak hét bizalmiférfiunak, akik valamennyien cseh új­ságírók, engedték meg, hogy a tárgyaláson részt vegyenek. Hr©MIi€aa,á füflléipe&ti l»r^ií§&I»saia. A bemutató előadás. — Mit csinál a „vaskirály"? — Mégsem rossz dolog vasat harapni. — ?... — A feleséged megcsal... — Mit? — pattant fel Izsók. — Rága­lom! Bizonyítékom van rá, hogy a te felesé­ged ... — Ne beszélj, ne ordíts te ... Nézdd, itt a gomb feleséged kabátjáról, amit Gazsi lakásán találtam. Azt hiszem, alapos bizo­nyíték! Mit keres egy tisztességes nő egy agglegény lakásán? — szólt Pálos s kitette a gombot az asztalra. Izsók bámult egy darabig, aztán egy­szerre világosság gyűlt agyában. Arcán csöndes mosollyal, lassan benyúlt a zsebébe és ő is kivett onnan egy ugyanolyan gombot. — Nesze! A Gazsi lakásán találtam ma délután, — szólt Izsók és letette az asztalra a delfktumot. — Ez Gazsi müve, ~ mondták egyszerre és nem tudták, nevessenek-e, vagy bosszan­kodjanak. — Na megállj, gazember! Te fogsz min­ket ugratni?... Gyere csak elő, vén csibész! Gazsi belépett. A két férj egyszerre rá­rohant. — Engem csaptál be, vén deres? — kér­dezte Pálos. — Hát engem? — kérdezte Izsók. — Nem! Nem! — mentegetőzött Gazsi. — Mindkettőtöket, — tette hozzá alig hall­hatóan. — Nahát, mégis nagy kópé vagy te, Gazsi. Mi már egymás fején kerestük a szar­vakat, — mondta Izsók s már ők is nevettek. — Soh‘se keressétek, — szólt Gazsi le­mondóan és sietett vissza az ajtó mögött hal!gatózó asszonyok közé. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 Prága, április 13. (Saját tudósítónktól.) Budapestre nem enged­ték be a vaskirályt. Breitbart tehát Prágába jött. De nem jött egyedül. Magával hozta sárga autó­ját, amelynek oldalára hatalmas betűkkel van odapingálva: Breitbart. Az autó hátán pedig vas­korona ékeskedik. Egy héttel ezelőtt tűnt föl a prágai utcákon. Tömeg vette körül. Mert meg kell adni, a reklám­hoz ért. Nem jár soha egyedül. Soífőrjét és ina­sát libériába bujtatja és folyton magával viszi. Sapkájukon ott díszeleg az elmaradhatatlan* szó: Breitbart. Fölvette a vaskirály nevet. Ki adta neki, senki sem tudja, de viseli. Az utcákon napok óta hatalmas plakátok ordítoznak: Breitbart, a vas király április 12-éu lép föl először a Divadlo Va­rietében. Elmentem én is megnézni a vaskirályt. Kiváncsi voltam, hogy miket mivel az az ember, aki a különben nyugodt excsászárvárost négy hó­napon keresztül lázas izgalomban tartotta. A Divadlo Varieté hatalmas terme csaknem szinüitig megtelt. A műsor utolsó száma volt Breitbart. Hirtelen elsötétül a szinpad, majd harci induló hangzik föl. Egy római ruhába bujt kürtös lovagol be a színpadra. A lóval baj volt Nem akart engedelmeskedni. Folytonosan hátrált. Kis vártatva nyolc római gladiátor vonul be, elhelyez­kednek a szinpad két oldalán, majd hét meztelen lábszáru római katona követi őket, nem egészen stilszerü ruhában. Pillanatnyi csönd, maid föl­hangzik a kürtjei és két fehér lótól vont római biga robog be a színpadra. A kis kocsiban Breit­bart áll imperá+ori díszruhában, gőgösen, mint Antonius és cicomásán, mint Gleopatra. Sovány taps. Breitbart-imperátör kiszáll a kocsiból, le­gyint a kezével és a meztelenlábu szolgasereg eltűnik. Breitbart a közönségen gőgösen néz végig. Jól szemügyre veszem. Még rajta van az imperá- tori díszruha, de látszik rajta, hogy bölcsőiéi nem az itáliai kék ég alatt ringatták. Csatlósok ugranak hozzá, lecsatolják véntezetét. Sisakját is leveti s ott áll hatalmas izmaival és göndör­iürtü fejével. Produkcióit még nem kezdi meg. illőbb bámultatja magát. Izmait mutogatja. Fe­szülnek a karok, messzire kidomborodnak izmai, 'lágy csönd. Mindenki vár. A vaskirály komédiá­ik. Egész jó színész veszett el benne. Ha nem azzal passziózna, hogy puszta kézzel vasat liajlit. mint szinész is meg tudná keresni a kenyerét. Egy kicsit talán a megengedettnél is jobban szi- nészkedik, egy kicsit affektál, egy kicsit komédiá­ink, de neki — ugylátszik, vagy csak ő hiszi úgy — mindent szabad. Impresszáriója a közönség köréből szakem­bereket: orvosokat, fogorvosokat, kovácsokat és mérnököket invitál a színpadra. Hatan föl is men­nek. Breitbart kötényt vesz magára (különös lát­vány: kötényes gladiátor) és működni kezd. Hogy miket csinál, azt igen nehéz lenne részletezni Behajlit vaslemezeket, spirálisokat formál vasru- dakból, szétszakít láncszemeket. Mellével és lá­baival hidat csinál és egy körhintát helyez rá. A körhintába hat embert ültet és nyugodtan for­gatja. Szöges hevederre fekszik, két lejtősen egy­máshoz erősített deszkalapot helyez mellére és ötven embert átsétáltat a rögtönzött hidon. Végül egy lovat vezetnek át rajta. A szögek bemélyed- nek hátizmaiba, nem sebzik meg. Fogával vas- rudakat hajlít, puszta kézzel szöget ver desz­kába és mindezt fölényes mozdulatokkal teszi. Utolsó mutatványa az volt, hogy több, egyenként is mázsás kődarabot helyezett mellére és követ töretett mellén. Közben izzadt, csurgóit róla *». verejték, karját fölsebezte egy vasrúd behajlítása közben, lábai véraláíutásokkal lettek tele, rend­kívül nagy szakértelemmel kezelte a vasat és oly pontosan dolgozott, mint egy kovácslegény az üllő mellett. A közönség nem csalódott benne. Tényleg olyat produkált, amit nem lehet sűrűn látni. Most hallom, hogy Breitbart már két esz­tendővel ezelőtt is volt Prágában. Akkor még nem lakott a Hotel de Saxeban. Azt is hallottam, hogy most egy hónapig marad Prágában. Száz­húszezer cseh koronát kap érte. Mégsem lehet rossz foglalkozás vasait harapni. (b. !.) Riport a pozsonyi termény- és laiizsűéril. Kik látogatják a tőzsdét? Sok a panasz: nincs „bét." — Beutsck bácsi, az informátor. — „Csak nem vagyok pali?" — A fatőzsde jövője. Pozsony, április 13. (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön dél­előtt látogatást tettünk a pozsonyi termény- tőzsdén. A Vigadó kis hangversenytermében, ahol máskor zenevirtuózok produkálják ma­gukat s énekesek vágják ki a magas Cét, most másfajta produkció folyik. Harc az „életért4*, a fekete humuszban termett gabonáért, a mindnyájunk föntartására szükséges min­dennapi kenyérmi2gvakért. Tíz órakor még csak gyéren vannak je­len a tőzsde-alkuszok. Ekkor még csak in­kább a büffében van étet, ahol a vidéki tagok meguzsonnáznak, hogy friss erővel kezdjék meg az — offenziivát. Nagy irattáskákkal jön­nek a kereskedők, a szenzálok. A táskákból búza-, rozs- és árpaminiták kerülnek ki az asztalokra, amelyeken jelzőtáblácskák hirde­tik a tulajdonos, illetve a bérlő cég nevét. A hangversenyteremre rá sem ismernénk, ötvennyolc kettős Íróasztalt zsúfoltak be. A tőzsde még a kezdet nehézségeivel küzd, szűk ez a terem, különösen ha eljön a szezon ideje: jultus, augusztus. — Ma nem lesz forgalom, nincs szezon! -- jelenti ki borúsan a terménytőzsérek egyik legtipikusabb alakja, az öreg Deutsch bácsi. —- Hacsak a mai fatőzsde nem hoz egy kis élénkséget... Deutsch bácsihoz szegődöm a biiffé aj­tajában. Ö ismer itt mindenkit. Kik a tőzsde legismertebb látogatói Szlovenszkóból? — kérdem. — Hát vegyük először a gabonásokat. — Kezdi a konferansziét Deutsch bácsi. — Itt vám a Taussig-cég Nyitóáréi, a Nyitrai Mű- malom képviselője, a Schwitzer és Fuchs Érsekújvárról, a Klein A. és Fiai ugyancsak Érsekújvárról, a maláta-szindikátus képvise­lője: Deutsch Árpád, Nagyszombatból. Weisz Izrael Nagytapolcsányból, a Friedlander-cég Szeredről, a Léderer Testvérek Dunaszerda- helyről. Utóbbi hajórakománnyal szállítja a vásárolt gabonát. A legmozgékonyabb tőzsér a evifkkeres Friedmann Hugó, a zabos, aztán a legismertebbek egyike még az öreg Ko­vács Miksa, Pozsony egyik legrégibb ter­ményügynöke. —- Az üzletkötéseknél nagy szerepet visznek még: Éliás, a pozsonyi Ludvig-ma- lom megbízottja, Quaster dr., Popper Géza, Herzog Károly Jakab dr. (a tőzsde lelke), a strassnitzi Bederle-cég, Ralis eh Benjámin (Pozsony), a Steiner és Lázár-cég. amely egész törzskarával szokott fölvonulni, a Fleiscbl-cég. amely nyitrai, tapolcsányi és frencséni fiókjaival dolgozik, a Terra r.-t., a Commerciale (Wolfner igazgató), Wolff Ig- ! nác (szénás). Messinger Ferenc, egy ifjú cég: j Schweiger és Sonnénstein, Pick Richárd ! (Komárom). Aztán egy érdekes trió: Pollák, | 0róván és Ross. A zsáküzlet szintén szoro- ! san a terményiizlethez tartozik. A zsákosok : között —akik mintáikkal letértük az asztalo- ! kát — az öreg Strasser és Leichter Manó i kötnek nagyobb üzleteket. Különösen nagy keletje van az amerikai zsáknak, mert kisebb és jóval olcsóbb az európai zsáknál. A szlo- venszkói liszt legnagyobbrészt amerikai í zsákban kerül forgalomba. Féltizenegy óra tájt már élénkül a te­rem. Valaki jön a legfrissebb hírrel: Hodzsa miniszter lemondta a látogatást, nem jön a fatőzsde megnyitására. — Na, azért nélküle is megnyitjuk! — mondja egy fás. Tizenegy óra felé már teljes a zűrzavar .a nagyteremben, a folyosón. Folyton jönnek a telefonküldöncök (a posta három telefon- ! fülkét rendezett be a tőzsdéül: — Herr Blau! — Herr Fuchs! A megszólítottak rohannak a telefonhoz. — öt vagon kukurucom van ab határ- állomás. Adom magának 120-ért! — mondja I egy hegyesszakállu tőzsér a mellette álló kö- | vérhasu, vidékinek látszó ügynöknek. — Csak nem vágjak pali, hogy „Ka- fer“-t vegyek, — szabadkozik a megszólí­tott. — Hallottam, hogy az a kukuruc már régen a határon fekszik és belement a nya­valya. — Nüná, maid nem megy bele! — vála­szol az eladó, aki ezúttal nem járt jól az öt vagon kukuruccal. Nem tudta elsózni. A nagy zsongásban alig érthető a szó. Titokzatosan tárgyal két dunaszerda.helyi a telefonfülke mellett. Csak hangfoszlányok érnek ide: — De a Náci megígérte, hogy el fogja hozni! Verlier4 ich das Geld !... Miliola bácsi, a gutái gazdatársadalom egyik tekintélyes tagja is itt van. Szalmát jött eladni Panaszkodik, hogy lement az ára. 53—54 koronát fizetnek csak érte. A legtöbb tőzsér — akármilyen jó1! is megy a ,.bót“ — panaszkodik: — Nincs ,.bót“, nincs üzlet, kérem. Nincs pénz. A belföldi malmok nem őrölnek, mert a magyar liszt ára nyomja a belföldi árakat. Ha az árak kiegyenlitődnek. vagyis a ma­gyarországi liszt ára is utána megy a valuta esésének, akkor nálunk is megkezdődhet a malmok üzeme. De addig tengődünk ... ;5* Tizenkét órakor végződik a termény- tőzsde. Kiadják az irányzatot: az árak tartot­tak voltak, látogatottság élénk. Kikerülnek a tőzsdeasztalok a teremből. Székeket hordanak be újra. Tizenkét órakor megnyílt a fatőzsde és nyomban megkezdő­dött az üzletkötés. Mindössze két kötés tör­tént. Kétizben kötöttek le 500 köbméter bá­nyafát 165-ös árfolyammal ab Oderberg. Az első napra ez is valami. Két óraikor — régi jó szokás szerint — dús terítékű asztalhoz ül­tek közös ebédre a fatőzsde funkcionáriusai. Tudósítónk a fatőzsdét illetőleg beszélt egy bécsi nagy faváltelat képviselőjével, aki a pozsonyi fatőzscle jövőjéről a következőket mondotta: — Ezelőtt a Szlovákiád fatermelés nagy részben a nagy magyar Alföldön nyer elhe­lyezést. Ez ma megszűnt, mert a magas cseh valuta és a kiviteli nehézségek egyenesen kizárják, hogy a magyar kereskedők, mint vevők fölléphessenek. A Magyarországba irányuló export most Románia kezében van. Ha tehát Szíovenszkó a teljes pangást cl akarja kerülni, akkor a nyugati államok felé kell orientálódnia. Úgy tudom, hogy egyes szlovák facégek máris összeköttetésbe léptek belga, hollandi, francia és spanyol cégekkel és pedig nem eredmény nélkül. Ha már most a szlovák fakereskedelem, mint testület lép föl, akkor a kedvező eredmény nem lehet kétséges. A szlovenszkói börzének legalkal­masabb helye tényleg Pozsony, mert föld­rajzi fekvése, továbbá szárazföldi és vizi ut­jai egyenesen predesztinálják az export centrumává. Ügyes vezetés mellett a po­zsonyi fatőzsde csakhamar túlszárnyalja a bécsit és valószínű, hogy a bécsi fakereske­dők képviselő fogják a legnagyobb számban fölkeresni a pozsonyi fatőzsdét. A fatőzsde megnyitása Pozsony, április 12. (Saját tudósítónktól.) A terménytőzsde faosztálya ma kezdte meg ünneplés megnyitással tevékenységét. A megnyitáson részt vett Kállay dr. szloven­szkói miniszter és Hodzsa dr. kereskedelem­ügyi miniszter képviseletében Pazderka osz­tályfőnök. Stodola Kornél képviselő, a börze elnöke, megnyitó beszédében utalt arra, hogy a köztársaság erdőterületének közel a fele Szlovenszkőra esik s hogy Pozsony kiválóan alkalmas a fatőzsde létesítésére. A fatőzsde első hivatalos jegyzési lapja szerint eladtak 1000 köbméter bányafát ab Oderberg 165 Kc-vel. Ajánlottak 100 vagon faszenet 41 Kc-vel 100 kilogrammonként ab Marchegg. vagy 34 Kc-vel ab Bánréve, illetőleg 29 Kc-vel ab Martonháza (Ohtina) állomás. Elintézték az angol kormány leszavazását, London, április 12. Az afcótház mai üléséin a láncstári kiajnoeiár kijelentette, hogy a kormány hallandó a keddi szavazás eredményével számol­ni, amennyiben egy parlamenti emberekből és ma­gasabb tisztviselőkből .alakítandó bizottság léte- sittetiík. Ezzel a keddi incidens elintézést nyerít. Macdonaid nem tűri a Vörös lobogót. London, április 12. A lapok szerint Rarn- say Macdonaid tudomására adta a munkás­pártnak. hogy az esetben, ha az eddigi mód­szerhez alkalmazkodnak és a parlamentben a Vörös lobogó cimü dalt fogják énekeim, a párt vezetésétől visszalép. Arra kérte tár­sait, hogy az obstrukciós taktikában a szoká­sos parlamenti módszerre szorítkozzanak. Angol minisztertanács London, április 12. A kormány Bonar Law elnöklete alatt ülést tartott, amelyen lord Curzon kivételével az összes miniszte­rek részt vettek. Hír szerint Baldvin kincs­tári kancellár költségvetését terjesztette elő.

Next

/
Thumbnails
Contents