Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-06 / 78. (231.) szám
Péntek, április 6. Amerika és a Ruhrkérdés Washington, április 5. (Havas.) A külügyi hivatal hivatalosan megcáfolja azt a híresztelést, hogy az Egyesült Államok azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Németországot a Ruhr-kérdés megoldására vonatkozó javaslatok megtételére fölszólítsák és hogy erre nézve azonos előterjesztéseket tegyen Franciaországnak, aiz Egyesült Államoknak és a többi szövetségeseknek, A megszállott vasutak igazgatása Paris, április 5. A lapok jelentése szerint ma szövetségközi konferencia volt Bonban, hogy a megszállott vasutak igazgatását szabályozzák. A konferencián részt- vett a francia és a belga főbiztos, De go ut te tábornok és a mérnöki bizottság egy képviselője. Szabaddá tették a walsumi kikötőt Berlin, április 5. A belgák a Gitté Hoff- nung Hütte kikötőt Walsumban ismét szabaddá tették. A kikötőbe érkező és onnét elinduló szállítmányokat igazolvány nélkül lehet ki-, illetve berakni, ami alól csak a szén kivétel. A francia rekvirálások Münster, április 4. Már jelentettük, hogy a franciák a Commerz- und Privatbank bo- chumi fiókjában nagyobb pénztárkészleteket foglaltak le. A lefoglalt készpénz 250 millió márkát tesz ki és a bochumi vasúti alkalmazottak bérfizetésére szolgált volna. Tengeren is fegyverkeznek a franciák Páris. április 5. Raiberti tengerészeti miniszter a „Petit Párisién44 tudósítója eiőtt nyilatkozott a francia tengerészet jövőjéről és annak kiépítésére igényelt költségelőirányzatot a következőképpen okolta meg: Aengerészet nélkül nem lehet külügyi politikát csinálni. Danzigna, Memelre, Konstantinápoly ra, Szmirnára és Alexandrettre, valamint a távol Keletre kell gondolni és akkor az a kérdés merül föl, vájjon megvédhetők-e a nemzeti érdekek tengerészet nélkül? Egy nagy gyarmati hatalom léte nem is képzelhető el tengerészet nélkül. A viziutak szabadságának föntartása Franciaországra nézve az élet és a halál kérdése. Franciaország politikája nem teszi szükségessé j?gy nagy tengerészet létesítését. Franciaország részére elegendő, ha oly modern tengerészettel bír, amely föl van szerelve a tudomány és a technika minden tökéletesítésével és amely a vizfö'lötti hajók, tengeralattjárók és hidro- plánok tökéletes összekötését jelenti. Egy ilyen flotta drága ugyan, de nem haladja meg Franciaország pénzügyi lehetőségeit. A tőzsér halála, *— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. — Irta: Takáts Sándor. A magyar tőzsérek (márkakereskedők) a tizenhatodik és tizenhetedik században még a hivatalos feljegyzések szerint is or- szágiföntartók hírében állottak. Hatalmas, népes s ami fő, minden izében magyar volt egykor ez a felekezet. A tőzsérséget becsült és tisztelt mesterségnek tartották, amelytől még a főnemesek sem igen idegenkedtek. A jó Bethlen Gábor a marhakereskedést még fejedelemsége ideién sem hagyta abba s éppenséggel nem busitotta, hogy Magyarország legnagyobb tözsérénck őt mondogatták. Nemzeti küzdelmeink másik kimagasló alakja, Thököly Imre fejedelem, ha nem is tőzsérkedett, de igazi tőzsércsaládból származott. Az ő családjának vagyonszerzője: Thököly Sebestyén a XVI. században Thar Istvánnal együtt a leghaitalmaasbb tőzsérünk volt, aki nem csupán a kincstárt, hanem magát Rudolf császárt is adósai közé számíthatta. A Zrínyiek sem lettek volna a nemzeti élet és a nemzeti harcok legtevékenyebb munkásaivá, ha a tőzsér kedés tik nem Öntötte volna a garatjukra a szükséges pénzanyagot. A XVI. és a XVII. századiban, vagyis az általános elszegényedés korában, mikor a kereszt és az ostor oly nagy volt a magyar nemzeten, hogy szinte tántorgott belé: úgy a magyar, mint az osztrák kincstárnak éltető forrása (nervus aerrarii) a magyar tőzsérség volt. Az országba pénz csakis az ő révükön jött; pénzt szerezni csakis az ő útjukon lelhetett! így aztán nincs mit csodálnunk azon, íwgy a nagy Alföldön a legtöbb iskola- és egyházalapitó a tőzsérek sorából került ki. De ennél még nagyobb érdemük is van. Amikor mindenki látta, hogy az ország nemsokára a magyar jobbágy teljes hijjával leszen, amikor a magyar parasztság pusztulóTeljes inflációs pollttha Plöúpiwszágon? A kormány a korona árfolyamesésének arányában szándékszik bankjegyeket kibocsátani. — Az intranzigensdk uj pártot alakítanak. Budapest, április 5(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A belpolitika előterében még mindig az egységes párt ismert mozgalma áll. Tegnap úgy állott a helyzet, hogy a miniszterelnök vezetése alatt ál-ló mérsékelt szárny s az iniranzigensek megegyeznek és így nem lesz semmi szükség arra, hogy Gömböséket az egységes pártból való kilépésre kényszerítsék. Tegnap a megegyezésről mint befejezett tényről beszéltek és ezért annál nagyobb meglepetést keltett, hogy ma reggel egyes lapok arról adtak hirt. hogy a húsvéthétfői vacsorán nem sikerült az ellentéteket kiegyenlíteni és ezért mégis szükséges lesz, hogy a helyzet tisztázása végett pártértekezletet tartsanak. Politikai körökben úgy tudják, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére is az egységes párt két frakciója között annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy a helyzetet csakis a lehető legradikálisabb módszerrel lőhet szanálni. Az egész politikai élet figyelme az április 9-iki pártértekezlet felé fordul, amely előreláthatóan tiszta helyzetet fog teremteni. Ekkor fog eldőlni ugyanis, hogy az egységes párt a szélsőséges, vagy pedig a miniszterelnök által inaugurált mérsékelt politikát óhajtja-e köv^nl. Egészen bizonyosra vehető, hogy a pártértekezlet a minisztere Inök politikája mellett fog állást foglalni, mivel ennek úgy bel-, -mint külpolitikai tekintetben már eddig is jelentős eredményei voltak. Gömbösék abban az esetben, lta úgy látják, hogy a hangulat ellenük fordul, nem várják be a felszólítást arra, hogy lépjenek ki a pártból, hanem önként kilépnek és a Woíff-csoporttal, valamint az Andrássy-párt néhány képviselőjével és aiz egységes pártból kivált Ulaín Ferenccel együtt uj ellenzéki pártot alakítanak. Egyébként úgy vélik, hogy a kormánypártba — mint általában beszélik — An- drássy egy-két hi^jpn kívül a pártoukivüiiek és Ziohyék is belépnek. Gömbösék még mindig nem adták fel1 a küzdelmet és ma ismét erősen kolportálták a pénzügyminiszter lemondásának hírét. Azt beszélték, hogy Kállay rövidesen távozik a kabinetből, utóda Valkó Lajos kereskedelmi miniszter lesz, a kereskedelmi tárca élére pedig, tekintettel arra, h-ogy Heinrich Ferenc nem volt hajlandó a minisztérium vezetését elvállalni, Hoyos Miksa gróf kerül. A kormányhoz közelálló helyen ezt a hírt ma a leghatározottabban megcáfolták és kijelentették, hogy a pénzügyminiszter távozásáról szóló hírek minden alapot nélkülöznek. Növelik az inflációt? Kállay távozása annál kevésbé időszerű, mert a pénzügyminiszter abból a célból, hogy a nagy pénzszűkén enyhítsen és teljesíthesse a kisgazdaképviselőknek a mezőgazdasági hitelekre vonatkozó kívánságát, a. teljes infláció redszerét akarja alkalmazni. Ha ez megtörténik, akkor a pénzügy- miniszter ellenfeleinek kezéből a leghatásosabb fegyver esik ki, mert ebben az esetben a kisgazdák is a pénzügyminiszter politikája mellett sorakoznak. A pénteki minisztertanács is a pénzügyi politika kérdésével fog foglalkozni és a pénzügyminiszter ekkor fogja bejelenteni, hogy mennyire hajlandó elmenni a bankjegykibocsátások terén. Beavatott körök véleménye szerint a kormány és a pénzügyminiszter azt tervezik, hogy a korona árfolyamának esése arányában bocsátanak ki uj bankjegyeket Nem utazik külföldre a miniszterelnök Az egyik reggeli lapban ma az a hír jelent meg. hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter köl- csönszerzés és gazdasági tárgyalások céljából rövidesen Parisba és Londonba utazik. Hivatalos helyen ezt a hlrí ma megcáfolták. Kijelentették, hogy sem a miniszterelnök, sem pedig a pénzügyminiszter nem készül a külföldre utazni. (Ezzel megdől a Prager Pressének az a jelentése is, hogy Bethlen május elején Prágába és Belgrádba utazik.) Hamis hír a kormányzónak királlyá való kikiáltásáról Bécsi emigráns lapokban, valamint azok nyomán több prágai lapban fantasztikus hírek jelentek meg arról, hogy husvét hétfőjén bizonyos magyarországi politikai körök Horthy Miklós kormányzót az ország királyává akarták volna kikiáltani és hogy ezt csupán az angol követ erélyes közbelépése akadályozta meg. Illetékes helyen érdeklődtünk a hir valódisága felöl. Kérde- zősködéselnket a legnagyobb csodálkozással fogadták és kijelentették, hogy erről semmit sem tudnak. Az egész hir valószínűen bizonyos bécsi körök fantasztikus kitalálása abból a célból, hogy Magyarország helyzetét a külföld közvéleménye előtt rossz színben tüntessék fel és azt a hitet keltsék, hogy Magyarországon pol- gárliáboru réme fenyeget. Készül a közigazgatási reform Még április hó folyamán aktuálissá válik a közigazgatási reform kérdése. A belügyminisztériumban már az utolsó simításokat végzik a törvényjavaslaton. Rakovszky Iván belügyminiszter április 19-ére ankétot hivott egybe, amelyen a közigazgatási reform tervezetét fogják tárgyalni. Az értekezletre meghívást kapott valamennyi főispán, alispán és polgármester, valamint több szakértő és nemzetgyűlési képviselő. A belügyminiszter az érdekeltek véleményét figyelembe akarja venni és csakis az érdekelt felek meghallgatása után akarja a javaslatot a Ház elé terjeszteni. Elbocsátják a B. listás tisztviselőket Az állami alkalmazottak létszámcsökkentésére valamennyi minisztériumban megtették a szükséges előkészületeket. Bethlen István gróf miniszterelnök egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy április 15-én tudomására tadják a B. listás tisztviselőknek, hogy október 1-én valamennyiöket elbocsátják az állami szolgálatból. Az ifjúság* meg vau elégedve Az egyetemi hallgatók vezetői tegnap i délután kihallgatáson jelentek meg Bethlen István gróf miniszterelnöknél, aki közölte velük a március 15. és 16-iki zavargások ügyében megindított rendőri vizsgálat eredményét. Az ifjúság vezetői a miniszterelnök nyilatkozatát és a vizsgálat eredményét tudomásul vették. A miniszterelnök fölszólította az ifjúságot, hogy mivel az egyetemi hallgatóság a rajta esett sérelemért kellő elégtételt kapott, nyugodjék meg és tartsa hazafias kötelességének ' tanulmányai zavartalan folytatását. A lakásrendelet a drágaság! bizottság előtt A parlament drágasági bizottsága tegnapi ülésén a lakásrendelettel foglalkozott. Rakovszky István azt indítványozta, hogy ezt a kérdést ne is tárgyalják, mert ennek rendezése csakis törvényhozási utón történhetik meg. Azután Vass József dr. népjóléti miniszter beszélt, aki kijelentette, hogy a rendelet anyaga két részre oszlik. Az egyik a béremelésre, a másik pedig a lakásfelmondásra és az építkezésre vonatkozik. Az első rész törvényhozási szabályozásra nem alkalmas, a másikra vonatkozóan pedig a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén törvényjavaslatot terjeszt elő. Rámutatott arra, hogy a szabad iöhuon- dásra vonatkozó szakaszok csak később lépnek életbe. Az izgalmakból és a sajtóközleményekből azt látja, hogy a rendelettel senki sincs megelégedve. Ebből azt a tanulságot vonja le, hogy középutat kell keresnie. Ezt a sá't még a német is nemszeretem-szemmel nézte, a mi jó tőzséreink a különféle pásztorokat, sereseket, hajtókát, göbölyösöket, gyapjú szedőket sajtnyomókat, bőr gyűjtőket szén áz ókat szalmázókat, gyepszereseket, rideg legényeket, futott embereket stb. ezrével és ezrével magyarosítják s jóravaló munkásokká pallérozzák. A tőzséreink magyarsága és a magyarságuknak ereje még a külföldön is nyomokat hagyott. A tizenhatodik és a tizenhetedik században a bécsi és az auspitzi hetivásárokon magyar világ uralkodott; a vásárok tisztviselőinek magyarul is kellett tudniok; pénzváltó a magyar nyelv ismerete nélkül ott meg nem élhetett. A német birodalmi kereskedők ezekre a vásárokra mindig magyar tolmácsokkal jöttek, mert különben tőzséreink tői semmit sem vehettek volna. A magyar szó tehát még a bécsi, az auspitzi vásárokon is uralkodott, sőt megesett az is, hogy bécsi handgrafnak tisztjét magyar nemes viselte! A tizenhetedik század végén azonban a magyar tőzsérvilág kihalófélben volt. Akikbe az ország eddig reménységét és bizodalmát vetette, keserves gondok között törték magukat. Leghatalmasabb tőzséreink egymásután koldusbotra jutottak. Nem a hazai viszonyok, nem is a török háborúk ragadták el tőlük a megélhetés módját, hanem egyes- egyedül az osztrák vámpolitika. A ini jó szomszédainknak nem volt elég, hogy a legfőbb vámokat és vásárokat mind a maguk földjére helyezték s hogy ilyenformán marhake r esk e d és iin k jő ve de l m é nek k étharm a d á t ők seperték be: ökigyeimék még a magyar szúnyognak a vérét is csöbörrel igyekeztek venni. Hallatlanul emelték a vámokat; emelték akkor is. mikor a vak is látta, hogy ezek előbb-utóbb az egész kereskedést tönkreteszik. Már 1. Ferdinánd uralkodása elején, amikor nálunk az ökörnek ára öt-hat forint volt, a különféle vámok és a regállók 17 forintra rúgtak. Ezek a kiadások idővel hihetetlenül emelkedtek. A száraz és a vízi vámok, helypénz, itatási dia, gyeppénz, harmincad, kövezetadó, gémpénz, handgrafi és hite rk a por (Unterkeufel) dijak, hajtási sédák, Iátópénz, aufslag, abrakadó, hidas (hídpénz), király vaksága (regália), rév pénz, asztalpénz (amit a meguuszolás után fizettek) s az Isten tudja, mi minden adó nyomta a szegény tőzsér vállait. S mindez nem volt elég! A bécsi udvari kamara még azt a keveset is irigyelte a magyar tőzsérektől. amit ezernyi veszedelem között, nagy kockázattal nyertek! Ezért III. Ferdinánd és az udvari kamara 1651-ben monopóliummá tette a magyar szarvasmarhakereskedést s annak vezetését Salzer nevű németre bízta. Igaz ugyan, hogy ez a monopólium néhány év alatt csúfosan megbukott, de azért a magyar tőzséreknek roppant kárt okozott. Maga az udvari kamara sorolta fel akkor azokat a magyar tözsére- ket, akiket a monopólium koldusbotra juttatott. I. LipÖt uralkodása alatt még egyszer kísérletet tesznek a monopóliummal, de ezúttal is csúfot, vallanak véle. Azt azonban mégis elérték, hogy a magyar tőzsérség úgyszólván teljesen elpusztult. Ha a bécsi kormányszékeknek és az uralkodóknak ez volt a céljuk, akkor igyekezetüket teljes siker koronázta. A magyar tőzsérség pusztulása úgy gazdasági, mint nemzeti szempontból pótolhatatlan csapás volt az országra. Helyébe ugyanis idegenek: görögök, rácok, örmények stb. léptek. A régi magyar tőzsérvilág aztán minden eredetiségével együtt örökre feledésbe ment. Valamikor a tőzsérséget „rettenetes mesterségnek41 is mondották. Az is volt. Hiszen már maga a marhavásárlás ezernyi kockázattal járt. Pedig meg csak ezután következett az igazi baj és a veszedelem. A hajtás, amíg a „bécsi-körc“. vagy Auspitzba értek, ugyancsak próbára tette még a leg- Imerészebb embert is! Hiszen légteii-iiyoinon ellenség leste a hajtást. Cimborák nélkül tehát útnak sem indulhatott a tőzsér. Ezért vitt aztán mindegyik magával ió erős hajtókát, akik hatalmas és csomós fütykösökkel (in- gentlbus et nodosis fustibus) igazgatták a hajtást s ha ellenség közeledett, „hozzát" kiáltván, megkarcoltak. Erre bőven nyílt alkalmuk. Egyik helyen ugyanis kóbor zsivá- nyok és „marhaliappangtatók44 leskelődtek. Itt rác pogányokka], amott maríalócokkal kellett küzdeniök. A császári katonaság százszor rosszabb lévén a töröknél, minden hajtásból igyekezett néhány marhát elragadni. A hajlók nem egyszer valóságos csatát vívtak ezekkel a német és vallon katonákkal. A földesurak is mindenütt megkövetelték a maguk részét s akár volt vám, akár nem, ők bizony vámot vettek a hajtókon- Szóval, mintha csak a földből bújtak volna elő, boldog-boldogtalan meg akarta venni a maga részét a tőzséren. S e veszedelmek közepette nemcsak élete forgott kockán, hanem vagyona és becsülete is. Mert hisz rendesen hitelbe vett jószágot vitt magával s ha becsülettel nem számolt el, kenyerét tisztességére többé nem ehette. Ám tözséreinket eny- nyi akadály, ennyi veszedelem sem tartá vissza, kereskedtek, tőzsérkedtek, még pedig a háborúk idején is. Mert minél nagyobb volt a veszedelem, annál nagyobb nyereségre volt kilátásuk. Bizony-bizony nincs mit csodálnunk jámbor eleinken, akik a tőzsérséget rettenetes mesterségnek tartották; mert hisz félig-meddig elveszett ember volt, aki merész fejét erre a rettenetes tőzsérségre adta. Ha a tőzsérség rettenetes mesterség volt is, annyi bizonyos, hogy a hazának acélizmos, rettenthetetlen embereket adott. A tö- zsérvilág az „ördög apostolainak", a vakmerő hajdúknak nevelőiskolája s aki egyszer ez iskolát végigjárta, hadi tapasztalatokban a legöregebb végbelivel is versenyre kelhetett. Örök kár, hogy erről a hajdú-nevelő Iskoláról, vagyis a tözsérvilágról édes-kevés
