Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-01 / 75. (228.) szám
Vasárnap, április 1 holdsarlót, a nyugodt álmú pusztát és karjait engesztelőig, hivogatólag kitárva lopakodott oda a néma sátorhoz. A nagy, tiszta csöndben halk leányzokogás siráma szűrődött ki hozzá . . . Töprenkedve, a szemét le sem bírva hunyni várta meg a hajnalt, amely a szomszédos kazak- törzsbeliekkel rendezett játékviadal izgalmait hozta a nagy szállás felé. A nagy versenylovaglásban az egész cián üdvrivalgásának közepette Kazay nyerte el a díjul kitűzött kilenc lovat, a birkózásban a kis Jóthó letepert mindenkit, a verekedésben Csapar összes ellenfelét kiemelte tompa lándzsájával a nyeregből. A kazakok kudarban szégyenkező, komor csoportjának közepén dühödten rágta ritkás bajszát a váratlanul előtermett, halottnak elhíresztelt Bajlar Dsandsar. — Ezeknek ugyancsak megkeseredett a szí- vök . . . Bajlar Dsandsar hörög, akár a tigris a tőrben . . . már reggel felhő szállott az orcájára, mert Aj-jaktim rá sem akart nézni . . . hogy szerette pedig! Nem értem a hugocskámat . . . most meg a vereség is rájuk szakadt; ha Aj-jaktim csakugyan visszaadatja neki a jegyajándékot, baranta lesz belőle, — dünnyögött Csapar a Kazay fülébe. A kazakok úgy zúgtak-búgtak, mintha máris a vérbosszú tervét sütögették volna kifelé. Egyszerre felharsant újra a jeltadó trombita, s a legények és leányok lóra kaptak. — Kiz kovu! Kiz kovu! — süvítette a körbe- nyargalászó Tailak. A leányvadászat víg izgalma körbe futott a nézők felnyüzsgő, sűrű karóján. Öreg Monguldur megveregette az Aj-jaktim vasderesének büszke nyakát. — Ahogy te akarod, — súgta oda kedvencének és Kazay felé sandított. Aj-jaktim mosolyogva bólintott és fürgén ugratott ki a lányok tarka csapatából és a legény- falka előtt termett. Friss, vidám nevetés csendült ki fehér fogai közül. Mindenki azt várta, hogy Bajlar Dsandsart csalogatja majd maga után. De a puszták mcsszeföidön híres, gyönyörű virága a kosturmában győztes magyar batir elé toporzékoltatta pántlikás sörényű vasderesót és drágaságos bíborba bújó orcával az ő szemébe szórta a kitüntető kihívás enyelgő, csiklandozó szavait. Azzal lova nyakára dőlt és tavaszi ferge- tegként- veselkedett neki a zöld pusztának. A szemek kíváncsi pillangóraja ámuló zsivaj közt röppent a Bajlar Dsandsar nekisötétedő képire. 1A kazak nem akart önnönmagának sem hinni. Ő is, mindenki látta, hogy a meleg incselkedés éppenséggel nem őt illette, mégis a szokástól eltérően, bosszúvágytól, féltékenységtől égve utána- rúgtatott a leánynak. A düh kihörrent belőle és mindenáron meg akarta nyerni a jutalomcsókot, mert úgy érezte, hogy a boldogsága, becsülete, élete fűződik most már hozzá . . . Kazav csak pár zavart pillanattal későbben ereszthette meg Arszlánja kantárszárát. A közelgő dobogásra Aj-jaktim megreszketö sziwel tekintett hátra. Amint csalódva, Bajlar Dsandsarra ismert az első lovasban, veszett iramra biztatta karcsú kancáját A kazak dülledt szemmel hajszolta nyomába horkoló paripáját és azon igyekezett, hogy valamiképen elvághassa az útját. Látta, amint a leány ravaszkodó ide-odatérü- lései közben egyre a magyar elnyúltan repülő sárga ménjét figyeli. Csak most dongott rá melléré teljes fájdalommal a méregkeserü bizonyosság, hogy Aj-jaktim nemcsak szeszélyeskedett raa reggel, hogy most sem kacérkodásból tüntette ki nyalka vendégüket, nem Hiedelemből menekül ilyen serényen az ő csókja elől, hanem komolyan, minden erejéből szabadulni akar, piros ajakénak mézét annak a másiknak a szájára akarja játszani, azt akarja, hogy az győzzön! Csezméje szeges sarkát úgy vágta a nagy mén véknyába, hogy síróan nyitt föl bele, a foga ö8Szecsikordult, ütni, vágni kezdte a paripa fejét s csakhamar pár lóhossznyira közelitette meg a leányt. Aj-jaktim elveszettnek érezte magát. Jobbra- balra csapongott, minden fortélyt végigpróbált, de a kazak nem tágított, szorosan odafurakodott mellé, félkézre markolta a kantárszárat, a másik karjával meg dereka után kapdosott A ziháló leány szembefordította ágaskodó kis kancáját, sebesen előrehajolt, korbácsával két hatalmas ütést mért üldözője arcába és sűrű csapást kkal árasztotta el a lova orrát. A kazak felordított a váratlan, végső megaláztatástól, dühödten kapkodta télre a fejét, a riadt csődör kófJábon pergett, akár a búgócsiga s Aj-jaktim ogérúthoz jutva, visszafelé vágtatott. A nézők ordítása kengyelfutóként hajrázott körülöttük. A leány most már Kazay elől próbált menekülni, aki bravúros csalfaságokkal húzta körülötte összébb-összébb a hurkot. Bajlar Dsandsar nyílként süvöltött elő, kettejük közé került, de kiugrott idején, mint a leopárd az oroszlánok vetette tőrből. A fefszészsivaj végsőkig vonta a IplkUk íját. ÁLDÁS. Áldja meg az Isten születésed táját. Ott is egy temető minden füvét-fáját Különös virággal, különös rigóval, Szémedvirítóval, nevedrikkantóval Áídja meg az Isten azt a Bús tájékot, Áldja meg, áldja meg azt a Bolt ágyékot, Azt a Bolt ágyékot, azt a porló méBet, Honnét a szerelem származtatott téged. Áídja meg az Isten a tüzet, a vizet: Legyen ott az élet mennyei élvezet; Órömvetés alá szántson ott az eke - Ott legyen, ott legyen a világ közepe! Akit szerelméBől annyiszor megváltott: Áldja meg az Isten Bűnös e világot, Hogy akármely táján Ionosul lakozzál, Kis BazádBa vissza sose kívánkozzál Áldja meg az Isten, akit meg nem áldott, Áldja meg miattad népes e vijágot; Hogy akárkivel is kedvesen lakozzál, Régi szeretődről sose gondolkozzál. Ha gondolsz is: rólam csupa rosszat gondolj Atkozz életemBől és BalóporomBól, Csak amért terád is szemet tudtam vetni; De magamnál joBBan nem foglak szeretni. Telőlem ugyan Bár sose gondolkozzál, De legszeBB álmodBan velem foglalkozzál: Dicsőült szerelmek szárnyas vonatáBa, Szállj velem az Isten örök országáBa. Áddja meg az Isten azt a gyűlölt népet. Ki lyányai közül nekem adott téged! Nyerjen minden népnél nagyoBB dicsőséget: Tanítsa, vezesse az emBeriséget! Isten áldjon téged minden nőnemek közt, Adjon terád nap* és Boídszivárvány köntöst; Egyszer csak azért, Bogy e világra lettél. Hétszer mg azért, Bogy engem is szerettél. Erdélyi József. A két férfi szeme cikázva csapott össze és Kazay megértette, hogy már ez a játékcsók is az életébe kerülhet. Erre még epedőbb tűz lángolt föl benne, soha még csók után ilyen mardosóan gyötrő, halálosédes szomjat nem érzett. Most egy vonalban zúgott a fel-felüvöltő, lovát biztató hazakkal. A sárga és fehér mén minden erejét belehorkolta a mindjobban nekivaduló hajszába. A föld döngött alattuk. A két üldöző szétvált. Kazay balról, Bajlar Dsandsar jobbról szorította a tétovázni látszó leányt. Körülbelül egyforma távolságban lehettek tőle. Aj-jaktim zegzugos vonalban csalogatta őket erre-arra, már-már újra kiszökött, de egyszerre észrevette, hogy Bajlar Dsandsar elvágja az útját. Szeme a szeretett férfi után villant és ügyesen színlelt ügyetlenséggel belevágtatott a pányva módjára felismerhető csel-körbe. Kazay utolsó iramba sarkalta Arszlánt, átvágott a ravaszkodó, kétségbeesetten száguldó kazak előtt, elkapta a vasderes kantárszárát, lefogta a kimerülőfélben lévő kancát, forrón kicsapó erővel átölelte az égőtestti, könnyes, örömbe omló, szerelmes leányt a maga nyergébe és kábnltan csókolta bele szétnyíló ajkába az első csókot. A távolból örömrivalgá8t muzsikált oda a szél. Bajlar Dsandsar feléjük rázta az öklét, a szája kihabzott, a pisztolya után keresgélt, de azután vad szitkot szóivá, vérbenforgó szemmel elporzott mellettük. Kazay Ubul ringató ügetésben vitte visszafelé menyasszonyát, Aj-jaktimot. A kazakok sötét felhőként gomolyogtak bele nemsokára az alkonyatba. A nyárutói éjtszakát víg menyegzői dalok, kobuzpengés verte fel. A sátor előtt még a tűz is táncot ropott, három napja állott a lakodalom, amelyen az egész cián ujjongva ünnepelte a nemes Buga nemzetségbeli Monguldur-család szeme- fényének, Aj-jaktimnak a hetumoger Ivaza vezér nagy, napnyugati messzeségekből visszaszakadt ivadékával kötött házasságát. A sógoruk meztelen kardjuk hegyét a Kazay föltárt melléhez illesztve, kardja hegyét, a maguk domború melléhez értetve örök hűséget fogadtak egymásnak s erre újra csak ürülni kezdtek a kimiszes tömlők, folyt a tüzes nese, zengett a sok hangszer és még vadabban tombolt a tánc. A fiatal térj nehezen várta, hogy a hosszú ünnepség véget érjen. Szíve meg-megrepesett, mikor visszagondolt a kebel megnézésének misztikus szertartására és epedve leste a pirkadat feltűnését, amelyen vala- hára a maga . kis sátrába viheti Aj-jaktimot. Ott újra szent szokásoknak kell majd eleget tennie, de ennek már maga lesz boldog papja. — A kar kinyujtása ... a haj feloldása . . . idézgette őket maga elé és utoljára, utoljára a simildik seser: a íátyol fölemelése! .. . Odabent a sátorban az utolsó szertartás folyt már, a nők éneklése közben a fejkötőt illesztették Aj-jaktim fényes, feketehajglóriás homlokára. — Mily szép mindez, mily szép . . . gondolta a méla énekszóra fülelve és kikergette agyából, a párizsi éjszaka emlékét, mikor az az asszony egy a „ Fieurs du Mal“-ból vett bizarr idézettel a festett ajkán kínálta oda magát neki. Hirtelen vad lárma kelt a sötét, csillagtalan, messze ég alól. Egy véresarcú csikós vágtatott a tüzfény udvarába és kétségbeesetten ordította: Baranta ! Baranta! Itt vannak a kazakok .. elhajtják a ménest I — Lóra! Lóra! Baranta! A kazakok! - riadt fel mindenfelől a kiáltás s a mámoríelhőket minden fejből egyszeribe kifújta a nagy veszedelem szele. Dobogó paripákat vezettek elő, a kurták ugattak, a harcrasietők belegázoltak a tűzbe, á kimiszes sajtárok felborultak, az ordítás, zavar nőttön nőtt, lóra! . . . lóra! . . . huj, huj! Távolról egy-egy lövés dörrent bele az éjszakába . . . Kazay berontott a sátorba, felragadta a buzogányt s hasztalan kérlelte Aj-jaktim, az Arszlán hátán termett és Csaparral meg a kis Tailakkal beleszáguldott a zavaros üvöltésektől összeszaggatott, vak sötétségbe. A hold álmosan, vörhenyegesen tápászkodott föl az ég alján és bámészan nézte a síró asszonyok, gyermekek torlódó hadát, a felfordult üstöket, a kísértetiesen fel-felágaskodó lángokat, az elvágtató fekete lovasokat, a megvillanó kardokat... Öreg Monguldur dobogó szívvel zárta karjába a néma, jajszót sem ejtő, de minden ízében reszkető Aj-jaktimot. — Ne félj, ne félj, szememnek sugara, visszajön, visszajön ! A nagy, fenyegető éjtszakában halk robajok, fojtottan, halódva odaérkező kiáltások, puskadurranások rémlettek odáig. A percek rengeteg dzsinekké nőttek, döngve, nehezeket lépve állottak csak odább, a csatazaj elnémult, de mindenki tudta, hogy arra most tőrök, kardok villannak a hold alatt, fogak marnak az eleven húsba, koponyák repednek, véreső permetez a vonagló kezekre. Egy paripa üres nyereggel vágtatott vissza, megkerülte a tüzet és xíjra eltűnt az éjtszakában. Öreg Monguldur lehasalt és a földre nyomta a fülét. Egyszerre tisztán hallotta, hogy közelgő dübörgés rezeg feléjük. Örvendezve ugrott talpra. — Győztek ! Győztek ! A ménest hozzák már visszafelé ! A robaj csakugyan egyre közeledett. A homályból lovasok váltak ki. — Fut a kazak !... amelyik még futhat! — ordította Csapar. — Egy csikónk se maradt oda... mindössze öt bojtárunk bánja a barantájukat! Aj-jaktim hitetlenül, kérdőleg, némán csengett a szemébe. Csapar letörölte homlokáról a vért és szó nélkül hátramutatott. A sötétből léptető lovas bontakozott elő. Nyergében sötét, emberformájú tömeg csüngött. Aj-jaktim felordított, akár a nőstényfarkas, de n ásodik sikoltása már örömujjongássá csuklóit. — Aj-jaktim! — csengett a Kazay délceg hangja. A tűz fellobbant s az összefutó tömeg vad örömben, őrjöngve kiáltott szálámot, mikor a batir megállította Arszlánt s nyergéből a földre dobta Bajlar Dsandsar szétzúzott koponyájú hulláját. Aj-jaktim átlépett rajta és az ura nyakába omlott. Kazay félkezével magához ölelte szűz asszonyát, a másikkal meg véres buzogányát emelte magasra. — Szálam! Szálam ! Szálúm! — dördült föl az ordítás újra. Friss kimiszestömlők kerültek elő, az izzadt, véres lovasok mohón vetették reájuk magukat, a kobuzok víg énekszóra gyújtottak, a fölélesztett tűz újra vígan táncolni kezdett, a lakodalom folyt tovább, míg csak a, pirkadat, föl nem tolta első sor aranylándzsáját a, szemhatár peremén. Alikor az Aj-jaktim selyemfátyollal letakart kezét fölfedték az asszonyok, belehelyezték az ura kezébe és énekelve kísérték ki őket a sátor elé, hogy a fölkelő napot üdvözöljék. A fiatal pár mélyen, illő alázattal köszöntötte a boldogságukat teljesre érlelő sugárözönt, öreg Monguldur megölelte hős vejét, legislegkedvesebb leányát, a könnyesszemü Aj-jaktimot, s amint térdrehullottak előtte, elfúló hangon motyogta el az utolsó igét: — Jó leányom, eredj ! Lassan, kéz a kézben, egymáson kívül mit sem látva indultak meg a fellibbenö nap enyhes aranyában a maguk sátra felé. A kobuzok hangja, a duhajon mulatozó, győzedelmes nemzetség szálámkiáltása tarka madárseregként szállott utánuk. A síkon már csak a zúgó burán barangolt, ember és állat idején elhúzódott előle, a hegyek lábához lapuló téli szállásra. Az asszonyok finom agari kelmét szövögettek a tevecsikók szőréből, a sátor enyhe homályában, a férfiak ősi, kacskaringós rovátkákat metsze- gettek a nyeregfákra, öreg Monguldur hősi dalokra oktatta a ragyogó szemmel figyelő fiúkat. Kazay Ubul meg tigristőrökkel bajoskodott, s mint a többiekében, az ö ereiben is édes elégedettség, bölcs nyugalom nyújtózkodott. Tél közepén azzal állított be nagy lelkendezve a kóbori Kaba, hogy a szőke orosz milliók bomlottul özönlenek hazafelé a csataterekről, mert Pityerben kiütött a forradalom, a nagy cárt fogolyként hurcolták el a téli palotából, az ágyúk, géppuskák úgy rontottak be a városokba, mint éhes farkashad a zuzmarás erdőből. Azt beszélik, rövidesen béke lesz mindenfelé, a hadifoglyok máris szökdösnek hazafelé . . . Aj-jaktim aggódva kérnielgette az ura arcát Tudta, hogy szereti öt, de valami soha kimondani nem mert aggodalom mégis fol-fölütötte benne a torz fejét. — ... Mi lenne, ha csalogató tőrt vetne neki a régi, fényes élete ? Az idegen, másfajta, nálánál tán szebb asszonyok, a tornyos városok délibábja bizonyosan hívogatja még... Mi lenne, mi lenne, ha megindulna feléje, ha szó nélkül itthagyná örökre, mielőtt fiat szülhetne neki ? Mégis csak nyugatról jött, ott élt és arrafelé nem arany a kimondott szó . . . Ilyenkor fekete hó este meg a lelkét, a munka megállóit a keze alatt s a sóhajtása úgy borzongatta meg, mintha a zord burán egész a meleg, remegő szívéig behatolt volna a meRken- dője alatt. Jóthé Péter egyre verte is a készülőt. — Főhadnagy úr, ammondó vagyok: szedjük össze a sátorfát, osztán: iszkiri hazafele! Szent igaz, hogy derik nipek ezek, dehát csak legjobb j otthon ! Fenemód szeretnék szijjelnízni a Féltalp- uccába ... az a lyány is elsenyved utánnam, ha ugyan még fakípnél nem hagyott! Tisztessig ne essík szólván, ez a lúhátra termett menyecske úgy is igencsak eljönne a főhadnagy úr után! Kazay Ubul forrongó lélekkel hallgatta. A szent nyugalom sebet kapott benne, elhagyott életének már-már feledett örömei csábító dsinek módjára odalopakodtak a hosszú, hosszú estéken, nagy éjtszakákon a lelke ablakához, ezer- egy szépségbe álcázták magukat, be-bekopogtat- tak finom, kesztyűs ujjal, megrázogatták a kilincset és integettek, integettek, hívták, csalták maguk után. Tudta, hogy még ez a nagy leszámolása hátra van magával s most jobban főtt bele a feje, mint várta volna. Aj-jaktim szívszorongva leste az arcát, mikor magános barangolásaiból hazatért, mikor hosszan, töprenkedve maga elé bámult. Egyszer összeszedte minden erejét és odasúgta neki: — Ha el akarsz menni, uram, ha... ha el tudsz menni: menj ! Nem lesz semmi bántódá- sod . . . magamra veszek mindent ... ha . . . ha elvágyódol innen, én nem akarom ... te szabad vagy, batir! A szeme könnyben fürdött, Kazay melegen ölelte magához, tele szívvel reánézett és megcirógatta az arcát. — Ki tudna téged megcsalni, Aj-jaktim? De a kesergő nomádasszony jól tudta, hogy a félelmetes árnyékokból reárontott Napnyugat, akár valami fekete, lompos szellem, dühös bírókra kelt most a lelkében a sugárruhás Kelettel, s a néma, fenyegető tusa még nem dőlt el, s ki tudja, mikor, hogy dől majd el. Ahogy a föld fagya engedni kezdett, a rongyos, csatakos Kaba hétről hétre furcsább híreket hozott. Elmesélte, hogy a muszkák tótágast akarják állítani az egész világot, hogy ott most már minden mindenkié, még sincs semmije senk» fiának, mindenki egytestvér lett, de az emberek kegyetlenebből öldösik egymást, mint valaha. A vörös nevezetüek kínai hóhérokkal térítik a maguk új hitére a fehér nevezetüeket, a hadifoglyokat összefogdossák, s aki nem akar velük harcolni, elevenen elássák, mindenki tehet, amit akar, csak nem engedik neki, a városaikban nincs már szent hűség férfi és asszony között, a gyermeket letépik az anyja emlőjéről, elveszik tőle, mert ezentúl már nem lesz adós tisztelettel édes szülőinek. A férfiak vállat vontak és nevettek, hogy milyen bolond tud lenni a szőke mnszka. — Ha, hát erre a liitro térnénk — kaparászott Csapar — akkor a kazak akár holnap is idejöhetne és azt mondaná, bog}- a. Monguldur- ménes az övé... de ha mink odavágtatnánk
