Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-21 / 91. (244.) szám
M. de la Bárrá. (g.) Prága, április 20. Monsieur de la Bárrá, a párisi Sorbonne egyetem nemzetközi jogtanára, a franciamagyar vegyes böntőbirósfg elnöke az elmúlt napokban Budapesten volt s budapesti hírek szerint onnan ma Prágába utazott. Utazásának nincsen meghatározott célja, csak általánosságban akarja előkészíteni annak a döntőbíróságnak működését, amely a politikai kérdések teljes kikapcsolásával a Franciaország és Magyarország között fölmerülő gazdasági és pénzügyi kérdések megoldását célozza. De la Bárrá budapesti tartózkodása alatt nyilatkozott a magyar gazdasági élet szanálásának szükségességéről, amelyhez a külföldi segélymunka elkerülhetetlen. Ennek a segélymunkának egyik föltétele azonban a szomszédokkal való egyetértés. De la Bárrá külön hangsúlyozta, hogy útja a Magyarországot szomszédaitól elválasztó ellentétek elsimítására irányul. Útja, amely a magyar fővárosból Cseh- Szlovákia fővárosába vezet, utóbbi célkitűzésében rendkívül közelről érdekel bennünket és teljesen egybeesik azzal a törekvéssel, melyet, mint a cseh-szlovák államban élő magyarság sajtóőrszeme, létünk első percétől kezdve követünk. Mi sokszor félreértve és szofisztikusan félremagyarázva, de mindig nyíltan és a becsületes szándék határozottságával jelentettük ki azt, hogy a békeszerződések nyomán kialakított uj középeurópai helyzet teremthetett uj államjogi és földrajzi körülhatároltságokat, de nem temethette el a gazdasági egymásrautaltságot s válthatta ki az állami izoláltság helyzetének jogosságát és megokoltságát egyetlen állam számára sem. Ebből a fölfogásunkból fakadt középeurópai politikánk gazdasági iránya, amelynek érvényesítését nem csak a csehszlovákiai magyarság gazdasági érdekeivel, de magának a cseh-szlovák államnak s a középeurópai gazdasági konszolidációnak érdekeivel is egybefüzöttnek láttuk. Ebből a fölfogásunkból indult ki a középeurópai politika hatalmi törekvéseit megtestesítő állam- kapcsolattal, a kisantanttal szemben elfoglalt álláspontunk, mert azt kellett tapasztalnunk, hogy a kis£ntant eminenter politikai alakulás, amelynek akciói kizárólagosan politikai és hatalmi célokból fakadnak s amely az egyensúly reális politikája helyett, bizonyos fokú önzéssel és indokolatlan féltékenykedéssel szupremativ törekvéseket táplál Középeuró- pában. Azt kellett tapasztalnunk, hogy e szupremativ politika képzelt elhivatottságának alárendelik azokat az egyetemes gazdasági érdekeket, amelyek az egy szervezet egységes vérkeringéséből fakadnak s amelyeknek darabokra tépett elizolálása gazdasági természetszeriiség'gel destruálja az egész középeurópai gazdasági organizmust. Ez a meggyőződésünk hivta életre minden alkalommal meleg és szimpatizáló érdeklődésünket, amikor jelét kaptuk annak, hogy a gazdasági kapcsolatok közeledését igyekszik egyik vagy másik állam megkeresni, vagy előmozdítani s bár ezek a jelek gyak- ran belevesztek a politika ködébe, mégsem adtuk föl soha annak reménységét, hogy egyszer erősebb lesz a természetszerüség és a gazdasági észszeríiség, mint a politikái egoizmus s egyszer összekapcsolódnak azok a gazdasági szálak, amelyeket a politika ollója nyesett el. Nem fűtötte ezt a reményt túlhajtott optimizmus s nem osztottuk soha Be- nesnek azt a nézetét, hogy a dunai államok gazdasági kézfogása nyomán a régi állam- hatalmi rendszer felé irányuló törekvések útja nyílna meg. Jól tudjuk, hogy a gazdasági kapcsolatok involválnak bizonyos politikai következményeket éppen úgy, amint az államok közötti politika tényei nem maradnak hatás nélkül a gazdasági összeköttetésekre. De mert a mi törekvésünk a gazdasági realitásból fakadt s a gazdasági megértés princípiumából indult ki, annak politikai következményei sem involválhatnak mást, mint a gazdaságilag egymásrautaltak közötti politikai megértés békés atmoszférájának megteremtését. Ezzel a törekvéssel kapcsolódunk bele De la Bárrá budapesti és prágai látogatásának eseményébe. Nem szólunk hozzá a nemzetközi jog professzorához a politika köny- nyen fölcifrázható szólamaival, de még annak kemény elveivel sem, nem nézünk rá úgy, mint a mexikói köztársaság volt elnökére s nem hivatkozunk előtte arra, hogy Amerikában, a Monroe-elv hazájában megtanulhatta az önrendelkezési jog hatalmas erejét s az „Amerika ez amerikaiaké" jelszó elvi átültetésével nem okoljuk meg előtte a kisebbségi jogok küzdelmének célkitűzéseit. Nem apellálunk nagylelkűségre és nem mutogatjuk a lelkünket, az érzéseinket, mert a szentimentalizmus politikája kicsinyes lehet az előtt, aki a gazdasági véredények összekötésén akar fáradozni. Reális, gazdasági érdekekből fakadó törekvések adnak hangot bennünk s e törekvések nyomán kialakul annak józan és elfogulatlan belátása, hogy az elvadított Középeurópát pacifikálni kell, a tarthatatlan élet zűrzavarában normális leheKommunista puccs a Ruhrvidéken Mühlheim a kommunisták kezén. — Reck- linghausenben a puccs kitörésétől lehet tartani. — Véres utcai harcok a po’gárőrségek és a kommunisták között. Mühlheim, április 19. (Wolff.) Kommunisták és szindikalisták vezetése alatt álló csőcseléktömegek hatalmukba kerítették Mühlheim belvárosát. A tömeg formálisan megszállotta a belváros stratégiai pontjait és az útvonalak kijáratait elbarrikádozta. A városháza a fölkelők állandó tüzelése alatt áll, akik, miután a fegyverkereskedéseket kirabolták, nagymennyiségű lőfegyverrel rendelkeznek, A kormányclnök rendeletére a duis- burgi rendőrcsapatok Mühlheim ellen vonulnak. Essen, április 20. (Wolff.) A kommunista puccs nem lebecsmérlendő veszedelmet rejt magában, mert a csőcselék a fegyverüzletek kifosztása révén fölfegyverkezett. Az utcák torkolatain fölállított barikádokon és a városháza környékén heves tűzharc folyik, A kommunisták szilárdan birtokukban tartják a várost. Köln, április 20. (Wolff.) Mint a Kölnische Volkszeitung jelenti, a Ruhrvidéken lejátszódott eseményekkel kapcsolatban, Mühlheim- ben a csőcselék garázdálkodásai következtében számos helyen utcai harcokra került a sor. A fölkelők elleni védekezés céljából a franciák által ki nem utasított néhány rendőrhivatalnok vezetése alatt polgárőrség alakult. A fölkelők által emelt barrikádok szánra nőttön-nő. A fölkelők hatalmukba kerítették az utcákon és garázsokban talált teherautókat és egyéb jármüveket s azokat használják föl barikádjaik építésére. A polgárőrség tőségeket kell keresni, az acsarkodás és intrika nemtelen politikája helyett a béke útjait kell egyengetni s e célok elérése végett a mindennapi élet realitását, a gazdasági összeköttetések természetességét kell megkonstruálni. De la Bárrá útjához egyik budapesti lap a valószínűség határain túleső következtetéseket fiiz. Összefüggésbe hozza azt Masaryk elnök húsvéti nyilatkozatának nyilvánosságra nem került, állítólagosán egy nagyobb koncepció körül mozgó kijelentéseivel s a dunai konföderáció perspektíváját rajzolja előtérbe. Nem követhetjük vakon ezt a publicisztikai jósolgatást, mert tudjuk, hogy De la Bárrá információs útja az egymásrautaltság eszméjét szolgálja ugyan, de nem lehet közvetlen kiindulási pontja a középeurópai politika uj kialakulásának s a cseh-szlovák köztársaság elnökének imputált kijelentések felől pedig csak kószáló hírek keringenek. A középeurópai evolúció a mai konstelláció s a mai politikai fölfogás mellett csak ábrándos jósolgatás s mi, akik sok ábrándban csalódtunk/ sok jósolgatást hallottunk, nem helyezzük az illúziók szférájába azt az eseményt, hogy egy a békeszerződések nyomán alakult döntőbíróság elnöke a középeurópai államok ellentéteinek elsirrritását szükségszerűségnek hangoztatja. és a kommunisták midenütt heves tűzharcot folytatnak. A Kölnische Volkszeitung jelentése szerint Rccklinghausenben is nagy tömeg kommunista csőcselék gyűlt össze a megszállott területek minden részéből, úgy, hogy ott is a puccs kitörésétől lehet tartani. Leverik a kommunistákat A mühlheimi városháza sikeres védelme. — A kommunistákat kiszorították a belvárosból. Mühlheim, április 20. A Kölnische Volkszeitung tudósítójának sikerült beszélgetést folytatni Bracht rendőrfőnökkel, a városháza hősi védőjével. A rendőrfőnök részletesen vázolta a kommunistáknak a városháza ellen intézett két főtámadását, mely alkalommal számos rendőrhivatainok súlyosan megsebesült. A harcoknak összesen nyolc halottja és tiz sebesültje van. A visszavert kommunisták halottjaikat és sebesültjeiket magukkal vitték. Az éjszaka folyamán Bracht rendőrfőnök a rendelkezésére álló összes emberekkel kirohanást intézett és szétverte a kommunistákat. akiket a polgárőrségek hátba- támadtak. Harminc kommunistát, köztük a vezérkar egv részét ez alkalommal elfogtak. A kommunisták kénytelenek voltak kiüriteni a belvárost s csupán a Broich városrészben komoly még a helyzet. A veszély még elsi- mi'tottnak nem tekinthető. Megállapítást nyert, hogy a francia őrségek zsebretett kézzel nézték a fölfegyverzett kommunista bandák akcióját, holott a megszálló csapatok parancsnoksága minden fegyverviselést a legszigorúbban megtiltott. Mülheim, április 20. (W-oliff.) A Duis- burgból megérkezett rendőrosztagok a miil- heimi polgárőrséggel karöltve ma éjszaka megtisztították a várost a vörös gárdistáktól. Berlin, április 20. (Wolff.) A ruhrvidéki kommunista zavargások Mülheini város felszabadításával még nem értek veget. Az Oberhausból Mülheimbe koncentrált rendőr- osztagokat visszavezényelték állomáshelyükre, mert a helyzet Oberhausbau rendkívül feszült és zavargásoktól lehet tartani. A Bergmaim-üg-y visszhangja F ranciaorsztígban Páris, április 20. (Havas.) A német propaganda állandóan híreket lansziroz Bergmann állítólagos missziójáról a párisi konferencián- E beállítással szemben elég a következőkre rámutatni: Németországnak többször volt alkalma írásbeli javaslatokkal előállani, ezt azonban nem tette. Mikor Németország december 7-én azt javasolta, hogy tegyék lehetővé német és francia nagyiparosok tanácskozásait, azt a választ kapta, hogy csupán egészen pontos, Írásbeli javaslatok tehetők megfontolás tárgyává. Ilyen ajánlatokat azonban sohasem tettek, sőt nem is kezdeményeztek. A párisi konferencia elé nem terjesztettek írásbeli tervezetet és Bergmann német delegátus nem is rendelkezett ilyennel. Csupán január 4-én, közvetlenül a konferencia befejezése előtt, tudatta a német kormány táviratilag a párisi német követtel a javaslatok szövegét. A párisi konferencia azonban véget ért anélkül, hogy Bergmann engedélyt kért volna kormányától arra, hogy a javaslatot a konferenciával közölje, amiből kitűnik, hogy a német kormány sohasem helyezett súlyt arra, hogy komoly javaslatokat tegyen. Az essem vérfürdő a világ itéloszéke előtt Berlin, április 19. (Wolff.) A francia kormány a következő választ adta a német kormány jegyzékére, melyben a francia csapatok essem vérengzése ellen tiltakozik: „Az automobil-csarnok fekvése olyan, hogy a francia csapatoknak a jelenlétét a munkásság nem vehette volna észre, ha az üzemi tanácsok és az üzemvezetőség közötti megbeszélések szerint adott szirénajelek nem késztették volna a munkásokat arra, hogy az automobilcsarnokban gyülekezzenek- A nyugodtan viselkedő munkásokat több szónok a francia katonaság ellen izgatta, amiért az üzemvezetőség felelős. A munkások Koksz- és kődarabokat dobáltak a francia katonák felé és botokkal meg revolverekkel hadonásztak. Mikor gözsugarakat eresztettek a francia katonák felé, a vezénylő tiszt német nyelven az előirt módon figyelmeztette a munkásokat, majd mikor ennek nem volt foganatja, a riasztó lövések után sortüzet adatott a munkásokra, ügyelve azonban arra, hogy a golyók lehetőleg kevés kárt tegyenek bennök. Berlin, április 19. (Wolff.) A francia magyarázatra adott válaszában a német kormány kijelenti, hogy a francia nyomozás adatai nem felelnek meg a tényeknek, melyeket az április 4-iki német jegyzék kétséget kizáró szakvélemények alapján megállapított. A német kormány hajlandó a szemtanuk eskü alatt felvett vallomásait a francia kormány rendelkezésére bocsátani, ha a francia kormány saját idevonatkozó okmányait kiadja. A német kormány nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldését javasolja. mivel a francia hadbíróság nem járhat el objektiven. mert egy személyben vádlottja és birája a véres eseményeknek. 100 cseh-szl. Koronáért fizettek ma, április 20-án: ZürichbenEkor)l 6.425 svájci frankot Budapesten 13400.— magyar koronát Bécsben 211900.— osztrák koronát Berlinben 76000.— német márkát EHsésaeilllÉ ti® i®f iraasefifn f€®w®tói©II tervezel Páris, április 20. (Havas.) A jóvátételek végleges szabályozására irányuló francia politika általános Irányvonalait egy uj miniszterközi konferencia dolgozta ki. A megnyilvánult nézeteket most szakemberek dolgozzák föl teljes egésszé. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Le Journal közli, hogy a francia-belga terv számit arra az ered menyre, amely egy nagyarányú németországi gazdasági megegyezés esetleges megkötése által elérhető. Egy ily megegyezés mindkét ország termelésében egyensúlyt létesíthetne és a difié renciákat Németország jövőbeni fizetései és a háborús károk tényleges összege között kiegyenlíthetné és végül Németországot megakadályozhatna abban, hogy a kereskedelmi konkurrenciát elnyomja. (A csehszlovák sajtóiroda megjegyzése: Itt nyilván a lotharingiai kohóipar és a ruhrvidéki szénipar érdekközösségének gondolatáról van szó.) Jw igf H. évfolyam 91. (244.) szám. ^ Prága, 1^ A sziovenszköl £s Rnszlnszköi Szövetkezett nienzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
