Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-19 / 89. (242.) szám

Csütörtök, április 19. Htüroin heii SKümciei ütem® InterpeSiáciős nap. — Gömfoosék teljes bizalma Bethlen iránt — Bethlen nem utazik Bukarestbe, Budapest, április 18 (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés folyosóin ma Göm­bösék egy ivet köröztek, amelyben az egy­ségespárt tagjai Bethlen István gróf minisz­terelnököt feltétlen bizalmukról biztosítják. Ez ama tárgyalásoknak volt az eredménye, amelyek néhány nap óta a fajvédők és Beth­len hívei között folytak. Az ivei nem sokan írták alá, mert — hir szerint — maga a minisz­terelnök sem óhajtja, hogy a képviselők ilyen módon biztosítsák ragaszkodásukról és az egész akciót le fogják fújni. Bethlen nem utazik Bukarestbe Zichy R libidó gróf bukaresti magyar követnek a Brassói Lapok számára adott nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben az állott, hogy Bethlen István gróf miniszter- elnök rövidesen Bukarestbe utazik és Romá­nia és Magyarország között hamarosan ke­reskedelmi tárgyalások indulnak meg, a Pesti Naplónak illetékes helyen kijelentették, hogy Zichy gróf követ nem azt a nyilatkoza­tot tette, -amelyet neki imputálnak. Bethlen István gróf miniszterelnök nem utazik Buka­restbe. Román-magyar tárgyalásokról sin­csen szó. bár erre a magyar kormányban meglenne a jószándék. Mái cm heti szünetet kap a Ház Kormánypárti körökben hangoztatják, hogy a kormánynak nagyobb munkát kell el­végeznie és ezért a nemzetgyűlést két-hároin hétre el kell napolni, hogy a kormány a szük­séges törvényjavaslatokat elkészíthesse. A Ház elnöksége a miniszterelnök megbízásá­ból, aki még mindig betegen fekszik, érint­kezésbe lépett az elenzéki pártok vezetőivel és arra kérte őket, hogy tegyék lehetővé, hogy a nemzetgyűlés még ezen a héten befe­jezhesse a mezőgazdasági munkások bérének szabályozásáról szóló javaslat vitáját és hogy ennek kövekeztében a Házat pénteken el lehessen napolni. Az elenzéki képviselők nem akarnak ez elé akadályokat gördíteni. Valószínűnek látszik, hogy a javaslatot pén­teken részleteiben is megszavazzák és a Ház szünetet kap. Huszonhét interpelláció A nemzetgyűlés ülését tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Beje­lentette, hogy az indítványkönyvbe Meskó Zoltán és Szakács Andor indítványt jegyez­tek be. Meskó a numerusz klauzusz olyan módon való megváltoztatását kívánja, hogy a hadviselt egyetemi hallgatókat kedvezmény ben részesítsék. Kéri ezenfelül, hogy a Ház mondja ki, hogy azoknak az ügyvédeknek, akik egyúttal nemzetgyűlési képviselők, ösz- szeférhetetlen a földbirtokreform ügyében bárki érdekében is közbenjárni. Szakács An­dor a Ház elnökségének amaz eljárása ügj^é- ben jegyzett be indítványt, hogy nem engedi meg, hogy a képviselők indítványaikat kellő­képpen megokolják. Ezután fölolvasták az in- terpellációs könyvet, amelybe huszonhét in­terpelláció volt bejegyezve. Köztük Ruppert Rezső „Bizonyos körök az államrendőrség tagjait egyéni szabadságukban és polgári jo­gaik gyakorlásában akarják korlátozni azzal, hogy egyes sajtótermékek olvasását eltiltják tőlük" címen, Rainprecht Antal pedig „Az európai helyzet nem ismeréséből származó téves kormánynyilatkozatok helyreigazítása tárgyában" intézett interpellációt a kormány­hoz. Az elnök kérte a Házat, hogy az inter­pellációk meghallgatására délben két órakor térjen át. A Ház ezt elfogadta, majd a napi­rend értelmében folytatták a mezőgazdasági munkások bércnek szabályozásáról szóló tör­vényjavaslat általános vitáját. Az első szónok Lovász János (egységespárti) az el­lenzék folytonos közbeszólásai között mond­ja el beszédét: A húszezer koronás gabona­árakért nem lehet a gazdákat okolni, mert ők nem tehetnek róla. (Esztergályos szociálde­mokrata képviselő valamit közbeszól, mire az egész jobboldal a szocialisták felé kiált, amit azonban a nagy zajban nem lehet érteni. Ezután heves vita fejlődik ki Lovász és Esz- tcrgályos között, miközben a lárma annyira növekszik, hogy az elnök kénytelen az ülést öt percre fölfüggeszteni. Mikor Lovász a szünet után folytatni akarja beszédét, a szo­cialisták nagy zajt csapnak, úgy hogy Lovász szavait alig lehet érteni.) A falu népe nem akarja azt a politikát, amely októberhez ve­zet és nem akar többé forradalmat látni. (A szocialisták Lovász felé kiáltanak: A minisz­terük részt vett a forradalomban. Nagyatádi valamit közbeszól, mire a szocialisták nagy hahotában törnek ki.) A falu népe békét akar és a megértést kívánja. A javaslatot elfo­gadja. Györki Imre a következő szónok: Kí­vánja, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadságot helyreállítsák, mert enélkül nem lehet a javaslatot elfogadni. A javaslat ko­molytalanságát az is mutatja, hogy a kor­mány is csak két esztendőre tervezi. Forgács István személyes kérdésben szólal föl és visszautasítja Szakács Andor­nak azt a vádját, mintha ő a kommunizmus alatt direktóriumi tag lett volna. Szakács Andor fentartja állításait. Az elnök ezután az ülést fölfüggesztette. A Ház délután két órakor áttért az interpellá­ciók meghallgatására. A magyar-francia döntőbiréság elnöke Budapesten De la Bárrá, a francia—magyar döntő­bíróság elnöke Budapestre érkezett. Újság­írók előtt úgy nyilatkozott, hogy a magyar gazdasági viszonyokon mindenképpen segí­teni kell. Igen nagy elismeréssel van azokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyekkel Magyarország gazdasági viszonyait helyre akarja állítani. Kijelentette, hogy Franciaor­szág és Millerand elnök is a legélénkebb ro- konszenvvel viseltetik Magyarország iránt. A külföldi segélynyújtás első feltétele a szom­szédokkal való tárgyalás. Magyarország szomszédai ugyanis tekintettel arra a föld­rajzi egységre, amely a Dunamedence kere­tében fekvő területeket csaknem egyöntetű­vé teszi, ugyanazokkal az érdekekkel birnak, mint Magyarország. Útja főcéljának azt te­kinti, lmgy elsimítsa azokat az ellentéteket, amelyek Magyarországot szomszédaitól el­választják. Ma Daruváry Géza kíilügy-, Kál- Iay Tibor pénzügy- és Valkó Lajos kereske­delmi miniszterrel tanácskozott. Pénteken este Prágába utazik. A budapesti jugoszláv követ a jugoszláv-magyar tárgyalásokról A Budapesten megjelenő Echo de Da- nube interjút közöl Milojevics budapesti ju­goszláv követtel. A követ kijelentette, hogy a kormányválságról nem kapott pontos érte­sítéseket. de bizonyos, hogy a kormányvál- ság rövidesen elintéződik. Nézete szerint csak Pasics vagy Davidovics kaphatnak kor- mányalakitásra megbízást. Mindkettőnek azonos a programja: a szerb-horvát-szlovén királyság fölivirágoztatása. — Jugoszlávok nincsenek — mondotta a követ —, csak szerbek, horvátok és szlové­nek vannak. Érthetetlen, hogy a központi és a nyugati hatalmak miért emlegetnek Jugo­szláviát. Ez csak eszme és nem ország. — Az SHS királyság úgy a szomszéd államokkal, mint volt ellenfeleivel jóbarát­ságban kíván élni. Kormányunk arra törek­szik, hogy a szomszédokkal való régi kötelé­keket fölujitsa. Örömmel állapítom meg, hogy az SHS királyság proipozicióit mindenütt jó­indulatúan fogadják. Olaszországgal való vi­szonyunk javult. Magyarországgal az SHS királyság a gazdasági és pénzügyi viszonyt megújíthatná, de erre a jelenlegi helyzet nem alkalmas. Az erre vonatkozó tárgyalások már régebben, megindultak, de felfüggesztet­ték azokat- Az uj kormánynak előbb meg kell alakulnia, meg kell erősödnie, meg kell nyernie a irokomszenvet és az országért dol­goznia keli, csak azután tárgyalhat a szom­szédokkal. Kijelentem, hogy tárgyalni fog. v'V Magyarország ipari helyzete a Budapesti XII. iUwnintavásár idefeheni Budapest, április 18. Több, mint négy esztendő telt el a há­ború befejezése óta s bár ezeket az éveket valóban nem lehet a nyugalom idejének mondani, a magyar ipar mégis kezd már ma­gához térni s tömérdek akadály ellenére olyan termelést végez, amely a még mindig rendkívüli viszonyokhoz képest való bon bá­mulatosnak mondható. A széntermelés relatív mennyisége a békebeli produkció nívóján mozog. A bel­földi igényeket még mindig nem elégíti ki s az ország igen nagy mennyiségű jobb kaló- Háju szén behozatalára szorul. Ez alapjában örvendetes körülmény, mert hiszen azt je­lenti, hogy a magyar ipar foglalkoztatva van, azért fogyaszt sok szenet, csakhogy amidőn a tüzelőanyagelláíás nagy részében a kül­földtől függ, ez azt jelenti, hogy ebben az el­látásban ismételten zavarok állanak be. Kísérletek folynak a mezőgazdasági üzemek elektrizálásához szükséges villamos energiának tőzegből való előállítására is. mely próbák beválása esetén a magyar me­zőgazdasági termelés teljesen uj alapokra fektettetnék. Importálni kénytelen Magyar- ország úgy a tüzelőfát. mint az épületfát és szerszámfát. Ennek ellenére a faföldol- gozóipar — melynek technikai fölszere­lése és munkásanyaiga igen kiváló — nagyon szép eredményeket ér el s a magyar bútor­iparnak jelentékeny exportja is van. A textilipar terén kétségen kívül a legtöbb teendője mutatkozik Magyarország­nak, de a fejlődés is az idetartozó iparágak­ban a legjelentékenyebb. A textilipar legfontosabb ágainak a helyzetét a következő számadatok mutatják: pamutfonóipar 33.000 orsóval, pamutszövő- ipar 4100 szövőszékkel, posztóipar 370 szö­vőszékkel, kötszövőipar 1100 kötőgéppel, 1800 barisnyagéppel és 280 tricotagcgéppel, kenderfonóipar 1500 orsóval, lenfonóipar 17.500 orsóval, kender- és lenszövőipar 600 szövőszékkel, jutafonóipar 10.000 orsóval, jutaszövőipar 565 szövőszékkel, selycmszö- vőipar 550 szövőszékkel, nyomó- és festő­ipar 32 rouleaux-val. Az országban képviselve van ezenfelül a viaszosvászonipar. a kerámia, a nemezipar, a kalaptompgyártás, a szalag- és paszo­mány- és a kötélverőipiar. A fonó- és a szövőgépeket az utolsó két esztendőben történt fejlődés emelte csak a mostani nívóra. így például a 33.000 pamut­fonóorsóból 18.000-et a kommiin óta hoztak üzembe: a pamut-szövőszékekből 300 az uj és igy tovább. Hat uj pamufszövőde építés, illetve be­rendezés alatt áll, egy gyár fonodával bő­vül, egy másik telep fonodái üzemét lénye­gesen nagyobbitja. Exportjuk a nagy szállítóképességű pa­mutszövet festő- és nyomógyáraknak van. Ugyancsak lényegesen meghaladja a bel­földi szükségletet a kenderkötélárukat, zsi­negeket, hevedereket, tömlőket, jutaszövete­ket és zsákokat, viiaiszkosvásznat és műbőrt gyártó ipar teljesitőképessége is. A magyar müselyemgyár az előállított fonalak nagy részét exportálhatja. Magyarország kötő- és szövőipara kö­zönséges (kommersz) harisnyákat, különféle kabátokat, szvettereket, ujjasokat exportcé­lokra is készít. Az élelmezési iparok közül elsősor­ban a malomipart kell megemlíteni, amely egész Európában egyedülálló, úgy kapacitás, mint technikai fölszerelés dolgában. Sajnos, ezt a kapacitást ma alig ötödrész erejéig tudja kihasználni, mert Magyarország egész gabonatermése, a malmok nagyságához ké­pest, jelentéktelen. A múlt évben azonban már jött be valamivel több, minit 500 vasúti kocsi amerikai és balkáni gabona, amelyet azután a malmok földolgozva, liszt alakjá­ban exportáltak ismét. A cukoripar szintén nagyobbszámu la­kosság fogyasztását is el tudná látni. Az 1922-es campagne-ban a gyártás alatta ma­radt az 500.000 métermázsának, úgy. hogy az ország némi behozatalra szorult, 1923-ban azonban sikerült a mezőgazdák tekintélyes részét rábírni, hogy nagyobb területeket cu­korrépával vessenek be s igy remélhető, hogy & nagyobb répatermés következtében ez a mennyiség mintegy 50%-kai fog emel­kedni. A meglévő cukorgyárak azonban két­szer-, háromszorannyi cukrot is elő tudnának állítani, minit amennyit az ország elfogyaszt. Aránylag a legnagyobb fejlődés mutat­kozik az élelmezési iparok sorában a kon­zerviparban, amely szoros összefüggésben az öt alimentáló mezőgazdasággal, rendkívüli mértékben föllendült. Míg a béke idején Magyarország a legkülönbözőbb főzelékkon- zer.vekből, gyümölcs- és húskonzervekből igen nagy mennyiséget hozott be Ausztriá­ból s alig exportált valamit, addig most a be­hozatal teljes szünetelése mellett Magyar- ország 1922. évi konzervexportja mintegy 13.000 q, csaknem kétszerannyi, mint béke idején volt. A vastermelésről s a vas-fél­gyártmányok előállításáról tudvalévő, hogy hogy ez az iparág nagy nehézségekkel küzd, mert az érc és koksz nagy részét külföldről kénytelen hozatni. Ennek ellenére az utóbbi években igen szép eredményeket ért el és bizonyos speciális cikkektől eltekintve, el­látta a földolgozóipar legnaigyobb részét, ami annál jelentősebb eredmény, mert hiszen a vasföldolgozó- és gépiparunk körülbelül 60.000 munkásával, teljesen modern beren­dezéseivel sokkal nagyobb szükségletet is el tudna látni. Áll ez különösen a mezőgaz­dasági gépiparra, amely kitűnő minőségű gyártmányaival a legfejlettebb mezőgazda- sági államokban is elsőrangú hírnevet tudott magának kiküzdeni. Az ország növényolajgyárai ex­portra repce- és mapraforgómagolajat, len-, repce- és napraíorgómagpogácsát és extra­hált lisztet gyártanak. A szappangyárai főként a pipere- szappan tekintetében exportképesek. Egyik nagy magyar vegyészeti iparvál­lalat sósav gyártására is berendezkedett és most már ez az ipar a kénsav, rézgálic, szu­perfoszfát és glaubersó mellett sósavban is exportképes. Az ország illóolajgyártása lé­nyegesen megerősödött s a rum, likőr és cukorka gyártásához szükséges eszenciák, aromák és gyümölcskivonatok terén export­képes. A csiszolóáru ipar mindenféle csi­szolóanyagot, ezek között csiszolópapirost és csiszolóvásznat a belföldi szükségletet meghaladó mennyiségben állít elő. A bőripar szintén fedezi most már qz egész szükségletet. A múlt esztendőben volt ugyan még jelentékeny behozatal, de újab­ban ez csupán speciális cikkekre szorítkozik. A bőrföldolgozó iparágak közül igen nagy a fejlődés a cipőiparban. Maguk a me­chanikai cipőgyárak mai berendezésükkel évi 3 és fél millió párnál többet tudnának előállítani. a saigAtarUiRi ü^árMraís a níwrtiefií* <MÜ. Géni, április IS­(Saját tudósi tónktól.) A népszövetség ta­nácsa tegnapi ülésén foglalkozott a salgótar­jáni határkérdéssel. Da Game brazíliai dele­gátus, akit a kérdés tanulmányozásával meg­bíztak, előterjesztette jelentését. Azután vita fejlődött ki. amelyben rész tvettek Lukács György és Tánczos Gábor magyar, Osusky cseh-szlovák de'egáíus, valamint a tanács francia tagja, Comte. Lukács arra hivatko­zott. hogy Magyarországnak életről tétele, hogy a szén- és kőbányákat megkapja. Ezzel szemben Osusky azzal érvelt, hogy Magyar- országnak harminchét kőbányája van. barna szénre nincsen szüksége, mert ebből kivitele van, hogy a bányákban már 1914 óta nem dolgoznak, a terület vegyes nyelvű. Magyar- országnak elegendő erdeje van és hogy a magyar kormány stratégiai okokból követeli ezt a területet. Azzal is érvelt, hogy azok a magyar községek, amelyek a vitás területen vannak, régen szlovákok vo’tak és csak a magyar elnemzetlenitő politikának estek ál­dozatul. A további tanácskozás pénteken, áp­rilis 20-án lesz. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. Mussolini tárgyalt a popolári miniszterekkel. Róma, április 17. A kormány néppárti tagjai Mussolini miiiniiszberdnotókel folytatott tárgyalá­sai során rendelkezésére bocsátották tárcáikat, miután Mussolini azt követelte, hogy a popolárilk kiluíbhv c hó 20-ig foglaljon állást a néppárti kom' gresszus határozatával kapcsolatban. A popok! - rik kijelentették, hogy a kormányt függetlenül az ügyek további alakulásától támogatják. Mussolini megköszönte a popoláriknak eddigi támogatásu­kat és rön tartotta magárnak a végleges döntést. Milánó, április IS. Ilitek szerint a nép­párti képviselők pénteki ülésükön szolidari­tást fognak nyilvánítani a fascistákkal s igy elkerülhető lesz .a kormányválság. A volt szultán proklamáció ja. — Csak átmenetileg mondott le. ­London, április 17. A Reuter jelenti Kairóból: A volt szultán prdkllátmáo'iót intézett a világ mo­hám edámíjaihoz, melyben hangsúlyozza, hogy el­lenzi a szultáni trónnak a kalifa tustól való elvá­lasztását és a török fővárosnak Angorivba való helyezését. A vollt szni tán hevesen támadja Musz- taia Kemail pasát és kíjelentti, hogy trónjáról csak átmenetileg mondott le. hogy a kalifátus ál­lását szilárdítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents