Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-01 / 75. (228.) szám
r^fíí?^TTT,TTÍTTff™Tf1íf!í?mmTTítíTIÍÍTÍ,W1TítTÍTÍ-ífíf,TtfmTTfTffTf1TTÍTTW^f,í,fíTfTf,TTWW^W”í”íT^ ! $3, $> j: 13? 1HUSVÉT ÜNNEPÉREf 138 \I i7 1 g MAGYAR ÍRÓK a PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP OLVASÓINAK 3j | I i ..... '— ' '—' j yMmmmtmuimuimiíiimtiimimimmímiiimmitiiniiimmimx | '—1 '— |j BBBcaHiaBBMilcaBtiBBSBaBBBcaiiBBaBBBBBBBSBaBBsaaaaaaBuvBflaaaeatfaaaasftBfliBaaaaHaBBaaaaBaaaaBaaBaBBaBBaaaDBBaBaBaaaoaMB a a BaBBaatiaB&aauaaaaaa A magyar irodalom egysége. Irta Schöpfiin Aladár. Amit a magyarság ezer esztendő — egész történelmi léte — alatt átélt, ami emléke ez idő alatt felhalmozódott, amit érzett és gondolt és a maga reagálóképessége s észjárása szerint a maga nyelvén kifejezett, — ez jelenti az egész nép közös szellemi kincsét, nemzedékről nemzedékre felhalmozódott kulturális örökségét. Ebben részes mindenki, aki magyarnak érzi és tudja magát, minden különbségen és minden történelmi eshetőségen túl. Történelmi erők dobálhatják a nemzet tagjait szerteszét, egyik állami kötelékből a másikba, népmozgalmak — mint a mi napjainkban az amerikai kivándorlás — teremthetnek diaszpórákat messze tengereken túl: ez az átörökölt szellemi kincs, a ki nem kutatható faji és etnológiai kapcsolatok mellett szellemileg összekapcsolja a szétzilált néptagokat, nem engedi őket teljesen szétesni, az egymás közösségétől teljesen elszakadni. A magyar ember lehet bármely állam polgára, amíg magyarnak tudja magát, tagja a magyar kultúrának, amely ölthet különböző lokális színeket, velejében mégis egységes marad. Nagy szellemek a múltban minden magyar számára gondolkoztak és éreztek. Petőfit, Aranyt, Jókait olvasni és érteni fogják mindenkor mindenütt, ahol magyarok élnek, ami annyit jelent, hogy ezek a különböző vidékeken, különböző kötelékekben élő magyarok lelki életük egy fontos komplexumában mindenkor ösz- szetartozók maradnak. Itt a németek példája. A német nép számra és még inkább kulturális fejlettségre fontos részei a nagy német birodalomtól különálló állami kötelékekben, a svájci köztársaságban és Ausztriában élnek és nem is kényszerből, hanem történelmi hagyományból és jól fölismert célszerűségből. Egy évszázados különélés folyamán bizonyos, a nagynémet •ömegtől eltérő tulajdonságai fejlődhettek, a karaktere, az észjárása bizonyos különbözőségeket vett magára. Azért mégis integráns része a németségnek a közös kultúra és közös nyelv révén. A bizonyos vonásaiban különálló svájci vagy osztrák német irodalom szervesen odatartozó része a német irodalomnak, Grillparzer vagy Conrad Ferdinand Meyer és Gottfried Keller költészete éppúgy beletartozik a német irodalmi szellem fejlődésébe, mint akár Gerhardt Hauptmanné: él és hat a birodalmi németek tudatában. Viszont, amit a német birodalom népe a kultúrában termel, az éppúgy él és hat a svájci és ausztriai németek tudatában. A politikai, állami kapcsolatok felett, amelyek ki vannak téve a történelem viszontagságainak, van egy felsőbbrendű, semmi viszontagság által szét nem bontható kapocs: a közös szellemi hagyományok és közös lélektani alkat bázisán nyugvó kulturális összetartozás, amelynek érzékelhető szerve a közös nyelv. Ez az alaptétel adja meg a magától értetődő viszonyt a legújabban különböző állami kötelékekbe került magyarság különböző részeinek irodalmi törekvései közt. Soha nem lehetséges és nem is lesz egynél több magyar irodalom. Amit magyar írói tehetség akár Magyarországon, akár a cseh-szlovák köztársaságban, akár Romániában vagy Jugoszláviában produkál, az mind belefoglalódik az egy magyar irodalom fejlődésébe. Minden magyar tehetség, akárhonnan kerül is elő, a hagyomány és a faji szellem közös rezervoárjából merít és termése a mindig úján alakuló hagyomány és a faji szellem közös rezervoár- jába ömlik össze. Ez különben magától értetődő dolog, de szükséges ma hangsúlyozni, mert a ma fennálló látszatok, a szellemi javak kicserélésének politikai és gazdasági akadályai révén elhomályosítják a dolgok természetéből folyó tényeket. Ezek a látszatok azonban időlegesek, együtt enyésznek a ma még fennálló elzárkózásokkal. Ha előbb, ha később, de egyszer csak el fog érkezni az az idő, amikor a magyar kultúrjavak szabadon keringhetnek a határokon át, amikor a magyar könyv és újság akadály nélkül járhat, ki-be mindenüvé, ahol magyarok laknak. A szellemi vérkeringés mai mesterséges zavarai akkor ma jd megszűnnek és magától, a természeti törvények erejénél fogva helyreáll a kulturális egység. A szó tulajdonképeni értelmében tehát nincs és soha nem is lehet külön magyarországi vagy szlovenszkói vagy erdélyi magyar irodalomról beszólni. Ha szlovenszkói író valami jót ír, az éppúgy a mienk is lesz, magyarországi magyaroké, mint ahogy amit mi itt Magyarországon értékeset írunk, az a szlovenszkói és az erdélyi magyaroknak is közös szellemi tulajdona lesz. És a közönség nem is fogja külön nézni, milyen országhoz tartozó író írta ezt vagy azt a könyvet. Csak azt fogja nézni, hogy jó, érdekes és élvezetes-e az a könyv s aszerint fogja olvasni. Ez tulajdonképen már ma is így van, a könyv- forgalom mindenféle akadályainak ellenére. Bizonyos megszűkített értelemben azonban mégis beszélhetünk az elkapcsolt magyarság külön irodalmáról, külön szlovenszkói, erdélyi stb. magyar irodalomról, éppúgy, mint ahogy beszélni lehet külön svájci vagy osztrák német irodalomról. A külön államban élés hosszú idők folyamán bizonyos gazdasági, társadalmi, sőt lélektani eltolódásokat hozhat létre az egy és ugyanazon nép különböző tagjai között és ezek a különbségek lecsapódnak az irodalomban is. A különböző területeken lefolyó irodalmi élet és termelés ily módon különbözőképen színe- ződhetik. Ez bizonyos mértékig megvolt a múltban is, amikor például Erdély külön állami élete mellett némileg külön színezete volt a régi erdélyi irodalomnak is. Sőt megvolt a legközelebbi múltban, a teljes állami egység idején is. A Kisfaludyak, Berzsenyi, Vörösmarty dunántúli költészete bizonyos eltérő karaktervonásokat mutat Petőfi és Arany alföldi jellegű költészetével szemben a nyelvi sajátságokon túl is és még erősebb külön színezete van a XIX. századi erdélyi írók írásainak. Egy regionális vonás ez, amely bizonyos differenciálódást létesít a különböző vidékok különböző tradíció elemei és életviszonyai révén. Az elkülönülés azonban nem mehet túl és nem is szabad hogy túlmenjen bizonyos regionalizmuson. Eddig a pontig üdvös eredményei is lehetnek. Színesebbé és változatosabbá teszi az irodalmat, alkalmasabbá arra, hogy a népkarakter különböző változatait kifejezze. Tovább megyek: erre szükség is van. Az utolsó évtizedekben a magyar irodalom a fejlődés olyan útjaira kezdett térni, amelyek veszedelmekkel fenyegettek. Némi egyoldalúsággal a nagyváros életformáinak kifejezésére törekedett és emellett a teljesen jogosult és a társadalmi és gazdasági fejlődés adottságaiból folyó törekvés mellett kezdte elhanyagolni a vidék életformáinak ábrázolását. Nagy tehetségek, mint Gárdonyi és Móricz bizonyos mértékig ellensúlyozták ezt a tendenciát, de ez azért mégis érezhető volt, annál jobban, mennél jobban differenciálódtak Budapest társadalmi élete és ebből származó életformái az ország többi részeitől. Ha tehát a mostani állapot elősegíti a különböző ma- gyaroklakta területek nyomatékosabb szóhoz- jutását az irodalomban, ebből haszna lesz az egyetemes magyar irodalomnak. Változatosabbá, színekben gazdagabbá válik és teljesebben tudja kifejezni a népkaraktert, anélkül, hogy az irodalmi egységet szétbontaná. Ha tehát a különböző területeken élő magyarok ápolják és különös szeretettel gondozzák a maguk lokális, illetőleg regionális irodalmi törekvéseit, ezzel szolgálatot tesznek az egész magyar irodalomnak is mindaddig, amíg ez nem vezet irodalmi szeparatizmusra, amíg nem zárkóznak el ezzel a többi magyar irodalomtól. Sőt mindenképen kívánatos volna, hogy éppen a lekapcsolt területek magyarsága mennél több és mennél nagyobb írói tehetséget produkáljon és mennél gazdagabb irodalmi életet éljen. Egy nagy, világraszóló szlovenszkói magyar költői tehetség például többet tehetne a maga népének kulturális fennmaradásáért, mint megannyi politikai akció. Mi itt Magyarországon, akik komoly lelki gonddal nézzük a magyar irodalom sorsát, szeretetteljes figyelemmel kísérjük az idegen államkötelékekbe jutott magyarság irodalmi törekvéseit. Lapokban, folyóiratokban egyre gyakrabban jelűinek meg ismertető cikkek, nmtatvánvpróbák ennek a küzdelemnek egyes .jelenségeiről s aki valódi tehetség dolgozik bármerre a világon, azt nemcsak tudomásul vesszük, hanem szeretettel figyeljük is, talán nagyobb mértékben is, mint amennyire a határokon túli testvéreink tudják. Igyekszünk ebben a tekintetben is előmozdítani az irodalmi egység fennmaradását, amennyire a mai nehéz viszonyok és mindenféle akadályok mellett módunkban áll. A kritika jogával természetesen élni fognnk velük szemben is, közös érdekünk minden magyaroknak, hogy irodalmunk eddig elért színvonalát megőrizzük és továbbfejlesszük s gátat vessünk az ízléstelenség és dilettantizmus túlságos terjeszkedésének az igazi irodalom és a közízlés rovására. Ez a kritika azonban jóindulatú és méltányos kell hogy legyen, az adott helyzet nehézségeivel számoló, — az érzelmi Komárom városában a becsületes csizmadia-céh több századon át a legtekintélyesebb cóhbeli társaság volt. A derék csizmadiák, akik a pompás „kordovány inneplő csizmákat® varrták, nem egyszer bíró viselt emberek voltak. Akadt köztük olyan is, aki a város- kapitányi tisztet viselte. A külső és a belső tanácsban is mindig ült egy két „törvénytevő® csizmadia. Mivel pediglen a csizmavarrásban is igen tudósok voltának, a hírük más városok közé is kicsordult. Nem csoda hát, hogy sokan kívánkoztak a céh kebelébe s aki egyszer bent volt, vigyázott, hogy a szép céh beli egyezségből ki ne rekesszók. A becsületes csizmadia-céhnek fejedelme a céhmester volt, akit a mesterek évenkint újra választottak. Nagy tekintetű perszóna volt ez, aki mint ilyen, őrködött, hogy senki zenebonát ne indítson s hogy az úgynevezett bejáró (vagy fertályos) céhgyűlések rendben folyjanak le. A cóhmester volt köteles a céh régi szabadságát, kiváltságait s jó rendit oltalmaznia. Segédei voltak a szolgáló és a sze- gödtetö mesterek, akik a fő céhmester intézkedéseit végrehajtották. A szolgáló mesternek például hetenkint háromszor végig kellett járnia a csizmadiaműhelyeket s tapasztalatairól jelentést kellett tennie. Aztán a mesterasztal (avagy vendégség) kiszolgáltatása körül is akadt néki dolga. A céhmester — amint említők — rendesen ott ült a külső vagy a belső tanácsban. Ez természetesen nagyban növelte a tekintélyét. Aztán a hatalmas céhzászló kormány- rád.ját is ő vitte ünnepélyes alkalmakkor. E hat-nyolc nyeles, négyszögletes céhzászlót Űrnapján és egyéb ünnepségek alkalmával, mikor t. i. az egész szerszámos nép kivonult, a legkiválóbb mesterek vitték. A zászlóruda- kat félkézzel fogva, a vállaikon tartották. Csak a céhmester fogta kezében a zászló kormány- rúdját. A zászló előtt vonultak égő gyertyákkal a fiatalabb mesterek. Ezek a hatalmas céhzászlók még ma is láthatók a komáromi főtemplomban. Valamikor nagy jelentőségük volt s a céhek féltve őrizték. De a császári várparancsnokok nem egyszer erővel elvették s a vártemplomba vitették. De 1744-ben szabad királyi várossá lévén Komárom, a céhek visszakapták zászlóikat. Valamikor nemzetes Vak alias Kakuk Demeter uram sokszor hordozta a csizmadiacéh zászlójának kormányrúdját. Sőt magát a böcsületes céhet is jó ideig kormányozta. Ő volt ugyanis a XVIII. században a csizmadiák egyik kiváló céh mestere s a céhnek legtüzesebb harcosa, védője és szóvivője. Hogy miért nevezték Vak-nak, nem tudjuk. Azt sem sejtjük, miért nem hívták inkább Sántának; mert hiszen a valóságban sánta volt. Vásárjáráskor ugyanis a kerék eljárta szegénynek a lábát. Ha Kakuk Demeternek vezetékes névül a Vak szót adták is, annyi bizonyos, hogy őkigyelme nagyon is jól látott. Émellett a pennát is jól forgatta. Hiszen sok szép írását őrzik a helytartótanács iratai közt. Aztán tanácsos elméjű ember volt, aki szóval is jobban győzte, mint más. S nem egyszer mondogatták róla mestertársai, hogy szavának súlya is vagyon. Mondanunk sem kell, hogy a tisztességes deálri és mennyei tudományokban is eléggé vándorlóit volt. A város ügyes-bajos dolgait meg kevés ember ismerte összetartozást nem szabad megbontania. Viszont ugyanezt kérjük mi is a határokon túli magyar testvérektől: testvéri érzületet, a magyar irodalom egységének tudata alapján. A magam részéről az irodalmi egységnek ezt az ápolását a legfontosabb mai irodalmi feladatok egyikének tartom. Ez indított arra, hogy készségesen engedjek a Prágai Magyar Hírlap szíves hívásának, amikor a magyar irodalom eseményeinek hasábjain való ismertetésére felszólított. Viszont nagyon szívesen vállalom a szlovenszkói vagy erdélyi írók műveinek a magyar sajtóban való ismertetését, ha azokat eljuttatják hozzám. Kikötésem csak egy: csak olyan könyvről írok, amelynek irodalmi értéke van. úgy, mint ö. Ha a tanácsülésben szóra nyílt az ajka, még a törvénytevő bírák uraimók is bólintgatták bölcs fejüket. Vak, másképen Kakuk Demeter uramnak sok jeles tulajdonsági mellett akadt holmi hibája is, ha ugyan hibának mondhatjuk azt. 0 ugyanis halálos ellensége volt minden újításnak, minden reformnak — egyetlenegynek kivételével. Ez az egy pediglen a dohányzás volt. Mint annyi sok jeles ember, úgy Kakuk Demeter is, szenvedélyes „dohányitalos* volt s mind „/üstül*, mind „porul* gyönyörűséggel szipta a keserű fűnek nevezett „tabalco növetényt*. Bizony-bizony Kakuk uram csak akkor érezte magát elemében, amikoron fejtős dohányos hólyagjából a levelecske-dohánykát k pipájába gyömöszölhette és szikrát üthetett belé. És aztán fújta a füstöt az inasok orra alá, hogy meg ne náthásödjanak. Tudott dolog, hogy az 1702. évben kiadott császári pátens mindenkinek megengedte a dohányzást. Kakuk Demeterrel együtt sok-sok pipás ember lelkesedve köszöntötte a császári rendeletet. A jó Demeter úr azelőtt, mindig azt hirdette, hogy a császár nem volna király, most ellenben azt hangoztatta, hogy a király egyszersmind császár is. A megyék és a városok azonban más nézeten voltak. Ezek ugyanis semmibe sem vevén a császári pátenst, a jámbor pipásokat ezután is úgy botoztatták és bírságolták, mint azelőtt. Hogy többet ne mondjunk, Komárom városa 1703-ban nemcsak a dohánytermelést, de a füstös dohány szívását is keményen megtiltotta, „mivelhogy — írja a tanács — a tabaka és dohánnak való vetése a kerti és mezei vetéseknek, úgy a gyümölcsöző fáknak és móheknek nem kis kárával értetik meglenni®. És a bölcs tanács ezt a tilalmat 1768-ig többízben megújította. És Komárom utcáin hangos dobra verték, hogy „senki se az utcákon, piarcokon, kertekben, strázsa- és egyéb házaknál, egyszóval sehnlt dohányozni ne merészeljen; ellenben ha külömben tapasztaltatik, az olyatén embernek pipája, dohányzacskója és egyebe az strázsa által elvétetik s ötven pénzzel büntet- tetik®. (Contra dohanistos et pipám fumantes.) Gondolhatjuk, mennyit küzdött Kakuk uram az ilyetén szentencia ellen. Vakmerő bátorságtól viseltetvén, még a bírák uraimék- nak is szemükbe hányta, hogy nem sajdítják az idők járását! A szó s a beszéd azonban mit sem használt. De a tiltó rendelettel még kevesebbet értek el; mert a pipás emberek Kakuk urammal egyetemben tovább is szipták a füstös dohánykát. Mindössze csak annyi történt, hogy Kakuk uram pipáját elszedték s véle bírságot fizettettek. Amint látjuk, a dohányzás ügyében Vak alias Kaknk Demeter a reformszellemnek s az újításnak volt a híve. De egyebekben eztán ugyancsak konzervatív maradt. Mikor például a tanács a céh dolgában is néminemű újításokat rendelt el, Kakuk, mint céh- mester, nemcsak hogy tiltakozott ez ellen, de a céh nevében még a királyhoz is appel- láll És a „szentséges császári és királyi méltóságot, mint néki kegyelmes urát* arra kérte, hogy „királyi kegyelmével vidámítaná meg a csizmadiákat, akik aztán erősebbek lesznek a hűségben, jámborabbak a hitükben és odaadób- bak az engedelmességben*. Történt pediglen, hogy Komárom tanácsa más kulcsos királyi városok példájára kimone*- ^033683) A céhmesfer. írta Takáts Sándor.
