Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-15 / 86. (239.) szám

a Vasárnap, április 15. mát megsebesített, nem felel meg a valóság­nak. A tüntetést a szükségmunkások rendez­ték a városháza előtt a bérek fölemelése ér­dekében. Amikor a körülbelül százötven em­berből álló, lapátokkal fölfegyverkezett tö­meg te Megess égre vetemedett, a rendőrség anélkül, hogy fegyverét használta volna, pár perc alatt feloszlatta. Berlin, április 14. Essenből jelentik: Francia lovassági járőrök Hamm mellett át­lépték a megszállott terület határát. Paris, április 14. Le Trocqueur közmun­kaügyi miniszter vasárnap este a Ruhrvi- dékre utazik. Maginot hadügyminiszter a jövő hét folyamán utazik a Ruhrvidékre. A képviselőház keddi ülését kitölti a bankvita. A képviselőház keddi ülésén —• amint megírtuk — vita indul meg azokról a sürgős interpellációkról, amelyeket a koali- cióspártok, Vrbenskyék és a kommunisták a bankokban való gazdálkodásról előterjesz­tettek. A vita, amelyen Becska pénzügymi­niszter is föl fog szólalni, való színűén a késő esti órákig elhúzódik s igy a három lakás- javaslat vitájára csak szerdán, avagy csü­törtökön kerül a sor. Uj törvényjavaslatok. A minisztertanács tegnapi ülésén jóváhagyta a kereseti adók terén nyújtandó enyhítésekről, a valuta vé­delméről, az árumintajegyekről szóló javas­latokat, valamint azt a javaslatot, amely szbályozza a bűnvádi eljárást abban az eset­ben, ha a vádlott nincs jelen. E javaslatot a legközelebb előterjesztik a képviselőháznak. A legközelebbi minisztertanács hétfőn lesz, amelyen már részt vesz Stribrny vasutügyí és Srámek egészségügyi miniszter is. Fölállítják a ruszinszkói mezőgazdasági tanácsot. Értesüléseink szerinta földmivelés- iigyi minisztérium előkészíti a ruszinszkói mezőgazdasági tanács létesítéséről szóló ren­deletet. Hlinka rágalmai bizonyítására szólította föl Vrabeczet. A Slovák mai száma Hlinka Andrásnak egy fölhívását közli, amelyben a Slovenske Noviny ama hírével kapcsolato­san. hogy összeköttetésben áll Jehlicskával és társaival, fölszólítja Vrabecz képviselőt, mint a lap kiadótulajdonosát, hogy terjessze elő azokat a bizonyít ék oktat, amelyeknek alapján rágalmát a világba kürtőitek. Vrbenskyék becsületsértésért bepörölték a nemzeti szocialista párt végrehajtóbizott­ságát. A cseh nemzeti szocialista pártból ki­zárt négy képviselő által összehívott ülésen bejelentették, hogy Bartosek képviselő a cseh nemzeti szocialista párt végrehajtóbi­zottságát becsületsértés vétsége miatt följe­lentette. A végrehajtóbizottság ugyanis a négy kizáTt képviselőt azért, mert a rendtör­vény ellen szavaztak, gyalázatos emberek­nek nevezte. Vrbenskyék pártjának zászló- bontása május elsején lesz. Impressziók Huszton. Huszt, április 14. (Saját tudósitónktól.) Mármarosnak csak a délnyugati szélén vagyunk s már is érezzük a hőmérsékleti különbséget. Jóval hűvösebb van, mint Ugocsában. Mig Nagyszőlősön tü­zes bor terem, addig itt senki sem gondol szőlőtelepítésre. A távolság mindössze huszonöt-harminc kilométer s mégis a termé­szet itt egy-két héttel elmaradt. Amint kilépek az állomás túlsó felére, a bérkocsisok kedélyesen kínálják kocsijaikat: „10 korona egy fuvar“ — mondja az egyik, „tessék felülni ötért“ — mondja a másik. De én már ismerem őket. Várom, hogy elrendez­kednek. Ha marad még hely — s mindig ma­rad — úgyis bevisznek háromért. Addig né­zem, hogy micsoda kis csapat szedelőzködik ott egy teherató körül. Talán ez szállítja az utasokat Ökörmezőre? De nem! Az eleven, beszédes kis kolónia messzi útról jött tás­kákkal, kosarakkal, csomagokkal. Férfiak s nők vegyesen. Csehországból jönnek s a bisztrai fűrésztelepre mennek. Már robognak is a gyorsjárásu teherautón. Sóhajtva nézek utánuk: „Istenem, milyen jó dolguk van, ne­kik nem kell Amerikába menniök.44 De siet­nem kell, nem érek rá meditálni, már csak egy két bérkocsi vár. Nem csalódtam. Be­visznek háromért, pedig jó nagy a távolság. Legalább egy kilométer. A vár alatt hajtunk el. Eszembe jut, hogy egyszer már elmondták nekem a vár histó­riáját. Állítólag egy követ találtak benne, amelyen meg vagyon Írva, hogy Szent László király emeltette a mármarosi sóbá­nyák védelmére. Más írások is azt mondják. De én hitetlen Tamás vagyok, mert tudom, hogy a mi várainkat csak a tatárjárás után építtette IV. Béla. Azt már inkább elhiszem, hogy a várba Mária Terézia idején belecsa­pott a ménkti s felrobbantotta a lőportornyot s felgyújtotta a várat. A várkáplán csudála­tos menekülését is elhiszem. (Még sincsenek megelégedve a husztiak.) II. József ürítette ki a várat s azóta lakatlan. A vár tövében piramist látok. Megné­zem. Egy orosz tábornok emeltette az 1914- ben itt elesett orosz katonák emlékére. De benn vagyunk a városban. Pont az előtt a polgári iskola előtt, amelynek torna­termében mondatták ki 1919 január 21-én a Brascsajkó-testvérek, Mihály és Gyula, Puza volt jegyzővel s csaknem háromszáz emberrel a cseh-szlovák államhoz való csatlakozást. De ez a polgári iskola egyébként is neve­zetes épület. Nemcsak azért, mert az a hires tornaterem ma is katonai raktár, hanem azért, mert ott „igazgat Baliczky ukrán igaz­gató, aki oly nagyszerű nevelő tálentom, hogy minden gyerekből kémet és denunci- ánst akar nevelni. Oly bőkezű, hogy mind­egyik gyereknek ad egy noteszt, amelybe be kell jegyezniük, ha valaki az előadáson kivül is (az iskolában magyarul meg sem szabad mukkantok) magyarul mer beszélni. A no­lom nem tesz komoly javaslatot. Megtár­gyalták mindama rendszabályokat, melyek e nyomás megerősítésére szükségesek. A kokszszállii'tásra hét további rakodó­helyet fognak a legközelebbi időben létesí­teni és ezek számát buszra fogják fölemelni. A naponta elszállítandó kokszmennyiség ez­után elegendő lesz a francia fémipar szük­ségletére. A vasuti igazgatás normálisan funkcionál, noha a német birodalom által ter­rorizált német vasutasok csak kis számban veszik föl a munkát. A szövetségesek köve­telni fogják a szénadó normális fizetését s az erre vonatkozó túllépéseket szigorúan fog­ják büntetni. A konferencia megnyitása előtt Poincaré megvilágította a belga miniszte­rek előtt Loucheur londoni útját és elosz­latta a meglepetésnek azt az első benyo­mását, amelyet Loucheur útja Brüsszelben okozott. London, április 14. A Times vezércikk­ben foglalkozik a párisi tanácskozással. Arról ír, hogy Németországban föntartják ugyan a passzív ellenállást, de egyes államférfiak na­gyon okosan, hajlandóknak mutatkoznak a tárgyalásokra. Úgy a birodalmi kancellár, mint a külügyminiszter kifejezésre juttatták, hogy hajlandók egy pártatlan nemzetközi szakértő bizottság döntése alá bocsátani a jóvátételt kérdést. Cuno utóbbi beszédéből kivehető, hogy a német kormány nem fog megmaradni ama előbbi vonakodása mellett, amely & tárgyalásokat csak a Ruhrvidék ki­ürítése után alkarja megkezdeni. Igazolvány a ruhrvidéki szén szállításához Berlin, április 14. Lapjelentés szerint De- gouette tábornok tegnap rendeletet intézett az esseni hatóságokhoz, amelynek első feje­zete igy hangzik: Mivel a megszállott Ruhr- vidéken lévő bányamüvek a március 15-én esedékes szénadót nem fizették meg, e vidé­ken a jövőben a szén és koksz szállítását a következőképpen szabályozzák: Oly jármű, amely szenet szállít, csak a szövetségközi el­lenőrző bizottság igazolványával ellátva közlekedhetik. Kivételt képez az eset, ha de- putátum-szénről van szó, mert ez esetben az illetékes divízió tábornoka állítja ki az iga­zolványt. Az igazolványnélküli szénszállít­mányokat lefoglalják és a rendelet ellen vé­tőket egy millió márkáig terjedő pénzbünte­téssel és öt évig terjedő fogházbüntetéssel sújtják. A lap hozzáfűzi, hogy ez a rendelet a Ruhrvidék szénforgalmának teljes meg­szűntét jelenti, mert nem akad bányaüzem, amely elismerné azt, hogy a franciáknak jo­guk van a szénszállítást igazolványhoz kötni. Duisburg, április 13. (Wolff.) A francia hírszolgálat részéről közzétett jelentés, mely szerint tegnap munkanélküli tüntetések vol­taik, amelyek alkalmával a rendőrség a tö­megbe lőtt és négy személyt megölt s hár­Mehetl — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. — Irta: Falu Tamás. 1. Kormos János nyugalomba ment. Negy­ven .esztendeig szolgálta a magyar államot, mint magyar állam vasuti kalauz. Az ismert kék egyenruhában, jegy lyukasztóval a nya­kán , ia lyukasztó végén kiabáló sip-pa! s a gyomra táján himbál ódzó esti lámpássá!. Té­len és nyáron szolgálta hűségesen a magyar állam vasutait. Hidegben, amikor ráfagyoitt a keze a kilincsre s melegben, amikor majd el- szédütt a fofiró'ságtól. Nappal és éjszaka, örökké fáradozva, sokaim fáradtan. Nem zúgolódott a ki.s fizetés miatt, mert a kiesi is elég volt. Olykor-olykor egy-két forint bor­ravaló is akadt, éjszaka, amikor kényelmes természetű utasok akarták biztosítani zavar­talan alvásuk at. Nemcsak hogy elég volt, de még maradt is. A gyerekek iskolát végeztek, hogy na­gyobb urak legyenek, mint az apjuk. A Mar­git kisasszonynak indult, polgáriba járt. A János gyerek pedig gimnáziumba iratkozott be, hogy legalább is áüllotmáisfőnök legyen valamikor. Köinrriös János egy kis örökséghez ás ju­tott. Meghalt az apósa s elég szép vagyonka maradt utána. Házacska a Qyöngytyuk-utcá- ban, két holid szántó s egy darab rét. A ház szál maföd elles volt, a megtakarított pénzen zsindellyel fedettek be. Amig a kalauz a vo­natokkal járkált a kanyargó síneken, a fele­sége nem röstelite a vállára dobni a kapát, ásót, vagy maga előtt tolni a nyikorgó taligát. A gyerekek szépen nőttek. Margitból csinos fruska lőtt. Egypár urí lány is a barát­ságába fogadta. János pedig szorgalmasan tanult, hogy ur lehessen. A két gyerek naponta bejárt Pestre. Egy óra járásnyira laktak csak a fővárostól. Reg­gel ötkor keltek, felhörpintették a kávét, zse­bükbe gyűrtek egy darab rozskenyeret és siettek ki az állomásra. Sokan voltak ilyen bejárók. Ki nem aludt, áilmoss.zeimü gyerekek- A vonaton tanultak, állomásokon Írtak s közben-közban szunnya- doztak. De az iskolát mégis elvégezték. Elég jó bizonyítványokat hoztak haza s egészségben sem szenvedtek hiányt. Margit bekerült a helybeli állomás pénz­tárához. A főnök volt a pártfogója. János az érettségi után a vasuti tanfolyamra ment s aranygaltárral jött haza. Nem volt boldogabb ember a viliágon Könmös Jánosnál — Jövöre nyugdíjba megyek — mondta a szomszédjának. — Nyugodtan mehetek, lá­tom, hogy nem éltem hiába. Két gyereket is adtam a vas útnak, két fiatal erőt a magam fáradtsága helyett. Az álltam is jó volt hoz­zám, én sem vagyok hálátlan hozzá. Majd itt­hon pipálok s a pipafüstöt nézem vonatfüst­nek. ’ II. 1 Könmös János maga sem tagadta, hogy jól esik neki a nyugalom- Utó végre a test is 'megkívánja a magáét s aki negyven eszten­dőt tölt él szolgálatban, különösen vonaton, attól nem is lenne szép, ha azt akarná elhitet­ni valakivel, hogy oeim szeret a saját házában élni, saját ágyában feküdni s a saját ültetésü 'virágait szagolni. Könmös János felcserélte unifoinmiisát a polgárok szürke ruhájával. Sokszor ingujjban járt, de vasutassapkáját nem akarta nyugdíj­ba küldeni. Ehhez már nagyon hozzá volt szokva s jólesett nieki kemény, katonás szorí­tása. A lánya mindig hozott híreket az állo­másiról s a fia Pestről, a központból. Nem volt más beszéidítángyuk, mint a vasút, a menetrend, a szolgálat, A vonat óikat olyan közel érezte magá­hoz, mint a gyerekeit. — Miért késett annyit a 328-as? —• kér­dezte. — Épp úgy nem szeretem a késleke­dőket, mint a tanító. — Szegény 632-es! — sajnálkozott. — Kivonták a forgalomból'. Bök jó időt töltöttem vele. Szép vonat voillt. Tudjátok, az éjszakai vonat mindig más, miint a nappali. Igazán csak az a vonat szép, amelyik belemegy az éjszakába, minit egy alagútba s úgy jön ki be­lőle hajnaliban, mint egy alagútból. Miért is vonták már ki azt a 632-est a forgalomból! Inkább odaadtam volna érte a 412-est, vagy a 983-iast. Mindig percre jött. Minek iis mond­tatok meg, gyerekek! Éjszaka, miikor nem tudott -aludni, fel­figyelt a messze siető vonatok dübörgésére, m-eggyújított egy szál gyufát s megnézte az óráját, hogy kiszámítsa, melyik vonatnak a zaját hallja. Fél-álomban felszállt a vonatra s robogott vele az éjszakáiba. III­De ez csak -eleinte volt igy. Az első esz­tendőben. Később egészen beleszokott a civil életbe. -Eljárt a gazdakörbe, a gazdák közé s együtt koocintgattak a haza üdvére s egymás egészségére. Természetesen a földekről esett szó legtöbbször. A tavaszi meg az őszi vetés­ről, a fagyos szentek kártékonyságáról, a májusi esőről s az aratási reménységekről. Egyszer valami kisebb vasútvonal építé­séről tárgyalt az elöljáróság. Arról volt szó, teszt havonkint be kell mutatni. Ha vala­melyik gyereknek a noteszében van följegy­zés, úgy javára Írják, de ha nincs, a hiányt teherszámlájára könyvelik el.“ így mételyezi meg a fiatal gyermekeket Baliczky igazga­tó ur, aki köteles lett volna még ez idén a negyedik polgári osztályban magyarul tanít­tatni, de fázik tőle s nem vezette be a ma­gyar tanítást. Kedves füzetecskékből tanulnak itt a gyerekek. E zöld szinü fiizetecskékben talá­lunk olyan olvasmányt, mint a amilyen a „Huszttól Ökörmezőig 44 cimü, melyből az alábbi idézetet vesszük magyar fordításban: „A ruszinok nem akarnak tovább szolgái lenni idegen népeknek és a szláv államhoz csatlakoztak. Ekkor lett Huszt szláv várossá. A város nem csak szláwá lett, hanem szé­pen is fejlődött az uj államban. Most van itt gimnázium, polgári iskola, járásbíróság, tör­vényszék, tanfelügyelőség, államrendőrség és több kultúrintézmény. Megnagyobbodik a vá­ros és lesz több gyár, ahol a nép megkeres­heti a mindennapi kenyerét.44 Az itt felsoroltak mind meg voltak, ki­véve az államrendőrségét. Este tizenegy órától kezdve, mikor a rossz világitásu utcá­kon, főleg a polgári iskolától az állomásig a tizennégyezer lakosú városban nincs világí­tás, akárki főbe verheti az embert, mert alig találunk rendőrt. Gyár ma sincs több, mint volt. A „Mun-. dús44 fabutorgyárban, hol kétszázötven mun­kás dolgozott, ma húsz dolgozik. A két tégla­gyár is redukált üzemmel dolgozik. Építke­zés nincs, ígéretek ellenben vannak. Mind­össze Egressy ügyvéd oly szerencsés, hogy építhet magának házat. Az óvodának bsak a falai meredeznek az égnek. A piac köze­pén az úgynevezett „Korona44 épülete ma­holnap romokban hever, nincsen, aki fel­építse. A gimnázium ugyan nem volt meg, de uj épületet annak sem emeltek, hanem be­zsúfolták a polgári iskolába, illetve úgy ol­dották meg a fogas kérdést, hogy harmincöt perces órákat csináltak egy óra helyett. En­nek az intézetnek derék igazgatója, Szurin- csá'k ur a Petőfi-iinnepély után azzal dicse­kedett, hogy bár ő is magyar irodalmi sza­kos — „de a Petőfi-kultuszt leráztam ma­gamról, mint a kutya a vizet44, önmaga jelle­mezte magát a legjobban. Érdekes dolgokat doboltak a múlt hetek­ben. Mindazok, akik „pravoszlávok44 akar­nak csak igen kis töredéke pravoszláv. Ellen- talban. A dobos nem modta meg, hogy mely okból. Úgy tudjuk, hogy a huszti ruszinok­nak csak igen kis töredéke pravosláv. Ellen­ben a környéken annál többen vannak. Kisétálok a temetőbe, ahol a legutóbbi földrengés kereszteket és sírköveket tört ket­té s néhány sirt besülyesztett. Suhanva száll a bús emlékezet a temető s az omló várfalak felett. De mig az elsőnek lakói felé a feltámadás reménye integet, ad­dig a vár vedlett falai csak a múltra tekinte­nek s régi dicsőségről regélhetnek. hogy valami vállalkozó a fővonalba szereted volna kapcsolni egy távolabbi, vasút nélkül szűkölködő vidéket. A köziságbeliek két párt­ra szakadtak. Vasutpártiafara és va sutéi lene­sek re. A gazdaköri borozgatás közben megnyi­latkozott Kormos János is: — Én már amimondó vagyok, hogy a vasúit fusson arra, amerre fut, a földek is fus­sanak arrafelé, amerre futnak. A vasút elveszi a környék nyugalmát. A nyugalom pedig töb­bet ér minden vonatnál. Egy kicsit el is szégyelte magát Körrnös uram ezután a kijelentés uitám. Lelkifurdalást érzett, hogy megsértette a vasutat, mely egy éledjen keresztül dajkálta s ellátta mindennel, amire szüksége volt. Mentegetőzött is. — Nem a vasúit ellen beszélek. A vasúi a jólltevője az emberiségnek. Vasút nélkül ott lennénk, ahol a vadak. Ami jó van az életben, azt a vasútnak köszönhetjük. De nem muszáj minden tanyának vasuti állomásnak lenni. Este hazajött a fia Pestiről s rábeszélte, ihogy menjen be vele másnap reggel ruhát vá­sárolni. Az öreg nem tagadhatta, hogy szűk- bégé van már egy jobb rend ruhára s bóffin- Itott. — Jól van, igazad van. Nem járhat az 'ember rongyosan. A 713-sal bemegyünk. • A vonat régi jó barátként pöfögött elé. 'Mintha nyújtotta is volna a lépcsőit a lába élé, hogy ne kelljen nagyon kapaszkodnia. 'Két év óta most ült először vonatra. Nem ta­gadhatta meghatottságát. Rágyújtott arra a 'szivarra, amelyet a fiától kapott az este s 'füstbe burkolta a fejét, hogy eltakarja látható- bak gondolt érzelmeit. Estig maradt Pesten. Elment a vasut- Igazgatósághoz, azután megnézte, hogy mit csinálnak a sógor uiramék, vett ruhát s egy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents