Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-02 / 49. (202.) szám

-..VO-JKKIR9M1'V Péntek, március 2. A kisebbségi jogvédelem és a nemzeti bíráskodás. Prága, március 1. A kisebbségi védetem és a nemzetközi bíráskodás kérdéséről március 7-éai a német népszövetségi liga meghívása folytán elő­adást tant Prágáiban a kisebbségi jogoknak egyik nagy tudású védelmezője Laux Ru­dolf d;r. hamburgi egyetemi tanár. Ezt az alkalmat megelőzően alkalmunk volt meg­szerezni WJassács GyuSa bárónak, a nép- szövetségi ligáik nemzetközi szövetsége budapesti íötanácsülésén francia nyelven elő. terjesztett e tárgyú javaslatát, mely annál inkább értékes, mert Wíassics Gyula báró voftt az első, aki fölvetette a kisebbség! jogoknak nemzetközi törvényszék védettre iaílá történő helyezését Wíassics Gyula báró a népszövetségi Unió főtanácsában javaslatot tett a követke­ző kérdéseknek a legközelebbi közgyűlés na­pirendjén történő tárgyalására: 1. Kívánatos-e, hagy az állandó nemzetközi hírős ág kebelében külön kisebbségi tanács aHalkiiittasiséik? 2. Kivánatos-e, hogy n e csak a „Südété des •roaitions Conseil“-ének tagállamai, ■ de minden áfem fel legyen jogosítva a nemzetközi bíróság döntéséi kérni, h:a valamely állam és az órde- kelit kormány között a kisebbségi szerződése­ket érintő jog és ténykérdésekre nézve véle­ménykülönbség támad. 3. Legyen-e a kisebbségi jogvédelem terén joguk az állam affikoittitéíiya értelmében fenn­álló területi autonómiáknak, vallási, közműve­lődési, gazdasági és társadalmi szervezeteknek azon elengedhetetlen feltétel mellett, hogy sé- reltniik orvoslása az illetékes belügyi és nem­zetközi szervek előtt már lefolytatott eljárás­ban nem sikerült, ezeknek orvoslása végett a legfőbb representativ szerveik által képviselve a nemzetközi bíróság kiselbbségá tanácsának döntését kérni. Ezt a javaslatot Wíassics Gyula báró ekképpen okolta meg: A kisebbségi védelemnek azt a maximá­lis programját kell fokozatosan kidolgozni és megalapozni, mely alkalmas arra, hogy a kisebbségeknek az államegység keretével összeegyeztethető legteljesebb nemzeti, val­lási, közművelődési és gazdasági életét bizto­síthatja. A békeszerződések által legújabban alkotott államok valóságos típusai a, „t$?b nemzetiségű államoknak44 és meg van álla­pítva, hogy az egész világon kétszáz milliót és Európában húsz milliót tesz ki a kisebb­ségek száma. Ily helyzetben már lehetetlen, hogy a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szűk méretű jogokkal felruházott másodrendű állampolgárok legyenek. Ily helyzetben az általános köztudatból, abból az eleve­nen lüktető jogérzetböl kell annak a jogelv­nek kiemelkednie, hogy a modern demo­kratikus álamban a jogosult kisebbségi igények klelégitendők. Ma már tisztán áll, hogy sem az állam­jog, sem a nemzetközi jog nem akadálya annak, hogy a kisebbségi jogok védelme mi­nél teljesebb nemzetközi ellenőrző és orvosló lehetőséget nyerjen. Ennek legnyomatéko­sabb bizonyitékai a világháborút befejező kü­lönböző kisebbségvédelmi szerződések, me­lyek a kisebbségeknek szerződésileg biztosí­tott jogokat oly alaptörvényjelleggel ruház­ták fel, hogy „semminemű belföldi törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés a szerző­désekben foglalt rendelkezésekkel nem lehet ellentétben, hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet; vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos44. Örömmel állapítható meg, hogy a kisebb­ségi védelmi szerződések már is tényleg a nemzetek szövetségének garanciája alá he­lyeztettek. Örömmel állapítható meg az is, hogy a nemzetek szövetsége már arról is gondoskodott, hogy a kebelében alakított kü­lönféle bizottságok foglalkozzanak a kisebb­ségi jogokon ejtett sérelmek orvoslásával. Foglalkozott a a szövetség tanácsa azzal is, hogy a bizottság tagjainak alkalmuk legyen a helyszínén is megvizsgálni a sérelmeket és átvenni a panaszokat. Ezek a bizottság-ala­kító intézkedések a kisebbségi védelem iro­dalmában bőven tárgyalt „commission inter- naíionale de surveillance" intézményének fe­lelnek meg. Az ilyen „surveillance" szervezet lehet hatályos, de lehet hatálytalan is. A szerző­dések papírjain jól fest, de a gyakorlati mű­ködésében, ha különösen a történeti példákra és ezek között a balkáni államokban régeb­ben működött nemzetközi „surveillance" in­tézményekre gondolok. akkor világossá lesz előttem, hogy ez a kisebbségi jogvédelmi rendszer a kisebbségi védelmet hatályosab­ban biztositó többirányú kiegészítésre szorul. Már a mai tételes jog: a békeszerződések és az egyes államok a nagyhatalmakkal, vagy egymás között kötött kisebbségi jogokat biz­tositó szerződései a bizottsági felügyeleti szervezetet egymagában nem tartották ele­gendő védelemnek. Bevonták a védelmi szer­vezetbe a nemzetközi bíráskodást is. Ez a bevonás azonban nagyon tökéletlen és szűk­keblű. Amily szűkkeblűén mondják ki a ki­sebbségi védelmi szerződések azt, bogi' csak a nemzetek szövetsége tanácsának tagja bír azzal a joggal, hogy a tanács figyelmét a ki­sebbségi kötelezettségek valamelyikének bárminemű megsértése, vagy megsértésének veszélyére felhívja, épp oly szűkkeblű a nemzetközi bíráskodás biztosításában is. Ezek valóban tökéletlen, mostoha intéz­kedések, mert egyfelől csak a tanács tag­állama hívhatja fel a tanács figyelmét a ki­sebbségi kötelezettségek megsértésére, vagy megsértésének veszélyére. Másfelől a kisebb­ségi védelemre kötelezett államok csak a szö­vetséges és társult hatalom, vagy bármely más hatalom, mely a nemzetek szövetségé­nek tagja, hívhatja az állandó nemzetközi bí­róság elé, de más állam ezt nem teheti meg. Nézetem szerint ez a rendelkezés tart­hatatlan. Mindenekelőtt minden állam részé­re biztosítani kell ezt a jogot, legyen az tagja a nemzetek szövetségének, vagy nem. De vé­leményem szerint itt sem szabad megállapod­ni, ennél tovább kell mennünk. Bizonyos keretek és feltételek mellett azt indítványozom, hogy a faji, nyelvi, vallási kisebbségeknek is megnyitandó legyen az uf, melyen sérelmeik orvoslását az előze­tes kisebbségvédelmi eljárási rend betető­zésével, tehát végfórumban az ábandó nemzetközi bíróság előtt a maguk képvi­selete által is kereshetik. Ez mindenesetre újítás, mert az állandó nem­zetközi bíróság statútuma szerint (34. §.) csak az államok és a nemzetek szövetségének tag­jai az állandó nemzetközi bíróság előtt a per­vitelre jogosítottak. A kisebbségi védelem te­rületén azonban az ismert szerződések sze­rint, mint föntebb kiemeltem, még az államok egyenjogúsága sem ismertetik el. Ha az államok elismerik a nemzetek szö­vetsége intézményes beavatkozását a kisebb­ségi jogvédelembe, miként azt már a mai po­zitív jog szerint elismerték, ha elismerik a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottságok hatáskörét, ha a Nemzetek Szövetségének Tanácsa határozhat a sérelem orvoslási mód­jára nézve, akkor a legfőbb, a legpártatla­nabb nemzetközi fórum, az állandó nemzet­közi bíróság Ítélkezése ellen sem lehet a szu- verénitás nevében tiltakozni azért, hogy a kisebbség a legnagyobb birói fórum előtt ke­reshessen bizonyos feltételek mellett orvos­lást. Semmi esetre sem tartanám célszerűnek azt, hogy könnyelműen arra illetéktelen faji, nyelvi és vallási kisebbségi alakulatok a nem­zetközi. bíróság elé zúdíthassák panaszaik tö­megét. Ezért a nemzetközi bíróság igénybe­vételét csak szigorú feltételek mellett indít­ványozom. Mindenekelőtt az első feltétel a*, hogy a kisebbségek a nemzetközi bírósági ol­talmat csak akkor vehetik igénybe, ha már ki­merítették a belügyi és a nemzetközi szerve­zet előtti eljárást és felfogásuk szerint sérel­meik ezen az utón nem orvosoltattak. Csak ily előzetes eljárás lefotytatása után kellene biztosítani számukra azt, hogy mint a bel­ügyi .és, nemzetközi közigazgatási, védelmi szervezet koronáját a pártatlan, független nemzetközi bíróság döntését vehessék igény­be. Ha elméletileg nem is könnyű megállapít’ tani azokat a kisebbségi egységeket, melyek előtt nyitva legyen a nemzetközi bíráskodás útja, a gyakorlati élet és különösen a nemzet­közi birói judikatura könnyen fogja ezt a kér­dést tisztázni. Ily kisebbségi jogvédelmi ak- torátus megillethetné minden állam keretén belül az alkotmányszerüen biztosított auto­nómiát élvező kisebbségeket, a vallási auto­nómiákat és egyéb vallási szervezeteket, közművelődési, gazdasági és társadalmi tes­tületeket. Azonban csakis az illető legfőbb reprezentatív szerveik lennének feljogosítva a vitás ügyet a nemzetközi bíróság elé vinni. A legfőbb szervek szelekciójában rejlik az a biztosíték, hogy a sérelmek miatt emelt alap­talan panaszoknak bíróság elé vitelét meg­akadályozza. Ily szigorú feltételek mellett eleje lenne véve annak, hogy alaptalan pana­szok árasszák el a nemzetközi állandó bíró­ságot. Az üdvös eredmény igazi hatása azon­ban mindenesetre igen jelentékeny volna — mert maga az a lehetőség, hogy az ügyet a kisebbség a nemzetközi biróság elé viheti, szigorú gondosságra és tárgyilagos elbánásra ösztönözné az eljárásra hivatott belügyi és nemzetközi szerveket. Ezzel kapcsolatban azonban szükséges­nek látunk az állandó nemzetközi biróság bel­ső szervezetében is egy hatására nézve je­lentékeny reformot. Ez az, hogy külön kisebbségi tanács alakuljon, mely tanácsnak tagjai mindig úgy választat­nának meg, hogy a teljesen elfogulatlan Ítél­kezés biztosíttassák. A külön tanácsalakitás nem ujitás a biróság belső szervezetében, mert hisz ily különböző jellegű tanácsok már is vannak az állandó nemzetközi biróság ke­belében. Az állandó nemzetközi biróság sta- tuma már ismeri a „chambre de Travail", a „chambre de transit et des Communications" és a „chambre de procédure commaire‘‘-t. Rendkívül fontossággal bir, hogy a kisebbsé­gi sérelmek területén különösen a szerződé­sek értelmezésében minél tökéletesebb judi­katura irányítsa a kisebbségek faji, vallási, nyelvi és egész kulturális életének jogi hatá­rait. Bizonyosság kell ezen területen. Kételyt kizáró világításban kell a kisebbségi jogok­nak ragyogniok és a lehető leggyorsabb eljá­rással kell biztosítani a nemzetközi garancia elé helyezett jogok zavartalan élvezetét. A tudományos irodalomban többen emeltek szót a külön „tribunal des nationalités" szer­vezése mellett is. Különösen meleg pártolója ennek az eszmének Holydan Koht chris- tianiai professzor. Jelenleg, midőn már állandó nemzetközi bíróságunk van és uj biróság szervezete csak uj költséget is jelent, gyakorlatibbnak, köny- nyebben megvalósíthatónak tartom a külön kisebbségi tanács szervezését, mert ezzel éppen oly haszonnal értékesíthetjük a jogvé­delmet az állandó nemzetközi biróság kebe­lében. mint egy uj bírósági szervezetben. Azzal, azt hiszem, mnidnyájan tisztába# vagyunk, hogy nem szabad ma már a több nemzetiségű államokban annak megtörténni, hogy a ki­sebbségi jogokat kigunyolják, ábrándoknak tartsák, melyek jók voltak a békekötéskor kecsegtetésre, de nem va’ók megvalósítás­ra. Annak nem szabad megtörténni, hogy a tipikus több nemzetiségű államok az unifi- káló nemzeti imperialisztikus állami poli­tikának zsarnoki eszközeivel rombolják le azokat a kisebbségvédelmi jogokat és köte­Antalka megint köszön az Úristennek. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Zsoldos László* — De az mégis csak borzasztó, szivem — tört ki Antalkánéból a keserűség, amint a kora délutáni szürke félhomályban csen­desen töprengett az urával a kopott zöld diványon —, az mégis csak borzasztó, hogy szegény Arankának az idén se tudjunk semmi húsvéti ajándékot venni! A férj nem felelt; az efféle kifakadások- ra őnála már a hallgatás volt a válasz- Az asszony azonban folytatta: — Tavaly se kapott semmit szegényke. — Rossz volt — szólalt meg az ember és cinikusan nevetett. — Igen, ráfogtad szegénykére, hogy rossz volt! —.nézett rá szemrehányón a sá- padtképii fiatal anya. Antalka szinte gyerekesen vihogott: — Ejh, hát csak ki kellett magyaráz­nom előtte valahogy a dolgot. Most az asszony hallgatott egy darabig. Perc múlva szólalt meg csupán, duzzogó hangon ümmögve: — így meg igazságtalan voltál iránta. A feltámadás ünnepén követted el ellene a legnagyobb méltatlanságot. — Én? — Igen, te. Ráfogtad szegénykére, hogy rossz volt, pedig olyan jó. akár a fa1at ke­nyér. És ahelyett, hogy magunkhoz szorí­tottad volna a nyomorúságunkban, eltaszi- tottad magadtól. És Így is megrendítetted a hitében. Igen. A szegény kisihivatalnok gyámoltalanul vonogatta a vállát­— Pedig most sem lesz másképpen, Arany, most sem. Amint látod, már délután három óra. Nálunk pedig vajaskenyér lesz vacsorára, szadharinos teával. Ünnepi ki­adás. Aranka mamája előregörnyedve kul­csolta össze térdén a kezét. — Nyomorult élet. Még annak az egy gyereknek sem lehet szerezni egy kis örö­met. Hirtelen felkapta a fejét. És most mit fogsz neki mondani? A férfi uijra vállatvont. — Vigyázz, fiam! Nehogy azzal állj elő neki megint, hogy rossz volt! Mert egész éven át egyebet sem tett, mint hogy vala­hányszor megcsókoltam vagy megcirógat­tam, mindig azt kérdezte szegényke: — Ugy-e, anyuskám, most mindig jó vagyok? — És te persze bolondjába ráhagytad, hogy (itt szinte csufolódó lett a hangja): mindig jó vagy, drágaságom, mindig! — Természetesen! — Elég rosszul tetted. Látod, ha előre­látó anya vagy és meggondoltad volna, hogy ez a husvét talán még a tavalyinál is rosszabb lesz, aminthogy rosszabb is, leg­alább ötven százalékkal — akkor kellett volna hagynod minden eshetőségre egy vészkijáratot az ajándék dolgában. — így azonban — folytatta hosszabb szünet után Antalka, mialatt felesége az egyre sűrűsödő homályban úgy ült mellette, mint valami gubbaszkodó álomszobor —, így azonban nem marad hátra más, mint hogy ha Aranka hazajön (— De hol is 'van ilyen soká? — A vajért küldtem le — szólt gépiesen az asszony), majd szépen idevesz- szük az ölünkbe vagv magunk közé és va­lahogy megmagyarázzuk neki a husvétot. Hogy a piros tojást nagyon drágán árulják a boltban és énnekem meg nincs egy fa­kovám, mert a holnapi meg holnaputáni en­nivalóra, meg a huszonöt kiló szénre, meg a tíz kiló fára elfizettem mindent­— Ezt akarod neki megmondani? —• mozdult meg riadtan az anya. — No igen. Hát mit mondjak? Meg a holnapi kiló liszt, meg a négy kiló burgonya két napra, a kiló borjúhús, meg a félkiló cu­kor és hogy az ünnepen tejeskávé is lesz. No hát!? Ez legalább igaz. És egyúttal a tavalyi rosszaságot is visszavonom. Meg­mondom neki, hogy tavaly is jó volt, csak becsaptam. — De Tóni! — Igen — kezdett tüzelni Antalka An­tal — és legalább egyúttal igazolni is fogom előtte magamat. - Megmondom, hogy hiába bíztam, az Isten felénk sem néz. És hogy most már én sem akarok többé az Isten felé nézni. Igen! Te tudod — nézett é’énken az asszonyra —, tudod te azt, Arany, hogy már harmadik napja, hogy le sem emelem a kalapomat a templom előtt? — Te? — Én! Nem emelem én! Nem. Már lá­tom, hogy végképp elhagyott az Isten, vagy talán nincs is — hát mit köszöngessek neki! Haragban vagyok vele és kész! Nincs to­vább! Eleget bíztam benne! Eleget imád­koztam hozzá némán, magamban, hogy se­gítsen meg minket! Titeket! Tégedet, az Arankát! Nem tette, jó! Most itt az ünnep csak azért, hogy uj keserűséget hozzon ne­ked és annak a szegény kishánynak! Jó! Nem veszem le előtte a kalapomat! Nem köszönök neki, punktum! Gyönge csengetés hallatszott az elö- szobaajtón. — Az Aranka — szólt fázósan AntaTká- né és kiment ajtót nyitni. A gyermek fogvacogva lépett a meleg szobába: — Ju-ju-ju-ju-jujj, beül fázom, éde-des anyuskám — sirdogált fájdalmasan. Antalkáné megtapintotta a kislány hom­lokát. Az forró volt, akár a kályha. Sze­gényke, az utón a hóna alá dugta a vajat, a kis csomag kiesett, aztán visszafordult ke­resni, és azt kereste álló órahosszat. És most nincs meg a vaj, hanem itt van a bor­zasztó láz és hideglelés. Mire meg kellett gyújtani a lámpát, sze­gény kis Aranka már ágyban feküdt. Antal- káné rárakott minden takarót, amit csak le­hetett, forró teát itatott vele s így nagy- nehezen elmúl a hidegrázás A kis Aranka inár nem fázott. Arca piros volt a forróság­tól, szeme különös fényben csillogott. És forró kis ajaka lázas szavakat suttogott A doktor jóbarátjuk. akit egy óra múl­va előkeritettek, komoly arccal bucsuzko- dott Antalkától az előszobában. — Tífusz, édes barátom. Bizony, nem tréfadolog. Mire az apa visszajött a szobába, a láz­beteg már ott állt az ágyon az édesanyja óvó karja közt és borzalmas örömmel sikol- totta: — Apukám, ugy-e mindig jó voltam?! Oh, édes jó Istenkém,' '"köszönöm, köszönöm neked ezt a gyönyörű szép angyalszárnvu ~zöst ruhát! Az anya félreforditott arcán némán pe­regtek le a könnyek­— Fektesd vissza — súgta neki Antal ka —-, én szaladok valamerre pénzt kerítem az orvosságra! És mialatt lefelé rohant a gyéren vilá­gított ’épcsőn. csöndesen mormolta magá­ban: v . . Miatyánk, ki vagy a mennyekben .. S ahogy hosszú lépteivel elsuhant az estben a templom előtt, a szegény, gyámol­talan, aggódó apa félő alázattal emelte meg a kalapját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents