Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-09 / 55. (208.) szám

2

Péntek, március 9.

ugyanazzal a békés szándékkal őrködik az antant ferrrcmaradáisia fölött, aanámt ezt sokszor ön- meatartóztaitva An@li.a' teszi. Anglia tisztán látja azt, hogy M'ilterandnaik a bánata légi haderő mozgósítására irányuló szándéka, amelyet Poincaré eddig nem engedett magyal ősi tani, nem Németország, de Anglia elleni demonstráció lenne. Hiszen Németarszágtna'k nincs oka tartani attól, hogy a légi flotta mazgósitásv különösebb veszedelmeket jelentene rá nézve, mart Franciaországnak nem adhat a német passzív magaitartás jogot arra, hogy védtelen német városok fölött jelentesse meg a bombákat hull ajtó géptnada rakat. De nagyon jól tudja Fraaicfeiorszáig azt, hogy a légi flotta mozgósítása Angliában óriási pánikot idézne elő. mert ez a cselekedet tisztán Anglia megtelem Ütésére irányulna és bizonyos terrort jelentene abból a szempontból, hogy Angliát a' Ruh-r- akoióbaii Franciaország oldalára térítse.

— Látja, szerkesztő wr, éppen most olvasón: a Daily Tejegraphot, Poincarénaik egyik itteni szócsövét s ebben a lapban egy angol őrniagy terinészetesen akadémikus szempontból vizsgálja azt .a kérdést, miképpen v&iökiezhietríe Anglia’ légi flottája a mozgósított fráncíia légi flotta ellen. Ebből a cikkből kitűnik, hogy AngiMnak csak harminckét léghajó osztagra van, ezeknek is legnagyobb része nincsen az anyaországban, inig ezzel szentben Franciaországirtak magán a kontinensen százhuszonnyolc léghajó osztaga van és e= az év végéig kétiszázhuszra emelkedik föl, vagyis

2.00 repülőgépe lesz a francia hitese regnek. \z angol őrnagy tehát egész reménytelenné látja Anglia helyzetét a francia’ légi tárrtudással szemben. Hogy ezek a kérdéseik 'ina ennyire a közérdeklődés elé vannak állítva s hogy széltéibe-hosz- száíban szellőzteti a sajtó, érmék tisztára az a' politikai manőver az oka, amelyet előbb errtlütettem és amely ki akarja ugratni az angol nyírtat a bokorból. Anglia azonhnn nem ugrik egyköny- nven, erre bizonyságot ad Borrar Lawnak tegnapi beszéde is. H*

Páris, március 8- (Saját titeóte tónktól.) Lord Derby egyik legutóbbi IK-erpocH beszédében kijelentette, hogy szive Francia őrs zág®?J! érez, de esze a Rajtra másik partjaira tekint. A Tempb rendkívül elégedetlenül fogadk ezt a küetentséssr s ytezércilkikíben em léik ez te ti lord Denbyt a szövetségi szerződésre s azt nibndta, hogy a modern répülőtechnika mellett „túlságosan szűk a csatorna.11

Hollandia tiltakozik a rajnai blokád miatt

London, március 7. A Daily Telegraph jelentése szerint Hollandia a francia kormánynál lépéseket tett a rajnai hajózás terén életbeléptetett francia—belga blokád miatt. Hollandia álláspontja szerint a nemzetközi Rajna-egyezményt és a rajnai hajózásra vonatkozó nemzetközt konvenciót teljesen igno- ráltáik.

Parlamenti naptár. Madypetr belügyminiszter, a miniszterelnök helyettese tegnap Tomasek képviselőházi és Prasek szenátusi elnökkel tanácskozott e. parlament tavaszi ülésszak ár ól, amelyet az alkotmány értelmébe márciusban kell megnyitni. Valószínűnek tartják, hogy a tavaszi ülésszak március 23-án kezdődik meg formális üléssel, amely után az ülésszakot hús vét utánig, valószínűen április 12-ig el fogják napolni.

Orosz haldoklás Berlinben,

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: P&vel Barchan.

A kitűnő orosz esztétikus a Neue Rundschau multhónapi számában irta ezt a végtelenül finom, halk melankóliával teli kis tanulmányt, amely minden riportnál élesebben világítja meg az anyaországtól elszakadt orosz intcllektuel tragédiáját,

1.

Csehov regényeiben újra meg újra visz- szatór a lefordíthatatlan kifejezés: „pocsemu- to“. Az ember kisértésbe jön, hogy így adja vissza: „valamiért11. S talán igy is kéne tenni.

és nehéz tolla! egyszerűen elhagyja az orosz szócskát.

Ha Csehov valamelyik béna akarata, de tisztaszivü, csavargó hősét — sok passzív vágyódáson keresztül holtrafárasztva — a lemondás és önmagával-megelégedés révébe hozza, ha ez a hős végül érett lesz a tisztaságra, akkor az iró életének ezt az állomását i«y foglalja szavakba: „s akkor valamiért úgy érezte, mintha11...

Az orosz nyelv a ,,valami“-nek három fogalmát ismeri s mindegyik számára külön kifejezése van. Az a „valami11, amiről most szó van, ennyit jelent: valami egészen határozott, amelyet azonban éppen most nem érdemes bővebben kifejteniAz iró jól ismeri az utat s a hatalmakat, amelyek akarattalan hősét úgy vezetik, hogy egyszerre csak megváltásnak érzi az elkerülhetetlent s „úgy érzi, mintha11... Csehovtiak sikerüli ezt a parttalan hangulatot, a szinte szétfolyó kis szigetet, amelybe átmenti hőS^ntá/irAIfití&RfliRME

i—■ miffirriinini

Á népszövetségi ligák uniója és a nemzetek szövetsége.

Irtai; Severus.

Budapest, március 8.

E napokban ismét munkában volt úgy az 'interparlamentáris unió elnöki tanácsa, mint a népszövetségi unió állandó kisebbségi bizottsága. Az első Parisban ülésezett. Magyar- országot nagystílű reprezentatív Térfia, az egész müveit világon elismert nagy tekintély: Apponyi Albert gróf képviselte ottan. A másik Brüsszelben tanácskozott, ahol a Magyar Külügyi Társaság megbízottja a külügyi társaság előkészítő bizottságának alaposan kidolgozott javaslatait terjesztette elő.

Ezeknek az alkalmiaknak időszerűsége indít engem arra, hogy e lap olvasóközönségének figyelmét arra irányítsam, hogy miként is áll a nemzetközi garancia alá helyezett kisebbségi szerződésekben biztosított kisebbségi jogvédelem sorsa a hivatalos nemzetek szövetségében. Vegyük fontolóra, miként méltányolja a társadalmi szövetségek munkáját a hivatalos genfi népszövetség? Fájdalom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy’ a nemzetek hivatalos szövetsége, amint ezt a múlt évi őszi ülésszak határozatai tanúsítják, még mindig tartózkodóan, csaknem teljes közömbösséggel viseltetik azok iránt a javaslatok iráni, melyekre a népszövetségi unió hívta föl a nemzetek szövetségének ügyeimét a kisebbségi jogvédelem területén. Köztudomású, hogy Sir Wiilougby Dickinson elnöklete alatt Brüsszelben és Münchenben tartott tanácskozásokban készítették elő azt a nevezetes kilenc pontból álló kisebbségvédelmi javaslatot, melyet Dickinson mélyen járó. tartalmas jelentéssel terjesztett a népszövetségek uniójának prágai közgyűlése elé. Dickin- sonnak ezt a javaslatát — a cseh-szlovák delegáció és társainak exodusát leszámítva — lelkes egyhangúsággal fogadta el a közgyűlés.

A Didcmson-féle javaslat valóságos evangéliumává vált a kisebbségi jogvédelemnek. Emelkedett, komolybangu irás ez, melynek minden szavából a kisebbségi jogvédelem megértése sugárzik ki. Erőteljesen hangsúlyozza e javaslat egyik pontja, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa éljen azzal a jogával, hogy ha tudomást vesz a vállalt kisebbségi kötelezettségek megsértéséről, tegye át az ügyet azonnal az állandó nemzetközi bírósághoz véleményezés végett. Ha pedig a vélemény előtt az érdekelt állam nem hajol meg; a nemzetek szövetségének tanácsa tegye meg az intézkedéseket, melyekkel a kisebbségi jogok érvényesítése elérhető. A Dickinson-féle javaslat különös súlyt helyez még arra is, hogy ia kisebbségek helyi önkormányzatának az állam közrendjével összeegyeztethető legszélesebb érvényesülése váljék lehetővé. Elengedhetetlennek tartja, hogy állandó kisebbségi bizottságot szervezzen a nemzetek szövetségének tanácsa, mely bizottság szükség esetén a helyszínén vizsgálhassa meg a kisebbségi panaszok mibenlétét. Reámutat a javaslat arra is, hogy a hivatalos nyelv használatában nem szabad a maioritási nyelv kizárólagosságának álláspontjára helyezkedni, de gondoskodni kell a tekintélyes kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának érvényesítéséről. Emelkedett és valóban a kisebbségi jogok kezelésének mély- értelmű fölfogása az, midőn a Dickinson-féle javaslat arról a szellemről beszél, melynek át kell hatva lennie a kisebbségi jogvédelem szabályainak gyakorlásától. Ennek a gyakori latnak nem szabad sértőnek, kihívónak lenni; ellenkezőleg ezt az államnak a méltányosság előkelő gesztusával, távol minden szükkeb- lüségtől és a lehető mérséklettel kell gyakorolni. Az egész javaslatot átlengi az a vezető gondolat, hogy a kisebbségeknek a maguk nemzeti, faji és vallási életüket a polgári és politikai jogegyenlőség atmoszférájában élhessék az államegész jogrendjének keretében.

Már most ha azt vizsgáljuk, hogy a hivatalos nemzetek szövetségére mily hatással volt a társadalmi népszövetségek uniójának nagyjelentőségű kisebbségvédelmi indítványa, akkor, amint említettem, igen sovány eredményre mutathatunk. A nemzetek szövetségének múlt őszi közgyűlésén a tanács általános jelentésének tárgyalása alkalmából a tanácsnak a kisebbségi jogok érvényesítése körül eddig tanúsított eljárását nem tették alapos kritika tárgyává. Sir Qilbert Murray és Wailters oly indítványt tettek, amely hatály osabb cselekvésre ösztönözné a tanácsot. Ezeknek indítványait a közgyűlés egy bizottsághoz utasította, melyben Waltersnek az az indítványa, hogy a kisebbségi jogvédelemre általános egyezménytervezetet dolgozzanak ki, nem talált kedvező fogadtatásra. Murray öt pontból álló javaslatának két pontja már kedvezőbb fogadtatásra talált. Egyike e pontoknak a nemzetközi bíróság közreműködését oly módon kívánta hatályossá tenni, hogy a kisebbségi szerződések értelmezésére és ezek alkalmazására nézve a tanács, ha azt látja, hogy jogkérdésről van szó, haladék nélkül tegye át a vitás ügyet az állandó nemzetközi bírósághoz. Tudnivaló, hogy a nép- szövetségi tanács véleményt is kérhet a nemzetközi bíróságtól. A másik pont pedig azt tartalmazza, hogy ha másképp nem lehet •megvédeni a kisebbségi jogok érvényesítését, álékor a tanács a vegyes nemzetiségű államokba állandó biztosokat küldjön ki, akik teljes pártatlan jelentéseket tehetnek az ügyek állásáról.

Az olasz delegátus mindkét javaslat ellen kifejezte aggályait. Hanotaux (franciái), Fisher (Nagybritannia) Nincsics és Benes hasonló szellemben szóltak. Az utóbbi különösen kiemelte, hogy a kisebbségvédelmi szerződésekben vállalt kötelezettségek körét, tartalmát nem lehet a gyakorlatban kibővíteni. A javaslat elfogadásában ily kibővítést látott. Nézetem szerint ez nem kibővítés — ez egyenesen végrehajtása annak a szerződésnek, melyben Cseh-Szlovákia magát a kisebbségi jogok megadására kötelezte és elfogadta a

tanácsnak nemzetközi garancia alá helyezett hatáskörét. Ily előzmények után Murray eredeti javaslata átdolgozva került ki a bizottságból és úgy, miként a közgyűlés ezt elfogadta, ebben haladást csak annyiban látok, hogy a közgyűlés fölhívta a tanács figyelmét arra, hogy ezentúl, ha a fölmerült jog- és ténykérdésben a tanács valamely tagállama és az érdekelt állam között jogvita támad, akkor minden fölösleges halogatás nélkül a tanács az ügyet tegye át az állandó nemzetközi bírósághoz.

Az egész tárgyaláson azonban bizonyos tartózkodó aggályoskodás vonult végig. A francia delegátus és, a kisantant képviselői hangoztatták különösen, hogy az államok bel- ügyeibe a tanács lehetőleg ne avatkozzék. Úgy látszik, elfelejtik, hogy a szuverénLtást saját beleegyezésükkel korlátozták, midőn elismerték a tanács nemzetközi garancia alá helyezett hatáskörét. Ez a hatáskör nem állhat puszta tétlen passzív magatartásból. Nem csodálkozom, hogy Murray azzal a javaslatával nem tudott sikert aratni, hogy a tanács esetleg állandó megbízottat is küldhessen egyes államokba a kisebbségi védelem ellenőrzésére, mert hisz eddig a tanács kebelében még annyi sem történt, hogy állandó kisebbségi bizottságot szerveztek volna. Eddig sem látunk még egyetlen küldöttséget sem, melynek a kisebbségi panaszok tényállásának pártatlan földerítését tették Tolna hivatásává.

Joggal kérdhetjük: miért ez a szörnyű óvakodás, ez a megmagyarázhatatlan tartózkodás a nemzetközi garancia alá helyezett kisebbségi jogvédelem területén? A nemzetközi garanciának tartalmi körét szeretnék egyesek parádés szólamnak tekinteni. A „nemzetközi garancia11 kötelességei alól azonban nem lehet szabadulni az „állami szuverenitás11 hangzatos jelszavának ürügye alatt. Az uj nemzetközi jog lényeges módosulást jelent a szuverenitás tanában. Az állami szuverenitás akkor nyilatkozott meg, midőn az államok szerződésileg kötelezettséget vállaltak a kisebbségi jogok érvényesítésére. Ezek a kötelezettségek nemzetközi ellenőrzés alatt állanak. Ezt a szuverén államok eliog'dták. Ezért a kisebbségi jogvédelem, ha dokíriná- Iis jogi természeténél fogva belügyi kérdés is, meri az állam és polgárai közötti viszonyról van szó, de az ma már az uj nemzetközi jogban vitán kívül áll, hogy oly természetű belügyi kérdés, mely a szuverén államok szerződési kötelezettségénél fogva nemzetközi megoldást igényel és a felügyeleti jogkörön kívül a hatályos védelem érvényesülését föltételező igazgatási jogkört is jelent.

A nemzetek szövetségének tanácsa nemcsak a „bons offices11 körében mozoghat. A nemzetek szövetségének kötelessége ügyelni a szerződési kötelezettségek teljesítésére és a szükséges intézkedések foganatosítására. Eddig a nemzetek hivatalos szövetsége nem állott föladatta magaslatán. Ezért ugyan a népszövetségi ligák uniója és az interparlamentáris unió, az előbbi, mint a müveit világ szabad társadalmi egyesülése és az utóbbi.

seit, egyszerű és világos eszközökkel megtörni alázni.

Csehov tette tehát: a körűibe hűségnek

íegpon tos abb deliniciója.

Ez a Csehovi „körülbelül11, a látszólag motiválatlan, értelmetlen, nem csupán az ő saját erőtlen lényének, hangsúlytalan lelkének s végtelen szeretettel teli művészetének kifejezése. A pocsemu-to az egész forradalom- előtti orosz művészet szimbóluma. Kifejezése és szimbóluma egyben az egész forradalom- előtti orosz életnek, vegetálásnak és halálnak is. Csupán egy lelki erőkben oly gazdag birodalom, amelynek végtelen és kiaknázatlan kincsei minden gyermekének öntudatlan életét eleve már meghatározták, engedhette meg magának ezt a pocsemu-tot. Ez volt a főjellemvonása Oroszország arisztokratikus „mentalitásának11. (Mert „polgári11 Oroszország sosem létezett. A polgáriság fogalmát Oroszországnak az Európát járt marxisták adták be kávéskanalakként-)

Minden, ami történt, pocsemu-to volt, — „valami miatt, úgy körülbelül11. A „bolseviz- mus ősapjától11, F Pétertől egészen Keren- szkiig, aki e poesemu-to-mentalitás utolsó képviselője volt (Ez utóbbi, a pétervári ügyvéd, teli volt a kaiandosság és neuraszténia, előkelő gondolkozás és színpadiasság furcsa keverékével, szerelmesen sáját szép gesztusaiba és saját hangjába. Szomjazott arra, hogy az emberekből a hasonló hatásokat csalija elő s így idevarázsolja a könnyű mámort, amelynek végső oka a belső harmónia után való vágy volt. Az utolsó, a legutolsó romantikus ő volt. Oroszországot, amelynek életét nem ismerte és halálát nem sejtette, egy szépséggel teli léthez akarta elvezetni s nem adhatta meg neki a szépséggel teli halált sem-)

Aztán jött Trockii. És a pocsemu-to-nak véget vetett.

II.

A kőrülbelülség legpontosabb meghatározása — ez volt a Csehov tette, S Csehov itt a legtisztább kifejezője a haldokló Oroszországnak s a haldokló Oroszország élő művészetének. A harc, amely az orosz irás- müvészet nagyjai — Tolsztoj és Dosztojevszkij — jószándékokkal teli erős szelleme és rossz vágyakkal teli erős szive között folyt, Gsehovban gyengéd, szinte már elvirágzott virágzás és teljes gyümölcsérés lett. A harc számára idegen volt, a harcra már nem volt szüksége. A szive nem volt erős, az akarat és az akarás hiányzott belőle s talán az erős szellem is. Ó már a beteljesedés volt,

A haldokló, régi Oroszország rövid korszaka egy szláv-tatár kultúrát teremtett meg, a jóság és kegyetlenség, állitat és expanzivi- tás, színgazdagság és aggodalom, megértés és türelmetlenség világát, teli tompa vulkánikus morajjal és esztétikai önfegyelemmel, vallásossággal és szatanizmussal; uj kultúrát, amely miiben sem hasonlított az árjaeurópai világ kultúráihoz. Ez a kultúra fel- fellobogott, egy pillanatra magasan világított, hogy azután a vihar végképpen elsöpörje. Egy uj, „basbár11 hatalom, amely maga is kultúra akar lenni, kiirtotta a régit. Vele együtt e haldokló korszak megteremtőit, őrzőit és reprezentánsait is. S akármennyire is igyekeznek az újak a régi kultúra hordozóit kímélni és megtartani — mindez nem segít- Ha egy világ elpusztul, istenei és papjai is veíehalnak. ,

Nern segít semmi. Mily édesen illatozik felénk az elmerülő világ! Nem segít semmi. Válnunk kell. És siettetnek bennünket mindenfelől.

De azért- szép volt — volt! Most hát elég. Csinálják az újat az újak.

IIIBolyongunk az idegen világban, kialvó szilánkjai a már-már elizzó nagy orosz testnek. S haJáiraszántak maradnánk akkor is, ha a honi hajó rohanvást vinne hazafelé.

Mert nincs orosz lélek, nincs Oroszország Oroszországon kívül.

Halálra Ítéltettünk, fényes nappal bolyongó hullák vagyunk és nem akarjuk észrevenni. Mint John Gábriel Borkmann, mindig újra felöltjük a régi pózt, a szép pétervári vagy moszkvai pózt, amelyet otthon az uj világ már nem ért meg. Panaszkodva, Vádolva, gondolattalanul vágyakozón hordjuk magunkban a reménységet — néha kitűzzük a fehér gárdalobogót s meglobog tatjuk a megértés és megbocsátás fehér kendőjét- S ha haza is térnénk, mint idegenek térnénk haza s nem értenök meg egymást az otthoniakkal. Dov-Hamidbar, a puszta, a roppant emigrációs puszta nemzedéke vagyunk, ez a büntelen, az egész régi világért bűnhődő nemzedék, amely a pusztulásnak szenteltetett.

Miben áldott a régi Oroszország nagy vallása? A szív jóságában. És ez a jóság miméiig terméketlen. Miben álljon az eljövendő Oroszország vallása? Az agyvelő-hirdette jóságban —- ez pedig termékeny. Ami pedig a két birodalom között fekszik, az borzalom, szorongás és névtelen kin. E névtelen kíntól csak testben elmenekültek, de lélekbep otthonmaradottak a moszkvai vendégszinészek- ben ugyanazt a sorsot látták megismétlődni, amelyet még ma is ők maguk élnek meg: a müvészsorsot, az erkölcsi és polgári sorsot. A megszokott, könnyesen-drága játék, mely-