Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-08 / 54. (207.) szám

3

Csütörtök, március S.

A szepesi néniét párt mttkftdése.

Késmárk, máruoius 7.

(Saját tudósítónktól). A szepesi német párt nelyi szervezeteinek elnöke hétfőn tartotta Késmárkon havi gyűlését. Nitscli Andor ügyvezető elnök beszámolt a pártélet legutóbbi mozzanatairól és bejelentette, hogy Hefty Gy. Andor főtitkár a múlt év végén vitás illetősége miatt kénytelen volt visszavonulni a politikai tevékenységtől és ennek következtében lemondott tisztségéről. Helyébe a párt Klein Géza dr. lőcsei kerületi titkárt hívta meg a főtitkári tisztségre, mig titkároknak Ztsber Oszkár mérnököt és Stróbl Józsefet, a néniét gazdák szövetségének pozsonyi titkárát nyerte meg. Heftv érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták.

A pártélet megélénkitásc céljából elhatározták, hogy a havi gyűléseket ezután vándorgyűlésekként mindig más helyen fogják megtartani és a titkárok havonként legalább egyszer minden községben látogatást tesznek.

Nitsch Andor elnök beszámolt a kisgazda-, földműves- és kisiparospárt lévai pártnapiáról, ahol ő képviselte a pártot. Klein Géza dr. megköszönte főtitkárrá való megválasztását és beszámolt a párt szociálpolitikai bizottságának működéséről. A bizottság rövidesen a szlovenszkól németség anya- és csecsemővédelmi bizottságává alakul át.

Zuber Oszkár előterjesztette a losonci központi iroda indítványait, amelyeket elfogadtak, így a többi körött azt is, hogy Dobsaién a kisgazdapárttal közös irodát állítsanak föl. Majd megvitatták a párt gazdasági szervezetének tevékenységét A lőcsei reálgimnáziumban levő ahmrnettm támogatás iránti kérvényét a Deut- scher Kulturverbandhoz tették át és elhatározták, hogy a bécsi egyetem kisebbségvédelmi intézetét támogatják Az értekezleten tizenhét helvicsoport képviseltette magát.

Egt! ren«Wír ftrnf«!W<Ke

Dolgozik a gumibot. — „Szerencséje ltogy nem magyar, mert különben vasra verve kísérném be.“

Huszt, március 6(Saját tudósítónktól.) Február 28-án Húsz tón, Mármaros megyében, hetivásár volt. Gerbardt Kristóf is kivette néhány zsák burgonyáját s a „kis piacon" árulta. El is adott belőle két vékát egy katonának. A katona arra kérte, hogy várjon egy kicsit, mig segítséget hoz, mert maga nem bírja elvinni- Gerhardt várt a feleségével a katonára.

Ezalatt hirtelen odaugrott egy rendőr s felszólította őket, hogy menjenek el arról a helyről, mert ott nem szabad árulni- Gerhardt szedte a sátorfáját, de nehogy a katona azt gondolja, hogy el akar szökni az eladott burgonyával, ott akarta azt hagyni a felesé-1 ge őrizetére. Amint a szekérről leemelte a két véka burgonyát, rárohant a rendőr s letépte mind a két kabátujját, kezével erősen az arcába csapott és kétszer a kezére vágott a gummibottal a 69 éves öregnek.

Eggenberger Ferenc, aki szemtanúja volt e jelenetnek, megkérdezte a rendőrt, hogy miért veri ezt az öreg embert? — Maga is itt van? — mondja neki a rendnek őre — jöjjenek csak be mindketten a városházára- — Már kíséri is a két húsz ti sváb polgárt végig a városon, a vásáros nép nagy ámulatára, egyik rendörhivataitól a másikig. Nagy

néptömeg kísérte őket.

A rendőrségen, anélkül, hogy a feleket kihallgatták volna, előttük ismeretlen nyelven felvették a jegyzőkönyvet és háromnapi elzárásra Ítélték e! őket. A teljesen ártatlan Eggenberger méltatlankodott, mire a rendőr rákiáltott: „Szerencséje, hogy nem magyar, mert különben vasra verve kisértem vo'na be!“ s megcsörgette zsebében a láncot. Az itéletkiliirdetésnél jelen voltak nagy elkeseredéssel fogadták ezt a rendőri bíráskodást s Velicskó főbíró és Gerhardt János kérték a

rendőrtisztet, hogy ne legyen oly kegyetlen ezekkel a szegény emberekkel. Közbelépésükre átváltoztatták az Ítéletet 25 korona

pénzbüntetésre.

Meg kell jegyeznünk, hogy'’ valamikor csak hat-nyolc rendőr volt Hirszton, ma 42. A hivatalos hatalommal visszaélő rendőr ellen a keresztényszociális párt és a ruszin földinivesszövetség kiküldöttei elégtételt kértek a rendőrkapitánytól, aki elismerte, hogy a rendőr jogtalanul járt el, de kijelentette, hogy elégtételt nem adhat és a bírósághoz utasította a feleket panaszaikkal.

Bonar lawitcszíűc a Mkr-MnKsrM.

HadUHiiiid a s&tö 30 év törtónelísséröl — slgaM eitinoemalös.

Prága, március 7.

Cuno beszéde.

Cuno birodalmi kancellár tegnap hatalmas beszédben fejtette ki a német kormány álláspontját a legutóbbi, ruhrvideki eseményekkel szemben. Leszögezte azt az álláspontot, hogy a francia—belga megszállás minden jogalapot nélkülöző erőszakosság és ismertette a francia kormánynak azt a jegyzékét, mely az újabb területek megszállását jelenti be. Szólt arról a terrorról, amelyet a francia megszálló hatóságok a német vasutasokkal szemben kifejtenek és kijelentette, hogy noha a gazdasági várakozások tekintetében óriási csalódások érték a francia kormányt, az továbbra is kitart a kegyetlen erőszak mellett. Ez a gyűlöletet ébreszti föl a két szomszédos nép között s a németekre oly szenvedéseket jelent, amilyenben békeidőben kulturnépnek még nem volt része. Azt a ki- kényszerifcett békét, amelyet az elszegényedő német nép teljesíteni akart, Francia- ország lábbal tiporta s ennek következtében a német népiélek elviselhetetlen feszültségben él. Kijelentette, hogy a német kormány becsületes lélekkel teljesíteni akarta a jóvátételeket. A gyűlölet helyett a népek megértése felé törekedett és ezt még ma is akarja. A német kormány a jóvátétel! kérdés szabályozását kívánja — Franciaország az erőszak diktátumát Éppen ezért el kell hallgatni azoknak a fecsegéseknek, amelyek a tárgyalások fölvételét sürgetik és a megértésre irányuló intést nem a németek, de a franciák címére kell irányítani.

Mi mindaddig nem tehetünk ajánlatokat amig a Ruhrvidéken elpusztítják az értékeinket és ezáltal a teljesítőképességünk tiszta képét homályositják el. Ha ut kínálkozik arra, hogy teljesen egyenjoguan tárgyalhassunk, akkor a kormány rá fog lépni erre az útra. De nem fog aláírni semmi olyat, amelynek teljesítése lehetetlen és nem fog hozzájárulni olyan intézkedéshez, amely a Rajna vidékét a Ruhr vidékét, vagy más jogtalanul megszállt területeket föláldozna. Ha Franciaország azt akarja, hogy kapituláljunk, akkor mi ezzel szemben megdönthetetlen akarattal jelentjük ki: nem kapitulálunk. Ha Franciaország azt akarja, hogy Németország elpuszosztásában megtartja a szimfónia tagozódását de ezeken a kereteken belül szabadon csapong, váltja az eszközöket és a formát A motívumok megvannak benne, de olykor csak egy egyszerű da! szól és mozaikszerben összetettnek látszik az egész konstrukció. Maga a zene nem annyira a magyar zene lelkének feltárására indul. Bartók és Kodály utján, anyagát a tradicionális formákból és nyelvből meríti, megtisztítva, nemesítve azt. Mint akarás és energiaprodukció óriási. Dante szimfóniájánál is nagyobb- szerü, a legmonumentálisabb és mindenesetre a legértékesebb, amit szerzője eddig alkotott.

Természetes, hogy az előadás elébe roppant nehézségek tornyosultak. Ilyen arányú mü előadására még a Városi színház színpada is csekélynek bizonyult, akusztikája pedig éppen nem kielégítőnek. A bedesz- kázott zenekari rész nagyobbitotta a színpadot, ezen foglalt helyet a zenekar, emögött a vegyes kar és a kórus fölött a gyermekkar. Természetesen az elől lévő zenei apparátus ereje elvette a gyermekkar gyengébb hangjának hatását, amelyet a zsinórpadlás amúgy, is gyengített. Az elhelyezkedés festői látványt nyújtott, ha zeneileg nem is volt kielégítő. A zene- és énekkarokra a pompásan agilis szerzőkarmesteren kívül vagv félszáz karigazgató, segédkarmester, ritmusmester, taktusfelügyelő, beosztásinspektor és felvigyázó jutott. Elől a négv pompás szólista: Székelyhidy Ferenc (Petőfi). Medek Anna (Júlia), Tihanyi Vilma (Géniusz), Vencell Béla (Halál).

Magyarország egész hivatalos világa is

megjelent, a díszes közönség nagy lelkesedéssel fogadta a grandiózus müvet.

Az oratórium előtt Pékár Gyula tartott bevezető beszédet, majd Jászai Mari angolul, Huszka Nelli franciául, Grill Lola németül és Paulay Erzsi olaszul szavalta el a Szeptember végén-t. Az európai kutura e négy nagy nyelvén egyforma tökéletességgel szólt magyar művészek ajkáról a magyar költő gyönyörű költeménye. Es a nemzetek képviselői a csillogó nézőtéren elragadtatással tapsolnak. Aztán Jászai Mari, a legnagyobb magyar nyelvmondó nagyasszony, magyarul szavalja el a verset.

Hubay Jenő fiatalos alakja ott áll hatszáz szereplő felett, mint a viharok kapitányának erős keze, úgy kormányozza dread- noughtját és hetedfélezer néző lesi, amint a nagy magyar kultúra, az elévülhetetlen, évezredes és örök magyar szellem fohászát megindítja.

Petőfi a szabadság énekese, a szabadság katonája és a szabadság halottja volt- Petőfi születésére nézve nem fajmagyar, a vérében szerb és tót cseppek csörgedeztek, mégis a magyar géniusz örök dicsőségévé vált és amint élt, alkotott, amint hitt a magyar jövőben, úgy halt is a magyar jövőért, a magyar nagyságért, a magyar szabadság, minden egyes magyar szabadságának feltámadásáért.

Most int a pálca, minden ember feláll, minden szem könnyes, minden ajk reszket, hatalmas zenekar zenditi meg Szabados Béla Hiszekegyét...

tuijon, akkor Németország élni akar. Beszédét azzal végezte be a kancellár, hogy nem appellál és nem panaszkodik. Várja azt a napot, amikor a franciák is belátják, hogy a fegyvertelen Németországot nem lehet fegyverrel legyőzni és amikor a katonai diktatúra helyébe az egyenjogu népek megegyezése Bép.

A kancellár beszédét nagy tetszéssel fogadták a pártok. A kancellár beszéde fölötti vita ma kezdődik meg.

Rtihr-vita az angol alsóházban.

Ugyanakkor, amikor Cuno hatalmas beszédét elmondotta, a londoni alsóház is foglalkozott a Ruhr-kérdéssel. Ramsay Macdo- nald a munkáspárt javaslatát terjesztette be, amely arra kéri az akóházat, hogy hívja föl a francia és belga kamarákat, hogy az ösz- szes pártokból álló bizottságokat válasszanak, amely bizottságok a Ruhrvidék megszállásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalnák meg. Kijelentette, hogy Németország ma kevésbé képes jóvátételeket teljesíteni, mint abban az időben, mikor Franciaország a Ruhrvidékre ment, hogy kézbe vegye azokat. Franciaország kalandba bocsátkozott mondotta az angol munkásvezér —, amelynek végét nem lehet tisztán látni és amelyet az a veszedelem fenyeget, hogy katasztrófát eredményezhet A francia vállalkozás egyre nagyobb méreteket ölt és ma Franciaország egy oly ország helyzetébe került, amely el akar valamit érni, de hogy mit, azt maga sem tudja és amely vállalkozásával a sötétbe ugrott.

Arról a lehetőségről, hogy Franciaország Anglia védelme alatt európai blokot létesíthetne, kijelentette a szónok, hogy ha Franciaország megköti Németországgal a békéjét és Angliát befejezett tény elé állítja, ha Franciaország a Versaillesben szabályozott kérdéseket a saját érdeke szempontjából ismét mérlegeli és egy uj szerződést hoz létre anélkül, hogy előbb a volt szövetségeseivel ezt megtárgyalná, akkor az európai békére nézve súlyos veszedelem származhatna. Lehetséges, hogy az, aminek most a kezdetét éljük, egy háborúval fog végződni akkor, ha a legnagyobb elővigyázatosságot nem fogják tanúsítani.

Angliának kötelessége, hogy megmutassa Európának a kibontakozás úját. Angliának meg kell kisére’nie, hogy Németországot rávegye arra, hogy az kijelentse, mit tart a maga számára méltányos és igazságos kötelezettségnek. Egyet’en ország sem teheti ezt meg kedvezőbb helyzetben, mint Anglia. Pillanatnyilag nem a mának, vagy a holnapnak a ^örténe’méröl, hanem a legközelebbi ötven esz'endö történelméről van szó.

Pillanatnyilag nincsen semmi eszköz arra, hogy a különféle országok közvéleményét érintkezésben tartsák egymással és hogy alkalmat adjanak ezeknek a közvéleményeknek megnyilatkozására abban a kérdésben, miképpen gondolkodnak. Azért javasolja, hogy a francia és belga kamarákkal meg kell kísérelni, hogy azok', akik már eddig összetartoztak, ezután is megtárgyalják egymás között a kérdéseket. Amíg ez a tárgyalás megtörténik, reméli, hogy meg lesz annak a lehetősége is, hogy a német birodalmi gyűlés képviselőit belevonják a tárgyalásokba. Hangoztatta, hogy Angliának át kell vennie Európában a mo- rálls vezetést.

Ö hajlandó minden javaslatot, még a népszövetség közvetítésére vonatkozó javaslatot is elfogadni, mert ezáltal lehet Francia- országot a biztonság érzéséhez segíteni. Hogy Franciaország számára a jóvátételi fizetéseket biztosíthassák, szükség van egy nemzetközi kölcsönre, amelyet a jóvátételi összeg megállapítása után kell kibocsátani. Dgy tudja, hogy Franciaország és Belgium ■közvéleményének jelentős része a munkáspártnak az interparlamentáris konferenciára irányuló javas-tatát örömmel fogadná.

Róbert Cecil

a népszövetség közvetitéséröl.

Lord Róbert Cecil fölhívta a kormányt, hogy világosan nyilvánítsa ki álláspontját. Kérdésesnek tartja azt, hogy a munkáspárt javaslatai praktikusak lennének. Emlékeztet arra, hogy a népszövetségi tanács a következő hónapban összeül. Az az álláspontja, hogy ilyen helyzetben a népszövetségi tanács nem ülésezhet anélkül, hogy valamit ne tenne. Az angol kormány tisztán és világosain tárja föl a többi kormányok előtt álláspontját és közölje a többi kormányokkal, hogy mi a politikája.

A köztársasági Németországgal kezet kell fogni.

Físcher kijelentette, hogy Franciaország csak úgy biztosíthatja magát az újabb háború elől, ha megtalálja a köztársasági demokratikus Németországgal a barátságos érintkezést és ha elősegíti azt, hogy a német polgárokban gyökeret ver az a meggyőződés, hogy Németország virágzó állam lesz és hogy a demokratikus köztársaság formájában van jövőjének biztonsága. Az a kurzus, amelyet Franciaország most követ, sok németben kétséget ébreszt eziránt és fölveti annak kérdését, nem lenne-c jobb a demokratikus köztársasági formát a monar- chisztikus rendszerrel fölcserélni. Nemcsak Franciaország. de egész Európa érdekében áll az, hogy a német köztársasági kormánynak kezet nyújtsunk — mondotta —, ameny- nyiben bebizonyul az, hogy a német kormány hajlandó kötelezettségeit teljesíteni.

Bonar Law:

a jóvátétel európai kérdés.

Bonar Law válaszolt Ramsay Macdo- nald fejtegetéseire és kijelentette, hogy a kormány politikájában semmi változás nem következett be.

Ebben a pillanatban nem hisszük, hogy a beavatkozásunk használhatna, mert Franciaország mint ellenséges szándékú tényt fogná föl. Nem vagyunk hajlandók ilyen eljárást tanúsítani. Utalt arra, hogy a jóvátétel! kérdésnél nemcsak Franciaország és Belgium vannak érdekelve, de az európai kérdés, amelynél Anglia is érdekelve van és amelynél Angliának lesz mondanivalója. Azokat az aggodalmakat, amelyeket a Ruhrvidékre való bevonulás az alsóházban kiváltott, teljesen osz'ja a kormány. A francia államférfiak azt hiszik, hogy a Németországra gyakorolt nyomásnak meg lesz az eredménye. Mindaddig, amig kitartanak e hitük mellett, az angol kormány véleménye szerint teljesen céltalan lenne a közvetítést fölajánlani.

Ezután a kérdés tárgyalásál: bizonytalan időre elnapolták.

E két nagyjelentőségű európai parlamenti esemény után a következőkben adunk számot a ruhrvidék! megszállással kapcsolatban hozzánk érkezett jelentésekről:

Franciaország* és Belgium hajlandók tárgyalni

Paris, március 7. (Saját tudósítónktól). A lapok nem hivatalos kormánynyilatkozatot közölnek, amely szerint Franciaország és Belgium hajlandók a jóvátételi kérdésről ama föltétel mellett tárgyalni, hogy nem követelik töltik a Ruhrvfdé- ken megszerzett zálogok föladását.

Az angol zóna vasuijai nem kerülnek francia ellenőrzés alá

London, március 7. Mac Neill az angol alsóházban tett kérdésre kijelentette, hogy azok a vasutak, amelyek a Rajna jobbpartján az angol zónán haladnak keresztül, továbbra is ■angol elenőrzés alatt maradnak. Azok a javaslatok, melyek az angol zónán keresztül történő szállítási kérdések szabályozására vonatkoznak s amelyekről a tárgyalások tovább tartanak, nem irányulnak arra. hogy az angol zónában a vasutak francia ellenőrzés alá kerülienefc.

Havas a Rnhrfrontroi

Düsseldorf, március 7. (Havas.) A franciák megszállották a rendőrség laktányáját minden incidens nélkül. Mühlheimben száz rendőrt leíegyvereztek. A bohumi polgármestert és egy városi tisztviselőt a Hagenbe vezető utón letartóztatták, mivel hamis igazolványaik voltak. Bohumban találtak három elásott ládát, amelyben váltók és jelzőkészülékek voltak. A legutolsó hónapban Ludwigs- hafenből nyolcvankét teherhajó ment el, ebből harmincöt tüzelőanyaggal megrakva. A munkanélküliség óriási mértékben növekszik. Düsseldorfban a munkanélküliek száma 25 ezer, Kölnben 10 ezer. Mühlheimben hasonló a helyzet. Hagenben a villamosmüveknek