Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-08 / 54. (207.) szám
Pirrhuszi győzelem. (fi.) Prága, március 7. Aki esztendők óta figyelemmel kiséri a prágai parlament életét, egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy a köztársaság védelméről szóló javaslatból előbb vagy utóbb megszületik a rendtörvény. A cseh koalíció kíméletlenül kihasználja a hatalom nyújtotta kedvező helyzetet, gondolkozás nélkül visz- szaél azzal a kis többséggel, amely a parlament rendelkezésére áll és skrupulus nélkül aknázza ki azokat az előnyöket, amelyeket a forradalmi nemzetgyűlésen ravasz jövőbelátással a maga hatalmának biztosítására megalkotott. Vakmerő cinizmusában sohasem törődött a parlamenti etikának elveivel, elbizakodottságában mindig fittyet hányt a legtárgyilagosabb érveknek és a nemzeti kisebbségek ellen érzett gyűlöletében soha semmiféle korlát nem feszélyezte. Megszületése óta lélek, értelem és szeretet nélküli gépezetnek bizonyult, amelynek egyedüli feladata, hogy az elsőtől az utolsó betűig megszavazzon minden javaslatot, amelyet a kormányban ülő vezérei elébe tálalnak. Bőséges tapasztalataink után egy cseppet sem tudtunk csodálkozni még azon sem, ami tegnap történt a képviselőházban. A rendtörvény úgynevezett tárgyalásának sem módja, sem eredménye nekünk nem volt meglepetés. Jóelőre tisztában voltunk vele, hogy a koalíció a javaslatot meg íŐgja‘szavazni és meg voltunk győződve arról is, hogy a kormány egész hatalmi szervezetét sorompóba fogja állítani, hogy a közvéleménynek az ellenzékben testet öltött ellentállását — ha kell erőszakkal is — letiporja. A tegnapi viharos ülésen inkább az ellenzék zömének méltósággal teljes tiltakozása ragadta meg a figyelmünket, mert ez a tiltakozás elemi erővel fejezte ki az állam különféle nemzeteinek, polgárainak és osztályainak mindinkább fokozódó elkeseredését, izgatottságát és a jövő miatt érzett nyugtalanságát. Az ellenzék szónokainak tiltakozó nyilatkozatai messze tuiemelkedtek a hétköznapi profán formáin és ünnepies akkordokban zúgott föl bennük a meggyötört nép jajkiáltása, a magyar, szlovák és német nemzet hét sebből vérző keservét visszhangozták és a lég- komorabb tónusban e nemzetek, polgári és munkástársadalmának a sötét jövőtől való ir- tózatát fejezték ki. Az ellenzéki pártok, ha már megakadályozni nem tudják, nem akarnak résztvenni e szégyenben fogant törvény megalkotásában, nem vállalnak azzal semmi közösséget, hanem ellenkezőleg, ellene már megszületése előtt a legádázabb harcot hirdetik: ez az elhatározás jutott kifejezésre az ellenzék protestálásában, majd annak hatásos kivonulásában. E lépésnek politikai jelentősége abban rejlik, hogy az ellenzék nem- kommunista frakciói önvédelmi harcukban végre egységes taktikára határozták el magukat és remélni engedi, hogy a nehéz órákban összekovácsolódott egység fönmarad a jövőben és bőven megtenni a maga gyümölcseit. Az ellenzéki pártok zömének eme elhatározását a legjobban igazolja, hogy a kommunisták, akik szűkkeblű pártérdekből nem akartak a többi ellenzéki párthoz csatlakozni, nem tudtak, mert nem tudhattak megbirkózni a hatalomnak túlsúlyával és erőteljesnek indult obstrukciójuk megtört a koalíció terrorján, amely szolgáinak hadával egymásután dobáltatta ki az obstruáló képviselőket a parlamentből. A kormány tegnapi győzelmi pirrhussi. győzelem volt. Még egy ilyen győzelem és elvesztette a háborút, mert az ellenfél, akit legyőzni vélt, csak megerősödve kerül ki a csatából. A rendtörvény meg fogja nehézi- teni az ellenzék szervezkedését, meg fogja akadályozni abban, hogy véleményét szabadon kifejezhesse a népgyiiléseken és meg fogja bénítani a sajtó működését, de sohasem lesz képes arra, hogy kiölje az emberekből a szabad gondolat, az érzelmek lázongását, a lelkek nyugtalanságát és a bensőjük szentélyébe száműzött meggyőződésüket. De pirrhuszi e győzelem azért is, mert megrepesztette a cseh koalíció szilárdnak vélt falát. Négy cseh nemzeti szocialista képviselő a szabadságfosztó javaslat ellen szavazott, ők, akiket a pártfegyelem a múltban a kormány engedelmes szolgálatára kényszeritett, nem merték vállalni azt az irtózatos felelősséget, amely a rendtörvény minden megalkotójára zudul. A tegnapi szavazás tudomására hozta a kormánynak, hogy még az 5 táborában is akadnak egyesek, akik nem engedik meg, hogy a húrt a végsőkig feszítse. „A cseh-szlovák köztársaság ... a haladásra irányuló állandó törekvésében a lelkiismeretnek, a vallásnak és tudománynak, az irodalomnak és művészetnek, a nyelvnek, a ■BBBHnHaMHBHMBaraHMHHMMI Prága, március 7. A prágai parlament német törvényhozói közvetlenül az 1920. évi választások uíá:< ti népszövetséghez terjedelmes emlékiratot intéztek. Mivel a népszövetségnek a kisebbségi kérdésre vonatkozó eljárása még akkor szabályozva nem volt és csak az úgynevezett Tittoni-jelentés 1920 október 25-én bekövetkezett elfogadása tette lehetővé, hogy a nép- szövetség a kisebbségek által közvetlenül előterjesztett panaszokat elfogadja és azokat megfelelően tárgyalja, az említett emlékiratról a népszövetség érdemben nem tanácskozott. A Tittoni-féle jelentés, majd a népszövetségi tanácsnak 1922 julius 22-én hozott határozata úgy intézkedtek, hogy a kisebbségek panaszait ki kell adni az érdekelt kormánynak, amely záros határidőn belül nyilatkozik arról, hogy a maga részéről észrevételeket akar-e tenni, vagy sem. Igenlő esetben az érdekelt kormánynak ismét záros határidőn belül kell megtennie az észrevételeit. Ezekre az eljárási szabályokra való tekintettel a prágai parlament német polgári pártjai 1922 nyarán újabb panaszirattal fordultak a népszövetséghez és panasziratukban elősorolták azokat a bizonyítékokat, amelyek az 1919 szeptember 10-én Saint-Germin en Layeban a cseh-sz!ovák köztársaság és a szövetséges és társult hatalmak között kötött szerződésnek a cseh-szlovák köztársaság kormánya által bekövetkezett megszegésére vonatkoznak. A panaszirat odairá- nyult, hogy a népszövetség szerezzen érvényt a saint-germaini szerződésnek. A prágai kormány igen terjedelmes és a panasziratban fölsorolt sérelmeket túlhaladó formában válaszolt a németek panaszaira. A röviden fogalmazott panasziratra kilenc memoárral válaszolt, amelyek közül az első a köztársaság közigazgatására, a második az iskolaügyre, a harmadik a földbirtokreformra, a negyedik a nemzetiségi statisztikára, az ötödik pedig a kereskedelmi vállalatok nosz- trifikációjára és a hadiköicsönökre vonatkozott. A kormánynak egy külön emlékirata foglalkozott a cseh-szlovák köztársaságbin élő magyar és német nemzeti kisebbségeknek az állammal szemben elfoglalt magatartásával. Külön füzetben szólt Magyarországnak a szlovákokkal szemben a múltban és a jelenben követett politikájáról, valamint a szloven- sz'kói magyarságnak helyzetéről. Végül a kisajtónak és a gyülekezési és kérvényezési jognak tökéletes szabadságát fogja biztosi- tanL“ E szép szavakat olvassuk a csehszlovák köztársaság tegnap oly sokszor idézett függetlenségi nyilatkozatában. E nyilatkozatot hárman Írták alá Parisban 1918 október 18-án: Masaryk, Benes és Stefanik. Ste- fanik Milán meghalt, Benes Eduárd, mint a rendtörvényt benyújtó kormány tagja, magára vállalta a felelősséget. A nyilatkozat harmadik aláírójának véleményét még nem hallottuk. Csak akkor iogjuk megismerni, ha a javaslatot, miután a nemzetgyűlés két kamarája már elfogadta, aláírás végett elébe terjesztik. Fölötte tragikus volna, ha a politikai kényszerűség arra kényszerítené őt, hogy ne éljen vétójogával, egy javaslat ellen, amely annyira ellentétben áll az ő demokráciát, humanitást, igazságot és erkölcsiséget hirdető múltjával. lencedik füzetben Ruszinszkónak mai helyzetéről és különösen annak kulturális, gazdasági és egészségügyi viszonyairól volt szó. A terjedelmes emlékiratok bőbeszédű állításai, a annak számos ferdítése és gyanúsítása miatt a nemzeti kisebbségeknek is vála- szolniok kellett reájuk, nehogy . megtéveszthessék a külföldi közvéleményt. , A német polgári pártok ezért szükségesnek találták, hogy panasziratukban előadott állításaikat és bizonyítékaikat kiegér szitsék. Hét füzetben bővebben okolták meg panaszukat, válaszoltak a kormány emlékirataira és igy készült előterjesztésüket a múlt hét folyamán megbízottjuk utján benyújtották a népszövetségnél. Értesüléseink szerint a németek eme lépésének szfoven- szkói ellenzéki részről is lesz folytatása. Panaszt fognak benyújtani a cseh-szlovák köztársaság kormánya ellen a sainí-germa- ini szerződés megsértése miatt és ebben a panasziratban részletesen fognak válaszolni a kormány kilenc emlékiratának a szlo- venszkói és ruszinszkói nemzeti kisebbségeket érintő részeire. Legközelebb részletesen ismertetjük a kormány emlékiratainak bennünket érdeklő részét. Poincaré ragaszkodik a tizennyolchónapos szolgálati időhöz. Páris, március 7. (Havas.) A szenátus Taufflieb javaslatát, amely az egy éves katonai szolgálati idő bevezetését célozta, 193 szavazattal 108 szavazat ellenében elutasította. Poincaré miniszterelnök a javaslat ellen foglalt állást és kijelentette, hogy ezt a kérdést bizalmi kérdésként fogja föl. — Elutasították azt a módositó javaslatot is, amely a katonai időnek két esztendős meghosszabbítására irányul. Poincaré kijelentette, hogy ragaszkodik a 18 hónapi szolgálati idő megáltepifásához. Páris, március 7. A szenátus a tizennyolchónapos katonai szolgálati időt megszavazta. Átszervezik az angol kormányt. London, március 7. (Saját tudósítónktól). Az angol kormány három nap alatt a harmadik választási vereséget szenvedte. Tárgyalások folynak Bonar Law kormányának átszervezése, kérdésében s ez az átszervezés a Lloyd George kormányában résztvett miniszterek bevonásával tör- éntk. Károlyi és a kisantant. Irta: Molnár Béla dr., volt országgyűlési képviselő. Gálszécs, március 7. II. Payer Hugó, Wekcrléről írott emlékezéseiben a következőket közli: „Arra a kérdésre, hogy mért nem törte le a foradalmat, Wekerle azt felelte: én el voltam határozva arra, hogy ha kell, lövetek is. De ki voltam téve annak a veszélynek, hogy mialatt én erélyes rendszabályokat alkalmazok és lecsukatom Károlyi Mihályt és társait, ezalatt a király a hátam mögött ugyanazt a Károlyit miniszterelnökké nevezi ki . . . ezért nem lövetek/1 Czernin gróf, a monarchia volt külügyminisztere 1922 augusztus 2-án kelt és hozzám intézett levelében kérdésemre határozottan megcáfolja Jászi urnák azt az állítását, hogy neki Károlyival a pacifista politikára és a külön békére nézve valamely megállapodása lett volna; állítja azonban, hogy amidőn ő Tiszával Károlyi elfogatásának eszméjével foglalkozott, szembe kerültek Andrássyval, aki Károlyi politikai magatartásáért felelősséget vállalt. ö — Czernin — kelletlenül bár, de fogadta Károlyit, mert a király — nyilván András- sy ajánlására — is állandóan fogadta, ő pedig tudni akarta, hogy mi történik körülötte. Ezzel szemben Windischgraetz Lajos herceg. 1921 május 25-én a Pester Lloydban megjelent sok port fölvert cikkében, azt állítja, hogy. Andrássy Gyula gróf, már 1917 elején bizalmas értesülést kapott arról, hogy Franciaországból a Károlyi-párthoz pacifista és defétista propaganda céljaira, nagyösszegü pénz érkezett. Megírja, hogy a pénzt ki hozta, kinek adta s a konventikulumokon ki vett részt. Andrássy gróf az értesítést közölte Tisza miniszterelnökkel és ezzel elesik az a hazugság, mintha Andrássy Károlyi érdekében interveniált volna, sőt ellenkezőleg, ő már 1917-ben Tiszától követelte Károlyi ártalmat- lánnátételét. A herceg ezt az állítását megdönti az, hogy Andrássy gróf 1918 julius 19-én a képviselőház nyílt ülésén elmondott beszédében éppen ellenkezőleg, Tisza erős kezének gunjros aposztrofálása kapcsán, óva intette a kormányt a mártirtcsinálástól és határozottan tiltakozott a Károlyi ellen foganatosítandó rendszabályok ellen. Ki van tehát zárva, hogy Andrássy 1917. év tavaszán olyan rendszabályokat követelt volna Károlyi ellen Tiszától amik ellen 1918 julius 19-én erélyesen tiltakozott. Nem Andrássy elvhüségét akarom kiemelni, ments isten, de itt a családtagról, a Tisza elleni küzdelem egjdk szövetségeséről volt szó. Windischgraetz herceg cikkének idevonatkozó része nem állhat meg Andrássy gróf említett parlamenti, felszólalásával és Czernin levelével szemben s nem is tekinthető másnak, mint egyikének ama könnyelmű blöffnek, amelyektől a „Vöm rothen zum schwarzen Prinzen“ cimü könyve hemzseg. Nevezetes és Andrássy grófra jellemző az. hogy amíg Windischgráetznek a cikkét tudtommal szó nélkül hagyta, Czernin grófnak általam közzétett levelét cáfolni igyekezett. Visszatérve Károlyi Mihály gróf belgrádi beszédére, a magyarság legszélesebb rétegeinek figyelmébe ajánlom azt a szinte mérhetetlen perfidiát, amely befelé.azzal dicsekszik, hogy a súlyos békeszerződést nem ők Írták alá, de nem is írták volna alá, tehát a béke- szerződés súlyos voltáért teljesen rosszhisze100 csen-szl. koronáért fizettek ma, március 7-én: Zürichben(Jrakor)l 5.925 svájci frankot Budapesten 8850.— magyar koronát Bécsben 212200.— osztrák koronát Berlinben 61300.— német márkát A Kormáni) és a nemzeti Kisebbségek a népszövetség fóruma előtt A németek panasza. — A kormány védekezése. — A németek válasza. A szlovenszkói nemzeti kisebbségek is terjedelmes panaszt nyújtanak be. J JJQ ^¥ H. évfolyam 54. (207.) szám. ÉS Prága, csütörtök, 1923 március 8. r ^ —sTm ________ _____________________ ^ Előfizetési Arak bel- és külföldön. 7l ít^¥^íJ?T rTF?TA>T> w fii m m B m JB B Mf £ I8L B . - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliovs jém J SF Ki SSL SBL ulice 18. az„ Telefon 6707. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. -• mi,.mMnniimiimiiij.iii ihiiibhuiii'Hi'i mm mm iiiíh imiim— 'iwmni—' i'll'BMft HW*"|V'lrl^r>IB1,n,|niíTTWr~^BP~*BP>"~nMni ' 'I ^• • • • • • A szlovenszkói és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: B Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
