Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-28 / 71. (224.) szám
Koalíciós kormányzás. (fi.) Prága, március 27. A demokratikus választójogi rendszernek szinte önként adódó velejárója a kis pártok alakulása. Mentői több embert ruháznak föl az aktív választói joggal és mentői több embert vonnak be — amint nálunk mondani szoíkás — az alkotmány sáncaiba, annál több fölfogás és annál több érdek viaskodik a politikai porondon és annál több frakció igyekszik magának a parlamentben képviseletet biztosítani. A választási technika is befolyással van e folyamat gyorsabb, vagy lassúbb kifejlődésére. A viszonylagos képviseleti rendszer — nálunk is ez uralkodik — szükségképpen előmozdítja a pártok elaprózódását, mert aránylag csekély számú embernek, aki szétszórtan lakik az állam különböző területein, de ugyanazt a fölfogást vallja, köny- nyen nyújt módot arra, hogy képviselethez jusson a nemzetgyűlésen. Angliában ellenben, ahol az általános választói jog elvét elfogadták ugyan, de azért akként szabályozták a választási rendet, hogy az egyes kerületekben az lesz a képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta, a frakciók képződésének legfőbb akadálya éppen ez a választási technika, mivel a kis pártoknak az ország különböző részeiben szétszórtan lakó hívei egyesülni és igy érvényesülni nem tudnak. A kis pártok alakulásának további tényezője a nemzetiségi államokban a nemzeti különbség, amely odahat, hogy a társadalmi csoportosulást, a pártalakulásnak e legtermészetesebb tendenciáját keresztezve, a nemzeti hovátartozan- dóság is pártkereteket hoz létre. A demokrácia formai oldaláról a többség szinte mechanikus uralmát jelenti. A többség akarata az állam akarata: ez a formális értelemben vett demokrácia fikciója. Mivel azonban a demokrácia az előbb említett okok miatt előidézi, vagy legalább is megkönnyíti az apróbb parlamenti frakciók képződését, könnyen előállhat a helyzet, hogy a törvényhozó testületben nem lesz párt, amelynek általános többsége volna. A törvényhozás és kormányzás előföltétele ilyen viszonyok között több kis pártnak oly csoportosulása, hogy a belőlük alkotott többséggel lehessen törvényeket hozni és kormányozni. A koalíciós kormányzás tehát állandó megnyilvánulási formája a demokratikus parlamentarizmusnak, amint azt például a francia, német, osztrák, vagy cseh-szlovák parlament története eléggé bizonyítja. A koalíció pedig akár úgy alakulhat, hogy csak polgári pártok, vagy csak szociálista pártok fognak össze, vagy pedig úgy — és ez különösen nemzetiségi államokban fordul elő —, hogy polgári és szocialista pártok, vagy azok töredékei lépnek egymással koalícióba. A koalíciós kormányzás eredendő hibája, hogy az államügyek zavartalan menetét nem biztosítja. Ha a koalíció olyan pártokból tevődik össze, amelyeket komoly érdekek nem fűznek egymáshoz, a kormányok folytonos megbuktatása és a kabinetek változása állandóan napirenden lesz, mint például Franciaországban a háborút megelőző időszakban. Viszont a koalíció hosszabb ideig csak akkor tarthatja fönn magát, ha egyes pártjai a békés együttműködés kedvéért lemondanak programjuk ama követeléseinek érvényesítéséről, amelyek ellenkeznek a többi párt programjával. Minden koalíciós kormányzás előföltétele tehát az ellentétek áthidalása, a folytonos lavirozás, az állandó kompromisszum és ezért tőle nagyivelésü cselekedeteket nem is lehet várni. Wekcrle koalíciós kormányzata a hat- vatnhetes és negyvennyolcas irányzat mesterkélt összeegyeztetésével, a szociáldemokraták és a demokrácia elvét megtagadó kommunisták kormányzása Szászországban, a keresztényszocialisták és nagynémetek koalíciója Ausztriában, vagy az a terv, hogy Jugoszláviában a centralista Pasics és a föde- ralista Radics lépjenek egymással koalícióba, eléggé bizonyítják, hogy még ott is, ahol csak polgári, vagy csak szocialista pártokból alakult meg a koalíciós kormány, a pártok mindegyike kénytelen lesz programjának ezt, vagy azt a lényeges elvét megtagadni. A koalíciós kormányzás szükségképpen elvte- lenségre vezet ott is, ahol világnézeti különbségek nem választják el egymástól a koalíciós pártokat. Az elvtagadás veszélye természetesen még nagyobb lesz olyan államokban, ahol polgári és szocialista pártok együttesen telepedtek le az állam kormány- rudjánál. Erre a legtalálóbb példa a cseh-szlovák köztársaság. A nemzetgyűlés 285 képviselője megoszlik tizenkilenc párt között, amelyek közül a legnagyobbnak is csak ötven híve van. A pártparlamenti pártcsoportosulás ilyen kaleidoszkópszcrü képe mellett, más többség, mint koalíciós, el sem képzelhető. Morálunk ezt a többséget három cseh polgári és két cseh szocialista pártból állították össze, amely pártokat egyedül az a fölfogás kötötte össze, hogy ez az állam az 5 államok. A „nase republika“ magasztos elve. koalíciójuknak egyedüli ragasztó flastroma. Egyébként az egyik jobbra, a másik balra húz, mint egy fogat, amelyben a csikók nem szoktak össze. A kormány minden javaslata, amely nem nacionalista izü, csak a legnagyobb ka- pacitálások után válik törvénnyé. Az aktuális törvényhozási kérdések egész sora amellett tanúskodik, hogy a kolalició olyan törvényeket, amelyek az állam valamennyi lakosának érdekeit szolgálnák, nem tud alkotni. A lakbértörvény meghosszabbítása körül egész bohózat fejlődött ki, ami nem is csoda, mert a háztulajdonosokat képviselő pártok érdekeit nehéz összeegyeztetni ama pártokéval, amelyek tagjai a lakók sorából kerülnek ki. A szociális biztosítás kérdésében is nehéz lesz olyan plattformot találni, amelyre a munkaadók és a munkások ellentétes érdekű képviselői jó szívvel reáhelyezkedhetnének. Az állam és egyház viszonyának rendezéséhez már csak azért nem szabad hozzáfognak, mert e ponton élesen egymásba ütközik a cseh néppárt és a többi koalíciós párt fölfogása. Alig van jelentősebb kérdés, amely ne támasztana vihart a koalíció berkeiben. A koalíciós urak csak egy irányban egységesek. Vakmerő elszántsággal csak akkor fognak össze, ha a saját uralmukat kell biztosi taniok, az ellenzék valamely kívánságát kell legázolniok. A rendtörvény megszavazásánál bezzeg — igaz, hogy négy bátor ember kivételével — egy akaratban forrtak össze és ettől az akarattól áthatva nyújtották föl szavazásra kezüket. Ez a szomorú | gesztus azonban csak megerősített bennünket abbeli meggyőződésünkben, hogy a cseh koalíciós pártok megtagadták a demokrácia oly makacs következetességgel világgá kürtőit elvét, megtagadták küzdelmes múltjukat, amelyet a rendőri uralom ellen való küzdelmük aranyozott meg és megtagadták vezéreiket, akik Pittsburgban, Párisban és Saint- Ocrraainben tettek hitvallást az igazságosság mellett, A koalíciós kormányzás nrinálunk komoly törvényhozási munkára képtelen, csak tes- sék-lássék megoldásokat teremt és elveik megtagadására viszi az embereket. A lijiMflűéií semlegesítésének tervét veszedelmesnek torija Németország. Berlin, március 27. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése-) A Deutsche Allgemei- ne Zeitung jelenti Londonból: Az akóházban holnap ismét Ruhr-vita lesz. A vita kapcsán a Rajnavidék semlegesítése a népszövetség felügyelete alatt az a terv, amelyet előtérbe fognak állítani. Ez a gondolat Németországra nézve különlegesen veszedelmes, mert pacifista álarc alatt a birodalom szétdarabolását jelenti. E tervnek Anglia politikusi köreinek nagy részében, különösen a liberálisoknál élénk visszhangja támadt. A kormány álláspontját e tervvel szemben nem hozták még nyilvánosságra, de figyelembe kell vennünk, hogy a Manchester Guardian azzal a javaslattal foglalkozik, hogy a német-francia konfliktus elintézéséhez a népszövetséget be kell vonni. A népszövetség bevonását — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung — csak üdvözölni lehet, de mindenesetre az a kérdés, hogy mit fog a népszövetség nevével fedni. Ha Németországot föl akarják darabolni, akkor a legjobb, ha a népszövetséget érintetlenül hagyják. Az igazságtalanságot csak növelné az, ha a népszövetség köpenye alatt követnék eL A jóvátétel az angol akóházban London, március 27. Wedgwood Berni az alsóház tegnapi ülésén javaslatot terjesztett elő, amelyben arra való utalással, hogy a befolyt összegek csekélyek é-s hogy a brit kereskedőket hátrányok érik, valamint a Ruhrvidéken uralkodó különös helyzetre való tekintettel az 1921. évi jóvátételi törvény alkalmazásának mellőzését kéri. Baldwin kincstári kancellár a javaslat ellen foglalt állást és rámutatott arra, hogy a jóvátétel! törvény alapján tavaly április óta hétmillió fontot és összesen tizenegymiliMó fontot bevételeztek. Eddig nem mutatkoznak olyan jelek, hogy a Németországgal való kereskedelem hanyatlott volna. Benn javaslatát erre az alsóház elutasította. Az angol munkásság és a Ruhr-kérdés London, március 27. A legközelebbi vasárnapon a független munkáspárt nagy konferenciát fog tartani Londonban. Vasárnap este gyűlés lesz, amelyen Rarnsay Macdo- n áld ismertetni fogja az angol országi szocialista mozgalmakat. Azonkívül beszédet fognak mondani Longuet (Franciaország) és Crispin (Németország), akik előreláthatóan azt fogják javasolni, hogy a Ruhr-kérdés és a jóvátételi probléma tekintetében a munkásság közös politikát tartson szem előtt. A pápa megbízottja a Ruhrvidéken Köln, március 26. (Wolff.) Msgr. Testa pápai delegátus Kölnbe való megérkezése után látogatást tett a hercegérseknél és átnyújtott megbízólevelét A Kölnische Volks- zeitung jelentése szerint a pápai megbízott meglátogatta a rajnavidéki brit csapatok főparancsnokát, Köln város főpolgármesterét, a kormányelnököt, valamint az angol és francia polgári delegátusokat és a legközelebbi napokban ellátogat a Ruhrvidékre. A megszállás nem intézheti el a jóvátételt Budapest, március 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése. A szociáldemokrata kongresszuson jelenlévő Jouhaux francia szociáldemokrata képviselő a „Ma- gyarország“ munkatársa előtt a francia munkásságnak a Rulir-megszállásról való véleményét a következőképpen fejtette ki: — A Ruhr-akció a francia hivatalos körök részéről azért indult meg, mert a német ipari nagytőke a jóvátétel megfizetésénél el- lentállásí tanúsított. A francia kormány igy kényszerülve volt lépésének megtételére. Az akció azonban nem intézheti el a német jóvátétel ügyét. A francia munkásság az erőszak ellen fölemeli tiltakozó szavát. — Véleményem szerint a jóvátétel csak részlete az európai újjáépítés problémájának, amelynek nemzetközi megoldására szükség van. Csakis a népek együttmunkálkodásával érhető el, hogy előteremtsék azokat a pénzösszegeket, amelyekkel a háborús károk pótolhatók. Áll ez úgy a jóvátételi kérdések összességére, mint a Magyarországtól követelt jóvátételre is. A német boruradalmak lefoglalása Berlin, március 27. Wiesbadenböl jelentik: A rajnavidéki bizottság rendeletet adott ki a rajnavidéki boruradalmak lefoglalására. A Mosel mentén lévő boruradalmakat mintegy tíz nap előtt lefoglalták már. A franciák ma munkanélkülieket hoztak Strassburgból Offenburgba, hogy az ott heverő birodalmi szolgálati szenet vasúti kocsikba rakják. A német külügyminiszter ma nyilatkozik Berlin, március 27. (Wolff.) A birodalmi kancellár megbetegedése ellenére sem mondták le a mára kitűzött külügyi bizottsági ülést. A „Vorwárts“ közlése szerint a birodalmi kancellár helyett a birodalmi külügyminiszter fog nyilatkozatot tenni a birodalmi kormány politikájáról. Stinnes Rómában Róma, március 27. A lapok jelentése szerint Stinnes látogatást tett a pápánál és Gas- parri kardinálisnál. A Tribuna jelentése szerint Stinnes tegnap este hosszabb megbeszélést folytatott Finzi belügyminiszteri alállamtitkárral, akivel közölte a Gary „acélkirállyal“ folytatott tárgyalásait. Finzi erről telefonon tett jelentést Mussolininak Rómába. A Giornale d‘Italia szerint Stinnes Contarini külügyi főtitkárral a jóvátételről is értekezett. Stinnes hír szerint egyenesen Németországba utazik és nem száll ki Milánóban. Páris, március 27. (Saját tudósítónktól.) Stinnes római ufiát Párisban sokan úgy magyarázzák, hogy annak célja az olasz kormányt közvetítésre birni. Ennek az aggodalomnak ad hangot egy diplomata egyik beszélgetésében, amelyről Hutin Marcell az Echo de Parisban igy számol be: Stinnes talán Cuno megbízásából utazott Rómába és azt a pillanatot használta föl arra, hogy az olasz kormányt ügyének megnyerje, amikor Mussolini és Jaspar Milánóban találkozni fognak. De a németek minden kísérletei dacára Olaszország Franciaország oldalán maradt. Berlin, március 27. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Berliner Tage- blatt jelenti Rómából: Jól értesült körökben megerősítik a római sajtónak azt a jelentését, hogy Stinnes tárgyalásai az amerikai íölépitési programra vonatkoztak. Mindkét részről megelégedés uralkodik és fönnáll annak reménye, hogy nemcsak teoretikus, de praktikus eredmények is lesznek. A francia sajtó élénk figyelemmel kiséri Síinnesnek római útját. Azok a megbeszélések, amelyeket az amerikai acéltröszt elnökével, Garyval és más amerikai egyéniségekkel folytatott, bizonyára nemcsak üzleti ügyekre, de a politikai problémákra is vonatkoztak. ■—w..jiiwiwwiiiwiiiTinirifMiiiiiMii m hm ■ n iiJUMJLwwnwwi 10® cseü-szl. koronáért fizettek ma, március 27-én: Zürichben(öStor)^6.075 svájci frankot Budapesten 12850.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 62025.— német márkát ^• (224.) szám. Prága, szerda, 1923 március 28. m jg m ^ ___ ff S J'M „-M11. n „ ~ Mr W mu ___________ _____ — ... Előfizetési árak bel- és külföldön. J/ ifiíisssíem i /W m J^nl # t Mff w oéBBL M JM/ mk ulioe 18. s*, Telefon 6797. szám ~ Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — A Szlovenszkól és Ruszlnszkól Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja ■ ] Szlovenszkói szerkesztős a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETR06ALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
