Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-03 / 50. (203.) szám

2 A legnagyobb magyar filozófus. Irta: Endreffy János, Felsőszélt, március 2. A lángelmék többnyire martinok is, mert koruk nern érti, nem méltányosa, nem érté- keM kellőképpen a működésűket. A láng­elme többnyire a jövő embere s a jelen za­varos tekintettel ugy néz reá, mint valami előkelő idegenre, akinek gondolatjárása me­rőben különbözik a fölkapott divatos gondol­kodás csapásaitól, irányelveitől és értékei­től: a lángelme a jövő terhével keblében él a jelen való világban — többnyire meg nem ér­tett életet. De a nagyság velejárója az, hogy elviseli a sivár jelent a szebb jövendőért. Kantot kortársai agyonhallgatták, a mérge­sebbek cégtáblául használták, még a mi „néhai való jó“ Pálóczi Horváth Adatnunk is megdühödött rá, amidőn kimondotta fölötte a szentenciát: „Kant filozófiája az éretlensé­gek éretlensége!“ Hiszen bírálatnak ez is biráJaí, nem annyira ugyan Kant Immánuel­lel. mint inkább Palóczi Horváth bölcsészeti mélységével szemben. Az sem véletlen, hogy Comte-ról a német filozófia öt ven esz­tendeig tudomást sem vett. A legnagyobb magyar filozófus sem várt az élettől semmi különös elismerést. Böhin Károly e szavakkal bocsátotta útjára „Az ember és világa" harmadik kötetét: „Hogy filozófiai irodalmunkon való hatását még élő szemeim -meg fognák pillantani, azt különösen most, édes hazánk tépett erkölcsi és politikai viszonyai között, reményiem nem merem. Ezt azonban a szebb jövő re­ményében megadással vállalom; mert ter­mészetesnek találom oly munkánál, melyet szerzője nem kívánt csillogó diszmünek a pillanatnyi meghallgatás számára megírni." A magyar lángesnie sorsa. B öl art Károly dr. (1846—1911) a magyar nemzetnek legnagyobb bölcsésze és ha majd tanai beköltöznek az egyetemes filozófia történetébe, nemzetére dicsőséget fog hozni. Van a .magyar fajnak egy rossz sajátsága; hogy saját fiait nagyoknak csak akkor haj­landó elismerni, ha a külföld is elismerte nagyságukat. Böhm Károllyal is igy fogunk járni: az idehaza meg nem becsülj leg­nagyobb filozófust külföldről fogjuk vissza­kapni — babérral homlokán; akkor azután a magyar is fölismeri a bibliával, hogy a me­zőben elrejtett kincsnek volt tulajdonosa és nem tudta, hogy mily mérhetetlen kincs volt mezejében!... Böhm öt nem egyszer csalo­gatták német egyetemi professzornak, de ő nem akart beállni idegen kultúra zsoldjába, hanem mint magyar filozófus kívánt meg­halni. „Az ember és világa" cimü hatalmas müvének kiadói jogáért a németek is sikrá­szánták. de ő magyarul jelentette meg 'mü­veit, csak néhány kisebb dolgozatát engedte át német filozófiai folyóiratoknak. „Én ma­gyar vagyok, alapvető munkát csak magya­rul irok"; ehhez az elvéhez hu maradt. Már mint fiatal teológus maga előtt látta egész jövendő fejlődését, midőn naplójába igy irt: „Teljesen a filozófiának szentelem maga­mat. De látom, hogy ez a mező egy végtelen mező, ahol már a leghatalmasabb erők küzdöttek, amelyek előtt az én erőm porba sülyed. És úgy szeretnék én nagyot alkotni. Dolgozni akarok. Legyen Magyarországnak is egy önálló filozófiai rendszere, amelynek eddig még hiányát érzi. Oh ezek a tervek, amelyek lelkem előtt oly gyakran íel-fel- incrühick, oly csábítóak, oly erőszakkal húznak, hogy nem vagyok képes nekik cl- lentállni. Nekem kell Magyarországon a filo­zófiát uj irányba terelnem, általam kell uj korszakba lépnie. Ezt el kell érnem, kerüljön bármibe, vagy meg kell halnom•“ Böhm Károly működése. Böhm Károly mint fiatal tanár a buda­pesti evangélikus főgimnáziumban működött. Itt jelent meg 1883-ban nagy müvének első kötete (Dialektika vagy alapfilozófia). A ko­lozsvári egyetem fölfedezte a fiatal tudós oroszlánkörmeit, tiszteletből a filozófia- tisz­teletbeli doktorává avatták, meghívták ren­des egyetemi professzornak és a király ki is nevezte. Bőhm ivek életében fordulópont e meghívás. Hiszen más tudományág emlőin a filozófus nem nevelkcdhetik- Oly fájdalmas volt az Ember és világa első kötetének elő­szavában foglalt panasza: „Még arra sem törekedtem s igy írem is jutott nekem, hogy filozófiai nézeteimet taníthattam volna." Most már (nyithatta. Nemsokára tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának is. Az Ember és világa harmadik kötetét, az Axio- logiát az Akadémia már a Marczibányi- nagydijjal tüntette ki és nem fukarkodott a legékesebb elismerő szavakkal tudományos irodalmunk c klasszikusan szabatos alkotá­-----r - I ■■!■■■■ !!■!■■ ■■min- ■ " —- CŰ3L.MMBI Sz ombat március 3. sának megítélés ében. Bőthm Károly halála után két évvel a besztercebányai Madách- Társaság a legnagyobb magyar filozófus iránti háláját egy háromkötetes miivel rótta le, melynek cinre: „Dr. Böhm Károly élete és munkássága." Ugyancsak tervbe vette a besztercebányai Madách-Társaság Böhm alapvető müveinek német, angol és francia nyelven való kiadását, azonban e nemes ter­vet a világháború meghiúsította­1913 szeptember 28-án Bőhm Károly besztercebányai szülőházát emléktáblával jelölték meg és az emléktől át az ország va­lamennyi tudományos intézetének képviselői jelenlétében ünneplésen leleplezték. 1913 má­jus 13-án alakult meg a kolozsvári Böhm Károly Társaság, amely a magyar filozófia művelését tűzte ki céljául. Böhm filozófiája dióhéjban. Ezután jcftt a világháború förgetege. A Röhm-kultusz szünetel. Böhm tanítványai szétszéledtek. A filozófiai elmélyedést köve­telő lelki feltétel nincs meg. A mester nemes' alakja és magasztos bölcsészeti rendszere azonban csillagként világol a magasságban és újból össze fogja hozni a tanítványok ki­csiny seregét. Mert Böhm Károly kevesek filozófusa ma még. „Kevesen értettünk meg", mondotta Apáthy István Bőhm ravatalánál. Bohrn filozófiája az elvont fogalmaknak oly magaslatára kényszerít feltömi, hogy már- már ritka a levegő a földszaghoz szokott tü­dőnek. Bőhm nem elégszik meg a kanti kri- ticizmus eredményeivel, távolról sem áll meg a tér és idő divatos és népszerű kanti magyarázatánál, hanem következetesen vé­gigviszi az elvet ott is, ahol Kant már lan­kadt és elmerült a régi metafizikában. Kant több fogalmat realitásnak hagyott meg a külvilágban, főképpen az értelmi kategóriá­kat, mint amilyenek a lényeg, a cselekvés, a változás, az anyag, az erő, a cél. Böhm e fo­galmak ró! is kimutatja, hogy nem realitások, hanem szintén csak felfogási módok, vagyis funkciók* Értékelmélete. Bőhm Károly filozófiája a legmélyebb ismerettan és értékelmélet. Az emberi isme­ret alanyi feltételekhez van kötve. Mi nem a tőlünk független valóságot, hanem csakis az alanyiiag módosult valóságot ismerhetjük meg. Amit már bennünk is meglévő alanyi elemekre bontani nem bírunk, az nem képez­heti ismeretünk tárgyát Szellemünk tehát alanytárgy egysége. Az én az alany, tárgya mindaz és csakis az, amit magával szembe­sít: állapotai és életsorsa. A kivetítés (pro­jekció) az öntudatnak egyetemes alaptevé­kenysége és annak nélkülözhetetlen feltéte­le, hogy velünk szemben egy önálló világ keletkezzék; c tevékenység az öntudat ön­kénytelen visszahatása mindennemű ingerek ellen, melyek érik. Alanyra és tárgyra, énre és neménre való megválása miatt nevezi az embert Bőhm öntét-nek (önmagát teszi, azaz kifejti). Legeredetibb alkotás Böhm Károly filo­zófiájában az értékelmélet. A külföldi filozó­fiai irodalomban hasztalan keressük az ér- téktant, mint tudományos diszciplínát. Ennek megái api tója Böhm Károly. Ez a kötete egyúttal a legnehezebb olvasmány is, hangja szinte rekedtté válik az attrakciókkal való szörnyű birkózásban. Az ember értékelés nélkül éppen úgy el nem lehet, mint ismerés nélkül- Mi a világot nem pusztán meg akar­juk ismerni, hanem meg is becsültjük azt ér­tékessége szempontjából. A valóval szemben áll tehát a megvalósítandó, a „kellő" világ, e kettő csak együttvéve ad egész emberi világot. A „való" világgal foglalkozik az on­tológia, a „kellő" világgal az axiológia. Érté­kelés csak akkor lehetséges, ha van valami, ami önmagában, vagyis abszolúte értékes, ez az önérték. Az értékelés első fokát a he- donizrnus jellemzi; értékes az, ami élvezetes, A második fokot utiliznrusnak nevezhetjük; minden értéknek mérője a haszon. A harma­dik értékelési fok idealisztikus, midőn az ab­szolút nemesség szerint becsiünk: itt ismer rá az öntudatos szellem a maga abszolút ér­tékére- Maga a mérkőzés az alsó fokon az élvek közvetlen összecsapása, második fokon az értelem rendező, latolgató munkája, a harmadik fokon pedig a közvetlen intuíció fellobbanó fénye. Az abszolúte értékes, az öuértek a szellem nemessége. Böhm Károlynál* legkedvesebb gondo­latköre az értékelmélet volt. De mennél In­kább belemélyedt, annál inkább tárultak föl előtte az uj problémák rejtelmei, melyeknek megoldásán még halála évében is fáradozott. Értékplmélcti gondolataira lehetett a legbüszkébb, de mégis ezekkel volt a leg­szerényebb. Még 1900-ban is, midőn akadé­miai székfoglaló értekezéséit tartotta „Az ér­tékelmélet feladata és alapproblémájáéról, olyan szerényen mondja: „Megvallom, hogy ezzel a felelettel most is, mikor életemnek javarészén túl vagyok, csak aggódva állok elő". •. A legnagyobb magyar filozófusnak földi maradványai ott pihennek a besztercebányai csendes temetőben. Még fülünkben cseng a búcsúztató, amit sírjánál barátja, Schneller István egyetemi tanár mondott: „Búcsúzunk tőled, kedves Károly bará­tom, de nem vigasz, nem remény nélkül! Csak az érzéki mindennapiságban kimerülő és csak mások után induló életnek nincs jo­gos reménye a sir mellett; csak az önmagá­ban zárkózó, senki előtt meg nem nyilatkozó önző életnek kimúlása vigasz nélküli: de ott, ahol az élet szellem, a szellemnek öntétele­zése és önérvényesülése s ezért is a világ­nak megvilágositása, a világnak megértése s igy a világ feletti uralkodás s ott, ahol az élet a szellem belső gazdagságának, értékei­nek a kisugárzása mások leikeibe s igy az elmék felemelése a legfőbb értékek boldogí­tó élvezetére; ott a sir nem a múlandóság­nak, hanem a feltámadásnak, az életnek ka­puja!" Bőhm Károly lelke csak halála után él igazán! & szepesi gazdák ftifakozd gyűlése. A rendzavaré kommunista bíró. Késmárk, március 2. (Saját tudósítónk jelentése.) A szlovák gazdák keresztényszocialista szervezetének meghívására, február 25-én számos szlovák kisgazda gyülekezett össze Késmárkon és a késmárki, szepesszombati és lublói járások német gazdatársadalmának nagy tömegei csatlakoztak hozzájuk. A gazdák gyűlésén ki­fejezésre jutott a szlovák és német gazdáknak az az óhajtása, hogy békésen akarnák élni az ősi rögön, de békés életüket megzavarja az adópolitika kíméletlensége. A szlovák és né­met gazdák között a múltban sohasem merült föl ellentét. Nyolcszáz esztendő óta békesség­ben éltek egymással és ha a legújabb időben néha-néha súrlódások merültek föl, úgy ezek sohasem a népből indultak ki, hanem a zava­rosban halászó konjunkturaiovágok vetették őket a felszínre. A Szepesség szlovák és né­met gazdái tudják, hogy ugyanaz a nyomorú­ság sújtja mindkettőjüket és hogy kölcsönö­sen egymásra szorultak. A késmárki kereskedők és iparosok egyleté­nek nagytermét zsúfolásig megtöltötte az ezernyi tömeg. Jamniczky József, a szlovák kisgazdák szervezetének elnöke nyitotta meg az ülést. Köszöntötte a német és szlovák gaz­dákat és békére és egyetértésre intette őket, Hannak János, a szlovák gazdák szerve­zetének nagyszombati titkára két órás beszé­dében ecsetelte a szlovenszkói mezőgazdaság nyomorúságos helyzetét és kiemelte azokat az okokat, amiért a népnek oly sok adót ken fizetnie. Találó példákkal mutatta ki, hogy miképpen gazdálkodnak ma az adózók keser­vesen összeszedett pénzével és azt hangoz­tatta, hogy e gazdálkodásnak folytatását a közgazdaságnak, sőt az állami háztartásnak a csődjét is jelentheti. Tiltakozott a vagyon- dézsma és a vagyonnövekedési adó ellen amelyek a mai viszonyok között Szloven- szkőban b e h a j t h atat 1 a n ok. Klein Géza dr„ a szepesi német párt tit­kára részletesen foglalkozott az adózási kér­désekkel. Főképpen azt fejtegette, hogy a jö­vedelmi adó pótlékai is túlságosan magasak ismertette a vagyondézsma és a vagyonnöve­kedési adónak kivetését a Szepességen. A gyűlés ezután elfogadta a következő határozati javaslatot: — Olyan egységes adórendszert köve­telünk, amely megfelel a mai viszonyok­nak. Követeljük a vagyondézsmatörvény novelláris utón való megváltoztatását. Kö­veteljük a vagyonnövekedési adó teljes törlését. Követeljük, hogy a becslési bizott­ságok a mai viszonyokhoz képest állapítsák meg a vagyon értékét. El kell ismerni a ha- dikölcsönöket és ezeket, valamint az elis­mert állampapírokat fizetési eszköznek kell elfogadni a vagyondézsma fizetésénél, A vagyondézsma fizetésére tiz-ti£enötévi ka­matmentes moratóriumot követelünk. Az első befizetés nem tizenöt, hanem csak öt szá zalékót tegyen ki, mivel az általános pénz­szűke miatt az 15 százalékot pillanatnyilag előteremteni nem lehet és ennek következ­tében az egyes adófizetőknek külön-külön kellene kérni a kamatmentes halasztást. A jelenlevők az egész nép nevében a forgalmi adó£pl szóló törvény eltörlését, illetőleg annak megváltoztatását követelik. A gazdák éppen távozóban voltak, hogy hazatérjenek a falvaikba, midőn egy tömeg, amelynek élén Késmárk városának bírája, a kommunista Schlo.sser jött.f öltiint a láthatáron és a gyűlés nyugodt menetét meg akarta, za­varni. A-gyűlés közönsége megbotránkozás­sal fogadta az illetéktelen és jogtalan beavat­kozást. Schlosser bíró különben nevezetes arról, hogy párthiveivel különböző (gazda­sági és babtista) gyűléseket igyekszik meg­zavarni. Keletgalicia Lengyelországé marad Paris, március 2, (Havas.) A nagyköveti konferencia elhatározta, hogy a Versailles- ben lévő szövetséges katonai tanács elnöki tisztét Foch marsallra ruházza s hogy a kö­vetkező hét ülésének tárgysorozatára Len­gyelország keleti határainak kérdését tűzi ki. E határokra nézve — különösen a kelet- galíciai határokra vonatkozóan — az a véle­mény, hogy Keletgaliciát Lengyelország fennhatósága alatt hagyják azzal a feltétellel, hogy ott önálló igazgatást léptetnek életbe. Egy bolsevik! banda betört Lengyelországba* Varsó, március 1. A Gazetta Poranna wiínaí jelentése szerint egy száz főből álló bolseviki banda tegnap megtámadta a len­gyel határon fekvő ílja községet. A lengyel határőrség és a banda között heves tűz­harc volt, amelynél egy lengyel határrend­őrt megöltek és bármit megsebesítettek. A bolseviki banda kifosztotta a községet és azután visszavonult a határra. Á lengyel keleti határ és a nagyköveti kofferének. Paris, március 1. A nagyköveti konfe­rencia ma a legyei kormány megkeresése folytán megkezdte Lengyelország keleti ha­tárainak tanulmányozását, hogy ismerjék el a rigai békében, megállapított keletet határo­kat. A Temps megjegyzi, hogy ezt a kérdést az orosz kormány, bevonása nélkül rendkívül nehéz megoldani. Ezzel szemben a Journal des Debats kijelenti; hogy ezt a kérdést Oroszország nélkül is el lehet intézni. Görög tiltakozás a keresmény üldözések ellen. \ Athéu, március 2. (Havas.) A görög kormány a szövetségesekhez és a nemzet­közi vöröskeresztegyesülethez jegyzékei in­tézett, melyben tiltakozik az ellen, hogy a törökök a Fekete-tenger vidékén üldözik a keresztényeket és elhurcolják őket. A fog­lyok és túszok kicserélését mindaddig be­szüntetik, míg ezek az üldözések meg nem szűnnek és elrendelték, hogy az első foglyo­kat szállító hajó, amely már elindult, Pireusz­ba visszatérjen­Az amerikai hadsereg megszállási költségei. Paris, március 2. Az a konferencia, mely­nek feladatát képezi az amerikai hadsereg megszálló tevékeny"égé körében felmerült költségek megtéri tése ügyében határozni, tegnap tartotta első ülését. Havas-jelentés szerint a konferencia megkezdte a vitát és igyekezett megkeresni a megoldás útját. A konferencia hétfőn délután tartja a legköze­lebbi ülését. Amerika átalakítja a hadihajókat, London, március 2. Reuter jelenti Wa­shingtonból: A szenátus törvényt fogadott el, amely 20,950.000 dollárt engedélyez a hadihajók átalakítására és ama vállalatok kárpótlására, me­lyek a washingtoni flottakorlátozási egyezmény értelmében károsodást szenvedtek. — A szenátus által elfogadott és a mezőgazdasági hitelre vonat­kozó törvényt a képviselőház megszavazta. A tör­vény szerint tizenkét kormánybankot létesítenek, ineh ok fölhatalmazást kapnak 600 millió dollár értékű adóssági kötvények kibocsátására a mező­gazdasági pénzügyi szükségletek biztosítása cél­jára. Musztafa Kemal békéről beszél. Konstantinápoly, március 1. (Havas.) Mustafa Kemal a nemzetgyűlésen mondott beszédében Törökország békés szándékait hangoztatta és hozzáfűzte, hogy a gazdasági, pénzügyi és jogi függetlenség elismerése ele­gendő ahhoz, hogy az általános békét bizto­sítsa. Törökország csak függetlenségének biztosítása mellett írja alá a békét London, március 2. A Times jelenti, hogy Mustafa Kemal pasa beszédében kijelentette, hogyha a szövetségesek Törökország pénz­ügyi, gazdasági és jogi függetlenségét e! nem ismerik, akkor Törökország a lausanneí szer­ződőst nem Írhatja alá. miért nem raéV ntéú « tó6o- mnftfton. iniftor Irt c* Aefyedt

Next

/
Thumbnails
Contents