Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-25 / 69. (222.) szám

Vasárnap, március 25. 3 A.hlfltiZOHtángOif E!£áSZtRl€sSéSC Prága, 1923 március 24. A kormány a képviselőház tegnapi ülé­sén beterjesztette a hitbizományok meg­szüntetéséről szóló javaslatot. A javaslat részletei, amint azokat már közöltük, a kö­vetkezők: A javaslat meg akarja szüntetni a családi hitbizományokat és megtiltja azok lé­tesítését. A hitbizományi birtokosoknak és várományosoknak, akiket az alapító levél a hitbizományi utódlásra meghív, közös egyet­értéssel kell szabályozmflok a szabaddá lett hitbizományi vagyon jogviszonyait, különö­sen a brtoklást és haszonvételt. A közös sza­bályozáshoz elegendő a hitbizomány birtoko­sának és a legközelebbi három várományos­nak, illetőleg ezeknek nem létében a hitbizo­mányi gondnoknak hozzájárulása. A végleges rendezéshez hozzá kell járulnia a hiibizomá- nyi bíróságnak is. Ha a megegyezés a tör­vény életbeléptetésétől számított hat hóna­pon belül nem következik be, úgy a hítbizo- mányi vagyon annak a tulajdonába megy át, aki a törvény életbeléptetésének napján a hit- bizonmány birtokosa volt. A hitbizományi vagyon megszerzőjét az első várományos ja­vára önálló hi'tbizor-ányi helyettesítéssel kor­látozza. A javaslat nem érinti a földbirtok- reform hatályát. A hitbizományboz tartozó művészi vagy történelmi értékkel bíró gyűj­temények, levéltárak és könyvtárak tekinte­tében a javaslat úgy intézkedik, hogy az iskolaügyi minisztérium elrendelheti azok összeírását szakértők utján- A szakértők vé­leménye alapján fog a minisztérium dönteni arról, hogy ezek között az ingóságok között melyeket kell tovább is megőrizni. E gyűjte­mények, levéltárak, könyvtárak és egyes in­góságok elidegenítése a minisztérium jóvá­hagyása nélkül az állammal szemben hatály­talan. Az államot e tárgyakra nézve elővételi jog illeti meg. Ha biztonságuk a hitbizomámyi vagyon megszerzőjénél veszélyeztetve vol­na, úgy a minisztérium az ehőfokú politikai hatóságok és a szakértők véleménye alapján elrendelheti, hogy azokat másutt őrizzék meg. Az alapitó levelekben foglalt korlátozá­sok (méltatlanság, nem egyenrangú házasság okából, elegendő számú nemesi ősök hiánya) a jövőben nem jönnek tekintetbe. finfleinellátíé m ér§€M3sj¥árl tfottáiiii&eválió Mimim eljárásiéi. Prága, márciús 24. Lelley Jenő dr. keresztény szociális nem­zetgyűlési képviselő a pénzügyminiszterhez az érsekujvári dohánybeváltóhivatal sza­bályellenes eljárása miatt az alábbi interpel­lációt nyújtotta be: Az ógyallai és szentpéteri dohányter­melő földművesek, mint minden évben, úgy az 1922. évben is a prágai dohányjövedéki igazgatóság által kibocsátott s ezekben a tiszta magyar községekben magyar nyelven közzétett hirdetmény alapján szerződtek. A Nincs utódja, sem rokonja, csak Jézus s a Boldogságos velük él, mig elővonja régi, csattos imádságos könyvét és a Bibliát. Zárda-célra, templomokra rengeteg pénzt költ egy éven . . . Ö a szent erények bokra: lelke bimbózik, mig éhen, böjttel edzi életét. Van neki egy szép szellője s öt jókedvű pap-barátja, Minden este hozzájőve piros bornál jár a kártya, tréfás alsós és tarokk. hirdetmény d) pontja szerint a termelőnek tarifális pótlékokra van igénye az ebben a pontban förüiirt föltételek fönníorgása ese­tén s ha az általuk beszolgáltatott dohány­leveleket az ugyanebben a pontban fölsorolt fajtákban I. és II. osztályuaknak minősitik. Az érsekujvári dohánybeváltóhivatal annak ellenére, hogy az ógyallai és szentpéteri ter­melők e föltételeknek megfeleltek, a terme­lők legnagyobb részétől a tarifális pótlékot megtagadta. A termelők közbenjárása alkal­mával az egyik tisztviselő kijelentette, hogy a hirdetmény magyar szövegét, amely sze­rint a pótlék jár, tévesen fordították a hiva­talos nyelvből. Megjegyezni kívánjuk, hogy NagymiháJy, március 24. (Saját tudósítónktól.) Zemplénmegye közbiztonsága sokáig a legkétségbeejtőbb képet mutatta. A forradalmi időket követő első két évben a személy- és vagyonbizton­ságról beszélni sem lehetett. Az utolsó idők­ben azonban már úgy látszott, hogy némileg konszolidálódnak a viszonyok s a rend hely­reállt. Erre véresen cáfolt rá az a bestiális, minden emberi érzésből kivetkőzött kegyet­lenséggel végrehajtott rablógyilkosság, mely­nek áldozata egy nagyon öreg, szegény zsi­dóember lett. A gaztett színhelye a Nagymihálytól alig félórányira fekvő Tárná falu. A népes és gaz­dag falu végén lakott a hetvennégy éves Deutsch Hennán, egy hajdani korcsmáros, öreg feleségével. Kedden hajnalban az öreg Deutschhoz három munkáskülsejü alak tört be a csendes kis házba. Késekkel, baltákkal támadtak a védtelen aggastyánra e kiáltással: ,.Daj pe- nyazi!“ A szegény öreg védekezett, hog> nincs pénze, mire a rablók nekiestek, balíacsapásokkal, szú­rásokká! az előszobába cipelték, ahol meg­gyilkolták. A gyilkosok azután az öreg asz- szonyra támadtak, aki férje borzalmasan eltorzított hullája fölött sikongva, rimán- kodva kért kegyelmet. Kétségbeesésében Budapest, március hó. A Gyermekvédő liga Wesselényi-utcai hivatalában asszonyok tolonganak, hiviíal- noknők magyaráznak, gépirónők kopogtat­nak, telefonjelentéseket vesznek föl s közben a titkár hatalmas aktacsomóval a hóna alatt keresztül megy a termen: Neugebaeur igazgató ur Öméltósága ma senkit se fogad, utazni készül Hollandiába — magyaráz a titkár. Az asszonyok csak tovább ácsorognak, panaszkodnak, némelyik félig már elintézett ügyére hivatkozik, a másik intim panaszokat suttog a gépirókisasszonynak. Mikor a titkár mint a Prágai Magyar Hírlap tudósítóját bejelent, Neugebauer Ömél­tósága elém siet s dacára sürgős teendőinek, aktáit félreteszi és elbeszélget a Ligáról. — Minden intézetünk azon a nívón áll, melyen a békében. Ez nagyrészt Amerikának köszönhető, onnét kapjuk a legtöbb pénzse­gélyt, de más bel- és külföldi intézmények is támogatnak. Julius 1-től a magyar kormány is hozzájárul ahhoz, hogy intézeteink fenma- radhassanak. Sajnos, fejlődésre nem gondol­hatunk. A létfentartás álethalál harcát vívjuk abból a rendelkezésünkre álló évi kétszáz- negyvenmillió koronából, melyet a költség- vetésünk kimutat. Hogy milyen az intézetünk belső élete, készségesen megmutatják a a Bánfry-utcai Leányotthonban, a Tisztviselő­telepi csecsemővédőkben, vagy a Rákos- szentmihályon, Cegléden, Pápateszéren levő fiú otthonokban. Mindjárt telefonálok, hogy fogadják. A Bánfiy utcai Leányotthon. Leszállók a Szénatéren és keresztül me­gyek a Városmajornak nevezett kert széles országutján, mely a Bánffy-utcába vezet. Az esőt már felszívta a tavaszi napme­leg, üde levegő hatja át az egész csendem egyes termelők a pótlékot megkapták, annak ellenére, hogy terményeiket a beváltásnál Ugyanúgy osztályozták, mint azokét, akiktől a pótlékot megtagadták. Mivel ez az eljárás semmiképpen sem egyeztethető össze az egyenlő elbánás elvével, mivel továbbá a termelőkre nézve az állam által az ő anya­nyelvükön kiadott hirdetmény az irányadó s ez az államot abban az esetben is köti, hogy­ha a szöveg valóban téves is lenne, mivel végül a termelők ezeket a pótlékokat már évek óta állandóan kapják, kérdezzük a mi­niszter urat: hajlandó-e ez ügy alapos meg­vizsgálása után a pótlékok kiutalását vala­mennyi termelő számára elrendelni? a rablók kezeit csókolgatta, mig végre rá­bírta őket, hogy hagyják éleiben. A rablók ezután hozzáfogtak a lakás ki­fosztásához. Minden elvihetőt összeszedve, fél'holt asszonyra rázárták az ajtót s a haj­nali sötétségben elmenekültek. Amint az öreg asszony magához tért, az ablakon keresztül feilármázta az arra ha­ladókat, akik kiszabadították és értesítették a csendőrséget is. A csendőrség nyomban hozzálátott a tet­tesek kézrekeritéséhez, akik gyalogszerrel lévén, még nem távozhattak messzire. A nyomozásnak meg is lett az eredmé­nye, amennyiben már másnap délután, a Nagymihály melletti Vörösház-erdőben el­fogtak a cendőrök két munkáskülsejü em­bert, akik a gyilkosság idejére nem tudtak alibit igazolni. Ezeket bekísérték a nagymi- hályi járásbíróság fogházába. Tagadják a gyilkosságban részvételüket s annyit val­lottak be eddig, hogy magyar katonaszöke­vények. A csendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. A zempléni csendet felborító Véres eset nagy igáimat keltett mindenfelé s különösen nagy a részvét a szerencsétlen család iránt, melynek immár második tagja múlt ki erő­szakos halállal. tájékot, a Leányotthon fehér falai barátsá­gosan integetnek. Piroskeszkenős, egészségtől kicsattanó arcú cseléd jön felém és elveszi a névjegyet, aztán eltűnik az elsőemeleti irodában. A tágas előszobába drága zongorát he­lyeztek. Gondosan letakart tetején kották; egy kisleány komolyan játszik a billentyű­kön, egy-két kicsike a lépcsőkön íénfereg, szavukat se hallani, úgy játszadoznak a két szerelő körül, aki vizvezetékcsövet javítgat, a lépcsőház világos, tiszta kövezetére tele­pedve. Pillanat múlva kijön az igazgatónő, Cserna Erzsébet, egyike leghíresebb, modern tanerőinknek. A kolozsvári nagy Marianumot vezette egykor, ezt a hatalmas intézetet, mely elemit, polgárit, kereskedelmit, gim­náziumot és képzőintézeteket foglalt magá­ban. Innét helyezték Perlakra, Békásme­gyerre, négy év óta meg a Liga Leányottho­nát vezeti. Előkelő lényének, nagy műveltségének köszönhető, hogy a kopottruhás leánykák, modoruk után ítélve a Sacré Coeur főúri nö­vendékeivel kiállnák a versenyt, jóságának, hogy a nehéz viszonyok dacára is erősek, jól tápláltak és vidámak. Készségesen körülvezet a tisztaságtól ragyogó, világos épületben, mely nyolcvan leánykának ád otthont és gondoskodik a jö­vőjükről. Az ebédlőteremben most egy tanitónéni horgol az emelvényen, körülötte kis leányok csevegnek. Várják az ebédet, melyet nem­sokára feltálalnak a szoba egyik végétől másikig húzódó asztalukon. A napfény ba­rátságosan siitkérez a széles 'ablakokon át; sejteti, hogy közeledik a dél, az ebédidő. Mindjárt elkészül a lekváros tészta, meg a rizsleves, melyet hatalmas, kemenceszerü takar ék tűzhelyen főznek a földszinti konyhá­ban. Az óriási fazék mellett konyhaleány áll­dogál, lesi, mikor forr fel a viz, az asztalokon gyúrják, formálják a tésztahengereket. Gya­lult, testetlen, nyitott szekrényekben sora­koznak az edények praktikus, olcsó, tiszta konyhaeszközök között — Nagysága kérem, megint felemelték a tej árát már száztizenkét koronát fizetünk érte — újságolja a szakácsnő. — Már megint? — sóhajt az igazgatónő. — Minden nap emelik és mindig tiz—tíz ko­ronával, pedig olyan gyönge a tej, alig ér valamit Ruhaszárító a hálószobában. A hálótermek előcsarnokában lógnak a felsőruhák, egyszerű fogasokra aggatva. Az alsó ruhákat szekrényekben tartják és a na­gyobb növendékek javítgatják, foltozzák, gondozzák. A hálóterem tágas, szeHős, egy frontján kertre nyíló ablakok, a falak mentén kis fe­hér ágyak. Mindegyik mellett egy hokedB, teteje felnyitható, egyetlen fiókjában a für­dőruha, az egyik pár harisnya, — összesen két pár van — az egyiket viselik, mig másik' párral kicserélik. A sarokban, elfüggönyzött cellában aL szik a „mama44, hogy közel legyen, ha neta­lán baj van. — Ágynemű bizony már nincs, — be­széli az igazgatónő. — De a „Pedlov-zsáihok*4 még megvannak, azokból toldjuk, foldjuk a pokróc-paplanok lepedőit, a vékony kis pár­nahuzatokat, a szegénj^es matracok lepedőit. Sajnos, a szén is nagyon drága, alig tudjuk a szobákat fűteni és igy a gyermekeket meg­óvni a meghűléstől. A kicsinyek hálótermében ugyanez a kép, de a levegőt kellemetlen párák gőzöl­gése émelyiti. A szoba egyik felében, az ágyak fölött ruhaszáritóköteleken szárad a kimosott fe­hérnemű, abból árad ki az egészségtelen szag. — Nincs padlásunk, — magyaráz az igazgatónő — építtetni meg nem tudunk, mert legalább 2 millióba kerülne a legszerényebb helység felépítése és berendezése. Reggel ötkor már szellőztetjük a szobát, hogy a gőzt friss levegő cserélje fel, de ezáltal úgy kihűl a szoba, hogy egész nap dideregnek a kis gyerekek. Az ablakban egy néger baba vigyorog a szegénység sivár képére, a kis ágyakon matyó, görög babák nevetgélnek; ezek még a karácsoyni ajándékokból valók és feledte­tik az élet korán megismert szenvedéseit . . . Fantasztikus rongyaikat a Varródéból kapják a nagyabb növendékektől. Lemegyünk a varrodába. Négy gép áll az ablak mentén, de a leányotthon nyolcvan leánykája számára nincs varrnivaló a kéziimmkaórán, mert az anyag méregdrága, még a cérnát se tudják mefizetni, mert az is ezrekbe kerülne. A házivarrónő is elment, mert nem akadt dolga s igy a növendékek idegen műhelyek levegőiében kénytelenek az ipari munkát megtanulni, jóllehet az iskola folytonos éber felügyelete alatt. De igy is elveszett az isko­la egyik legszebb célja: a háziipari kikép­zés lehetősége. Hallgatag kisleány üi az egyik asztalnál és egy fehérbluz maradékon ajouroz. — Rheumás szegényke, — sajnálkozik az igazgatónő — de még nem tudtam az iszap­fürdőt kijárni a számára, majd talán a nyár­felé. Addig itthon tanul, mert az orvos meg­tiltotta, hogy kijárjon. A blúzomat elbontot­tam és egy részét levágtam, hogy ajourozni tanulhasson. A tüdőbetegnek nincs tej, se gyümölcs. A kis betegszoba egyetlen ágyán pirosra gyűlt arcú, lázas leányka fekszik. Haja ned­vessen hullik az arcába, alig tud beszélni Előtte a takarón kereskedelmi iskolába való könyvei hevernek, csinos kék borítékba köt­ve, a kis éjjeli asztalkán üres tejesbögre. Az orvos gyümölcsöt rendelt, de tejet is alig tudunk adni, olyan drága. — Már sokai jobban vagyok, — vigasztal a kislány — érzem, hogy nemsokára fel is kelek és akkor sétálok a kertben. Csak a tanu­lás nem izük, — panaszolja önmagát feddő hangon. — Szép olvasnivaló jobb volna ugye, ak­kor nem unatkoznánk egész nap itt egyedül mi? A szem felcsillan a könyv megemlítésé­re, de az iskolának nincs könyvtára, hiszen egy könyv ezer-kétezer koronába kerül. Én vagyok a Benjáminja. Sajnál: mert az ifjúságnak minden kisértése kínja még előttem . . . s lesve várnak szenvedések, bánatok . . . Látom néha: betakarva szoknyájával, csak ne érjen szenvedélyek sátán-karma . . . Szent csöndjében rejtve mélyen mint madárkát tartana. S mig kereng a tréfa, kártya, ékelődik már felettem piros bornál öt barátja, hogy a kedvenc már én lettem és a szőllőí én kapom . . . * I 3WWBra»SRraSEBHa®raSffiHSffiSBH&fflnKÖ»íBHffi3aE3KÜ2EEnZESS®nKfflBHBi8BS!an!BSSaMS!!!«!3!3?aE Uffafei® r€il»l«í»fiipllfic«s>ssái£i IBBBS&BBBB g3BBBBB®0IOBB®B»EtSQ?lffiro®0!i{3S!SSg©®ÜBI5SB Látogatás a istagfar gíjcniclifciclcn telepein Nincs padlás, a hálószobában szárítják a mosott nahát. Nincs se tej, se gyümölcs a betegeknek. Nincs varnaívalé a kézimunka érákon. — Budapesti szerkesztőségünktől. — I I ILpWnwr* drSŰ*. elötti korszakba vezethető vissza az tgltláüdi feeserílvfijsl 1 Ü WtJ®' í p*"* F* | 9 il II Ír m. S lí MM Éli ÜS* ** f képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a földi I Ifaf. '/a' Jj flijf M cMMll ’w H 'ú MŰ fill® gyomrában, (felfedezve Schmidthaucr A. által az 1863. évben) s mint ilyen| jp m |H|[ |,,|M,Mi—mnn—rmn—r— mm— — páratlan természetes gyógyszere a 2?éS- s egyéb l)€l$Ő betegségeknek I |Kapíiat(^í]!nde!Mjycigyszertárbai^j^^ __________________________________________________________________________________________________________i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents