Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-22 / 66. (219.) szám

tv

— (Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulója.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A főváros tanácsa hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy fényes ünnepségek keretében kívánja megünnepelni Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenéves jubileumát. Az ünnepléshez tartozik az is, hogy a főváros meghatja a három város történetét Bibliographia Budapesfíensis címmel két kötetben összeálliítatják a három egyesített város történetére vonatkozó valameny- nyi adatot, összegyűjtik az eredeti okmányokat és ismertetik Budapest történetéről a világirodalomban megjelent valamennyi munkát. A munka első részét, mely az 1473—1711. évek közötti időszakot öleli föl, Ballagi Aladár fogja megírni, a második kötetet pedig az 1711—1848. évekből Kremer Dezső könyvtárigazgató. A Biblographia Rndapestrensis ezer példányban fog megjelenni. A tanács Gárdonyi Albert főlevéltárossal meg- iratja az ötvenéves Budapest történetét is. Thir- ring Gusztáv statisztikai hivatali igazgató pedig a főváros statisztikáját készíti el. A főváros szociálpolitikai ügyosztálya már megkezdte az ünnepség rendezésére vonatkozó előmunkálatot is. A diszünnepet októberben rendezik. Az illetékes köröknek azonban az a véleménye, hogy tekintettel a nehéz pénzügyi helyzetre, csak a legegyszerűbb és legszerényebb keretekben ünnepük az ötvenéves Budapestet.

— (Az Antillák leányai Európában.) Saint

Nazairebó! jelentük a párisi Journalnak: Honfitársaik nagy meglepődésére tegnapelőtt a „Haiti” gőzösről egy egész hadsereg fekete nő szállott partra. Néhány órai pihenő után Clermontba szállították őket. Hir szerint rövidesen egy másik ilyen szállítmány is érkezik ide a „Puerto-Rico" gőzössel. A Haiti parancsnoka ezeket mondotta a szokatlan szállítmányról: Önöknél hosszabb idő óta elviselhetetlen cselédkrizis van és úgy hisz- szirk. hogy ezt a válságot a fekete nők munkájával meg lehet szüntetni. Ez okból állandó „cst> lédsorozást” szerveztünk, amely kitünően működik. Az Antillákon túlsók a fekete nő és ezek most Franciaországban akarják kenyerüket megkeresni. Az Antillákról évente ezer női lehetne elhozatni, mert ott kétszerannyi a nők száma, mint a férfiaké. Emiatt a nők ott olcsóbb munkára kényszerültek és naponta csak 30—60 centimet keresnek. A hajóskapitány igy adakozott a fekete nők kiválóságairól: Ezek a feketék kitűnő, szolgálatkész leányok, könnyű velük bánni, naivak és bízalamasak. De nemcsak kitűnő cseílédek, hanem nehéz terheket is elbírnak és a legfárasztóbb szolgálatra alkalmasak. Azonkívül teljesen egészségesek, amiről mindegyiknek orvosi bizonyítványa van. A iap megjegyzi, hogy ez a különös sorozási ötlet valóban alkalmas volna a cselédkrizis megoldására és minden pártolásra cr- demes. Csak az a kérdés, hogy a fekete fiatal nők megtudják-e szokni az európai éghajlatot.

— (D'Annunzío a német excsászár villájába költözik.) Rómából jelentik a Daily Malinak: Gábrielé D‘Annunz:io nemsokára elhagyja gardo- nei lakhelyét A költő engedélyt kért a kormánytól, hogy 'bérbevehesse a Tuscolona di Fahonieri- villát Frascatiban, mely tizenkét kilométerre van Rómától. Emlékezetes, hogy ezt a történelmi nevezetességű villát a háború előtt Mendelssohn berlini bankár a néniét császár részére megvásárolta. A császár a villát menhellyé alakíttatta át Írók és költők számára. A háború végén az olasz kormány a jóvátétel céljaira lefoglalta a villát.

— (Egy napig élve eltemetve.) Szediean csehországi községben a minap kutat építettek, amely azonban beomlott és Repicsek Antal kut- mestert maga alá temette. A szerencsétlenül járt kuitmester huszonöt óráig volt élve eltemetve a kutban, mig kimentették az omladékok közül. Csodálatosképpen semmi súlyosabb baja nem történt.

— (Repülőgép mint jégtörő.) Port Jervisben (Nevyork állam) a repülőgépeknek uj felhasználási módját találták ki, A Delavare folyam jégpáncélját fel kellett törni, hogjr az összegyülem- lett víztömegek megindulhassanak. Az amerikai hadügyminisztérium erre a célra három nagy bom'bavetőgépet bocsátott rendelkezésre. A repülőgépek fel és alá repültek a folyam mentén e* bizonyos távolságokban súlyos bombákat dobtak a jégpáncélra. A bombák felrobbantották a hatalmas jégpáncélt és a jégdarabok megindultak a hullámok taraján... A folyam felgyülemlett víztömegei is megmozdultak és a vidék meg volt mentve az árvíztől.

— (Az alamizsna minimálása.) Varsói távira: jelenti: A lapok közilése szerint a lengyel főváros koldusai szervezetet létesítettek „szakmabeli* érdekeik megvédésére. A kol dús-szövetség egyik legutóbbi ülésén fontos pénzügyi határozatot hoztak. A lengyel márka elértéktelenedésére való tekintettel kimondották, hogy húsz márkán alul nem fogadnak el alamizsnát. A koldus-szövetségnek ez a határozata — akármilyen humorosnak is tetszik — egész Európa gazdasági tragédiáját tükrözheti vissza.

— (MunkásképvIseJők a királyi garden-partynál.) A Matin jelenti Londonból: A Buckingbam- palotában a' minap rendezték az idei második gar- deu-partyt. A királyi udvar ez ünnepségéhez a politikai pártok képviselőit és igy a munkáspártokat is meghívták. Henderson tudatta pártjával, hogy hivatalosak a garden-partyhoz. A munkáspártiak- megvitatták, hogy írem ütközik-e elveikbe, ha a királyi meghívást elfogadják és a párt íöbbBasch Tivadar utóda

órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám

1038

sége azon a nézeten volt, hogy nincsen ok .a meghívás el nem fogadására. M. Adóüns munkáspárti képviselő igy nyilatkozott erről: Amikor értesültem róla, hogy pártunk ő felségeiktől meghívást kapott, a következő kérdést vetettem föl: foglal-e valaha állást a munkáspárt a monarchia eltörlése érdekében? M. Heuderson azt felelte erre, hogy

nem, mert nem vagyunk köztársasági párt. Azért érzem magam teljesen szabadnak airra nézve, hogy egy királyi meghívást elfogadjak- De más álláspontot foglalt el D. Kirkwood, aki visszautasította a királyi meghívást azzal az indokolással, hogy a király reprezentánsa a kapitalista rendszernek, mely a munkásságnak ellensége.

idegfeszitően tudja színpadra vinni, mintha a legbonyolultabb drámai cselekvény állana a’ rendelkezésére. Pedig minden van benne, csak nem cselekvény. Csapek ma inter náción ál is viszonylatban is egyike a színpad legegyénibb munkásainak, dráma-komponistáinak, aki zenekarának a közönségnek, minden legtitkosabb húrját 'smeri s ki tudja használni. És teszi ezt a lehető, legegyszerűbb, mondhatni egészen primitív eszközökkel. Nyelvezete éles logikájú, szinte hideg egyszerűségével — ráfi inált. Még díszletre sincsen szüksége, a II. felvonás pőrére vetkozteti a festett világot, a! színpadot teljesen meztelenül használja ki a — hatás kedvéért.

Faragó elfogulatlanságát, megértő tendenciáját bizonyítja, hogy a cseh reprezentáns Írónak mind a négy darabját lefordittatta és színre hozta. A Makropulos előadásába ugyanolyan ambíciót fektetett bele, mint a három elsőbe, álékor is még, mikor a meg nem értés miatt — búcsúznia kell a szlovenszíkói színpadoktól.

Az előadás elsőrangú. A soknevü, évszázados asszony nehéz, mert szinte bele nem élhető szerepét Zöldy Vilma játszotta, nem hiszem, hogy lehetne jobban. Az agyonra fáradt nőt, akinek utolsó, lázas izgalma megkapni az „izét**, mert mindenek ellenére mégis rettenetesen fél a haláltól, a szenvtetenség és közöny minden fokozatával elevenítette meg. Justh Prus bárót adta a megszokott szinészi rutinjává. Vágó, Hantos Irma, Turóczy nagyszerű szerepeket kaptak, s jól adták Faragó az utolsó, 50 év előtti barátot, egy hülyévé degenerálódott diplomatát adott, kabinetalakltást nyújtva. Farkas Pál a francia forradalom amatőr kutatóját, — tehát forradalmárrá emelkedett elméleti tudóst — játszotta megértőén, színesen.

Különösen a dráma konklúziója, a végső jelenet filozofikus diskurzusa, amikor a különböző embertípusok, a családi örökség védelmezője, az arisztokrata, a jogász-közgazdász, a degenerálí hedonista, a vérbeli szocialista, a fiatal szerelmes leány világítják meg a hosszú vagy mondjuk, kelletténél hosszabb élet jó és rossz oldalait s az élet szükségszerűsége: a halál előtt meghódolva semmisitik meg az „izét”, — mondom, kü’önösen ez a jelenet jött ki pregnánsan, erőteljesen a drámai együttes játéka álltai.

És itt legyen szabad visszatérnem mégegy- szer a drámához magához.

Az iró minden oldalról megvilágította a hosz- szu élet lehetetlenségét s teljes Igazságot mondat el a fiát elvesztett Prus báróval: „Az élet örök. A születésre kell gondolni s nem a halálra. Amíg mi az élet előidézői lehetünk, az élet nem rövid.“ — Nekem csak egy szempont hiányzott: Az örök életre való vágy természetes, mart oka, a halálfélelem szinte állati ösztön, de fájdalmassá ez a vágy, gyötrővé, elviselhetetlenné csak az önző emberben lehet.

Sziklay Ferenc dr.

Csütörtök, március 22

(•) Kodály Zoltán előadása a népzenéről. Budapestről jelentik: Az Eotvös-kollégium volt tagjai szövetségének előadássorozatát tegnap nyitotta meg Kodály Zoltán, aki tudvalevőleg rég foglalkozik a magyar népzene kutatásával. Érdekes előadásában kifejtette és példákkal igazolta, hogy a ma^ar köztudatban élő úgynevezett népzene a romantikus korban született és igen távol áll az Igazi magyar népzenétől, amely a magyar közönség előtt teljesen ismeretlenül él, elsősorban a székelység, a palócföld és Somogy öreg parasztjainak ajkán. Ennek a zenének legősibb rétegét az ötfokú skála, a szabad tempó és a koloratur- stilus jellemzi. Emlékeztet ez a zene sok primitív zenei formára, igy a kínai, a hindu, sőt a középkorú gregorián énekekre is. Ez a valódi ősi magyar zene rohamosan pusztul, mert a legújabb pa- nasztnemzedékek már elfordultak tőlük. Kodálynak Bartók Bélával együtt gyűjtött népzenei anyaga évek óta kiadatlanul hever, holott szerves zenei élet csak aíkkor alakulhat ki, ha ezt a gyökeres magyar zenét átviszik a kőztudatba. A nagyszámú hallgatóság hálás tapssal köszönte meg Kodály Zoltán érdekes előadását és Székely Ferenc á;-n,a!k, a m. kir. Operaházi tagjának művészi dialkiiséretét.

(*) Beregi Oszkár munkácsi vendégszereplésének utóhangjai. A szlovenszkói napilapokban különféle kommentárokkal látott napvilágot a munkácsi színházban lejátszódott Beregi melletti tüntetés. Az ügyre nézve munkácsi tudósitónk jelentése alapján a következőket közölhetjük: A Munkács cimü hetilap március 11-iki számában megemlékezett arról, hogy Beregi vendégszereplése üres nézőtér mellett zajlott 1c. A lap az üres házaknak okát Beregi tavalyi szereplésében látja, amikor Beregi a munkácsi közönséget játékával lebecsülte s ugylátszik, az volt fontos neki, hogy az előadásokat letudja és az azokért járó összegeket fölvegye. Megállapítja a kritika, hogy mostani vendégszereplése alkalmával sem a régi nívójú, nagy és világhírű Beregit látták a színpadon. Beregi Oszkárt erről a kritikáról egyesek Kassán úgy informálták, mintha a kritika úgynevezett kereszténykurzus izü lenne és az emigráns Beregi ellen irányulna. Ez a beállítás mindenesetre tendenciózus volt, mert a kritika művészi szempontból boncolta Beregi alakításait. Beregi ismét visszatért Munkácsra és ismét csak fél házak előtt játszott. A szombati előadás után egy munkácsi fiatalember szólásra emelkedett a színházban és egy vörösszalagos babérkoszorút nyújtott át Bereginek beszéd kíséretében. amelyben rehabilitálni akarta Be'regi Oszkárt és művészetét a Munkács kritikáiéval szemben. Beregi válaszolt a beszédre s kijelentette, hogy nem emigráns s hogy nem a szekciókért, de a magyar szó és a magyar kultúra terjesztése érdekében lépett föl Munkácson.

SZ1MHÁZ ÉS ZEKE

Faragé Ödön bucsuzik a szlovenszkói magyarságtól.

Faragó Ödön a szlovenszkói magyar Táliának kiüldözött vezetője búcsúzik. A kassai magyarság meleg és szeretetteljes ünneplésben részé-siti a búcsúzó színigazgatót. A búcsú alkalmából Faragó Ödön a következő sorokat intézte hozzánk :

Búcsúm a szlovenszkói magyarságtól.

Eljött az idő, amire olyan sokan vártak. Sokan, akik remélik, hogy egyéni érdekeik sikerrel érvényesülhetnek akkor, ha én elmegyek. A helyzet olyannyira kritikussá vált. hogy szent meggyőződésem lett ez: a magyar színészetnek csak úgy tudok használni, ha fölveszem a koldustarisznyámat és elmegyek.

Amikor a sziuigazgatást megkezdettem, tele volt az iszákom lelkesedéssel, reménynyel, hazafiassággal, . önzetlen művészi vággyal: használni a magyar színészetnek, a szen-t magyar kultúrának. Úgy érzem — és hivalkodás nélkül érethetem — kötelességemnek, a becsületnek eleget tettem. Mindazok, akik ma még elhomályosítják a valóságot, tudatára ébrednek majd annak, hogy és sohasem hazudtam, sohasem kértem semmit a magam javára, mindenemet odaadtam és a mindennél is többet elvettek tőlem.

Drága magyar véreim, akikői sajgó szívvel veszek búcsút, emelt fővel szögezem le előttetek azt, hogy nem én voltam az oka annak, hogy a szlovenszkói magyar színészetet egy szinigazgatói koncesszióba szorították bele. Az események megmutatták, hogy ez államérdek volt. Annak idején, amikor még tárgyaltak velem, én öt szini kerület felállítását kértem öt színigazgató részére. Naiv dajkamese az, hogy Kassa-Pozsony sziniegyesitése az én eszmém volt. Velem megcsináltatták ezt a lépést, melyet hosszas ■tanácskozások előztek meg, amelyet hosszas vajúdások és töprengések után tettem meg, mert a terv elfogadását a legjobb és legnemesebb szándékom kísérte.

Leszögezem, hogy soha a szlovák, vagy a cseh minisztériumokban senki ellen nem intrikáltam, mert ez nem kenyerem és ehhez soha sem értettem. Engem mindég a> nemesebb cél és a béke vezérelt és ennek több ízben adtam kifejezést.

Leszögezem, hogy a szinpártoló egyesület eszméje innen a szlovenszkói magyarság

Makropulos.

Komédia 3 felvonásban. Irta Csapok Károly. Fordították: Kolos Ernő és dr. Polák József. Először adták magyar nyelven a kassai Nemzeti Színházban 1923 március 20-án.

Csapek Károly ma kéltségen kívül legkimagaslóbb egyénisége az élő cseh irodalomnak. Drámái, melyek írói működésének legerőteljesebb kiéléséi, mind valami mélységes emberi szempom. megvilágításai. Minit ilyenek, közelebb állanak talán a filozófiához minit a költészethez, inkább revelációt, mint gyönyörűséget okoznak. Fe’öböz- teti a filozofikus tartalmú drámáit a kölltő.iség virágaival, de ezek — minit valamelyik kritikusa helyesen jegyzi meg, — csinált virágok.

Első darabja, „A zsivány** azt a problémát világítja meg, hogy a két egymásra következő ember nemzedék harca örök. Az ifjúság az éleit zsiványa, mely öregen gyűlölni fogja az élet uj zsivány át. — A második sorban, az R. U. R., a túl unecihanizálit életben az igaz emberiség, az ér- zeleímviliág elpusztulását mutatja be az utópisztikus ember gépeken, a „rOibot“-okon. A Bogarak élete. — mely Csapek saját bevallása szerint a Malkropolus előszavában — a „pesszimizmus Káinból y egét sütötte a homlokára**, azt akarja kifejteni, hogy az emberi élet lényegében nem magasabb rendű, mint a bogaraké. Szerelmi életünk olyan csapongás, mint a lepkéké, a létért való küzdelmünk hasonlít a rabló bogarak gyilkos élettülekc-déséhez s az állaimban szervezett ember harcának nincs nnagasz/tosabb célja, minit a hangyák háborúságának. A zsivány egy szempontja az életnek, az R. U. R. a mai élet legégetőbb problémájának, a munkától való irtózásnak a negá- ciója, a Bogarak élete az egész élet sűrített rajza, mintha valaki fordított binoklivial nézné az élet- vásárt Valami filozófiai magaslatról.

A három darab tehát, bár valami újszerű beállítást keres, mindig közel áll az élethez, az életbe markol bele. A „Ve-c Malkropolus" (én A Malcropo- Iuí; „izé“~nck fordítanám) egy emberi vágyat, a hosszú élet ólvaiáit állítja a néző elé. A reális élethez (tehát kevesebb köze van mint a három elsőköréből indult ki s hogy az eszme valóravál- ■tását elgáncsolta egy társaság, amely egy magyarul írott lapban azt a vádá* röpítette felénk, hogy irredentát csinálunk és Pestről igazgatnak bennünket. Más oldalról viszont azzal vádoltak meg, hogy én elleneztem a szinpártoló egyesületi alapszabályainak jóváhagyását Pozsonyban. Tették ezt akkor, amikor az egyesület alapszabálytervezetét én készítettem el, amikor tisztában voltam azzal, hogy az egyesület működése egyetlen útja itteni, boldogulásomnak s amikor a szin- pártoló egyesület működésének támogatását ígérték meg nekem Prágában.

Hogy minden tervem és szándékom nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, az nem egy mélabus búcsúlevél sorai kínálkozó téma. Lesz majd idő, amikor mindent elmondhatok. Ma csak annyit: Nem igy gondoltam, nem igy akartam. Anyagilag tönkrementem, családi életemet feldúlták az események, 46 esztendő súlyos terhével a vállamon uj hegyeket kell megmásznom, vájjon fog-e mégegyszer sikerülni az ut, vagy elfáradok idő előtt? Ki tudja?Ma csak egyet érzek: kimondhatatlan tetterőt. Erőt arra, hogy újra használni tudjak a magyar színészetnek és magyar kultúrának és bármilyen furcsán hangozzék is a mai cudar világban: büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem és ezért semmi fájdalom, keserűség, anyagi gond nem sok.

Ez az érzésem volt a főhibám és a kis csaholók ezzel győztek, ezt használták fel ellenem. Kipellengérezték az érzéseimet.

Búcsúzom . . . Magyar érzésem minden melegével mondok búcsút magyar testvéreimnek. Csüggednünk nem szabad, ez nem hozzánk méltó ... Jön még tavasz, lesz még nyár, amikor újra nyit a mi virágunk is. Becsülettel élni, ha kell becsülettel elpusztulni — egyenes utón, ez az, ami fölemeli az emberi élet értékét.

Az Isten áldása legyen lövőnkön és ha eljönnek a jobb idők, közétek, szegény magyar testvéreim és szükségtek lesz újra re- ám, hívjatok. Jövök. De most megyek . . . megyek . . . Haza.

M:nden jót kíván nektek alázatos hívetek

Kassa, 1923 miárcius havában.

Faragó Ödön.

J nek, a filozófiai magaslat talán túl magas, nagyon ! közel áll ni ár a — fellegekhez.

A robotok is utópisztikus alakok, bár lehet őket a gyáripar és a kollektív vllágvágy által uniformizált emberek szimbólumaiul felfogni. Makropulos El itta, a 337 éves asszony azonban csak elérhetetlen vágy inkarnációja, egy oly vágyé, mely talán minden emberben föl-fölt ámad, de éppen örök elérhetetlenségénél fogva a legtávolabbi, legtitkosabb vágyunk is.

Hieronymus Makropulos, II. Rudolf császár udvari orvosa, ura kívánságára valami „izét" talált föl. Orvosság-e, életelixür, eljárásmód vagy mi más, — nem tudjuk meg. A császár azt követelte az orvostól, hogy a saját lányán próbálja ki, ment félt, hogy megmér gézük. És az „izé" fogott, az 1585-ben született Elírna, ma mint Marty Emília, a világhírű, tökéletes (!) énekesnő él. Élt, mint Móri tér Eugénia, Spanyolországban, volt Myisfcin Eikaterina Oroszországban, volt Miiller Elza és volt Mhe-Gregor Elian. Volt vagy húsz gyermeke, akik szétszóródtak a világban, személyesen ismerte Marat-t és Danton-t. Az egyikről annyi fontos neki, hogy izzadt a keze, a másikról, hogy nagyon degutáns ember volt mert rettenetesen rosszak voltak a fogai.. A történelem neki olyan, mint az élet, a mai élet, a nagy dolgok kicsinyességek maradtaik. A tökéletesen megtanult művészetbe akár belefagyhat a szív.

A darabban úgyszólván mellékes az a családi háborúság, mely egy száz év előtti szeretője, „a Prus Jóska" és az ettől származott fi3, Mac Gre- gor Fend ind nd utódai közt idestova egy évszázad óba húzódik s mely a komédia külső "keretét adja. Lényeg a hősnő, az életbe teljesen belefáradt nő alakija1, amint azt egy filozófus-költő elképzeli. Nincs neki semmi szent, semmi szép, semmi meleg. Klfejczili eteden életűntság, teljes érzéketlenség, több mint undor fogta már el. Minden mindegy. Nem hatja meg egy 18 éves iégényke érte való öngyilkossága, mert „meghalni annyi, mint kimenni a másik szobába".

Csodálatos Csapeknek a színpadra vetítő képessege. Ezt. a teljesen elvont témát, a dramaturgia úgynevezett szabályaitól teljesen eltérőié*, oly