Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-18 / 63. (216.) szám
Vasárnap, március 18. 3 yfyi(zArMA&6*x7áftMP A vármegyei elbocsátott magyar alhalmazottah agyé — A közigazgatási bíróság Ítélete. — Komárom, március 16. (Saját tudósítónktól.) A legfelső köz- igazgatási bíróság nemrégen döntött a vármegyei volt magyar alkalmazottak vitás nyugdíjügyében szemben a szlovenszkói minisztériummal, amely teljesen elutasító álláspontra helyezkedett és az 1920. évi 210. számú törvény rideg alkalmazásával a legutóbb élvezett, tehát az 1918 október 28-ika előtti magyar fizetés alapján kívánta nyugdíjazni rrtinden háborús mellékiiletmény beszámítása nélkül, a vármegyei alkalmazottakat így történt azután, hogy 25—30 szolgálati évvel rendelkező főbb tisztviselők évi 4000 K, vagy kevesebb nyugdijat, a kisebb alkalmazottak 1500—2000 K, a szolgák pedig évi 600—1000 K nyugdijat kaptak. Hogy ez nem létminimum, azt a minisztérium is éppen olyan jól tudta, mint az alsó- fokú hatóságok, melyek igyekeztek saját hatáskörükben gondoskodni a volt vármegyei alkalmazottakról, akik, egy-kettő kivételével, már mind nyugalomba küldettek. Hasztalan érveltek a nyugdíjazott tisztviselők szerzett jogokkal, hiába érveltek azzal, hogy fogadalmat tettek, esetleg az államnyelvet is megtanulták — menniük kellettKomárom vármegye negyven alkalmazottját eresztette szélnek a kormány az 1921—1922. években. Ezek részére, szolgálataikat méltányolva, a megyei közigazgatási bizottság szolgálati éveik aránya szerint kiszabta a fizetéseik után járó nyugdijat és ezenfelül háborús illetményeik után kegydijaikat is állapított meg. Ezek a határozatok a zsupán felebbezése folytán a minisztériumba kerültek, amely feloldva a hozott határozatokat, a megyei közigazgatási bizottságot arra utasította, hogy hozzon újabb határozatokat a nyugdíjasokra nézve. A közigazgatási bizottság az utasításnak megfelelve, újabb határozatot hozott és fen tartotta korábbi határozatát. Az ügy a zsupán felebbezése folytán ismét a minisztérium elé került, amely ismételten megsemmisítette a közigazgatási bizottság határozatát a kegydijakra vonatkozólag s azok kifizetését megtiltotta. Ez ellen a határozat ellen éltek panasszal a komá- rommegyei alkalmazottak a legfelső' köz- igazgatási bírósághoz, amely első alkalommal múlt'év december 12-én hozta meg Ítéletét, a többi panaszokban pedig folyó év március 8-án ítélt. A legfelső közigazgatási bíróság ítélete a minisztérium határozatát, mint törvénybe ütközőt, megsemmisíti és kimondja, hogy a minisztérium hatáskörén kivül állott ebben a kérdésben határozni, mert eme jogviták eldöntésére a közigazgatási bíróság illetékes. A megyei nyugdíjasok azonban még nem járták végig a megpróbáltatások útját egészen. A múlt év december havában nyugdijukat lényegesen felemelték, bár nem any- ■nyira, hogy az a létminimumnak megfelelne, azonban már ez év március havától kezdve ismét a régi magyar nyugdijat kapják, ami Prága, március 17. A szenátus inai ülését Prasek elnök egynegyed három órakor nyitotta meg. Miután második olvasásban elfogadták a kiadói jogról és a gyámügyi eljárásban kitűzött határidők szállításáért szóló javaslatot, áttértek a rendtörvény trgyalására. Amikor az elnök átadta a szót Klouda dr. szenátornak az alkotmányjogi bizottság előadójának a német pártok fölkeltek helyükről és különböző fölkiáltásokkal elhagyták az üléstermet Nemsokára ezután a szlovák néí'ártfak is kivétel né'kül eltávoztak az ülésteremből és az ellenzéki pártok közül csak a kommunisták maradtak benn, akik közbekiáltásaikkal többször megzavarták az előadót beszédében. így Matuscsák szlovenszkói kommunista szenátor azt kiabálta az előadó felé „Oroszországban nyújtanátok be ilyen törvényt, akkor már egy fán lógnátok". Klouda előadó kijelentette, hogy az ő \v'ártja: a cseh nemzeti szocialista párt, Vrbenskyék krvállása után is egységes aban a felfogásban, hogy a rend- törvényt meg kell alkotni. Prochazka szenátor az alkotmányjogi bizottság jelentését terjesztete elő az áHami örvényszék szervezéséről szóló javaslatról. Ezután Malypetr belügyminiszter, mint a kormány elnökének helyettese szólalt fel és nagyjában ugyanazt mondotta el, amit a rendtörvény tárgyalása alkalmával májr a képviselőházban elmondott. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a köztársaság védelméről szóló törvény célja csak az, hogy az államot és annak minden polgárát megvédje a támadások elöl. Dolánszky igazságügyi miniszter azt fejtegette, hogy a törvény nem az állam támadói ellen, hanem az állam védelmére szolgál, a különböző államokban érvényes, vagy még csak meghozandó törvények összehasolitása utján azt igyekezett bizonyítani, hogy a rendtörvény liberálisabb mint más államok hasonló törvényei. Visszautasította az ellenzék nek azt az állítását, hogy a rendtörvény kiteles örvény, mer szerinte ez csak az államot akarja megvédeni annak külső és belső ellenségeivel szemben. az óhenhalásra sem elegendő. Ez az illet- ménybeszüntetés az itt nyert felvilágosítások alapján azzal volna összefüggésben, hogy a megyei nyugdíjasok illetményei is az államiakéval hasonló irányelvek szerint rendez- tetnek. Az ellenzék tiltakozó nyilatkozatai. Dolánszky igazsgáügyminiszter beszéde után ismét visszatértek az ülésterembe az ellenzéki pártok. Elsőnek Heller szenátor mondott hatalmas beszédet a rendtörvény ellen- Azt hangoztatta, hogy az a nép, amely valamikor a szabadság oldalán harcolt, a reakció útjaira lépett, a cseh szociáldemokraták pedig méltatlanul ünnepük meg Marx halálának negyvenéves évfordulóját. A szónok hivatkozott Kramár ama mondására, hogy a törvényt már későn hozzák és nagyon enyhén szöve- gezték. Majd Meisler cseh szociáldemokrata képviselő beszédével polemizálva kijelentette, hogy az ellenzék a demokráciát szolgálja azzal, hogy a reakcionárius törvény ellen küzd. A kormánypárti politikusok ama védekezése, hogy Németországban is hoztak hasonló törvényt, megjegyezte, hogy Németországban a francia elnyomatás következtében hozták meg a törvényt, mig itt csak a nemzeti kisebbségeknek vannak hasonló sérelmeik. Amott a momrehisták szervezkedése ellen irányult a törvény, mig nálunk inon- archizmusról éppen úgy nem lehet szó, mint ahogy nincs is irredentizmus. A német törvény csak három évre szól, tehát valóban csak kivételes törvény, mig itt a rendtörvényt állandósítani kívánják- A javaslat részleteinek bírálatánál elsősorban arra mutatott rá, hogy a törvény meghatározásai olyan tág keretekben mozognak, bőgj’’ a legkisebb cselekménynél is tartani kell a legszigorúbb büntetéstől. Mikor Heller a köztársasági elnökre vonatkozó szakaszok bírálatához ért, Pro- cházka dőadó fölkiáltott: „Ez zsidó szemtelenség". Erre az ellenzék soraiban nagy fölháborodás támadt és Niesner szenátor hallatlannak mondotta ezt a sértést Erre az elnök rendreutasitotta Procházka előadót Heller a javaslat sajtójogi szakaszait úgy jellemezte, hogy azok a sajtót olyan nívóra fogják sülyeszteni, mint amilyen a Prager Presse, vagy a Ceskoslovenska Republika áll. Beszédének végén kijelentette, hogy addig nem lesz rend az államban, amíg a rendtörvény uralkodik. Ezután Spiegel német nemzeti demokrata szenátor bejelentette, hogy a német polgári pártok és a szlovák néppártiak nevében tiltakozik a javaslat ellen. Erre a bejelentésre gúnyos kacaj és Iróni- kus taps zúgott löl a kormánypártok soraiban, amely csak akkor szűnt meg, amikor Spiegel bejelentette, hogy a német polgári pártok és a szlovák néppártiak azért bízták meg a tiltakozás elmondásával, mert a prágai német egyetemen a közjog tanára. Spiegel kiindulva Kallab brünni cseh egyetemi tanár ama megállapításából, hogy a rendtörvény szükségtelen és fölösleges, rámutatott arra, hogy az eddigi törvények is eléggé szigorúak és kifejtette, hogy Rasin halála miatt nem volt szükség a rendtörvényre. Beszéde közben úgy nyilatkozott, hogy köztársaság védelméről szóló javaslat tárgyalásánál nem akarunk és nem tudunk rész tvenni, nemcsak azért, mert a koalíciós többség e javaslat előkészítési munkálatainál az együttműködést lehetetlenné tette és mert a reakcióhoz és a ceza- rizmushoz hozzá nem járulhatunk, hanem üzért is, mert azok, akik ma kezükben tartják a hatalmat, a szlovenszkói és ruszín- szkói állampolgárokkal mint nem egyenlő joguakkal bánnak és mert e javaslat a szlovákok autonomista törekvései ellen készült és ezért ellenkezik a pittsburgi egyezménnyel. A szlovákok azonban a pittsburgi ogyezményt jogi szempontból érinthetetlennek és megváltoztathatatlannak tartják és ebben igazat ad nekik a müveit világ. A köztársaság védelméről szóló törvény nem méltányos utón készült és ezt a jellegét a jövőben is fenn fogja tartani. Az ellenzék ezután, a kommunisták kivételé vd> méltóságteljesen és csendben kivonult a teremből. Az ülés tart. Csendes obstrakció innterpellá- ciókkal Bukarestben. Bukarest, március 17. (Saját tudósítónk távirata.) Az ellenzék áttért a rendes cs emellett csendes obstrakció rendszerére. Veszekedések és szóváltások provokáiósa helyett interpellációkat halmozott s igyekezett ezzel az időt úgy kihúzni, hogy az a lkaimén yjava-slat tárgyalására idő ne maradjon. Az ülés végén heves vita volt Jorga és Maniu között. Köziben azonban az egyik liberális képviselőit az ellenzék nem engedte szóhoz jutni. Erre a fegyelmi bizottság nyolc képviselőt kizárt a ház üléseiről. Ruprecht bajor trónörökös részes az összeesküvésben. Berlin, március 17. A Vorwárís müncheni jelentése szerint a Fuohs—Machaus-féle összeesküvésben, amely a birodalom egysége ellen irányult, Ruprecht extróreörök’ös legközelebbi környezete is részes. Ji mtgf&wpttT éoncfofcrtncaft o mi Ska.n&sa.é&áv** 1 Arendtörvényo sseraálus előtí Miniszteri beszédek. Az eiőadó sérteget. A szlovák néppárt nyilatkozatát Spiegel német szenátor olvasta fel. Az ellenzék, a kommunisták kivételével kivonult. 1 annak. A temetési menet tovább megy.. Hömpölyög az ének, a sirató kórus, pap, kereszt, ünnepi fekete ruha. Utolsó kisérés. A halottnak adassék tisztelet... Ámen. És jönne az élet. Megy a házsorok között Levett kalappal, messziről követi az embereket. A fogoly. A hazatért ember. (Ámen.) Nem várhatja senki. A ház puszta, lakatlan. Falak. Üres szobák. Dudvás kert. Otthon van. Vár. Mégis valaki talán, aki hozzáérjen... akárki. A kaput is nyitva hagyja... vendégvárás bor nélkül... az élet elé... Az emberek is jönnek már a temetőből. Hangos beszéddel viszik vissza a megmentett életüket. A halál ünnepéről haza — a meleg szobába. Vár. Kilép a hideg szobából. Már az udvaron vau. A kerítés mögött valaki mintha hozzá szólna. Hang. A szomszédasszony. Fát visz be a meleg konyhára. Az beszél. — Hazajött? Az Isten ezt a drága fát. Tudja-e, hogy 20 korona méterje!? Szalad be a fával a konyhára. Vár. Fgy perc. Öt perc. A falnak támaszkodik. Szokott esti imáját morzsolja: hét év, nyolc hónap, egy nap. Végre elindul. Becsukja a kaput. * A szobában. A sarokban, a magas kályha mellett valami pokróc, ételmaradékok. Leül a sarokba, nézi a fehér kályhát, aztán behunyt szemét ismét az ajtó felé fordítja.. Zajt hall: valami kaparást. Talán kutya. Kóbor kutya, örök és szabad testvér. A kilincs lenyomódott. Mindegy ... Egy ember. Sötét van. Vacogó, didergő fogak, rongyokba burkolt lábak. Az alak megtorpan. Hebeg. Megismeri: Francai. A bolond, a hülye, a környék csavargója, kutya, egy kóbor kutya. Örökké utón. örökké testvér. Az o testvére, a fogolyé. Fölkel, eléje megy. A bolond már meg is szólal: — Az egész erdő még nem égett le. — És kiszalad. Nem érti. Az erdőt hó fedi, itt-ott egyógy fekete folt. De azért leül és vár. Megszokta. A bolond visszajön. Fát hoz: vizes, havas galyakat, a kályhába tömi őket. Tüzet akar rakni. És a fogoly szemében föl csillan a tűz. A szó, a bolond szava: az erdő tnég nem égett le egészen. A fehér néma szép erdő, melyhez nem szabad hozzáérni, amelyben ez az emberrongy tüzes vörösséget Iát. \ hideg, a fehér hó. ami éget, ami tűz ... Valami megmozdul benne. A nedves fa nem ég. — Várj! És már átveti magát a szomszéd kerítésen. Megszokta. És kegyetlen örömmel rakja taz ölébe a száraz, fűrészelt fahasábokat. Lop. ’ Megszokta. Teheti. Szabad. Neki most tűz kell. A tűz — ami az övé. Minden, ami az övé. Az egész világ. Minden: egy ölelő mozdulat. Fát Visz. Ölelő mozdulat, teremtő érintés. Megszokta. Isten volt. Vannak pillanatok. A bolond didereg. — Ne fázz. Nézd: tűz! Dobálja a kályhába a fát. Izzad. Fölvillan az első láng. Nézik kelten. Nézik egy nézéssel, egy örömmel, egyforma egy szemmel, bután, bambán, őrülten vad gyönyörrel. A bolond és a fogoly. Órák telnek el igy. Aztán parázs marad. Eszébe jut a pillanat, amikor isten volt Szemét rámereszti az emberrongyra, vad kiégett tekintetét ráengedi. Torz vigyorgás ül erre — a másik arcra és boldog röhej szabadul föl. Csönd lesz. Narcissos föláll. — Én. Hosszú évek összegyűjtött kincse, fegyvere, reménye, egyedül megmaradt hite. Én — tudod, Francál —, ez az ember, aki most itt áll előtted, aki most tüzet rakott ... neked is ... aki most a parázsnál kezd csak látni. Tűz. Köszönni neked. Jó volt arra az első pillanatra, amikor minden mindegy volt, és épp akkor jött a legerősebb élet: a tűz. És a vörös láng oly óriásra csapott, hogy belefért egy szembe. A tiedbe, az enyémbe... Két ember... Tudod: az is csak egy pillanat volt, egy hosszú óra és magamban morzsoltam a szót: meleg, melegség. Már nem a tűz kell. A tüzet mindig rakni kell. Mindig uj erővel. És éli egyedül vagyok. Aki egyedül voltam. Akinek ez volt a börtöne. Börtönében a szabadulása. Fázom. A tűz mellett fázom. Nem marad meg. Mindig újból rakni kell. Mi az, ami megmarad? Jaj, mos^hogy is van tovább? Te! Tudod-e, hogy ' most követelhetném, hogy mondj valamit. Tanácsot. Ha beszélni tudnál, kutya. Te szegény kóbor kutya. Ember... Testvér... Testvéri számat ha én kinyithatnám, ha mondhatnám, mutogathatnám: nézzétek, itt vagyok, én, aki mindent összegyűjtöttem masaimban — magamnak, aki azt hittem, hogy mindezt nektek adhatom, hogy elfogadjátok, hogy szükséges, hogy kiváncsiak vagytok rá, kérni fogjátok, követelni. Hogy megérzitek, hogy ez nekem kell. A találkozás. Az ember, aki bennem istenségre mozdult, aki jó, szép és — megmaradt. A testvér, aki annyi ideje készülődött. Narcissos. aki úgy hitte, úgy várta a tükörlapot, hogy egyszer megnézhesse magát. Önmagamat nektek — aki több, mint én, nagyobb, mint amennyi a kiterjedése, a határa, az ereje. Tudjátok? A szétfeszített börtön, egyedül a magam erejéből szétfeszítve, hogy felétek szabadulhassak, felétek, többi istenei;, akiket megéreztem, hogy ott vagytok ... a Éék hegyeken túl... szegények. Közösségre, 1 r r 1 flll Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg SCHHIIlFHilIIEgMéSe I pi || L»1 | Y f rí lT 11 1* £1 ftl I hm Hmándl keserüviz, mert szükség esetén reggfItóéS tlÚU fólpotlárral HöSZ ^* Cl vl lillvlls Hálva, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben timrminmitii.HitiitmiirmfminmamiHintrrrmmiimnmnmRmmfwmififm rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben, ion Az „I$FIIáH<Il“ nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekke] l
