Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-18 / 63. (216.) szám

A marxizmus bukása. (fi-) Prága, március 17. Az 'elmúlt napokban a szocialisták szer­teszét a világon megünnepelték negyvenéves évfordulóját Marx Károly halálának, aki Írá­saival, de főként Das Kapital cimü müvével tudományos rendszerbe igyekezett foglalni Saint Simon, Fourier és Owen szocialista utópiáit. Minden elmélet, ha tételeit konok ortodoxiával akarják körülbástyázni, szük­ségképpen merev dogmák tömkelegévé válik és minden mozgalom, ha cselekvésének sza­badságát dogmatikus tételekkel köti meg, nélkülözni fogja a politikai életben nélkülöz­hetetlen ruganyosságot. A szocializmus el­mélete megcsontosodott a marxizmus dog­marendszerében, a szocialista pártok műkö­dése pedig e dogmarendszer miatt nem tu­dott pozitív eredményeket elérni. Mikor Marx Károly egy francia szocialistának egy­szer azt mondotta: „Je ne suis pás Marxiste", még életében fölhívta híveinek figyelmét a dogmák hibáira. A szocialisták nem hallgat­tak mesterükre és ma is türelmetlen szenve­délyességgel vitatkoznak Marx müveinek egy-egy nehezebben érthető mondatán. A marxizmus bukását annak megalapító­ja előrelátta’ A társadalom gazdasági elmélet és gyakorlat a Marx halála után lefolyt év­tizedekben az egyik követ a másik után ‘emelte ki a hatalmas épületből. A töke akku­mulációjának és koncentrációjának elvét Marx egyik tanítványa, Rernsiein Eduárd döntötte meg, Kautskyval szemben pedig Dá­vid, egy másik szocialista író, kimutatta, hogy a mezőgazdasági életre Marx elmélete nem alkalmazható. A históriai materializmus történetbölcseleti rendszerének túlzásai azó­ta kiábránditották a legradikálisabb Írókat is és az osztályharc elve — e rendszer sark­pontja — nem tudja megmagyarázni a bizony nem mechanikai egyszerűséggel, hanem szö­vevényes egymásbakuszálódással legördülő történelmi eseményeket. Marx egyoldalú volt, amint, bizonyos mértékig minden tudós egyoldalú. Csak a dolgok egyik oldalát látta, de nem nézte meg a másik oldalukat. Műkö­dése minden bizonnyal használt a tudomány­nak, mert olyan szempontokat tárt föl, ame­lyeket eddig mások elhanyagoltak, de rend­szerének számos tételét a tudomány fejlődé­se éppen úgy megdöntötte, mint ahogy meg­cáfolta például Aristotetesnek, Descartes-nak, Hegelnek és koruk más korszakot vágó filozófusainak emez vagy amaz állítását. A marxisták vétkeznek a tudomány fejlődése ellen (pedig ők szoktak leghangosabban hi­vatkozni a tudományra), amikor szinte a „credo, quia absurdum“ misztikus hitével tar­tanak ki Marx betűje mellett. A szocialista gondolatot a chartista-kí­sérlet és Lassaíle kezdetei után Marx vitte bele a mindennapi politikai életbe- A szocia­lista pártok azóta minden államban a gya­korlati politika jelentős tényezőivé váltak. Egymásután helyet kaptak a különböző par­lamentekben és miután Franciaországban — éppen Millerand, a jelenlegi köztársasági el­nök esetében — a mmiszterialdzmus kérdésé­re, tehát arra a kérdésre, hogy szociáldemo­krata politikusnak szabad-e belépnie a kabi­netbe, a párt igennel válaszolt, számos ál­lamban résztvettek a kormányzásban is. Az Internacionále, melyet még Marx alapított, az évek hosszú sora alatt egyre nőtt be­folyásban, erőben és tekintélyben. A szocia­lizmus tehát mind nemzetközi szervezete, mind az egyes államok parlamentjeiben gya­korolt befolyása révén akaratát bizonyos fo­kig érvényesíthette volna. Az Internacionále azonban csődöt mondott abban a pillanatban, amikor nem tudta beváltani Ígéretét, hogy a munkástömegekben rejlő erőkkel megakadá­lyozza a világháborút. A munkásság az elha­tározó órákban a nemzeti eszmét fölébe tud­ta helyezni a szocializmus gondolatának. A háború alatt a különböző koncentrációs kabi­netekben a szocialista pártok is resztvettek, később pedig Oroszországban, majd az ösz- szeomiás után Középeurópa államaiban dön­tő részük lett a kormányzásban’ Ekkor ki­tűnt, hogy a szocialista pártok, amelyek ed<- dig oly hatalmas irammal tudták negatív irányba terelni a munkástömegeket, nem bír­nak a pozitív cselekvéshez szükséges képes­ségekkel, talán azért, mert a marxizmusnak nincs pozitív programja. Doktrinér elvi kü­lönbségek szörszálhasogatásából keletkezett a szociáldemokraták és a kommunisták ellen­téte és az amsterdami, bécsi és moszkvai in­ternacionále megosztása. Az állami élet igazi szükségleteivel nem lévén tisztában, felőröl­ték a leghatalmasabb állami szervezeteket. Oroszországból az enyészet és pusztulás ir­tózatos képe mered elénk. A legyőzött euró­pai államokban a szocialista pártok meg­feledkezve négy év előtt követett magatartá­sukról, szembehelyezkedtek a múltbeli szer­ves fejlődéssel, megtagadták a legszentebb nemzeti érzéseket és ezzel szétzüllesztették Berlin, március 17. (Wolff.) A Vossische Zeitung recklinghauseni jelentése szerint az egyes széntárnák megszállása tovább tart. Esseni lap jelentése szerint a bányaigazgató- ságokhoz újabb rendelet érkezett, amely a szénadók fizetését április elsejéig követeli, ellenkező esetben a felügyelőbizottságot, a direktóriumot és a tisztviselőket letartózta­tással fenyegeti. — A Vorwarts jelentése sze­rint a szocialista Mainzer Volkszeitung utolsó szerkesztőjét is kiutasították. A lap szerkesztőségi munkaerők hiányában nem jelenhetik meg. — Egy belga tiszt vezetése alatt belga katonák a rheydti városházán öt­millió márkát, amely összeg a munkanélkü­liek segélyezésére szolgált, továbbá a városi takarékpénztárban száz millió márkát lefog­laltak. — A Kölnische Zeitung jelentése sze­rint a walsumi és schwelgeri rajnai kikötőket belga csapatok megszállották. Egyes vezető- hivatalnokot és tisztviselőket letartóztattak. A franciák megszállották Düsseldorf, Grafen- berg-Düsseldorf, Lierenfeld és Diisseldorf- Eller pályaudvarokat. A németeket elűzték. Düsseldorf, március 16. (Havas.) Három az államokat. Az újonnan alakult államokban pedig éppen ellenkezően a legféktelenebb na­cionalizmus karjaiba dőltek és elfeledték azo­kat az igéket, amelyeket oly sokszor hangoz­tattak a népek békés együttéléséről- A ma­gyar szociáldemokraták vörösőrülete egy­felől, a cseh szociáldemokraták vörös-fehér sovinizmusa másfelől szemünk elé állítják a két végletet és bebizonyítják, hogy a szo­ciáldemokrácia nem egységes erő, hanem széthúzó és szétmáló aiómok laza tömkelegé. Az emberiség a szocializmus és az indi­vidualizmus két pólusa között hányódik. So­hasem fogja elérni sem az egyik, sem a má­sik sarkpontot. Smith és Malthus szélsőséges liberalizmusa éppen úgy nem valósulhat meg, mint Marx és Engels szélsőséges szocializ­musa. Az emberiségnek valaminő lehetséges harmóniába kell összefoglalnia a két irány életreképes gondolatait. A keresztény ideák mélységes ereje abban rejlik, hogy az egyén és a társadalom' viszonyának ezt a harmóniá­ját biztosítják. német közül, akik a recklinghauseni katonai táborba be akartak hatolni, egyet megöltek. — Kalkumtól délre a vasúti hídon egy bomba robbant föl. A tettesek az elősiető őrségre lőttek, de senki sem sebesült meg. — Frier- mersheimben szabotázs következtében az egyik váltónál egy tehervonat összeütközött egy katonai vonattal. Egy katona meghalt, hat megsebesült. — A westerholti állami kokszógető telepen rendben folyik a szállí­tás. Naponta négy-ötszáz tonnát szállítanak Franciaországba. A munkástanács tiltakozó­sztrájkot proklaniált. — A szövetségközi bi­zottság elhatározta, hogy azokat, akik a távbeszélő-összeköttetést szabotálják, életfogytiglani kényszermun­kára fogják Ítélni. A csapatok számának fölemelése csak átmeneti és a csapatkontingens közeli lesze­relésével függ össze. — Eddig csak azokat a rendőrtisztviselőket utasitották ki, akik nőt­lenek voltak. Ezentúl kiterjesztik ezt az in­tézkedést azokra a nős tisztviselőkre is, akik csempészést űznek. A táviratok folytatása a 4. oldalon. A cseli-szlovák — magyar gazdasági tárgyalások nehézségeinek igazi okairól. Irta: Pályi Ede dr. Prága, március 17. Csütörtökön félhivatalos közlemény je­lent meg a prágai lapokban a cseh-szlovák— magyar gazdasági tárgyalások állásáról, amelyben a tárgyalások nehézségeinek há­rom oka volt fölemlítve; még pedig először, hogy a magyar kormány mindent a valutája stabilizálásának szempontjából ítél meg, má­sodszor, hogy a magyar kormány mindent a magyar ipar fejlesztésének szempontjából ítél meg és harmadszor föl volt említve még valami, amit azonban a laikus olvasó egyál­talában nem érthetett meg. Péntek reggel a „Prager Presse" egy Budapestről keltezett közleményt hozott, amelyben már erősebben voltak hangsú­lyozva a tárgyalási nehézségek, de most már csak a két érthetően elmondott kifogás volt fölhozva a magyar kormány ellen, ellenben a harmadik, az érthetetlen ok egészen el volt hallgatva. Mi volt ez az ok, miért nem beszéltek er­ről már az első közleményben sem világosan és miért hallgatták el egészen a második közleményben? Hát bizony ez valóban nagyon súlyos kifogás, ámde nem a magyar kormányt illeti, hanem a trianoni békeszerződést. Ezért olyan nehéz róla beszélni. A trianoni békeszerződés ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha Magyar- ország bármely antantállamnak valamilyen külkereskedelmi előnyt biztosit, akkor ez az előny eo ipso megilleti az antant többi álla­mait is. Azt mondaná erre az olvasó, hogy hi­szen ez nem sérelem Magyarországra nézve, mert hiszen ez nem egyéb, mint az ismert legtöbb kedvezmények záradéka (Meistbe- günstigungs-Klausel). Csakhogy nagy különb­ség van a kettő közt. A legtöbb kedvezmény záradéka értelmében, ha egy országnak szer­ződésileg valamilyen uj kedvezményt nyúj­tok, akkor ez eo ipso meg van adva minden más olyan országnak is, amelyikkel szemben szintén van ilyen legtöbb kedvezményes zá­radékkal ellátott kereskedelmi szerződésem. A trianoni békeszerződés értelmében azon­ban az egyik államnak adott kedvezniény megilleti a többi antantállamot, akár van ve­lük kereskedelmi szerződésem, akár nincs és igy akár kapom ezektől az ellen-kedvez­ményt, akár nem kapom. Ez az a nehézség a gazdasági tárgyalá­soknál, amelyet csak elbújtatva említenek itt föl Prágában, mert erről már valóban nem tehet a magyar kormány, hanem tehet róla a trianoni szerződés. Hiszen tulajdonképpen olyan rendelke­zése ez Trianonnak, amelyet a gyakorlatban nem is lehet keresztülvinni, mert minden ke­reskedelmi szerződés nem egyéb, mint az or­szágok autonóm vámtarifája alapján adott különféle kedvezmények sorozata, ellenked­vezmények ellenében. Most már minő hefyzetben volna Ma­gyarország e rendelkezés túlzó keresztülvi­tele esetén? Olyan helyzetben, hogy keres­kedelmi szerződéseket csak akként köthetne, ha az összes antantállamokkal ugyanabban a 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, március 17-én: Züríchben(^akf!?)l5.9375 svájci frankot Budapesten 9500.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 52000.— német márkát Három lséMeis belül bftrévabftsra iceriil a sor. Róma és Brüsszel eszmecseréje, Németország nem fii föl. Mit ir a Matin? Berlin, március 16. (Berlint* szerkesztőségünk teiefoujelentése.) A Vossische Zeitung párisi je­lentése szerint olasz részj-ől 'kezdeményezett eszmecsere folyik Róma és Brüsszel között a jóvá­tétel kérdés fölött Az olasr delegációhoz közelálló helyen remélik, hogy minden nehézség dacé* ra három héten belül tárgyalásokra kerül Németországgal a sor. Ma megbeszélések folytak a birodalmi kormány és az Ipar képviselői között a jóvátétel! kén désröl. A megbeszélések azonban nem az uj jóvátétel! terv megalkotására Irányulnak, amint ezt Franciaország és Belgium szeretné s amint Anglia is kívánatosnak tartaná. Németország nem enged ennek a nyomásnak, mert kormánykörökben meg vannak győződve arról, hogy az egész csak egy manőver, amelynek célja, hogy a német ellenállást gyengítse. amely ezeket a javaslatokat meg foja vizs­gálni. De kételkedik abban, hogy Bonar Law ebben az irányban lépéseket fog tenni, vagy bármily módon Németország szószólójaként fog föllépni. Ez a konferencia különbözni fog az előbbiektől abban, hogy amíg ezelőtt Franciaország és Belgium mindig engedélyt kértek arra, hogy zálogokat vehessenek a kezükbe, most zálogokkal a kezükben tár­gyalnak. A lap megelégedéssel állapítja meg, hogy a Ruhrvidéken a produktív organizáció előrehaladt s hogy Poincaré ily állapotok kö­zött a legjobb kilátásokkal vehet részt a szö­vetségközi tárgyalásokon. Ezentúl nem játsza a kérelmező szerepét. Paris, március 17. (Saját tudósítónktól.) A Matin mai számában a közvetítés és inter­venciós híresztelésekkel kapcsolatban min­den bizonnyal inspirált megjegyzéseket tesz. Azt Írja a lap, hogy a londoni német követ tudta előre, hogy az angol kormány el fogja utasítani az intervenció gondolatát és mégis lépéseket tett, mert úgy gondolta, hogy az angol politika kívánságának megfelel az, ha tanácsért fordul az angol kormányhoz és ki­kéri annak véleményét. A francia kormány nem vitatja azt, hogy ha Németország javas­latokkal fordul a jóvátételt bizottsághoz, vagy a szövetséges hatalmakhoz, akkor Angol- és Olaszország is részt vehetnek a konferencián, Anglia kitart a semlegesség mellett London, március 16. (Reuter.) Mivel a közvetitási akcióról újabb hírek keltek szárnyra, ismételten meg kell állapítani, hogy Anglia a Ruhrkérdéssel szemben kitart íleifoávfltflani Ifénnszennunltával bttnteilh oh szaboiázsl semleges politikája mellett és azt az álláspon­tot foglalja el, hogy a helyzet megoldását csak Németország, Fraicaország és Belgium együttesen hozhatja létre. Jlp II. évfolyam 63. (216.) szám. I-ShL Prága, vasárnap, 1923 március 18. I m III III — - me Jgr — ■ ■ . .. - Előfizetési Arak bel- és külföldön. I Jfir Jaj? .Jav JSy ® ^ - Kiadóhivatal: Prága. I.. Liliova ■ J IBS V nlice 13. bu, Telefon 0797. «ám I vsair — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — ■ A SzlovenszkOl és RnszlnszkOl szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja I Szlovenszkói szerkesztő: ú Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I

Next

/
Thumbnails
Contents