Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-17 / 62. (215.) szám

Szombat, március 17. SMMMgBMWHiiiia.v'tciBiTifi1 iiwniiTunni unni i u ■a—rnwniy\iajjigcrnranrtiMUPM«MiM»EWoaMMt.JMLiiwiiBBtMrofHi»WMiiaimvi(mwMitmagi^^;.^oiBK^-.77tag«Baiitoj’iwr.i>maM^^rg«aawipit» •tij#a*isjSi3K, get, amely nem is került kiparcellázásra; az elbocsátott magyarok helyére nyomban uj cselédség ült be: csupa szláv elem. így történt ez — hogy csak egyetlen példát is említsek — a Frigyes főherceg bellyej, főherceglaki, baranyavári, brajda- röldi és Mocskai nagybirtokain is. Ezeket a birtokokat az S. H. S.-állam vette tulajdo­nába s a múlt év őszén minden fölmondás és kártérítés nélkül százával bocsátották el a pusztákról a magyar béreseket és egyéb gazdasági cselédeket, a lakásaikból is kitet­ték őket, hogy azon nyomban a helyükbe te­lepíthessék az uj — szláv — alkalmazottakat. így történt ez másutt is, tucatszám ne­vezhetném rneg a birtokokat, ahol a derék és évtizedek óta, ősről-ösre az uradalmat szolgáló magyar cselédek máról-holnapra a szabad ég alá kerültek. Hogy ezek a jó em­berek — magyarságuk szánandó és ártatlan mártírjai-— miket és mennyit szenvedtek át az elmúlt kemény télen, a legteljesebb bi­zonytalanságban, annak csak a jóságos Isten a megmondhatója. Annyi tény, hogy ezek a kinullázott, az élihal álnak indokolatlanul és igazságtalanul kitett emberek nem nagyon tudnak lelkesedni uj hazájukért. Ha a dolog érzelmi oldaláról elfordítva vizsgálódó szemeinket, a kérdés anyagi ol­dalát tekintjük, élénken szembeötlik az a kár, amit a nemdolgozó, vagy hozzáértés nélkül dolgozó uj telepesek okozmk a ter­més rendes évi hozamában. A dobrovoljác, aki csak ideiglenesen műveli a földet, nem trágyázza, nem végez szükséges befekteté­seket, nem műveli azt belterjesen, amiként a a föld eddig művelve volt és ezért holdan­ként legalább két métermázsával kevesebb termést kap, mint amennyit a föld eddig ho­zott és amennyit hozhatna. 350.000 holdnál — mert ennyi földet kaptak és kapnak még a dobrovoljácok, akik 40.000-en vannak — ez kitesz 700.000 rom. gabonát, vagy pénz­ben számítva (á 250 dinár) 175,000.000 di­nárt. A 350.000 hold föld után ezenkívül ar, államnak haszonbért kell fizetnie a tulajdo­nosoknak. A haszonbért holdanként csak 30 dinárjával számítva, fizet az állam évente 10,500.000 dinárt. A dobrovoljácok ma nem fizetnek földadót, mert a föld nem tulajdo­nuk, de nem fizetheti a tulajdonos sem, mert más élvezi a föld hasznát. Számítva a mini­mális évi adót, a veszteség itt 8,750.000 di­nár. Az agrárhivatalokra évi 60.000 dinárt költ a kormány, amely méig ellátásukban is támogatja a dobrovoljácokat: kb. 10.000 di­nárral évenként. Mident egybevetve és ösz- szeszámolva, a dobrovoljácok az államnak mintegy 380 millió dinárjába kerülnek évente... Hála fejében a szláv testvérek, a „jó katonák" tönkreteszik a pompás nagybirto­kokat, a messze földön híres-neves minta- gazdaságokiat, a kinccsel fizető televény te­rületeket. Rablógazdálkodást folytatnak, passzív rezisztenciát müveinek és lustasá­gukkal szabotálják és károsítják azt az álla­mot, amelyet fölszabadítottak. fi. Kg»8S^i3SaBBSÍ^a9BBBKBaBB»m«»raBHIiaBB8!BHE$K!IB6BStRBE9aiSge!!i3e8a9S!9!a2'££i!S& A cscö-sztoiöi csili! íerfcsikotóse KClCISIlSSÍBSíltél. A kolcsmezői csoda előkelő látogatója, Fényes ígéretek a fanatikus népnek. A jugoszláviai agrárreform visszásságai A földreform, a magyarság és a dobrovoljác­kérdés. Zágráb, március közepe. Az S. H. S. királyság egyik legnehezebb és legnyugtalanítóbb, mert lég igazságtala­nabb ul elintézett ügye: a földreform. Ezt a komoly és messzire kiható, fontos kérdést sok részrehajló disztingválással és még több rosszakarattal hajtották végre az arra illeté­kesek, ami talán nem is véletlenül és tudat­talanul, de iiiteHigeiiciahiáuy, hozzánemértés és — főleg — pártpoHtikui tendencia miatt történt meg így. A jugoszláv földreform végrehajtása al­kalmával vezető elv gyanánt azt a modern gondolatot használták hivatalos szólamként, hogy a föld — amennyire gyakorlatilag ki­vihető — csak azé legyen, aki megműveli- Ez az aiapelv képezte kiindulását minden ál­lami és társadalmi intézkedésinek a föld­reform végrehajtásánál, amely körül törvény mondja ki, hogy magánembernek 500 katasz- trális holdnál nagyobb terjedelmű földbirtoka nem lehet. A szigorú törvény rendelkezései alól csak az állami, dínasztiális, egy-két főúri és egyéb — az állam védelmére érdemes — egyének vagy társulások nagybirtokait ve­szik ki­Hogy ennek a modern, ideális etgoivdolá- su elvnek gyakorlati érvényesítése mekkora kiábrándulást hozott az uj államban, mekkora csalódást okozott és milyen megdöbbentő ka­tasztrófába sodorta az egész belterjes föld­művelést, arról szomorú és megrázó statisz­tikai adatokat szedtek össze azok, akik a földművelés körüli újításokkal magasabb szempontok miatt is törődnek. De .abból a szempontból is érdemes megvizsgálni a pro­blémát, mennyiben válnak be azok a telepí­tések, amelyeket ősfogla'lfcuzásukiiáá fogva nem-földmüves elemekkel visznek keresztül, háborús érdemek és különféle hadi teljesít­mények jutalmazásaképpen. Mert a jugoszláviai agrárreform végre­hajtásánál szigorúan és csaknem' kizárólago­san ezek a szempontok érvényesültek. Vagy­is a földhöz nem értő, a főidet nem szerető, röMrrfrveléssel sohasem foglalkozó, olyan elemeket telepitettek le a kincses, dúsan ter­mő, gazdag humuszu bácskai és bánsági föl­dekre, akik soha, egész életük folyamán rendszeres és kemény földül romunkat nem, csak máról-holnapra való kényelmes mun­kálkodást, helyesebben henyélést végeztek. Ezeket az elemieket — akik lehettek egyé­nenként hős katonák, de földművelésre alkal­mas emberek soha — telepítették le a fölosz­tott bácskai, bánsági és szlavóniai grófi bir­tokokon, annak jutalmazásaképpen', hogy ka­tonák, hogy hősök voltak. S az erre illetéke­sek ezzel követték el a legsúlyosabb téve­dést és a legkárosabb baklövést, amelyet va­lamely modern államférfi, vagy közgazdász elkövethet A sokezer holdas mintagazdaságok min­den átmenet nélkül kerültek a dobrovoljácok fcezei közé, ezeknek minden előzetes képzése nélkül. Tudni kell mindenek el ott, mit jelent ez a szó: dobrovoljác? Szószerinti fordításban ió katonát, jó önkéntest jelent — s a dobro­voljác nem is egyéb, nem Is tud soha más enni, mint — jó katona. Valójában és a tör- v’énybeiktatott jog szerint a?x)kat a — dél­szláv származású — volt katonákat értik ez alatt az elnevezés alatt, akik a világháiboru előtt magyar állampolgárok voltak, a mon­archia zászlaja alatt harcoltak és fogságba esvén, önként beállottak az orosz- vagy franciaországi szerb hadseregbe és ettől .cezdve az összeomlásig harcoltak a mon­archia ellen. A dobrovoljácok túlnyomó százaléka Hercegovinái és dalmát hegylakó paraszt, Egy másik tömegük Ilkái partlakó, karszt­vidék i félvad és műveletlen ősember- Életük folyamán talán soha síkságot, horizontig el- lyuló kaiásztengert, selyemíüvel hivalkodó végtelen mezőt nem láttak- Hazájuk a rideg, delien és terméketlen Karsztvidék volt, a sziklás tenget mellék, amelyen füt, fát, bokrot dm életlenül borotvál le a tengerm élték örö­kös átka és réme: a bóra. Ezeknek az embe­reknek, ennek a földművelési szempontból si­lány emberanyagnak, amelynek a bácskai és Dánsági földek megműveléséről soha fogalma nem volt, a földek kultiválásához sem értel­me, sem ereje, sem tapasztalata nem volt, adták a legdusabbau termő földeket; ezekkel akarták az uj államot uj 'munkáskezekkel gaz- Jagitani. Történt pedig mindez - pártpolitikából, maifabéta rövidlátásból, alantas fajgyűlölet­ből. így akarták ellensúlyozni a túlnyomó fámban levő magyarságot, de minden visszafelé sült cl. Most már a hivatalos körök is kénytelenek bevallani, hogy ez a kísérlet sikertelen maradt. Hogy miben és .mennyi­ben, az alábbiakban részletesen fogom el­mondani. A telepítések végrehajtására és ellenőr­zésére agrárbizottságokat alakítottak. A szerb agrárminisztériumhoz ezektől a bizott­ságoktól beérkeztek a jelentések, .amelyek igen silány eredményről számolnak be. Se szeri, se száma a durva visszaéléseknek, szabót ál ásóknak, gigászi csalódásoknak. A „jó katonák" rutul hálálták meg a róluk gon­doskodó állam jóságát. Legjellemzőbb az orcszlámosi példa. Itt hétszáz telepest helyeztek el, de ezek közül csak negyvenen maradtak meg a nekik ki­osztott földön, a többi pedig eladta a neki juttatott földet és otthagyta a községet­Más helyütt a dobrovoljácok a minta- tenyésztésre ingyen kapott drága merinói ju­hokat részben megették, részben eladogatták, részben pedig — mészárosoknak adták oda levágásra. Ismét máshol az ingyen kapott földjeiket nyomban kiadták bérletbe a szom­szédjaiknak — akik történetesen kevésföldü magyar parasztok és szívesen adnak egy- egy lánc földért 7—8000 dinár évi haszonbért is —, ők maguk pedig a befolyt 30—40.000 di­nárból kényelmesen éldegélnek a saját birto­kukon. munka nélkül nó fázva és guzlicát pen­getve és lenézően mosolyogva a bérlőjük ke­mény, izzadságos munkáján.., Hogy a dobro-voljácoikkai való kísérlete­zés mennyire kudarcot vallott s hogy a más­kor virágzó nagybirtokokat mennyire tönkre­tették a dobrovoljác-teiepesek, azt élénken bizonyíthatja egyetlenegy.', találomra kikapott példa. A futaki (Újvidék melletti) Chotek-féle nagybirtokot, amely 26.000 katasztrális hold terjedelmű és a legelső rendű bb bácskai szán­tóföldeket foglalja magában, a telepítési tör­vény értelmében fölosztották a dobrovoljá­cok között. A volt önkéntesek jókora darab földparcellákat kaptak, amelyeken csakúgy mosolygott a csinos és lakályos uj ház, a ház- körűi pedig életre és munkára sarkalóan zöl­déit a friss, egészséges vetés. (Mert készen bevetett földeket kaptak próbaképpen a dob­rovoljácok.) A dalmata , tengennélléki ős- lakók gyönyörködve szemlélték a fejedelmi ajándékok elpipázgattak, dalolgattak és kár- tyázgattak a finom gyöpön, hallgatták a fü növését, nagyokat aludtak a puha pázsiton, de az aratással már megkéstek kicsit, az eve­zőhöz szokott ököl idegenkedve forgatta a kasza nyelét s a drága éltető mag legnagyobb része elkallódott: kipergett a kalászokból ré­szint az érettség, részint pedig az ügyetlen aratási mód miatt • •. Ősszel aztán, amikor az uj termés elő­készítésére a szántások és vetések munkála­tai következtek el, a dobrovoljácok közömbö­sen és egykedvűen nézték a szomszédos bir­tokosok — a magyarok — munkáját, de mun­kához nern láttak. A példa nem hatott: az in­gyen kapott gyönyörű termőföldek meginun- kálatlauok, terméketlenek maradtak. Azaz­hogy dehogy is: állig érő gaz, duóvá és-csalit lepte be a buzatarlókat... A Politika citnü újság, amely a leg­számottevőbb belgrádi napilapok sorába tar­tozik és legközelebb áll az udvarhoz, a többi közt azt írja erről az ügyről: Rettenetes az a helyzet, amelyben a vajdasági mezők vannak, amelyeknek kul­túráját vad módon semmisítettn meg kü­lönféle agrár agy velők Szerencs-' u telepí­tési politikája. Európa valamik kimerít­hetetlen magtára ma puszta, passz.v tarto­mány, amelyben az emberek többet szen­vednek az éhségtől, mint a sziklás Dalmá­ciában. A birtokok fundus instrnetusát, a nagymennyiségű állatállományt, a modern mezőgazdasági gépeket szinte hetek alatt ragadták el és semmisítették meg. A csa­tornákat és az ár mentesítő társulatok szi­vattyúit tönkretették, egy-két év kell még és a Vajdaság megint olyan pocsolya lesz, mint amilyen száz esztendő előtt volt. Történik pedig mindez a szent és csal­hatatlan pártpolitika érdekében, a legigaz­ságtalanabb és legönzőbb részrehajlás müve­képpen. És történik mindez ugyanakkor, amikor néhány ezer és ezer jóravaíó, földművelő magyar ember az éhhalálla! küzd nagyszámú családjával együtt, éppen azért, mert az agrárreform nekik nem, csak a dobrovoljá- coknak* juttatott pazar bőkezűséggel földet. Sőt ö alóluk egyszerűen kihúzták a talajt, az anyaföldet, amelyet a magyar földművelő ösztönös, rajongó szeretettel szeret és kis­gyermekként dajkál és babusgat. Szivsor- vasztó igazságtalanságok, mellőzések és részrehajlások történtek ezen a ponton. A kiparcellázott nagybirtokokról egyszerűen és kurtán elbocsátották és szélnek eresztették •a gazdasági cselédek százait, leginkább ter­mészetesen a magyarokat Sőt olyan birto­kokról is elbocsátották a magyar cselédsé­‘ Kassa, március 16. (Saját tudósítónktól.) Kolcsmező cso­dáiról beszámolt annak idején a P. M. H. kassai tudósítója. A nagjr port felverő láto­másokról azóta bebizonyosodott, hogy azok nem egyebek a tömegszuggeszció megnyil­vánulásainál. A hiszékeny falusi nép ezreinek zarándok sorai azonban a mai napig sem fogyatkoztak meg. Ez a különös körülmény késztette kassai munkatársunkat, hogy Kolcsmezöre ismét kiutazzon. Kolcsmezőn ma is ugyanaz a kép fogadja az embert, ami hónapokkal ezelőtt A kis parasztház tömve zarándokokkal. Fanatikus arcú parasztok virrasztanak éjjel- nappal Schaífe Hanna házában. A gyertyák kísértetiesen lobogó lángjából csodákat olvas ! a nép... Messzi, a russzin hegyekből érkez­nek bucsus csapatok. Mesélik, hogy a múlt héten egy verchovinaj faluból harminc asszony mezítláb zarándokolt el a zempléni „Lour- des“-be s ugyauigy tették meg hazafelé, havas esőben a csaknem kétrsapos utat. A hatóságok tiem zavarják meg fanati­kus hitükben a vakbuzgó embereket. A ház körül természetesen kitűnő aratásuk van egy-egy mozgalmas napon az árusoknak. A falu korcsmárosa nem hiába vallja a néppel együtt a csodákat. Néhánj? hónap óta va­gyont szerzett. A tömeges vándorlás Kolcsmezöre von­zotta a környék római és görögkatolikus papját is, akik saját maguk igyekeznek meg­győződést szerezni a „csodáról" már csak azért is, hogy híveik gondolatvilágát a he­lyes irányban tartsák, illetve, ha szükséges, a helyes mederbe tereljék. A P. M. H. munkatársának alkalma volt több igen tekintélyes papi egyénnel beszél­getést folytatni. A beszélgetés folyamán igen érdekes dolgok kerültek napvilágra. A legutóbbi napokban „előkelő" vendégé volt Kolcsmezőnek. A magas lelki feszült­ségben élő nép között egy elegánsan öltözött ur jelent meg, aki napokig ott tartózkodott s arra biztatta a népet, hogy ne higyjenek a magyar újságok híradásainak, tartsanak ki látomásaik mellett. A kolcsmezői csodában föltétlenül hinni kell. Gondoskodott arról, hogy Schaffe Hanna hajlékának környékét pontosan fölmérjék. A tervek már készen vannak egy nagyszabású csodatevőbe!:/ fölépítéséhez. A költségekre Prágából több milliót ki­eszközölt, hogy Kolcsmezőn kegyhely, pap­ink stb. épülhessen. Már prágai papokról is gondoskodás történt. Mindezek „természetes" előfeltétele azonban, hogy a zempléni és vidéki népnek mostani püs­pökeitől és papjaitól cl kell fordulnia, mert hiszen azok még az ő jelenéseikben sem hisznek. A cseh-szlovák egyház bizonyos körei azonban nem igy gondolkoznak ... Eddig az előkelő idegen szereplése. Hogy mi rejlik ia dolog háta mögött, azt nem nehéz kitalálni. A természetfölöttieket tagadó s a legnyersebb materializmus alapjára he­lyezkedő cseh-szlovák egyház — úgy lát­szik — sietve iparkodik kiaknázni a kolcs­mezői hangulatot, hogy expozituráit Szlo- venszkó keleti részén is elhelyezze. A pénzügyminiszter ellenzi a beruházási program teljes végrehajtását A miniszterta­nács tegnap és ma ülést tartott. A tegnapi ülést kizárólag a beruházási program végre­hajtásának szentelték. A program megválói sitásámk akadálya az elegendő pénzfedezet hiánya. Az egyes tárcák a teljes programot szeretnék megvalósítani, de a pénzügymi­niszter azt kívánja, hogy elégedjenek meg a legszükségesebb javításokkal és építkezések­kel. Az előirányzást program teljes egészé­ben három milliárd korona fedezést igé­nyelne, de ez hiányzik. Úgy látszik, hogy a programnak csak egy harmada fog megva­lósulni. Elutasították a buziíaiak és percnyiek kártérítési igényét. Körmendy-Ékes Lajos dr. keresztónyszociális nemzetgyűlési kép­viselő Buzita és Perény község lakosainak az 1919 junius elején lefolyt harcoknál a cseh-szlovák hadsereg által okozott károk megtérítése tárgyában a nemzetvédelmi mi­niszterhez intézett kérdéseire a miniszter így válaszolt: A kincstárt a katonaság által okozott ká­rok irányában terhelő felelősséget a szloven- szkói bíróságok az általános iogelvek szerint akként ítélik meg, hogy a kincstárt hasonló ke­zesség terheli, mint más jogi vagy természetes személyt, amely saját funkcióinak elvégzésére közegeket alkalmaz. A kincstárt tehát az egyes katonáknak saját szakállukra elkövetett csele­kedeteiért, valamint a vis major eseteiben, pél­dául hadmüevletek, kivételes intézkedések Stb.. esetén felelősség nem terhel Ezen a jogi néze­ten voltak a volt magyar bíróságok is. A jel­zett indokból Perény és Buzita községek la­kosságának kártérítést nyújtani nem lehet. A Híinka-párt uj orientálódása? A Lt- dové Noviny jelenti: Beavatott politikai kö­rökben arról beszélnek, hogy a szlovák nép­párt uj orientációra készül pozitív állami ér­telemben. Pozsonyban és Prágában — a lap szerint — ugyanis a múlt héten nagyjelentő­ségű tárgyalások kezdődtek, amelyekben részt vett Micsura volt miniszter és Srámek miniszter is. A legutóbbi tanácskozásokon — a L. N. értesülése szerint — megjelent Hlinka páter is, aki az előbbi tanácskozásokon más párttagokkal képviseltette magát. Srámek húsvéti római útja állítólag szántén befolyás­sá! lesz a szlovák nénnártlvm készülő for­dnlof-'i 1 ÍUkw tUt swum: «UMii nu Autatiivift T

Next

/
Thumbnails
Contents