Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-16 / 37. (190.) szám

JZ£SL Ml-EÉLl6BMaaHMiaBnBaRsnBUimuisr'Kiwmr.'fi *r- —— —. —-1**

Ás ungvári bomisarolbbsisái.

A ruszinszkói magyarság fölfogása,

Ungvár, február 15.

(Saját tudósítónk jelentése.) Az ungvári bombarobbanásrói, amelyről még ma is sokat beszélnek Ruszinszkóban, a ruszinszkói magyarság egyik vezető politikusa az alábbi nyilatkozatot adta nekünk:

— Ruszinszkó közvéleménye még mindig a sorozatos bombamerényietek hatása alatt áll. A merényletek — hála Istennek — nem sikerültek és a tettesek a fogságban várják a büntetést. A magyar nyilvánosság a leghatározottabban elítéli a tetteseket és pedig mindazokat, akik a belföldön tartózkodnak mindazokat, akik a külföldön vannak. A közérdek azonban arra kényszerít, hogy az elkövetkezett eseményeket a jövő érdekében vizsgálat tárgyává tegyük.

— Ruszinszkó éppen úgy, mint egész Középeurópa súlyos lázban gyötrődik. A sorozatos templomrablások, a hetenként

megismétlődő rablások, a gyakori gyilkosságok és a papokkal szemben elkövetett erőszakosságok megannyi tünetei a betegségnek. Ahogy az orvos nem a szimptó- mákat, hanem a betegség okait gyógyítja, úgy a kormánynak is nem a tüneteket, de a beteg közállapotok okait kell gyógykezelnie. Bennünket, a ruszinszkói magyarság vezetőit, ellenzéki pártállásunk sohasem akadályozta meg abban, hogy a ouszoíidá- ció érdekében működjünk. A konszolidáció előmozdítása végeit ezerszer rámutattunk a konszolidációt megakadályozó betegség okaira és sürgettük azok kioperálását.

— A hivatalos jelentés szerint a múlt- heti merénylet értelmi szerzője egy jelenleg Miskolcon tartózkodó őrnagy, elkövetői pedig két elbocsátott vasutas és egy munkanélküli munkás volt. A szóbanforgó őrnagy emigrált őslakos. A békeszerződés után idehaza elvesztette a kenyerét, mikor pedig Mgyarországba ment, mint létszám o n fel üli tisztet elbocsátották a hadseregé ételekéből. A két vasutas, miután állásából elbocsátották, a legnagyobb nyomorba került. A munkanélküli munkások pedig általában ellenségei a közrendnek. Az eddigi nyomozás arra mutat, hogy mind a négyet a nyomor vitte rá arra, hogy eléggé el nem Ítélhető tettüket elkövették.

— Mint minden bünietiidő cselekménynek, úgy ennek is vannak pszichológiai okai. Ezeknek az okoknak kiküszöbölése minden esetre perventiv hatást gyakorolna. Az emigrált ember lelki egyensúlyát egykönnyen elveszti. Minduntalan elhagyott otthonára gondol, minden rossz hirt elhisz, amit hazulról hall és ha hozzá még a kenyerét is elveszti, könnyen hajlik a bűn csábítására. Azok közül, akik idehaza vesztették el a kenyerüket, a legtöbben derekasan megküzdenek a kísértéssel. Vannak iazonban, akiknek testi és lei-ki ereje összetör a küzködésben és olyanra vetemednek, amire más körülmények között sohasem gondoltak volna. A munkáját vesztett munkás még könnyebben megy át a metamorfózison.

— A kormány kötelessége, hogy a társadalom érdekében a bűnözésre diszponáló eme tényezőket kivágja a társadalom testéből. A kormányra azért hármas kötelesség vár: 1. Lehetővé kell tennie, — ha kell amnesztia utján is — az em'grált őslakosak visszatérsét, 2. végrevalahára rendeznie kell az elbocsátottak ügyét, folyósítani kell a nyugdíjasok ileíményeit és

gyorssegélyt kell nyújtania a nélkülöző elbocsátott tisztviselőknek és 3. hozzá kell fognia a munkanélküliség megszüntetéséhez én ennek érdekében meg kell kezdenie a közmunkákat. Ha ezt megteszi, inkább lesz remény arra, hogy Ruszinszkó is fölépüljön súlyos betegségéből.----------------------------------------------,-----------l®BJi«?3BgiaíS53S5$ffiSEnSS!SS8253iBiB8ííSiöiffiK»KiSSBHiffi

€* H&z£4iMrsas4Ég wé«f«Iniér©.

A legfelsőbb bíróság változtatásokat és javításokat ajásaL Kiofács szerint a szlovenszkői és ruszinszkói viszonyok miatt szükséges a törvény.

Prága, február 13.

A köztársaság védelméről szóló javaslat, amint már jelentettük, a büntetendő cselekmények egész sorát a fÖ’áilitandó állami törvényszék hatáskörébe utalja. A javaslat szerint e törvényszék szervezetét külön törvény fogja szabályozni. Ennek az utóbbi törvénynek a tervezetén most dolgoznak a cseh koalíció köreiben és annyira haladtak az élőmunka latokkal, hogy a képviselőház holnapi ülésén azt elő is fogják terjeszteni. A cseh nemzeti koalíció öttagú jogi bizottsága és -az iga zságügyminisztérimm tegnap véglegesen megszövegezte a javaslatot Négy állami törvényszéket fognak szervezni és pedig Prágában, Briinaibeti, Pozsonyban és Kassán. A biróság tagjait — az elnököt és hat ülnököt — a köztársaság elnöke fogja kinevezni A hat ülnök közül három hivatásos bíró lesz, miig a másik három a jogtudó egyének sorából kerül ki. Az állami törvényszék ítéletei ellen jogorvoslatnak lesz helye a brünni legfelső törvényszékhez.

A legfelső biróság véleménye.

A b tűnni legfelső törvényszék teljes ülése tegnap foglalkozott a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslattal-, amelyet a kormány vétóményadás céHából küldött el a legfelső bíróságnak. A legfelső törvényszék számos módosító és javító indítványt terjesztett fér az ig azságügym intsz tér in mho z.

Kloíács és Stribrny beszéde.

A cseh nemzeti szocialista párt tegnapi ü-íés-e főként a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslattal foglalkozott A gyűlés két fő szónoka: Klofács szenátor és Stribrny vas-útügyi miniszter részletesen kitárt a javaslatra és azt természetesen a legnagyobb dicséretekkel halmozta el.

Klofács szenátor szerint a javaslatra föltétlenül szükség volt. Aki a szlovensz-kói és ruszinszkói viszonyokat ismeri — mondotta —, tisztában van azzal, hogy milyen nagy szükség van a törvényre. A szónok szerint a törvényt még szigorúbb formában kellett volna megalkotni. Az európai és a középeurópai viszonyok — folytatta — nagyon súlyosak és minden lehetőséggel számolni keli1. Ezért erős hadseregre is van szükség. Nem szabad addig leszerelni, amíg a béke nem lesz sziklaszilárd, A valódi 'haza- szeretet nemcsak abban nyilvánul még, hogy a köztársaságot fömtartami igyekszünk, hanem ama szeretethet! te, amellyel azok iránt a férfiak iránt viseltetünk, akik az állam függetlenségéért harcoltak és most az állam élén állanak. A köztársaságnak a külföldön való megbecsülése a legszorosabban összefügg a Masaryk elnök és Benes

iránt táplált bizalommal. Ezeket a férfiakat támogatni kell. Azok pedig, akik Masarykot és Benes-t sértegetik és szidalmazzák és akik a külföld bizalmát akarják aláásni, szegy éljék magukat és ne merészkedjenek napfényre jönni

Stribrny vasuiügyi miniszter hangoztatta, hogy a párt a törvény előkészítésében mindvégig reszt vett. A párt képviselőjének érdeme, hogy a törvény ne-.ni lett kivételes és üldözési törvény. A párt teljes felelősséget vállalhat érte. Olyan törvényt alkottunk — mondotta —, amely nem irányul egy nemzet, vagy egy osztály ellen, hanem csak a köztársaság nyílt ellenségei .ellen. Ezek rnárls jelentkeznek, máris kiabálnak. Ha meggondoljuk, hogy német polgártársaink iirredentista gondolkodásukat nem adják föl, be kell látnunk, hogy nemcsak jogunk, de kötelességünk is volt törvényt hozni, amely

rendkívüli időkben elegendő védelmet nyújt nemcsak a köztársaságnak, hanem képviselőinek is.

Kommunista gyűlések a javaslat ellen.

A kommunista párt február 18-rói február 25-ig a köztársaság fontosabb városaiban tiltakozó gyűléseket tart a reudtör- vény ellen. A legtöbb gyűlés Csehország északi részeiben fog lefolyni.

Tréfál a Slovensky Benőik.

A pozsonyi Slovensky Denuíik azt .javasolja, hogy a köztársaság védelméről szóló törvénybe a következő szakaszt vegyék föl: „Aki szóval vagy nyomtatvány utján, képpel vagy urás módon olyat mond vagy cselekszik, ami a köztársaság jó hírnevének árt és alkalmas arra, hogy mcggyalázzn vagy megszégyemtsc, 3 hónaptól^ évig terjedhető fogházzal és 1000—10 000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint politikai jogainak és választójogának elvesztésével büntetendő. A cselekmény képtelenné teszi elkövetőjét minden hivatal betöltésére.

A cseh újságírók és a javaslat

A cseh koalíció jogügyi bizottsága tegnap a cseh ujságirószervezetek megbizottai- val tárgyalt a köztársaság, védelméről szóló törvényjavaslat ama szakaszairól* amelyek a sajtóra vonatkoznak és amelyek ellen újságírói körökből tiltakozások érkeztek be. A tanácskozások, amint a Tribuna jelenti nem voltak teljesen eredménytelenek és az összegyűjtött anyagot föl fogják használni az alkotmányjogi bizottság tárgyalásainál.

!SSSS!ía®®B(K 3SBIS!®S5ö!SiSSSW!!aa:S5Sffiffia!S8!S®IBiafflSIBaBaaiB86a®fflEISB8SiS®a3«!B3!38f2B8(»«ffiaffi(Br

isiififlÉf § rüloiiCbi fíüfrti.

©els€iil$irí2i£8a megszállása. — cscleüeáneis a „mfflveSí4* srancláft? Á Pír ágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának riportja.

Gelsenktrchen, február 13.

A francia csapatok ma délelőtt tíz órakor Essen irányából bevonultak Gelsenkirchenbe. A megszállás újabb szankció és azért alkalmazták, mert egy itteni rendőr megtámadott két francia csendőrt. Az incidens — szavahihető tanuk hiteles vallomása alapján — így történt:

A megszállás eszményei.

11-én éjfél tájban a szolgálatban lévő Hutmacher rendőrőrmester egy automobilt vett észre, amely a szigorú előírás dacára, lámpa nélkül ment. Hutmacher — előírás szerint — megállította a gépkocsit és fölszólította a soffőrt, hogy azonnal gyújtsa meg a lámpát. Ebben a pillanatban kinyílott a kocsi ajtaja és a bentülők: két részeg francia csendőr, két francia nővel, kiszálltak és „salle boche. cochon“ szitkozódás- sal lovaglóostorokkal ütni kezdték a kötelességét teljesítő rendőrt. Ez segítségért sípolt. Pillanat alatt másik két német rendőr érkezett oda. A franciák ekkor pisztolyt rántottak elő és Hutmacherre lőttek. Az együk golyó a vállába, a másik a fejébe fúródott a rendőrőrmesteniek, aki nyomban meghalt. A rendőrök egyike ezután szintén pisztolyt rántott és a franciák egeikét megsebesítette. A francia csendőrt kórházba szállították. A gépkocsi vezetője, a keletkezett zavart fölhasználta és autóját hátrahagyva, elmenekült. Ez a tényállás és ennek lett a következménye: újabb szankció Németország ellen.

Gelseiikirchen igen jelentős városa a Rührvidéknek. Lakosainak száma meghaladja a kétszázötvenezret. Nagy kohóipara és kő- szénbányái igen fontos helyet biztosítanak neki a westíáliai városok között. Már tegnap este rebesgették Essenben, hogy mára megszállják a franciák a várost és ezért, hogy a franciákat megelőzzem, már reggel nyolc órakor ideérkeztem. A város maga külsőleg nagyon keveset mutat. Tipikusan ipari és bányaváros. Utcái szükek és görbék. A házak — néhány modern épületet kivéve — dísztelenek és piszkosak.

Hogy történt a megszállás?

Délelőtt tiz órakor érkezett az első tank a mitsem sejtő városba. Most látszik teljes valóságában, hogyan néz ki a békés francia megszállás. Az első tankot száguldva követi három másik. Azután két páncélautó robog. Rövid idő múlva két század lovasság, majd tizenkét teherautóba gyömöszölt gyalogság vágtat a városba. Egy üteg tüzérség nehézkes dübörgéssel gördül az utcákon. Utána gépfegyverosztagok jennek és a „békés meg- szállást44 újabb három tank fejezi be.

A város főteréről egymásután indulnak el a francia osztagok az egyes középületek megszállására. Az állomást egy géppuskás osztag szállotta meg, mire a vasutasok tüstént sztrájkba léptek. Az állomásfőnököt letartóztatták. Látván azoubau a munkások elszántságát, a franciák egy óra múlva bevonták az állomásőrséget, mire a forgalom újra megindult. A postán sem jártak jobban a „grande armée“ tagjai. Alighogy megszállották a postaépületet, az összes hivatalnokok és munkások sztrájkba léptek, de előbb leszedték a vonalakat megjelölő táblákat és megszakították az összeköttetést. A franciák letartóztatták Bollennann posta-igazgatót és két másik hivatalnokot. Még arra sem hagytak nekik időt, hogy kabátot és kalapot vegyenek, levezették őket a posta- előtti térre

— a postaigazgató egy hatvanéves öreg ur

— és az ott összegyűlt óriási tömeg előtt, két tank és egy gyalogos csapat fedezete alatt az egyik tiszt harsány hangon a foglyokra kiáltott:

— Ha tiz perc alatt föl nem veszik a munkát és helyre nem állítják a táviróössze- köttetást, haditörvényszék elé állítom magukat.

Halálos csönd lett az óriási téren és ebbe a feszült csöndbe beleharsogott a postaigazgató hangia:

— Fölakaszthatnak, de én a hazám ellenségeit még vátaszra sem méltatom.

A sokezerfőnyi tömeg ujongó ,.Hoch“- bán tört ki.

A írandók erre nek testek a védtelen tömegnek, bajonette! és nuskaaggyal verték az embereket mindaddig, míg csak k? nem ürült a tér.

A franciák brutális föllépése folytán számos sebesülés történt. Később szaWonbo- csátották a letartóztatott postásokat és a postáról is visszavonták az őrséget, mire a hivatalnokok újra munkába álltak.

Megverik a rendőröket.

A legborzalmasabb a helyzetük a rendőröknek. A franciák először a rendőrfőnök- ségre mentek. Kulow rendőrfőnököt letartóztatták és eddig ismeretlen helyre szállították. Az összes rendőröket lefegyverezték és minden képzeletet föiühnu'ó kegyetlenséggel megvették. Azután sorba állították a vérző rendőröket és megparancsolták nekik, hogy tisztelegienek a francia kapitány előtt. Eme parancsnak a teliesitését a rendőrök természetesen megtagadták.

A franciák erre nekiestek a szerencsétlen rendőröknek — ennek szemtanúja voltain — és olyan vadállat' kegyetlenséggel ütötté-veríék pisztoly- és puskaaggyal a rendőröket, hogy többen véresen összeestek.

Ezután fölrakták őket teherautókra. Aki nem ugrott elég gyorsan, azt puskával verték és szuronnyal szurkai ták. Az autók ismeretlen helyre vitték a foglyokat. Most a kétszázötvenezer lakosú város egy szál rendőr nélkül van. És a franciák, hogy kul túr munkájukat teljessé tegyék, kibocsátották a börtönök lakóit A tegyen- cek között egy kétszeres gyilkos és több

vággyal, feltörő sikollyal. Az emberi szó feltört, felszabadított zenéjével: Bertolt Brecht, széles, oktávos nyelvén, a.z ő hangszerén, mely a mélység és magasság titkaiba om- ieszti csodálatos életnedrvét

A Kleist-dijjal kapcsolatban zárójelben még két nevet kel! felemlítenünk. A dijat ugyan nem nyerték el, de a bíráló kötelességének tartotta, hogy nevüket lejegyezze. Joacbim von dér G o 11 z: Valter und Sobn és Ernsí Ba rl a eh: Dér araié Ve ttár és Dér tote Tag című drámáiról van szó. A kiadott díj és a dicséret közötti mhtöimáEs eltérést, mérfegbTieriíést a bíráló egyénisége határozta meg, de nagyon sokan vannak, akik hitükkel, értékelésük erejével feloldják a zárójelet és a fiatal von dér Goltzban látják meg a némtet ditáma reményét, ugyanakkor: lábujj- hegyen tiszte tóttá! köszöntök Baríach szépséges, titkos, misztikus ködbe vont világát.

Essen, Düsseldorf utcáin gögibe ruházott dübörgő csapatok vonulnak. „Ellenség44: a győzök ... És az ember? Va!ahol messze, a lélek Imii lámáin hánykolódva bukdácsol a hajó. Valahol, a rozzant, tönkrenyűzött páncélt oronyban felordit az ember, Goering hangja:

..Ha elfelejted célodat és azt, hogy ki vagy — És ezzel szemben: mi a világ és utót hisz az — És ha őrületben együtt rohansz vele:

Halott vagy... Halj meg! Miinek akkor — élet?44

HaVja-e valaki?

Nagyon zug -a-vitar és a farsang.

Broonen drámájában el kel ugyan ismernünk az erőt, de végeredményében ahhoz a szomorú típushoz tartozik, melynek vezető- drámája épp az imént jutalmazott, lehetetlen Pasitor Ephrairn Megmos. Bab válaszában az egyetlen helyes dramaturgiai elvet szögezi le. melynek igazságát kell hogy mindenki belássa: „Egy atyagyilkossúg vagy valamely formának a lerombolása önmagában, maga- magáért: még nem bizonyítja a tehetséget. Engem csak a pozitív eredmény érdekel: az tudniillik, hogy felszabadult-e (ha kel, rombolás utján is) valami uj ritmus és hogy ez a kiszabadult erő képes-e egy magasabb forma elérésére?44 Ez a válasz kétfelé szólt: visszafelé — megbéllyegzi vele Loerke ítéletét, előre — a jövőre nézve felelős kötelességére figyelmezteti támadóját: a Kíeist-dlj 1922-es itélőjét: íi. Iher inget.

Az 1922-es Kleist-dij ismét nagy meglepetést hozott. De a kérdőjeles arcok hamar kisimultaik, a meglepetés megérte a kétkedést, mert íme: érték, erő, szépség — az ember tombolt az arénában. I'hering ítélete a fiatal generáció törekvését, erejét húzta alá, amikor a 24 éves Bertolt B r e eh t drámájának. Trommeln in dér Nacht, ítélte a dijat. 1 hering megfogadta Bab fenti útmutatását: itt csakugyan érezni a felszabadult ritmus magasabb formába szökkenését. A inai szenvedi idő eredője ez a dráma: a tántorgó forr adta''mák hátteréből kiugró, riadt, tapogatózó ember beszéde. Forradalmi tendencia nélkül, tisztán — az ember. Szrvvel, 1 ebünk ózott, didergő