Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-14 / 35. (188.) szám

És jelentést kapunk — ugyancsak nem a CsTK utján — arról, hogy a Grey-csoport- hoz tartozó liberális Beauchamp gróf, volt miniszter, Manchesterben beszédet mondott a francia politika ellen s ebben kijelentette, hogy a liberális párt nem tűrheti tovább a kormány európai politikáját. Franciaország széttépte a versaillesi szerződést — mon­dotta —, nekünk módot kell keresnünk, hogy a szerződést revidiálva visszaállítsuk. A má­sik liberális csoport, a Lloyd George pártja szintén igy gondolkodik. El kell olvasnunk a Daily Chronicle „Nem lehet haltot kiáltani?*4 cimii cikkét, amely az őrülettel határosnak minősiti a francia eljárást, amely kijelenti, hogy Franciaország barátai szomorúan látják Franciaországot a Poincaré által kijelölt utón s hogy Angliának a francia barátságnál fon­tosabb a saját jövője és jóléte. Ha nem ment­hetjük meg Franciaországot, mentsük meg legalább magunkat! — kiált föl a liberálisok lapja. És kezünkbe kell venni a New States- mannak, a baloldaliak lapjának egyik leg­utóbbi számát, hogy az angol, közvélemény egyik tekintélyes csoportjának hangulatát megismerjük. Ez a lap konstatálja, hogy Franciaország a Ruhr-akcióval megújítja tör­ténelmi kísérleteit a kontinens katonai hege­móniája érdekében. Kijelenti, hogy Francia- ország a legkeserübb és legveszedelmesebb ellensége Angliának s a békének, mert lapjai­ban támad, diplomáciai lépéseivel intrikál, megakadályozza a népszövetség hivatás­szerű kifejlődését és a leszerelés keresztülvi­telét. Németország küzdelme — irja a lap — az első európai védelmi vonal a francia aspi­rációkkal szemben. A Ruhr lakosai a mi csa­táinkat is vívják, — állapítja meg a lap cikk­írója. Ez az angol véleménykollekció bizony­sága annak, hogy az angol parlament meg­nyitása után heves és erőteljes küzdelem koncentrált tüzébe kerül Bonar Law kor­mánya. És mert az angol politikai életben az ellenzéki akarat sokszor tud döntően érvé­nyesülni, nem lehetetlen, hogy Anglia euró­pai politikájában változás következik be. Ezt az európai béke és igazság vágyakozásával várjuk s fülünkbe cseng Alfréd Tennyson szava: „Anglia Európa hangja, szeme és I szive*'. Ez a hang ma néma, a szem nem akar látni, a szív nem tud megnyilatkozni, de az angol költő által megérzett történelmi hiva­tás talán erősebb lesz, mint az antant fikciója érdekében követett kormányzati taktika. MnHHiHHmiiMiNiinBHBgiBBmHaiiHHiniBinnmaHBinBms KsttMctts esteseimnél is Krassinnal. „Franciaország meg fog hallani rmunk.. — & Prágai raagpar Hírlap eredeti tudósítása. — Európa hangja, szeme és szive. (g.) Prága, február 13. A német szén ellen indított mérnöki ak­ció négy hét alatt a gazdasági és politikai ok- kupáció stádiumába érlelődött, sőt az anuexió jelenségeivel is találkozunk akkor, ha a jog alapján keressük a francia eljárás fogal­mának kellő definícióját. A Ruhr vidékén egyre kiélesedettebb a helyzet s az esemé­nyek, amelyeket Poincaré megrögzött bizton­sággal diktál, azt az egyensúlyt bolygatják, melynek az európai béke körül kellene stabi­lizálódnia. Poincaré minden napra tartogat egy-egy uj büntető szankciót, amelyek ter­mészetüknél és végrehajtási módjuknál fogva sehogysem ta’karhatók el a jóvátételi fizeté­sek biztosítékainak köpenyével. Ami a Ruhr mellett történik, az több, mint a győző mindenható akaratának végre­hajtása egy legyőzött nemzet ellen. Az a vi­lágháború üszkei fölött szító szélvihar, mely veszedelmes tűzvészt jelenthet az első föl­lángolásra, hiszen' hirtelen tákolt szükség- építmények falai meredeznek a lappangó tűz fészke körül. Két héttel, ezelőtt ezt kérdeztük: Ki se­gít? ... Azóta ugyanezt a címet irta vezér­cikke fölé egy német publicista és. ugyanba ' a zsákutcába jutott az európai politika sereg­szemléje alkalmával, ahová elkonkludált a mi fejtegetésünk. Azóta százszor elkérdeztük önmagunkban, mikor megzize^ett kezünkben a Havas vagy a Wolff jelentése s mikor meg­csendült a telefon, hogy eljuttassa hozzánk egy messzi birkózás apró, mindennapi rész­leteinek híreit. A híradásokban néha fölvil­lant egy-egy kombináció, egy-egy interve- niálási kísérlet, bizakodás a munkásszolidari­tásban, a békét őrizni hivatott népszövetség­ben, a ravasz Mussolini felől keringő hírek­ben, vagy az angol színvallásban. A reggel dérharmatos hűvössége sorra fagyasztotta minden másnapra ezeket a korán bimbózó reményvirágokat. A sok közül talán csak egy maradt meg. A nagy szürkeségben, az európai politika kegyetlenül fölkavart porfel­hőjében csak egy fényreflex téreget vissza, az a hit, hogy az angol politika érezni kezdi mai álláspontjának veszedelmét és a cselek­vést választja a „jóakaraíu semlegesség** mosolytkeltő jelszava helyett. Ennek a föltevésnek komoly és magvas jelei sorakoznak elénk ma is az angol politi­kai események során. Hirt kapunk arról, hogy az angol békeegyesület a múlt héten ülést tartott, amelyről a cseh-szlovák sajtóiroda nem tartotta érdemesnek a jelentéstételt, de amelyen határozatot hoztak s ebben ama re­ménységüknek adtak kifejezést Anglia józan és elfogulatlan politikusai, hogy Németor­szágnak sikerülni fog passzív ellenállásával a jogtalan francia elnyomást elhárítani s amely biztosítja a németeket arról, hogy eme ma­gatartásukban a britt nép milliói a türelemnek bámulatos példaadását látják. Elhatározták a worcesteri püspök javaslata nyomán, hogy fölhívják a kormányt, hogy lépjen föl a Ruhr- megszállás ellen. A gyűlésen hatalmas be­szédet mondott Morell, aki kijelentette, hogy a kormánynak föl kell hagynia az aggodalom­diktálta semmittevés politikájával, mert a Ruhr-megszállás az angol munkanélküliség óriási növekedését vonja maga után. A jó- akaratu semlegesség az angol ipar öngyilkos­sága, mondotta Morell. De nemcsak egy talán idealistának tar­tott politikus látja igy a helyzetet, de igy nyi­latkozott Sir Allan Smith képviselő, az Engeneering Ernployers Federaiiontiak és zz angol munkaadók szövetségének elnöke is, aki az angol gazdasági élet legfájdalmasabb jelenségének: a munkanélküliségnek szem7 pontjából óriási veszedelmet lát a francia politikában. Berlin, február 12. Az orosz szovjetközt ársaság két leg­nagyobb szerepet játszó népbiztosával volt alkalmam beszélgetni. Ma már sokkal na­gyobb biztonságban éráik magukat a szov- jetfunkcionáriusok, mint a gémuai konferen­cia idején. Akkor a rendőrök egész hada őr­ködött az orosz delegáció fölött, ma Gsiiese- rto és Krassin úgy utaznak, mint más or­szág miniszterei, néhány titkárral, minden rendőri kiséret nélkül. A pályaudvaron ta­láltam az „elvtárs** urakat. Moszkvába utaztak. Krassin sziiík árterme ín, őszes baju­sza és kis keoskeszakálla van. Modora és mozdulatai inkább hasonlítanak egy nyugal­mazott katonatisztéhez, mint egy véres ál­lam nagyhatalmú népbiztosáéhoz. Megmondom, ki vagyok és műt lakarok. Krassin bólint és várta a kérdéseimet, Csi- cserin —- Szovjetoroszország agyonfotográ­féit- primadonnák — morcosán félrenéz és csak azt morogja: „magyar“. — Méltóztassék valamit mondani Orosz­ország magatartásiról a Ruhr vidék meg- szállás ával kiapesolatosan. M'Üg Gsicserin érdeklődve nézte a pá­lyaudvaron hullámzó tömeget, Krassin élén­ken válaszolt: — Oroszország a leghatározottabban elitéti Franciaországnak és Belgiumnak ezt a minden jogot és igazságot megcsufoló lépését. A francia militaristák eme kata­sztrofális lépése a leggaDdabb merénylet a vi'ágbéke ©'len. Ez az akció tisztin mu­tatja, hogy Franciaország nem újraépí­tést, nem szenet, nem kokszot vagy pénzt aknr Németországból, hanem célja egyes- egyedül Németország gazdasági és politi­kai tönkretétele. — Mi a véleménye Anglia magatartásá­ról ? Krassin válaszolni akart, miikor Gsácse- rim közbevágott: — Jegyezze meg mqgának, kérem, hogy Anglia sohasem csinált és nem is fog világpoMtikát csinálni, hanem csakis angol politikát. Hogy ez a politika az emberiség nagy érdekeivel azonos-e, az az angol politikusoknnk mellékes. — Mik Oroszország szándékai' a Ruűrr- kérdésben? — Oroszország a leghatározottabban tiltakozik a minden jogot nélkülöző francia akció ellen, — És ez minden, kérdem. Knasisto válaszok — Franciaország még fog hallani ró­lunk. A népbiztosok vonatát jelzik. Még gyor­san megkérem, hogy mondjanak valamit az orosz-magyar viszonyról. — Mi szeretnénk Magyarországgal barátságban élni. A két országnak már csak a szomszédaik miatt is igen sok kö­zös érdekük van. Hiszem, hogy ha egy gazdasági kapcsolatot sikerül létrehoz­nunk, akkor a politikai közeledés is gyor­san lehetséges lesz. Ezt Krassin mondta és Gsicserin bele­egyezzen bóloriigatott hozzá. A vonat befutott, az oroszok beszálló t- tak a szailonkocsijuíkbia. Autogramot kérek tőlük, am&t Krassin szívesen ad, míg Csicse- riti köszönés nélkül beugrik a fülkéjébe. Ezry Sándor. A láká&bórlők oltalma. A kiereskede'em- iigyi mítosz tanúmban Binyovec képviselő elnökletével aníkétot tartottjaik a lakibérlők ol­talmáról. Ama tizennyolc kérdés közül, mely- lyef az cflnikétoaík foglalkoznia kellett mia két fontos kérdést tárgyaltak. Az egyik az, hogy ia lakbéríők oltalmáról szóló törvényt töröl­jék ama községekben, amelyekben nincsen lakáshiány. A másik, hogy az oltalomból ki­zárják ama lakásokat, 'amelyekben több szo­bát nem kellőiképpen, vagy nem kereseti cé­lokra Idus zilálnak föl és ama személyeket, akiknek nagyobb vagyonuk vagy jövedelmük van és akiknek tartózkodása az illető köz­ségben közérdekből nem szükséges. Az ér­dekeltek képviselői homlokegyenest ellenke­ző állásponton voltak. A háztulajdonosok a törvény teljes megszüntetését követelték, a bérlők pedig annak teljes főn tartását. Jane- csek, a brünnd kereskedelmi kamara képvise­lője a törvény ellen foglalt állást. Az ankét előreláthatóan két napig fog tartani. — A lakbért ők ről szó’ó törvény élénken foglal­koztatja a politikai pártokat is. A cseh nem­zeti szocialista párt azon az állásponton ven, hogy a jelenlegi viszonyokra való tekintettel ai törvényen jottányit sem szabad változtatni. A lorócsienlmárfoiii deklaráció. Zoeh püspök magyarázata. — Beismeri, hogy Hodzsa kívánságára két ponton változ­tattak. — Kimaradt a szlovákoknak a béke­konferencián való képviselete. Prága, február 13. Zoch Sámuel a Erdővé Novtoy hasábjain válaszol Hlimkia ama vádijára, hogy a turóc- szenitimártonii deklarációt, amelynek megszer­kesztésében neki döntő része volt, önkénye­sen megváltoztatták. Zoch püspök azt állítja, hogy a deklará­ció ama nyilatkozatát: ,.A szlovák nemzet úgy nyelvi, mint kulturhiistóiriiai tekintetben része a cseh-szlovák nemzetnek**, szóról* szóra Juriiga és Hlinika is elfogadták. Ennek bizonyítására fölhozza, hogy ő, aki a dekla­ráció indítványozója volt, már 1917-ben Ivánkával együtt a szlovákok „fölszatedi'tá- sániak** egyedüli lehetőségét a csehekkel egyesült államiban látta. Szerinte tehát lehe­tetlen, hogy a háború végén, mikor a cseh­szlovák állam már el volt (isimerve, más hatá­rozatot indítványozott vohm A deklaráció szövegét különben fölolvasta a vonaton Juri- gának, Krcsmériiniek és Diaiba püspöknek. Zoch előadása szerint Turócszentmártonban senki sem gondolt ön áldó szlovák álamra. Juriiga 1915 májusában a pozsonyi megye- gyűlésen elítélte ugyan beszédében a csehek törekvéseit Sziovenszkóna, azonban nemso­kára kijelentette, hogy mit fog ö végezni Szlovenszkó érdekében. Turócszemtimárton- ban Stodoláinak két határozati javaslata, volt. Az egyikben, amelyet azonnal közzé kelllett volna tenni, csak Wllson elveiről voút szó ál­talánosságban'. A másik, amelyet csak később kellett volna publikálni, a cseh-szlovák ál­lamiról beszé l A bizalmas megbeszéléseken, amelyeket október 29-én és 30-án délelőtt tartottak, senki sem volt a cseh-szlovák ál­lam ellen, a véleményeltérés csak abban mu­tatkozott, hogy némelyek a deklarációt idő- előttinek tartották. A vitát Juiriga döntötte el, aki kijelentette, hogy ha mindig félteni fogják a bőrüket, sohasem lehet győzni. Zoch deklarációját azután némely változta­tással elfogadták. A közgyűlésen pedg, ame­lyen Hitoka és a liptóiak is megjelentek, semmit sem változtattak. A deklarációt Dé- rer és HanzBk vitték Prágába, míg Pestre senkit sem küldtek. Zoch beismeri, hogy a deklaráción a nyomtatás előtt változtattak. Ennek megoko- lására fölhozza, hogy a gyűlés előtt Tuiróc- szenímártonba érkezett Hodzsa. Másnap reg- ge) találkoztak Dalánál. Hodzsa elolvasta a deklarációt és mivel a fővárosból jött és tá­jékozva volt a legújabb eseményekről, két változtatást kívánt. A második pontban, amelyikben arról volt szó, hogy a szlovákok az önrendelkezési jogot követelik, ezt csak a wilsomi pontokkal okolták meg. Hodzsa meg­jegyezte, hogy Andrássy október 27-én el­ismerte a wilsoná pontokat és ezért azt kí­vánta. hogy ezt vegyék föl a deklarációba. A másik változtatás a békekonferenciát il­lette. Az eredeti szövegben arról volt szó. hogy a sz’ovák nép képviselve legyen otc. Hodzsa erre megjegj^ezte. hogy a képviselet a kormány dolga és az államnak már van elismert kormánya. Hodzsa ezért kérte en­nek kihagyását. Zoch védekezett ez ellen, de mivel Dula és Krcsméri hozzájárult, nem akart ellentmondani Hodzsánzk, megadta magát és Krcsméri megváltoztatta a szö­veget. MO cseb-szi. iíironüérf fizettek ma, február 13-án; Ziirichben(^akör)^15.80 svájci frankot Budapesten 7850.— magyar koronát Bécsben osztrák koronát Berlinben 82293.— német márkát J wdriilk M évfolyam, 35. (188.) szám, I 1 Prága, szerda, 1923 február 14. I h ^ ^' Sg1** I cmn* qmERm i,.«i|ra. Előfizetési árak bel- és külföldem. II Jífr ÉKSr.. JkETMSf Jajf JrSftf , egész évre 300 Ké, félévre 150 Ke, ■ fmW & w ^m mmlm) “ f m m w ;Jjr MK jsr m ITTir SB &gf,m - 8wrk«»wM«: rm,* u„ I ¥ rn Mj/ ü[ ÉW MÍr Émf Jm JoW JT pánská-uliee 40. L Telefon: 30349. I JSj W l I — Sürjröiiycim: Hírlap, Praha. — I A szlovenszhOl ts RuszlnszhOl Szövetkezeit Ellenzéki Párton pontinál napilapja Szlovenszkói szerkesztő: Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETR0GALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I

Next

/
Thumbnails
Contents