Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-08 / 30. (183.) szám

Csütörtök, február 8.

5

NAPIHIRCK

Találkozás a metropolizmussal.

Roppant kürtőidet, a házaik hadseregét, dübörgésed bő muzsikáját, tornyaid égnek szaladó acélimáit

énekelem, óh Város —----------------—

(Wa

lth VVithman).

I.

Az embertípus él, itt van, — mozog és cselekszik letagadhatatlanul, a homo metropoliensis, a nagyváros ismeretlen, elmerülő, felbukkanó figurája. Visszamenekülni a földhöz, beleépíteni magunkat a töretlen horizontú mezőkbe, itthagyni a kábelektől, gáz- és villany- és vízvezetékektől meggyalázott aszfaltsivatagot — ezt a névtelen nosztalgiát ő nem is ismerheti. Aminthogy nem ismerí a gyökértelenség fájdalmát sem, az otthonhagyottság mindig kereső szomorúságát — hiszen a tőzsde lépcsőién fedezte fel életének voltaképpeni célját és abból a pénzből él, amit fantasztikusan megszerzett részvényein és az éjszakai kártyán — vészit. Walter Rathenau a inechanizálódástól féltette az életet, ezek az emberek nem mechanizálják, de kompromittálják az életet, amelynek konjunktúra szerint fizetett ki- tartottjai. A bonlevard termelte ki őket magából s elvetélt létük megint csak a boulevardot trágyázza. Sokan vannak, egyre többen, egyenes arányban szaporodnak a szellemi életstandard züllésével, maholnap már csak az ő hangjukat hallani a piaccá züllött fórumokon.

Kedvem volna elkeseredni s a kortól elmaradt konzervatív módjára szidni a technikai civilizációt, ha nem tudnám bizonyosan s nem győződtem volna meg róla: a nagyvárosnak van

lelke, furcsa, erőszakos és bizonyára nem prágai barokklélek, — de lélek, teli roppant aktivitással, cselekvő lehetőséggel.

S ma már tudom: végzetes hiba lenne a metropolis reprezentánsának tekinteni a sokrétű élet imént említett kis piócáit, akik a termelés gigantikus testéből nap-nap után kiszivattyúzzák a pezsgőt, osztrigát és nőt s az úgynevezett élvezet többi tényezőit. A hidakat, a hármas sorban egymás felett haladó vasutakat nem ők építették, az uj utcasarok nem az ő argotjuk varázsszavaira nyíltak ki, —■ a nagyváros parazitáin kívül még élnek és dolgoznak a dominátorok, a nagy parancsolok, tervezők és véghezvivök,

II.

A mindig jóindulatú Véletlen úgy akarta, hogy egy nap összekerüljek ezekkel a háttérben működő, csak hatásukban felismerhető egyéni erőhordozókkal. A környezet maga derűs és mindent kiegyenlítő volt; halálon innen, „de életen túl, a levegőben a mindig hófehér köpefivek friss szaga s az éther túlvilág! illata vegyültek össze a szanatórium atmoszférájává. Az esti hőmérőzés és a Priessnitz-borogatás között langyos beszélgetéssel telik az idő: ebben a kacsalábon forgó mesevárban mindennaposak a csodák, a véletlen, de szimbolikus jelentőségű találkozások. Akiket a jó vagy rossz sors egy időre (néha talán örökre) kizárt a társadalmi munka rohanó tempójából, a kórházak, szanatóriumok, börtönök lakói végtelen messzeségből, nagy perspektívákból szemlélik az életet. S a csoda mindig felismerés, ráeszmélés valamire. — Plátó nélkül Is tudjuk, hogy minden filozófia (s a filozófia mindenütt otthon van) kezdete a dolgok felett való elcsodálkozás. Ilyen derűs és természetes csodának éreztem, hogy együtt ülhetek a modern nagyvárosi életérzés, a metropolizmus (az uj szó talán barbár, de kifejező) megteremtőinek nagy őstipusaival. A pénzember, az építész és a gyáros — a tőkés termelési rend nagy trinitása, akikről a baiszás élet lemosta a mindnyájunkban magunkkal hozott gyermekség nyomait s akik ma kissé megrokkant fizikummal álmodoznak a szeilős üvegcsarnok alkonyatában. A koruk meghatározhatatlan, nemcsak a faji, de az egyéni jelleget is lemarta arctikról a munka, a mindent tárggyá nivelláló termelés. De a város mégis az ö kezük alatt nőtt naggyá, a végtelen rónák melankóliáia helyett ők teremtették meg a dinamók, lokomotivok, felhőkarcolók és* magasvasutak uj romantikáját. S az önmagukdiktálta tempót nem bírták — partra vetette őket az óceán s már csak messziről szemlélik a tengerjáró gőzösök füstjét. .

Beszélgetünk. Nyugodt derűvel, mint akiknek ne mfontos többé, a mi o d a k ü h n történik. A három mögött a végrehajtott tettek nagy erőtartaléka áll, ez ád biztoságot Ítéleteiknek, ez teszi határozottá gyér gesztusaikat. .Jómagam némi irigységgel szemlélem őket. Hiába,’az úgynevezett szellemi kultúra olcsó fö'énye, tisztelettel j csodálom a három embert, akik bele tudtak nyúlni a történések irdatlan bozótjába s kíméletlen kézzel utat vágtak maguknak s a többieknek, akik utánuk jönnek. A bankár az asztmatikusok halk, de sürgető hangján magyaráz. A márka összeomlásáról beszél, az okokról és várható következményekről. Okfejtése meggyőző, ragyogóan tiszta logikájú s a teoretikus magasság, amelyen fejtegetései mozognak, sohasem lesz absztrakt és általános.

— Ha megcsinálhatnám, ha mégegyszer kifejthetném a birodalmi pénzügyminiszternek a tervezetet, amely szerint — s itt egyszerre elakad, .a hangja, testét vadul rázza a köhögés, az arca. szederjes lesz s csak az amyldeid belélegzése után tér magához. Kezét a szegény asztmás szívre szorítja s a márka katasztrófája, pénzügyi tervek mind-mind elmerülnek az egyéni élet megk i n zottságában.

Halványan mosolyog s mintha szememből olvasná ki a kérdést: hát érdemes volt?

— Ma sem tehetnék mást. Áz élettől minden megkaphatót, amelyet a világ értékesnek tart, megkaptam: sikert, eredményt, no és pénzt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam boldog. Ingyen elvégre semmit sem adnak . . .

Az építész és a gyáros megértő helyesléssel bólintottak. Történelmi analógiákra gondolok: a

francia forradalom elsöpörte megcsinálóít, a nagyváros meggyilkolja azokat, akik megteremtették. A tárgyak és tények, amelyeket emberi szándék, célkitűzés, tett hozott létre, mindig túlnőnek alkotóikon. A három egykor nagyon erős ember ma nagyon csendes és ez a csend csak előlege a másik, a legnagyobb csendnek. De az ut, amelyet megnyitottak, széles és járható — a példa csábit s a siker gyertyalángjába bizonyosan még sok lepkeszárnyat fog elperzselni. Az élet nagy kazánjában emberi sorsokkal fiitenek.

Ili.

Reggeli öt óra. Aludni nem tudok s neurasz- téniás dermedtséggel bámulok az ablak tejfehér, elmosódott foltjára. Lassan peregnek a percek s valahol messze, talán Pankow felől mély hangon kiöblöződik egy gyári sziréna bugása. A hang gyenge, de kissé lázas vagyok, tehát fokozottan érzékeny és percepcióm kitünően működik. Az első után megszólal a második, harmadik, tizedik gyárkürtő is — nemsokára együtt zug valameny- nyi, Berlin fölött kigyulad a munka hajnala s a gyárkémények nagy zenekara harsány indulót zug a városnak. Mintha a munka alázatos és hü üzenetet küdene beteg uraihoz, akik elfúló lélek- zettel, rosszul zakatoló szívvel fekszenek fehér szobjukban s várják a gyilkos hajszát feledtető nagy pihenést.

Dukál Pál (Berlin).

— (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) ídöjóslás: Felhős, ködös időjárás várható, a hÖ- mérsékben kevés változással, mérsékelt délnyugati szelekkel.

*

— (Kinevezések.) A hivatalos lap holnapi száma közli, hogy a köztársaság elnöke Oedfl Miksa losonci állam i reál gimnáziumi tanárt a VI. fizetési osztályba nevezte ki. — Az iskolaügy.? miniszter, a pozsonyi állami reáliskola ideiglenes tanárát, Zelenka Sándort rendes tanárrá nevezte ki.

— (Csicserin Berlinbe érkezik). Berlini szerkesztőségünk jelentése szerint a Berliner Tage- blatt közli, hogy Csicserin Lausanneból csütörtökön Berlinbe érkezik. Eredeti tervétől eltérően csak két napig fog Berlinben tartózkodni és onnan szombaton Moszkvába utazik, ahol sürgősen szükség van jelenlétére.

— (A képviselöház elnöke meglátogatta Rasint és Svehlát.) Tomasek képviselőházi elnök és Burival alelnök a képviselöház elnökség tegnapi nyilatkozata értelmében meglátogatta Rasin dr. pénzügyminisztert a po- dol:i szanatóriumban és Svehla miniszterelnököt Hostivarban, hogy a képviselőház nevében a mielőbbi gyógyulás jókívánságát tolmácsolják. — Ma megjelent Rasinnál három vizsglóbiró, akik a merénylet ügyében vették föl Rasinnal jegyzőkönyvet Mivel mind a három vizsgálóbíró régi ismerőse a pénzügyminiszternek, Rasin az aktuális napi kérdésekről hosszasan elbeszélgetett velük.

— (Az olasz követ visszaérkezett Prágába), Hivatalosan közük: Bordomaro prágai olasz követ, ma visszaérkezett Prágába.

— (A fehér holló). A hivatalos lap mai száma hosszú hetek óta első Ízben jelent meg, úgy hogy nem közölt hírt egyetlen fizetésképtelenségről és kényszeregyezségről Csehország, Morvaország és Szilézia területén.

— (A Kisfaludy-Társaság uj tagjai.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Kisfaludy-Társaság tegnap tartotta tag- választó ülését. Gárdonyi Géza helyére Ravasz László református püspököt, a poéta- lelkű egyházi szónokot, Kiss József helyére Sik Sándor kegyesrendi tanárt, a vallásos és hazafias költészet egyik mesterét, Szilárdy Áron helyére Horváth János Eötvös-kolle- giurni tanárt és irodalomtörténeti kritikust, sHeinrich Gusztáv helyére pedig Pintér Jenő tankerületi főigazgatót, a magyar irodalomtörténet kézikönyvének és több más irodalomtörténeti műnek szerzőjét választották meg. Grágger Róbertot, a berlini egyetem magyar irodalomtörténeti tanárát, aki legutóbb a Máriasiralom cimü legrégibb magyar verses nyelvemlék fölfedezésével növelte tudományos érdemeit, levelező taggá választották. Az ülésen elhatározták, hogy Beöthy Zsolt helyét kegyeletből nem töltik be. A beérkezett pályázatok közül egyetlen müvet sem érdemesítettek arra, hogy megjutalmazzák.

— (Mussolini testvére a fascista erőszakoskodás ellen.) Rómából jelentik: A Popolo dTtalia igazgatója, Mussolini testvére, állást foglal a lapban az utóbbi napokban történt faszcista erőszakoskodások ellen. A cikkben kijelenti, hogy Olaszországot nem fenyegeti a kommunizmus veszedelme. Ama íascistákkal szemben, akik erőszakoskodnak, erőteljesen fognak föllépni.

EicrUáromsiáz teltén Boöapesí házaiban.

Pusztulnak a törzsokos pesti milimárik. — Tehenek a garázsokban.

Budapest, február 7.

(Saját tudósítónktól). Ki hinné, hogy Budapesten az ötemeletes bérházak között ezerháromszáz jámbor tehén kérődzik és adja nap-nap után a tejet? Pedig ugv van, az ezerháromszáz tehén csakugyan Budapest falai között él és pedig nenj is a perifériákon a külváros sorában, hanem valósággal a főváros közepében és persze legtöbb a Józsefvárosban. A Pesten élő tehenek hazája a Teleki-tér mögötti negyed, a Karpfenstein-utca, Örömvölgy-utca, Madách-utca Illés-utca... Itt élnek jámbor földszintes házakban az egykori törzsökös pesti milimárik utódai. Békés, csöndes az életük és ha panaszkodnak, inkább divatból teszik, szokásból, ahogy a kávéházban, az utcán az élet sorát valóban nehezen viselő embereknél rájuk ragad a keserűség, mindannyija jómódú, tekintélyes polgár, valamennyi milliókban számlálja vagyonát, de mégsem tudja elképzelni. hogy henyén töltse napíait, vagy valami úribb mesterséget folytasson. A tehéntartás a legfőbb az életükben és le nem tennének róla semmiképpen.

Budapest ötven év előtti életét folytatják ma is ezek az emberek. Két percre tőlük csilingel a villamos, bőg az autó, plakátok virítanak, ezer és ezer szórakozást kínálva a villanyfényben, de a sárgára mázolt és hosszú szögekkel ékített deszkakerítés mögött a virágágyás udvar sarkában egy külön kis épületben ott áll a tehén- istálló s az istállóban hossza drótról lógva pet- rnlenmlámpás világit. Az istálló majd mind egv forma: jókora köépiilet, amely hosszan fekszik el a fö'dön, magasra helyezett apró .ablakokkal és két vagy három széles kapuval, mivel a tehénnek sok hetyre van szüksége a szarvai miatt. A tető ferdén nyúlik, amelyből a közepetáján kicsi tető nyúlik ki, a kicsi tatő alatt pedig kétnyílású padlásajtó. most tárva áll s egy csizmás suhanc vasvillával hányja alá px udvarra a jóillatu szénát.

A íehenes gazda az udvarról az istállóba továbbítja a szénát, ugyancsak vasvillával, a szájában porcellánpipa (a pipáról egy tiroli legény képe mosolyog), hasán aranylánc, cipője sárga bagaria s a ruhája jól szabott, majdnem, hogy divatos ... Az utcán dehogy gondolná valaki, hogy milimáris és napját tehenek társaságában tölti el, legalább is fővárosi bizottsági tagot mutat. Amint lehet, hogy az is. Betessékel az istállóba és büszkén mutat el a kincse fölött. Az istállóban külön-külön boxban mindegyik, nyolc darab piros aargaui tehén.

— Ez jobbfajta, mint a simenthali, nagyapám is csak ilyeneket tartott. — mondja a milimári és a telién fénylő hátán végighuzza ú kezét. Látszik a mozdulatán, hogy nagyon szereti a jószágát.

A tehén a gazdájára néz és elbődül, talán ezt mondta: Mi már összetartunk!

— Jó üzlet tehenet tartani Budapesten?

— Ahogy vesszük! Ezek jegyre is adnak ám — mondta a milimári és egy gesztussal büszkén nyúlt el a tehenek feje fölött.

— Jegyre?

— Bizony — mondja büszkén. — Ahány litert adok, annyi félkiló korpát kapok cserébe a fővárostól. Bizony, így megy, apám még nem hitte volna, hogy ő jegyre méri a tejet, de már olyan a világ, hogy változik... De ne gondolja, — teszi utóbb hozzá —, hogy a város korpájától ilyen kövérek. Sokba van ám, mer1 iszonyú drága a széna.

Nem is gondolja senki, de persze azt sem, hogy a nyolc tehén minden tejét jegyre adja le.

— No és mennyi megy el jegyre?

— Ahogy vesszük.

— A fele?

— No nem éppen — mosolyog, szájában elfordul a pipa és a tiroli legény eltűnő képe, mintha haragosra vált volna.

— Már csak elmondom, hogy legtöbbet mégis a gazdag lipótvárosiak isszák meg. Autóval jönnek ide minden reggel, négy autó mindennap.

— És mit fizetnek ezek literenként?

— Hát'fizessen, aki birja... Hé. Miska, siess már a szénával! — kiált a suhancra.

Ugylátszilc, ez a téma nem tartozik a kedvencei közé.

— Vannak-e még sokan?

— Tehenek?

— Dehogy. Milimárik. Pesti milimárik.

— Tejgazdálkodók? Nem. uram, nap-nap után kevesebben. A mi osztályunk pusztaiéban van. Pedig kár, mert igaz, a jószággal sok a ve- sződség, de van benne öröm is. Ez a környék valaha mind milimári volt, gyerekkoromban még nem lakott itt amerre körülnéz, aki ne tejgazdálkodó lett volna, de nemsokára a hirünk is kivész. Már mindenki csak sok pénzt akar keresni, rossz a világ, uram.

. . . Arról persze nem beszélt, hogy ő maga is éppen eléggé szereti a pénzt, a sok pénzt.

Az ezerháromszáztiz tehén azonban nem mind az övék. Körülbelül ötszázharminc „magán- tulajdonban“ van és néhány száz ismert hadimilliomos família részére szolgáltatja a hamisitatlan tejet. Ezek az uj gazdagok könnyen megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy a maguk tehenéből származó tejjel kedveskedjenek az uzsonnán, de ezek a tehenek azért mégsem igaziak. Garázsokban laknak, mellettük egy vagy két automobil áll, levegő helyett rosszagti benzint szívnak, ami azután megérzik a tejen, meg azon is, aki megissza de esetleg nem ugyanazon ok taiatt. ‘ Bán Ferenc.

Uj fölkeiés Írországban.

Berlin, február 7. (Saját tudósítónk tele- fonjelentése.) A Lokalanzeiger jelenti Londonból. hogy Belfastból érkező hírek szerint Cawan grófság területén újabb fölkelés töri ki. Az ír köztársaságiak tüntetést rendeztek Ballyconnel városban, sz-étromboltak egyes házakat, levegőbe röpítették a bankokat és a kaszárnyákat és nagy pusztítást vittek véghez. Egy nagy áruház tulajdonosát és egy tanítót meggyilkoltak. A város felé közeledő vonat elé akadályokat helyeztek, úgy, hogy a vonat kisiklott.

Az olasz parlament ülésezik.

Róma, február 7. A parlament tegnap megkezdte ülésezését. Az első ülésen alig jelent meg kétszáz képviselő. Az ülés elején a parlament elhunyt tagjait parcntálták el. Azután megkezdték a washingtoni leszerelési egyezmény fölötti vitát, amelyhez tizenhét szónok iratkozott föl. A maximalisták napirendi javaslatot tettek s azután Canepa, a túrát ti csoport képviselője kijelentette, hogy pártja a fascista kormányt és a diktatúrát csak átmenetinek tekinti s reméli, hogy a parlamenti szabadság ismét visszatér. A Havas-ügynökség jelentése szerint a kamara a washingtoni egyezményt jóváhagyta. Mussolini miniszterelnök a sancta-margaritai egyezmény ratifikálására nézve terjesztett elő törvényjavaslatot.

— (Bécsi izgalmak Ludendorf miatt). Becsi szerkesztőségünk telefonjelent^se szerint tegnap este az a hír terjedt el, hogy Ludendorf tábornok Bécsben tartózkodik és este a Kummer-szál- lóban bankettet rendez. A muukástaná\s küldöttsége megjelent a szállóban és fölvilágositást kért. Ott közölték a küldöttséggel, hogy a bankettről ne mtudnak semmit. A küldöttség kijelentette, hogy meg fogja figyelni a szállodát és az esetben, ha Ludendorf Bécsben tartózkodik és a szállodába jönne, semmiért sem vállalnak felelősséget. Az Arbeiter Zeitung jelentése szerint Ludendorf tényleg tartózkodott a szállodában, de csak tíz percig, mert figyelmeztették őt a veszedelemre., mire eltávozott. Este féltiz körűi a szálloda előtt nagy csoport munkás gyülekezett.

— (Eljegyzés az olasz királyi családnál).

Rómából jelentik: A királyi udvarban tegnap

hozták nyilvánosságra Jolanda hercegnő eljegyzését Calví di Bergolo Károly gróffal. Az eljegyzés publikálása estély keretében történt, amelyet a királyi pár a család tagjainak és a legfőbb udvari személyiségeknek részvétele mellett a Qni- rinálban rendezett. Az eljegyzés híre nagy meglepetést keltett, mert az udvar legbizalmasabb emberei tudtak csak Jolanda hercegnő szerelméről, de bizonytalan volt az, hogjr a királyi pár miképpen fogadja leányának választását. A vőlegény harmincöt éves és Piemoti egyik legrégibb családjából származik. A háború megkezdése óta egy lovasezrednél, később egy tüzérezrednél szolgált. Több kitüntetésben részesült, egyszer meg is sebesült. Az olasz hadseregben, mint egyik legkitűnőbb lovast ismerik és a külföldön is számos versenyt nyert meg. Úgy hírlik, lm - Jolanda hercegnő kezéért a wallesi herceg és Lipót bajor herceg is pályázott, de az olasz királyi pár ragaszkodott ho^zá, hogy olasz férjet kapion a hercegnő s maga ahercegnő sem volt hahandó más országban élni. Udvari körökben arról beszélnek, hogy a hercegnő egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy csak szerelmi házasságot hajlandó kötni és nem vágyik királyi vőlegé--- után. A jegyesek szerelme az elmúlt nyáron ébredt Angliában, ahol a hercegnő végignézte az epsomi Derbyt, ahol a gróf nyerte az első dijat. Jolanda hercegnő maga is szenvedélyes és kitűnő lovas. A király és a királynő beleegyezésünket adta a házassághoz, mert meggyőződött róla, hogy Jolanda senki máshoz ne makar menni. Az esküvő március közepén lesz. A házasságkötésnél Mussolini miniszterelnök tanúként fog szerepelni.

— (A német népszövetségi liga és a Ruhr- vidék megszállása.) A cseh-szlovák köztársaság német népszövetségi ligája február 5-én tartott ülésén a következő határozatot hozta: .A liga bensőségesen üdvözli a népszövetségi ligák unic- jáuaík brüsszeli főtitkárságának azt a kezdeményezését, hogy'- a Radír-vidéki eseményekkel szemben állást fog foglalni. A liga sajnálja, Hogy Franciaország a béke idején a versaillesi béke- szerződés tarthatatlan értelmezése alapján megtámadott egy7 védtelen szomszédot és emellett nincs figyelemmel a népjogokra. A liga azonosítja magát a németországi, ausztriai, franciaországi, amgolországi és svájci testvérligákkal és ezekhez hasonlóan azt a nézetet vallja, hogy a jóvá- téteti probléma megoldása a népszövetségre tartozik. Ennélfogva felhívja a cseh-szlovák kormányt, hogy ilyen Irányú tevékenységet kifejtsen és hogy a tartós világbéke és az állam érdekében maga is közreműködjék a zavartalan életviszonyok megteremtésében, amire az egész világnak oly nagy szüksége van.“ Ezt a határozatot a népszövetség genfi főtitkárságához, a csehszlovák köztársaság belügyminisztériumához, a/. Unió brüsszeli főtitkárságához és a világ vala* mennyi népszövetségi ligájának megküklötték.