Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-08 / 30. (183.) szám
Az angorai kormány kiutasítja a külföldi halókat. Háborús hangulat Konstantinápolyban. Isméd cserben hagyta Poincarét. Gazdasági politika és sovinizmus. (p.) Prága, február 7. Régi és állandó tárgya a politikai cikkeknek és beszédeknek Szlovenszkó és Ruszin- szkó gazdasági válsága, szomorú megállapítással hozzátehetjük azt is, hogy ez a tárgy kimeríthetetlen. Azt nem tagadják sehol, hogy ez a válság tényleg meg van. Nincs nézeteltérés abban a kérdésben sem, hogy nem egy muló: jelentéktelen válsággal állnak szemben, hanem az egész gazdasági életnek mindinkább súlyosabb méreteket öltő, krónikus betegségével. A nézeteltérés ott kezdődik, amikor kutatni kezdjük e válság előidézésének, növekedésének okait. Akik a mostani kormányzati politikát helyeslik, azok egyszerűen napirendre térnek azzal a kijelentéssel, hogy ez a válság nem a köztársaságnak speciális válsága, ez egyszerűen visszahatása az általános gazdasági világkrizisnek. A világkrizist pedig szerintük a háború s a háborúnak pusztításai idézték elő. Ebbpn az állításban van némi igazság. Az kétségtelen, hogy nem maradhatott visszahatás nélkül, amit a háború liégf éven át elpusztított munkaerőben és anyagban. De sokszorosan terjesztette és növelte a bajt a háború után bekövetkezett béke, mert Clemenceau békéjét teremtették meg, aki szerint a béke nem egyéb, mint a háborúnak folytatása más alapokon. A béke, amelynek áldásait nyögjük, téi^Ieg folytatása a háborúnak és ennek pusztításai gazdasági téren sokkal nagyobbak, mint az eredeti alakban folytatott háborúnak. Ezt a kérdést azonban nem fejtegetem tovább, először, mert hisz csak parafrázist tudnék írni ahhoz, amit Nitti, Keynes, H elféri éh és mások megírtak, másodszor, meg mert számolnom kell azzal, hogy ha ezt a kérdést fejtegetem^ a cenzor ur kiröp'ti a tollat a kezemből. Tehát nem fejtegetem ezt a kérdést, egyszerűen megállapítom'; hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a gazdasági válság nem elszigetelt jelensége ennek az államnak, hanem válságban van az egész világ gazdasági élete is. Állítom azonban, hogy azok az állapotok, amelyek a köztársaságnak egész s fokozott mértékben Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági mechanizmusát már nem is válságba, hanem az elpusztulás felé sodorták, mindezt nemcsak az általános vi- lágkrizis idézte elő, hanem igen nagy mértékben előmozdította a kormányzat helytelen,' kapkodó gazdasági politikája és az itteni, a szlovenszkói és ruszinszkói állapotokat tudatosan és szándékosan idézték elő. Ennek a kormányzatnak pénzügyi és gazdasági politikája a bosszú és a nemzeti sovinizmus jegyében indult útnak. Első teendője a kormányzatnak az volt, hogy megtagadták az álamadóssági kötvények utáni kamatok kifizetését, nem tettek különbséget a háború alatt és az előtt keletkezett államkötvények között. S amikor az államnak vállalt és nemzetközi szerződésekben garantált kötelezettségeire vaM hivatkozással kényszeri- tették a háború előtti államkötvények átvállalására, akkor sem ment ez a kormány tovább, minthogy formális elismerésekre és folytonos uj halasztásokat megállapító ígéretekre szorítkozott. A koronajáradékok szervényeinek beváltására a kormány hivatalos formában már ismételten megjelölt terminusokat, amelyek elmúltak anélkül, hogy az ígéret beváltására sor került volna. Ha az állam nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek s fizetési ígéreteit nem váltja be, úgy ezzel maga az állam mossa alá egész gazdasági szervezetének alapját, mert megsemmisíti azt, amin minden, egészséges gazdasági szervezet felépül, a bizalmat. Ugyancsak a pénzügyi politika nem is titkolt mohósággal esett neki mindama pénzintézetek életekzisztenciájának, amelyeket megbízhatatlanoknak tartott. A megbízhatatlanság fokmérője természetesen nem a pénzügyi megbízhatatlanság voöit, hiszen épp a legrégibb, virágzó s legszolidabb pénzintézetek estek áldozatul ennek a pénzügyi politikának. A kormány azoknak a pénzintézeteknek esett neki, melyeknek vezetőit a maga politikája szempontjából tartotta megbízhatatlanoknak. Nem törődött azzal, hogy a pénzintézetek tönkretételével elvész a népnek megtakarított vagyona, amely népre — legalább úgy hirdette — akarta politikai rendszerét felépíteni. Ennek a politikának mérges gyümölcseit látjuk. Azt a célját elérte, hogy ezen pénzintézetek legnagyobb része hirtelen, máról- holnapra tönkrement, sikerült az is, hogy a kormány által favorizált pénzintézetek, mint a hirtelen felfújt hólyagok, felduzzadtak. Kis könyvelők, akik még ma 150—200 korona havi fizetéseken tengődtek, egy év múlva már hatalmas, számos fiókintézettel dolgozó és sok milliós ügyleteket lebonyolító pénzintézetek vezérigazgatói voltak, akik évi jövedelmeiket százezer koronákban számították ívlj.'vccürr ür': • bűiben. Mpüífeííás természetesen nem tarthatott soká, ma már ezek a pénzintézetek is recsegnek s ha felborulnak, újabb pusztítás jár nyomukban. De ennél mérgesebb és károsabb ennek a politikának az a következménye, hogy kiölte a népből a takarékosságra való törekvést. Pedig a nép takarékossága volt mindig a nemzeti vagyon megtartásának és fokozásának legbiztosabb alapja. Tudja mindenki, hogy ma értékpapírokat eladni nem lehet. Pénzintézetek részvényeit értékesíteni lehetetlenség, hiába fizetnek egyes pénzintézetek részvényenként 20—25 koronát, részvényeit még 100 koronáért sem lehet eladni. Az állam a saját bőrén érezte legjobban ennek következményeit, államkölcsönöket bocsátott ki s a kölcsönjegyzőknek olyan előnyöket biztosított, amilyeneket csak a megszorult, hitelét vesztett adósok szoktak ajánlani s minden államkölcsönjegyzés teljes kudarccal végződött. Ugyanakkor, amikor a gazdasági viszonyok s vele a nemzeti vagyonok rohamosan romlottak, a kormány maga adta meg a halálos döfést értelmetlen valutapolitikájával. A külügyi presztízs érdekében, mesterséges eszközökkel, a korona belföldi vásárlóképességével arányban nem álló magasra hajtotta fel a cseh-szlovák koronának külföldi jegyzését. Holott tudta és tudnia kellett, hogy ezzel a belföldi ipart teljesen megfosztja versenyképességétől és lerakodó piacaitól. Külön fejtegetés tárgyát képezik ama kormányintézkedések bírálata, amelyek Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági helyzetének, viszony'tva a köztársaság egyéb részeihez, aránytalanul súlyosabb helyzetét és teljes pusztulását idézték elő. Ezt a területet s ennek a területnek gazdasági erejét egyszerűen áldozatul dobta oda a köztársaság egyéb részeiben levő gazdasági szerveknek. A kormányzat tehát saját szempontjából végzetes hibát követett el, amikor a gazdasági kérdések elintézésénél érvényesülni engedte a bosszn és a nemzeti sovinizmus ösztöneit. Ezzel nagyban mozdította elő, hogy most itt olyan állapotok vannak, amelyekből hiába minden mesterkedés, védőtörvények, sajtómegrendszabályozás, nincs miás kivezető üt, mint a mostani állapotoknak gyökeres megvoltozása, az egész eddigi kormányzati rendszer íeldöntése. Prága, február 7. Az angol kormány értesítette a francia kormányt, hogy hajlandó azokat a részletes javaslatokat, amelyet Isméd pasa terjeszt elő, komoly és jóindulatú megfontolás tárgyává tenni. Poincaré, egyetértőleg az angol határozattal, felhívta Isméd pasát, hogy a legsürgősebben precizirozza végleges feltételeit. Isméd pasa az értesítés vétele után késő éjszakáig tárgyalt a konferencia vezértitkárá- val és közölte, hogy ma reggel hat óra 4Í5 perckor elutazik. Utazásának célja az angó- rai kormánnyal való tárgyalás és ennek alapján a török feltételek végleges megállapítása. Londoni jelentés szerint Curzon lord tegnap este a lausannei tárgyalásokról hosszabb közlést adott az angol sajtónak. Különösen hangoztatja az angol delegációnak előzékeny és megértő magatartását, a törökök részére tett engedményeket s kijelenti, hogy a törökökkel nagylelkűen tárgyaltak úgy, amint egy legyőzött néppel a győzök csoportja még sohasem tárgyalt. A békeszerződés aláirá- -' j-nár, előre gratuláltunk magunkna.^ — mc&dötta. — Szeréncsefíénségré a törökök, akik mindig hangoztatták békés szándékukat, az utolsó pillanatban megtagadták az aláírást. Lehet, hogy azért, mert nem fogták fel a helyzet komolyságát, lehet, hogy mert nem látták be, mily kevés jelentősége van annak, aminél nem tudtak eredményeket elérni, vagy mert azt hitték, hogy az utolsó pillanatban eredményt érhetnek el az alkudozás politikájával. Ezzel szemben másfél óra hosszat ismertettem — mondja Curzon — kartársaimmal együtt az összes argumentumokat és fölhasználtam minden rábeszélő képességemet. Mikor elutaztam Lausanneből, biztos voltam abban, hogy a törökök tizenkét órán belül jobb belátásra fognak jutni. A kabinet ülésén megmondottam minisztertársaimnak, hogy az én fölfogásom szerint a konferencia határozott eredmény, nem sikertelenség s én nem bukással, de győzelemmel zsebemben jöttem haza. A békeszerződést nem tépték szét, de alá fogják írni. Ezt a célt szilárd magatartásukkal és messzemenő engedékenységünkkel érjük el. A végén konstatálja Curzon. hogy fáradozásai nemcsak az angol érdekeket szolgálták, de a szövetségesek érdekét és a béke ügyét. Abban a pillanatban, amikor minden okom meg volt arra, hogy panaszkodjak, hogy a szövetségesek egységét kivül álló pártok akciói veszélyeztetik, egy lépést sem engedtem álláspontomból. Amig mások arról beszéltek, hogy a szövetségesek iránti kötelezettségek alól mentesítse magát Anglia, én minden ilyen ajánlatot elutasítottam és előbbre helyeztem azt, hogy inkább elbukom a szövetségeseimmel együtt és az 5 ügyükért folytatott harcban, minthogy diadalmasan kerüljek ki az egoizmus és a nemzeti előnyök talaján. Pesszimisztikus hangulat Konstantinápolyban A kemalista sajtó háborúra uszit. London, február 7. (Saját tudósítónktól.) A Morning Postnak jelentik Konstantinápolyból, hogy a lausannei konferencia meghiúsulása után a nemzetgyűlés azonnal titkos ülést tartott. A törökök nyíltan kijelentik, hogy az újabb és tervbevett béketárgyalások eredményétől semmit sem várnak. A kemalista sajtó rendkívül erősen háborús hangulatú és senki sem hiszi, hogy Isméd pasának uj koncessziókra irányuló kísérlete a nemzetgyűlésen elfogadtatásra találna. Mus- tafa Kemal Csanak környékén meglátogatta a török csapatokat és kijelentette, hogy semmi ok sincs arra, hogy a törökök feladják reménységüket. Az angorai kormány tegnap közölte a szövetséges főbiztossal, hogy az ezer tonnánál nagyobb külföldi hajók nem nyernek Szmirnába bebocsáttatást. A kikötőben lévő hajók kötelesek ma éjfélig a kikötőt elhagyni. A szövetséges főbiztosok ez ellen tiltakoztak és Nicholson admirális az n- nal Szmirnába hajózott, hegy a helyzetet megvizsgálja. A Curaco nevű angol hadihajó utasítást kapott, hogy Szmirnába menjen. A török delegáció méiris elutazott Lausanne, február 7. (Wolff.) A török küldöttség legnagyobb része Isméd pasa vezetése alatt ma reggel elutazott. Az orosz delegáció három órával később kelt útra. A törökök és a békeszerződés aláírása London, február 6. Hivatalos londoni körökben kijelentik, hogy eddig semmi hirt sem kaptak arról, hogy Isméd pasa hajlandó lenne,./Eisz-rp-Ődóái ü'iűű. Riu.tc; ev.zel stóétiN ben azt jelenti Lausanneból, hogy Bonipart kijelentette, hogy a szerződés azonnali aláírásának lehetősége forog fönn. A törökök befejezettnek tekintik a konferenciát Bécs, február 7. (Bécsi szerkesztőségünk telefonjeleníése.) A ma es e megje’ent bécsi lapok közük azt a lausannei h:rt, hogy Isméd pasa elutazása azt je'entí, hogy a törökök a konferenciát befejezettnek feVn ik. Francia- országnak és Angliának mmdama fáradozása, amely arra igyekezett rábírni a törököket, hogy Írják alá a békeszerződést, meghiúsult. Curzon lord beteg London, február 6. A miniszterelnök és Derby lord ma kihallgatáson voltak a királynál. Ma ismét fontos kabinetülés volt, amelyen a közel Kelet kérdését tárgyalták. Tekintettel arra, hogy lord Curzon meghűlés és a lausannei konferencián teb'esitett mun- katulfeszités következtében ágynak dőlt. Sir Eyre Crowe és Sir Horace Pumbold tettek jelentést a kormánytanácskozáson a lausannei konferencia megszakításával kapcsolatos helyzetről. Poincaré közvetít Páris, február 7. (Saját tudósítónktól.) Poincaré tegnap este telefonértesítést kapott Londonból a francia követtől, aki közölte vele az angol kormány álláspontját Isméd pasa uj föltételeire vonatkozólag. Poincaré kijelentette, hogy az angorai és az angol kormány között megkísérli a közvetítést. Isméd pasa három hét múlva visszatér ? Lausamne, február 7. Isméd pasa elutazása előtt fogadta az újságírókat és kijelentette, hogy el kell utaznia, hogy jelentést tegyen kormányának, Kijelentette, hogy épp úgy, mint a többi delegációk, a törökök is hátrahagynak képviselőket Lausianneban s ő azt hiszi, hogy három hét múlva ismét visz- sz átérhet. (A táviratok folytatása a negyedik oldalon.) 100 cscli-sil. Koronáért fizettek ma, február 7-én: ZurichbenjJSfeo?)15.825 svájci frankot Budapesten 7750.— magyar koronát Bécsben 211200.— osztrák koronát Berlinben 108727.— német márkát OdFtAaM — E! wj® Prága, csütörtök, 1923 február 8. M $ # Jgr MMa MM Előfizetési árak bel- és külföldön. Bm$yS?/2£W23L Efr'ré'FK Y/bT> » Jv 1 w i/Jf f W #/ffl # # JT Sí JSSf Ma Jr f (lfr \ - - Kiadóhivatal: Prá^n-Smiehov, ,*®*“*w^ vsesfr Petrinska nlice. 5. sz„ I. emelet. — Sürpönycim: Hírlap, Praha.— X Szlovénéitól és Ruszinszkói Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkísztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
