Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-07 / 29. (182.) szám

4 Szerda, február 7. ügynökség legutóbb arról adott hírt, hogy Horthy Miklós kormányzó ellen merényletet követtek el. A Magyar Távirati Iroda meg­állapítja, hogy a kormányzó ellen való me­rényletről szóló közlemény az első betűtől az utolsóig teljes valótlanság. Viharos ülés a nemzetgyűlésen Budapest, február 6. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzet- gyűlés mai ülését . féltizenkettőkor nyitotta meg Szcitoszky Béla elnök. Harmadszori ol­vasásban elfogadták a legutóbbi ülésen le­tárgyalt kisebb jelentőségű törvényjavaslato­kat. A Ház ezután a földmunkások szövetke­zeteinek állami támogatásáról szóló törvény- javalatot vette tárgyalás alá. Az első szónok Dénes István szociáldemokrata: A Magyarországon élő földmunkások nyolcvan százaléka munka nélkül a legnagyobb nyo­mor szélé áll. Hibáztatom, hogy a pénzügy- miniszter bankpolitikát és nem néppolitikát folytat. De ezúttal nem a bankról akarok be­szélni, hanem a nagybirtokról és ezzel össze­függésben a jövedelemnélküli földmunkások­ról. A fennen hirdetett kereszténység éppen olyan képmutatás, mint amilyen volt a fari­zeuskodás Krisztus idejében. Erre a kijelentésre rettenetes lárma tőrt ki, amelyben úgy az ellenzék, mint a kor­mánypárt részt vett. A jobboldalról kórus­ban kiáltják az elnök felé: Vonja meg tőle a szót! Ilyet itt nem lehet büntetlenül mondani! Az elnök az általános zajban nyuga­lomra inti a képviselőket és a szónokot föl­szólítja, hogy beszédében a jogos kritika ha­tárait ne lépje túl és ne térjen el a tárgytól. Dénes: A magyar nagybirtokosok öt- ven-hatvan százaléka ne mis néz földje felé. hanem bérbe adja azt és a spekulánsok azt nézik, hogy műnél nagyobb haszonra tegye­nek sziert Csongrá.dmegyében egy kilenc­ezer holdas nagybirtok tulajdonosa hatvankét csailádot ki akart dobni a lakásából, mert földet mertek kérni. Budapest, február 6- (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Magyar poli­tikai körökben még mindig sokat beszélnek Benes cseh-szlovák külügyminiszternek a minap elmondott beszédével. A Magyar Kül­politika több politikust megszólaltatott, hogy fejtsék ki véleményüket a beszédről. Andrássy Gyula gróf igy nyilatkozott: — Úgy látom, hogy mindenképpen ránk akarják kenni az agresszív politika látszatát. Benes ugyan udvariasabb és békülékenyebb tónusban beszélt most, de mégis most is ugyiauaz az alaptéma, amely a kisantant ve­zetőinek megnyilatkozásaiban minduntalan felismerhető: hogy Magyarország fenyegeti az utódállamokat. Már pedig az a vád, hogy Magyarország agresszív lenne és háborúra készül, teljesen és tökéletesen alaptalan. A magyar nemzet nem gondol támadásra és még csak védekezésre sem tett rendkívüli in­tézkedéseket. A kisantant azonban tényleg fegyverkezik, állítólag védelmi célból, de csak állítólag, mert épp oly jól tudja, mint mi, hogy a mi részünkről Cseh-Szlovákia tá­madó szándéknak nem lesz, de nem ás lehet •kitéve. Gaál Gaszton, ■a nemzetgyűlés volt elnöke, ezeket mondotta: — Józan ésszel nem lehet föltételezni a magyar kormányról, hogy agresszív politi­kát akar folytatni. Amennyiben a kisianitant egyes államié rfiai mégis ezt hozzák föl több irányú akcióik okául, ez nem tekinthető más­nak, mint ürügykeresésnek. Benes egyébként az eddigi nyilatkozataihoz képest kétségtele­nül bizonyos konoiliáns hangot üt meg. Re­méljük, hogy ezúttal őszinte. Pkvtthy György, az egységes párt külügyi bizottságának he­lyettes elnöke, a következőket fejtette ki: — Benes beszédéből én a cseh-szlovák politika kudarcát látom- Kétségtelen ugyanis, hogy Benes Magyarország ellen nem csupán egy ártatlan demars formájában kívánt el­járni, hanem egyéb módon is. Erre őt a kül­politikának mostani helyzete is biztatja, mert nyilvánvaló, hogy a franciák által biztosított szabad kéz — amit én egyenesen kétségbe vonok — Cseh - S zlo v áléi ától viszont ellen- áldozatokat követel. Amiért a cseh-szlovák visszavonulás megtörtént, az nézetem szerint a Magyarország ellen való eljárásra följogo­sító tárgyi okok teljes hiánya. Ma már nem Tehet mondvacsinált iirügyck alapján Európa békéjét megzavarni. Kétségtelen azonban az is, hogy a feszült helyzeten Bethlen István gróf miniszterelnöknek beszéde változtatott a legtöbbet. —• Véleményem szerint, akár őszinte volt Benes, akár nem, kétségtelen politikai Újból uagy zaj. Az egységes párt sorai­ból többen Dénes felé 'kiáltanak: Nevezze rneg, ki volt az! Dénes (hasszas habozás után): Weisz Manfréd! Az egész Házban nagy fölzúdulás. Az elnök hosszasan csenget. Nagyatádi Szabó István földmi- velésíigyi miniszter: Ebben az ügyben már megindult a vizsgálat és a csongrádrnegyei főispán miár kapott utasítást. Dénes (folytonos, egyre növekvő zaj­ban folytatja beszédét, amelyből csak hang­foszlányok érthetők): Magyarországon öt millió földmunkás lakik, tehát az ország la­kosságának több mint a felét őt teszik ki. És ez a többség meg van fosztva a megélhetés lehetőségétől. Nincsen söldje. Ezek a szeren­csétlenek el akarnak menekülni az országból, ki akarnak vándorolni, de be vannak zárva és nem tudnak elmenni. Ezeken a szerencsét­leneken csak egyetlen módon lehet segíteni: a föMibrtokreform gyors és igazságos vég­rehajtásával. Elnök: Szünetet rendel el. Szünet után Egri Nagy János szólalt föl. Idézte Széchenyi mondását: „Földt kell adni a parasztnak.4" Ezt meg kell valósítani a földbirtokreforrn végrehajtásával. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter fölszólalása után a Ház^ a javasla­tot elfogadta. A Ház ezután ímentelSmi ügyeket tár­gyalt. Érdeklődést keltett Hír György ügye, akit azért kért kiadni az ügyészség, mert 1921-ben Nyugatmagyarországon bandákat ■toborzott. Az igaz, hogy nemes céllal tette, de szembekerült a törvényekkel. . Hegedűs György felszólalása után. aki kifejtette, hogy Hírnek köszönhető, hogy Nyugatmagyarország egy része visszakerült a áHz a kiadatás ellen szavazott. Az ülés vége délután háromkor. megkönnyebbülést jelent és reményt ad a szomszédi viszony élkerülhet étién és mielőbb való rendezésére. Iklódy-Szabó János képviselő nyilatkozatában a többi között így beszélt: — A legutóbbi események óvatosságra, intenek bennünket. Kérdés, hogy a nyilváno­san kiejtett szavak födik-e a valóságot. Meg­okolt tehát, hogy bizonyos szkepticizmussal fogadjuk Benes kijelentéseit, melyeknek bé- k liléken y hangja nyilvánvaló. Szivemből kí­vánom, hogy a cseh-szlovák külügyminiszter szavai egy jobb atmoszférái beköszöntését je­lentsék. — A magyar közvélemény Benesben ed­digi működése folyamán igen szívós ellensé­gét ismerte meg. Neki nagy része, vagy talán oroszlánrésze van abban, hogy az utódálla­mok és a köztünk fennálló feszültség nem akar enyhülni. Ha Benes ur szavait tettekkel fogja beigazolni, nálunk egészen bizonyosan megértésre fog találni, mert a magyar köz­vélemény7' békét akar, kalandokba bocsátkoz­ni nem kíván és mértékben átérzi és a határon túl lakókkal együtt szenvedi is annak igazságát, hogy egy sok száz adós politikai és gazdasági együttélés efezaki fásának milyen vészes kihatásai vannak és annak legalább gazdaságilag káros következményeit el kell hárítani. Baseli Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, Jindrilska 6. szám 1038 Speciális cimbalomkészitőnél különféle kivitelben kész cihbíuhokí l kaphatók. Pedálös dupla fenekű, tiszta ■ S hangú, fekete-, sálon-, machagoni és : ü diófa színben. Bárminemű cimbalom- és : l harmónium-|avÍÍÖS08í«SÍ elfogad jj •j jótállás mellett : j KOTÓa JWÍMBSMBfi i speciális cimbalomkészitő : j Nagmrőce, mmér megfje jj Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. A Hgpncggci rendszer kMhezncngeí. Liptószentmiklóson nincs lakásuk a tisztvise­lőknek. — Okiratok az istállóban. — A sze- pesiek újabb mozgalma. Lőcse, február 4. Szepesmegye őslakossága nem tudta megmenteni megyéjét és dicső múltú szék­városát. Hiábavaló volt a Szepesmegye meg­mentésére alakult nagybizottság óriási erő­kifejtése, amelyet a megyéket eltörlő tör­vénytervezet kezdetétől egészen a sérelmes törvény végrehajtásáig tett. És meddőnek bi­zonyult az a hatalmas tiltakozó népgyülés, amelyen a száznyocvanezernyd lakosság oly megható módon fejezte ki egyöntetű kíván­ságát és akaratát- A köztársaság elnökéhez, a nemzetgyűléshez és a kormányhoz intézett memorandumot tíz- és tízezren írták alá. Nem volt az a kis falu és eldugott parányi tanyai, melynek lakói nem siettek volna meg­védeni az ősi megyét és annak székvárosát ti messze híres Lőcsét. A hatalmasok még arra sem méltatták az adófizető polgárságot, hogy válaszoltak volna memorandumukra. Szepesmegyét és fővárosát — tekintet nélkül az összlakosság érdekeire, közóhajára — egyszerűen eltöröl­ték. Azóta sötét gyász borult a fehér asszony fekete városára. Elcsendesült minden, csak a •társzekerek nehéz dübörgése hallatszik, me­lyeken a szorgos szepesi kezek által évszáza­dok folyamán összekuporgatott vagyont vi­szik ki. Líptószentmikíős jobbérzésü népe nem öi*ül az uj és rákény szeri tett örökségnek, ■mert ebből nem neki, hanem a néhány cen­tralista nagyságnak van haszna. Liptószent- míkiós ugyanis nem rendelkezik a szükséges helyiségekkel a hivatalok részére, sem pedig lakásokkal az oda áthelyezett tisztviselők ré­szére. Ha mindezeket neki kellene felépítenie, akkor mostani elég terhes pótadóját még 4—500 százalékkal föl kellene emelnie. Az áthelyezett tisztviselők padokon vagy egyágyas szobában négyen-hatan is meghú­zódva pihenik ki a napi fáradalmaikat. Az iratok, közöttük pótolhatatlan okmányok, mi­vel nincs számukra hely, dohos pincékbe vagy kiürített istállókba kerülnek. Amin nem is lehet csodálkozni, mert hiszen a Tiptószent- iniklósi megyeháza nem száznyolcvanezer szepesi és százhatvanezer gömöri, hanem csak hetvenezer liptói lakos, részére épült Az igazságszeretők tehát Liptóban is zú­golódnak ez ellen az uj és tarthatatlan rend­szer ellen, amely máris csődöt mondott. Nem kell a nagyzsuparendszer senkinek, csak an­nak a néhány centralista n agy u rn ák, aki ha­talmát ez utón véli biztosíthatni­A nagyzsupákat azonkívül azért ás kel­lett megcsinálni — amint ezt Lábay nemzet- gyűlési képviselő e napokban Lőcsén tartott politikai értekezleten találóan bizonyította —, hogy a még néhány megmaradt régi tiszt­viselőt, légyen az szlovák vagy más őslakos, megfoszthassák állásától és az igy megüre­sedett helyüket is csehekkel tömhessék be! A még megmaradt néhány tisztviselő fo­gadalmat tett, megtanulta az államnyelvet, sőt már jobban beszél csehül, mint szlovákul, politikailag megbízható, illetőségét az ük­apjáig visszavezette, tehát uj okot kellett keresni s találni, hogy elmozdittathassák. Ezért egy sze iáién kimondották, hogy a nagy- zsupáboz nem kell annyi tisztviselő — mint­ha a megyék eltörlésével a nép is csökkent volna! — s ezzel az indokolással bocsátják el a hétpróbás szlovák tisztviselőket is, de azért az uj cseh tisztviselőket csak úgy öntik a nagyzsupákba! A szepesi tisztviselőket valamennyi vá­rosban majdnem kivétel nélkül elbocsátot­ták. Felmentették a szolgálattól, de sem más­hová ki nem nevezték, sem nem nyugdíjaz­ták őket. Ezek a tisztviselők — volt polgár- mesterek, jegyzők, számvevők, orvosok, ügyészek, rendőrkapitányok stb. — tétlenül töltik az időt — a városok terhére. Fedor Miklós. A szepesin egyet megyememtő bizottság arra a komoly hírre, hogy Liptószentmiklós nem képes a nagyzsupa székhelye számára szükséges középületeket felépítem és nem áll módjában, hogy a sok tisztviselő részére megfelelő lakásokról gondoskodjék; főleg azonban az ennek nyomán várható községi nagy pótadót nem bírná el és ezért iparkodik magától elhárítani a megyeszékhelyet, fe­bruár harmadikén újból foglalkozott a me­gyeszékhely ügyével és behatóan mérlegelve a megyeszékhely megszüntetésével beállott teljes pangást, elhatározta, hogy Lőcse város és Szepesmegye képviseletében küldöttséget meneszt Székács János dr.-hoz, a táfcra- aljai naKymegye zsupánjához. A küldöttség föladata-, hogy előadja, a neki már beküldött memorandumban elősorolt -nyomós indokokat és azt, hogy Lőcse városa bír mindama kel­lékekkel, amelyekkel egy nagyzsupa szék­helyének bírnia kell; megvannak a díszes, tágas épületei és a tisztviselők elhelyezésére szükséges lakásai. Ezért a küldöttség kérni fogja a zsupánt, hogy hasson oda, hogy a székhely továbbra is Lőcsén maradjon, illető­leg Lőcsére visszahelyeztessék. A iküldöttség teljes erejével arra fog igyekezni, hogy meggyőzze a nagyzsupánt a helyzet tarthatatlanságáról és különösen ar­ról, hogy a megyeszékhely -ügye Lőcse város életkérdése, mert ha a megyeszékhelytől végleg elesnék lakossága, tönkre kellene mennie, mivel a megyeszékhely volt az az egyedüli tápforrásai, melyből életképességét és erejét merítette. A város és a megye össz­lakossága meg van győződve róla, hogy az uj nagy zsupán igazságosabb lesz, mint előd­je s több jóindulattal és megértéssel bírálja el jogos és méltányos kívánságát. Chreni€lű Kiránűnlősa. „Az autonómia előfeltételeinek fokozatos megteremtése." Ungvár, február 6. (CSI.) Ehrenfeld al­kormányzó néhány tisztviselő kíséretében szombaton délután Beregszászba érkezett, ahol néhány testület és magánszemély kül­döttségét fogadta. Vasárnap reggel Husztra utazott, ahol számos küldöttség kívánságait községi és rokkantügyekben hallgatta meg. Majd Izára ment. Az alkormányzó az üdvöz­lésre adott válaszában kijelentette, hogy 5 arra fog törekedni, hogy a járásban megte­remtsék ama előfeltételeket, amelyek lehe­tővé tegyék Ruszinszkó auotnómiájának fo­kozatos megvalósítását, amelyet az eddigi viszonyok megakadályoztak. Az alkor­mányzó különböző küldöttségek meghallga­tása után, amelyek vallási, kulturális és gaz­dasági ügyeket tettek szó tárgyává, Nagy- koppányba ment. A lelkész üdvözlő beszé­dére adott válaszában az alkormányzó ama kívánságokra, amelyek a Tisza szabályozá­sára, továbbá a munkanélküliség ellen való küzdelemre és a rokkantkérdés sürgős meg­oldására vonatkoztak, kijelentette, hogy az állam építési tervezetének végrehajtása uj gazdasági életet fog teremteni Ruszinszkó- ban. A nagy hófúvás miatt az alkormányzó, az eredeti terv ellenére, nem tudta útját Va­lóéig folytatni és azért még az éj folyamán visszatért Ungvárra. Mudron dr. szenátor Scotus Viatorhoz. Mudron szlovák néppárti szenátor a Slovák- ban leírja első találkozásiát Scotus Viador­ral Turócszentmártonban. Scotus tizenhá­rom, vagy tizenöt évvel ezelőtt egy hétig Szlovenszkón tartózkodotts fe szlovák ve­zérekkel együtt bejárta a Magas Tátrát. Ami­kor eltávozott, Mudron Rutkáig elkísérte Scotust, aki a robogó vonaltól a búcsúzó üd­vözletekre azt válaszolta: A viszontlátásra Edinburgban. Mudron eme találkozásra visz- szaemlékezve, azt írja, hogy soha az életében nem találkozott emberrel, aki oly ió benyo­mást keltett volna ő benne, mint Scotus, az igazi angol gentleman. Pénteken elkészül a !ex-Dérer. A koalí­ciós pártok huszonötös bizottsága tegnap egész nap tanácskozott a parlament össze­illésével kapcsolatos eseményekről. A ta­nácskozás előterében a köztársaság védel­méről szóló törvény állott, amelyről a petka és a minisztertanács is tanácskozott. A mi­nisztertanács a javaslat alapelveit jóvá­hagyta. Ma a cseh nemzeti koalíció jogi szak­értői vitatták meg a javaslatot. A koalíciós pártok holnap és holnapután fognak róla. ta­nácskozni, úgy, hogy a javaslat pénteken el­készül és ku-Hen a kéDviselőház elé ter­jeszti'- (Műhelyen es üzlethelyiségek foímon- dása.) A Pager Abendblatt értesülése szerint a műhelyeket és üzlethelyiségeket a lakók védelmi törvényéből kiveszik. Ha ezt a ház­tulajdonosok keresztül tudják vinni, úgy a lakbér óriási emelése és fölmondások ve­szélye fenyegeti az érdekelteket. A szociál­demokrata iparosok és kereskedők szövet­sége a kormányhoz és a szociáldemorata képviselőkhöz fordult s ígéretet kapott arra, hogy kívánságaik szerint fog a kormány el­járni. , Eredménynélküli minisztertanács Szászországban. Drezda, február 6. A szász miniszterel­nökválasztás, amelyet az országgyűlés ma ejtett meg, eredmény élkül végződött, mert egy jelölt sem kapta meg a szükséges abszo­lút többséget. A választást kecfden meg­ismétlik. £ilensé]feld ftetfűvef öíiSt meg magyar ícíftedeff Magyar politikusak Benes exp©«é!árél.

Next

/
Thumbnails
Contents