Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-07 / 29. (182.) szám

2

Szerda, február 7.

veszélyesebb ellenségei. A külügyi bizottság ülésén meg egyszerre kijelenti Benes, hogy Magyarország nem veszélyezteti Európa békéjét. Kijelentését a legnagyobb bizalmatlansággal kell fogadni, mert nem tudni, mi lappang eme hirtelen változás mögött.

Előadását azzal fejezte be a képviselő, hogy pártja nem a szélsőséges revánspoli- tika Ilivé. De követeli, hogy a békeszerződéseket úgy változtassák meg, hogy az igazságos békét teremtsen a világon.

Dembinszky dr. a német demokrata pártnak egy határozati javaslatát terjesztette be, mely szerint a csehországi németek tiltakoznak a Ruhrvidék megszállása ellen s a Ruhrvidéken élő német testvéreknek üdvözlő táviratot küldjenek, amelyben kifejezik együttérzésüket s ama kívánságukat, hogy védelmi harcukból győzedelmesen kerüljenek ki. A határozatot egyhangúan elfogadták. oeoeoooQOQweaoeeQQQiKMasafraQeftQe

Rágalonliadjáraf a sziovenszitói református egyiiáz étien.

Rimaszombat, február 5.

, (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói református egyház ellen a cseh s a kormány szolgálatában álló német sajtóban sűrűn látnak napvilágot támadások, melyek a szlovenszkói kálvinista egyházat, mint az állam veszedelmes ellenségét tüntetik föl. Legutóbb a Kostnicke Jiskry rohant ki a szlovenszkói reformátusok ellen. A lap rágalmakkal teljes cikkére vonatkozóan tudósítónk nyilatkozatot kért Czinke István rims^ szombati református püspöktől, aki a következőkben adta meg válaszát a rágalomteljes támadásra:

— A „Kostnicke Jiskry“-ben s utána fehnelegitve a „B. Z. am Abend“-ben megjelent „Szlovenszkói kálvinisták” c. cikkre csak annyi észrevetélein van, hogy az folytatása annak a következetes és tendenciózus hadjáratnak, melyet pár év óta egy cseh társaság folytat az ungi és felsözem- plémi szlovák reformátusok elszakitása és elcsehesitése érdekében. Figyelemmel kisérjük ezt a céltudatos propagandát, azonban a fegyverek, amelyeket használ, a legtöbbször olyanok, amelyeket nekünk derogál igénybe venni. Meg kell adni, hogy használ igazi adatokat is, de azt úgy vegyíti a ráfogásokkal és kitalálásokkal, hogy csak az avatatlanokat vezetheti félre. A cseh-szlovák köztársaság hivatalos fórumai ismerik a mi törekvéseinket, velük állandó érintkezésben vagyunk s tudjuk, hogy a Kostnicke Jiskry-nek az a ráfogása, hogy „a szlovák kálvinisták a régi magyar módszer szerint a vallásból politikát csinálnak”, éppen ellenkezőleg áll. ök alacsonyitják le a vallást politikai céljuk eszközévé s izgatják állandóan a becsületes szlovák népet, mely éppen azért ragaszkodik eddigi egyházi kötelékeihez és hatóságaihoz, mert azok sem kálvinista hitét sem anyanyelvét és nemzeti érzelmeit soha fel nem háborították. Sőt, részére mindenkor gondoskodtak szlovák nyelvű hitvallásos, énekes és imádságos könyvekről, so't ma is gondoskodnak. De éppen ez nem hagyja nyugton

Katona*

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáját —

1 Irta: Csűrös Zoltán.

A csalfa március már kicsalogatta az ibolyákat a Városliget rügyező fái között. Minden tele volt vigsággal és napsugárral. Az íbiszek és flamingók, a kócsagok és nádi gémek bogyósén tollászkodtak a zöld gyepen s a viztől porzó szárnyukat meglibbentették. A tündöklő raháju paradicsommadár olyanokat rikkantott, mint parasztlegény a lakodalmon. Az aranyos és lilatorku papagályok kacagtak, mintha üveggolyók ütödtek volna össze. Az oroszlánok, tigrisek, leopárdok vígan ugrándoztak. Még Busman és Zulejka is, a két lomha, fiatal víziló, frisebb lett a serkenő tavasz levegőjében.

És mindezek között, a napfény ragyogásától, platánfák, virággruppok illatától körülvéve, iaiz ezerféle állati hang, madárfütty, oroszlánorditás, tigrlsbőgés, kecském ek égés között, komoly filozófiai gondolatokkal foglalkozva, egykedvűen és méltóságosan, mint egy indiai bölcs, ^ állott Timbuktu, a szelíd elefánt. Apró szemével hunyorgaíva, ide-oda lóbálta az ormányát, mint egy óriás óraingát, oszlopos lábát megemelte s a füle rezgeti, mint két pá'lmalevél, mit nyugtalanít a szél. Tarkabarkán öltözött, csipkés hölgyek sétáltak el Timbuktu ormánya előtt, szép, kacér, nevető pesti lányok, asszonyok, fontoskodó vagy fölbe vilit képű gavallérok társaságában, de Timbuktu nem hederített rájuk, mert nem ezek voltak az ő barátai. Timbuktu az

a cseh agitátorokat, akik a népet arra akarják rábírni, hogy csehnyelvü vallásos iratokat használjon, mert az a nyelv, amelyet most használ, meg van mételyezve a magyar nyelv és a magyar szellem által.

Az ilyen vastag inszinuációk, hogy az itteni kálvinisták Magyarországból kaptak intést, hogy Szlovenszkón önállóan szervezkedjenek, meg hogy „némely fiatal IelKassa, február 6.

(Saját tudósítónk jelentése.) A Hiinka- párt és a keresztényszocialásta párt tevékenysége és térhódítása, de főképpen a január 28-iki eperjesi népgyülésen ért vereség, amely de facto megveréssesl is végződött, nagy elkeseredést váltott iki a kassai cseh szervezetekben. A legutóbbi Juriga-affér a kassai állomáson, — amelyet a kassai lapok megírtak — azután megérlelte az elhatározást bennük, hogy itt valamit tenniök kell. fMivel a városban az a hir terjedt el, hogy vasárnap, azaz február hó 4-ikén a Hlíinka- párt a keresztényszocialista párttal együttes gyűlést tart, ezt az alkalmat vélték felhasználni, hogy egyrészt szétzavarják a gyűlést és megverjék Hlinkát, az eperjesi eset retorziójaként, másrészt, hogy tüntessenek a cseh-szlovák egység mellett.

Vasárnap reggel a Cseszko 1 szlovén szki Dómban gyűlést tartotak a csehek, amelyen éles tárnadksokat intéztek a Hlinka párt és ’a keresztényszocialista párt ellen s állást foglaltak a cseh-szíovák egység mellett. (Megjegyzendő, hogy ez egyoldalú állásfoglalás voit, amelyen sem szlovákok, sem pedig kassai őslakosok nem voltak jelen.)

Ezután a körülbelül háromszáz főnyi ébredő a kassai Nemzeti Színházhoz vonult és ott Faragó igazgatót keresték. (Tudomásunk szerint elutazott.)

Erre a tömeg ellepte a szinház folyosóit és leverte a falbaépitett magyar nyeí'vü jelzőtáblákat és kihajigálta az utcára.

A jelenlevő szinészek közül egynéhányat amikor látták a tömeg rombolását, a rendőrségre szaladtak segítségért, hogy védKassa, ferubár 6.

Az egész város lakosságát izgalomban tartó esettel kapcsolatban tudósítónk fölkereste ia rendőrigazgatóságot, hogy véleményét megtudja ez ügyben. A rendőrigazgatóság munkatársunknak a következő információkat adta:

Vasárnap reggel 8 órakor az állami alkalmazottak, a légionáriusok szövetsége és a Srobár-párt közös tiltakozó gyűlést tartottak a Schalk-házban, a,melynek tárgysorozatán a legutóbbi kassai Juriga- affér és az „államalkotó éltéinek” jövőbeni

készek mostanáig Pesten működtek és mint idevalók jönnek Szlovenszkóra és kapnak államsegélyt”: annyira rosszhiszemüek,

hogy cáfolatra sem érdemesek. Egyetlen lelkész sem jött ide 1919 óta Magyarországból, sőt az idevalókat is kiutasátgatják. minden jog és békeszerződés ellenére. Erről a sérelmünkről éppen most tárgyalunk szlovenszkó telhatalmu miniszterével.

je meg a színházat a további rombolástól. A rendőrség erre egy 12 főből álló osztagot küldött ki. Amikor azonban ezek odasétáltak, már nem volt mit védeni, mert a tüntetők elvégezték a munkájukat és coportokba verődve a Fő-utcán végig a rendőrigazgatóság épülete elé vonultak.

Itt egy küldöttség ment föl Kiima dr.

rendőrigazgatóhoz, aki előtt az ébredők vezetői kijelenteték, hogy elítélik Juriga kassai szereplését, a cseh-szlovák egység alapján; állanak és követelik Kassán a még meglévő összes magyar feliratok eltávolítását.

Ezalatt egy másik csoport körülvette a Katolikus Legényegyesidet házát és behatolt oda, mivel állítólag ott kellett volna megtartani a népgyiilést, amelyen Hlinka és Juriga beszédet mondottak volna. Miután ez a hir nem bizonyult valónak és a helyiség üres volt, onnan eltávoztak.

A lakosság körében érthető felháborodást és elkeseredést keltett ez az újabb provokáció.

Ez az eset ismét csak arra alkalmas hogy a lakosságban gyűlöletet keltsen a mai rendszerrel szemben, amely az ilyen eseményeket örömmel nézi (a rendőrség ablakaiból mosolygó arcok néztek a tüntetőkre) és azokkal az elemekkel szemben, akiknek minden áHamalkotó képessége az ilyen jelenetek inszcenirozásában merül ki.

A Hlinka-párt, vagy a keresztényszocia- lista párt gyűlései mindig méltóságosan és rendben folynak le.

Azért, ami az eperjesi gyűlésen történt, csakis azokat érheti a felelősség, akik éretlen és kihívó magaviseleiüickel maguk ellen zúdították a nép haragjáü

magatartása szerepelt. A gyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy Juriga Nándor néppárti képviselőt a cseh-szlovák vasutak nem veszik íöl s abban az esetben, ha Juriga megkísérelné az utazást, megállítják a vonatot, mivel Jurigát brutális viselkedése miatt az államvasutakon nem engedik utazni(ü). A határozatot óriási lelkesedéssel vette tudomásul a termet szin- ültig megtöltő, legnagyobbrészt állami tisztviselőkből álló tömeg.

A gyűlés után a tömeg Hlinka és Juriga keresésére indult, akikről az a hir terjedt el, hogy Kassán tartózkodnak. Egy tíztagú deputádó ment a színházba, Fa- Bagó igazgatót keresték, hogy tőle a magyarnyelvű föliratok eltávolítását követeljék. Az igazgatót nem találták otthon s igy sajátkezüleg távolították el az összes magyarnyelvű fölirásokat. Egy másiH tíztagú küldöttség ugyanekkor Novák polgármestert kereste föl, akinek memorandumot nyújtottak át, melyben fölszólítják a polgármestert, hogy a város elszlovákositá- sában fejtsen ki erőteljes működést. Amig a küldöttségek a színházban és a polgár- mesternél jártak, az utcán léve tömeg erősen zajongott, Hlinkát és Jurigát abcugol- ták, majd fölvonultak a rendőrség elé. A menet élén Jancsó agrárpárti titkár és egy szociáldemokrata képviselő ba^dt, akinek a nevét nem tudja a redőrség(?!). A rendőrigazgatóságon hasonló memorandumot nyújtottak át, mint a polgármesternek. A rendőrség épülete előtt megakadt egyik villamoskocsin Zipser Dezső liptószentmik- lósi kereskedőt, aki megjegyzéseket tett a tüntetőkre, tettleg inzultálták s ha a rendőrség védelmébe nem veszi, agyonverik.

Eddig a rendőrség nyilatkozata.

Tudósítónk ezenkívül fölkereste a kassai cseh-szlovák fascisták egyik vezetőemberét, aki az eseményekre vonatkozólag kijelentette, hogy q tünettésekben a fascisták nem vettek részt s minden más híradás ellen a leghevesebben tiltakozott.

Ez a tiltakozás annyiban nem áll meg, mivel a tüntetők sorai között a kassai fascisták számos tagiát sikerült megállapítani s így minden cáfolat fölöslegesnek bizonyult.

Zipser Dezső iuzultálásával egyidőben véresre vertek egy szlovák zsupáni hivatalnokot, mive! az Hlinkát védelmezni próbá’ta a feldühödött légionáriusokkal szemben. Az illető nevét a legnagyobb utánjárás mellett sem lehetett megtudni, mivel a tüntetők gondoskodtak az áldozat gyors elszállításáról, amikor rájöttek, hogy egy fajszlovákot pofoztak össze.

Tudósítónknak mindössze annyit sikerült megtudni, hogy az ismeretlen nevű áldozat még a délutáni vonattal elutazott Liptószent- miklósra.

Érdekes, hogy a rendőrség a legnagyobb nyugalommal figyelte az eseményeket s nem rendezett olyan vehemens kirohanást, mint a tavalyi nyár folyamán lezajlott kommunista cserkészühnenélyen. Az állami tisztviselőkből álló tömeg azonfelül a magyargyalázó kifejezések áradatáról sem feledkezett meg.

— „Disznó magyarok, a pokolba küldünk benneteket Hlinkáékkal együtt” — hangzott állandóan.

A kassai Fő-utcán a déli órákban magyar ember számára életveszélyes voL a közlekedés. Nőket és gyermekeket is űzőbe fogtak 'egyes bepálinkázott alakok. Csak a véletlennek köszönhető, hogy vérontásra nem került a sor.

A város őslakossága körében rednkivül elkeseredett a hangulat s úgy érzik, hogy a terrorisztikus eseményeknek — tekintettel a mai izgatott politikai hangulatra — még komolyabb folytatása lehet.

'aBBBBBBBiBB»i3BBBBBBSSBBaBBBBaaS!aaBBBBBBBB!SBBBBBBBBBBBaBBBIlBflBafiBBfl

Készül a rendtöryéhy. _

Cseh ébredők tüntetése és rombolása a Kassai Nemzeti Színházban. Cseh-szlovák egység szlovákok nélkül.

Juriga nem utazik többé csehszlovák vasúton.

„A kassai „államalkotók" megállítják a vonatot, ka juriga utazni akar." Újabb részletek a vasárnapi tüntetésről.

apró embereket szerette, az indiánusokként visitó gyerekhadat, mely borzadva, és mégis repesve az ismerkedés vágyától, rajongta kö- ( rül a fekete óriást, hogy feljuthasson a széles | nyeregbe, hol nyolc gyerek helyet foglalha-' tott. ó, tündéri gyönyörűség volt ott trónol- fönt, a magasban. Ibrahim, a barnaarcu gangeszi hajcsár, meglóbálta az ostorát.. Ez jel volt az indulásra- És Timbuktu, mint egy vastagbörühöz illik, lassú oanunogással megindult a fehér utón..

A rövid séta véget ért, a nyereg utasai leszál'lottak. És Ibrahim kiáltozni kezdett a gyerekek felé, hogy bátorságot gyújtson a kis szivekben.

— Pistái, lovagolná, Timbuktu szereti Pistát... Timbuktu jó.

Ibrahim többször hangoztatta, hogy Tim- biíktutól nem kell félni. Lenézett az elefánt nyakáról a nyüzsgő csoportra és egy zöld- ruhás bábát pillantott meg az ormány előtt. A kis lányt egy nagy lány tartotta kézenfogva, a nagy lány szőke volt és igen takaros. Szobalánynak vagy bonnenak látszott és Ibrahim igen-igen csinosnak találta. Ezért még jobban megeresztette a hangját, csábítóan harsogva:

— Juliskát szereti Timbuktu, szereti..- Timbuktu jó.

A kis lány s a nagy lány felkapaszkodtak a nyereghágcsón és megindult á társaság. Ibrahim izgatottan gondolta el, hogy mily rövidre is szabta a körutat az igazgatóság fukar üzleti szive, mely ridegen számításon kívül hagyja az érzékeny gyermeki kedély kívánságait. Az idő kurta, tehát tenni kell.

Mosolyogva fordította vissza az arcát s behizelgően jegyezte meg:

— Juliskát szereti Timbuktu nagyon... ! nagy Juliskát még jobban szereti elefánt.

A szőke szobalány elme vette magát. Hetykén ült a széken, mint egy lovagló amazon és Ibrahim te tő tői-talpig végigmérve, gy szólt csendesen:

— Ibrahim is szereti nagy Juliskát.

— Magát, fekete bácsi, Ibrahimnak hívják?

— Bizony.

A leány kacéran a szemébe nézett— Ibrahim is tetszik a Juliskának..

A csöppség erővel cukrot akart adni az elefántnak. Ibrahim zsebrevágta az adományt és bizalmaskodva kérdezte:

— Holnap Juliska lovagol elefánton?

— Nem lehet — mondta a nagy Juliska -T- csak minden vasárnap délután.

Célnál voltak s amint lemásztak a gyerekek és kísérők, a nagy Juliska még egyszer visszanézett búcsúzóul. Ibrahim megpödörte a bajuszát önérzettel s ráütött a Timbuktu széles fejére.

— Nye bum vodir — jelentette ki szilárdan. ami gangeszi nyelven annyit tesz, hogy: szép az élet.

Aztán este lett. Az állatkert látogatói eltávoztak, az állatok pihenni tértek. Minden elcsendesült. Timbuktu is bekocogott az elefántok, vízilovak és más vastagbőrüek kvártélyába, mely kecses pagodához volt hasonlatos. Ibrahim odaadta a paripájának a cukrot, hozzáfűzve:

— Elefánt jó volt, elefánt cukrot kapott.

Timbuktu megelégedett hangot hallatott és álomra hajtotta a fejét. A hajcsárt ellenben elkerülte a nyugalom. A nagy némaságban, mely körülvette, a szőke nagy Juliskáról merengett- Hej, de messze van a másik vasárnap !

Robotmunkában teltek el a hót napjai. Csigaléptekkel másztak egymás után, mint a lajhárok, libasorban. Vasárnap fénylett az Ibrahim arca, mint a réztányér, ha rásüt a napsugárka.

— Hopp — mondta fütyörészve — Timbuktu jó, elefánt cukrot kap Juliskától.

Délután a kis Juliska és a nagy Juliska megérkezett. Az indus nézte a nagy Juliskát és-igy elmélkedett hangosan: •

— Ibrahim bús volt, mint ciprus... Ibrahim most boldog, mint maharadzsa.

A kis Juliska ismét cukrot hozott és a nagy JuMs, riszálva karcsú derekát, mtett a kezével:

— Pá, pá, a viszontlátásra, Ibrahim.

A harmadik vasárnap a hajcsár fel- sóhajtott.

— Napok hosszúak, mint ut a dzsungelben ... Éjszakák Ibrahimnak keservesek.

— Istenem — felelte a nagy Julis —, hétköznap- munka van otthon, súrolás, ablakpucolás, nem jöhetünk akkor az állatkertbe.

A negyedik vasárnap Ibrahim vallomást tett a lelki tusáiról.

— Uráliim csak a nagy Juliskára gondot ... Ibrahim szereti a nagy Juliskát.

A szőke szobalány incselkedőcu felnevetett. '

— Éti is sokszor gondolok magára —