Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-25 / 45. (198.) szám

Vasárnap, február 25. A KdttntoraiaMi ftkzias&ii Kávésaiét és a ntcMzdfí na$gar lársadalaiü. — Roíoickárokból áll a vezetőség. — « Kassa, február 24. (Saját tudósítónktól.) A minap alakult meg Kassán az országos gazdasági és föld- mivelésügyi tanács kiküldötteinek jelenlété­ben a Kelctszlovenszkói Gazdasági Egyesü­let, amely előzetesen kibocsátott meghívói­ban részletes programot adott s főképpen azt domborította ki erősen, hogy az egyesülés minden politikától mentesen, tisztára gazda­sági érdekeket szolgál. A program kulturális, közjogi és nemzetgazdasági alapon a tör­vényhozásnál és a hivataloknál helyezi kilá­tásba a szlovenszkói nagy-, ki^zén- és kis­gazdatársadalom hathatós támogatását. Természetes, hogy ez mind igen szépen hangzik, azonban nem mulaszthatjuk el, hogy a lezajlott alakuló gyűlés eredményeit tekin­tetbe véve, a szlovenszkói magyar gazda-! társadalomra nézve az egyesülés hibáit és ' pótlásra váró dolgokat föl ne hozzuk. Kassai j munkatársunk ez ügyben fölkereste Kassa j egyik legszámottevőbb gazdasági faktorát, aki a Keletszlovenszkói Gazdasági Egyesület megalakulásával kapcsolatban a következő­ket mondottal: — A kormány intenció szerint megala­kult gazdasági egyesület mostani formájában nem lehet életképes. Vessünk egy pillantást a megválasztott tisztikarra, illetve az egyes megyéket képviselő -megbízottak listájára. Erősen szembetűnő, hogy a nevek között, a néhány magyar nagybirtokost leszámítva, ki­zárólag a Srobár-párt, a rolnidra strana leg- exponáltehb képviselőinek a neveivel talál­kozunk. — Hogyan lehetséges az, hogy a tel­jes gazdasági együttműködési hirdető egyesület vezetői különösképpen csak a rolnickár gazdákat hívták meg az alakuló gyűlésre és a magyar íö’dbirtokcsoszíáíy főrészéről, valamint a magyar kisgazdák­ról, akik Keíeíszlovenszkó gazdasági éfe'é- nek markáns kifejezői, teljes egészében megfeledkeztek. — Az egyesület életképességét hogyan Próbálják elképzelni a keresztényszociáÜs füldmüvesszövétségben, a kisgazdapártban , s a néppártban tömörélő gazdaközonség tá­mogatása és ereje nélkül. A kizárólag rol­nickár kisgazdákat számláló egyesület így valóban politikai célokat sejítet a figyelmes szemlélővel, ez a körülmény pedig teljesen elegendő annak megítéléséhez, hogy a „min­den politikától mentes" jelszavak mögött tényleg nem gazdasági érdekek rejlenek. — Maga aiz körülmény, hogy a magyar gazdsatársadalom legjobb erői hiányoznak s azokat meghívásra sem méltatták, kedvezőt­len benyomást keltett a magyar gazdakörök-' & ____________ ben és kihívta a józanul gondolkozó szlovák gazdák ellenszenvét is az egyesülés iránt s nyilvánvalóvá tette, hogy a csupán gazda­sági jelszóval alakult egyesület politikai szer­vezeteket akar. — Amint tudjuk, hogy az őslakosság tá­mogatása nélkül alakult és azok bizalmát nem biró Ustrednc Druzslvo négyévi siker­telen próbálkozás után tökéletesen fölmondta a szolgálatot, úgy ez a gazdasági egyesület sem lesz képes boldogulni, ha gazdasági cé- j lók helyett politikai célok szolgálatába sze-! ffödik. — Egyetlen megoldás az, ha a minta- j gazdálkodásukról ismert magyar gazdákat belevonják a szlovák őslakossággal együtt az egyesület körébe. Máskülönben ennek a gazdasági egyesületnek sem jósolhatunk hosszú életei. HBG3afi5B!!308il8t*Bffl®SB22SSS53fil®SSKS®EB3;S3!SaEffl8S’S;3*!!aiSS5*a!EEHZaÖ&&HIS£aBBSSSEa®!R»B Hét sajtóhang a rsndtórvényröl. Egy esek lap éles kotlája a rendtörvényről A Ceskos'lovenské Noviny, az ellenzéki Brc- (ie.cky-csopori.nak szócsöve, a következő nagyon alapos és nem egy tekintetben figyelemreméltó cikkben foglalkozik a köztársaság védelméről szóló törvénnyel: — Azok a számok amelyeket a Statisztikai hivatal a köztársaságnak nemzeti összeállításáról közzétett, oly sokat mondanak, hogy a cseh ál­lamférfiaknak feltétlenül gondolkodnia kellene rajtuk. Nem egészen kilencmillió csehvel és szlo­vákkal szemben, (akik koziü az utóbbiakat egé­szükben nem lehet olyanoknak tekinteni, mint akik hódolattal viseltetnek a köztársaság iránt, mivel autonomista és irredentista elemek is van­nak közöttük), majdnem -öhniillió más nemzethez tartozó kisebbség áll, akik közül a ruszinok nin­csenek közvetlenül érdekelve a köztársaság sor­sában, mig a többiek és pedig számszerűit a leg­erősebbek (a magyarok és a németek) egyenesen titkos ellenséges viszonyban állnak vele szem­ben. Ha ilyen körülmények köpött „nemzeti ál­lamról41 beszélnek, úgy ez a valóság eltitkolása. Föltéve, ha a köztársaságot a centrifugális ele­mek ellenéiben a törvény betűivel meg is lehetne védeni, mindez nagyon élénken emlékeztetne az osztrák-magyar rezsim módszereire, amelyek nem váltak be. A nemzetek még sohasem csat- latkoztak szeretettel egy olyan államhoz, amely ahelyett, hogy kívánságaikat és szükségleteiket figyelembe vette volna, az ijesztés módszereit alkalmazta. A köztársaságnak a törvény keveset fog használni, ha a prágai németeknek niég azt a követelését is elutasítják, hogy kulturális elő­adásaikat (a színházakat kivéve) falragaszokon hirdethessék. A törvénynek a szobrok eltávolí­tásáról szóló rendelkezéseit aligha fogják más­ként fogadni, mint leplezetlen vagy csak rosszul leplezett mosollyal. De ezek csak csekélységek. — Nekünk tudatában kell lennünk annak, hogy a kisebbségi kérdést sem a békeszerző­dések rendelkezéseivel, sem egy résztörvény- nyel nem lehet megoldani, hanem hogy ez a kérdés belpolitika! föladataink középpontjában kategórikns imperativus gyanánt áll. A jelen­legi kormány programja ugyanarra engedett következtetni, hogy a kormány a konkrét tet­tek mezejére lép. Eddig követett gyakorlata azonban világosan megmutatta, hogy mind kedve, mind a jóakarata hiányzik. Hogy sen­kiben se hagyjon fönn kétséget, a parlament­ben visszautasitoíta a német szociáldemokra­táknak igen fontos lépését. Ez igen erős rövid­látásra vallott és kárára vált a köztársaságnak, mivel a kisebbségi kérdést nem lehet egy párt parancsával megoldani, hanem csak vaíameny- nyi pártnak közreműködésével. Emez beisme­rése, ha ezt az a törekvés követné, hogy si­kerben is kifejezésre jutna, a köztársaságnak legbiztosabb védelme volna, minthogy bizo­nyos az is, hogy a köztársaság védelmére ter­vezett törvény veszedelmes a köztársaságra nézve. Jellemző szerkesztői üzenet Mig egy cseh ellenzéki lap ilyen élesen kikel a cseh-sziovák köztársaság védelméről szóló javaslat ellen és vele kapcsolatban föl­veti a köztársaság nemzeti kisebbségeinek problémáját, addig a Becsben, magyar nyel­ven megjelenő Jövőben a szerkesztői üzene­tek között szégyenlősen bújik meg az alábbi pár sor: UtódállambeÜ magyar. Az ilyen törvények vagy rendszabályok túlzott szigorúságát mi semmiesetre sem helyeselhetjük, sem elvi, sem gyakorlati szempontból. Az elvi szempontunk minden olvasónk előtt világos: gyakorlati szempontból pedig tigy véljük, hogy az ilyes­mi többet árt, mint amennyit használ. De ha figyelemmel kísérte kisérte lapunkat, emlékez­hetik arra, hogy a magyar rendjavaslat elké­szítésekor már az volt a legfőbb aggodalmunk, hogy ezt az oktalan szigorúságot másutt is követni fogják; viszont ha a törvényeket fi­gyelemmel összehasonlította, könnyű volt lát­nia, hogy embertelen szigorúságban a szóban- íorgó törvény meg sem közelíti a magyar korT mányét. És erre nem lehet válasz az, hogy: igen ám, csakhogy minket nem érint közelről az, ami Magyarországon történi^. Éppen itt derül ki a logikus összefüggés: ha a magyar igy bánik a magyarral, hogyan kívánható más­tól, hogy jobban bánjon vele? Ha a dolog rész­letes bírálatától tartózkodunk, ezt ne értse félre, az efféle felszólalásoknak mindaddig nem lehet eredményük, ómig az orrunk alá tarthat­ják a még sokkal rosszabb magyarországi ál­lapotokat. Azért harcolunk a magyarországi demokratizálódásért, ami ellenállhatatlanul fogja magával vonni a szomszédokét. Ez az első eset, hogy a bécsi emigrán­sok állást mertek foglalni a cseh-sziovák rendtörvény ellen. Hogy ez az állásfoglalás nem a lap politikai részében, hanem a szer­kesztői üzenetek szürke rovatában látott napvilágot, annak egyszerű magyarázata az, hogy a Jövő nem mer nyíltan ellene fordulni a prágai kormánynak. Hogy miért? ennek csinált hét jelenet, filmszerű gyorsasággal pereg le, izgalmasan, feszülten, szédületes tempóban. Érdekes, hogy Hevesit mennyire foglalkoztatja a színpadi játéktempó sebes­ségének fokozása, ami nem egyéb, mint a film fő vívmányának benyomulása 'a beszélő színpadra. Ezt próbálta mint rendező a Lear királyban, meglepő sikerrel (hét órától ne­gyedtizenegyig le tudja játszatni a hatalmas darabot teljes, csonkitatlan szövegében. Ne­hezebben ment a dolog Az ember tragédiá­jával. Most mint drámaíró is megpróbálko­zik a fe’adattal és érdekes, uj drámatechni­kai problémát vet fel. Somlay és Pécsi Blanka produkál ko­moly szinészmunkát ebben a darabban. Zi- lahy Lajosnak egy elmés, kedves kis darab­ját is játsszák ezen a műsoron! amely szo­katlan módon fölébe emelkedik az átlagos kabarémüsoroknak. „Csipke" a címe annak a három egy- felvonásosnak, melyeket a Belvárosi Szín­ház mutatott be. Szerzőjük, Ernőd Tamás most először jutott velük igazi színpadra szép kabarésikerek után. Finom és kellemes lírikus és nem tagadja meg magát a színpa­don sem, pengő és csilingelő rímekben irta meg kis darabjait, csinos dalokkal és apró kis lírai ötletekkel. Az asszonyt játékbabá­nak adja ki és szekrénybe dugja az ura a fér­fiak elől, de bizony kiugrik a szekrényből, mikor egy szép gróf finom brüsszeli csipkét mutogat neki. Pusztai csárda, Budára udva­ri bálba igyekező bárókisasszony éjjeli talál­kozása a futó-betyárral, a találkozás álombéli folytatása, mikor a betyárból királyfi lesz. A csapodár asszony kétszer lóvá teszi az együgyű urát, harmadszorra jól elnáspán­golják. Ez a három kis darab témája. Az első kissé elnyujtottan, de sok kedves ötlet­tel, végeredményben kedvesen és friss vi­dámsággal pereg le, a második kivül-beíül zavaros és komponálásán jelenetek sora, amelyek közül néhány szép és hangulatos, a harmadik elmésen színpadra vitt anekdota Boccaccio szellemében, fölösleg és cicoma nélküli, pattogó, mulatságos. Itosvay Rózsi, Németh Juliska, Kökény Ilona játsszák a fö női szerepeket, de különösen a fiatal Vaszay Piroska pompás komikai vénája és Mály Erzsi intelligens, okos játéka az. ami az elő­adást érdekessé teszi. * Félix Gand-era, Budapesten eddig isme­retien francia „Hol a férjem" című vígjáté­két mutatta be a Bárdos Artúr uj igazgatása alatt megújuló és remélhetőleg végre vala- hára a siker felé induló Renaissance-szinház. Jó tónusu francia komédia, bohózatnak indul, a második felvonásban vígjátékká emelke­dik, a harmadikban a kettőt diszkréten ősz-, szee’egyiíi. Mulatságos, jó recept szerint készült cselekvény, a Közepében egy öre­gedő férfi, akit egy szerelmi csalódás kiáb­rándított a nőből, a nagyvilági életből és egy fiatal nő friss, naiv bája visszaviszi oda, ahonnan kiábrándult. Egy csomó mulatságos figura libeg-lobog ekörül az alak körül disz­krét pikantéria gyömbérével van fűszerezve a szentimentaliznius, néhány jelenet igazán, őszintén kacagtató, a fő férfiszerepet Csor- tos Gyula, játssza, a fő női szerepet Simonyi Mária. Kel! ennél több a sikerhez? A színház előreláthatólag jó darabig megél ebből a da­rabból. * „Boldogtalanok" Füst Milán darabjának a elme, melyet az Eskü-téri Helikonban, az ilrók újonnan alakult bemutató színházában hoztak ki vasárnap délelőtti matinén. Ko­mor, fojtott levegőjű darab, abból a realisz­tikus fajtából, amely egy helyre tömörií olyan reális dolgokat, melyek külön-külön valóban reálisok, együtt azonban sohasem szoktak előfordulni — s éppen ezért a darab már nem is realisztikus. De van benne írói erő, erős kompozíció, finom és elmélyedő lélekrajz, belső lendület, egy tehetséges drá­mairó első kísérlete, természetes hibáival, nem közönséges képességekkel. Jól is játsz- szák, Toronyi, Forgács Rózsi, Gács Lilla ne­héz feladatokat kitünően oldanak meg s a többi, javarészt nagyon fiatal színészek is megállják helyüket. Első sikere ez egy derék, fiatal vállalkozásnak, amellyel fiatal írók próbálnak uj lelket vinni a magyar színpad­ra s bemutatni olyan darabokat, melyek elől •más színpadok siker-okokból elzárkóznak. •i* „A gárdistát", Kubinyi Ernő és Víncze Zsigmond operettjét a Városi Színházban már nem bírtam megnézni. Kidőltem. Egyelő­re elég volt a színházból. ^ okát ö tudja legjobban. A szerkesztői üze­netben elrejtett állásfoglalás hangja is any- nyira szerény, sőt annyira álszeménnes, hogy a prágai kormány nem fog érte meg­haragudni, hanem előreláthatóan különös kö­szönetét is fog mondani. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar közvélemény rég tudja, hogy mit tartson a bécsi emigránsok akna­munkájáról. tök, akik elég bátrak ahhoz, hogy irányitó befolyást akarnak gyakorolni a magyarság sorsának alakulásában, állan­dóan csak hazájuk szemében látják meg a szálkát, de azonnal süketséget színlelnek, mihelyt az utódállamok antidemokratikus és egyúttal magyar el lenes intézkedéseit kellene bírálat tárgyává tenni. Ha pedig végképpen nem tudnak kitérni a bírálat elől, akkor fari­zeus módon nem az utódállamok kormányai­ra, hanem Magyarországra tolják a fcleőssé- get az utódállamok demokráciaellenes intéz­kedéseiért is. . • ••*# Most is azt állítják, hogy a magyar rend- törvényjavaslat ösztönözte a oseh-szlovák kormányt az ő javaslatának benyújtására. Mindenki, aki figyelemmel kisérte a magyar­országi esemény eket, tudja, hogy a magyar javaslatot 1922 december 6-án nyújtotta be szinte meglepetésszerűen a magyar belügy­miniszter. A cseh-sziovák javaslat ugyan ké­sőbb készült el, de már a mostani Svelila- kormány megalakulása előtt nyilt titok volt. hogy ez « javaslat készülőben van, sőt Dü­rer Iván, az akikori unifikációs miniszter, már a nyáron hangoztatta a törvény szükségessé­gét. Innen a lex-Dérer elnevezés. Mi már augusztus 26-án élesen állást foglaltunk a kivételes törvény ellen, Világos tehát, hogy a bécsi emigrációnak és egy kassai lapnak az az érvelése, hegy a magyar javaslat és a cseh-sziovák javaslat között okozati össze­függés van, megtévesztése a közönségnek és pedig annál inkább, mert a magyar javas­lat lekerült a napirendről, mig d cseh-sziovák javaslatot gőzerővel akarják törvénybe ik­tatni. Ilyen állítások feltétlenül a prágai kor­mány malmára hajtják a vizet. A Jövőnek azon a megjegyzésén, hogy ők a magyarországi demokráciáért In ivói­nak, amely ellenállhatatlanul magával fogja vonni a szomszédokat — mi csak tilos Nyög­ni tudunk. AlapilSUliSf kOÉQTkiaMvAMtótgdl írta: Sziklay Ferenc dr. Kassa, február 23. A szlovenszkói magyar kultúra fejlődé­sének legnagyobb akadálya az, hogy még mindig nincsen könyvkiadóvállalatunk. Szinte hihetetlen dolog, de igy van. Az oka a régi Magyarország kultúrájának eredendő bűné­ben rejlik, Pest irodalmi és centralisztikus monopóliumában. Az uj, immár négy eszten­dős országhatárok elválasztották politikailag a szlovenszkói magyarságot, e önálló politikai berendezkedésre utalták, elválasztották jó­részt — hogy divatos jelszóval éljünk — mentalitásban is, az irodalom tekintetében még ma is szellemi gyarmata vagyunk Pest­nek. Mivel pedig a kultúra legfőbb eszközé­nek, a könyvnek behozatala úgyszólván lehe­tetlenné van téve — halálra itelt gyarmata. Ha önálló irodalmi életre nem tudunk beren­dezkedni, rövidbb-hosszabb agónia után el­pusztul a magyar kultúra s ezzel együtt a ma­gyarság roatga is. Hogy milyen meglévő és eljövendő kul- turértékek elvesztését jelenfii ez az általános magyar kultúra szempontjából is, azt elkép­zelhetjük, ha elgondoljuk, hogy a volt Nagy- magyarország kulturális tényezőinek hány százalékát adta a maii Szlovenszkó. írók és tudósok százait adta a Felvidék, nem vélet- lenségből, hanem természeti sajátságai, egészséges életmódja, tiszta szelleme s talán a szerencsés vérkeveredés okából is. Ezeket mind íölszivía Pest régebben. Ma itt marad­nak, mert ide zárja őket az országhatár. Aki ismeri az ittmaradottak szellemi értékét s az ittmaradt magyarság kulturszomjuságát, az sírni szeretne, ha látja, hogy a sok feszülő kultúrák arat bog yfülled magába, hogy pos­ványosodik el, mert nincs alkalma, a megnyi­latkozásra. A kérdés megoldása oly egyszerű, mint a Kolumbus tojásának a históriája. Könyvkiadóvállalatot kell létesíteni. A könyv a kultúra vére, a könyvkeres­kedés az érhálózata. Az üzleti széliem ezt a tudatot kiölte a könyvkiadókból s a nem he­|T !/> Üli Wf cLMá* JTfc nra mm #w előtti korszakba vezethető vissza az t^mándl KeserÜViZ 1 ® fi fi W* |§ jHf $ w £. &É H -ff íffSi Ü Is KIS Pit képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld ~ Mi ® & HÉm 'BF ÜSS® gyomrában, (felfedezve Schmidtha.uer A. által az 1863. évben) s mint ilyen áratlan természetes gyógyszere a ílél- s egyéb betegségeknek g Kapható pnden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. i0t» Rendszeres adag reg^z^ek'|[| ^ ......Az,,,nem^^ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents