Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-21 / 41. (194.) szám
4 ______ ______ ____________Szerda, január 21. mé ny után valóban nevetséges vád még mindig azt állítani, hogy a magyar kormány irredenta politikát csinál, mert annak, hogy a reáípoHtikai lehetőségek fölöl teljesen tisztában van, áldozat- teljesebb bizonyítékát már igazán nem szolgáltathatja. A gazdasági tárgyalások A cseh-szlovák politikai közvélemény ugyancsak a magyar kormány állítólagos irredenta törekvéseinek tulajdonítja azt is, hogy a két álfám között megindult gazdasági és politikai tárgyalások eddig még nem hozták meg az óhajtott közeledést és megegyezési. — Nos, ez minden esetre sajnálatos tény, amelynek súlyos következményeit mi, a ’ oséh-szlovák köztársaságba belekén:/szextett magyarok, érezzük a legjobban, de amiatt, hogy a már többször megkiséréit közeledési akció ■— a'szíovenszkói magyar képviselők sokszor kifejezett óhajtása dacára — nem vezetett eredményre, nem a. magyar kormányt, hanem egyedül és kizáfó’ag a eseh-szlovák kormányt Illeti szemrehányás és csakis azt terheli a felelősség, /- — A eseh-szlovák kormány ugyanis egyrészt az itteni magyarság elnyomásával és tömeges kiüldözésével, másrészt a magyarországi közvétemény által mérhe- íet'snüS gyűlölt és általánosan megvetett emigráció porolásával s főleg azzal a gyakran elárult szándékkal, hogy éppen ezt az emigrációt szeretné ott nyeregbe ültetni, a magyar közvéleményt a végletekig felingerelíe és a két ország közeledésének pszihológiai feltételeit lerontotta. — De ez még nem minden. Ez év január 1 tavában az összes magyar napilapok közölték a csehek külföldi propaganda szer vei által terjesztett térképeket, amelyek szerint a köztársaság jövő határai Berlin alatt kezdődnek s a Balatoniig buzódintak le. Ezen a térképen már nemcsak Komárom, de Győy Miskolc, Eger, sőt Buda is — ez utóbbi Budim elnevezéssel — cseh városok. Azt hiszem, senki sem fogja állíthatni, hogy az ilyen külföldi propaganda a megértés és közeledés útjait szolgálja. A legutóbbi romám- vniagyar határincidens alkalmából itteni részről folyamatba, tett készülődések szintén kevéssé alkalmasak ..a közeledés útjainak egy engedésére. Magyarországon ma mindenki meg van győződve arról, hogy a mesterségesen felfújt magyar-román incidens a Magyarország teljes felosztására irányuló kisantanf-tervek céljait szolgáé üirügy volt csupán és a felosztási terv tényleges keresztülvitelét csak Olaszország tiltakozása akadályozta meg. — Kérdezem, hogy ilyen előzmények után, a Magyarországot exisztemoiájában veszélyeztető ilyen tendenciák érvényesülése közepette, lehet-e a magyar kormányt felelőssé tenni azért, hogy a cseh-szl övéken a gyár gazdasági tárgyalások nem vezetlek még a kivání eredményre? Lehet-e felelőssé tenni különösen akkor, amidőn a cseh kormány éppen az, amely a már ismételten folyamatba tett tárgyalások során az itt élő magyarság jogainak védelmére magyar részről előterjesztett kívánságokat nem volt hajlasidÖ honorálni. 4 kormány lépien a reálpolitika utcára — A legfőbb, ideje lenne tehát ha a cseh-szlovák kormány és a cseh közvélemény — elsősorban pedig az azt irányító hivatalos sajtó — ebben a kérdésben is a ■reáJipolitika útjára lépne, ha nem vindikálna magának jogot ahhoz is, hogy Magyarországnak kormányt adjon, ha nem űzné a külpolitikát és a külföldi propagandát olyan stílusban, hogy a cseh fák inár-már az égig nőnek, ha számolna azzal, begy rnás országnak is van közvéleménye és e közvéleménynek a kormányra gyakorolt kényszerítő befolyása, ha mindezt megtenné, akikor nem kényszerülne azt a szörnyen prhnitiv és együgyű módszert alkalmazni, hogy a saját baklövései által okozott és egyenesen kiprovokált sikertelenségekért a magyar kormányt és bennünket, szíovenszkói magyar képviselet, tesz felelőssé, mondván, hogy mi az irredentizmust száljuk és tápláljuk. Ez a vádaskodó éj járás módszernek minden esetre igen kényelmes, de bocsánatot kérele a kifejezésért — nagyon ostoba. Mi, szíovenszkói magyar képviselők, Ismerjük feladatainkat. Az itt élő magyarság .fogainak védelme, nemzeti érzésének és öntudatának megóvása, a szlovák és német testvéreinkkel való hagyományos ióviszorv ápolása, hogy ric eshessünk áldozatul a „divide ut kupéra44 politikának és végül az egész szíovenszkói őslakosság gazdasági érdekeinek szolgálata. — Ezzel a programmal efheíyezkédIMI összeült a inagpr nenzelüttMi A reformpárt vinaroh kUziien pregrásiüöS otiotl. hetünk a cseh-szlovók köztársaság keretében, mint annak kifogástalanul korrekt polgárai, akkor is, ha a cseh nemzeti ünnepeken nem is esünk lázba a lelkesedéstől. A sceii-szlovák -- m agyar viszony — Hogy egy Magyarország és a csehszlovák köztársaág között a kölcsönös lojalitás alapjára helyezett, mondjuk legalább is hűvösen barátságos viszony kialakulása a mi feladatainkat százszorosán megkönnyítené, az kézenfekvő és ebből kifolyólag kézenfekvő az is, hogy mi ezentúl sern szűnünk meg ennek a közeledésnek írtját minden összeköttetésünk fölhasználásával előmozdítani és egy az adott viszonyok lehetőségeivel számoló reálpolitika útjait egyengetni — Hogy ez a törekvésünk a magyar politikai élet talajában gyökeret verhet, mert ott vannak már olyan tényezők, akiket cselekvéseikben nem a szív indulatos érzései, hanem az ész rideg parancsai vezetnek, e részben hivatkózhatom a miagyar politikai és közgazdasági élet egy köztekintélyt élvező alakjának, a Magyar Földhitelbank vezérigazgatójának, Pa-upera Ferenc dr. magyar nemzetgyűlési képviselőnek 1923 február hó 4-én Pápán mondott nagyszabású beszédére, amelyben megállapította, hogy Magyarországnak fel kell hagynia az elszigeteltség politikájával és a szomszéd államokhoz való. közeledés hidjai a gazdasági politika erős pillérein keli felépítenie és pedig akár a kfean lanttal egységesen, akár külön véve fel a tárgyalást annak egyes tagjaival. — íme egy hang, mely már rraa sem pusztában elhangzó szó. De ahhoz, hogy az ilyen higgadt szónak — amelyet csak a kipaFéro- zott ész, de a szív még nem tud appercipiálni — komoly visszhangja kelhessen, ahhoz az szükséges, hogy Magyarország létéi ne veszélyeztessék, dolgaiba balé ne avatkozzanak, hogy az itt élő magyarság üldözésével és elnyomásával felhagyjanak, annak jogait kopio’yan tiszteletben tart- jj-i sák ' és ■ihogyo üteg todjrk Önök érteni egy ezeréves állami létre visszatekintő némes és büszke nemzet1 fájdalmát és legrizsn- tebb nemzeti érzéseit. A legyezőitek hivatása — A Fortuna szekeréről alátekintve, próbálják meg Örök tárgyilagosan megítélni azoknak emberi mivoltukból fakadó legtermészetesebb törekvéseit, akik a Fortuna szekeréről egyelőre lemaradtak. — Jusson eszükbe Önöknek annak a nagy franciának a mondása, aki a párisi kommün borzalmait hidegen szemlélő németeknek odakiáltotta: ,,Vae victoribus!44. „Eljön :az ídö, amikor ti hevertek a porban, romlott erkölccsel, amint a mi romlott erkölcsünk okozta most a Ti diadalotokat!“ — Ne felejtsék el Önök, hogy nekünk legyőzőiteknek, ' nekünk a porban fekvőknek is vannak feladataink. Nekünk is van utunk, melyen haladunk és ez az ut, & föífe’é haladó, a legyőzőitek privilégiuma, melyet elölünk semmiféle erőszakkal el nem torlaszolhatnak. — A mi elvegeteken jogunk a reménység tiizét élesz etii, hogy az átvilágítsa a reánk szakadó gyászos, sötét éjszakát. — Csüggedjenek a kisbitüeh. Miben- nünk él a meggyőződés a magyar nemzetnek históriai hivatásában, amelyet az egy évezreden át már becsülettel és dicsőséggel betöltött — „A mi erősségünk, a legyőzőitek erőssége, az“ — mondjuk Szekfü Gyulává! —, „hogy mérhetetlen szenvedéseink árán végre elkövetkezik számunkra a. pillanat, amelyben a szív me’ege fölgyulladhat és bensőnket betöltheti.44 — Mussolini olasz miniszterelnök e napokban mondotta, hogy: „Nehéz lenne megérteni, hogy miért éppen a rapa Hói szerződés legyen az az egyetlen, amely érinthetetlen és örök életű.44 Lám, már itt a szóban kigyullad, a mi reményünk mécsese és betölti lelkünket. — „A leggazdagabb fejedelem az, aki bármelyik alattvalójának az ölébe nyugodtan lehajthatja a fejét.44 Ennek a középkori mondásnak a. szellemében és ne akasztófa-törvé- nyekkel keressék Önök a köztársaság védelmét, mert ilyen utón nem fogják azt megtalálni soha. — Ezt Önöknek kell legjobban tudni ausztriai praxisukból. A javaslatot nem fogadom cl és iudii- vanyoze/m annak a napirendről való levételét, Budapest, február 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzet* gyűlés mai ülését tíz napi farsangi szünet után íéltizenkettőkor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök- Napirend előtt elpareníálta Vá-’ radj/ Árpád kalocsai érseket, majd bejelentette, hogy Giesswein Sándor íölszólalásra kért és kapott engedélyt. Giesswein Sádor: Bejelentem a reformpárt megalakulását és vázolni akarom annak programját. A reformpárt megalakulása előtt is törekedtünk a közös célok elérésére és programunk mindenkor ismeretes volt: a valódi demokrácia programja. Célszerűnek tartottuk, hogy ezentúl egyesült erővel fogjunk össze e cél kivívása érdekében. Isten ments, hogy a nemzetgyűlés továbbra is ős- gyüléssé váljon. Kijelentjük, hogy a háború utáni politikában mindenütt a kölcsönös megértésnek kell uralkodnia. Mindenütt a demokratikus irány kerekedik felül és ezért kell harcolnunk nekünk is. Programunk első pont* ja a becsületes földbirtokreform- Azt hiszem, hogy mindenki beismeri, hogy amit a nemzetgyűlés eddig a föklhirtoreíorm ügyében tett, •az a minimumnál is kevesebb. Mondhatom, hogy a földbirtokreform eddigi kezelése csak elégedetlenséget szült országszerte. Mi követeljük az általános egyenlő, nőkre is kiterjedő titkos választójogot. Reformokat követelünk az adózás terén is. Az adózásnak nem lefelé, hanem iöiíelé kell progresS'Zivnek lennie. Deák és Eötvös liberalizmusát akarjuk megvalósítani és szakítani akarunk a Tisza-kor álliberalizmusával, a mely minden rossznak a kutforrása volt. (Zajos tiltakozás.) Kurzus helyett igazi demokráciát, demokratizmust és kereszténységet követelünk- Reformokat akarunk és ezért is vá* lasztottuk a reformpárt nevet. Bogya János: Persze pacifizmust követelnek. R.uppert Rezső: Ennek az idiótának mindág közbe kell szólnia. Elnök: Ruppertet rendreutasitja és fölszólítja, hogy parlamentáris kifejezéseket használjon, mert ellen esetben a mentelmi bizottság elé állítja. B ügy a: ML van a pacifizmussal? G i e s s w. e i p: Igenis, pacifizmust aka- muk. .Pártunkat októbristának nevezték el és ezzel igyekeztek csúfságot elkövetni rajtunk. Azt hiszem nem kellene Diogcnes lámpája ahhoz, hogy itt a nemzetgyűlés termében októbristákat találjunkSzámos közbeszólás, a teremben óriási lárma. Különösen Nagy Ernő és Viczián István kiáltoznak egymás felé. Nagy Ernő (Violánhoz): Kommunista! (Nagy zaj.) H o r v á t h Zoltán: Ott a miniszteri bársonyszékben is ül egy októbrista. (Nagyatádi Szabó foldmivelésügyi miniszter felé mutat. Állandóan növekvő zaj.) Elnök: Többször csenget, a zaj nem akar csillapulni, végül is fölfüggeszti, majd öt perc múlva a zaj elcsendesedésével újból megnyitja az ülést. G i e s s w e i n (folytatja beszédét): Tel- jes amnesztia van hirdetve, azok részére, akik demokratikus szolgálatukat letagadták- (Zaj a jobboldalon.) Mi a katasztrófáért azokat okoljuk, aki oda Jutatták .az országot, hogy 1918 októbere után 1919 márciusa következett. A jobboldalon heves közbeszólások hangzanak el: — Minden az októbristák bűne! Eladták. az országot! Szétbomlasztották a hadsereget! Tessék megnézni mit csinálnak ezek a hazaárulók a külföldön! Az elnök a rendet csak többszöri csengetés után tudta helyreállítani. Giesswein Sándor: Itt van az ideje annak, hogy a vallási és felekezti béke, valamint a jogrend helyreállitassék. Aki ezért küzd, az tartson velünk. (Éljenzés a baloldalon.) A napirendi vita értelmében folytatták a sütőipari munkáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelyet harmadszori olvasásban is elfogadtak. Következett a mérnöki rendtartásról szóló törvény tárgyalása- Az első szónok P a k o í s József demokrata képviselő. Lapunk zárásakor az ülés tart. A költségvetés körüli harc Budapest, február 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az ellenzék a költségvetési vita során nagy harcra készül a kormány ellen. Kifogásolják a deficit nagyságát és azt hangoztatták, hogy a deficit valójában negyven milliárdnál is nagyobb lesa, j&ejtlL * Kütsto*téí>t. a. traicaná* nak 0.23 centimes árfolyama meiiett állították össze. Kállaii pénzügyminiszter ma az újságírók előtt kijelentté, hogy a devijael- látási remélhetőleg rövidesen sikerül biztosítani. A kisist kérdése Budapest, február 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) Farkas Tibor nemzetgyűlési képviselő interpellációt jegyzett be az interpellácíös könyvbe, amelyben utal arra, hogy a választások alkalmával Ígéretet tettek a kisgazdáknak, hogy a kisüst kérdését kívánságaik szerint oldják meg, ez azonban nem történt meg. Kérdi az interpelláló a miniszterelnököt, hogy betaríja-e igé* rétét, vagy csak választási trükk volt tőle az ígéret. A főváros külföldi kölcsöne! Budapest, február 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A főváros külföldi kölcsöneinek rendezésére Londonba, majd onnan Amsterdamba, Berlinbe és Ba- selbe utazott bizottság tagjai tegnap visszaérkeztek Budapestre. A főváros pénzügyi bizottsága tegnap délután ülést tartott, amelyen Wolff Károly ismertette a londoni tárgyalások anyagát. Londonban az angol kormány nem folyt bele a tárgyalásokba, amelyek csak három magánbairkház képviselőivel folytak. Ezek részéről a bizottság a leg- meszebb menő jóindulatot tapasztalta, bár tiltakoztak a franciákkal kötött megállapodások ellen és azt a tanácsot adták, hogy uj alapon való megoldást létesítsen a főváros. Szerintük a fővárosnak egy külföldi kölcsönöket terjesztő közös alapot kell létesítenie, amelyből a fizetést magyar koronákban eszközölnék. Végül is abban állapodtak meg, hogy a részletek megtárgyalása végett a fő* város valamennyi hitelezőjét közös konferenciára hivják össze. Csupor tanácsnok a küldöttség amsterdami és berlini útjáról számolt be. A hollandi hitelezők rendkívül előzékenyek voltak és azt az álláspontot képviselték, hogy a főváros csak teljesítő képességének határáig fizessen. Berlinben a tárgyalások könnyen folytak és remény van megegyezésre. Úgy a hollandiai, mint a berlini hitelezők hozzájárultak ahhoz, hogy a közös * értekezlet helye Budapest legyen. oá<3©©íQi@®Ö®@©©g€í©«0©®®S«>®©®ö©©eS)© Leleplezlek' Szerit® a wlt monarchia ütum szerződőéről. Újvidék, február 19. (Saját rüdósicóitk jelentése.) Miatovics Csedomir volt londoni szerb követ a közismert diplomata Cicvarics ,rDnevnik‘‘-ében szenzációs leleplezést közöl a Szerbia és a volt monarchia között a nyolcvanas években kötött .titkos szerződésről. A titkos szerződést Ferenc József császár és Milán szerb király irta alá. A szerződésben Ausztria bizonyos gazdasági kérdésekben támogatását biztosította Szerbiának és pénzbeli segélyt ígért a szerbiai vasutak felépítéséire. Amikor a bolgárok 1885-ben megtámadták Szerbiát és Nis felé akartak vonulni, az osztrák külügyminisztérium ultimátumot intézett Bulgáriához és visszavonulásra kény- szeriteílte a bolgár csapatokat. A szerződés egy másik pontjában Ferenc József elismerte Szerbia jogát Macedóniára. A szerződésben ezenkívül katonai jellegű megállapodások is voltak és Ausztria az egyezség értelmében teljesen szabadon rendelkezhetett a szerb hadsereggel. Miatovics azt állítja, hogy Milán király a katonai egyezség fejében néhány ezer Napóleon dört kapott. Gokicihovsky gróf akkori párisi osztrák nagykövet megmutatta az egyezmény szövegét az orosz nagykövetnek is azért, hogy Szerbiát Oroszország előtt dis zik r editálja. Miatovics cáfolja azokat a híreket, amelyek szerint Milán király titokban áttért volna a katolikus vallásra és hogy elismerte volna Szerbiáiban a Szentszék ionba lóságát. Az osztrák kormány annak idején külön jegyzékben szólította fel Milán királyt, hogy abban az esetben, ha az osztrák- magyar hadseregnek át kellene vonulnia Szerbián, engedjen szabad utat neki. Milán ezt a követelést visszautasította., A leleplezés egész Jugoszláviában nagy feltűnést, keltett Minisztertanács Angorában, Angóra, február 20. (Havas.) A minisztertanács rendkívüli ülést tartott Az. ülésen a szövetségesek részéről tett javaslatokat tárgyalták. Ango1! főbiztos Konstantináno^ba'i Kopstan+íilápok . felvnár '9. (Hmm- > Si» Hovacn Ruuteoid angol tóbiztos ma ideér ke-
