Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-21 / 41. (194.) szám

„Megeszek valakit.. (g.) Prága, február 20. Nincs nap, hogy ne kellessen tűrt adui arról, hogy a Ruhrvidék megszállásának tech­nikai művelete során összeütközött a győze­lemben mértéket nem ismerő politika a nem­zeti és életfönntartás kemény akaratával s a nyomán vér serkedt és emberek haltak meg. Nincs nap, hogy ne kelljen Írni arról, hogy a háborúk évtizedes tűzfészkében, a Balkánon, vagy a legújabb európai fronton: a lengyel- litván határon emberek estek el, emberéle­tekkel pecsételték meg a huszadik század leg­kevésbé sikerült alkotását, a békét. Közben bomba robban itt, vagy amott, revolvergolyó sziszeg a hideg levegőben s vagy véletlen szerencse ment meg embereket az életnek, vagy véletlen szerencsétlenség nyomán bukik föl egy-egy politikai exisz- tencia. Az emberek kezdenek hozzászokni ah­hoz, hogy igy is lehet élni, hogy ezt az életet is szabad békének nevezni, hogy ez a>z állapot rendes napi eseményként könyvelhető el, hogy a világ forog és hord a hátán bennün­ket akkor is, ha fölbuktatnak egyet, vagy ket­tőt, ha elsöpörnek tizet, vagy húszat, ha1 a vér és halál őrülete is kezd úrrá lenni az em­berek emberies gondolkodása fölött. És jönnek a L . ' iy azok mellett, akiktől az élet I<e\ színét, izét, mekgc^ és az érzések ma gába boruló műiden * .jv.pyc gét áldozatul követeli a politika, a béke hős’?: halottal mellett, az európai vad ciklon leso­dorja az emberek százait és ezreit a nyu­godt, otthonos, munkáért kenyérrel fizető élet porondjáról, hogy ma az egyik esik áldozatául annak, hogy a- lelkében befogamzott az első lélegzetvétellel együtt a nemzeti érzés, hol­nap az veszti el otthonát, kenyerét, kivere­kedett pozícióját, mert gondolkodásának és ebből folyó cselekvéseinek a lelkiismeret meggyőződése szabta meg az irányvonalat. Nagy és kontrasztokba mélyülő különb­ség van az elbukottak e két csoportja között. Nagy különbség az, hogy az egyiktől életet vettek el, a másiktól csak mmgodalmas éjsza­kákat, csak egy darab földet, amelyen meg­támasztotta az életét. Nagy a különbség és mégis egyszerre lehet elgondolkodni fölöt­tük, hiszen áldozatok ők mindannyian, áldo­zatai annak a megfertőzött eszmevilágnak, amelyből az európai politika kisarjadt s mely­ből az egyes államok politikái, mint falánk élősdiek, táplálkoznak. Áldozatai annak a gyüíölettengemek, mely nyolc évvel ezelőtt áttörte az emberek alkotta tökéletlen gátakat, elsöpörte a józan, emberies érzés lelkeket takaró vékony ho­mokját s amelyet nem tudtak — vagy nem is akartak — azóta visszaterelni, el, messze tő­lünk, békés jóreggelttel ébredő és mosolyogva aludni térni vágyó emberektől. — A politikának mindig voltak áldozatai — mondhatja valaki. A politika nem ismer kíméletet és nem játszik simogatóan azokka1, akik beleszólnak összeütközéses világába A politika sokszor kegveílenül söpö'r, emberfe­jeken és életeken át dübörög a maga célhi felé. Amig az emberek és nemzetek egymás- közti életét politikai motívumok szabják meg, addig mindig lesznek, akik áldozatul esnek, emberek, vagy nemzetek isszuk meg a levét annak, hogv a politika szeszélyes kockájára tettek fö! mindent. Ez az érvelés hibás. Hibás, mert diszkre- ditálja magának a politikának igazi fogalmát és a ma uralkodó politikai konstellációkból alkotja meg a politika definícióját. Megfeled­kezik arról, hogy a politika természetes em­beri kifejlődés, hatóereje az emberekben nyugvó s az embert ?<z emberhez, a nemzete­ket a nemzetekhez hozzákapcsoló, a köz^s életet rendszerbe szabálvozó akaratoak. melv a nyers és kíméletlen erőnél nrgacabb szem­pontokat is ismer és amelynek főalkotója az az „abszolút morál", amelyről Mussolini a minap állapította meg, hogy nincs ... hogy az európai politikából hiányzik. Megleled.,ezik arról, hogy a politika az igazság egyensúlyo­zása felé törekszik, a jogok fegyverével har­col s az argumentumokat tartja patrontáská- jában. Ez a fegyvertára és nem az ekrazit, a re­volvergolyó, célja nem az emberi élet kiol­tása, vagy az emberi lét hídjának fölégetése, de a meggyőzés és a meggyőződés. Ettől a politikától — jaj — messze es­tünk. Elszáguldott a megbokrosodott Európa a békének eme szép kertje mellett s mi csak préselt virágok száraz emlékeit, vagy álmok­ban látott képét tartogatjuk önmagunkban. És várjuk, hogy eljöjjön ennek a politikának uj hajnalhasadása. Várjuk, hogy a sok elveszett és szivekhez hozzánőtt életek ellopása után egyszer rájönnek arra, hogy igy nem mehet tovább. Hogy rájönnek egy-egy ravatal mel­lett állva, egy-egy koporsót kísérve, hogy meg kell szabadítani Európát attól a politikai eszmevilágtól, melyben a vezetőgondolat nem más, mint a Fidzsi-szigetek embe-evőnek gondolkodásmódja, az „Eat ov be eaten had been the law of the Iand“ elve, melyet tisz­tességes magyar fordításban igy adhatunk talán vissza: „Megeszek valakit, vagy engem valaki!" IlIBBlBiHBliK Bonmr lnw a RahrhérdésrőB beszédet mondott. Fosztoilatinab <■ frasicfiáilc Werdenisen. PoSn< cárét bdroim részHetben mondfa éti expozéidit Prága, február 20. A tegnapi nap nemcsak a Ruihr-kérdés, de az európai politika szempontjából is je­lentős eseményeket vetett föJszmre. Délután 'Ugyanis ülést tartott a francia kamara kül­ügyi bizottsága és ezen Poincaré elmondta expozéjának első részét A második részt a i ifi* i hétfőn fogja elmondani. Az ülésről nem : ■ cl uí mc .-.Jé Mv .>: dös •kuiruniíi'^két adí Jn 1L s a kiszivárgott hírekből összeállított ma­gánjelentések csak a Ruhr-megszállás sta­tisztikai adatait tárják elénk, anélkül, hogy a francia politikának motívumairól, Poincaré akciójának, további céljairól föílvilágosiíást nyújtanának. A második esemény az angol alsóház Rhur-vitája volt. A liberálisok ugyanis azt a javaslatot tették, hogy a Ruhr-megszállás kérdését terjesszék a népszövetség elé. Az ülésen Róbert Cecil azt a kijelentést tette, hogy Anglia barátsága Franciaországgal szemben az angol politikának egyetlen cél­ját alkotja. Erre a kijelentésre Lloyd George reflektál és csodálkozásának adott kifeje­zést, hogy Róbert Cecil ma igy beszél, mi­kor két esztendővel ezelőtt azt az álláspon­tot képviselte, hogy a jóvátéteíd kérdést a népszövetség döntése alá kell bocsátani. Az ő politikájának is alapját képezte a Francia- országgal való baráti viszony, de ez nem je­lentheti azt, hogy Anglia kénytelen Francia- országnak ama külön akcióit is támogatni, amelyek a világ békét veszélyeztetik. Éppen ellenkezően a Franciaország iránti becsüle­tes barátság azt követeli, hogy az angol kor­mány tegyen intézkedéseket, amelyek meg­mentik Franciaországot az összeomlástól. Lloyd George kijelentette, hogy ha Francia- ország akciója sikerül, akkor oly óriási költ­ségek merülnek föl, hogy a jóvátételeket le­hetetlen lesz behajtani. A francia akció elhibázott számítás és ezt be kell látnia előbb vagy ulóbb Francia- országnak is. Anglia nem csatlakozhatni ebez az ope­rációhoz s az egyetlen álláspont amit elfoglal­nád; az, amelyet a kormány magáévá tett. Ne­hezen hihető el — mondotta —, hogy Francia- országnak a Ruhr-megszállással egyedül az lenne a célja, hogy a maga számára a német fizetéseket biztosítsa. Azt hiszi, hogy Francia- országnak egész más céljai vannak. Bonrr Law mindent elkövetett, hogy a jóvisz nyt fönntartsa Franciaországgal, de Franciaország szétrombolta ezt a jóviszonyt és nem sokat törődött az angol barátsággal. Ha Németországban zavarok fognak ki­törni, akkor ez nagyobb veszély lenne Franciaországra és Ang'iára nézve, mint Németországra. Ez a legnagyobb veszély lenne Európára nézve. Anglia javaslatot tett a megegyezésre. Ezt Franciaország elutasította. S Anglia i mégis Franciaország oldala mellett állma, ha Németország fegyverrel támadná meg Franciaországot. A Ruhr-akció fölébresztette Németországban a nemzeti revans eszméjét. Kijelentette beszéde végén, hogy Amerikának bele kellene ava koznia ebbe a kérdésbe és Angliának viszont részvét­tel kell tekintenie a német népre és nem sx&öad a nemet néptől megtagadni a se­gítséget. Ma reggel érkezett jelentés szerint a liberálisok módosito javaslatát 305 szava­zattal 196 szavazat ellenében az alsóház elutasította. A Ruhrvidékről ma reggel érkezett hír szerint tegnap délután Köttgent, Düsseldorf főpolgármesterét, letartóztatták és elszállí­tották. A letartóztatás állítólag azért történt, mert a főpolgármester nem volt hallandó a francia hatóságoknak egy rendelkezését közzétenni. A városi tisztviselők huszon- négyórás sztrájkot proklamálíak. Mai jelentéseink: Száztizmilliós hitelt kér a francia pénzügyminiszter Paris, február 20. A pénzügyminiszter holnap a minisztertanács elé terjeszti a Ruhrvidék megszállási költségeire szolgáló póthitel javaslatát. A javaslat a januári és februári költségek fedezésére vonatkozik. A kabinet jóváhagyása után a javaslatot rövi­desen a kamara elé terjesztik. A Havas-ügy­nökség jelentése szerint a javaslat a kövtke- zőkre nézve tesz pénzügyi intézkedéseket: 1- öt millió hitelt kér a polgári bizottságok múlt* bán és jövőben eszközölt kiadásaira. 2. ötven milliós katonai hitelt a francia csapatok ruhr- vidáki és rajnamenti költségeire (ebből tizen­öt millió levonandó, mert ennyibe kerülnének a csapatok, ha Franciaroszágban tartanák őket), 3. hatvan milliót a megszabott v:dék vasúti köhségvetésére. A jövőbeni kiadáso­kat a rendes költségvetés keretén belül fe­deznének. Munkában a haditörvényszék Essen, február 20. (Wolff.) A bredeneji haditörvényszék Doernenburg esseni keres­kedőt a franciák megsértése miatt két évi börtönre és négy millió márkia pénzbüntetés­re ítélte­Bonar Law beszélt az alsőházban A németeket a kétségbeesés késztette az ellenállásra. London, február 19. Az alsóházban le­folyt Ruhr-vita alkalmával Bonar Law ki­jelentette, hogy a kormány nézete szerint a francia akció rossz és annak káros követ­kezményei lesznek. A kormány és az ellen­zék fölfogása között a különbség abban rej­lik, hogy a kormány, ha más állásponton is van, mint Franciaország, mégsem hiszi: hogy az angol érdekeknek vagy a világnak hasznára cselekednék akkor, ha Francia- országgal szemben antagonisztikus maga­tartást tanúsítana. Nem állítja azt, hogy a helyzet tetszik neki, de fölveti azt a kérdést, hogy mennyiben javulna akkor, ha hozzá­járulna még az a tudat, hogy Anglia Francia- országgal szemben ehenséges magatartási tanúsít. Nem hiszi, hogy Németország maga­tartása más lenne, ha Anglia Franciaország­hoz csatlakozott volna. A német ellenállás ama meggyőződésen alapul, hogy a németekre teljesíthetetlen követeléseket róttak. A kétségbeesés késztette a németeket erre a maga­tartásra. Hangsúlyozta, hogy Poincaré ebben a kérdésben mindkét francia kamarának kor­rekt képviselője s a legfontosabb kérdés, melyet a Háznak szem előtt kell tartania, az, vájjon történjék-e intervenció vagy sem. Poincaré augusztusban elutasitotta a nép- szövetség intervencióját és az angol kormány tudja, hogy egy Ily irányú javaslatot most Franciaország úgy fogna föl, mint egy élesen ellensé­ges aktust Tekintetbe véve Franciaországnak és valószínűleg Belgiumnak és Olaszországnak ilyen fölfogását, ez a javaslat a népszövet­ség végét jelentené. Az amerikai kormány­nak egyetlen képviselője sem tett oly ki­jelentést, amelyből arra lehetne következ­tetni, hogy Amerika hajlandó interveniálni. ö nem tudja, mikor következik el az inter­venció pillanata. Bizonyos, hogy eddig nem következett el és jobb politika reménytelje­sen várni arra, amig alkalom kínálkozik rá, mint most interveniálni. Ismét'i, hogy a kor­mány arra a végső elhatározásra jutott, hogy az antant érdekében addig; amig csak lehetséges, Németországban hagyja az angol csapatokat. Azok visszahívása komoly lépés lenne, amely az antapí. fönnmaradását tenné kérdésessé. ^ Deguette lefoglalta a ha'óalkatrészeket Düsseldorf, február 19. Deguette tábor­nok rende'etet adott ki, amely szerint az el­készített vagy elkészítés alatt álló hajóalkat­részek a szövetséges kormányok megbízot­tai számára kiszolgáltatandók. A gelsenlüitoheni megszállás Berlin, február 20. (Wolff.) Gelsenkir- kirchen várost és pályaudvart ma is meg­szállva tartják a franciák. Este hét órától reggel hét óráig a megszállott városrészben tilos a közlekedés­Bátornak kell lenni és kitartani Eiberield, február 20. (Wolff.) Stingel biroda’mi postaminiszter személyesen győ­ződött meg tisztviselőinek lelkes és törhe­tetlen hangulatáról. Bochumban beszédet in­tézett a miniszter a tisztviselőkhöz, amely­ben kijelentette, hogy Németország büszke­séggel és csodálattal tekint reájuk. Senki sem akadályozhatja meg azt, hogy ő meg ne látogassa a tisztviselőit. Bátornak lenni és kitartani: ez legyen a jelszó a postatisztvi­selők számára a betörési területen. Poir.caré statisztikát ad Párls, február 19. A külügyi bizottság ülésé­ről a Havas-ügynökség jelentése számol be. Poin­caré beszédében először a memeli helyzetről 100 cseü-szi. koromért fizettek ma, február 20-án: Züríchben(Skdr) 15.75 sváici frankot Budapesten —.— magyar !:oronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 69700.— német márkát ||Íl Jf íz ®v^°^yam 41* 0^4.) szám I < Prága, szerda, 1923 február 21, I /Kvaf ffElőfizetési árak bel- és külföldön. I ff & ü&f TOk Mf JsgT. Wteff W eeésa évre KŐ. félévre no Kö I Jjff ff Mg ÍB fmtg K^-E iryís Sr^ára \-IokI s*Jj r I 1— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — I A Sziovenszkál és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja I Szlovenszkői szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I

Next

/
Thumbnails
Contents