Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-02 / 26. (179.) szám

Péntek, február 2. 3 „Nem Sopiiiiü éiü ecetemben ‘ Ferdinandy volt belügyminiszter rágalma­zás? pőre. Budapest, február 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Érdekes rágalmazást port kezdett ma tárgyalni a budapesti büntető járásbíró­ság. A port Ferdinandy Gyula volt igazság­ügy-, illetve belügyminiszter indította meg Farkas Géza volt huszáralezredes, abaujme- gyei nagybirtokos elleti. Az ügy előzményei az újságolvasó közönség előtt meglehetősen ismertek. Farkas Géza már hosszabb idő óta poli­tikai ellenfele .volt Ferdinandynak. akivel szemben a képviselőválasztásnál meg is bu­kott* Politikai bosszúból cgyre-másra igyeke­zett adatokat gyűjteni azT*akkori igazságügy- miniszter ellen és ennek a célnak az elérésére valóságos njmmozóirodát tartott fönn. Tör­tént az, hogy Ferdinandsmak a cséh-szlovák- magyar határ mentén lévő birtokáról a cseh­szlovák katonaság még a vörös uralom ideje alatt több lovat hajtott el. Ferdinandy később a cseh-szlovák hatóságoktól egy lovat visz- szakapott, amelyről azonban megállapították, hogy nem az ő, hanem egy Ambrus Sándor nevű hidasnémeti gazdaember tulajdona. Fzí úgy állapították meg, hogy a lovat szabadjára engedték és az nem Ferdinandy, hanem Ambrus istállójába,tért. Az esetből Farkas Géza politikai tőkét kovácsolt Ferdinandy ellen és nyilvánosan lókötéssel vádolta meg. Sokan emlékeznek arra a hidasnémetii beszámolóra is. amelyet Ferdinándy 1921 júniusában tartott meg és amelyet Farkas Géza igen érdekesen zavart meg. Fölbérelte a környék cigányait, akik éppen akkor, mikor Ferdinandy beszámoíó- beszédének legérdekesebb részénél tartott, rázendítettek arra a nótára, hogy: „Nem lop­tam én életemben, csak egy csikót Debre­cenben ...“ A hallgatóság, amelyik ekkor már a hírlapokból ismerte az egész ügyet, kacagásban tört ki és igy a beszámoló to­vábbi megtartása lehetetlenné vált. Ettől a perctől kezdve Ferdinandy és Farkas között még jobban kiéleződött az el­lentét. Az ügyet Teleki Pál gróf, akkori mi­niszterelnöknek is tudomására hozták, aki hivatalos vizsgálatot rendelt el. Hogy a vizs­gálatnak mi volt az eredménye, senki sem tudja:, ellenben tény az, hogy Ferdinandy rö­viddel a vizsgálat befejezése után kilépett a kormányból. Azóta a politikában nem igen szerepel, sőt a legutóbbi nemzetgyűlési vá­lasztások alkalmával föl sem lépett. Farkas Géza a mai tárgyaláson kérte a bizonyítási eljárás lefolytatását és Teleki Pál gróf volt miniszterelnök tanúként való kihall­gatását. A bizonyítás lefolytatását Ferdinandy sem ellenezte. Teleki Pál gróf azonban azzal a megokolással, hogy ebben az ügyben a hi­vatali titoktartás, alól nincsen föloldva, kije­lentette, hogy nem tehet vallomást. A járás- biróság úgy döntött, hogy fölirattal fordul a miniszterelnökséghez, amelyben kéri. hogy Teleki Pál grófot oldják föl a hivatali titok­tartás kötelezettsége alól. ($ch-SMMa és a vflftgfeonsiihtns. Benes válasza a szenátus külügyi bizott­ságában. Prága, február 1. A szenátus külügyi bizottságának teg­napi ülésén Benes a késő esti órákban vála- j szolt a hozzáintézett kérdésekre. Náegle dr. j szenátornak arra a kijelentésére, hogy a Be­nes expozéja sok szóval keveset mondott, kijelentette a miniszter, hogy ezt az ellenve­tést azok teszik, akik nem találják a beszé­dében azt, amit szeretnének benne föltalálni. Ledebur és Naegle szenátorok fölemlítették, fiogy Benes aláhuzottan használta a „pilla­natnyi" szót,amikor kijelentette, hogy pilla­natnyilag nem fenyeget világkonfliktus. A mi­niszter elismerte, hogy ezt szándékosan tette rgy. A mi törekvésünk az volt mondotta —, hogy az egyetértés Franciaország és Anglia között fönnmaradjon, főleg azért, mert azt hittük, hogy ez lehetővé teszi Francia- ország és Németország egyetértését és a mi előnyünkre szolgál. Világosan állt előttünk, hogy ha Anglia és Amerika együtt lépnek föl, j sikerülni fog a jóvátételi kérdést minden kim Iönösebb nehézség nélkül megoldani. Ha azt J mondottam volna, hogy konfliktus lesz. ezt ’ bizonyos idő múlva kihasználták volna elle­nem. Noha egész helyesen mondják azt, hogy a politikában semmit sem lehet előre meg­mondani, mégis a kormányzás másrészről az előre megmondást jelenti, mert el kell len­nünk készülve arra, ami történni fog. Tényleg nem gondoltam azt, hogy belát­ható időn belül nagy konfliktus előállhat s azért jelentettem ki, hogy pillanatnyilag nem fenyeget bennünket világkonfliktus. Naegle ama kérdésére, miképpen viselkedne Cseh­szlovákja, ha ilyen konfliktus kitör, nem tu­dok válaszolni — mondotta —. mert ilyen dolgokról csak alkalmas pT'tinatbrn és az adott körülmények figyelembe vétele mellett lehét határozni. Nieszner szenátor kifogá­solta, hogy a jóvátételi kérdést nem tárgyalta Benes objektívért. Ezzel szemben konstatálja, hogy föladatát „képezte azoknak az indokok­nak mérlegelése, amelyek a Rulirvidék meg­szállásához vezettek. Ha ezeket az argumen­tumokat mérlegeljük, akkor politikailag meg­alkothatjuk magunkban az igazságot. Nem hiszi, hogy elfogultan Ítélte volna meg a hely­zetet. Ugyanez a szenátor kifogásolta, hogy Benes nem terjeszkedett ki arra, mit tett a jóvátételi kérdés érdekében Németország. Ezzel szemben konstatálja, hogy szíve­sen elismeri mindazt, amit eddig Németor­szág teljesített és el kell ismernie a német politikusok erejét, akik ebben a nehéz szi­tuációban legalább azt keresztül tudták vin­ni, amit már teljesítettek. Sajnos, ez nem volt elegendő. Nem osztja Nieszner szená­tornak azt a nézetét, hogy a francia jóvá­tételi politika alapelveibcn igazságtalan, de teljesen egyetért Nieszner ama kijelentésé­vel, hogy a cseh-szlovák államnak életbe­vágó érdeke, hogy Franciaország megegyez­zen Németországgal s konstatálja, hogy a köztársaság négy teljes esztendőn keresztül ebben az értelemben irányította külső politi­káját. Cseh-Szlovákia mindent megtesz en­nek az érdekében, de másnak is meg kell ten­nie, mindenekelőtt Németországnak. Igen fontos probléma az, amit Ledebur említett föl és ez a világ gazdasági kiegyezése. Ö olyan politikát folytat, amely a gazdasági ér­dekekkel hozzánk fűzött államokkal gazda­sági közeledést keres. Nagy érdekeink van­nak Németországgal, de viszont ellenkező gazdasági érdekek is mutatkoznak. Mindig készen kel! lennünk — mondotta —, hogy a gazdasági összeköttetéseket ápoljuk, de más­részről kulturális és szociális összekötteté- einknek tudatában kel! lennünk és gazdasági érdekeinket nem szabad politikai érdekekért •eladni. írek Tatárjárás. F. G.-nak. Mért e sok leiki tatárjárás? Miért vagyok magyar? Ne átkozzatok, ez ha fáj. Ne hátasatok a szivemet, Hogy vérzik. És akar. Nagy áldás, szép sors, — mondom én. Átok, — mondhatja más. . Egy jogon mondjuk. Egy jogon. Mert átkos-áldás százszor ez: A magyar Hivatás. Én tudom: vallom: hirdetem. Ezért nyúzom eszem. Ezért hagyom kínozni szivem. És százszor áldott a Dalom, Azért, hogy ezt teszem. Csak ritka pere, csak gyáva bu, Hogy néha eltakar Egy kétségbeesett sikolyként Faljajduló önátkozásom: Miért is vagyok magyar. Wallentiny Dezső.-- (A prágai raeteoroíogiai intézet jelentése.) fdojósíás: Változó, enyhe, borús, szeles időjárás várható. * — (Minisztertanács). A minisztertanács ma délelőtt ülést tartott és adminisztratív jellegű ügyeket intézett el. Ezek között elinézés alá ke­rült a diplomáciai karban tervbevett változtatá­sok kérdése is. — (Cseh-szlovák rádiumot szállítottak Hol­landiába.) A „Tribuna" jelentése szerint a minap 3 műiig ram ioachimstaihli rádiumot adtak el Hol­landiának 420 dollárért. Ez az ár a világpiaci áron felül van. — (Katonai kérvények bélyegmentességc.) A pénzügyminisztérium egyik rendelete értelmében a védtörVeny végrehajtására; vonatkozó vala­mennyi kérvény (hadseregbe valló önkéntes belé­pés, tényleges szolgálat elhalasztása, házasodási engedély', fegyvergyákorlat alól való kimentés, vagy halasztás, a tényleges szolgálat id évelőt t va’lö megkezdése, stb.) bélyegímcníes. ­— (A cseh-szlovák államvasutak személyzeti létszáma.) A „Tribuna" jelentése szerint az ál­lamvasutak ná! ezidöszerint 151.4-52 személy van alkalmazva', a.mi a két év előtti 170,000 főnyi lét­számmal szemben 18,548 főnyi csökkenést jel eh t.-- (Szabadlábra helyezték a banktisztvi­selő gyilkosát.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Eszláry Károlyt, a Wiener Commercial Bank volt tisztviselőjét, aki né­hány nappal ezelőtt szóváltásból kifolyóan Friedvalszky András cégvezetőt agyonlőtte, átkisérték az államügyészségre. A vizsgáló­bíró ma délelőtt azzal a megokolással, hogy fegyevrét önvédelemből használta, Eszláryt szabadlábra helyezte. — (A lakók védelmének törvénye.) A koalí­ció pártjai a lakók védelméről szóló törvénymó­dosítása fölött eddig nem tudtak megegyezni. A törvény érvényességénél; meghosszabbítását minden párt szükségesnek tartja. A módosítások főképpen a háztulajdonosok előnyére készülnek. A törvény csakis a három szobáig terjedő lakásokra fog vonatkozni. A nagyobb lakásokat fényűzés! lakásoknak minősítik s a védelmi törvényből ki­zárják. A nagy lakások lakbérének bizonyos hatá­rát azonban megállapítják. A törvény alól kiesnek azok a vagyonosok, akik salát erejükből házat építhetnek. A népjóléti minisztérium február 12-re összehívott egy ankétet,, amelyen az érdekelt szervekkel meg akarja beszélni a lakó-védelmi törvény részleteit — (Kevesebb idegen látogatja már Berlint). Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése szerint az idegenforgalmi hivatal tegnap megállapította, hogy az idegenforgalom a legutóbbi napokban rendkívül megcsappant, aminek oka a magas ide­genadóban és a politikai eseményekben, valamint a megrövidített zárórában található. — (A szlovenszkói és ruszinszkói cseh-szlo­vák tisztek száma). A cseh-szlovák hadseregben 10.629 tiszt és 11.740 őrmester szolgál. Ebből 3130 tiszt és 3290 őrmester Szlovenszkóban, Rusziti- szkóban és a hultsini területen teljesít szolgálatot. — (Uj angol nagykövet Berlinben.) Lord D, Abernon berlini angol követ ellen egy francia lap tíz elmúlt napokban rendkívül éles támadást in­tézett és panamákkal vádolta meg. A Daily Maii arról értesül, hogy TyreLl külügyminiszter: á!ál­lamtitkár fogja DIAbernont felváltani. — (Salgótarján és Brazília.) A salgótarjáni magyar—cseh-szlovák határki igazítás ügyét a népszövetség Gam dr. brazíliai delegátusnak adta’ ki. A Veoer ezzel kapcsolatban a<zt írja, hogy a népszövetség valószínűleg azért adta át ezt az ügyet Gamnak, mert Brazíliát az európai kérdé­sek közvetlenül nem érintik s igy'’ teljes semleges­séggel fog lejárni. Kérdés azonban, hogy a brazi­ljai, s iám iái vagy hondu.rasi kiküldött ilyen rövid időn belül megismerkedhetík-e az üggyel. Külö­. nősen a magyarok agiitációja mellett tartja ezt a Vecer kérdésesnek. — (Kinevezések.) A köztársasági elnök Bra- den Rezső kassai mérnököt és építési tanácsost a VI. fizetési osztályba építési főtanácsossá ne­vezte ki. A kormány az iskolaügyi minisztérium pozsonyi referátusához Valovies Sándort a VII. fizetési osztályba tisztviselőnek nevezte ki. A szlovenszkói állami építkezés szolgálatában levő Csepka József és Pokomi Vencel számellenőrö- ket a VIII. fizetési osztályba számtanácsosokká nevezte ki a kormány. — (Kétszázkilencvennégy miniszter négy esztendő alatt). Reclatn Universutnja közli, hogy Németországban az utóbbi időben rendkívül gyors iramban változnak a miniszterek. Vége an­nak az időnek, amikor Bismarck harminc eszten­deig ülhetett a miniszteri bársonyszékben. A némert köztársaság első négy esztendejében az egyes szövetséges államokban 294 miniszter ke­zében voltak a miniszteri tárcák. A miniszterek foglalkozás szerint igy oszlanak meg: hetven- bárom szerkesztő és iró, hatvankét szakszerve­zeti titkár, hatvankét jogász, huszonegy keres­kedő, tizenhat fémmunkás, tizenhárom gazda, ti­zenegy tanár, hat tanító, hat famunkás, hat ipa­ros, öt vendéglős, öt nyomdász. — (A gyufa árának leszállítása). Az állandó fogyasztó-ankét mai ülésén elhatározták, hogy javasolni fogják a pénzügyi és kereskedelmi mi­niszternek, hogy a gyufa árát dobozonként 18 fillérre szállítsák le. Továbbá javasolják, hogy a gyufakartelt uzsora miatt jelentsék föl az állam- ügyészségnél, mert a bizottság a gyufakartel kalkulációjában az uzsora vétségét látja fönfo- rogni. — (Uj ankétokról). A Národni Listyben egy J. V. nevű cikkíró érdekesen jellemzi a köztár­saságban levő folytonos ankétokat. Az ankét a leggyakrabban használt eszköz, mellyel bármilyen ügyet a legbiztosabban lehet agyonütni. Nem mondható ugyan, hogy kellemesen és gyorsan, de annál biztosabban, mert az ankétok rendsze­rint lassan dolgoznak. „Ez ugyan kissé drága és hosszú temetés" — mondotta egy ankétről va­lamelyik osztályfőnök — de viszont az ankét biztosabb, mint a halotthamvasztás". A köztársa­ság még igen fiatal, az ankétek rendezésében azonban már nagy a gyakorlata. Az osztrák ura­lom alatt, még ankétokat sem igen lehetett tar­tani Az összeomlás után behozták ezt a vissza­maradást. Az ankét lehet szakbeli és szakmabeli. A. szakbelin szakbeli dolgokról tárgyalnak nem szakemberek. A szakmabeli ankéton pedig a szakmabeli emberek olyan ügyekről tárgyalnak, amikhez nem értenek. Az ankéteon az ügyet ré­szekre boncolják. A szétszedett dolgokat azon­ban sohasem sikerül összerakni. De hát ez nem is célja az ankétnak. Az ankét arra is jó, hogy a felelősség alól ki lehessen szabadulni Az ankét­ről búcsút, venni nagyon nehéz. A „nehéz ankét- szivarok" füstjében képződött kedves miliőből nehezen távoznak a résztvevők. Tévedésből né­ha szakembereket küldenek ki egy-egy ankétra, ez azonban igen veszélyes, mert az ügyet néhány órán belül el is intézhetik. Éppen ezért az ilyen kiküldés ritkán is fordul elő. — (Női tengerésztiszt egy hajón). Liverpoolba — mint onnan írják — a napokban érkezett meg Ausztráliából az „Anchises" gőzös. A hajóra kí­váncsiságból több újságíró látogatott fel s a ten­gerésztisztek között egy hölgyet is talált tenge- résztiszti egyenruhában és tiszti sapkával. A hölgy valóban tengerésztiszti szolgálatot is vé­gez, Miss Drumondnak hívják s egy angol lord leánya. — (Uj magyar követség! titkár Prágában.) A prágai magyar követséghez galántai Nagy László dr.-t követség! titkárrá osztották be. — (Alkotmánysértő törvény.) Bukaresti munkatársunk jelenti, hogy az ország összes városainak háztulajdonos-egyesületei kong­resszust tartottak a készülő uj lakbérleti tör­vény elleni állásfoglalás céljából. Romániában ma egy tavaly egyévi hatállyal összeütött lakástörvény van érvényben. Ez a törvény olyan zavaros, oly értelmetlen, ellentmondó és szabatosság hijján tévő, hogy azt minden lakáshivatal, minden alsó- és felsőhb biróság más-másképpen értelmezi és alkalmazza. Sőt mi több, maga a törvényt készitő igazság­ügyminiszter is másként értelmezi, mint aho­gyan a törvény szövege szól. A törvény szél­sőséges magyarázata mellett ma minden jobb lakást biró egyén kényre-kedvre ki van szol­gáltatva egy sereg hatóságnak és közegnek, akik hatáskörükben állónak vélik a lakások fölötti diktátori rendelkezést. Ezenföliil pedig a bérlakások bérösszegét a törvény az 1914. évi bér kétszeres számszerű összegében maximálta. Ez azt jelenti, hogy a háztulajdo­nos a lakásért az 19l4. évi bérnek csupán 4.30—5 százalékát kapja. Ráadásul lakásüre­sedés esetén kénytelen annak adnia át a he­lyiségeket, akit a hatóság lakójául kinevez. Hogy aztán ezek a kinevezett lakók milyen követelésekkel lépnek föl a háztulajdonosok­kal szemben, mit rongálnak, pusztítanak, ar­ról jobb ne mbeszélni. Igen sokan még a ne­vetségesen megállapított béreket sem fizetik. A lakástörvény mai érvényében a házbirtok tulajdonjogának olyan korlátozása, mely az országos kongresszus megállapítása szerint egyenesen a román alkotmányba ütközik, minthogy ez a magántulajdon ér in tibetien sza­badságát kifejezetten kimondja. A kongresz- szus az igazságügyminiszter azon terve ellen, hogy ezt a ma érvényes lehetetlen törvényt két évre kiterjessze, a legerélyesebben állást foglalt és messzemenő agitációt akar ellene indítani. — (Pártülések a kópviselöházban-) A kép­viselőiház tegnap ismét nagyon élénk képet muta­tott A nemzeti demokrata párt képviselői és sze­nátorai a délutáni órákban közös ülést tartottak. A cseh szociáldemokrata, pártnak nemzetgyűlési tagjai a tkéső esti órákig tanácskoztak. A szociál­demokraták ülésén Meissner dr. képviselő je­lentést tett a köztársaság védelmének törvényé­ről. Szóba került méig a szociális biztosítás ügye is. A cseh nemzeti szocialisták végrehajtóbizott­sága elhatározta, hogy a Ceské S’lovo eddigi fő- szerkesztője, Borika helyébe Picihlt, a Weinberge volt polgármesterét nevezi ki. A párt miniszter- tagjait, különösen Stribrny minisztert - fölkérték, hogy a szerkesztőségben naponként jelenjen meg s tájékoztassa a szerkesztőket a politika napi eseményeiről Borka, a távozó főszerkesztő, a párt 'baloldali frakciójának volt a híve, mig Pjcbl a jobb oldalhoz tartozik. A baloldal vezetője V'rbensky, a jobboldalé pedig Stribrny. — (Óriás: bányaszerencsétlenség Felső­sziléziában.) Beuthenból jelenti a Wolff-ügy- nökség: Szerdán reggel a Heinitz-bányában óriási robbanás történt. Délután három óráig százötven bányamunkást hoztak elő a bá­nyából s ezek közül hetvenet a kórházba kellett szállítani. A halottak és sebesültek száma még nem állapítható meg. A bányában körülbelül háromszáz munkás van még min­dig. A délutáni órákig harmincöt halottat ál­lapítottak meg. — Éjjel tizenegy órakor a ha­lottak száma 60. Attól tartanak, hogy a sze­rencsétlenségnek 300 áldozata lesz. — (A legsikerültebb jelmez a budapesti far­sangon.) Jelmezbál volt az egyik nagy szállodá­ban. A hallban frakkos rendezők veszik el a meghívókat, fogadják .a felülfizetéseket, mustrál­ják a hölgyeket Minden rendben megy: az ura­kon frakk, a hölgyeken estélyi ruha, azontúl jel­mezek, hajózzék, oarmenek, lobén grinek, cow- boyok, apache-ok, ki tudná mind elszándálni? Egyszerre egy középkorú ur jelenik meg a cenzori asztali előtt. Sima arc, hibátlan frizura, de a ruha körül baj van. Frakk, ialkkcipö, — de a frakk kissé fényesre kopott, a cipő lakkja is fel­pattogott, az ingmell sem feszül keményen a mellre, hanem puha ráncokat vet. Az ür megáll és átadja a meghívót. A főrőendező szigorú szemekkel méri végig. Hibátlan. „Nagyságos X. Y. urnák, osztálytaná­csos ebben és ebben a minisztériumban." — Uraságodé ez a meghívó? — Az enyém. — Ha méltóztatnék valamivel igazolni a sze­mélyazonosságát ... — Parancsoljon. A tanácsos ur előveszi az arcképes igazol­ványát. Bizony, ez ö, kétségtelenül ö maga. A fő­rendező őrült zavarban van. — Ezer bocsánat... szabad egy percre? Azzal íéirevonja egy sarokba. — Kérem, kedves tanácsos ur, ne vegye rossz néven, de méltóztatik tudni, szigorúan ellenőriz­zük. hogy a meghívó figyelmeztetésének eleget tesznek-e a vendégek? — alán nem tettem eleget? — Ahogy vesszük, kérem. Vagy frakk, vagy jelmez... — Kérem, ez frakk! — Az igaz, csakhogy egy kissé, hogy is* •mondjam csafk... Ha ükább jelmezben tetszett volna jönni. — De hiszen ez jelmez is! — Jelmez? Hogy-hogy? — Ez .a középosztály jelmezei

Next

/
Thumbnails
Contents